Magamkorú öregasszonnak nem itt kéne jártatni a lepcsëssit a vërondán, hanem mënni kéne a templomba zümmögni a többivel illyen verőfénybe, de mëgmondom nekëd, a mai napot elcsalom! Majd mëggyónom kűsűbben. Őszintén beszélëk tënekëd: mán éppen ideje vótt, hogy nyíjjon kifele az idő, mer’ a télbű, a fahordásbú mëg a salakolásbú mán igën elëgem vótt. Alig pislákolt a sparhëltba valami kumnyi, így oszt’ annyi göncöt këllëtt magamra húzgáni, hogy ha a nagy hóba erre tévett vóna ëggy farkas oszt’ mëgëtt vóna, hát ëggy hétig rongyot szart vóna. Nem győztem rëggel fëlfele húzgáni magamra a barhéttot, este mëg lëfele lökdösnyi.
Az onokám, az a nagy ló gyerëk, elkanászkodott. A múttkorába vótt, amikor a nagy hó vótt, mëghíttam a fijamat a telefonon, gyönne el oszt’ dobna el belüle, mer’ itt ragadok. Még a pottyantósra së tuttam kimënni, úgy képzejjed el, mer’ nem bírtam annyira mëgemelni a lábomat, amekkora hó vótt. Na, gyött az is, mëg gyött az onokám is vele, de az persze mëg nem fogta vóna a lapátot. A fijamrú úgy szakatt a víz, mint Fakanalas Fricirű, mikorron nyár dërëkán a vásárba nem tutták mëgálítani a kacagássát, mer’ elkapta a fordúlat ëggy viccné’. Ahogy dobál a fijam, ëccër csak érzëm: ëëë, a zíz csavarja az orromat. Mënëk az ámbitus ajjára, hát látom, hogy szál’ fëlfele a füst. Azt a bëtyár szencség, mondom, tűz van télidőbe, Irgalmas Jézus, mëgsegíjj! Mënëk a tűzfészëkhë, látom az onokám ottan ül a csirkefejcsapkodó tuskón, oszt’ fújja a cigarëtát a vakvilágba.
– A zíz ëgyën el, micsinász? – kérdëztem súgva a gyerëktű. Az mëg úgy mëllepődött, hogy fëlhördűtt, oszt’ mënten fejrefordútt a hóba. Akkor mán kapálódzott, këgyetlen mënekűni akart, de anná jobban beleforgatta magát. Angyalkázzá csak nyugottan, gondoltam magamba’, nagy embër vagy mán, fődig ér a lábod.
Na akkor ért oda a fijam, oszt’ hozzáfogott engëm okítni, hogy micsinálok. Mondom a gyerëk kezibe hogy mi van, mëgnézëd! Ál a fijam, mint a bornyú, mondom cigarëtázik a gyerëk! Ez ë? – aszongya. Ez, mondom néki, a të szép fijad, aki olyan jó sikerűtt, hogy tovább lëhet lökni mint kűdenyi, nagykorába’ mëg majd nézheti a napot, hogy sajtszínű. Ennyit tuttatok összehozni a lúdgégenyakú hitvesëddel. Ahogy én ott cukkolom fëlfele a fijamat, hogy csak végre hátba verëgetné mán szigorú nevelési célzattal az onokámat a hólapáttal, amaz ëccër csak fëllátott!
– Nagyanyám – aszongya – maga boszorkány!
Bevallom utólag, itt ëgy csëppet alább hagyott a Gektizál hatássa, oszt’ ollyan ménkű nagy pofont sikerűtt lëkeverni a gyerëknek, hogy még a fijam is elismerőjen csettintëtt. Drámai csúcspont vót ez, lelkëm, igazán szép, visszakézbű, ahogy anyámtú tanúttam, csak ű rajtam gyakorolta. Rögtön el is rítta magát a gyerëk, csak úgy húlott a könnye a nagy majomnak, mondom neki na, jóvanaz, gyere befele a konyhára, nincsen palacsintám, de adok nekëd azé’ belüle.
Nem ez vótt az ëggyetlen próbákozássa néki: hogy a nyáron itt vótt oszt’ kicsit lëesëtt fejjel a fűríszgíprű, ahova fëlcsalta a víre, a kákabélű mënyem valami mézesmázos természetgyógyászho’ járatta ëgyfeszt, hogy tisztújjon a fejibe a képlet. Na, a gyerëk mëg mán annyira hozzája szokott, hogy azokon a napokon is ott vótt nála, amikor nem këllëtt vóna. Egész véletlenség lëhet, hogy ezëk a napok pont a dógozatok, feleléssëk, mëgmérettetéssëk napjával estek ëgybe, a vajákos mëg írta neki a cefnit kitöbre, hogy igazoltan vótt távol. Igënám, csak ëccër gyött a levél a mënyemnek, hogy vóna kedves befáradni az oskollába, oszt’ elsorolni, hogy milyé hiányzott a gyerëk idestova ëggy egész hónapot, ha mindent szépen összeszámollunk. Akkorát nyelt a mënyem (a fijam sorolta), mintha összeátt grízgombócot akart vóna lëkűdeni a torkán, túdod melyiket, amellyik a levesbe a hűtőbe összenyimnyámkodik, oszt’ akkora lëssz, mint ëggy tisztësségës taknyosnokëdli. Na, a nejem szirénázva mënt hazafele, aszongya a fijam még ű is kitakarodott hátra, pegyig minden el vót vígezve.
Hogy a gyerëk mit kapott mëg mit nem az annyátú, azt nem lëhet tudnyi, de az biztos, hogy a gyerëk ëggy përcët nem hiányzott azóta az iskollábú, a vajákosná së járt, de fëltűnően kerűli a mënyem társaságát, húz az apjáho’, mëg nállam is van kedve marannyi. Fëlëttébb gyanús ez énnekëm, mëg is erősítëtte bennem, hogy a mënyem boszorkány, oszt’ egész biztos szëmmel ver. Előkotort valahunnat ëggy macskát is, ami ugyan nem fekete, de rossz rája néznyi, legalább annyira renyhén tud sandítnyi, mint a mënyem énrám, amikor sérűl az érdekje. Rájok së merëm mán a szëmem vetnyi. Ha itten vannak is ebédre, alig várom, hogy mënnyënek Isten hírivel, azonmód kotricolok befele a tisztaszobába imádkozni a mëgváltóho’. Jövő hétën mëg mëghíjjom a plébánost valami csörögefánkra, oszt’ ha mán itt lëssz, csak lëvëszi a rontást a házrul.
Rövidre fogom most, mer’ nemsoká gyön a Zelenákgyerëk meccenyi a csërësznyefát: akkora mán, hogy lëszídűl a harkály a tetejibül, ha lënéz a portára. Gyugok majd a zsebibe pájinkára valót, mingyán mëgtáltosodik. Rosszat në hajjak felületëk, mer’ rátok uszítom a Fánglit. Csókol bennetëket,
Gizël
2012. március 25., vasárnap
2012. március 21., szerda
Káposztából káposzta - a fejlődés
Eltelt egy hónap, amióta hírt adtunk arról, hogy családi kamránkban elkezdett a káposztából önmaga kihajtani. Kíváncsiak voltunk, hogy ennyi idő elteltével van-e változás, vagy édesanyám, az a drága falusi asszony, halkan csukta-e rá a megpudvásodott növényre a kukatetőt. Nos, kérem, amit láttunk, mégiscsak megdöbbentő: a káposztából kihajtott káposzta nemhogy jól van, de egyenesen virul! Íme a jelenlegi állapot:
Erre varrjatok gombot, haverek!
 |
| Virágzik a locsolatlan, félbevágott káposztából hajtatott káposzta |
Erre varrjatok gombot, haverek!
2012. március 20., kedd
After Eight citrommal
Imádom az After Eight csokit: a simát, a kék bugyisat, a narancsosat, a mikulást és most, kérem tisztelettel, itt van az After Eight citromos ízesítéssel is, ami jobb, mint valaha!
A csoki, megjelenését tekintve, leginkább az eredeti After Eight-re hasonlít. Giga kiszerelést kaptam meglepetésként, amelyben elmésen 31 darab, gravírozott hátlappal rendelkező kicsi csoki ül (minden napra egy, de ezt persze nem lehet betartani), mindegyik csoki külön csomagolva a saját kis After Eight logós csomagjába, elegánsan, ahogyan az egy prémium kategóriás csokoládétól elvárható.
Legjobban persze arra voltunk itt a szerkesztőségben kíváncsiak, hogy a Nestlé csak egy újabb bőrt kívánt lehúzni a márkáról, élénkítve az eladást, vagy értő kézzel nyúltak a termékhez és maradandót alkottak, még akkor is, ha csak limitált kiadásról van szó. Természetesen, ahogy azt már megszokhattuk, az értő kéz az igaz. A csoki tölteléke ugyanis olyan finomra sikeredett, hogy nincs szó, mely leírná a citromos üdeséget, majd az azt követő mentolos torokhatást, valamint ezen ízek és a 85% kakaótartalmú étcsokoládé páratlanul vonzó ízharmóniáját, amely örömet csal a mindennapokba és jókedvre derít, minden egyes kóstoláskor.
Mindenképpen megéri, értékelés: 5/5, kiváló!
 |
| After Eight Mint & Lemon flavour |
A csoki, megjelenését tekintve, leginkább az eredeti After Eight-re hasonlít. Giga kiszerelést kaptam meglepetésként, amelyben elmésen 31 darab, gravírozott hátlappal rendelkező kicsi csoki ül (minden napra egy, de ezt persze nem lehet betartani), mindegyik csoki külön csomagolva a saját kis After Eight logós csomagjába, elegánsan, ahogyan az egy prémium kategóriás csokoládétól elvárható.
 |
| Csokicsomag |
Legjobban persze arra voltunk itt a szerkesztőségben kíváncsiak, hogy a Nestlé csak egy újabb bőrt kívánt lehúzni a márkáról, élénkítve az eladást, vagy értő kézzel nyúltak a termékhez és maradandót alkottak, még akkor is, ha csak limitált kiadásról van szó. Természetesen, ahogy azt már megszokhattuk, az értő kéz az igaz. A csoki tölteléke ugyanis olyan finomra sikeredett, hogy nincs szó, mely leírná a citromos üdeséget, majd az azt követő mentolos torokhatást, valamint ezen ízek és a 85% kakaótartalmú étcsokoládé páratlanul vonzó ízharmóniáját, amely örömet csal a mindennapokba és jókedvre derít, minden egyes kóstoláskor.
 |
| Megharapott After Eight |
Mindenképpen megéri, értékelés: 5/5, kiváló!
2012. március 19., hétfő
Az rádióvezérelt órákrul
Németországban Frankfurttól délkeletre van egy város, amit Mainflingennek hívnak. Itt nagyon érdekes dolgok vannak. Többek között a város rendelkezik egy hatalmas, 150 méter magas rádióadó-antennákkal telepakolt területtel. Ezekről az antennákról azonban nem (csak) hagyományos rádióműsort sugároznak, hanem a pontos időt is, ötvenezer wattos teljesítménnyel. Ez olyan hatalmas teljesítmény, hogy a sugárzott adást akár 2000 kilométeres sugarú körben venni lehet.
Az atomórák által meghatározott pontos idő rádiójelbe csomagolt sugárzásának természetesen semmi értelme nem lenne akkor, ha nem lehetne valamivel feldolgozni. Én a minap kaptam ajándékba egy olyan órát, ami képes venni ezt a 77,5 kHz-es, hosszúhullámú rádiójelet. Ennek köszönhetően a vekkerem állandóan pontos, nem kell beállítani, még a téli-nyári időszámítást is elvileg saját magától váltja. Erre azért majd kíváncsi leszek most vasárnapra virradóra (el ne felejtsétek, hogy jön a nyári időszámítás: vasárnap hajnali kettőkor hirtelen 3 óra lesz, tehát 1 órával megrövidül az amúgy sem hosszú hétvégénk).
Az ötlet maga mekkora már: van egy pontosan működő atomóra, juttassuk el mindenkihez ingyen az óra által mutatott dátumot és időt. De hogyan? Hát a lehető legegyszerűbb módon: sugározzuk ki rádión, úgy, hogy még a legbutább, leglassabb és legolcsóbb vevőkészülékek is megértsék. Mi még csak napjainkban szembesülünk azzal, hogy okostelefonjaink másodperc-pontosak az interneten keresztül történő időszerverekkel való szinkronizációnak köszönhetően, ez a rádiós technológia meg már 1978 óta, 34 éve működik. 34 éve! Pontosan arra találták ki, hogy az időben viszonylag elnyújtott jelet vevő berendezések a hozzájuk kapcsolt órákat beállítsák, legyen az karóra, vagy falióra, kijelzős vagy mutatós. Nem szükséges a folyamatos kommunikáció, elég naponta egyszer szinkronizálni az órát a német atomórával, így a vekker mindig pontos lesz. Bár a pontosság, az ugye relatív dolog, ugyanis ha ilyen órát választunk, akkor a rádióhullámok terjedésének sebessége miatt Magyarországon körülbelül 4 milliszekundum (a másodperc 1/250-ed része) pontatlanságot kell elszenvednünk. El ne késsetek valahonnan emiatt! :-)
 |
| A sugárzott rádiójel vételi körzete (forrás: Wikipedia) |
Az atomórák által meghatározott pontos idő rádiójelbe csomagolt sugárzásának természetesen semmi értelme nem lenne akkor, ha nem lehetne valamivel feldolgozni. Én a minap kaptam ajándékba egy olyan órát, ami képes venni ezt a 77,5 kHz-es, hosszúhullámú rádiójelet. Ennek köszönhetően a vekkerem állandóan pontos, nem kell beállítani, még a téli-nyári időszámítást is elvileg saját magától váltja. Erre azért majd kíváncsi leszek most vasárnapra virradóra (el ne felejtsétek, hogy jön a nyári időszámítás: vasárnap hajnali kettőkor hirtelen 3 óra lesz, tehát 1 órával megrövidül az amúgy sem hosszú hétvégénk).
Az ötlet maga mekkora már: van egy pontosan működő atomóra, juttassuk el mindenkihez ingyen az óra által mutatott dátumot és időt. De hogyan? Hát a lehető legegyszerűbb módon: sugározzuk ki rádión, úgy, hogy még a legbutább, leglassabb és legolcsóbb vevőkészülékek is megértsék. Mi még csak napjainkban szembesülünk azzal, hogy okostelefonjaink másodperc-pontosak az interneten keresztül történő időszerverekkel való szinkronizációnak köszönhetően, ez a rádiós technológia meg már 1978 óta, 34 éve működik. 34 éve! Pontosan arra találták ki, hogy az időben viszonylag elnyújtott jelet vevő berendezések a hozzájuk kapcsolt órákat beállítsák, legyen az karóra, vagy falióra, kijelzős vagy mutatós. Nem szükséges a folyamatos kommunikáció, elég naponta egyszer szinkronizálni az órát a német atomórával, így a vekker mindig pontos lesz. Bár a pontosság, az ugye relatív dolog, ugyanis ha ilyen órát választunk, akkor a rádióhullámok terjedésének sebessége miatt Magyarországon körülbelül 4 milliszekundum (a másodperc 1/250-ed része) pontatlanságot kell elszenvednünk. El ne késsetek valahonnan emiatt! :-)
2012. március 11., vasárnap
Ránctalanítás magasfokon
Vizsgáljuk meg az alábbi képet:
A ránctalanító krém jól láthatóan megtette a dolgát. Mai kérdésünk: mit is akar ábrázolni a posztmodern műalkotás? A véleményeket hozzászólások formájában kérjük. Köszönjük.
2012. március 10., szombat
Heti aktuális
Az elmúlt napokban érdekes helyzet állt elő: informatikát tanító kollégáim kihullottak a mezőnyből. Az influenza kiütéses győzelmet aratott. Mindenki azon röhögött, hogy az informatikusokat megtámadta valami vírus. Helyettesítettem sokat, úgy néz ki a heti órarendem, mint valami színes forgatag: helyettesítés, összevonás, elmaradt-de-helyette-más óra... Kész káosz.
Mindeközben lakókörnyezetünk éppen új kerítést kap. 2008-as beköltözésünk után érzékeltük, hogy utcasarkon álldogáló kicsi társasházunk egyik oldalán eléggé szutyok a kerítés, nem ártana megcsinálni. Szerény költségvetési mutatóink csak kisebb munkákat tettek lehetővé a ház körül. De aztán heves levélváltásokat folytattunk a főbérlővel, melynek eredményeként a héten elkezdődtek a kerítésépítési munkálatok. Ennek áldozatául esett eddig a régi drót- és fakerítés, ezek beton alapzata, valamint két, a kerítés vonalában kinőtt fa. Viszont nagyon szépen körvonalazódik az új, modern kerítés, jelen pillanatban itt tartanak a munkálatok:
Amúgy pedig örülünk a tavasznak. Egyre jobb idők jönnek, ami erősíti természetjáró kedvemet. Éppen itt lenne az ideje rendbe szedni a kétkerekű járművet és fotós túrákra indulni. Grizzli macskánk már előbb megérezte a tavaszt. Azt hiszem életünk egy rövid, de vidám korszaka zárult le, mivel több mint egy hónapja macskátlan gazdák lettünk. A mancsos átszegődött három házzal odébb (ahonnan vélhetőleg eredetileg is származik). Egyszer ugyan hazajött lebontott arccal, hogy sajnáljuk egy kicsit (szegény a bal pofázmányának szőrzetével fizetett egy utcai harcban, valamint gazdagabb lett egy csúnya sebbel), de még azt se várta meg, hogy állatorvoshoz vigyük: játszott egy keveset az udvaron és azóta színét sem láttuk. Így aztán kajátlanul állnak az etetőtálak és üresen kong a macskamanzárd is, a felhalmozott macskaeledel pedig nem fogy a dobozból.
Nagyjából ennyi minden történik errefelé, holnap hidratáló krém lesz. :)
Mindeközben lakókörnyezetünk éppen új kerítést kap. 2008-as beköltözésünk után érzékeltük, hogy utcasarkon álldogáló kicsi társasházunk egyik oldalán eléggé szutyok a kerítés, nem ártana megcsinálni. Szerény költségvetési mutatóink csak kisebb munkákat tettek lehetővé a ház körül. De aztán heves levélváltásokat folytattunk a főbérlővel, melynek eredményeként a héten elkezdődtek a kerítésépítési munkálatok. Ennek áldozatául esett eddig a régi drót- és fakerítés, ezek beton alapzata, valamint két, a kerítés vonalában kinőtt fa. Viszont nagyon szépen körvonalazódik az új, modern kerítés, jelen pillanatban itt tartanak a munkálatok:
 |
| Kerítés alap, előtte ideiglenes kerítés |
Amúgy pedig örülünk a tavasznak. Egyre jobb idők jönnek, ami erősíti természetjáró kedvemet. Éppen itt lenne az ideje rendbe szedni a kétkerekű járművet és fotós túrákra indulni. Grizzli macskánk már előbb megérezte a tavaszt. Azt hiszem életünk egy rövid, de vidám korszaka zárult le, mivel több mint egy hónapja macskátlan gazdák lettünk. A mancsos átszegődött három házzal odébb (ahonnan vélhetőleg eredetileg is származik). Egyszer ugyan hazajött lebontott arccal, hogy sajnáljuk egy kicsit (szegény a bal pofázmányának szőrzetével fizetett egy utcai harcban, valamint gazdagabb lett egy csúnya sebbel), de még azt se várta meg, hogy állatorvoshoz vigyük: játszott egy keveset az udvaron és azóta színét sem láttuk. Így aztán kajátlanul állnak az etetőtálak és üresen kong a macskamanzárd is, a felhalmozott macskaeledel pedig nem fogy a dobozból.
Nagyjából ennyi minden történik errefelé, holnap hidratáló krém lesz. :)
2012. március 4., vasárnap
Fogalmazzunk egyszerűen! 12
Páratlan gyöngyszemek, megmosolyogtató elszólások és félrehallások, közmondások keveredése és megannyi nyelvi szépség a mai részben, kérem: ez itt a Fogalmazzunk egyszerűen rovatunk 12. része!
Régebbi okosságaink itt olvashatók.
- Nem kinézetileg festett másképp. Hát akkor hogy? :)
- Majd azon az úton menjünk, amelyik a temetőbe vezet. Morbid megközelítése a mindenszentek környékén aktuális utazási célpontnak.
- Vonatsofőr Mozdonyvezető, másképp.
- Már jojózik a pofám... Valaki kihúzza a pipát! Idegből elkövetett, sorozatos félremondás, mely fenyegető jellege helyett inkább nevetésre sarkallt.
- Nem vagyok álmos, csak összeszakadok. Én inkább álmos lennék.
- Jópárszor féleséget álmodtam. Sokszínű álom lehetett.
- Vizes ruhával kell sepregetnem. Hát igen, szegény ember vízzel főz és baltával fűrészel.
- Kihajtják belőlünk agyilag a lelket. A munkáltatók új módszere a lélekvándorlás elősegítésére.
- Én azt hittem, hogy azért angolvécé, mert kék ülőkéje van. Ügyes asszociálás a brit nemzeti színekre.
- Kinyúlt a fürdőruhámnak a rugalmassága. Még jó, hogy az anyaga ugyanolyan maradt, mint amilyen volt.
- Jöjjön be látogatlanul! Látogatlanul = vendégségbe menni valakihez úgy, hogy nem látogatjuk meg.
- Versenyesernyő Érdekes új sportág meglepő sporteszköze. :)
Régebbi okosságaink itt olvashatók.
2012. március 2., péntek
Átvettem, enyém 2.
Valamivel több, mint öt évvel az előző diplomám átvétele után a tegnapi napon sikeresen megkaptam életem második, szerény személyemet okleveles mérnöktanárrá minősítő diplomáját. Az esemény rendkívül puritánul zajlott: diploma és hozzá tartozó minden egyéb ekcung (oklevél-melléklet, leckekönyv) átvétele, aláírás, dátum, oszt' lefőtt a kávé. Mehettünk Isten hírével.
Rövid pózolás az egyetem előtt, kordokumentum:
Hadd ne mondjam, hogy pont a fényképezés ideje alatt özönlötték meg a hallgatók az épületet, akik a "rohadj meg" és a "de jó neki" tekintetekkel néztek rám. :)
Az eseményt rövid vásárlással toldottuk meg, valamint meglepetésként megnéztük a Robert Downey Jr. és Jude Law főszereplésével készült újkori Sherlock Holmes széria második részét. Az első rész is nagyon tetszett, ámde ez a második sem kutya. Mondhatni: ott van a szeren. Agyafúrt, ötletes, látványos, főleg egy ekkora vásznon. Hozzá kell tennem, hogy életemben nem voltam még úgy moziban, hogy rajtunk kívül összesen egy ember tartózkodjon a teremben, tehát mindenkit összeszámolva hárman tekintettük meg a fent nevezett műalkotást, ami mondjuk egyáltalán nem befolyásolta annak élvezeti értékét.
A film után versenylovakként trappoltunk a Nyugatiba, de minek...? Helyjegy nem volt az IC-re, így egy órát várhattunk, mire a szokásos koszlott vonat befutott. Hát ha valami, akkor ez (ti. a vonatozás) egyáltalán nem fog hiányozni, egyszerűen a rosszullét környékez az éjszakai neonfényes zötykölődéstől.
Nagyon jó nap volt! Tetszett. Talán öt év múlva új okirat átvételéről számolhatok be. :-)
Rövid pózolás az egyetem előtt, kordokumentum:
 |
| Átvettem, enyém! |
Hadd ne mondjam, hogy pont a fényképezés ideje alatt özönlötték meg a hallgatók az épületet, akik a "rohadj meg" és a "de jó neki" tekintetekkel néztek rám. :)
Az eseményt rövid vásárlással toldottuk meg, valamint meglepetésként megnéztük a Robert Downey Jr. és Jude Law főszereplésével készült újkori Sherlock Holmes széria második részét. Az első rész is nagyon tetszett, ámde ez a második sem kutya. Mondhatni: ott van a szeren. Agyafúrt, ötletes, látványos, főleg egy ekkora vásznon. Hozzá kell tennem, hogy életemben nem voltam még úgy moziban, hogy rajtunk kívül összesen egy ember tartózkodjon a teremben, tehát mindenkit összeszámolva hárman tekintettük meg a fent nevezett műalkotást, ami mondjuk egyáltalán nem befolyásolta annak élvezeti értékét.
A film után versenylovakként trappoltunk a Nyugatiba, de minek...? Helyjegy nem volt az IC-re, így egy órát várhattunk, mire a szokásos koszlott vonat befutott. Hát ha valami, akkor ez (ti. a vonatozás) egyáltalán nem fog hiányozni, egyszerűen a rosszullét környékez az éjszakai neonfényes zötykölődéstől.
Nagyon jó nap volt! Tetszett. Talán öt év múlva új okirat átvételéről számolhatok be. :-)
2012. február 26., vasárnap
Kálvária egy papírért
Azt hiszem, itt az ideje, hogy röviden összefoglaljam, min kell nap mint nap keresztülmennem azért, hogy jogosan megérdemelt okiratomat kézhez kapjam. A történet onnan indul, hogy nem is olyan régen, mintegy 8 hónapja lezáróvizsgáztam. Parázs teljesítményem megkérdőjelezhetetlen volt, ám az ezért kapott diplomát nem állt módomban akkor átvenni, mivel a sokak által átkozott nyelvvizsga-bizonyítvánnyal akkor még nem rendelkeztem. Később azt is megcsináltam, ahogy kell, majd december 22-én befáradtam Óbudára, hogy leadjam ezt az okiratot. Ott leginkább egy 30 napos várakozási időt emlegettek nekem. Jó munkához idő kell (rosszhoz meg még több), ezért beletörődtem, hogy legkésőbb január 22-re válhatok újra diplomás emberré. Telefonszám meghagyva, telefon bekapcsolva, mégsem történt semmi heteken keresztül.
Ekkor telefonáltam először a tanulmányi osztályra. Volt egy kis hűha, meg hogylehetaz?, de utána be kellett látniuk (meg nekem is), hogy nemhogy nincs kész a diplomám, de annak elkészítéséhez még hozzá sem fogtak. Ekkor azért némiképpen morcos lettem, de mivel a legtöbb hivatalos papíromat hasonló eljárásrendben kaptam meg, mondhatni nem is foglalkoztam vele. Igaz, hogy a suliban már be kellett volna mutatni ekkorra a diplomámat, de ez ugye az én problémám, őket vajmi kevéssé érdekelte.
Mi sem támasztja ezt alá jobban, minthogy jövő heti érdeklődésemkor engem kapcsoltak egy másik helyre, ahol közölték velem, hogy ha készen lesz majd értesítenek, viszhall. Így amikor letettük a telefont, pislogtam csak. Amikor egy újabb hét eltelt, megint telefonáltam és újra elmondtam ki vagyok és mit akarok. Mindent végig soroltam, majd jött a kérdés:
- Ön kecskeméti?
Nem, mondom, csak az első K betűje stimmel, szóval ezen még dolgozni kell. Mivel a Neptun-kódom (amivel 4 féléven keresztül azonosítottak engem) és anyám neve nem volt elegendő a pontos beazonosításomhoz, ezért megkértek engem arra, hogy juttassam el hozzájuk a szakdolgozatom angol címét, így egész biztos, hogy az én nevemre állítják majd ki a diplomát. Kicsit meglepett engem, hogy az előbbi adatok nem elegendők ahhoz, hogy kiderüljön, ki is vagyok, de elküldtem a dolgozat angol címét. Két hétig csak a "Jövő hétre elkészül" című örökzöldet húzták a vonal másik végén, amikorra is az asztalra csaptam immáron a hatvanadik napon és kértem, hogy mielőbb és hogy tulajdonképpen azonnal mostmár.
- Értesítenek végre, ha elkészül? - kérdeztem.
- Inkább Ön telefonáljon.
Fullextrás kiszolgálás. Telefonáltam majdnem egy héttel később.
- A diplomája elkészült - közölték hűvösen.
- Remek. Mikor vehetném át?
- Ja, hát úgy még nincs kész. Ugyanis ezeket az iratokat a dékán úrnak is alá kell írnia.
Ekkor pattant el valami bennem. Meg kellett kérdeznem a lehetetlent:
- Hölgyem, tudna nekem egy pontos időpontot mondani, amikor végre megkaphatnám a diplomám?
- Hát pontos időpontot semmiképpen sem tudok ígérni Önnek. A dékán úr nagyon elfoglalt.
Abban maradtunk, hogy jövő héten telefonálok újra. Ennek ellenére valami hihetetlen dolog történt másnap: csörgött a telefon és a fülembe dúdolták, hogy most aztán öröm, s vigasság, elkészült a diploma teljes mértékben, mehetek azt a következő héten átvenni. Hát itt tartunk most, kérem, a nyelvvizsga leadását követő 68. napon.
Arról, hogy melyik adat nem stimmel a diplomán, az átvételi procedúra után beszámolok. :-)
Ekkor telefonáltam először a tanulmányi osztályra. Volt egy kis hűha, meg hogylehetaz?, de utána be kellett látniuk (meg nekem is), hogy nemhogy nincs kész a diplomám, de annak elkészítéséhez még hozzá sem fogtak. Ekkor azért némiképpen morcos lettem, de mivel a legtöbb hivatalos papíromat hasonló eljárásrendben kaptam meg, mondhatni nem is foglalkoztam vele. Igaz, hogy a suliban már be kellett volna mutatni ekkorra a diplomámat, de ez ugye az én problémám, őket vajmi kevéssé érdekelte.
Mi sem támasztja ezt alá jobban, minthogy jövő heti érdeklődésemkor engem kapcsoltak egy másik helyre, ahol közölték velem, hogy ha készen lesz majd értesítenek, viszhall. Így amikor letettük a telefont, pislogtam csak. Amikor egy újabb hét eltelt, megint telefonáltam és újra elmondtam ki vagyok és mit akarok. Mindent végig soroltam, majd jött a kérdés:
- Ön kecskeméti?
Nem, mondom, csak az első K betűje stimmel, szóval ezen még dolgozni kell. Mivel a Neptun-kódom (amivel 4 féléven keresztül azonosítottak engem) és anyám neve nem volt elegendő a pontos beazonosításomhoz, ezért megkértek engem arra, hogy juttassam el hozzájuk a szakdolgozatom angol címét, így egész biztos, hogy az én nevemre állítják majd ki a diplomát. Kicsit meglepett engem, hogy az előbbi adatok nem elegendők ahhoz, hogy kiderüljön, ki is vagyok, de elküldtem a dolgozat angol címét. Két hétig csak a "Jövő hétre elkészül" című örökzöldet húzták a vonal másik végén, amikorra is az asztalra csaptam immáron a hatvanadik napon és kértem, hogy mielőbb és hogy tulajdonképpen azonnal mostmár.
- Értesítenek végre, ha elkészül? - kérdeztem.
- Inkább Ön telefonáljon.
Fullextrás kiszolgálás. Telefonáltam majdnem egy héttel később.
- A diplomája elkészült - közölték hűvösen.
- Remek. Mikor vehetném át?
- Ja, hát úgy még nincs kész. Ugyanis ezeket az iratokat a dékán úrnak is alá kell írnia.
Ekkor pattant el valami bennem. Meg kellett kérdeznem a lehetetlent:
- Hölgyem, tudna nekem egy pontos időpontot mondani, amikor végre megkaphatnám a diplomám?
- Hát pontos időpontot semmiképpen sem tudok ígérni Önnek. A dékán úr nagyon elfoglalt.
Abban maradtunk, hogy jövő héten telefonálok újra. Ennek ellenére valami hihetetlen dolog történt másnap: csörgött a telefon és a fülembe dúdolták, hogy most aztán öröm, s vigasság, elkészült a diploma teljes mértékben, mehetek azt a következő héten átvenni. Hát itt tartunk most, kérem, a nyelvvizsga leadását követő 68. napon.
Arról, hogy melyik adat nem stimmel a diplomán, az átvételi procedúra után beszámolok. :-)
2012. február 18., szombat
Káposztából káposzta
A biológia csodálatos tudomány. Megérthetjük a körülöttünk zajló dolgok mibenlétét és felfedezhetjük, amint az élet apró jelei újra és újra a felszínre törnek. A krumpli kicsírázik a zsákban, csakúgy, mint a hagyma. A rég elfeledett és félredobott virágcserép cserepesre száradt földjéből évek múltán kikel valami, ami addig is benne volt, vagy csak éppen belefújta a szél.
Mai exkluzív biológiai szuperlátványosságunk csak itt és csak Önöknek: a karácsonyi salátába bele nem aprított fél vöröskáposzta annyira unatkozott a félhomályos kamra polcán töltött álldogálás közepette, hogy elkezdte kinöveszteni saját magát saját magából.
 |
| Láttatok-ë mán ilyet? |
Hihetetlen korban élünk!
2012. február 12., vasárnap
Cigi-e az e-cigi?
A dohányzás egyre több helyen történő tiltásával előtérbe kerülnek a dohányzást imitáló berendezések, amelyek perpillanat nem számítanak dohányterméknek. Itt most a manapság elterjedőben lévő elektromos "cigarettákra" gondolok. Ezek az eszközök, kiépítéstől függően, némiképpen vissza tudják adni a dohányzás élményét, így tulajdonképpen bárhol használhatók, csak jó ízlésünk szab határt annak, hogy mikor pöffentünk rá a belőle áradó gőzre. A kifújt, csak látszólag füstre emlékeztető anyag nem büdös, nem zavarja a többieket. Esetleg annyi lehet furcsa, hogy megszokjuk az ilyen eszközökkel szipákoló embereket, de úgy gondolom, hogy ez csak idő kérdése: a dohánytermékek ára egyre inkább emelkedik, ezért virágkorukat élik az ezzel foglalkozó vállalkozások. Komplett szettek, alkatrészek, folyadékok árusítása zajlik országszerte és az interneten.
Miből is áll egy elektromos cigaretta? Az elektromosságról minden esetben egy akkumulátor gondoskodik, ami ártól és minőségtől függően lehet jobb és rosszabb darab. Egy aktívan dohányzó, egy doboz cigit egy nap alatt elrántó embernek legalább 1000 mAh-s akkumulátorra lesz szüksége, ezzel kb. kihúz egy napot, töltés nélkül. A cigi többi része egy porlasztóból és patronból áll: ezek számos kiépítettségben kaphatók, több fajtája létezik, mindenkinek magának kell megtalálni az ízlésének megfelelőt. Vannak egybeépített patron+porlasztó kombók, vannak külön létező darabok is. A patronba töltjük a folyadékot, ami a dohányízűtől a vanílián át a joghurtos eperig mindenféle ízhatásban megtalálható. A porlasztó azért felel, hogy a cigi "szívásakor" a folyadékból sűrű gőzt képezzen, ezzel adva vissza a dohányzás rituáléjának élvezetét.
Mai interjúnkban volt láncdohányosokat kérdeztünk arról, hogy milyen is ez az e-cigi, segíti-e a leszokást, kevesebb cigit szív-e mellette az ember vagy éppen egyáltalán el tudja hagyni azt. Tibor és Klára fedőnevű beépített ügynökeinket kérdeztük meg a tárgykörben; lássuk, hogy miket válaszoltak száguldó riporterünk agyafúrt kérdéseire.
– Hány éve cigizel és hány cigit szívtál naponta, mielőtt elkezdted használni az elektromos cigit?
Klára: 10 éve cigizek és kb. 30 szál cigit szívtam el egy nap alatt.
Tibor: 8 éve dohányzok, naponta átlagosan 7-8 szál fogyott, de a hétvégéken nem ritkán előfordult a napi egy doboz is.
– Hány cigire sikerült csökkenteni az elszívott igazi cigik számát az e-cigi mellett?
Klára: Olyan 6-7 szálra.
Tibor: Ez nagyon változó; van olyan, hogy egy hétig egy szálat se szívok, utána meg egy héten elszívok max. 10 szálat.
– Milyen elektromos cigit használsz?
Klára: eGO márkájú akkumulátor, Bud Sapphire patronnal és Marlboro VG-alapú folyadék (18mg-os).
Tibor: eGo Spectrum akkumulátort használok BUD Sapphire integrált patronnal. Ez a második patron amit próbálok. Az első Joye 510 dupla fűtőszálas integrált patron volt, de a BUD sokkal kényelmesebb.
– Mennyire hasonlít az e-cigi által keltett érzet az igazi cigi hatásához?
Klára: Teljes mértékben, csak a cigi fizikai megjelenése másmilyen. Furcsa, hogy nem ég, de hamar meg lehet szokni. Ehhez persze olyan folyadékot kell választani, aminek az íze hasonlít az eredeti cigiére.
Tibor: Hát igazából semennyire. De ha mindenáron hasonlóságot akarunk keresni, akkor az a nikotintartalom. Megvan a torokkaparó hatása és ha erősebb nikotintartalmú löttyöt használunk, akkor az bizony rendesen mellbe vághat :) Az egyszerű dohányízű löttyök sem hasonlítanak a hagyományos cigi ízére, ugyanis ebben nincs semmiféle adalékanyag, nincs papírba tekerve.
– Szükségét érzed igazi ciginek is az elektromos mellett?
Klára: Igen. De csak a megszokás, miatt, szerintem. Az sem volna rossz, ha egy idő után az elektromosat elhagyhatnám és elég lenne csak az a pár szál igazi cigi. Mert még mindig dohányosnak érzem magam: azért nem a rendes cigit akarom letenni, mert én nagyon szeretem a cigizés szertartását, azt a pár perc kikapcsolódást.
Tibor: Nem érzem szükségét de néha jól esik a dohányzó ismerősökkel elszívni egy cigit :)
– Mennyivel kevesebbet költesz havonta cigire?
Klára: Sokkal. :-) Jelentősebben kevesebbet költök. (Kb. egyharmada.)
Tibor: Soha nem számoltam hogy havonta mennyi megy el, de kb. 12-14 ezer forint volt. Az e-cigi fenntartása nekem maximum 4000 forintba kerül így tehát +8000 a pénztárca javára :)
– Hány ml folyadékot használsz el egy hónap alatt?
Klára: kb. 25 ml folyadék elég.
Tibor: 30-40 ml.
– Mit tanácsolnál annak, aki most akar elkezdeni elektromos cigit használni?
Klára: próbáltam olcsóbb elektromos cigiket is, amik tényleg hasonlítanak az igazi cigire, de nekem csalódás volt. Mindenképpen megéri minőségibb darabot választani, nem baj, ha nem "cigiszerű" a fogása, hamar meg lehet szokni és sokkal jobban hasonlít az élmény az eredeti cigizéshez.
Tibor: Mindenképp érdemes kipróbálni. Aki akar le tud szokni enélkül is, de nem is ez a fő szerepe számomra. Úgy gondolom, hogy az e-cigi bizonyos idő után hobbivá növi ki magát és mindig próbálgatni fogunk különböző patronokat és különböző ízeket. Előfordulhat, hogy arra vetemedünk, hogy saját magunknak keverjünk löttyöt.
Köszönjük interjúalanyainknak a kimerítő elemzést!
Miből is áll egy elektromos cigaretta? Az elektromosságról minden esetben egy akkumulátor gondoskodik, ami ártól és minőségtől függően lehet jobb és rosszabb darab. Egy aktívan dohányzó, egy doboz cigit egy nap alatt elrántó embernek legalább 1000 mAh-s akkumulátorra lesz szüksége, ezzel kb. kihúz egy napot, töltés nélkül. A cigi többi része egy porlasztóból és patronból áll: ezek számos kiépítettségben kaphatók, több fajtája létezik, mindenkinek magának kell megtalálni az ízlésének megfelelőt. Vannak egybeépített patron+porlasztó kombók, vannak külön létező darabok is. A patronba töltjük a folyadékot, ami a dohányízűtől a vanílián át a joghurtos eperig mindenféle ízhatásban megtalálható. A porlasztó azért felel, hogy a cigi "szívásakor" a folyadékból sűrű gőzt képezzen, ezzel adva vissza a dohányzás rituáléjának élvezetét.
Mai interjúnkban volt láncdohányosokat kérdeztünk arról, hogy milyen is ez az e-cigi, segíti-e a leszokást, kevesebb cigit szív-e mellette az ember vagy éppen egyáltalán el tudja hagyni azt. Tibor és Klára fedőnevű beépített ügynökeinket kérdeztük meg a tárgykörben; lássuk, hogy miket válaszoltak száguldó riporterünk agyafúrt kérdéseire.
– Hány éve cigizel és hány cigit szívtál naponta, mielőtt elkezdted használni az elektromos cigit?
Klára: 10 éve cigizek és kb. 30 szál cigit szívtam el egy nap alatt.
Tibor: 8 éve dohányzok, naponta átlagosan 7-8 szál fogyott, de a hétvégéken nem ritkán előfordult a napi egy doboz is.
– Hány cigire sikerült csökkenteni az elszívott igazi cigik számát az e-cigi mellett?
Klára: Olyan 6-7 szálra.
Tibor: Ez nagyon változó; van olyan, hogy egy hétig egy szálat se szívok, utána meg egy héten elszívok max. 10 szálat.
– Milyen elektromos cigit használsz?
Klára: eGO márkájú akkumulátor, Bud Sapphire patronnal és Marlboro VG-alapú folyadék (18mg-os).
Tibor: eGo Spectrum akkumulátort használok BUD Sapphire integrált patronnal. Ez a második patron amit próbálok. Az első Joye 510 dupla fűtőszálas integrált patron volt, de a BUD sokkal kényelmesebb.
– Mennyire hasonlít az e-cigi által keltett érzet az igazi cigi hatásához?
Klára: Teljes mértékben, csak a cigi fizikai megjelenése másmilyen. Furcsa, hogy nem ég, de hamar meg lehet szokni. Ehhez persze olyan folyadékot kell választani, aminek az íze hasonlít az eredeti cigiére.
Tibor: Hát igazából semennyire. De ha mindenáron hasonlóságot akarunk keresni, akkor az a nikotintartalom. Megvan a torokkaparó hatása és ha erősebb nikotintartalmú löttyöt használunk, akkor az bizony rendesen mellbe vághat :) Az egyszerű dohányízű löttyök sem hasonlítanak a hagyományos cigi ízére, ugyanis ebben nincs semmiféle adalékanyag, nincs papírba tekerve.
– Szükségét érzed igazi ciginek is az elektromos mellett?
Klára: Igen. De csak a megszokás, miatt, szerintem. Az sem volna rossz, ha egy idő után az elektromosat elhagyhatnám és elég lenne csak az a pár szál igazi cigi. Mert még mindig dohányosnak érzem magam: azért nem a rendes cigit akarom letenni, mert én nagyon szeretem a cigizés szertartását, azt a pár perc kikapcsolódást.
Tibor: Nem érzem szükségét de néha jól esik a dohányzó ismerősökkel elszívni egy cigit :)
– Mennyivel kevesebbet költesz havonta cigire?
Klára: Sokkal. :-) Jelentősebben kevesebbet költök. (Kb. egyharmada.)
Tibor: Soha nem számoltam hogy havonta mennyi megy el, de kb. 12-14 ezer forint volt. Az e-cigi fenntartása nekem maximum 4000 forintba kerül így tehát +8000 a pénztárca javára :)
– Hány ml folyadékot használsz el egy hónap alatt?
Klára: kb. 25 ml folyadék elég.
Tibor: 30-40 ml.
– Mit tanácsolnál annak, aki most akar elkezdeni elektromos cigit használni?
Klára: próbáltam olcsóbb elektromos cigiket is, amik tényleg hasonlítanak az igazi cigire, de nekem csalódás volt. Mindenképpen megéri minőségibb darabot választani, nem baj, ha nem "cigiszerű" a fogása, hamar meg lehet szokni és sokkal jobban hasonlít az élmény az eredeti cigizéshez.
Tibor: Mindenképp érdemes kipróbálni. Aki akar le tud szokni enélkül is, de nem is ez a fő szerepe számomra. Úgy gondolom, hogy az e-cigi bizonyos idő után hobbivá növi ki magát és mindig próbálgatni fogunk különböző patronokat és különböző ízeket. Előfordulhat, hogy arra vetemedünk, hogy saját magunknak keverjünk löttyöt.
Köszönjük interjúalanyainknak a kimerítő elemzést!
2012. február 5., vasárnap
Élet a buckák között
Na, kéremszépen, az idei február első hóhulláma végigsöpört kicsiny hazánkon. Mit ne mondjak, kaptunk belőle rendesen, bár közel sem esett annyi, hogy ellehetetlenültünk volna. Emberségesen küzdöttem a lakókörnyezetünket ellepni kívánó hó ellen, lapáttal! A hétvége első napján pustolt a hó rendesen! (Élvezettel használom ezt a nem is olyan rég tanult műszót, hogy pustol, eddig egyáltalán nem ismertem.)
 |
| Fújja, söpri! |
Nomármost volt gond, éppen elég: hiába lapátoltam meg söpörtem, egy órán belül nyoma sem látszott, mivel a szél intenzíven a tetőről is sodorta lefelé a havat, illetve a félredobott kupacokat újra visszahordta a járdára.
 |
| Tetőről lepustolja a mocsok! |
Aztán a mai délelőttre megállapodott egy kicsit a hóesés, így volt lehetőség megcsodálni a hó munkáját, valamint a tegnap óránként-másfél óránkét esedékes lapátolásból is lehetett egy kicsit spórolni a következő körre.
 |
| Ez eredendően egy szalonnasütő, téglából |
 |
| Gabi bátyám alig látszik ki a hóból munka közben! |
Bizony, nincs még vége! A következő hét elejére újabb hullám jön, amiből lesznek akkora hófalak, hogy egész pofás kis téli labirintust lehet bennük kialakítani. A macskánkat a hóhullás kezdete óta nem láttuk, reméljük, hogy nem egy bucka alatt lett belőle jégtömb, hanem volt annyi esze, hogy meghúzza magát valami fészerben, főleg így a mínuszok idején. Hozzá kell tennem, akkora a hó, hogy ha szegény jószág netalán haza akarna jönni, akkor sem tudna, mivel elveszne a fagyos csapadékban. (Konkrétan az udvaron kb. kétszer olyan magas hó áll, mint a macska maga, így ha nincs a mellyire hókotró kötve, akkor ott marad, ahová bevackolta magát.)
Úgy néz ki, hogy fagyszünet nem lesz a munkahelyen, pedig talonban volt, így holnap fél hétkor ébresztő, opcionálisan hólapátolás, utána pedig irány a munka! Váóóó.
2012. február 2., csütörtök
Támadnak az aggok, hó lesz
Ma beléptem kenyérért kedvenc kisboltomba és hirtelen meg is álltam a bejárattól nem messze. Hatalmas volt a forgalom. A kenyeres szekrények szomorúan mutatták üres polcaikat, a pult előtt pedig kizárólag hatvan év feletti hölgyek tartózkodtak, üres bevásárló kosaraikat szorongatva. Olyan számban voltak jelen, hogy még egy mosóport és étkészletet ajándékba ígérő termékbemutatóra sem mennek el talán ennyien. Hallottam, hogy különböző hírek terjednek futótűzként közöttük, másodpercek alatt:
– Ú'llëhet, mámma mán nem is lëssz kënyér! – riogatta társait egyikük, mire a pult mögött álló kiszolgáló személyzet megnyugtatásul közölte, hogy nem kell aggódni, lesz kenyér.
– Azt mondják, öt percen belül itt lesz mán – mondta egy másikuk.
– Nekem az előbb tizenöt përcët mondtak – replikázott egy harmadik.
Erre aztán általános felbolydulás lett úrrá mindenkin, mire a kiszolgáló személyzet újabb közleményt olvasott be, mely szerint a kenyeret szállító, szebb napokat látott teherautó úton van, meg van rakva válogatott pékáruval, de sajnos a pontos érkezését nem tudják megmondani.
Nagyobb a felvásárlási láz, mint kétnapos ünnepek előtt szokott. Akkor ugyanis bevált gyakorlat, hogy az emberek mindenből ötször annyit vesznek, mint szükséges, mivel egy napig zárva lesz a bolt, utána pedig kidobják a megvásárolt mennyiség felét. Most a hétvégére jósolt extrém hóhelyzet miatt növekedett meg így a kedv mindenféle alapvető élelmiszer felvásárlására (vagy legalábbis ezt gondolom). Még jó, hogy én reggel hatkor mentem és az összes kenyeret jó előre megvettem. :)
A hóhelyzetről annyit, hogy az Időkép információi szerint az alant látható képnek megfelelően alakul a hóhelyzet, tehát hetven centis havaktól vélhetően idén sem kell tartani.
Lapátolunk egy kicsikét, aztán majd lesz valahogy.
– Ú'llëhet, mámma mán nem is lëssz kënyér! – riogatta társait egyikük, mire a pult mögött álló kiszolgáló személyzet megnyugtatásul közölte, hogy nem kell aggódni, lesz kenyér.
– Azt mondják, öt percen belül itt lesz mán – mondta egy másikuk.
– Nekem az előbb tizenöt përcët mondtak – replikázott egy harmadik.
Erre aztán általános felbolydulás lett úrrá mindenkin, mire a kiszolgáló személyzet újabb közleményt olvasott be, mely szerint a kenyeret szállító, szebb napokat látott teherautó úton van, meg van rakva válogatott pékáruval, de sajnos a pontos érkezését nem tudják megmondani.
Nagyobb a felvásárlási láz, mint kétnapos ünnepek előtt szokott. Akkor ugyanis bevált gyakorlat, hogy az emberek mindenből ötször annyit vesznek, mint szükséges, mivel egy napig zárva lesz a bolt, utána pedig kidobják a megvásárolt mennyiség felét. Most a hétvégére jósolt extrém hóhelyzet miatt növekedett meg így a kedv mindenféle alapvető élelmiszer felvásárlására (vagy legalábbis ezt gondolom). Még jó, hogy én reggel hatkor mentem és az összes kenyeret jó előre megvettem. :)
A hóhelyzetről annyit, hogy az Időkép információi szerint az alant látható képnek megfelelően alakul a hóhelyzet, tehát hetven centis havaktól vélhetően idén sem kell tartani.
 |
| (C) idokep.hu |
Lapátolunk egy kicsikét, aztán majd lesz valahogy.
2012. január 28., szombat
Geotagging
Hűséges macskabarát kommentelőnk, Penya hívta fel a figyelmünket arra, hogy egy régebbi posztból kiderül, hogy hol is lakunk egészen pontosan. Úgy jutott az információhoz, hogy a blogon megjelenő, telefonnal készített képet lementette, majd (mivel a képek eltárolják készítésük helyét) megkereste annak helyét a térképen. A kép készítésének helye azonban meglehetősen pontatlan is lehet. Nem tudom, hogy kinek milyenek az okostelefonos szokásai, én senkivel sem találkoztam még, aki egész nap bekapcsolt GPS-szel járkált volna csak azért, hogy ha elkészít egy fotót, az biztosan a pontos tartózkodási helyét tartalmazza.
A komment hatására felülvizsgáltam az eddig telefonnal elkészített fotóimat és azt kellett megállapítanom, hogy pár fotónál bizony egészen pontosan eltalálta a készülék azt, hogy hol fotóztam, holott a GPS nem volt rajta bekapcsolva. Pár, főként beltéren készült fotónál azonban ugyanolyan eredményre jutottam, mint az említett képnél, hogy a környékre tippel ugyan, de kilométerekkel arrébb lévő helyeket jelöl meg.
Hogyan lehet egy kép GeoTag információjához jutni?
A képekről rengeteg mindent eltárol egy intelligens fényképezőgép. Ezekhez a legegyszerűbben Windows alatt úgy jutunk el, ha a képre jobb gombbal kattintunk és kiválasztjuk a Tulajdonságok pontot. Ennek a Részletek füle alatt találhatjuk meg a kép készítésére vonatkozó információkat. A GPS rész alatt pedig a szélességi és hosszúsági koordinátákat is fellelhetjük.
Teljesebb körű pozíció-kiolvasást tesz lehetővé az ingyenes XnView képnézegető, ami ugyanerről a képről ezt írja:
A megfelelő koordinátákat már csak el kell helyezni a térképen. Egyszerű megoldást nyújt a http://itouchmap.com/latlong.html weboldal, ahol a kapott koordinátákat beírva a bejegyzés elején található képet kapjuk. Gyakorlatilag annyi történik, hogy a Google Térképen a pont megfelelő földrajzi koordinátára kerül, így be tudjuk határolni a fotó készítésének helyét.
Veszélyes is lehet
Érdemes belegondolni abba, hogy manapság, amikor mindenki mindenhová feltölt mindenféle fotóját, milyen veszélyek rejlenek abban, ha az elkészült kép tartalmazza készítésének pontos helyét is. Ha szeretnénk megszabadulni a minket eláruló információktól, érdemes a képet feltöltés előtt újra menteni úgy, hogy az EXIF információt kihagyjuk belőle. Erre legegyszerűbb mód, ha a már fentebb említett XnView programból a megnyitott képen kiválasztjuk a Szerkesztés/Metaadat/Összes metaadat eltávolítása menüpontot, majd mentjük a képet és csak azután töltjük fel.
A komment hatására felülvizsgáltam az eddig telefonnal elkészített fotóimat és azt kellett megállapítanom, hogy pár fotónál bizony egészen pontosan eltalálta a készülék azt, hogy hol fotóztam, holott a GPS nem volt rajta bekapcsolva. Pár, főként beltéren készült fotónál azonban ugyanolyan eredményre jutottam, mint az említett képnél, hogy a környékre tippel ugyan, de kilométerekkel arrébb lévő helyeket jelöl meg.
 |
| Itt laknánk, a pusztában? |
Hogyan lehet egy kép GeoTag információjához jutni?
A képekről rengeteg mindent eltárol egy intelligens fényképezőgép. Ezekhez a legegyszerűbben Windows alatt úgy jutunk el, ha a képre jobb gombbal kattintunk és kiválasztjuk a Tulajdonságok pontot. Ennek a Részletek füle alatt találhatjuk meg a kép készítésére vonatkozó információkat. A GPS rész alatt pedig a szélességi és hosszúsági koordinátákat is fellelhetjük.
 |
| Koordináták |
 |
| Koordináták XnView-ban |
A megfelelő koordinátákat már csak el kell helyezni a térképen. Egyszerű megoldást nyújt a http://itouchmap.com/latlong.html weboldal, ahol a kapott koordinátákat beírva a bejegyzés elején található képet kapjuk. Gyakorlatilag annyi történik, hogy a Google Térképen a pont megfelelő földrajzi koordinátára kerül, így be tudjuk határolni a fotó készítésének helyét.
Veszélyes is lehet
Érdemes belegondolni abba, hogy manapság, amikor mindenki mindenhová feltölt mindenféle fotóját, milyen veszélyek rejlenek abban, ha az elkészült kép tartalmazza készítésének pontos helyét is. Ha szeretnénk megszabadulni a minket eláruló információktól, érdemes a képet feltöltés előtt újra menteni úgy, hogy az EXIF információt kihagyjuk belőle. Erre legegyszerűbb mód, ha a már fentebb említett XnView programból a megnyitott képen kiválasztjuk a Szerkesztés/Metaadat/Összes metaadat eltávolítása menüpontot, majd mentjük a képet és csak azután töltjük fel.
2012. január 21., szombat
Újrapaszta
Korosodó számítógépünk megérdemel időnként egy kis belső takarítást és némi törődést. Amikor hallottam, hogy kedves cimborám és kollégám (MiZY) kicsit túl sokat vásárolt a processzorokra való hővezető pasztából, felajánlottam, hogy segítek fogyasztani belőle, mivel saját gépem processzora is igencsak újrapasztázásra szorul. (Nagylelkűségem, mint látszik, nem ismer határokat.) Egy-két év elteltével érdemes a műveletet megcsinálni, hogy processzorunk kellő biztonságban legyen. Azoknak, akik még csak most ismerkednek a művelettel, elsorolnám, hogyan is fogjunk hozzá.
Első lépésként keressük meg a hűtőt, majd csatlakoztassuk le az alaplapról a ventilátor vezetékét, így kényelmesen el tudjuk majd távolítani a hűtőbordát a processzorról. A ventilátort külön nem kell leszerelni.
A régi pasztát minőségétől és a processzoron töltött időtől függően vagy egy fültisztító pálcikával, vagy pedig pengével tudjuk eltávolítani. Ha puha, akár ujjal is lejön, jöhet a fültisztító. Ha érezzük, hogy kemény, akkor inkább pengével próbálkozzunk. Ügyeljünk arra a művelet közben, hogy a morzsalékossá vált paszta ne kerüljön be a számítógép egyéb alkatrészei közé: legjobb megoldás, ha erősen rányomunk egy fültisztító pálcikát, amire ráragadnak a szemcsék, vagy folyamatosan használunk kisebb teljesítményű porszívót.
A paszta által hagyott, zsírosnak tűnő réteget egyszerű konyhai papír törlőkendővel is eltávolíthatjuk. Töröljük simára a hűtőborda alját és a processzor felületét is.
A hővezető pasztát legtöbb esetben az orvosi injekciós tűhöz hasonló fecskendőben adják, természetesen tű nélkül. Ebből egy minimális mennyiséget kell a processzor felületére juttatni. Ügyeljünk arra, hogy a pasztát ne kenjük szét a proci teljes felületén, mivel a borda rányomásakor majd szétpaszírozódik, úgy foglalva el a szükséges területet.
Ezt követően nincs más hátra, mint visszaszerelni a hűtőbordát ventilátorral együtt. A jól végzett munka örömében ne felejtsük el visszacsatlakoztatni a ventilátor tápkábelét az alaplapra! Innentől kezdve pár évig újra biztonságban tudhatjuk magunkat, már ami a számítógépünk hűtését illeti.
Első lépésként keressük meg a hűtőt, majd csatlakoztassuk le az alaplapról a ventilátor vezetékét, így kényelmesen el tudjuk majd távolítani a hűtőbordát a processzorról. A ventilátort külön nem kell leszerelni.
A hűtőbordát processzortokozástól függően más és más mechanizmusok tartják a processzoron, némi szakértelmet igényel tehát az eltávolítás. Általánosan igaz, hogy nincsenek olyan rögzítési módozatok, amihez rángatni kellene a bordát, mert "beakadt": az soha nem akad be, csak meg kell keresni, milyen módon van rögzítve. Ha sikeresen kioldottuk, akkor már könnyedén lejön a processzorról és feltárul előttünk a régi pasztázás maradéka.
 |
| Megkövült paszta a hűtőborda alján... |
 |
| ... és a processzor tetején |
A régi pasztát minőségétől és a processzoron töltött időtől függően vagy egy fültisztító pálcikával, vagy pedig pengével tudjuk eltávolítani. Ha puha, akár ujjal is lejön, jöhet a fültisztító. Ha érezzük, hogy kemény, akkor inkább pengével próbálkozzunk. Ügyeljünk arra a művelet közben, hogy a morzsalékossá vált paszta ne kerüljön be a számítógép egyéb alkatrészei közé: legjobb megoldás, ha erősen rányomunk egy fültisztító pálcikát, amire ráragadnak a szemcsék, vagy folyamatosan használunk kisebb teljesítményű porszívót.
 |
| A régi paszta eltávolítása fültisztító pálcikával. |
A paszta által hagyott, zsírosnak tűnő réteget egyszerű konyhai papír törlőkendővel is eltávolíthatjuk. Töröljük simára a hűtőborda alját és a processzor felületét is.
 |
| Tükröződő rézfelület |
 |
| Letisztított processzor |
A hővezető pasztát legtöbb esetben az orvosi injekciós tűhöz hasonló fecskendőben adják, természetesen tű nélkül. Ebből egy minimális mennyiséget kell a processzor felületére juttatni. Ügyeljünk arra, hogy a pasztát ne kenjük szét a proci teljes felületén, mivel a borda rányomásakor majd szétpaszírozódik, úgy foglalva el a szükséges területet.
 |
| Ennyi elég lesz |
Ezt követően nincs más hátra, mint visszaszerelni a hűtőbordát ventilátorral együtt. A jól végzett munka örömében ne felejtsük el visszacsatlakoztatni a ventilátor tápkábelét az alaplapra! Innentől kezdve pár évig újra biztonságban tudhatjuk magunkat, már ami a számítógépünk hűtését illeti.
2012. január 19., csütörtök
Porszívató
Felborul, ha az ember arrébb akarja húzni és nem pontosan arra mutatnak a kerekének irányvektorai, amerre a húzásé. Gyakorlatilag fejre áll az egész masina, mint egy bogár, csörömpöl, és mivel a bekapcsoló gombja is a tetején van, ki-be kapcsol, ahogy billeg a padlón. Alig lehet újra lábra (kerékre) állítani.
Összegubancolódik a kábele, ha az ember már több métert megtesz. Imádja maga alá begyűrni a vezetékét, élvezettel terpeszkedik rajta. Ha az ember fia odébb húzná, akkor pedig csúszik a vezeték, rajta a porszívó, majd amikor már nem lehet tovább feszíteni a dolgot, akkor felborul megint csörömpölve.
Kinyílik a porzsákhoz vezető ajtó, ha az ember nem úgy emeli fel a gépet fél kézbe, mint ahogyan azt a tervezői megálmodták. A nyitáshoz egy kis liffentyűt kell lenyomni, ami pontosan ott van, ahol az eszközt a fogantyújánál fogva fel lehet emelni. Ilyenkor egy kis port kiköhög, ami szépen elterül a sötét színű bútorokon.
Nem fordul el a tetejéből kijövő cső. Egyszerűen néha megmakacsolja magát és szeret egy irányba állni. Hiába akarom én azt, hogy forduljon el, mert már csak 10 centi kell, nem! Azért sem! Áll egy irányba, mint egy magát megmakacsolt szamár, és csak akkor fordul el, ha odafáradok hozzá és manuálisan szépen átfordítom a megfelelő irányba. Idegállapotban néha felrúgom.
Beakad a szürke műanyag része az ágy szélébe, az ajtófélfába, illetve mindenféle kiálló dologba. Mivel a formatervezése nem éppen áramvonalas, a hátsó, ducibb szürke rész mindenbe kapaszkodik, amin az eleje (a bordó rész) szépen áthalad. Ilyenkor újra oda kell fáradni hozzá és arrébb pakolni a berendezést.
Nem lehet húzni a szőnyegen a hatalmas, egyébként könnyen kezelhető fejet. Csak tolni. Húzáskor egész egyszerűen képes lenne mérgében szétszaggatni a szőnyeget, mert az eleinte jól működő, hajszálak összeszedésére alkalmatos kis tappancsok a fej alján időközben már hajszálat nem szednek föl, viszont a húzást meggátolják. Így szőnyegen csak tolni lehet az apparátust, húzáskor pattog, földhöz veri magát, vergődik. A szívóerő csökkentésével ugyan lehet húzni is, de akkor meg a por nem lesz felszívva, szóval 1:0 megint oda.
Megáll a motor kb. tíz-tizenöt perc használat után. Az eszköz olyannyira felmelegszik, hogy tojást lehetne rajta sütni, de már nincs olyan szűrő, amit ne tisztítottam volna meg rajta a korrekt működés érdekében. A tíz perc működést kb. húsz perc pihenéssel kell megtoldani, mire újra elindul a gép, természetesen az azonnali melegedésnek köszönhetően egyre rövidebb időközökre. Így aztán ez alapvetően átrendezi a takarítási szokásainkat úgy, hogy kb. 15 perc alatt, két részletben porszívózunk csak az egész lakásban.
Röviden eképpen tudnám összefoglalni az eszköz negatív tulajdonságait. Egész biztos, hogy a következő porszívónk egy akkumulátoros, bekapcsoló gombot a hátulján tartalmazó, csapágyazott csőelfordítóval bíró, áramvonalas, hajszálszedegető tappancstól mentes, húzható, erős motorú, jó szellőzésű berendezés lesz. Hogy annak milyen nyűgjei jönnek elő, majd kiderül. :-) Egyelőre ezzel küzdünk a tisztább lakásért.
2012. január 14., szombat
Hétvégi iskola
Lecsengett a félévi hajrá, kinek jobban, kinek kevésbé jobban sikerült teljesítenie a követelményeket. Nincs is más hátra, mint a félévi bizonyítványokat nyomtatni – hála az elektronikus naplónak, nem kell kézzel beírni minden jegyet az ellenőrzőbe, meg dátum meg aláírás meg vonalkázás. Csak reá kell bökni a megfelelő gombra, majd a rendszer terheltsége miatt lehet indulni lefőzni egy kávét, megvárni, míg lefő, kedélyesen elkészíteni és meginni. Ezt követően vissza lehet fáradni a géphez, konstatálni, hogy még nem készült el a félévi bizonyítvány, ezért nyugodtan kicsit körbe lehet takarítani a lakást, majd ha ezzel végeztünk, talán előáll a megfelelő dokumentum, bár ha nem megfelelően paramétereztünk, kérem, akkor újra lehet kezdeni az egészet. Ha minden oké, akkor már csak nyomtatni kell a PDF fájlt és – eltekintve a résztantárgy-jegyek beírásának egy órás műveletsorától – készen is vagyunk.
Egyébként vannak érdekességek a közoktatásban, informatikai vonalon is. Év elején jött a hír, hogy búcsút inthetünk márciustól a Microsoft szoftverek licenceinek, tehát a Windowsok és MS Office-ok helyett ingyenes megoldásra kellene átnyargalni. Ez felvetette azt a problémát, hogy ha négy évig MS Office-t tanult a gyerek, akkor hogy is lesz az, hogy Linux alatt LibreOffice-ben érettségizik. Nem beszélve az emelt szinten tanulókról, akik Windows alatt futó programozási környezetben tanultak meg programozni. Aztán most meg már beszélnek mindent, a legutóbbi információ szerint már nem biztos semmi sem. Mindenesetre ez arra jó volt, hogy belénk állítsák az ideget, de gondolom, hogy előbb-utóbb csak meg tud egyezni az állam és a Microsoft. Nem lennék ellene a nyílt forráskódú szoftvereken való tanításnak sem, egyedül csak az általa teremtett helyzettel nem volnék elégedett: a tanulónak iskolában Linux, otthon (szinte biztosan) Windows... De lehet, hogy kialakulna belőle valami, egyelőre nem tudom ezt ebben a formában elképzelni.
Azt hiszem, hétvégére talán elegendő ennyit foglalkozni az iskolával. Mindenkinek kellemes félévzárást, jó bizonyítványokat kívánok!
Egyébként vannak érdekességek a közoktatásban, informatikai vonalon is. Év elején jött a hír, hogy búcsút inthetünk márciustól a Microsoft szoftverek licenceinek, tehát a Windowsok és MS Office-ok helyett ingyenes megoldásra kellene átnyargalni. Ez felvetette azt a problémát, hogy ha négy évig MS Office-t tanult a gyerek, akkor hogy is lesz az, hogy Linux alatt LibreOffice-ben érettségizik. Nem beszélve az emelt szinten tanulókról, akik Windows alatt futó programozási környezetben tanultak meg programozni. Aztán most meg már beszélnek mindent, a legutóbbi információ szerint már nem biztos semmi sem. Mindenesetre ez arra jó volt, hogy belénk állítsák az ideget, de gondolom, hogy előbb-utóbb csak meg tud egyezni az állam és a Microsoft. Nem lennék ellene a nyílt forráskódú szoftvereken való tanításnak sem, egyedül csak az általa teremtett helyzettel nem volnék elégedett: a tanulónak iskolában Linux, otthon (szinte biztosan) Windows... De lehet, hogy kialakulna belőle valami, egyelőre nem tudom ezt ebben a formában elképzelni.
Azt hiszem, hétvégére talán elegendő ennyit foglalkozni az iskolával. Mindenkinek kellemes félévzárást, jó bizonyítványokat kívánok!
2012. január 9., hétfő
A tékozló macska hazatér
A macska egy fantasztikus állat.
Sok forrást megragadtunk, hogy eltűnt Grizzlink után nyomozzunk, de hiába. Vettünk neki egy kis macskakaját akkor, amikor már egy hete nem volt itthon, remélve, hogy hazatér. Hazafelé autókázva minden macskában őt véltük felfedezni (még egy árok-átfolyóba mászott macska miatt is megálltunk a forgalmas úton kocsival, és báli gúnyában másztam be a sárba, hogy megnézzem, nem-e Grizzli az... hát nem ő volt). Kimostuk a kajás tálját, hátha hazajön, sőt, amint emlékeztek, még itt a blogon is publikáltam egy rövid cikket, hogy hátha megkerül a cica, ám minden hiábavaló volt.
Ma azonban hirtelen, midőn besötétedett...
A tékozló macska, tisztelt hölgyeim és uraim, hazatért. Úgy volt, ahogy elterveztük: ajtónyitáskor egyszer csak itt termett. Neki nagyon nem tűnt fel a távollét: jó húsban van. Érkezésekor természetesen éhes volt és táplálkozás után jól esett egy kis simogatás (amiből kapott rendesen, mert hiszen közel 2 hétig színét se láttuk). Ezt követően elégedetten elfoglalta a foteljét, csámcsogott egy kicsit, benézett a manzárdjába is, körbejárta a területét, majd lepihent. Így meggyőződhettünk róla, hogy életben van a kis macska bűre és nem féknyom van a hátán.
Hogy aztán meddig marad, azt csak ő tudja...
Sok forrást megragadtunk, hogy eltűnt Grizzlink után nyomozzunk, de hiába. Vettünk neki egy kis macskakaját akkor, amikor már egy hete nem volt itthon, remélve, hogy hazatér. Hazafelé autókázva minden macskában őt véltük felfedezni (még egy árok-átfolyóba mászott macska miatt is megálltunk a forgalmas úton kocsival, és báli gúnyában másztam be a sárba, hogy megnézzem, nem-e Grizzli az... hát nem ő volt). Kimostuk a kajás tálját, hátha hazajön, sőt, amint emlékeztek, még itt a blogon is publikáltam egy rövid cikket, hogy hátha megkerül a cica, ám minden hiábavaló volt.
Ma azonban hirtelen, midőn besötétedett...
 |
| Kijönnétek végre? |
A tékozló macska, tisztelt hölgyeim és uraim, hazatért. Úgy volt, ahogy elterveztük: ajtónyitáskor egyszer csak itt termett. Neki nagyon nem tűnt fel a távollét: jó húsban van. Érkezésekor természetesen éhes volt és táplálkozás után jól esett egy kis simogatás (amiből kapott rendesen, mert hiszen közel 2 hétig színét se láttuk). Ezt követően elégedetten elfoglalta a foteljét, csámcsogott egy kicsit, benézett a manzárdjába is, körbejárta a területét, majd lepihent. Így meggyőződhettünk róla, hogy életben van a kis macska bűre és nem féknyom van a hátán.
Hogy aztán meddig marad, azt csak ő tudja...
2012. január 7., szombat
A türelem rózsát terem
Az alábbiakban egy Telenoros-extrémszámlás, ámde hepiendes tanmesét sorolnék el a kedves olvasóknak, mely rávilágít arra a nagy igazságra, mely szerint – ahogy a költő mondja – a hűség a legkegyetlenebb béklyó, ám néha mégis segíthet nekünk nemes céljaink elérésében.
A blog hasábjain már említett telefonrendelés egyben tarifacsomag-váltással is járt, amelynek az volt a célja, hogy az évek alatt szépen lassan gigászira duzzadt telefonszámlánkon valamelyest csiszoljunk lefelé egy keveset. Számításaim szerint a számlának kb. a felére kellett csökkennie a váltással, mivel egy csomó olyan szolgáltatást elhagytunk, amiért eddig külön fizettünk súlyos összegeket (pl. internet- és SMS-csomag). Éppen ezért döbbentem meg (egészen pontosan majdnem fel kellett locsolni engem), amikor megláttam, hogy az e hónapra ütemezett telefonszámla éppen a duplája lesz annak, amit eddig fizettünk.
Oknyomozás kezdődött! Hamarosan ki is derült, hogy az új tarifacsomag díjai mellett a régi tarifacsomaghoz rendelt szolgáltatások mindegyikét is kiszámlázta a szolgáltató, egy teljes hónapra, teljes áron, annak ellenére, hogy csak 9 napig használtuk őket, utána pedig lemondtuk. Ez tűrhetetlen volt, mi több: elfogadhatatlan, sőt: vérlázító, ezért rögvest fel is hívtam a 1220-at, hogy némi gyógyírt a lelkemre adnának azáltal, hogy egy 9 napig használt szolgáltatást tényleg csak a 9 napra esedékes díjjal fizessünk ki. A szolgáltató felkészült embere kifejtette a véleményét arról, hogy itt nem lesz lélekbalzsamozás, mivel az ÁSZF-ben rendezett sorokban áll ottan szigorú betűkkel, hogy bizony az ügyfélnek ki kell fizetni a hónap elején aktív szolgáltatásokat, egész hónapra. Replikáztam és elővezettem, hogy szerintem mennyire etikus dolog az, ha 9 napig használtam valamit, de mégis 31 napra kell fizetnem. A problémát ugyanis (szerintük) az okozta, hogy a díjcsomagváltást a telefonrendeléssel én kértem és nem ők. Ezt el is ismertem, és közöltem, hogy a csomagváltás díja is szerepel a számlán, és szerintem ezzel a váltással egyértelművé tettem mind a magam, mind a T. szolgáltató számára, hogy a régi szolgáltatásokat nem akarom tovább használni. Erről (ti. hogy nem működnek tovább a régi szolgáltatások) a rendelést követően mintegy 30 percen belül SMS-ben is értesített bennünket a Telenor, így aztán úgy voltunk vele, hogy valószínűleg akkor fizetni sem kell azokat tovább. De hát nem, szerintük kell.
Mivel nem jutottunk dűlőre, ezért még mielőtt válogatott szitkokat szórtunk volna egymásra, az ügyfélszolgálatos időt kért, majd 15 percig vártam, melynek során 39 alkalommal hallgattam végig a Telenor reklámmuzsikáját. Megmondom őszintén, a 10. perc környékén arra gondoltam, hogy engem itt és most aztán jól felültettek: húzzák a fülembe a nótát, az ügyfélszolgálatos meg kiment cigizni (szigorúan szabad térbe) és éppen egy szintén dohányzó haverjának meséli, hogy milyen hülye hívta fel most őt éppen, és nem bírta tovább: el kellett rántania egy spanglit. Azonban a 15. perc után csak jelentkezett és volt egy ajánlata. Mivel prémium ügyfél volnék, aszondja', ezért a számítógépes rendszer megengedte, hogy egyszeri díjcsökkentést kapjak, mely szerint két telefonszámra a két legdrágább szolgáltatás egész havi díját elengedik nékem. Könny tolult a szemembe a jó hír hallatán, de azért még akadékoskodtam, hogy a 9 napra esedékes díjat szívest (ha nem is örömest) kifizetem én, csak a többi napra ne kelljen, amikor nem is használtam. Ő viszont kötötte a házőrzőt a culáphoz, hogy márpedig itt egész havi összeg lesz elengedve: kell vagy nem kell?! Na, ennek már fele sem volt tréfa: valamikor dolgoztam én is ügyfelezős részen, szóval tudtam, hogy most aztán az idegösszeomlás szélén járunk a variálásommal, így készségesen elfogadtam a dolgot. Jóhogy! A telefonszámlánk így majdnem a felére (kb. az általam kikalkulált összegre) csökkent, így a tegnapi este folyamán be is írtam a Telenor számára egy ceruzás kisötöst zölddel, ráadásul a beszélgetés végén még pozitívan értékeltem az ügyfélszolgálatos úriembert és az egész ügyfélszolgálatot is, cakkumpakk, úgy ahogy van.
 |
| Néha megéri hűséges ügyfélnek lenni... |
2012. január 3., kedd
Ahogy indult az év
Boldog új évet kívánunk a blog minden egyes, még érdeklődő és kitartó olvasójának!
Általában úgy szokott az lenni, hogy mire valami kikerül a netre, vagy a hírek közé, aktualitását veszíti, így ezen felbuzdulva bátorkodom most megírni, hogy szeretett Grizzli macskánk eltünedezett. Pontosabban úgy járt, hogy szokásához híven elindult a reggeli portyájára és nem jött haza. Namost nem aggódnék, ha a reggeli portyájára indulás ma reggel lett volna, ő viszont öt napja indult el széjjelnézni a nagyvilágba és azóta nem talált haza, tehát fogalmunk sincs, hogy merre kóborol a kis puha állatka. Merjük remélni, hogy nem egy féknyom van a hátán, hanem szerető emberi kezek simogatják a kis szőrméjét neki. Ugyanakkor bízunk abban, hogy jól érzi magát ott, ahol van és nem az örök vadászmezőkön kergeti az egereket, hanem mondjuk egy padlás zugaiban. Nagy reményekkel nyitogatjuk az ajtót, hátha megpillantjuk szeretett kisállatunkat, de sajnos lassan már a reményünk is elfogy, mint a macskaeledel, amit ugyan kitettünk irányzéknak, de csak vérszomjas kóbor macskák falkáit csalta közelébb.
Az év indítása – leszámítva a macskadrámát – zökkenőmentesen indult, ám majdnem sikerült múlt év végén (még a szilveszteri mulatságsorozat előtt) lefőznöm egy i5-ös processzort, mindezt a saját gépemben. Az úgy volt, hogy észrevettem én a sebességnek esését, de szoftveres problémára gyanakodtam egészen végig. Valamikor nyáron újratelepítettem a számítógépemet, mert kibírhatatlanul lassan indult már. Az újratelepítés után sem volt zökkenőmentes minden, egyszerűen dolgozott a gép, de csak nem úgy, ahogy kellett volna. Telepítettem újra drivereket, próbálgattam frissítéseket, de igazából semmi sem használt, időm azonban különösebben nem volt foglalkozni ezzel a problémával. Indításkor gyors volt, aztán fokozatosan lassult. Mígnem úgy hozta a sors, hogy a karácsonyi őrületben a Burnout Paradise nevű (már a nevében is benne van az égett szag) játékot toltuk kölcsönkormánnyal. A kormány driverének feltelepítése után újraindítottam a gépet, majd az önteszt után a beszédes nevű CPU temperature error hibaüzenet fogadott. Soha addig semmi nem jelezte, hogy gond lenne a hűtéssel, szétnéztem hát a BIOS-ban, hogy hol is állunk fokilag. Engem is kivert a víz egy pillanat alatt, amikor megláttam, hogy 99.2 °C-on jár a processzor. Azt sem tudtam mit nyomkodjak, hogy kikapcsoljon gyorsan a rendszer. Szúrós szemmel történő gyors helyzetelemzés következett, melynek során kiderült, hogy vélhetően egy belső nagytakarítást követően a hűtő visszahelyezésekor az azt rögzítő egyik műanyag pöcök elhajlott egy kicsit, így a hűtőborba nem szorult oda kellőképpen a processzorra. Igazán csodálatos, hogy nem füstölt el a lelke a gépnek, letargiába estem volna az év utolsó napjaiban, annyit mondhatok, mely letargia igen kitartott volna legalább márciusig.
Eképpen kezdjük tehát ezt az évet, izgalom minden vonalon, ráadásul itt a félév a suliban is és megannyi változás a nyakunkon. Csak győzzük energiával! Dehát erre töltődtünk egész téli szünetben. Kalandra fel!
Általában úgy szokott az lenni, hogy mire valami kikerül a netre, vagy a hírek közé, aktualitását veszíti, így ezen felbuzdulva bátorkodom most megírni, hogy szeretett Grizzli macskánk eltünedezett. Pontosabban úgy járt, hogy szokásához híven elindult a reggeli portyájára és nem jött haza. Namost nem aggódnék, ha a reggeli portyájára indulás ma reggel lett volna, ő viszont öt napja indult el széjjelnézni a nagyvilágba és azóta nem talált haza, tehát fogalmunk sincs, hogy merre kóborol a kis puha állatka. Merjük remélni, hogy nem egy féknyom van a hátán, hanem szerető emberi kezek simogatják a kis szőrméjét neki. Ugyanakkor bízunk abban, hogy jól érzi magát ott, ahol van és nem az örök vadászmezőkön kergeti az egereket, hanem mondjuk egy padlás zugaiban. Nagy reményekkel nyitogatjuk az ajtót, hátha megpillantjuk szeretett kisállatunkat, de sajnos lassan már a reményünk is elfogy, mint a macskaeledel, amit ugyan kitettünk irányzéknak, de csak vérszomjas kóbor macskák falkáit csalta közelébb.
Az év indítása – leszámítva a macskadrámát – zökkenőmentesen indult, ám majdnem sikerült múlt év végén (még a szilveszteri mulatságsorozat előtt) lefőznöm egy i5-ös processzort, mindezt a saját gépemben. Az úgy volt, hogy észrevettem én a sebességnek esését, de szoftveres problémára gyanakodtam egészen végig. Valamikor nyáron újratelepítettem a számítógépemet, mert kibírhatatlanul lassan indult már. Az újratelepítés után sem volt zökkenőmentes minden, egyszerűen dolgozott a gép, de csak nem úgy, ahogy kellett volna. Telepítettem újra drivereket, próbálgattam frissítéseket, de igazából semmi sem használt, időm azonban különösebben nem volt foglalkozni ezzel a problémával. Indításkor gyors volt, aztán fokozatosan lassult. Mígnem úgy hozta a sors, hogy a karácsonyi őrületben a Burnout Paradise nevű (már a nevében is benne van az égett szag) játékot toltuk kölcsönkormánnyal. A kormány driverének feltelepítése után újraindítottam a gépet, majd az önteszt után a beszédes nevű CPU temperature error hibaüzenet fogadott. Soha addig semmi nem jelezte, hogy gond lenne a hűtéssel, szétnéztem hát a BIOS-ban, hogy hol is állunk fokilag. Engem is kivert a víz egy pillanat alatt, amikor megláttam, hogy 99.2 °C-on jár a processzor. Azt sem tudtam mit nyomkodjak, hogy kikapcsoljon gyorsan a rendszer. Szúrós szemmel történő gyors helyzetelemzés következett, melynek során kiderült, hogy vélhetően egy belső nagytakarítást követően a hűtő visszahelyezésekor az azt rögzítő egyik műanyag pöcök elhajlott egy kicsit, így a hűtőborba nem szorult oda kellőképpen a processzorra. Igazán csodálatos, hogy nem füstölt el a lelke a gépnek, letargiába estem volna az év utolsó napjaiban, annyit mondhatok, mely letargia igen kitartott volna legalább márciusig.
Eképpen kezdjük tehát ezt az évet, izgalom minden vonalon, ráadásul itt a félév a suliban is és megannyi változás a nyakunkon. Csak győzzük energiával! Dehát erre töltődtünk egész téli szünetben. Kalandra fel!
2011. december 30., péntek
Gizel nénéd újévi tanácsai
Nna, gyerëkëk, nagyon sok dógot nem tuttok még az életrű, mer' börtönbe së vótatok még, de csak énrám hallgassatok, oszt’ kitanúttak lësztëk! Elmondom nektëk, mit fogaggyatok mëg az újév kezdéssire, hogy në érjën bennetëket csalódás! Sokan vartyognak, hogy gyön a végítélet gyüvőre, de én mondom, ezëk assë tuggyák mit beszének. Mé gyönne mán? Szërëncsétlen dédanyám is álandóan monta, mikor humtam a sutba’, oszt’ mán mikor mëghótt! Évekkel ezelőtt! Lassan rám is rámkaparják a fődet (mëgsirassá, ha elgyön, mer’ visszajárok kísírtenyi), de még mindég csak eltëszëk-vëszëk az ámbitus ajján.
Na, elég ahho’ annyi, hogy elősször is mindënképpen vëgyetëk valami ëtetőt, hogy a csëpp, szërëncsétlen madaraknak tuggyatok valami mënedéket adni. Van azoknak annyi baja, mint Zelenáknénak! Górjátok rá az apparátost valami culápra, oszt’ tőccsétëk fël avas szalonnával, hogy a kis hitvány álatok tudjanak csípni belüle, mëg borítsátok tele maggal, oszt’ mingyán lëssz ëgy kis élet januárba, februárba, mer’ én mondom nektëk, hogy gyön a tél, mint annak idejibe az oroszok, oszt’ itt is marad ëggy ideig még. Mint annak idejibe az oroszok.
Osztán másodjára aztat mondom, hogy a cigarëtárú okvettlenül szokjatok lë! Monta a tévé, hogy gyüvőre ollyannyira mëgemelik az árát, mint a mocskos Mutatványos Ágoston a krumplicukorét búcsú mëg falunap idejin, a zíz ëgye el a mellyit. Pegyig a krumplicukor nagy fínomság, magam is bëszëdëk belüle, de csak ha mëkkapom az ábécébe, vagy a zőccségësné, mer’ a Ágoston nem engedne belüle ëgy pëtákot së! (Ollyan akkar az apja.) Na elég ahho’ annyi, hogy mindënképpen tëgyétek lë a cigarëtát, sodrottat së szíjjatok, mer’ az se éri mëg, pipázni mëg mán vígkípp. A múttkor vëtt előttem a bóttba a Zelenákgyerëk pipadohánt, mer’ mostanába’ ilyen hagyományőrző lëtt az is, úgy ál a haja, mint a várvédőknek Egerné, oszt’ hát úramfija, én szégyëlltem magam, amikor mongya a Pirók jány az árát a péztárba. Rája is ripakottam, hogy nem sűl ki a szëmed, mennyit kérël el érte, de kitessékëltek a bóttbul, mer’ az a málészájú jány bömbölni kezdëtt, oszt’ a bóttvezető, aki az apja, mëg éppen nem vótt ëggyezkëdős kedvibe. Bezzeg annak idejin, amikor mëgkezdte a bótot, én mëg – nyilván – mëgtanátam a lëjárt kefírt, oszt’ szóvá tëttem, akkor így kedves Gizël, mëg úgy, most mëg mán ha az egész bót rája rohadna, akkor is nagy embërnek tartaná magát. Szíjja az is igyebkint, dobozszámra füstöli elfele a bestye.
Ami nagyon fontos: në akasszatok fël sëmmilyen törűközőt, konyharuhát, szennyes rongyot sëhova! Inkább lökjed lë a padlóra, vagy vessed a tűzre a hitvánnyát, de fël në akasszad sëmmire, mer’ az bizony még mindég akasztott embërt jelent az elkövetkëzőkbe. Az së érdekëjjën, hogy kikoszorálódik a konyharongy, në lëgyën a fogason, sëmmin së, mer’ bizony gyön a fekete dísztávírat. Mëllátod! Tyúkot nëhogy ëgyé! Úgy elkaparja a szërëncsédet, hogy magad së ismerël magadra. Bukszádra is rágyön az apadás, mëg të is csak kapkodod majd a fejed! Úgy járol majd, mint szëgény Tërka, Isten nyugosztajja, hát nem mëffőzte a kappant Szilvesztërnek napján? Úram Jézus, segíjj mëg, montam, a plébánost rángattam, hogy vëgye lë a rontást a házrú, végtire is csak a szomszéd vóna. Mëg is halt a követkëző évbe, rögvest. Mán Tërka, nem a plébános. Úgy gyöttünk a málészájú ministrángyerëkkel hozzája. Én még a fagyasztót së nyitom ki! Hagy pihennyënek ottan a szárnyassok. Ëgyedű amit lëhet ënni, az a virsli, kilószám. De nem a kétszáz forintos szivacsmassza (pácával verném vígig amellyik ilyet kiad a kezibű), hanem a jóféle roppanós. Én mán csak tudom, hogy hova këll tënni a forintot, de magam is mëgvëszem a jobbat illyentájt. Újévkor mëg csak a lencse, gyerëkeim, ëszëm én is kétpofára, hátha mëgemellik a nyugdíjjat. Eddig nem gyött be, de bízok benne, hogy ollyan ez, mint a lotó, hogy elébb-utóbb csak bëaggya.
Két dógot még mindënképpen mëgemlítëk. Az ëggyik a pukkongatás. Éngëm nem érdekël mán, pukkongassa a bombëttatelepët, amellyiknek erre van péze, de az én ablakom alá amellyik belöki, hátrakötöm a sarkát! Akkorákat ugrálok itt a tévé előtt, hogy bëál a dërëkam mindég. Ótán mëg másodsorba ha részëg embërt látok, amellyik assë tuggya milyen rendëzvényen van, hát rájavágok a bottal ollyat, hogy annak biztos nyoma marad. Másnap mëg majd gondolkodhat, hogy akkor most hun szëtte össze a ződ fótot a lábikrájára. Én nem tudom, hogy mé’ nem bírnak az erejökkel az év utolsó napján, vagy annyira jó’ érzik magokat, vagy annyira nem várják, hogy dógozni mënnyënek, de hát űk tuggyák. Én mán nem tudom fëlvënni a fordúlattot. Assë tudom, hogy mi lëssz, ha lëkapcsojják Kabhëgyen az adót, nem lëssz ertéell? Végem is lëssz itt, ha csak a Kosút marad. (De azt is lëkapcsojják, monták a Petőfin.)
Hát ennyit tudok mondani nektëk tanácsképpen. Mámma még csöszmögök ëggy kicsit a sajtos rúddal, hónap csinálok káposztás rétëst, mëg tökös-mákost. Nem azé, mer’ ollyannyira szeretëm, de ezëk vannak itthon hozzája. A fijam, mëg a kákabélű mënyem imággya, de hát ebbül most nem kapnak. Mulassatok jól, bulyék, mëg a többi. Csókol bennetëket otthonkába:
Gizël
Na, elég ahho’ annyi, hogy elősször is mindënképpen vëgyetëk valami ëtetőt, hogy a csëpp, szërëncsétlen madaraknak tuggyatok valami mënedéket adni. Van azoknak annyi baja, mint Zelenáknénak! Górjátok rá az apparátost valami culápra, oszt’ tőccsétëk fël avas szalonnával, hogy a kis hitvány álatok tudjanak csípni belüle, mëg borítsátok tele maggal, oszt’ mingyán lëssz ëgy kis élet januárba, februárba, mer’ én mondom nektëk, hogy gyön a tél, mint annak idejibe az oroszok, oszt’ itt is marad ëggy ideig még. Mint annak idejibe az oroszok.
Osztán másodjára aztat mondom, hogy a cigarëtárú okvettlenül szokjatok lë! Monta a tévé, hogy gyüvőre ollyannyira mëgemelik az árát, mint a mocskos Mutatványos Ágoston a krumplicukorét búcsú mëg falunap idejin, a zíz ëgye el a mellyit. Pegyig a krumplicukor nagy fínomság, magam is bëszëdëk belüle, de csak ha mëkkapom az ábécébe, vagy a zőccségësné, mer’ a Ágoston nem engedne belüle ëgy pëtákot së! (Ollyan akkar az apja.) Na elég ahho’ annyi, hogy mindënképpen tëgyétek lë a cigarëtát, sodrottat së szíjjatok, mer’ az se éri mëg, pipázni mëg mán vígkípp. A múttkor vëtt előttem a bóttba a Zelenákgyerëk pipadohánt, mer’ mostanába’ ilyen hagyományőrző lëtt az is, úgy ál a haja, mint a várvédőknek Egerné, oszt’ hát úramfija, én szégyëlltem magam, amikor mongya a Pirók jány az árát a péztárba. Rája is ripakottam, hogy nem sűl ki a szëmed, mennyit kérël el érte, de kitessékëltek a bóttbul, mer’ az a málészájú jány bömbölni kezdëtt, oszt’ a bóttvezető, aki az apja, mëg éppen nem vótt ëggyezkëdős kedvibe. Bezzeg annak idejin, amikor mëgkezdte a bótot, én mëg – nyilván – mëgtanátam a lëjárt kefírt, oszt’ szóvá tëttem, akkor így kedves Gizël, mëg úgy, most mëg mán ha az egész bót rája rohadna, akkor is nagy embërnek tartaná magát. Szíjja az is igyebkint, dobozszámra füstöli elfele a bestye.
Ami nagyon fontos: në akasszatok fël sëmmilyen törűközőt, konyharuhát, szennyes rongyot sëhova! Inkább lökjed lë a padlóra, vagy vessed a tűzre a hitvánnyát, de fël në akasszad sëmmire, mer’ az bizony még mindég akasztott embërt jelent az elkövetkëzőkbe. Az së érdekëjjën, hogy kikoszorálódik a konyharongy, në lëgyën a fogason, sëmmin së, mer’ bizony gyön a fekete dísztávírat. Mëllátod! Tyúkot nëhogy ëgyé! Úgy elkaparja a szërëncsédet, hogy magad së ismerël magadra. Bukszádra is rágyön az apadás, mëg të is csak kapkodod majd a fejed! Úgy járol majd, mint szëgény Tërka, Isten nyugosztajja, hát nem mëffőzte a kappant Szilvesztërnek napján? Úram Jézus, segíjj mëg, montam, a plébánost rángattam, hogy vëgye lë a rontást a házrú, végtire is csak a szomszéd vóna. Mëg is halt a követkëző évbe, rögvest. Mán Tërka, nem a plébános. Úgy gyöttünk a málészájú ministrángyerëkkel hozzája. Én még a fagyasztót së nyitom ki! Hagy pihennyënek ottan a szárnyassok. Ëgyedű amit lëhet ënni, az a virsli, kilószám. De nem a kétszáz forintos szivacsmassza (pácával verném vígig amellyik ilyet kiad a kezibű), hanem a jóféle roppanós. Én mán csak tudom, hogy hova këll tënni a forintot, de magam is mëgvëszem a jobbat illyentájt. Újévkor mëg csak a lencse, gyerëkeim, ëszëm én is kétpofára, hátha mëgemellik a nyugdíjjat. Eddig nem gyött be, de bízok benne, hogy ollyan ez, mint a lotó, hogy elébb-utóbb csak bëaggya.
Két dógot még mindënképpen mëgemlítëk. Az ëggyik a pukkongatás. Éngëm nem érdekël mán, pukkongassa a bombëttatelepët, amellyiknek erre van péze, de az én ablakom alá amellyik belöki, hátrakötöm a sarkát! Akkorákat ugrálok itt a tévé előtt, hogy bëál a dërëkam mindég. Ótán mëg másodsorba ha részëg embërt látok, amellyik assë tuggya milyen rendëzvényen van, hát rájavágok a bottal ollyat, hogy annak biztos nyoma marad. Másnap mëg majd gondolkodhat, hogy akkor most hun szëtte össze a ződ fótot a lábikrájára. Én nem tudom, hogy mé’ nem bírnak az erejökkel az év utolsó napján, vagy annyira jó’ érzik magokat, vagy annyira nem várják, hogy dógozni mënnyënek, de hát űk tuggyák. Én mán nem tudom fëlvënni a fordúlattot. Assë tudom, hogy mi lëssz, ha lëkapcsojják Kabhëgyen az adót, nem lëssz ertéell? Végem is lëssz itt, ha csak a Kosút marad. (De azt is lëkapcsojják, monták a Petőfin.)
Hát ennyit tudok mondani nektëk tanácsképpen. Mámma még csöszmögök ëggy kicsit a sajtos rúddal, hónap csinálok káposztás rétëst, mëg tökös-mákost. Nem azé, mer’ ollyannyira szeretëm, de ezëk vannak itthon hozzája. A fijam, mëg a kákabélű mënyem imággya, de hát ebbül most nem kapnak. Mulassatok jól, bulyék, mëg a többi. Csókol bennetëket otthonkába:
Gizël
2011. december 24., szombat
Boldog karácsonyt!
A Thozoo naplója szerkesztősége kellemes karácsonyi ünnepeket kíván minden kedves olvasójának! Díszítsétek a karácsonyfát, bontogassátok az ajándékokat, egyetek sok bejglit és érezzétek jól magatokat a karácsonyi pihenő alatt!
 |
| Kellemes karácsonyi ünnepeket! |
2011. december 23., péntek
Mit fotóztam 2011-ben?
Gyorsan telnek az évek - íme, újra elszaladt egy belőlük. Mit fotóztam? - sorozatunk ötödik részében újabb képeket osztanék meg veletek (2011 lévén 11 darabot), amelyeket egész évben a zsebemben hordoztam, mivel telefonommal készítettem őket unalmas, vagy éppen mozgalmas perceimben. Lássuk tehát, mit fotóztam 2011-ben?
 |
| Tengeri dekorációt |
 |
| Szimatot |
 |
| Tavaszt |
 |
| Nyári hűsítőt |
 |
| Kis kínait |
 |
| Korai kezdést |
 |
| Őszi sorokat |
 |
| A nap végét |
 |
| Rágcsálókat |
 |
| A fény utáni vágyat |
 |
| Ébredést |
2011. december 19., hétfő
2011. december 18., vasárnap
Xperia Mini Pro gyorsteszt
Megérkeztek a várva-várt kis jövevények a hét közepén, így aztán mi sem természetesebb, minthogy egy rövid teszt erejéig bemutatom a készülék képességeit az érdeklődőknek. Előre bocsátom, hogy az egész bejegyzést a telefonnal készítem el: ha már okostelefon, bizonyára arra is alkalmas, hogy egy blogbejegyzést megírjak vele. Legelőször a blogger.com oldalt próbáltam, ahová tökéletesen be is lépett a ketyere, csak a szerkesztő volt tényleg picike, így maradtam az e-mailben való publikálás lehetőségénél.
Mi van a dobozban?
A telefon doboza közepes mennyiségű hasznos cuccot tartalmaz. Magán a készüléken kívül kapunk egy akkumulátort, egy vezetékes headsetet, egy 2 GB-os MicroSD memóriakártyát, egy töltőfejet, egy USB-kábelt, valamint apró figyelmességként egy kijelzővédő fóliát és egy picike méretű mikroszálas törlőkendőt. Használati utasítás nincs nyomtatva, csak egy pár kötelező elem: jótállási jegy, első lépések és a sugárzásra vonatkozó információk. Az összes többi leírás a telefonban van, elektronikusan tárolva, amiért rögtön be is írok egy piros pontot a Sony Ericssonnak.
 |
| Pihenő Xperia Mini Pro |
Az első indítás
Tudatosan készültem a készülék érkezésére és minden fontos nevet, címet és telefonszámot beírtam Google-fiókom címtárába. Így az első indításkor, amikor a készülék a fiókadatok felől érdeklődött, csak meg kellett adni a belépési adatokat és semmit sem kellett foglalkozni a kapcsolatok listájával, azokat a készülék szépen letöltötte az internetről, így rögtön birtokba is lehetett venni a cuccot. Az előző években az első nap mindig azzal telt el, hogy a telefonszámokat írogattam át egyik telefonról a másikra, szerencsére erre most nem volt szükség. Ami rögtön feltűnt, hogy az érintőképernyő extra érzékeny, a QWERTY kiosztasú billentyűzet kényelmesen használható, bár a legfelső sort meg kell tanulni kezelni, afölött még kellett volna pár mm-nyi hely az igazán kényelmes használathoz.
 |
| 1 fok van odakint |
A billentyűzet
Ha már a billentyűzet került szóba, elmondom róla, hogy szerintem ez a telefon egyik erőssége. Pár nap megszokás után rendkívül gyorsan lehet rajta gépelni. A beépített magyar nyelvű támogatás jól sikerült, a szótár gyorsan tanulja azokat a szavakat, amik nincsenek alapból benne. Az ékezetek kezelése remek és gyors, egy idegesítő dolgot találtam eddig benne, nevezetesen hogy a "meg" szó helyett mindig a "még" szót akarja leírni, pedig az előbbi van a listában elöl. Ettől eltekintve gyorsítja a gépelést az egyszerűbb szavak felajánlása, jól lehet rajta hosszabb szövegeket gépelni, nem lassul be a készülék. A virtuális billentyűzet már magyar QWERTZ kiosztású, de ezt még egyszer sem használtam, tekintve hogy helyette sokkal érdemesebb és jobb a fizikai billentyűzetet használni. A telefon összecsukott állapotában normál telefongombos billentyűzetet kapunk alapértelmezés szerint, amin a rövidebb üzenetek írása nem csak hogy élvezetes, de sokkal praktikusabb is, mint nyitni-csukni a kicsúsztatható billentyűzetet.
 |
| Kitolt billentyűzettel |
A vas
Olvastam a tesztekben, hogy izmos (1 GHz órajelű) processzor hajtja a relatíve kis kijelzővel rendelkező gépet, így a működés extragyors. Ezt csak megerősíteni tudom: a telefon csak akkor halt meg egy kicsit, amikor egy viszonylag nagy memóriaigénnyel rendelkező repülős flash játékot kenyszerítettem rá. Ezalatt meghalt, pontosabban a játék betöltése után fehér képernyőt kaptam, de a Vissza gomb megnyomására működött tovább minden, bár pár másodpercig memóriáért kapkodott. Egyszerűbb flash játékok simán mennek rajta, még a népszerű Farmerama-t is betöltöttük, de a képernyő kis méretéből fakadóan pixel-pontosan kellett aratni. :-) Egyébként a böngésző, a menük, az animált hátterek és a widgetek is teljesen rezzenéstelenül futnak, nincs akadozás és gondolkodás. Minden úgy zajlik, ahogy kell és ahogy az elvárható. A kijelző képe tényleg fantasztikus, úgy, ahogy mondják, a BraviaEngine - akármit is takarjon fehéregyensúly-állításon és zajszűrésen kívül - rendesen teszi a dolgát, az elkészült képek és videók is ténylegesen jobban mutatnak a telefon kijelzőjén, mint pl. monitoron.
Üzemidő
Mindennek ára van, tartja a mondás, esetünkben sincs ez másképp. Bár viszonylag nagy kapacitású, 1200 mAh-s akkumulátort kapott a telefon, az üzemidő egyelőre meglehetősen rövidnek tűnik. Erről még azért nem lehet érdemben beszélni, mert jelenleg állandóan nyomkodva van a cucc, így merül jobban, mintha csak napjában párszor lenne előhúzva az őzbőr tokból. ;-) Egy töltéssel még nem bírt végig egy napot, de egy 8 órás időszakot aktív e-mailezéssel és csevegéssel simán kibír. Az újdonság erejének csökkenésével valószínűleg nem lesz gond neki végigvinni egy napot, bár a játékok, a videózás vagy a navigáció látványosan fogyasztják az energiát (a számítógéphez való csatlakoztatás viszont tölti az akksit). Hosszabb úton való navigáláshoz mindenképpen ajánlott egy autós töltő, illetve a Google Maps-hez korlátlan, vagy legalábbis sok megabájtot magában foglaló mobilnetes csomag.
 |
| A hátlap |
Összegzés
Sok mindent lehetne még írni a készülékről, tényleg fantasztikus, hogy ekkora méretben ennyi funkció elfér, de ennyi gépeléstől már elfárad az ember ujja. Azt hiszem, bátran állíthatom, hogy nem bántam meg a vásárlást, nagyon jó vétel volt és remélhetőleg sokáig bírja majd a kis gép a kiképzést. Mindenkinek ajánlom, aki mérsékelt árához képest viszonylag nagy tudású okostelefonra vágyik.
Ez a bejegyzés és az annak illusztrálására szolgáló képek Xperia Mini Pro telefonon készültek.
2011. december 13., kedd
Xperia Mini Pro - rendelés alatt
Nos, tisztelt hölgyeim és uraim, hamarosan eljön a napja, hogy okostelefonra váltunk itt a háztartásban, megidézve ezzel azon kor szellemét, amelyben élünk. A középmezőnyt céloztuk meg és egy nyár délelőtti fejtegetésemben már utaltam arra, mely készülékek lehetnek a befutók. Sokáig a HTC ChaCha volt az esélyes, de aztán az valahogy érdeklődést vesztett nálunk és az éjfekete Xperia Mini Pro lett a végleges döntés – valahogy jó érzéssel tölt el, hogy tovább erősítem a Sony Ericssonosok táborát és nem nyergelek át másik gyártóhoz. A döntésünk pedig olyannyira végleges, hogy kicsiny szabad tőkénket ebbe forgatva leadtuk a rendelést, így most már csak a futárt kell várni hátradőlve. Gyakorlatilag egyet fizet, kettőt kap akció van: igazán jó áron lehet most szolgáltatónknál ehhez a masinához jutni, így eljött a pillanat, hogy beruházzunk és lecseréljük több éves, kopófélben lévő készülékeinket valami vadiúj csodára.
Természetesen a megfelelően alacsony árért két évre hűséget szerződtünk hozzájuk tarifailag-készülékileg, sőt, ha lehetne még két évig ilyen telenorszínű vízműkék pólóban is járatnának bennünket, mert manapság olyannyira hűségesnek kell lenni egy kis árengedményért, hogy arra szép magyar szavakat nem is lehet találni a kéziszótárban. Ugyanakkor azt kell mondjam, hogy mivel a mostani tarifacsomagunk is évekkel ezelőtt köttetett, nem szokásunk váltogatni. Akkor meg miért ne rendeltük volna meg a cuccot, pikkpakk?
Na azé' nem ment ez ilyen flottul, hogy a pikkpakk szót használjam rá, álljunkmegkicsit. Bízvást mondhatom, hogy jót akarok azzal, ha azt mondom, hogy a Telenor Netshopban vasárnap este senki ne rendeljen semmit, mert 10 percet kell várnia egy-egy lapozásra a rendelés során, amelynek negyedik lépésénél (az ötből) tulajdonképpen két dolog történhetik: vagy a végtelenbe nyúló várakozással szórakoztat bennünket a jól összerakott rendszer, vagy pedig egy hibaüzenetet dob, amelyen az informatív ismeretlen hiba történt üzenetet lehet olvasni 9-es Arial betűkkel. Ugyanakkor ugyanezen internetes áruházban hétfőn délelőtt rendelni teljesen úgy lehet, mint bármelyik másik webshopban: kiválasztás, katt, katt, katt, oké, visszaigazolás, kész.
A Telenor Okostarifa 180 csomagjával a telefonszámlánk kb. felére fog csökkenni, ami mindenképpen jó dolog, mivel így a készülékek ára egy fél év alatt visszajön. Nagyon sokat remélek a kicsi eszköztől (minden teszten dicsérték), illetve az Androidtól is, mint mobilos platformtól, bízom benne, hogy beváltja a hozzá fűzött reményeket.
Nincs más hátra, mint előre: várjuk a futárt, mint a messiást szokás, aztán természetesen itt a blogon kőkemény tesztnek vetjük alá a kicsi jövevényt.
 |
| Xperia Mini Pro |
Természetesen a megfelelően alacsony árért két évre hűséget szerződtünk hozzájuk tarifailag-készülékileg, sőt, ha lehetne még két évig ilyen telenorszínű vízműkék pólóban is járatnának bennünket, mert manapság olyannyira hűségesnek kell lenni egy kis árengedményért, hogy arra szép magyar szavakat nem is lehet találni a kéziszótárban. Ugyanakkor azt kell mondjam, hogy mivel a mostani tarifacsomagunk is évekkel ezelőtt köttetett, nem szokásunk váltogatni. Akkor meg miért ne rendeltük volna meg a cuccot, pikkpakk?
Na azé' nem ment ez ilyen flottul, hogy a pikkpakk szót használjam rá, álljunkmegkicsit. Bízvást mondhatom, hogy jót akarok azzal, ha azt mondom, hogy a Telenor Netshopban vasárnap este senki ne rendeljen semmit, mert 10 percet kell várnia egy-egy lapozásra a rendelés során, amelynek negyedik lépésénél (az ötből) tulajdonképpen két dolog történhetik: vagy a végtelenbe nyúló várakozással szórakoztat bennünket a jól összerakott rendszer, vagy pedig egy hibaüzenetet dob, amelyen az informatív ismeretlen hiba történt üzenetet lehet olvasni 9-es Arial betűkkel. Ugyanakkor ugyanezen internetes áruházban hétfőn délelőtt rendelni teljesen úgy lehet, mint bármelyik másik webshopban: kiválasztás, katt, katt, katt, oké, visszaigazolás, kész.
A Telenor Okostarifa 180 csomagjával a telefonszámlánk kb. felére fog csökkenni, ami mindenképpen jó dolog, mivel így a készülékek ára egy fél év alatt visszajön. Nagyon sokat remélek a kicsi eszköztől (minden teszten dicsérték), illetve az Androidtól is, mint mobilos platformtól, bízom benne, hogy beváltja a hozzá fűzött reményeket.
Nincs más hátra, mint előre: várjuk a futárt, mint a messiást szokás, aztán természetesen itt a blogon kőkemény tesztnek vetjük alá a kicsi jövevényt.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)