Oldalak

2014. április 20., vasárnap

Kellemes húsvéti ünnepeket!

A húsvét gyönyörű népünnepély, magam is kedvelem, ha távolról látom. Idén megfordítottuk a szokásokat és a tavaszi szünet elején indítottuk el országjáró turnénkat, hogy kis családunk fontosabb állomásain tiszteletünket tegyük. Olyan jó ez ilyenkor! Szeretek menni és szétnézni, sőt, még locsolkodni is szeretek. Szert tettem már piros (csomagolású csoki)tojásra is. Elolvastam 3 éve húsvét után írott írásomat, és bár csomó dolog egyezik, sok különbség is akad. Volt idén is húsvéti tál, nem otthon, hanem itthon, így nem kellett utaztatni. (Isteni finom volt idén is... szavak sincsenek rá!) Hazafelé utazván a kompon egy kör már nem 700, hanem 900 forintba kerül és a kölnilöttyös üvegem se félig van, hanem már csak meg-meglöttyen az alján egy kis kék színű aromás. Azt hiszem, így tíz év után ideje lesz valami nemes löttyöt találnom, ami a következő 10 évben jó szolgálatot tesz majd így húsvét táján.

Meg is ragadnám az alkalmat, hogy minden kedves olvasónknak kellemes húsvéti ünnepeket kívánjak!


A húsvét együtt jár a tavaszba fordulással. Előbújt belőlem a fotográfus és készítettem pár tavaszi jellegű képet az elmúlt napokban-hetekben. Fogadjátok szeretettel!











2014. április 16., szerda

Minden beállítás egy helyen, a Windows 7-ben

Ti tudtátok azt, hogy ha létrehoztok egy mappát az Asztalon, annak adtok egy tetszőleges nevet, majd a név után tesztek egy pontot, és beírjátok az {ED7BA470-8E54-465E-825C-99712043E01C} karaktersorozatot, akkor egy olyan speciális beállításokat tartalmazó parancsikont kaptok, amin a Windows 7 legtöbb beállítási lehetősége kategóriákra bontva, keresővel ellátva megjelenik?


Én nem tudtam.

2014. április 14., hétfő

A búcsú kapujában

Mondhatom, gyönyörű napokon vagyok túl. Újra eltelt egy év, megint megírattam egy próbaérettségit. Próbaérettségit íratni rendkívül izgalmas, bár két és fél óra üldögélés után már minden elővesz. Nem is beszélve arról, mit érzek négy óra folyamatos, egy helyben üldögélés után. Nyilván a diákoknak megírni sem egy leányálom mindezt, nekem javítani viszont még ennél is gyötrelmesebb. Ráment egy jópár órám, mire mindenkinek megszületett a jegye. Egy embert kivéve mindenki hozta a papírformát és örömmel mondhatom, hogy az az egy is sokkal jobbat írt, mint amire én számítottam. Bárcsak így lenne a rendes érettségin is! No, ezt hamarosan megtudjuk...

A hangsúly itt a hamarosan szón van, hiszen mindössze két hét van a végzősöknek az iskolából, amelyből közel 1 hét tavaszi szünet, szóval igencsak a végét járjuk. Én, mint egy végzős osztály osztályfőnöke, nem csak büszkén fogok végigtekinteni a díszes társaságon, amint magukat kihúzva az emelvényen üldögélnek együtt, hanem engem ért az a hatalmas megtiszteltetés is, hogy én mondhatom a tanári kar nevében a búcsúzó beszédet. Mindezt tintával jegyezték be az idei meghívóba is, kitörölhetetlenül. Nem kapott el túlzottan nagy idegroham, amikor az információ birtokába jutottam: hiszen volt még 30 napom. Azért megfordult a fejemben, hogy úristen! úristen!, de aztán úgy voltam vele: profi vagyok, megy ez nekem! A 30 nap azonban időközben 15-re olvadt, és nap mint nap eszembe jut, hogy vajon mit is kellene nékem a fehér papírra vetnem, díszes-cirádás betűkkel, mit felolvasnék ott, az ezer meg ezer ember előtt, reám szegeződő tekintetek kereszttüzében. Biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb elkap az ihlet és kiírom magamból a négy évet, a jókívánságokat és mindent, amiről úgy gondolom, hogy a búcsúzó ifjúság épülésére szolgálhat. Csak hát hiába keresem, ihlet sehol, az idő pedig egyre fogy.

De ne szaladjunk ennyire előre. Inkább kicsit vissza, a múlt hétre, amikor megrendeltem 70 szelet tarját, hogy az idei Diákönkormányzati napon kedélyesen, tárcsán megsütögéljük majd azt az osztállyal, mindannyiunk közös megelégedésére. Égi jel volt (bár ezt akkor még nem tudtam), amikor a húsipari szakember jó érzéssel rákérdezett:

– És ez mennyire biztos, ez a 70 szelet?
– Ez? Tuti! – vágtam ki huszárosan. Talán még mosolyogtam is mellé büszkén, hogy mindent milyen jól és milyen időben elintéztem.

Az időjárás-előrejelzés azonban ma közbeszólt: hívtam is azonmód a hentest, s mondtam, kíméletet a sertésnek, nem kell a tarja, elmarad a buli! Nem is volt ebből túl nagy probléma, bár örülök, hogy nem hallottam, mit mondott, amikor a telefont letette. Még mindig jobban jártam, mint akinek a fagyasztóban vannak a halott, ámde már feldolgozott állati részek, nem is beszélve arról, akinél mindezek már pácban úszkálnak, elkészítésre várva.

Időközben visszajelzést kaptam: elkészült az osztálytablónk a maga digitális valójában, hamarosan nemes papírra nyomódik a kép, bekereteztetik, s kihelyeztetik egy kirakatba, hogy a ballagás után onnan az iskola falára kerüljön, örök tanulságul. :)

Úgyhogy, itt tartunk. Holnap már lesz egy olyan órám, ami utolsónak mondható a maga nemében, és ez így halad tovább, legalábbis ami a saját osztályomat illeti. Lassan búcsúznak... mint négy éve, az első osztályom. Hihetetlen, hogy ilyen gyorsan elröppent ez az idő... Azonban van még két hét, ráérünk utána könnyes búcsút venni, s tízesével fújni elfelé a papírzsepit. A hátralévő időben legyünk vidámak, ti pedig élvezzétek az utolsó napokat, srácok-lányok!

2014. április 5., szombat

Fogalmazzunk egyszerűen! 16

Összezavarodik mostanában a magyar. Legutóbb közel egy évet kellett várnom arra, hogy sikerüljön lejegyeznem legalább tíz fantasztikumot, most elég volt hozzá alig 3 hónap is. Záporoznak körülöttem a jobbnál jobb beszólások, frenetikus megállapítások és persze az össze-vissza való beszélés is újra divatba jött. Tanúi lehetünk mindennap, hogyan kopik el ékes anyanyelvünk és hogyan művelik azt azok, akik az alábbiakat mondták. Jó szórakozást! :)

  • Lapán jakóház.
  • Tudod, ez az, amibe hazatérnek a nap végén a lapánok, azért, mert itt jaknak.

  • Mi ketten vagyunk Biussal egyedül. 
  • Néha már magam sem tudom, hogy hányan vagyok.  

  • Slicces klóra.
  • Egy cipzárral nyitható fertőtlenítőszer? Neeem, ez a Slice kóla! 

  • Abba a hegyes fülű kutya ágyon való ugrálásának a füllobogása is belefér.
  • Nincs olyan élethelyzet, ahová ezt a mondatot beillesztve az értelmesnek hatna.

  • Tele van a hasam sz_rral.
  • Rusztikus megfogalmazása annak, hogy ideje WC-re menni. 

  • Jóképű lenne ez a gyerek, ha nem így nézne ki.
  • Ja, alapvetően szép, csak nem. 

  • Oszt' hogy aludjak? Feküdjek a hajamon?!
  • Sokan minden éjszaka így tesznek, mégsem jelent nekik problémát. 

  • Még jó, hogy tele volt hűtővel a kaja.
  • Jó nagy szalámis szendvicsek lehettek...! 

  • A kavics kimarta a csizma orrát.
  • Előtte biztosan savas eső esett.

  • Kicsattant a szemem a nemálmosságtól.
  • Látod, ha álmos lettél volna, még ma is látnál. 

Régebbi okosságaink itt olvashatók.

2014. április 3., csütörtök

Mike Oldfield: Tubular Beats

Nehéz nap vár rám, erőt gyűjtök éppen hozzá. A lendület megadásához most egy tegnap felfedezett zenei album is a segítségemre van. Szintén Mike Oldfield, viszont ez egy tavaly (születésnapomon) megjelent elektronikus hangszerelésű album (Tubular Beats), ami 76 percben ad keresztmetszetet az Öreg 1972 és 2013 közé eső, ma már egytől-egyig klasszikusnak számító műveiből, kiegészítve azt egy (számomra) vadiúj nótával, mely a Never too far címet viseli. Mondhatom, remek szórakozás! És igen, még Moonlight Shadow mix is van. :) Ráadásul szuperül sikerült! Meglepődtem volna, ha elmarad.

Nem amatőrök által összerakott lemez ez. A mixek elkészítésében egy York nevű (eredetileg Torsten Stenzel néven futó) német elektronikuszenész játszott közre, és azt kell mondjam, hogy ezek ketten együtt igazán odatették magukat. Nem alkottak rosszat, még akkor sem, ha a lemez nagy része Mike Oldfield-idegen a túlzottan elektronikusan környezetnek köszönhetően. A jól ismert dallamok (amelyek egy részét az eredeti, többsávos szalagokról illesztették a számokba, egy részét pedig Oldfield játszotta fel újra) mindenhonnan visszaköszönnek, tisztelettel nyúlt a témához a művész, minden elismerésem. Azért jó ezt a lemezt hallgatni, mert két általam kedvelt stílus keveredik benne, reggel óta folyamatosan ezt hallgatom. A németeknek is tetszett tavaly, egészen a 10. toplistás helyig vitte (az iTunes Chart-on), szóval nem vagyok egyedül a rajongással.

Érdemes belehallgatni, én itt akadtam rá. Megkockáztatom, hogy még az is láthat benne némi fantáziát, aki (rajongó nem lévén) az eredeti alkotásokat nem ismeri – no és persze szereti az elektronikus zenét.