Oldalak

2009. március 31., kedd

Genyóság

A Pannon gondolt egy huszárosat és hirtelen felindulásból megszünteti az évek óta futó átalánydíjas GPRS-alapú PannonW@P szolgáltatását. A havi 490 forintot kóstáló csomaggal ugyan csak a Pannon wap-oldalát, és az azokhoz tartozó aloldalakat lehetett böngészni, de nekünk ez nagyon fontos, mert Maffia, háztartásunk virtuális macskája (aki egyszer tetszhalott lett, aztán meg egyszer ezer napos lett) szintén itt lakik. És most, úgy látszik, le kell mondanunk róla.

Morzsoljunk el egy könnycseppet a szemünk sarkában, pajtások.

A PannonW@P megszüntetése ugyanis tátongó űrt hagy maga után. Wapozni lehet továbbra is, csakhátugye nem mindegy mennyiért. A Pannon szépen lassan kinyírta a szolgáltatásai közül az összes olyan kedvezményt, ami a WAP használatának díját hivatott csökkenteni. Megfigyelve a kínálatot, már csak 100 MB, 5GB és 10GB havi forgalmat tartalmazó mobilinternet-csomagokat kínál. Aki a telefonnal wapozni akar, és nem fizet elő semmi ilyen mobilinternet szolgáltatásra, az megszívja kissé: automatikusan ugyanis mindenkinél a MobilAdat Start szolgáltatás lesz aktiválva. Ennek ugyan nincs havidíja, és teljes mértékben korlátlan is, viszont pofátlanul sokba kerül: 12 Ft-ot gombolnak le a júzerről 10KB-onként. (1 megabájt forgalom 1.320 Ft-ba kerül, ami azért a mai világban több, mint vérlázító.) Alternatíva pedig nincs. Maffia így háztartásunk számára hirtelen nagyon sokba kerül.

Mire az egyik oldalon rendbe hozzák a dolgokat, addig a másik oldalon szétbarmolnak mindent. (Annak például mi értelme van, hogy az eddig Djuice Start néven ismert tarifacsomagot ezen túl Djuice Complete Basic-nek hívják?)

Megnyugvást, barátaim.

2009. március 29., vasárnap

2009. március 28., szombat

Vezetékneved keresztnév

Az úgy volt, hogy fotózni megyek a magyar rónaságba, de aztán az eső teljesen lehetetlenné tette ezt a próbálkozást. Éppen ezért nem tudok fotókkal feldobott túranaplót közzétenni, helyette inkább arról írok, hogy mennyire ismeretlen magyar keresztneveink vannak, és hogy mennyi az olyan vezetéknév, amiről gőzünk sincs, hogy egyben keresztnév is.

Valamikor pár éve lehetett, amikor kiderült számomra, hogy szinte az összes olyan vezetéknév, ami i-re végződik (ezt nem tudom jobban defininálni, de ilyen neveket értek alatta, hogy Csáti, Karádi, Monoki, Kóródi, Szilágyi stb.) helységneveket jelöl, tehát az ezt viselő emberek ősei vélhetően innen erednek, és így különböztették meg egymást régesrég. Ennél azonban sokkal érdekesebb, hogy milyen keresztneveket választhatunk születő gyermekünknek manapság, és hogy ezekből a nevekből mennyi olyan van, amit tudatlanul vezetéknévként is használ sok ember.

Íme egy közel sem teljes lista azokról a vezetéknevekről amiket én is ismerek – a lista olvasásakor ne feledjük, hogy ezek mindegyike magyar keresztnév is egyben:

Ambrus, Andor, Bacsó, Bozsó, Cobor, Csomor, Dienes, Dózsa, Erneszt, Erős, Fábián, Faragó, Farkas, Fodor, Gál, Godó, Gyenes, Holló, Jámbor, Kabos, Kádár, Kapos, Kardos, Kenéz, Kolos, Kozma, Lantos, Ludas, Maksa, Márkus, Mikó, Móric, Nemere, Nyakó, Nyikos, Nyilas, Örkény, Örsi, Pető, Radó, Rókus, Szamos, Szepes, Szórád, Tarján, Tibád, Tömörkény és Vadász.

További érdeklődésre tarthat számot az alábbi link mögött meghúzódó veretes tartalom:

Ma ennyit tanultunk.

2009. március 25., szerda

Játsszunk!

Az ember életében vannak olyan pillanatok, amikor a dolgok teljesen más fordulatot vesznek, mint amilyet venniük kellene.

Ma, mivel végére értünk egy hatalmas tananyagnak, úgy gondoltam, legyen az elméleti óra a játéké: parázs szókitaláló programomat vetettem be, hogy az ifjúságot elkápráztassam. Ezzel játékos formában tudjuk felidézni azokat a programozással kapcsolatos kulcsfogalmakat, amelyektől mozog ez a világ. A játék lebonyolítását egy pár éve Delphiben megírt programomra bíztam, ami tulajdonképpen kirajzol a megfejtés betűinek megfelelő számú pontot, és mehet a betűtippelés, a jól betippelt betűk beíródnak a megfejtésbe. (Pont mint a Szerencsekerék, régebben, csak pörgetni nem kell.)

Diákról diákra haladva tippelgettük a betűket szépen, körvonalazódott a megoldás. A helyes megfejtést először beordító közlő diák nevéhez húztam egy strigulát, óra végén a legtöbb strigulát összegyűjtő játékos egy darab, hamisítatlan és eredeti jeles osztályzattal lett gazdagabb.

A szoftver

Igen ám, de mi az, amit a gyermeki lélek észrevesz, és amire mi, megfásult, vén csókák soha nem gondolnánk? A program képernyőjének alján gyűlnek azok a betűk, amelyeket betippeltek ugyan, de nem szerepelnek a megfejtésben. Ezt remekül ki lehet használni arra, hogy új feladvány esetén különböző obszcén szavakat gyűjtsünk ki ott alul, így már a feladvány megfejtése – mondjuk ki – másodrangú.

El is indult az új feladvány. Első tippelő: F. Nincs ilyen betű, beíródik alulra. Második: U. Nincs. Harmadik, de akkor már mindenki röhög: C. Nincs. Alul szépen gyűlnek a betűk, és rájön mindenki, mire is megy ki itt a játék. Negyedik, de már tudom, anélkül, hogy mondaná: K. Nincs, beíródik alulra. Hatalmas ováció, őrjöngés, alul virít kivetítve a FUCK. Megyünk tovább. Y. Az sincs, gyűlik alul. Következő: O. Ez már van, hatalmas "óóóóóóóóóóóóó" a teremben. Most már a megoldásra kell koncentrálni...

Egyébként az genyó dolog volt, hogy a sok programozással kapcsolatos fogalom közé olyan feladványokat is becsempésztem, hogy olívabogyós báránytekercs, valamint sült csülök, pékné módra? Nekem tetszett, ahogy próbálták keresni kis tudásukkal az informatikai megfelelőjüket. :-)

Néha nekem is lehet egy jó napom.

2009. március 23., hétfő

Prediktív szövegbevitel

Régóta meg akarom már írni ezt a postot, tekintve, hogy nyitott szemmel járok, és látom, hogyan írják az emberek az SMS-eket – már ha írnak egyáltalán. Siralmas, de az emberek a lehető legnehezebb módját választják az sms-írásnak: élből kikapcsolnak mindenféle szótáras megoldást, és szeretik maguk bepötyögni a betűket a telefonon. Ezzel csak az a probléma, hogy több betű, mint számjegy, így aztán egy-egy számbillentyűt többször kell lenyomni a kívánt szó elérése érdekében. Ez rendkívül lelassítja a gépelési sebességet.

Hagyományos bevitel
Vegyük az alábbi szót: filozofál. Ahhoz, hogy ezt a szót egy mobilon begépeljük, az alábbi billentyűlenyomások szükségesek: 333 444 555 666 9999 666 333 2222 555. Ez azt jelenti, hogy egy kilenc betűs szó leírásához egészen pontosan 29 billentyűt kell lenyomni, ami mindenképpen több, mint sok. Ezen próbálnak változtatni a szótáras, prediktív szövegbeviteli eljárások.

Prediktív bevitel
Jelen példánkban a legtöbb készülékben megtalálható T9 szövegbevitelt vesszük górcső alá. T9, vagyis "Text on 9 keys", azaz szöveg 9 billentyűn. A T9 lényege, hogy minden betűhöz csak egyszer kell leütni a hozzá tartozó számbillentyűt, a készülék pedig egy előre elkészített szótár alapján megpróbálja "kitalálni", hogy melyik szóra gondolt a felhasználó. A filozofál szó begépelése immáron legrosszabb esetben 9 billentyű lenyomását igényli, intelligens készülékünk azonban már a szó felénél is kitalálhatja, hogy melyik szóra gondoltunk, előre felajánlhatja azt, így elég csak egy OK-t nyomni, és a szó máris beíródik a szövegbe.

Több szót listából
Előfordulnak olyan kombinációk, amelyekhez több szó is tartozhat. Ilyen például az 58782, ami egyformán jelentheti a lusta, kuruc és kurta szavat, meg egy olyan csúnya szót is, amit egy kulturált blog nem ír folyószövegbe. A T9 élből mindig a leggyakrabban használt szót ajánlja fel, de ha nekünk mégis egy másikra van szükségünk, akkor (általában) egy listából választhatjuk ki a következő szót. Ha gyakran választunk másik szót, akkor a rendszer ezt érzékeli, és pár alkalom után már az általunk gyakran kiválasztottat írja be elsődleges szóként.

És ha nincs benne?
A beépített szótár a nyelv leggyakrabban előforduló szavait tartalmazza. Nyilván nincsenek benne ragozott formák, és összetett szavak. A ragokat viszont külön tartalmazza a szótár, tehát a "bevásárlóközpontban" szót úgy érdemes beírni, hogy a be, vásárló, központ és ban szavakat külön írjuk le, a rész-szavak bepötyögése után pedig nem szóközt, hanem egy, a szó végére ugró billentyűt (pl. jobbra navigáló) bökünk. Mivel sok szó nincs a szótárban, előfordul olyan eset (és általában ez az, ami miatt a T9 rendszer kikapcsolt állapotban végzi), hogy a készülék nem tudja kitalálni, mi az, amire a felhasználó gondolt. Kezdetben (az első 1-2 hónap aktív SMS-ezést értem ez alatt) annyi a dolgunk, hogy minden ilyen ismeretlen, de általunk gyakran használt szót a hagyományos, többször megnyomós bevitellel kell felvenni a T9 szótárába. Legközelebb már ismerni fogja a szót, okosodik. A leggázabb ezt mindig eljátszani új telefon vásárlásakor, de valamit valamiért: telefonunkkal úgy fogunk tudni gépelni, mint a villám. (És ezalatt nem azt értem, hogy néha ritkán lecsapunk.)

Írásjelezés
Szöveg 9 billentyűn
– aszongya, de akkor mi van a tizedik billentyűvel? Élelmesebbek már megfigyelték, hogy a mobil 1-es számjegyén nincsenek betűk. A T9 kifejlesztői nagyon ügyesen az 1-es billentyű alá rejtették az írásjeleket, a szóközt és minden egyéb hasznos holmit. Kis ügyességgel ez is hamarosan megszokható, általában a legtöbb készüléken itt foglalnak ezek helyet, persze vannak gyártók, akik csakazértis a #, vagy a * (vagy – neadduram –, a 0) billentyűre helyezik az írásjelezést: igényel pár hetet, mire az egyszeri felhasználó át tud térni egy másik platformra (sokkolt annak idején engem is a Siemensről Sony Ericssonra való átváltás, de mára már megszoktam).

Kis gyakorlással az alábbi sebességet is el tudjuk érni. ;-) Jó gyakorlást!

video

Üdvözöljük a Thozoo naplója olvasóit.
Ezt a szöveget t9cel írjuk be ide.
Reméljük tetszik.

2009. március 22., vasárnap

Bal hátsó kutyaláb

video

Rokonkislány egy hónapra előre megvakarja a kutyust. Figyeld hogy kaparja a betont közben a bal hátsó kutyaláb! :-)

Rokonkislány szerint azt hiszi Szutyok, hogy viszket a beton.

2009. március 19., csütörtök

Három érdekes ember

A mai nap is úgy indult, mint a többi – ezzel a fordulattal is indíthatnék, de ez annyira közhelyes, inkább úgy fogalmazok: gyanútlanul keltem fel reggel. Akkor még nem is sejtettem, hogy a sorsomnak köszönhetően micsoda emberekkel találkozom ma.

A délelőtti órákban egy olyan emberrel futottam össze, aki annyira elfoglalt, hogy nem tudja folytatni az igen rendesen bepörgetett blogját, de ez még mind semmi: olyannyira kimondhatatlanul elfoglalt a szentem, hogy arra nem volt ideje, hogy elmondja, miért is ilyen elfoglalt. Ez már túlmutat minden általam ismert leterheltségen, de remélem, hogy hamarosan kilábal bokros teendőiből és újraindul a trance szcéna bugyrait elénk, laikusok elé táró veretes webnapló.

Aztán ide-oda hányódtam az eseményekkel, és egy olyan háziasszonnyal találkoztam, akinek a tyúkjai tomporukon két nyílást kénytelenek elviselni. Ráadásul mind a kettő aktívan részt is vesz az emésztési ciklus látványos végjátékában. Ki tudja, talán ez lesz a jövő? Lehet, hogy jobban körbeforgatva a tyúkokat minden nyílásból több van nekik, így aztán dupla, netán tripla tojást tojnak egy nap, így hozva meggazdagodást a ház népének.

A legérdekesebb fordulat azonban délután következett be: találkoztam egy akkora fanatikussal, aki képes volt a Kázmér és Huba nevű képregények minden egyes részét leszedegetni a netről, Paint-ben kisatírozni fehérre a szövegbuborékokat, kinyomtatni a rajzokat, kézzel beírni a magyar szövegezést és visszaszkennelni az alkotásokat gépre, majd ezeket rendszerezni, feltölteni, és egy pofás honlap keretében megosztani a net lelkes közönségével. Valljuk be, hogy informatikailag némiképpen kifogásolható a digitális-analóg-digitális konverzió, de a kézzel írott szövegek kárpótolnak bennünket mindenért. A honlap annyira jó és szórakoztató, hogy nem vagyok rest belinkelni ide: Huba és Kázmér. A leginkább sokkoló, hogy ez a fanatikus minden nap mellettem ül a munkahelyen, és én még ilyen alapvető információkat sem tudtam róla, hogy Kázmér és Huba rajongó. Na meg azt sem, hogy szereti Gizel nénénket.

Ilyen dolgok történnek, ha egy kicsit hagyja az ember magát sodratni az árral.

2009. március 17., kedd

Bejeweled Twist

Régebben, amikor még az akkor modernnek számító játékokkal játszva aktív gémer voltam, imádtam a flippereket. Ezekben a programokban az volt a jó, hogy miközben játszottam, és ide-oda lökdöstem a golyót a virtuális asztalon, elgondolkodtam mindenféle dolgon. Általában akkor ment a legjobban a játék, amikor az ember teljesen máson gondolkodott játék közben. Aztán most itt van nekünk a Bejeweled Twist, amit – miután az ember kiismerte – nem lehet letenni, mint egy jó könyvet. Az eredményesség pedig itt is akkor a legjobb, amikor már rutinból forgatjuk a köveket, mindenféle más dolgon gondolkodva...

Főmenü

A játék egy 8×8-as táblán játszódik, hétféle különböző színű drágakővel. A drágaköveket úgy kell összeforgatni, hogy (legalább) 3 egymás mellé kerüljön vízszintesen vagy függőlegesen, ekkor azok eltűnnek, a többi drágakő pedig a helyükre esik. 4 kő esetén robbanó kő, 5-ös sorozatnál magából villámokat kibocsátó kő születik. Sikeresen megválasztott mozdulat esetén az események előre nem is látható láncolata következik be, és egymás után hullanak alá a kövek, nekünk pedig szaporodik a pontunk.

A pálya

Eleinte úgy játszottam a játékot, hogy próbáltam minél gyorsabban minél több pontot elérni, de esélyem sem volt, mivel a játékban sokkal inkább a megfontolt lépések, mintsem a sebesség vihetnek előre. A lényeg, hogy minden egyes forgatásunkkal próbáljunk meg drágaköveket eltüntetni. Ekkor ugyanis egy idő után rendkívüli módon felmegy a szorzó, amit a pontok után kapunk, és egy-egy jó lánc megalkotásáért több (tíz)ezer pontot is kaphatunk.

Érdemes figyelni a bal alsó sarokban lévő Bonus színsorrendet. Ha ilyen sorrendben tüntetjük el a drágaköveket, extra bónuszként növekedik a szorzónk, és a pályán előforduló bombákból is eltűnik egy. A bombák természetes velejárói a játéknak: valamivel véget kell, hogy érjen a móka. Megjelennek ezek a förmedvények, és minden egyes lépésnél lentebb számol a bennük lévő számláló. Ha nem sikerül őket addig a megfelelő színnel eltüntetni, amíg a számláló nullára nem ér, egy szerencsekerék dönti el a sorsunkat. Ezen a keréken minden egyes nullára futott bomba esetében kettővel kevesebb olyan mező van, ami a továbbhaladást biztosítja. (Azonban mindig van két mező, tehát egy minimális esélyünk mindig van.) Ha nem sikerül jó mezőnél megállítani a kereket, akkor a bomba felrobban, és a játék véget ér.

Még egy forgatás, és robban a zöld bomba – már füstölög!


Pörög a kerék: ha nem piros mezőben áll meg, mehetünk tovább

A játéknak 4 játékmódja van: a Classic-ről írtam idáig: ez a legmozgalmasabb, legérdekesebb játékféleség. A Zen módban minden van, csak bomba nincs (így azt sem tudom, hogy a játék véget ér-e valaha). A Challenge módban különböző fejtörőket kell megoldanunk (pl. hozzunk létre egy legalább 15 követ eltüntető láncolatot). A legutolsó, Blitz módban pedig minden úgy történik, mint a Classic-ben, csak éppen 5 percünk van arra, hogy a legtöbb pontot összehozzuk. Érdemes itt különböző stratégiákat kipróbálni annak érdekében, hogy a lehető legtöbb pontot préseljük ki a játékból.

Számos grafikai megoldás teszi oly' tökéletessé ezt a játékot: az animált pályahátterek, a pályára való zoomolás egy bomba berobbanásakor, vagy a pályák váltásakor bolygóként pörgő-forgó új pálya megjelenése, a robbanások és a villámok mind-mind hihetetlenül megnövelik a játékélményt. Csakúgy, mint a háttérben elvesző zene, ami mégis fülbemászó, és a jól eltalált hangeffektek is. Aki már profi, rövid idő elteltével megtalálja a fruit bonust is a játékban: ekkor az egyik drágakő helyén egy gyümölcs jelenik meg, amit a megfelelő színű kövekkel eltüntetve hatalmas ribillió kerekedik. És ha a gyümölcs eltüntetése után még a helyes színsorrendben eltüntetjük a köveket is, iszonyat módon táncikáló gyümölcsök lökik fölfelé közel százezerrel a pontunkat: látványnak sem utolsó.

Fruit mega bonus (Misty eredményét látjuk a képen)

Mindent összevetve, véleményem szerint remek, több napnyi szórakozást sikerült belepaszírozni a játékba. Élelmesebbek úgyis megtalálják a neten, becsületeseknek pedig egy demó-verzió tölthető, és 19.95 €-ért meg is vásárolható a gyártó honlapján. Ugyanitt rövid, de lényegretörő videó is megtekinthető a játékról.

Egészségünkre! Megyek is játszani... :-)

2009. március 16., hétfő

Milánói rakottas gazdagon

Vendégeink voltak hétvégén, és hatalmas adag milánói makarónival készültünk. Olyan hatalmas adaggal, hogy a fele megmaradt másnapra. Mit csináljunk vele? – tanakodtunk, míg az én életem párja kitalálta, hogy ő bizony milánói rakottast készít, gazdagon. Mivel az elkészült termék rendkívül finom lett, nem átallom megosztani annak receptjét a nyájas olvasóközönséggel.

Milánói rakottas gazdagon

Hozzávalók:

  • fél kg darált sertéshús
  • 4 kis, vagy 2 nagy fej hagyma
  • 1 üveg milánói alap (lehetőleg Dolmio: megérdemli a reklámot, mert nagyon finom)
  • 1 üveg zöldbab (de lehet fél kg fagyasztott zöldbab is)
  • 10 nagy krumpli (kb. másfél kg)
  • 6 tojás
  • 1 nagy pohár tejföl
  • 30 dkg sajt
  • kevés olaj, só, fűszerek
Elkészítése:

A 4 fej hagymát megtisztítjuk és apróra vágjuk. A darált húst kevés olajon 15 percig pirítjuk. Amikor már szép barna, hozzáadjuk az apróra vágott hagymát, és megsózzuk. Így újabb 15 percig főzzük. Ekkora már kezdi elfőni a levét, hozzáadjuk a milánói alapot, és azokat a fűszereket, amiket ennek elkészítése során alkalmazni szoktunk (én speciel oregánót, de anélkül is finom.) Ezzel újabb 30 percig főzzük. Mindeközben megfőzzük keményre a 6 tojást, valamint héjában főzzük meg a krumplikat is. (Ha fagyasztott zöldbabbal dolgozunk, azt is főzzük kb. 15-20 percig, forrástól számítva, enyhén sós vízben.)

Amikor minden készen van, lezárjuk a tűzhelyet, majd hideg vízben lehűtjük a tojást, és a krumplit is. Ez utóbbi esetében vigyázzunk arra, hogy ne legyenek teljesen hidegek a krumpliszemek, mert akkor nagyon nehezen tudjuk megfosztani őket a héjuktól. Meghámozzuk a krumplit és a tojást, majd fel is szeleteljük őket.

Közepes méretű, magas falú tepsit kizsírozunk, majd rétegesen belerakjuk a hozzávalókat, az alábbi sorrendben:

  • legalulra 1 réteg krumpli (lehetőleg a teljes adag fele)
  • 1 rétegben a zöldbab (az összes)
  • 1 rétegben a darált húsos milánói szósz (az összes)
  • 1 rétegben az összes tojás
  • 1 rétegben a második fél adag krumpli
  • 1 rétegben az egész pohár tejföl
  • a legtetejére reszeljük rá az összes sajtot.
A rétegeket a milánói szósz és a tejföl/sajt kivételével meg kell sózni.

Az elkészült művet előmelegített sütőbe tesszük, és közepes fokozaton addig sütjük, amíg a sajt el nem kezd barnulni a tetején (kb. 40-50 perc).

Jó étvágyat kívánunk!

Kattintásra kaphatsz egy nagyobb adagot ;-)

2009. március 15., vasárnap

Így mondja meg a mackó

Hogy is kezdődött... Nos, mackóra egy téli napon figyeltünk fel. Igazi, vérbeli teszkós maci ő, a karácsonyi forgatagban még tartotta a frontot a polcon ülve, bár hozzá kell tenni: nem ő volt tavaly sem a karácsony slágere. Már a vásárlás sem volt vele egyszerű, ugyanis a fülére erősített matricán 2.990, a polcon lévő sárga címkén viszont már 3.690 Ft szerepelt vételárként. Megegyeztünk kedvesemmel, hogy ha el tudjuk hozni három rugóért, akkor megvesszük, egyébként az üzletben marad.

Várakozás az ügyfélszolgálatnál.
Medve fülén címke: Tesco ülő maci.


A pénztárnál le is húztál 3.690-nel. Viszont az ügyfélszolgálatnál érzékelték, hogy 2.990 van reá festve, így a különbözetet visszakaptuk. :-) Mackó immáron a miénk lett. Igazából egy kisgyerek karácsonyi ajándéka akart ő lenni, de mivel még jóval karácsony előtt vásároltuk meg, így az ünnepekre annyira hozzánk édesgette magát, hogy más ajándékot vásároltunk helyette. Őt pedig megtartottuk magunknak.

Mackóból időközben sztár lett, pedig nem akarta. (Hozzá kell tenni: nem is tiltakozott ellene.) Történeteiben a mindent össze-vissza buheráló, mindig mindenkinél okosabb medve sztereotípiáját jeleníti meg, aki persze mindig pórul jár. Ha nem így tesz, akkor csak egy nemtörődöm mackó szerepében tetszeleg, akinek persze mindig az az utolsó szava: bazzeg. Tömör életfilozófia egy dagi medvétől.

Őmedvesége az ágyon trónol

És hogy hogyan született meg az első történet? Ráértem. Bámultam ki a fejemből. A maci mellett ott volt egy életképes szobanövény, a medve ábrázata pedig tökéletesen passzolt a "Kóró, bazzeg" mondathoz. Ekkor indultak el a történetek, és az agymenés. Mackó újabb és újabb kalandokba keveredik a hálószobai gardróbszekrény tetején, ahol mindig más meglepetés várja.

Mackó és a ventillátoros történet első kockája, fotózás közben.
Szemfülesek a kórót is felfedezhetik. :-)


Mackó immáron négyszer mondta meg a blog hasábjain, de terveim szerint újabb történetek is követik majd a sort. Persze ez attól függ, nektek mennyire tetszik ez az egész megmondás, így most szavazzatok: van rá két hetetek, hogy döntsetek.



2009. március 14., szombat

Megmondja a mackó 4.







Holnap kiderül, hogy ki ez a mackó, honnan jönnek az ötletek, és hogyan készülnek a történetek. Maradjatok velünk!

2009. március 13., péntek

Itt volt a tavasz

A héten itt volt a tavasz. Olyannyira, hogy kedden délután biciklizni támadt kedvem, és városunk olyan útjain is kerekeztem, ahol eddig még sohasem. Induláskor ragyogó napsütés, két kilométerrel odébb már csípős szél, felhőssé váló égbolt. Nincs jelentősége. Újra akcióba lendülhetett a Cycleputerem, miáltal pontosan tudom, hogy 4,21 kilométert tettem meg 17 perc és 11 másodperc alatt (átlagos sebességem 14,5 km/h, maximális sebességem 24,4 km/h – nem siettem sehová, no meg néhol szembe is fújt a csípős szél).

Szerda délután hazajöttem, és mivel nagyon szép tavaszi idő volt, rámjött a takaríthatnék. Mivel nem állt bent a gépjármű a helyén (az utcán parkolt éppen) hozzáfogtam az általa egész télen felhordott sarat letakarítani a lakásunk előtti placcról. Nem egy egyszerű feladat ez, ha az embernek csak egy műanyag hólapát áll a rendelkezésére. Ha valaki látott vele, könnyűszerrel hihette azt, hogy egy elbaszott félresikerült transzparenssel tiltakozom valami ellen az udvarunk közepén. Ráadásul ezzel a hólapáttal a havat sem jó eltakarítani, nemhogy a megszáradt sarat. De azért belefogtam. Fellazítottam a letapadt rétegeket, és az így felhalmozódott kupacokat, seprűvel takarítottam el. Arra gondoltam, hogy gyorsan megvan, de két perc alatt akkora port kavartam itt a tető alatt, hogy hirtelen azt se tudtam merre van észak. Azt meg hadd ne mondjam, hogy porallergiám van, tehát öt percre rá olyan "náthás" lettem, hogy csak pislogtam: miezmán.

Ez a hólapát egyébként nagyon hasznos egy eszköz: az ínséges és fagyos téli időkben arra is tökéletesen alkalmas volt, hogy a különös alakú jégcsapokat eltakarítsam vele erről a bizonyos tetőről, ami alatt jól tudok port is kavarni.

video

(Hozzá kell tennem, hogy ez volt a második videó, amit mobiltelefonnal vágtam össze több streamből. Mióta óccó az MMS-küldés, azóta nagyon benne vagyok ebben a témában, addig viszont marhára nem érdekelt.)

Erre a tetőre, amit itt láthattunk – valamely megfontolásból – nem került ereszcsatorna, így a folyamatosan csöpögő víz hatására olyan szinten nő a fű az alatta megöntözött területen, hogy a lassan aktuálissá váló fűnyírási folyamatok során majd többször is végig kell rajta menni, mire sikerül egyszer lecsonkolni a szálakat.

A beton mellett nő a fű, mint teher alatt a pálma

Egészséges fűcsomó


Mára azonban megint esik. A tavasz és a szép idő nagyon nehezen akar megérkezni, de mindannyian reményekkel vagyunk teli. Drukkoljunk együtt, pajtások!

2009. március 9., hétfő

Regisztráció mindenhová

Hogy én mennyire utálom beregisztrálni magam bárhova is a neten, arra szó nincs. Utálom, hogy be kell regisztrálnom valahova, ha csak hozzá szeretnék szólni a témához. Általában elmegy a kedvem is az egésztől, és megtartom a gondolatokat magamnak. Annak ellenére is utálok mindenhova regisztrálni, hogy tudom: szükség van a regisztrációra a droidok miatt. (Saját blogomon sincs ez másképp, csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást, plusz moderálva is van a bejegyzés még megjelenés előtt. Volt idő, amikor nem volt – nincsenek róla kellemes emlékeim.)

A regisztrációnak azt a fajtáját meg kifejezetten utálom, amikor egy oldal legizgalmasabb részéhez csak úgy férhet hozzá a felhasználó, ha beregisztrál. Hétvégén autóalkatrészt kerestem a neten. Szuper oldalt találtam (nem reklámozom őket), de egy alkatrész árát csak akkor mutatta meg a rendszer, ha beregisztráltam. Mivel szükséges volt, megtettem, bár nem tudom, hogy miért van szükségük a sokadik beregisztrált, talán soha többé az oldalra vissza nem térő látogatóra. (Gondolom pár hét után elkezdenek jönni majd a hírlevelek. Nem nagyon zavar, megmondom őszintén. Jön amúgy is elég.)

Mit lehetne tenni a regisztráció egyszerűsítése érdekében? Hát ugyebár jó volna az OpenID, de mindenki köti az ebet a karóhoz, és ebben a marketing által mozgatott világban már csak úgy működik a dolog, hogy minden oldalnak külön accountja van. A felhasználó pedig – mivel nem csak egy oldalt nézeget – leginkább három megoldásból választhat:

  • egy név/jelszó párost használ mindenhova, vagy
  • egy név/jelszó párost használ valamiféle szoftverhez, ami nyilvántartja az összes nevét és jelszavát mindenhova, vagy
  • minden egyes szájthoz külön nevet és jelszót használ, és ezt saját maga tartja nyilván (vagy fejben).
Én azon gondolkodtam, hogy a legjobb megoldás talán az lenne, ha lenne egy viszonylag állandó név/jelszó párosunk, és ahhoz dinamikusan hozzáfűznénk a látogatott oldal nevéből valamit. Pl. ha mindenhová a pb784AST jelszót használjuk, és saját magunk megállapodunk abban, hogy az oldal nevéből a harmadik karaktert jelszavunk elejére, az ötödik karaktert pedig a jelszó végére ragasztjuk, akkor a Gmail jelszavunk már apb784ASTl lesz (elejére a "Gmail" szó harmadik betűje, a, végére az ötödik l betű kerül), míg ugyanez a jelszó bátran használható mondjuk az index szájtjain, ahol már dpb784ASTx a jelszó. Ha az eredeti jelszó megfelelően erős, tartalmaz kis- és nagybetűket, számjegyeket, akkor ez a módszer beválhat. Már csak a plusz karakterek jelszóhoz való illesztésének módját kell lefixálnunk magunkban, és nem érhet meglepetés.

2009. március 8., vasárnap

Stílusváltás

Hétvégén megszabadultam loboncaimtól. Egyre jobban idegesítettek a fürtök, állandóan a szemem elé lógtak már. Csak a szemből jövő hűs tavaszi szellő tudott rendet vágni a hajamban, de ennek vége! Újra rövid a hajam, mint régen. Azért néha még dobálom, mintha ott lenne. De nincs ott. Ezáltal hülyének is tűnök bizonyos pillanatokban.

Az alábbi vegyesvágotton keresztül – amúgy ömlesztve – végigkövethetitek, amint hosszú tincseim aláhulltak, én pedig új emberként szálltam ki a fodrász székéből.


– Mennyire sokkoló a változás? – kérdeztük a blogger kedvesét ezen a kései órán.
– Mikor megtudtam, hogy hirtelen felindulásból le akarja vágatni gyönyörű fekete, göndör fürtjeit (amit nagyon szerettem), akkor hirtelen megállt a világ. Nagyon sajnáltam. Próbáltam lebeszélni, mindenféle praktikákat bevetettem, de nem sikerült sajnos.
– Milyen praktikákat vet be ilyenkor egy nő?
– Azt állítottam, hogy biztosan édesanyjának nem akar újabb sokkot okozni, amikor az meglátja hosszú hajjal. Erre aztán kiakadt rendesen. Meg olyat is mondtam, hogy már pont jó a hossza, meg hasonlók. Erre felborzolta a haját, úgy tiltakozott. Szóval hatottam a lelkiismeretre, mert ahhoz értek.
– Igen, ez igaz. Mit gondol, miért jött a hirtelen felindulás?
– Kényelmetlen volt már neki.
– És most? Meg lehet szokni az új hajviselettel?
– Igazság szerint körülbelül egy éve kezdte el növeszteni; én egyáltalán nem akartam, le akartam beszélni róla. Nem sikerült. Később ezt nem bántam meg, mert tetszett a hosszú haj. A rövid is nagyon tetszik, végülis több időt töltöttünk együtt rövid hajjal, mint hosszúval.
– Köszönjük a mélyinterjút, kedves Misty.
– Én köszönöm a lehetőséget. :-)

2009. március 6., péntek

Gizel nénéd és a halál

Hát, hogyisvót, hogyisvótt. Nem is tudom, mérű kezgyem, lelkëm, olyannyira mëg vagyok most zavarva. Kezdëm ottan, hogy én kétnaponta járok a zábéccébe, ottan vásárolok, mer' viszonylagoss óccsóságot mutatnak fël. Így vót e mút hét keddën is, mënëk átal a szomszéd Tërkáho, gyönne mán, mer' néki jobb a biciglije mint az enyimé. Na, zörgetëm a kaput, nyomom a csëngőt, sëmmi. De mán akkor a kutyája, a Fángli is gyanús lëtt, mer' asse gyött előfele, hogy lërágja a borostyánt a kerítésrű, hanem csak ottan űtt az ajtóba. Mondom néki, idegyere, Fángli, azanyádszencségit, mer' így kedveskëdëk nékki, amikor nem a kert végibe vagyu'. Csak nem gyön. Akkor mán oszt' mëgérëztem, hogy valami nincsen rendbe. Menek a plébánosho, gyönne hát ki a Tërkáho', oszt valamit csak csinánánk. Na, az valami gyëngetermetű ministránsgyerëkët kűdött el velem, mondom jóvana, csak erő lëgyën benne. Vót. Felszaggatta az úgy a kaput, hogy ki nem néztem vón' belüle. Menünk befele, mondom ennek biztos hétszentség, hogy mingyán elharapja a lábát a Fángli. Nem úgy vótt. Az a dög meg se mozdútt, mondom, beteg ez, vagy én nem tudom.

Na, fëlszaggassa a gyerëk az ajtót, menünk befele, hát csak kiabájjuk, Tërka, merrevagy, Tërka!?, de oszt' nem szól sënki se. Begyött a Fángli is a házba, mondom ericc kifele, anyádszencségit, Fángli, de az megy előre, mintha mágnës vóna az orrába, ëgënyest be a tisztaszobába. Mënünk utána, hát úram filya, látom ám, hogy Tërka fekszik az ágyba, de abba mán élet nincsen, csak meg van fehéredve, mëg csëndbe van. Na, a ministránsgyerëkët akkor láttam utójára, úgy kiszalatt a házbul, áldott legyen az úr neve, aszongya, oszt' ment hát a plébánosé'. Fertály óra múva ott is vótt a pap, hát becsomagolta a Tërkát, ahogy ilyenkor szokták, kërësztët vetëtt, oszt' erittünk kifelé.

Gondba vóttunk, hogy akkor hogy temessük, mer' ennek a Tërkának nem sok mindenkije van. Igyebje csak a Fángli vótt, dehát az meg most elárvútt. Vagyhát hogy mongyam nekëd: mink aszittük, senkije nincsen. De osztan szombatra lett téve a temetésse, itt mán csütörtök-péntëkën ollyan nyüzsgés vót a házába, hogy csak pislogtam, ki ez a sokadalom a kertëm végibe? Akkor látom, hogy veszekëdnek cefetű, kijé mi lëgyën az örökségbű. Csak gyöttek az ótók vég nékű. Mondom mi mán ez? Hát az eggyik a nagy fekete ótójával ráátt a járdámra, montam a sihedërnek arrébbász, vagy kiszúrom a gumidat; hát ráász a gyérenlátó öregasszony járdájára, hogy az ne tuggyon eljárni ottan?! Na, arrébb is átt, nem mert ellent mondani. A másik mán a konyhaszëkrényt rakja befele az ótó hátújába. Csak rákérdëzëk, mondom, kikvónának. Montak ezek kéket-ződet, vótt, aki a filyának atta ki magát, meg aztán a másik is aszonta ű is az, de illyen hülye haja vótt néki, asse lëhetëtt látni, filyú vóna vagy lyány a szërëncsétlen. Hozták-vitték a Tërka cuccajit. Na, nekëm së këllëtt több, rögtön elkezdtem mondani nékik, hogy van itten egy nagyon kedves, aranyos kiskutya, a Fángli, hát vinné el valamék. Asziszed, këllët akárkinek is? Mindent elvittek a házbú, egész nap hallgattam, hogy típik egymást a függönyé meg a linólejumé, de a kutya, az ëgyiknek së këllëtt.

Eccer csak csend lett. Csak a Fángli maratt meg az egész udvarba. Szaladgátt ott fel meg alá. Hát mondom, csak nem hagyhatom, hogy elpatkoljon az a dög, gyön a nyár, hát ollyan büdös lesz, felfordúl a gyomrom. Hát oszt' így magamho' vëttem. Mëgbántam mán azóta, persze, de nagyon nem adok néki enni, hagy tanújja meg a kutyafittyet. Azé' mán kezdünk összeszokni. Lassan páca nékű járok ki a csirkékhe' is, odáig jutu'. Kimëntem Tërka sírjáho' is, montam néki, hogy nállam van a Fángli, de oszt' nem izent az visszafele sëmmit énnekëm a túlvilágrú a Tërka. Most mán attú trasalok, hogy ki gyön a szomszédba... remélëm, nem valami sihëdër szarjankó, mer' ráeresztëm a Fánglit, rögvest szétszaggassa. Amennyit ënni kap mëg pláne.

Meggyászolom a Tërkát, lelkejim, aztán majd mesélek még néktëk.

2009. március 5., csütörtök

Hogy volt? - Mélyinterjú a bloggerrel, szörnyű betegségéről

– Na, hát mesélj, hogy is vót, mint is vót, Zolikám – kérdeztük a bloggertől, aki interjúnk kezdetére már megszabadult egy hetes borostájától, de a haján még látható, hogy jó ideje nem mosta meg azt.
– Ma estére tervezem – igazít ki bennünket, feje tetejére mutatva, mintha csak olvasna a gondolatainkban. Kaotikus hajfürtjeit hátradobva válaszolt kérdéseinkre.
– Vasárnap kezdődött. Aljasul támadt rám – süti le szemét interjúalanyunk, mialatt bevallja töredelmesen az igazságot. – Délelőtt még javában főztük kedvesemmel az oregánós-tárkonyos lecsót, és kevertük az ízeket, de délután kettőkor volt a töréspont.
– Milyen törésre gondolsz?
– Hirtelen kezdtem nagyon rosszul lenni. Bedugult, majd később folyt az orrom, estére már igen magas lázam volt.
– Rosszul voltál?
– Nagyon. Félre is beszéltem, többek között olyan dolgokat, hogy én holnap bemegyek tanítani.
– Nem mentél?
– Nem. Bár egész este azt álmodtam, hogy egy földbe fúrt alagúton kell átevickélnem, és éjszaka, amikor több, mint 3 órát voltam ébren, vagy inkább félálomban, szintén ez a kép nyuvasztott, valamikor 5 óra tájban sikerült elaludnom. Kedvesem reggel 6.20-kor ébresztett. Közöltem vele, hogy drágám: nem vagyok képes ma okítani. Ő is javasolta az orvost, bár látta rajtam a lelki vívódást.
– Nagy lelki harc volt ez számodra?
– Igen. Keddre programozás elméleti büntetődolgozat volt beígérve az osztályomnak. Az orvos pedig kiírt engem egész hétre. Képzelheted... még azt hiszik, puhány vagyok.
– Ez döbbenet. Hogyan fogadták a munkahelyeden a hírt, hogy táppénzen vagy?
– Hát, nem örült senki, hogy nem leszek egy hétig, de szükséges volt itthon maradnom, hiszen hétfő délutántól egészen szerda késő estig csak alapvető szükségleteim miatt másztam ki az ágyból. Ráadásul állandóan lázas voltam, szédültem és lázálmaim voltak.
– Te szegény... mégis, milyen lázálmok gyötörtek?
– Az egyik álmom az volt, hogy a billentyűzeten a K, C, R, B betűk nagyon fontosak. Ez előjött ahányszor csak lecsuktam a szemem. Aztán meg azt álmodtam, hogy az elsősök elmentek szövegszerkesztés ECDL vizsgára, és mindannyian megbuktak, és mindenki velem ordított, hogy miért nem tudtam nekik normálisan megtanítani a sortörést. Akkor éjjel 4 órát voltam ébren és szenvedtem... szörnyű volt, szörnyű – borult könnybe a blogger szeme.
– És most, hogy vagy?
– Már sokkal jobban. Egészségesebbnek érzem magam, csak sétálnom ne kelljen. De haladás, hogy legalább már ülni tudok anélkül, hogy leforognék a székről. Holnap elmegyek a doktorhoz, elkérem a táppénzes papíromat. Hétvégén még pihenek, de jövő héten már újult erővel kaptatok egyre feljebb az oktatás rögös ösvényein, útvesztőin.
– Kinek köszönhető ez a viszonylag gyors gyógyulás?
– Nos, elsősorban kedvesemnek, aki kitartóan gondozott, és nem okozott neki gondot, amikor hisztiztem. Ugyanakkor főnökömnek is köszönöm, aki a tunyulás posványából egy magvas Delphi-programozási problémával rántott ki. Ezzel egyúttal újra ráterelt a tevékeny életmód gyémántokkal kikövezett útjára. De köszönöm azoknak is, akik betegségem alatt kommentálták (akár a tanirodából is) jókívánságaikat, igazán jól estek a biztató szavak. Talán ennek is köszönhetem, hogy nem vesztem el.
– Van valami különleges terved, vágyad, miután felépültél?
A blogger gondolkodni kezd. Majd sanda vigyor terül el az arcán, és megjegyzi:
– Nos, igen. Kedden akkora programozás-elméleti dolgozatot íratok, mint a ház. Volt plusz egy hét készülni... most már nincs kibúvó senkinek. :-)

2009. március 4., szerda

Beteg vagyok

Kedves olvasók!

Beteg vagyok. Nagyon. Szakad rólam a víz, amikor nem fázom. Néha fázom, és szakad rólam a víz, egyidejűleg. Harmadik napja nyomom az ágyat, fel sem tudok kelni. Remélem, hogy valamikor véget érnek szenvedéseim, bár most még kicsit távolinak tűnik. Olyan éjszakára vágyom, amit végig tudok aludni, de valahogy nem akar eljönni. Szenvedek, pajtások. Most csak ennyi. Akinek hiányzom, olvassa az archívumot, van mit bepótolni mindenkinek. :-)

Üdvözlettel, a betegágyból,

Thozoo