After Eight

Valamikor régen, amikor még az is álmatlan éjszakákat tudott okozni, hogy az utcában lévő villanykarókra valaki az iskolából lopott krétával felírta: "it járt a ződ ember", életemben először ehettem After Eight csokit. Ez a csoki a világ egyik legfinomabb csokoládéja, sötétzöld doboza és a nyolc óra öt percet mutató óra, mint szimbólum, már akkor is elbűvölt; ennél már jobban csak a csoki ragadott magával, ami a dobozban volt található. Aztán felnőttem, és több, mint tíz évig nem ettem ilyen csokoládét. Valahogy mindig elkerültük egymást. A minap azonban a mikulás hatalmas pakkal állított be, amelyben - végre! - egy doboz After Eight csoki is helyt kapott.


A csoki egy olyan dobozban kapható, mint amiben a filteres teafüveket kínálják. A csomagolása egy kicsit megváltozott az idők során, kapott egy kis sárgászöldes dizájnt, de a beltartalom (amennyire távoli emlékeimnek hinni lehet) nem változott.


A doboz felnyitása után izgalom fogja el az ember: friss mentaillat árad, majd alábbhagy, de csokit sehol sem látunk: eltakarja a falatokat egy fekete papír, amelyet finoman leemelve a dobozka tetejéről elénk tárul a lényeg, a finom csoki. Igényesen, minden csokit külön csomagolva helyeznek el a dobozban. Ez egyrészt rendkívül igényessé teszi az édességet (az áráért el is várjuk), másrészt pedig megakadályozza, hogy a csokik összeragadjanak.


A csokik egyenként való csomagolása igen izgalmas. Jól eső egy-egy falatot kivenni a dobozból, majd azt a kis csomagból, és elfogyasztani. A csomagok papírja is olyan jellegzetesen "eftöréjtes", zizegős papír, a jobb fajtából. A sötétfekete szín pedig csak fokozza az élvezeteket, a benne lévő, a csokik legjavából való édesség felkelti az ember mindenféle vágyakozását, és némileg fel is frissíti a szellemet.


Apró finomság (ez nekem egyébként minden csokoládénál rendkívül tetszik), hogy a csokilapok hátuljára a jellegzetes betűtípussal írt After Eight feliratot "gravírozták". Sokszor az ember anélkül fogyasztja el az édességeket, hogy az ilyen apróságokat észrevenné, mégis: jól esik a szemnek, jó látni, hogy ez egy igényes csokoládé, igényes embereknek gyártva.


Majd a legvégén jön az élvezet: a csokilapokon belül friss mentaízű krém található. Állagát tekintve leginkább a jobban ismert Melba kocka töltelékét tudnám felidézni, csak persze nem annak ananászos ízvilágát hozza a csoki, hanem a mentol utánozhatatlan aromáját. Ahogy majszolunk, az édes csoki és a mentol finom kontrasztja megmozgatja ízérzékelésünket, és minduntalan azt mondatja velünk: ez Isteni finom!


Én eddig kétféle kiszereléssel találkoztam, de biztosan van többféle is: a kis teafüvesdoboz-szerű 200g-os, illetve a dupla ilyen hosszú kiszerelés, (feltételezhetően 400g-os). Az ízét nem lehet elégszer élvezni, és mivel egy lapocska eléggé kis adag, állandóan újabb és újabb falatot akarunk majszolni, de a mértékletesség itt is kívánatos. Egyrészt egészségügyi okokból, másrészt pedig azért, hogy tovább tartson a csemege.