Oldalak

2012. január 19., csütörtök

Porszívató

Valamikor másfél éve lejegyeztem, hogyan sikerült majdnem meghalnom egy porszívó miatt. A mai írásom tárgya pedig nem más, mint maga a porszívó, ami az LG konszern hihetetlenül formatervezett, fantasztikus terméke, a hangzatos V-CP753ND névre hallgató pokolgép. Több alkalommal segítek be a házimunkába, és mivel a por felszívásához túlzottan nagy tudomány nem kell, ezért ezzel az eszközzel próbálkozom felvenni a harcot a poratkák ürülékei ellen. Azonban a készülék engem valamiért nem komál: időről időre keresztbe tesz nekem, ami az alábbiakban mutatkozik meg:

Felborul, ha az ember arrébb akarja húzni és nem pontosan arra mutatnak a kerekének irányvektorai, amerre a húzásé. Gyakorlatilag fejre áll az egész masina, mint egy bogár, csörömpöl, és mivel a bekapcsoló gombja is a tetején van, ki-be kapcsol, ahogy billeg a padlón. Alig lehet újra lábra (kerékre) állítani.

Összegubancolódik a kábele, ha az ember már több métert megtesz. Imádja maga alá begyűrni a vezetékét, élvezettel terpeszkedik rajta. Ha az ember fia odébb húzná, akkor pedig csúszik a vezeték, rajta a porszívó, majd amikor már nem lehet tovább feszíteni a dolgot, akkor felborul megint csörömpölve.

Kinyílik a porzsákhoz vezető ajtó, ha az ember nem úgy emeli fel a gépet fél kézbe, mint ahogyan azt a tervezői megálmodták. A nyitáshoz egy kis liffentyűt kell lenyomni, ami pontosan ott van, ahol az eszközt a fogantyújánál fogva fel lehet emelni. Ilyenkor egy kis port kiköhög, ami szépen elterül a sötét színű bútorokon.

Nem fordul el a tetejéből kijövő cső. Egyszerűen néha megmakacsolja magát és szeret egy irányba állni. Hiába akarom én azt, hogy forduljon el, mert már csak 10 centi kell, nem! Azért sem! Áll egy irányba, mint egy magát megmakacsolt szamár, és csak akkor fordul el, ha odafáradok hozzá és manuálisan szépen átfordítom a megfelelő irányba. Idegállapotban néha felrúgom.

Beakad a szürke műanyag része az ágy szélébe, az ajtófélfába, illetve mindenféle kiálló dologba. Mivel a formatervezése nem éppen áramvonalas, a hátsó, ducibb szürke rész mindenbe kapaszkodik, amin az eleje (a bordó rész) szépen áthalad. Ilyenkor újra oda kell fáradni hozzá és arrébb pakolni a berendezést.

Nem lehet húzni a szőnyegen a hatalmas, egyébként könnyen kezelhető fejet. Csak tolni. Húzáskor egész egyszerűen képes lenne mérgében szétszaggatni a szőnyeget, mert az eleinte jól működő, hajszálak összeszedésére alkalmatos kis tappancsok a fej alján időközben már hajszálat nem szednek föl, viszont a húzást meggátolják. Így szőnyegen csak tolni lehet az apparátust, húzáskor pattog, földhöz veri magát, vergődik. A szívóerő csökkentésével ugyan lehet húzni is, de akkor meg a por nem lesz felszívva, szóval 1:0 megint oda.

Megáll a motor kb. tíz-tizenöt perc használat után. Az eszköz olyannyira felmelegszik, hogy tojást lehetne rajta sütni, de már nincs olyan szűrő, amit ne tisztítottam volna meg rajta a korrekt működés érdekében. A tíz perc működést kb. húsz perc pihenéssel kell megtoldani, mire újra elindul a gép, természetesen az azonnali melegedésnek köszönhetően egyre rövidebb időközökre. Így aztán ez alapvetően átrendezi a takarítási szokásainkat úgy, hogy kb. 15 perc alatt, két részletben porszívózunk csak az egész lakásban.

Röviden eképpen tudnám összefoglalni az eszköz negatív tulajdonságait. Egész biztos, hogy a következő porszívónk egy akkumulátoros, bekapcsoló gombot a hátulján tartalmazó, csapágyazott csőelfordítóval bíró, áramvonalas, hajszálszedegető tappancstól mentes, húzható, erős motorú, jó szellőzésű berendezés lesz. Hogy annak milyen nyűgjei jönnek elő, majd kiderül. :-) Egyelőre ezzel küzdünk a tisztább lakásért.

Nincsenek megjegyzések: