Oldalak

2007. december 31., hétfő

Gizel nénéd szilvesztere

Én a tévé előtt leszek szilveszterkor, hétszentség. Biztos megint lesz majd a tévébe az öreg Sas, no, azt betyárú szeretem, a vín kujon úgy figurázik még mindég, a zíz egye el a derekát a vín adócsalónak. Mongyuk lehet megin nem tudom lesni, mer' gyönnek a suhancok, oszt' nyomkoggyák az ablakom ajjába a petárdát, hogy a trotil vetné le rúllok a lajbit, amikor kezükbe veszik oszt' meggyúccsák! A múttévbe megrepett az ablakszem, ezerháromszázé cseréték ki! Akkorát szót, hogy a macskám egybű takarodott kifele az almába, de oszt még szerencse, hogy nem a kanapéra rondított, mer' utánnuk is vágtam vóna a vín rihes dögöt. Ki nem áhatom űköt, ahogy a zuccán pukkongatnak, aztán meg visítanak, de mint akiket ölnek. Bitóra amé'k nem bír magával!

Egyedű szoktam lenni, lelkem. Mióta az uram meghótt, meg mán tejjessen. Azelőtt mongyuk sose mulattunk, mer' az öreg akkor is a fűríszgípet baszkurátta, képes vót este nyócig-tízig a fészerbe matatni, de hogy mit csinát ott, máinapig nem tudom. Halálos ágyán se monta el, csak aszonta: csináttam a dógom, mama. Na, meg is hótt rögvest. Persze előtte megműtötték nyócvannégybe, de mit értek vele? Na mindegy mán, istennyugosztajja.

Pezsgőt? Aaazt én nem iszok. A szívgyóccerre amúgy se lehet semmitse. Na, jóvan, pezsgő helyett lelökök éjfélkor kis konyakot a kredenc ajjábú, annyi nem árthat még nekem se. Majcsak nem álok görcsbe, mint a szomszéd Terka fija a mulatóba. Úgy vitte el a mentő. A fiam se nem gyön át, biztos, mer' az onokákkal leszen. Legyen is, na. Az iszik biztossan, síkrészeg illyenkor mindig, fene a máját neki. Másnap meg ártatlan pofával mongya, hogy anyuka, hát nem ittam én semmit, de lerí a kuglóf képirül, hogy olyan másnapos, mint a felfordútt bableves nyár derekán. Ollyan az, mint az apja, képes vót még hat sör után is nyomni a fát a gépbe, mindég imátkoztam, szüzmáriám, hát tán a kezit is leviszi. De oszt' nem vitte le sose. Eccer megstuccolta a körmit, akkor priccolt egy hétig, nem is merte elindítni a gépet, de oszt' utána csak odaette a fene megint. Máinapig avval a fával tüzelek amit ű összevágott, akkoriba. Az még a műtéttye előtt volt, nyócvankettőbe.

Na, jóvan, menek mer' fent van a virsli a rezsón, oszt' ha szétfől víge van. Mustárom az nincsen, mer' elfelejtettem a bótba, de mindegy, majd eszek mellé fokhagymát. Az van dögivel. Mennyetek mulatni, lelkejim, de nehogy szígyenbe hozzatok! Ríszegen elím ne kerűjjetek, mer' széjjelverem a hátatokon a sodrófát! Na, mán hallom, hogy fut kifele, menek.

Bulyék!

2007. december 30., vasárnap

Év végi merengő

Lassan itt az év vége, ideje egy pár statisztikai adattal megborítani a nyájas olvasóközönséget. Kezdjük a blogommal!

A látogatottságot nézve én vagyok a legjobban meglepve: 2007-ben több, mint 7700 alkalommal töltöttétek le a naplómat, ez azt jelenti, hogy naponta átlagosan 21 alkalommal voltatok kíváncsiak arra, mit is írok én itt össze. Ezt mindenképpen sikerként könyvelem el, és köszönöm. Mi több: a jó Isten tartsa meg a jó szokásotokat. Így népiesen. Egyébként meglepő, hogy a decemberi látogatások száma a legmagasabb, soha ennyien még nem voltak egy hónapon belül az oldalon, mint most.


Rendkívül jókat kacagtam azokon a versenyzőkön, akiknek nem kimondottan az volt a célja, hogy a naplómat megtalálja, azonban a Google furcsa keresőszerkezete a harminchatodik oldal környékén valahogy mégis bekombinálta a naplómat is a keresési eredmények közé. Elborzadok, amikor látom, hogy a kulcsszavas keresés helyett az emberek a komplett igényeiket írják be a keresőmezőbe (pl. "Lakást akarok venni hol vehetem meg melyik a legolcsóbb"). Azé' ennyire nem egyszerű az élet, gyerekek! Álljanak most itt 2007 leghülyébb keresőszavai, példázva azt, hogy ezzel is meg lehet találni oldalamat a neten:

  • böngészőben nem látható gmail
    Mégis hol akarod látni, sütőben?

  • háborús játékok a mobilomra
    Csak a tiédre. Máséra nem.

  • montuk szépen és durván zene
    Tokio hotel? No thanx. Legalább a szám címét próbáld rendesen leírni, sokkal több találatot kapsz...

  • küldj sms-t a játékok letöltéséhez
    Küld a halál.

  • kutya elriasztó szerek
    Egyszerűbb lett volna beírni: grizzli.

  • "chier" szar
    Velős vélemény.

  • bolero italpor fogyasztása
    Felöntöd vízzel és megiszod. Ehhez miért kell net?

  • ruszki bicikli
    :-) Van rá kereslet, úgy látszik.

  • elhagytam a jogosítványom
    Szar ügy.

  • Mit jelent Spinkej?
    Ezek szerint a szerelemkockát más is megvásárolta.

  • kis halálfejes órarend
    Jól kezdődik a tanév...

  • Otthon kipróbálható mítoszok
    Igazán érdekelne, hogy valójában mit kereshetett...

  • izomgörcs lovak
    Reméljük, nem az keresett erre, aki egy ilyen lovon ült.

  • wincseszter "c" lemeze túlterhelt
    Az az átkozott "c" lemez. Írj a "b"-re, azon úgysincs soha semmi...

  • hercules megvásárlása játékba
    Abba.

  • nem írják át a kocsit a személyi igazolvány szám nélkül
    Az biztos. Sokszor még azzal együtt sem.

  • edinak az egesz vilagon
    Van belőlük egy pár - de hogy akarta a keresőben megtalálni őket?

  • you tube házi malac vágás
    Mindenkit más érdekel.

  • A köbméter megjelenítése az Office worldben
    Office world :-) A program nevének helyes beírása kissé előreviszi a dolgot, bár a felső index használata így sem mindenkinek egyértelmű.

Visszaevezve a midnennapok mindennapok csobogó folyamába, kitartó könyvelésem eredményeképpen gyönyörű tortadiagramon tudom szemléltetni, mire is költöttem el szerény jussomat ebben az évben.


Talán nem meglepő, hogy kajára kellett elkölteni teljes jövedelmem 24%-át, viszont az engem is meglep, hogy műszaki cikkekre a teljes bevétel 14%-a jutott. Ezt követi az autó a maga költségeivel (beleszámítva a benzint is), majd utána sorjáznak a többiek, szépen. (A diagram kattintásra áttekinthetőbb méretben jelenik meg.)

Számokban kifejezve ez volt 2007. Holnap Gizel néném búcsúztatja az óévet, érdemes lesz kattintani.

2007. december 29., szombat

Hogyan készül a jégmadár?

Nem kell hozzá más, csak egy enyhébb nap, és egy ereszcsatorna nélküli hullámpala-tető, azalatt pedig egy jó minőségű vaskorlát. A jégmadár alapja (medúzának álcázva) már az első napokban elkészül.


Kisebb jégdarab ráhelyezésével egy fagyos délutánon, plusz egy kis leheléssel (ragasztó gyanánt) megkreálható a madár melle. Mint egy szomorúan gubbasztó pingvin:


Ezt követően pár csepegés és fagyás, majd a fej is létrejön. Törött jégcsapdarabkákból készül a szem, és egy jó minőségű, hatalmas jégcsapból a csőr:



Imádom a kertes családi házak környékén zajló kreatív munkát.

2007. december 28., péntek

Ünnepek után

Kifosztott üzletek és elnéptelenedett, megfakult utcák jelezték, hogy véget értek a karácsonyi ünnepek. Az év vége előtt bolyongó emberek szinte csak árnyékai önmaguknak, innen a szerkesztőségből sajnálom azokat nagyon, akiknek a két ünnep között is be kellett menni dolgozni, annak ellenére is, hogy nem ekkor születnek a munka hőse díjak. A hatékonyság a nullához tart.

Idén sem kaptam bejglimérgezést: azt az egy szeletet, amit elfogyasztottam, csak a hagyományok miatt erőltettem magamba. Annál sokkal többet érnek édesanyám stílusosan fenyőfákat ábrázoló mézeskalácsai, dióval a tetejükön: ebből betömtem vagy huszat, de még mindig van belőle.

A kötelezőnek mondható családlátogatások jól sikerültek, volt ajándékozás, sőt, sikerült olyan ajándékkal is meglepni a rokonságot, amitől volt nagy sírás-rívás. Eleinte azt hittem, mellényúltunk, de aztán mégiscsak kiderült, hogy a mély meghatottság váltotta ki az öröm könnyeit. Igyekszik az ember.

Én és a kedvesem hűek maradtunk önmagunkhoz: egy 500 GB-os SATA-II-es vincseszterrel és egy majdnem új, játékra tökéletes számítógéppel gazdagítottuk informatikai parkunkat. (Régi olvasónk, Creed23 számítógépe így továbbadásra került karácsony alkalmából, immáron sokadik tulajdonosához, de még mindig működik. Remélem, a hűtő is. ;-) ) Így aztán semmi akadálya, hogy tovább készüljenek a Thozoo naplója nívós cikkei a jövő évben - idén már csak ilyen visszatekintős-összegzős dolgokat tolok az érdeklődők arcába.

Hirtelenjében ennyi, holnap újra jelentkezem.

2007. december 23., vasárnap

Kellemes karácsonyi ünnepeket!

A Thozoo naplója ezzel a még becsomagolás előtt utoljára életre kelő ajándékkal kíván kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet minden kedves olvasójának. Pár napra eltűnök, de a két ünnep között jelentkezem. Sok ajándékot a fa alá mindenkinek!

video

2007. december 22., szombat

Lakrits classic

Éjfekete színével és a revolverek klasszikus tölténytárát formázva próbál meg a gumicukorra fogékony közönség lelkének legmélyére hatni a Sweet Corner-féle Lakrits Classic, mely "Ánizsos gumicukor" néven fut a Lidl-ben. Régen volt már gumicukorteszt, gondoltam, vásárolok egy egész csomaggal (249 Ft), ha másnak nem, hát elrettentő példának jó lesz.

Hát nem.

A csomagolás nem übergagyi dizájn és csörgős csomag, inkább rendkívül masszív, bár felbontása okoz némi gondot, ha nincs olló a kezünk ügyében. Felbontás után viszont a csomag visszazárható (!), így nem száradnak ki az egyébként olajos gumicukorkák. A fekete színből és az ánizsból jó érzékkel következtettem a medvecukor-szerű ízvilágra, ez be is jött: igazán kellemes, néhol kesernyés, de alapjában véve valóban a medvecukor ízvilágát idéző termék ez. Egyedül talán az állaga, ami nem egyező, ez a cukor ugyanis jóval puhább a medvecukornál. Gondolom, ez a kis lyukaknak is köszönhető, amelyektől még könnyebben rágható a finomság, és persze újabb és újabb cukorkák elfogyasztását követeljük, egymás után, vég nélkül, amíg vissza nem zárjuk a csomagot.

Nekem nagyon bejött.


Volt egyszer egy vadnyugat

Out of ammo

Értékelés: 5/5 (a medvecukor iránti rajongás miatt, meg mert tényleg finom)

2007. december 21., péntek

Lift

Már hívtuk a liftet a hetedik emeleten, amikor anyósom kitalálta, hogy a lift mindig soká jön, hát ő bizony még elintézné, amit el kell intéznie. El is tűnt a balladai homályban, majd ahogyan az várható volt, a lift azonnal megérkezett, ajtaja kinyílt és legalább tíz, válogatott értelmi képességű és fizikumú észlény pislogott ki belőle. Néztek ránk, várva, hogy talán beszállnánk, és folytathatnák az utazást.

- Felfelé? - kérdeztem én páratlan rutinnal pár másodperc kínos csend után.
- Nem, lefelé - mondták ők.
- Szerencse, mi is lefelé mennénk.

Ezután még mindig álltunk egymással szemben, hiszen amit ők nem tudtak, az az, hogy társaságunkból még hiányzott egy anyós.

Kínos egymásrapillantások után az egyik drabálisabb utas megmozdult. Hirtelen védekező állásba kerültünk, én magam az összes nem létező izmomba vért pumpálva készültem fel a támadásra. Ő viszont csak a lift Földszint gombját nyomta meg. Az ajtó lassan becsukódott, és a lift elindult lefelé.

Ebben a pillanatban visszaért anyósom, aki hangot adott elégedetlenségének, miszerint a lift még mindig nem ért ide. Nem is sejtette, hogy mi már megvívtuk élet-halál harcunkat a földszintre vágyakozó hordával.

2007. december 20., csütörtök

Képeslap

Ma kaptam egy képeslapot nagyszüleimtől, karácsonyi és újévi jókívánságokkal.


Elég régen volt, hogy valaki küldött nekem postán valamit, ami nem hivatalos ügyekhez köthető, netán számla, csekk, értesítő, felszólító, rákérdező, reklám vagy haszontalan vacak. Erre most egy jókívánság várt, az évek óta megszokott szöveggel, amit minden alkalommal olyan jó újra és újra olvasni. A kézirat mögött felsejlik mamám ráncos keze, ahogy kissé görcsösen fogva a tollat, kanyarítja a betűket. Elképzelem, ahogy papám megy a postára, kér egy karácsonyi lapot. Milyet adhatok? - kérdezi a postás. Énnekem mindegy - válaszolja papa, csak adjál valamilyet, jányom. Szinte magam előtt látom az egészet, és mosolyt csal az arcomra.

Nekem a napi rohanásban idén is elmaradt a karácsonyi lapok elküldése. Meg kell vallani, nekem se küldtek sokan. Érkezett egy pár digitális jókívánság, e-mail formájában. Volt, aki saját kreativitását megcsillogtatva készítette el a lapot, ez sokkal jobban esik, mint egy képeslapküldő oldalról elküldött link. De egyikük sem ér annyit, mint ezek az ide-oda görbülő betűk, amelyek mögött egy egész élet, három generáció rejlik.

2007. december 18., kedd

Az első hóember


Íme az első hóember, amit idén láttam. Városunk főterén állt, de nagyjából senki nem vette észre, mivel a mellette lévő rózsatövekből jól érzékelhető, hogy egy negyvenkettes bakancsnál nem nagyobb teremtéssel állunk itt szemben. Viszont eléggé kidolgozott minden részlete, és mondhatni teljesen aranyos - kár, hogy másfél óráig élt csak, valaki szétrúgta utána. Én úgy gondoltam, itt megőrzöm, hátha valamikor rátalál, aki építette.

2007. december 16., vasárnap

2 unlimited

Gyermekkori zenei világom meghatározó csapata volt a 2 unlimited elnevezésű zenekar. A kilencvenes évek elején alakult duó rendkívül egyszerű felállásban adagolta az elektronikus zenét fejlődőképes agyunkba: egy repper (Ray Slijngaard) és egy énekes (Anita Doth) viszonylag egyszerű, jól megjegyezhető, semmiképpen sem a dalszövegeiről elhíresült slágereket kreált, amelyek fülbemászóak voltak, így állandóan azt hallgattuk és énekeltük. Nagyon menő volt, ha esetleg valaki egy-egy sort is fel tudott idézni a srác által darált rapből, hiszen ez az akkori angolnyelv-oktatás hiányából fakadóan csúcsteljesítménynek számított.

Emlékszem a Popcorn című veretes zenei magazin egy cikkére, amelyben Anita, az énekes, azt nyilatkozta 1994 környékén: még adok magunknak egy-két évet, aztán valószínűleg elfelejtenek bennünket. Nos, a csapat 1996-ban a jóslatnak megfelelően feloszlott, hogy 1998-99-ben kiadjon pár újdonságot, de főleg válogatás-albumot, és ezzel végképp eltűnjön a zenei életből.



Számomra legnagyobb slágerük, a No limit, idehaza is hatalmas siker volt 1993-94 környékén. Emlékszem, mekkorákat buliztunk rá, általános iskolai ballagás előtt nem volt buli enélkül a szám nélkül. Legalább fél óránként hangzott fel, és mindenki sikított, minden alkalommal. Manapság ilyen alkotások már nem nagyon születnek. Vagy csak én öregszem. ;-)

2007. december 13., csütörtök

Három gyöngyszem

"Kurvajó tanárúr blogja, bár soha nem olvasom, mert utálok olvasni."

Informatikai szakmacsoport, dolgozat közben: "Ria! Ria! Memó-ria!"

Németórán:
Diák:
Elnézést, tanárnő, mit jelent az a szó, hogy Zürich?
Tanárnő: Nos...
Padtárs, közbevágva: Há' hülye! Ezt szokták mondani a lovaknak!

2007. december 12., szerda

Naptárgyáros

Minden este elkészül egy-egy újabb hónap. Precíz, aprólékos munkával kerül minden egyes képrészlet, keret és szöveg a helyére. Csináld magad karácsonyi ajándék, melyet a kedvesem fabrikál a család számára. Válogat a digitális fotók, hátterek között, betűtípusokkal kísérletezik és ide-oda rakja a kereteket, képeket, szövegeket. Némi időbe kerül csak, és máris kész a családi naptár, a családtagok legjellemzőbb fotóival, színesben.


Az állam leesik, amikor egy-egy újabb hónap elkészül. Nagyon szép a végeredmény, a kedvesem pedig joggal lehet büszke rá.

Nektek tetszik?

Hülyeszűrő

Valljuk be, nagyon jót röhögtem ezen.

Amerikai programozók vezetésével zajlik a nyílt forráskódú StupidFilter projekt, ami arra hivatott, hogy fórumokról és blogkommentek közül centúrázza ki automatikusan a hülyéket. Hülyének minősíti az egyszeri netezőt a mondatvégi írásjelek értelmetlenül eltúlzott használata, a csupa nagybetűvel írás, az írásjelek nélküli írás, a LOL-ok és smiley-k burjánzása, az "elsőzés", és hasonló szörnyű nyelvi-stilisztikai igénytelenségek.

A programot egy 250 ezer YouTube-kommentből álló adatbázis alapján tanítják meg felismerni a hülyéket, és 2008 decemberére tervezik az elkészülését.

(forrás: www.index.hu/tech/blog)

Mit fotóztam 2007-ben?

A mobilom hű társam, ott van velem a nap majdnem minden percében. Több, mint 700 fotót készítettem vele az év során, születtek érdekesek, illetve a lehetőségekhez mérten művésziek is. Ezekből mazsoláznék most, a teljesség igénye nélkül.

Mit fotóztam 2007-ben?

Magányt


Kéket


Napfelkeltét


Naplementét


Marótvikit


Életmentőt


Egymásra utaltságot


Verőlegényt


Ballagást


Bevásárlást


Várakozást


Utazást


Ezerszer nyitott ajtót


Színorgiát


A nap végét


Szimmetriát


Kidobott gyereket

2007. december 10., hétfő

RSS

Meglepően kevés ember ismeri környezetemben az igen hasznos RSS-hírcsatornák (RSS feed) használatát (még azok is, akik elvileg informatikusok), így kénytelen vagyok egy rövid összefoglalóval szolgálni a témáról.

Mi is az az RSS? Az RSS tulajdonképpen nem más, mint egy gyakran frissített weboldalon lévő összefoglaló azokról a témákról, amik éppen aktuálisak. Ha analógiát szeretnék vonni letűnt korok megoldásaival, azt mondhatnám, olyan kicsit, mint az újságárus gyerek, aki torkaszakadtából ordítja az utcán: itt a Napi hír! Óccsóbb lett a kóbász! Meglehet, meg se vennénk az újságot, így lemaradnánk erről a hírről, de ha valaki felhívja a figyelmünket egy kiemelt témára, hirtelen érdekelni kezd, miről is van szó. Az RSS tulajdonképpen ugyanez, csak hála a jó istennek, nem ordít, ha nem akarjuk.

Honnan tudjuk, hogy új hír érkezett? Szükségünk lesz egy feed-olvasóra. A Firefox a 2.0-s verziótól kezdve, az Internet Explorer pedig a jelenleg aktuális, 7-es verziótól kezdve támogatja a hírcsatornák használatát. Sokkal kényelmesebb azonban, ha egy kimondottan erre szolgáló programot alkalmazunk (pl. FeedReader, Mozilla Thunderbird), amelyek viszonylag jól idomíthatóak, és az általunk megadott időközönként (ez lehet 1 perc, de akár több óra is) "átnézik" az általunk megadott weboldalakat, van-e új hír valahol? Így rendkívül gyorsan értesülhetünk például arról, hogy frissült a Thozoo naplója. :-) Azonnal láthatjuk, hány új hír van, amit még nem olvastunk el, nem kell minden weboldalt végigklikkelni és átolvasni. Csak figyeljük a feedeket, és a minket érdeklő hírekre összpontosíthatunk.

Természetesen nem csak asztali szoftver formájában létezik megoldás a feedek kezelésére: a Google Reader egy olyan online hírolvasó, amellyel helytől függetlenül tudunk a friss infókra vadászni. Legyünk akár otthon, vagy a munkahelyen, az online megoldás rendkívül jó szolgálatot tesz, hiszen nem kell otthon is végigböngésznünk azt, amit már egyszer elolvastunk, az online felület helytől függetlenül mindig az aktuális állapotot mutatja.

Hogyan tudunk feliratkozni egy hírcsatornára? A művelet rendkívül egyszerű és fájdalommentes. Ha böngészőnk Firefox, az oldal címsorának végén megjelenik a narancsszínű RSS-logó, ami arról biztosít bennünket, hogy az oldalnak létezik hírcsatornája.


Az ikonra kattintva egy újabb lap jelenik meg a bejegyzések összefoglalóival, a lap tetején pedig egy Feliratkozás feliratú gomb csábít el bennünket.



Ezután már csak megadjuk, hogy hol akarjuk élő könyvjelzőként tárolni a feedet, és készen is vagyunk. Elég csak belenézni, máris látjuk, van-e újdonság.

Vannak olyan emberek, akik érthetetlen okokból még mindig Internet Explorert használnak. Ott a dolog annyiban módosul, hogy a fülek sorában ide kell kattintanunk:


Ekkor megjelenik az összes, oldalon található hírcsatorna. Kiválasztunk egyet, majd a megjelenő ablakban a Feliratkozás gomb helyett megjelenő Előfizetés a hírcsatornára linkre kattintunk - és készen is vagyunk.


Feed-olvasó programoknál a sárga RSS-ikonra való kattintás után a böngésző címsorában megjelenő címet kell bemásolni, mint hírforrást (ez a naplóm esetében a http://thozoonaploja.blogspot.com/feeds/posts/default cím), a program innentől kezdve automatikusan kérdezgeti, érkezett-e új hír.


Hozzá kell tenni, halk szóval, hogy ugyan előfizetésről van szó, de ez - természetesen - teljesen ingyenes, semmibe sem kerül.

Jó feedolvasást mindenkinek!

2007. december 9., vasárnap

Nyálkás ragacsos borzalmak

A hányás, kaki, fing szavak hallatán úgy érzed, majd' szétpukkadsz a nevetéstől? Akkor ez a készlet éppen neked való. Telis-tele van visszataszító kiegészítőkkel, és van benne egy munkafüzet is undorító, sikamlós történetekkel, klassz receptekkel, bizarr tényekkel és tevékenységekkel, ostoba játékokkal és otromba tréfákkal fűszerezve. A munkafüzetben egyszerű útmutató segítségével készíthetünk dinoszaurusztaknyot, olvadt marslakót, darabos hányást, gumitojást és gumicsontot, csillogó ragacsot, fingó hangot, műsebet, és az igazihoz megszólalásig hasonlító műkakit, csak hogy néhányat említsünk.


Háromezerért bárki meglepheti gyermekét ezzel az igazán kulturált, lélekemelő remekművel, mely a "Gyermekkönyvek" polcon kapott helyet.

2007. december 6., csütörtök

Mikulás

Reggel a bakancsomban figyelt a mikuláscsomag. Éjjel surranhatott be a télapó, amikor nem figyeltem oda, és akkor csempészhette be aljas módon a csomagot. Pedig nem is voltam jó. Ráadásul még csak virgács sem volt benne, pedig biztosan sokszor megérdemeltem volna.

Aztán a tanáriban jöttek a meglepetések: minden szünetben újabb és újabb szaloncukrot fedeztem fel az asztalomon. Annyi mikulás járhatott ott, hogy fel kellett volna bukjak bennük, mégsem találkoztam eggyel sem. A negyedikes informatikusok is megleptek egy egész szaloncukorral, meg egy csokimikulással - a csokimikulást azonban nem vihettem el, mert állítólag szép, és díszíti a termet.

Hat órám volt. Ügyeltem minden szünetben, és - bár legjobban utálom - a budiban kellett járőröznöm, és dohányosok után kutatnom. Ezért fizetnek, érted. Órák után kis szusszanás, és indult a fogadóóra négytől ötig (megállás nélkül beszéltem), szülői értekezlet öttől hatig (ott is). Mikulás alkalmából volt meglepetés sok mindenkinek, a kölyköknél meg otthon azóta megy az ordítozás meg a virgácsosztás. Most éppenhogy élek. Holnap folytatódik a hajtás: tanítás ugyan nem lesz, de őszi nevelési értekezlet keretében legalább öt órán keresztül hallgathatjuk meg az oktatástechnológia legújabb vívmányait, módszereit. Tapasztalt előadók gondoskodnak arról, hogy mindezt be is fogadjuk. Nagyon várom és fogékony vagyok rá - azt hiszem, ha ezt kellően sokszor ismételgetem, holnap talán lesz erőm felkelni.

Jó pihenést mindenkinek! Hétvégére eltűnök.

2007. december 4., kedd

Múlt és jelen

Rengeteg olyan technikai változást történt gyerekkorom óta, amit most röviden foglalok össze.

Kb. tizenöt éve alig vártam, hogy bekössék a vonalas telefonunkat. A világ hirtelenjében kitárult előttem amikor ez megtörtént, addig soha nem látott kényelem lett úrrá háztartásunkban. Nem kellett a három utcára lévő egyetlen telefonfülkéhez sétálni hóban és fagyban, remélve, hogy időközben nem törték össze a készüléket. Ráadásul telefonbetyárkodni is sokkal jobb volt a meleg szobából, mint a hideg utcáról.

A mobiltelefonok megjelenésekor még úgy gondoltam: erre semmi szükség, ki akarna az utcán telefonálni? Nem ráér, ha hazaér? Emlékszem, mekkora feltűnést keltett, amikor egy játéktelefonnal (ami még a féltégla-méretű Nokiákat másolta) a szolnoki vasútállomás mellett sétáltam el, és kacarászva beszélgettem a senkivel a vonal másik végén. Mindenki csak bámult, "mobilja van?!" - kérdezték a hátam mögött suttogva. Ma már, a telefonok tömeges elterjedése után, egyáltalán nem feltűnő, ha valaki az utcán telefonál.

Az első mobiltelefonommal kapcsolatban egy kikötésem volt: ne legyen neki kisméretű kijelzője. Az akkor divatos karakteres, illetve egy-két soros grafikus kijelzők taszítottak. Volt, aki azt mondta: minek a nagy kijelző, telefonálsz vele, nem? Hát nem. Ma is a legritkábban használt funkció a mobilomon a hívás, mivel az SMS, e-mail és internetforgalom jelentősen megelőzi azt. Az első mobilom egy Ericsson A2628s típusú készülék volt (lásd itt balra), pedig eleinte egy Nokia 3210-est akartam (lásd fentebb, jobbra). Áldom a sorsom, hogy az Ericsson mellett döntöttem...

Az internet is egyre elérhetőbbé vált, a modemes időszakban nem nagy sávszélességet akartam, csak állandó kapcsolatot. Aztán manapság már ez is teljesen megváltozott bennem: a sávszélesség igenis legyen megfelelően nagy ahhoz, hogy mindenféle dolgomat el tudjam intézni záros határidőn belül, és ne kelljen rá órákat várni. Az állandó kapcsolat pedig egyértelmű, meg nem tudnám már szokni, hogy minden netezés előtt kapcsolódni kell, a végén pedig lekapcsolódni. Emlékszem, nemrég volt olyan, hogy szünetelt a net egy fél napig. Nem baj, gondoltam magamban, addig írok a naplóba. Igen ám, csak a Bloggerhez is net kell. :-) Annyira meg van szokva, hogy minden itt van gombnyomásra, hogy észre sem veszem jóformán, mikor barangolok a neten és mikor nem, az asztali alkalmazások teljesen összekeverednek az interneten elérhető, webes alkalmazásokkal. És ez egyre inkább így lesz a jövőben.

Az mp3 volt életem egyik legnagyobb felfedezése. Emlékszem, hogy orvosi vizsgálatra mentünk másodéves középiskolás koromban, amikor egy technikai dolgokra igencsak fogékony osztálytársam azt állította, hogy van egy formátum, ami 1 percnyi CD-minőségű zenét 1 megabájtba tömörít. Azt mondtam neki: Sanyi, te hülye vagy, b*zmeg. Persze később rá kellett jönnöm, hogy Sanyi, b*zmeg, egyáltalán nem hülye, és valóban van ilyen formátum: az MP3. A CD-minőség erős túlzás, de akkoriban nem nagyon hallottuk a különbséget. Esetleg csak annyiban, hogy senkinek nem volt olyan számítógépe, ami az MP3-at szaggatás-mentesen tudta volna lejátszani. Belegondolva ebbe, úgy gondolom, borzasztó időket éltünk akkoriban, főleg, hogy manapság harminc-akárhány csatornán szerkesztem a zenét, és a processzorterhelés csak 20%-os. :-)

Akkor, amikor az mp3-lejátszók még meg sem jelentek, megfogalmazódott bennem, hogy jó volna egy olyan készülék, amivel nem vagyok a számítógéphez kötve, ha zenét szeretnék hallgatni. Rá pár évre megjelentek az első hordozható mp3-lejátszók 16, illetve 32 megabájtos memóriával, kb. 60-70 ezer forintért. Mindenféle kijelző nélküli eszközök voltak ezek, megmondom őszintén, akkor sem értettem és most sem értem, hogy tervezőiknek mi volt a célja 16 megabájtnyi tárterülettel, amire jó esetben negyed órányi zene fért fel. Nem láttam benne nagy fantáziát. Ma pedig jóformán csak a mozgó alkatrészt nem tartalmazó, flash-alapú tárolókban látom a jövőt, váltsa is fel a HDD-t, ha elfogadható lesz az ára.

A technika változásával az én véleményem is változik. Az olyan megoldások, amiknek jelenleg még nem látom értelmét (pl. olyan digitális fényképezőgépek, amik rögvest képesek wifin a netre tolni a képeket) meglehet, később értelmet nyernek, csak a jelenlegi korlátozott infrastruktúra miatt nem egyértelműek még. Az elmúlt időszak megtanított arra, hogy az újdonságokat figyelemmel kell kísérni, és egy ötlet sem elvetendő. Csak van, ami nem jön be.

2007. december 3., hétfő

Ball2x - újra


Első ránézésre talán könnyebb aktív táblán játszani a Ball2x-et, de valójában nem: nagyon nehéz áttekinteni a táblát, és nehéz felfedezni a különbséget. Viszont az élmény (szó szerint) hatalmas. Érdemes volt kipróbálni.


Az se rossz érzés, amikor egy egész gépteremben az általam írott szoftver fut, és mindenki azzal játszik. :-)

Kipróbálnád? Kattints ide.