Oldalak

2010. február 28., vasárnap

IBM 3350

Az Óbudai Egyetem Neumann Informatikai Karának aulájában időről időre újabb kiállításokat tekinthet meg az arra látogató szerencsés. A technikatörténet iránt rajongóknak azt hiszem szívet melengető lesz azt bemutatnom, amit tegnap volt szerencsém közelről is szemügyre venni.


Íme egy IBM 3350 merevlemez. Imádom az ilyen régi dolgokat. Hihetetlen, hogy megjelenése után 35 évvel is szinte eredeti formájában, rendkívül jó állapotban tudtam megtekinteni a vitrinben. Az ember, látva az eszközt, képzeletben szinte hallja, ahogy a lemezfarmokon fülsiketítő zajjal dolgoznak a merevlemezek, és folyamatosan szolgálják ki a kéréseket, a nap 24 órájában, amíg csak el nem romlanak.

A kép rendkívül tanulságos. Egyrészt a gigászi, ölelhető méret, másrészt pedig a hatalmas lemezek alá, mintegy kontrasztként elhelyezett IBM MicroDrive. A jobb oldalon felülről a második egy mai, aktuális merevlemez-méret, jóval nagyobb kapacitással.

A lemezfarm (forrás: IBM)

Vajon mekkora lehetett egy ekkora merevlemez kapacitása? A mai technológiával valószínűleg hihetetlen tárkapacitást lehetne ennyi és ekkora lemezzel elérni, 1975-ben azonban be kellett érni az akkor igencsak dícséretesnek számító 317 és fél megabájttal. (Nem giga. Mega.) Valószínűleg akkoriban ekkora tárhelyen több ezer ember adatai fértek el, ma már csak mosolygunk ezen.


Író-olvasó fejek a lemezek között

Ha másra már nem is, arra tökéletes ez a nagyított winchester, hogy a merevlemez elvi felépítését bemutassa minden érdeklődőnek. Egy kép többet mond ezer szónál, egy videó pedig többet mond ezer képnél, így hogy jobban körbe lehessen járni a témát, készítettem egy pár másodperces rövidfilmet is az egész vitrinről.




Boruljunk le a technikát megalkotó mérnökök emléke előtt, barátaim, hiszen az akkor kigondolt elv még mind a mai napig él számítógépeinkben, és vele együtt az ő emlékük is.

2010. február 27., szombat

Douwe Egberts aktivitás

Egy ideje megfigyeltem, hogy a Douwe Egberts 3in1 kávé furcsa aktivitásba kezd az oldódás folyamatának közepe táján. Gyakorlatilag ugrál a kávé. Ez miértvanez?



Mint ahogy a hangeffekt is jelezte a videóban, holnap valami informatikai téma jön! Legyetek résen!

2010. február 24., szerda

Thunderbird 3

– Te friss verziókat használsz? – kérdezték tőlem.
– Hát persze – válaszoltam.

Később, este:

– Mégis, milyen kőkori verzió ez?! – kérdezték tőlem.
– Uramjézus, irgalmazz! – válaszoltam.

Valami ilyen párbeszéd juttatott el odáig, hogy befrissítsem a Firefoxot 3.6-ra, a Thunderbird 2.0-s változatát pedig leváltsa a 3.0-s verzió. Meg nem értem, hogy ezek a szoftverek miért nem frissítették magukat, amikor pedig mindig szokták. A Thunderbirdnél kimondottan érdekes a dolog, ugyanis nálam még mindig a 2.0.0.24-es verzió futott, de csak később érzékeltem, hogy ez valójában 2010-es szoftver. A jelenleg futó 3.0.1-es verziót holnap fogja váltani a 3.0.2-es, ha hihetünk ennek a Wikipédia forrásnak, szóval itt most hirtelen verzióváltás történt, és valahogy tegnap találkoztak úgy össze a dolgok, hogy én kézzel frissítettem a szoftvert a megfelelő időben.

Az átállás nem zajlott tökéletesen: a levelek, szűrők, beállítások, címjegyzék és minden egyéb tökéletesen megvolt az új verzióban, azonban a program minden jelszót elfelejtett. Ez nem is volt akkora probléma, mint az, hogy nem volt lehetőség a hibát orvosolni. A jelszavakhoz ugyanis sehol nem lehet hozzáférni a programon belül. Minden levél-letöltésnél a "Hiba a levelező jelszó beolvasásakor" hibaüzenetet kaptam, és kész. A megoldásra végül az én életem párja jött rá (öregszem!), aki azt mondta: ne csak fogadni, küldeni is próbáljak már meg egy levelet. És lám, a küldéskor a rendszer megkérdezte az SMTP (küldő) szerver jelszavát, majd ezt követően fogadáskor a fiókjelszót, amit el lehet tárolni, és soha többé nem kérdezi – talán csak akkor, ha majd egyszer megváltozik. (Azoknál a szervereknél, ahol az SMTP szerver nem kér hitelesítést, és nem kell jelszó, nincs mese: a fiókot újra fel kell venni, mindent be kell állítani és a régi mappából a leveleket át kell húzni az újba, majd a régi fiókot törölni.)

És hogy mi az új a levelezőben? Végre van archiválás, ami nekem már nagyon hiányzott. Száműztem a kézzel létrehozott Archív nevű mappát, és helyette bőszen nyomkodom az Archiválás gombot, mint a Gmailben. Az archiválás évekre lebontva történik, nagyon jól visszakereshető. Apropó, keresés. Egyrészt lehetőség van a Windows 7 beépített keresőjébe integrálni a Thunderbird által gyártott indexfájlt. A keresés érezhetően gyorsabb, mint a régebbi verziókban, tulajdonképpen villámgyorsan megtörténik (köszönhető ez az indexfájlnak) és a keresési eredmények is gusztusos ablakban jelennek meg, egy új fülön. Merthogy az új verzió már füleket is kezel, csakúgy, mint egy naprakész böngésző. Végre megoldották, hogy a Thunderbirdhöz való kiegészítőket magából a programból lehessen keresni és telepíteni. Ami viszont szerint szuper, és nekem nagyon bejött, hogy amikor új fiókot veszünk fel, csak arra van szükségünk, hogy a nevünket, e-mail címünket és fiókjelszavunkat beírjuk – a POP3 és SMTP szerver, a portok és a titkosítás beállítását automatikusan megkeresi nekünk a levelező, nem kell azt külön beírni. Na, erre mondom én azt, hogy végre, ezt is megértük, 2010-ben.

Történt némi változás a grafikai elemeket illetően is. Modernebb és naprakészebb a szoftver kinézete, gyorsabban is működik az egész program. Egy dolog viszont nekem nem tetszik, és ez az ikon átalakítása. A régi ikonon sokkal barátságosabb a boríték színe, mint az újon... nekem a régi jobban tetszett.

A régi ikon

Az új ikon

Azt hiszem, röviden így lehetne összefoglalni az új szoftver adta előnyöket és hátrányokat. Én használni fogom továbbra is, és bízom benne, hogy nem lesznek gubancok, ha már ilyen szépen és látványosan sikerült összehozni mindent egy fél délután leforgása alatt.

2010. február 22., hétfő

Kétezertízben

A telefonomban újra kell írnom az összes születésnapot. Ez önmagában is eléggé megterhelő, mivel minden egyes kontaktnál ki kell törölnöm a születésnapot, újra fel kell vennem a születésnapot, megjeleníttetni a naptárban, beállítani hogy melyik nap hány órakor jelezzen... és ez újra és újra minden embernél. Persze azt nem látom, hogy kinél van beállítva születésnap, vagy ismétlődő találkozó, így minden egyes kapcsolatot külön meg kell nyitnom. Kérdezem én, hogy 2010-ben miért nem lehet megoldani azt, hogy egyik telefonról a másik telefonra átküldött kapcsolat-listában a születésnap az születésnapként látsszon, és ne ismétlődő találkozóként, ami a születésnapot megelőző nap 23.45-től tart a születésnap éjszakájába nyúlóan 23.45-ig?

A Windows 7-ben a Hangrögzítővel nem lehet tömörítetlen wave fájlba rögzíteni a hangot. Lehet viszont Windows Media Audioba. Nem tudom, hogy a Microsoftnak mi a célja ezzel, talán a Windows Media Audio formátum elterjesztése. Vagy fogalmam sincs. Kérdezem én, hogy 2010-ben miért nem lehet megoldani azt, hogy egy hangfájl rögzítésekor ki lehessen választani, hogy milyen formátumba történjen a rögzítés? Nem hinném, hogy komolyabb programozói feladat lett volna ezt megoldani. Miért kell nekem külön hangrögzítő programot beszereznem azért, hogy tömörítetlen wave fájlba tudjak hangot rögzíteni?

Valakinek van valami nyűgje, ami a "Miért nem lehet 2010-ben már megoldani?" kategóriába tartozik? Írjatok kommentet és panaszkodjatok!

2010. február 20., szombat

Heti aktuális

Tegnap elkocogtam nemzetünk fővárosába, és pedagógiai gyakorlat keretében csoporttársaimmal megnéztünk két osztályfőnöki órát. Tök jó, még soha nem láttam olyat. ;-) Kissé gáz, hogy ha reggel nyolcra akarok adott helyre érni, akkor hajnali háromkor kell felkelnem. Fel is keltem, végigtoltam a napot kevés szünettel este fél hétig, utána pedig elindultam haza, és olyan rosszul lettem a nap végére, hogy le a kalappal. Mondtam is, hogy teringette-ebugatta! Iszonyatos fejfájás kínzott, már-már azt hittem megtérek a mi Urunkhoz, de akkor végre enyhült a rám kimért csapás, így úgy néz ki, hogy megmaradok.

Amúgy pedig továbbképzésre is járok. Tanulok mindenféléről a mesterképzés mellett. A tananyagot tekintve most igencsak egy dologról van szó, kooperatív tanulási technikák. Ezzel az egymást segítő tanulási módszerrel kell például továbbképzések keretében egy kiló újságból papírtornyot készíteni. Nekünk ilyesmit sikerült alkotnunk:


Mindezt kooperatívan csináltuk, természetesen. Azt nem tudom, hogy végül mi lett a torony sorsa, mert én nem bontottam le, szerintem más sem a csoportból. Valószínűleg hétfőn reggel találhatta meg valaki, de hogy addigra épségben volt-e, nem tudom. Mindenesetre, befordulva a folyosón egy tök üres iskolában, eléggé ijesztő lehetett. :-)

Amúgy pedig, hogy közhelyes is legyek kicsit: esik. Melegfront, kín és szenvedés. Ez van, pajtásaim. A hétvégénk meg van bélyegezve. Éppen ezért újra komponálásba fogtam. A Diffy 2 zenéjének megalkotása után következett pár hónap szünet, azonban az elmúlt hetekben újra előtérbe került a Reason, és újabb dalok születnek a kezeim alatt. Komplett albumot tervezek az új nótákból, így egyelőre most csak ennyit mondhatok, hogy folynak a munkálatok és idővel egy komplett zenei esttel jelentkezem, mindannyiunk megelégedésére. Hogy felkeltsem az érdeklődést, egy rövid zenei részletet csempésznék ide, tisztelettel.


Nincs flash lejátszód, vagy nincs engedélyezve.


2010. február 18., csütörtök

Az első nyitnikék!

A hosszú télből rettenetesen elegem van, de gondolom, nem vagyok egyedül. Viszont úgy tűnik, hogy idén is lesz tavasz, megjelentek a madarak, akik követelik a jó időt. Kapcsold be a számítógéped hangszóróit, és hallgasd, hogyan nyomja a kismadár a nyitnikéket az ágak között. :-)

video

2010. február 16., kedd

Egy pillanat, ragasztok!

A pillanatragasztó igazán elmés találmány. Egy perc alatt kisebb műanyag- és kerámiatárgyak javíthatóak meg vele. Rövid, de tanulságos életem alatt a pillanatragasztó és a perselymalacok mindig is furcsa összefüggésben voltak. Életem legelső perselymalacát pár éve törtem (véletlenül) darabokra, de szilánkról szilánkra összeragasztottam; azóta is jól bírja a strapát. (Mondjuk, nem feszíti szét a pénz.) A háztartásunk közös, másfél liter űrtartalmú perselymalacát még nem törtem össze, viszont a pénz kiszabadításához szükséges, kulccsal működő zárszerkezet (!) záró füle gyakorta letörik. A problémát mindig pillanatragasztóval orvoslom, így történt ez tegnap is.

A pillanatragasztót csak legelőször jó használni, utána azonban gyötrelem. Ha a folyadékot az első alkalom végeztével nem juttatjuk vissza a tubusba ellenirányú nyomkodással, akkor legközelebb esélyünk sem lesz arra, hogy folyékony állapotban jöjjön ki abból. Tegnap nekem már egy bontott tubus jutott, a művelet előtt én is körbeforgattam a kezemben a ragasztót, és nyomkodtam. "Megkristályosodott", mondtam kedvesemnek, hogy szakértelmemet fitogtassam. El is kiabáltam a dolgot, mert ekkor, mintegy vulkánként tört ki a ragasztó az addigra már szinte összepréselt tubusból.

Gyakorlott ember lévén nyilván hosszú szőrű szőnyeg fölött végeztem a műveletet, hogy ha cseppen, akkor legyen mit kidobni, itt azonban a tubusnak majdhogynem a teljes tartalma távozott. Szerencsére nem a szőnyegre, viszont szerencsétlenségemre az egész a tenyeremben landolt, és beterítette azt.

Ilyenkor legyél okos! Az ember első reakciója, hogy megpróbálja a másik kezével letolni a ragasztó nagy részét az egyik kezéről, viszont ez az anyag pont nem olyan, ami jól tolerálja ilyen szempontból, ha vékony réteget képzünk belőle. A másik kezem hozzáragadt az egyikhez, és azon is folyt a ragasztó tovább. Aztán önkéntelenül próbáltam szétválasztani a két kezet, azonban előző tanulmányaimból már tudom, hogy ezt nem szabad ám felelőtlenül végezni, mert a bőröm bánja a történetet. Lényeg a lényeg, hogy valahogy eljutottam a fürdőszobai kézmosóig, szabadon lévő kisujjammal megnyitottam a hideg vizet, a vízsugár alá tartottam a kezemet, és az addig folyékony ragasztó rögtön fehér, kristályos anyaggá változott. Eggyé vált velem, hihetetlen ragaszkodást fejezett ki. Ott álltam imára összekulcsoltragadt kézzel és kértem az Urat, segítene rajtam.

Az is reménytelen eset, amikor az embernek a hala beteg, de ez meg aztán végképp. Az esetet végül is kefe, töménytelen mennyiségű szappan, forró víz és sok-sok türelem oldotta meg. (Szó szerint.) A maradék ragasztóból a malacnak is jutott, és most már boldogan őrzi kincsét a polcon. Én pedig újból megtanultam, hogy pillanatragasztóval csak okosan.

2010. február 12., péntek

Minden bajom van!

Úgy érzem magam pár napja, mint akit jól megvertek lánccal és megrugdostak a hideg utcakövön. Fáj minden porcikám. Ezen belül a derekam úgy, hogy bizony küzdelem egyik helyről eljutni a másikra. Mindemellett folyik az orrom és állandóan könnyezik a szemem. Gyakorlatilag ilyen lumbágó-közeli állapotban vagyok napok óta, ami pedig igazán nem jellemző a hozzám hasonló korban lévő fiatalemberekre. Próbálom nem elhagyni magam, de aztán rá kell jönnöm, hogy amikor nem tudok kiegyenesedni, akkor bizony – nemes egyszerűséggel – nem tudok kiegyenesedni.

Bizonyos források (édesanyám) itt is a kutyaharapást szőrével-gyógymódot tartják elfogadhatónak, nevezetesen hogy ha a derék fáj, akkor minél többet kell – persze ésszel – mozgatni azt. Nos, amikor estére már gyakorlatilag járókeretig-mankóig lefokozódok, mindig eszembe jut ez a drága asszony és az ő kifogyhatatlan kitartása, de ugyanakkor az is eszembe jut, hogy édesanyám, ilyen állapotban te fel nem ülnél. És hát, én sem. Némiképpen aláássa ez az önbecsülésemet és férfias mivoltomban is kissé megtépáz, de reménykedem a természetes gyógymódok áldásos hatásában. Kúszva mégsem mehetek be hardverismeret órát tartani, mert rögvest rám mondanák, hogy tanár úr ma nagyon gatya. Így aztán elviselek és tűrök.

Egyébként ma elindult a második félévem a mesterképzésen. Ennek keretében másfél órán keresztül hallgattam, amit érettségi tételként mondtam el másfél hete. Azt pedig, hogy matekból miről volt szó, el sem mondom, hogy nyugodtan tudjatok aludni.

2010. február 10., szerda

Mah Jong

A Mah Jong nevű játék Kínából ered, és majdnem egy évezreden keresztül mint kártyajátékot játszották. A kínai dominónak is nevezett játék 1912-ig csak az uralkodó császár udvarában hódított, azt követően viszont az egész országban elterjedt. Európában való megjelenését egy Walker nevű angol mérnöknek köszönhetjük, aki a köveken található lényeges megnevezéseket nyugati betűkkel és számokkal is jelezte. Így a kínai karakterek mellett könnyebben felismerhetőek és azonosíthatóak a kövek. Annak ellenére is népszerűvé vált a játék, hogy a szabályai rendkívül hosszadalmasak, talán külön kurzust is lehetne indítani annak megértésére (erre ezen blog keretein belül nem vállalkozunk).


A játék számítógépes adaptációja teljesen más szabályokat követ, mint az eredeti kínai játék. Ezt nem négy játékos játssza, hanem csak egy, és a játék lényege, hogy az egy halomba rakott kövekből mindig két egyformát kell leszedni, de ezt csak akkor tehetjük meg, ha nincs rajta másik kő, és jobbról-balról sem veszi körbe egy-egy kő. A játék célja az, hogy az összes követ leszedjük a pályáról. Elméletileg minden pálya (a megfelelő párok leszedésével) megoldható, azonban egy jól eltalált Mah jong játéknál nem mindegyik pálya sikerül elsőre, a párok beragadhatnak. Velem olyan is történt már, hogy két kő maradt a 144-ből a végén, de mivel ezek egymáson voltak, így nem lehetett őket leszedni. Eléggé mérgelő dolog. :)

Annak ellenére, hogy a számítógépes játék csak egy lebutított változata az eredetinek, rendkívül élvezetes tud lenni. 144 követ kell leszedni, amelyek kezdetben különböző alakzatokba vannak rendezve. A 144 kő más és más kategóriákba osztható, ezek pedig az alábbiak:

  • Bambusz kövek, számozva 1-től 9-ig, mindegyikből 4 darab (36 kő)
  • Körök, számozva 1-től 9-ig, mindegyikből 4 darab (36 kő)
  • Karakterek, számozva 1-től 9-ig, mindegyikből 4 darab (36 kő)
  • Sárkányok: fehér (vagy fekete), piros és zöld sárkányok, mindegyikből 4 darab (12 kő)
  • Szelek: keleti, nyugati, északi és déli szél, mindegyikből 4 darab (16 kő)
  • 4 évszak: tavasz, nyár, ősz, tél, mindegyikből 1 darab (4 kő)
  • 4 virág (4 kő)
Összesen: 144 kő

Valószínűleg bennem azért ébreszt heves vonzalmat a játék minden formája, mert gyermekkoromban az első számítógépes játékaim között volt Nels Anderson „Mah Jongg” nevű szoftvere, de erről (és sok hasonló régi játékról) már írtam régebben.


Én személy szerint nem tudom megunni a játékot. Imádom. Annak is örültem, hogy a Windows 7-be bekerült a Mahjong Titans nevű játék, ami – remélem – legalább annyira el fog terjedni, mint annak idején a pasziánsz. Sajnos elég kevés alakzatból lehet választani ebben az alapjátékban, így érdemes valami sokkal kifinomultabb szoftverrel próbálkozni annak, aki erre vállalkozik. Ilyen pl. nagy kedvencem, a Kyodai Mahjongg (http://cynagames.com/), ami teljes háromdimenziós voltában jeleníti meg a pályát, amit kedvünkre forgathatunk ide-oda. Rengeteg alakzatból és kőkészletből választhatunk, ráadásul a fejlesztő még arra is ügyelt, hogy más, a kövekkel játszható kisebb játékot (pl. memóriajáték) csempésszen a játékba, ha kicsit ráunnánk a hagyományos párkeresgetésre. Egyetlen hátránya, hogy a játék nem ingyenes, 22.95 dollárért (kb. 4500 Ft) viszont megvásárolhatjuk a licenszet.

Kyodai Mah Jongg

Ha meg szeretnél ismerkedni a játékkal, vagy ismered és kedvet kaptál ahhoz, hogy játssz kicsit, akkor kattints ide!

2010. február 8., hétfő

Windows 7 az Aceren

Összehúztam egy hordozható DVD-olvasót, és ennek segítségével sikerült minden további hercehurca nélkül Windows 7-et pakolni az Acer Aspire One D250-es pici laptopra. Azt hittem, hogy bonyolult műveletsorra kell számítanom driver-téren, ennek ellenére olyan szépen zajlott minden, mint a mesében. A telepítés során a számítógép kétszer indult újra (ezek tervezett újraindítások a telepítés során) és a fél órás telepítés után amit kézzel kellett felpakolnom az csak egy chipset-driver volt. Ennek következtében a gép megtanult hibernálni és alvó módba kerülni, felismerte a saját összes USB-portját, és minden működik. Még ezen a viszonylag csökkentett képességű hardveren is azonnal volt Aero felület, ment a hang és a vezetéknélküli háló, működött a kamera és a mikrofon, szóval semmihez nem kellett külön vezérlőprogramot feltelepíteni. Azt hiszem, ez a szint egészen vállalható így 2010-ben.

Tartottam attól, hogy az új Windows jobban fogja zabálni az energiát, mint az eredetileg a gépen csücsülő XP, de azt kell mondanom: rendelkezésre állási időben mindkettő ugyanott van. Ha a rendszer elindul, a használható 1 GB memória kb. 40%-át eszi meg és amikor éppen nem indexel meg semmit sem csinál a gép, akkor kb. 5-6%-os a processzor terheltsége, már amennyire hinni lehet a Windows beépített teljesítményfigyelő eszközeinek.

Remek megoldás a Windows 7 tálcáján a nagy ikonok alkalmazása. A széles kijelzőn ezt érdemes jobbra (vagy balra) igazítani, így a tálca nem csökkenti az amúgy sem magas, 600 pixeles magasságot. Az alkalmazások képernyői sem lesznek durván szélesek, kényelmesen elférnek a megmaradt kb. 950×600 pixeles területen. Azt pedig, hogy nem alul, hanem oldalt kell az alkalmazások között váltani, rendkívül könnyen meg lehet szokni.

A kis gép a Windows 7 élményindex-mérésén 2,1-es eredmény ér el (Processzor: 2,2; Memória: 4,4; Videokártya: 2,1; 3D teljesítmény: 3,0; Merevlemez sebessége: 5,3). Ez az eredmény nem túl jó, de ne felejtsük el, hogy egyrészt a végleges értéket mindig a legrosszabb eredmény határozza meg, másrészt pedig nem egy játékgépről van szó, hanem egy alapvetően mobil munkára szánt, kis méretű és fogyasztású masináról – ilyen szemszögből nézve nem is rossz az eredmény. Végtére is minden működik, ami egy asztali gépen, talán csak egy picit komótosabban.

Ha valaki ilyen gépre, vagy egy ehhez hasonló paraméterekkel rendelkező netbookra szeretne Windows 7-et: tegye bátran, nem fog csalódni benne.

Megy a rendszer

2010. február 7., vasárnap

Alkatrészt vásárolok

Az autóm eleje felől érkező hangos racsnizás a tudtomra adta, hogy az alkatrészek kopása elérte azt a szintet, amin túlmenően már könnyen előfordulhat, hogy menet közben beelőz a bal első kerék. Ismert problémával álltam szemben: külső féltengelycsukló-szettet kell vásárolnom, amivel helyettesíthető a tönkrement alkatrész. Legalább annyira jól detektálom már ezt a problémát, mint megboldogult ifjúkoromban a Moszkvics Aleko személygépkocsi megszakító-problémáit. Az alkatrész tehát nem probléma, mobil a jobb kézben és már tárcsázom is az autósbolt számát. Helló, aszongya, mondom helló, féltengelycsukló-szett kéne a Carinára. Nem probléma, dörmögi, van 12, 13 meg 15 ezres. Jóvan, barátom, különbség? Csak a gyártó, mondja szemérmetlenül. Értem a kujonságot, de az olcsó mellett döntök, mert árérzékeny vagyok.

Másnap felocsúdok, készpénzt kellene magamhoz venni, hogy ki tudjam fizetni ezt a darab vasat, meg a hozzá tartozó vonósnégyest (zsír, bilincs, gumiharang, zégergyűrű). A bankautomata megtagadja ezt, 2010-re jellemző hibaüzenet a képernyőn, A4-es papír formájában odaragasztva: a műszer ma nem működik, de talán holnap fog adni pénzt. Köszönömszépen. Nyilván fizetésnapon ne működjél. Mobil a jobb kézben, és már tárcsázom is az autósbolt számát. Helló, aszongya, mondom helló, rendeltem féltengelycsukló-szettet a Carinára, meg-e jött, illetve hát kártyával fizethetnék-e, én? A válaszok rendre: igen, nem. Hát, akkor mégiscsak holnap megyek.

Másnap kis időm van, kiszaladok az automatához. Üzemszerű működést tapasztalok, mert adja a lóvét dögivel. Átkocsikázom recsegő balelsővel az autósbolthoz, így hallatszik, hogy ennek a járműnek aztán tényleg csőstül összejött. Pechemre az autósbolt zárva van, kettőkor nyit. Ebben a városban a legtöbb bolt, ami nincs annyira szem előtt, bezár délben és csak kettőkor nyit, francseérti. Hazamegyek, teszek-veszek, rakosgatok, kettő óra, irány újra az autósbolt. Recseg a bal eleje, olyan igazi balkán-hangot ad ki magából, ami legalább annyira jellegzetes, mint a csúszó ékszíj okozta visítás a bordó Opelekben. A bolt nincs nyitva. Várunk. Negyed három, még mindig semmi. Odajön hozzám egy Ferinek kinéző melós, E, nincs még Balázs? – kérdezi tőlem, közben picit pattog. Ezzel mintegy éreztetni kívánja, hogy ő és Balázs amolyan mindennapi ismeretségben állnak egymással. Ebből nekem már tudnom kell, hogy ő nem csak úgy idejött, hanem gyakorlatilag ismeri a járást. Nem olyan sutyerák, mint én, aki két évben csak egyszer jön, akkor is csak rongyos tizenkétezret akar itt hagyni.

Közben megérkezik Balázs, aki hoz kutyakaja-konzervet, feltételezhetően az eddig az udvart őrző, tehén méretű harci kutyák fogják ezt anyagcsere útján újra a természetnek adni. Balázs hanyagul tolja félre a kaput, kinyitja az ajtót, mire én meg Feri be is megyünk. Feri toporog a hátam mögött, látszólag frusztrálja, hogy Balázs nem rögtön vele kezd. Balázs bemegy hátra, leveszi a kabátját, sapkáját is akkurátusan elhelyezi az arra rendszeresített polcon, majd beáll a pult mögé, velem szemben, és mintegy varázsütésre, elkezd eladni. Rólam rögtön tudja, hogy a Carina-alkatrészért jöttem. Feri már szinte hőzöng, hiszen erre a fordulatra azért nem számított, hogy közöttem meg Balázs között ily spirituális a kapcsolat, hogy szavak nélkül értjük meg egymást.

– Tizenkétezer – közli Balázs hűvös nyugalommal, miközben óvatosan helyezi el az alkatrészt tartalmazó dobozt a pulton. Én szemrebbenés nélkül nyújtom át a két tízezres bankjegyet. Kicsit nehéz ugyan kiszedni a kezemből, de az évek során Balázs megtanult úgy papírpénzt rántani, hogy az ne szakadjon el.

– S tizzenhárrom, tizzen-ött, és hussz! – kapom meg a visszajárót, melyet elcsomagolok és máris távozom az üzletből. Kifelé menet még hallom, ahogy Feri némileg elhomályosult tekintélyét próbálja visszaépíteni: Balázskám, adjál nekem olyan gyűrűt, tudod, mint a múltkor. – Milyet adtam én Önnek a múltkor?

Az alkatrész beépítési folyamatát most nem sorolom el, hiszen az pont olyan volt, mint a múlt alkalommal, amikor a jobb oldalt műtöttük. Egyetlen különbség talán, hogy fájó derékkal nem voltam olyan hatékony segítség, hiszen kúszva hoztam eszközöket az ügymenet gyorsítása érdekében, de ezáltal csak lassítottam azt. Lényeg, hogy összejött, és immáron oly csendben hussanok gépkocsival is városunk utcáin, mint az árnyék.

2010. február 3., szerda

Harmincon túl

Nem tudom, hogy ez az ideg- és hátszaggató derékfájás, ami most engem nyösztet vajon annak tudható-e be, hogy a hét elején hirtelen 30 lettem, vagy annak, hogy havazik, mint állat, és a fronthatás, meg amit ilyenkor mondani szoktak, bejátszik. Lényeg, hogy most nem bánom, hogy nem állnom kell. Mondjuk ülni sem jó, és ha ez így folytatódik tovább, lassan csak hason fekve tudok majd ülni. Remélem, hogy odáig azért nem jutok el...

Lényeg: hétfőn 30 éves lettem, barátaim.

Volt itt minden, ami egy jó születésnapi partihoz kell: szívem választottja egy fél napot töltött a konyhában, mindenféle masszák között, de meg is lett ennek az eredménye, hiszen gyönyörűen megformázta a születésnapi gyümölcstortákat, amelyeket pediglen nagyon imádok. Rendeltünk feketeerdő-tortát a közeli cukrászdából, és ajándékba is kaptam egy másik feketeerdő-tortát, így már a mérgezés felé haladtam, amikor végül is második családom kimentett egy citromtortával, amire nagyon ügyesen csokoládébarna számítógépet kasíroztak. Ezért nagyon hálás vagyok, imádom az informatikus-tortákat. (A számítógépet ábrázoló szeletet én ettem meg.) Szóval volt torta dögivel, most már ha ránézek is émelygek, ím egy kis válogatás a finomságokból (kattintásra nagyobb lesz):

Kalóriabombák

Az ajándékok sora itt nem ért véget. Kedvesemmel kilátásba helyeztük az informatikai parkom megújítását, hogy életemnek ezt az újabb fejezetét egy valamire való, korszerű számítógéppel kezdhessem el. Ez még várat magára, viszont tegnap Csaba kollégámtól kaptam egy hihetetlenül jól eltalált születésnapi ajándékot. Mint kiderült, Csaba művészi hajlamai igencsak szerteágazóak, nagyon jól boldogul például hóemberek pózba állításával és könyvkötőset is remekül tud játszani, na meg kartonpapírból és mindenféle méretre vágott nyomatokból könyvet fabrikálni. Mindezt találó formába öntve megkaptam a Gizel nénéd című könyvet, amit én írtam, csak nem tudtam róla. Pontosabban tudtam, csak nem sejtettem. A könyvben ugyanis jelen blog Gizel nénéd sorozatának karácsonyig készült írásai találhatóak, igen igényesen szedve és rendezve, a képeket külön, vastagabb lapra nyomva. Észbontóan jó ajándéknak találom, és köszönöm, Csabi! (Mert tudom ám, hogy most is olvassa a naplót, és ott vigyorog, amikor ezeken a sorokon halad a szeme.)

A kötet

Lapozzunk bele...

Az idő halad, és egyre csak vénülünk. A 30 fordulópont mindannyiunk életében, az enyémben is. De hogy senki ne legyen szomorú (főleg én), a suliban ajándékba kapott születésnapi emléklap igencsak jól eltalált LGT-idézetét vésném fel ide végszónak.

Torták, rózsák, égő gyertyák
S néhány szívből jövő kívánság
Ha elmúltál már ennyi meg ennyi
Nem kell azt úgy a szívedre venni!

2010. február 2., kedd

RE: Mondd meg tízről!

Képrészlet-keresgető játékunk eredményhirdetéséhez érkeztünk. Ebben a posztban megtekinthetitek, hogy miket válaszoltak az olvasók, illetve mi volt a helyes megfejtés. Lássuk sorban a válaszokat, és az eredeti fotókat, a feladványként szereplő képrészleteket megtekinthetitek ide kattintva.

1. kép

Megosztotta az olvasóközönséget a látott vizuális információ. Többen gyümölcsöknek vélték a képen lévő színes foltokat. A beérkezett válaszok szerint ez itten, kérem banándarabok, kiwi, zöldbab, hagyma sül a serpenyőben, szeletelt kiwi, pirított hagyma, gyümölcsös cucc. A helyes megfejtést az könyvelheti el magának, aki a zöldség-témakörben tapogatózott, az eredeti kép ugyanis:


2. kép

Többen eltalálták, hogy itt bizony szerkesztőségünk kedvenc medvéje, Megmondja A Mackó van fotózva, bár öten a fülére, ketten a farkára szavaztak. A helyes megfejtés a maci jobb füle volt, az eredeti kép:

A beérkezett válaszok, szépen, rendben: Mackó füle, megmondja macifül, maci aki mindig megmondja, illetve csak a füle bazz, plüss barnamedve feneke, maci farok, maci füle, maci füle/farka.

3. kép

Bizony-bizony, nem könnyű felismerni a zsíros erdélyi szalonna csücskét, de a rá érkezett tippek mégiscsak vérlázítóak: erdélyi szalonna darab, madáreleségnek kiakasztott havas szalonna, csőregefánk, agyonzsírozott húsdarab, rántott hús? (ahhoz elég zsíros) vagy hóban felejtett pléd, lángos, derelye. Az eredeti kép:


4. kép

Nyálkás-undorító képrészlet, holott az egyik legnépszerűbb eledel fotografikus darabkáját láthatta a nyájas szemlélődő. Ti ezt mondtátok: sajt a hamburgeren, mézes gyümölcssaláta, sajtos lecsó, körte, vmilyen kaja baracklekvárral töltve, gyümölcstorta, sajt ketchuppal, gyümölcsös cucc 2.0. Valójában ez sajt, ketchuppal, avagy egy sajtburger kalap nélkül.


5. kép

Ez a feladvány könnyűnek bizonyult, legtöbben eltaláltátok, hogy tejszínhabról van szó. Azért volt, aki gombának, gesztenyepürének, madártejnek vagy tejfölnek nézte. Az eredeti kép:


6. kép

Erről a képről minden játékos eltalálta, hogy valami hideg, zord dologról van szó. Valójában amit a képen láttunk, azok fagyos hópelyhek, erős nagyításban. A beérkezett megoldások a következőek voltak: szőrhó, jég, tóparti dér, járdaszegély, hópehely közelről fényképezve, jégcsapok a földön, zúzmara, ici-pici hóvalamik.


7. kép

A lyukas fémlemez minden játékos fantáziáját megmozgatta. Volt, aki ezt, volt, aki azt látta benne, de azért azt valahogy a legtöbb résztvevő érezte, hogy konvektorról van szó. Bizony, a kép egy konvektor-rácsot ábrázol. Ez azonban nem akadályozott meg senkit abban, hogy vezetékes telefonnak, netán PC-szellőzőnek nézze a képen látott objektumot. Az eredeti kép:


8. kép

A képet látva sok mindenkiben felmerülhetett, hogy wtf, de hiába nyújtogatta az egyszeri játékos a nyakát, úgy sem jutott közelebb a megoldáshoz, ami nem más, mint üvegpoharak egymás mögött. Volt, akit olyannyira elbűvölt a látvány, hogy a következő megoldást küldte: "gáztűzhely rózsát meggyújtva, az így keletkezett meleg levegő áramlása". Hát köszönjük, gyönyörű definíció. :-) Egyébként volt még vízcsepp, ásványvíz, ásványvizes palack, de olyan játékos is volt, aki eltalálta, hogy két üvegpohár volt egymás mögött. Érdemét csak az csorbítja, hogy jelen volt, amikor a kép készült. :-)


9. kép

Ezt a fotót egy utazás során készítettem: valakinek nem ízlett a szendvicsébe pakolt kígyóuborka, és annak egy szeletét akkurátusan a vonat üvegére csettintette. Az pedig ott maradt és ingázott Budapest és Záhony között. Érkeztek jó tippek és megmosolyogtatóak is. Sorrendben: uborka a vonat ablakán, koszos ablak, száradt uborkaszelet, gané az ablakon, vonat ablakra szétnyomott rágó, rohadtuborka. Az eredeti kép, ímhol:


10. kép

Na, hát ez nagyon nem ment. Azt kell mondjam, alig egy-két ember találta el a megfejtést. A legtöbben leragadtak a konvektornál, és radiátortartónak, vagy konvektorajtónak, netán reteszzárnak titulálták a kivehető szúnyoghálót tartó fém karmokat, amit csak azért fényképeztem le, hogy tavasszal, amikor a szúnyogháló visszakerül a helyére, tudjam, hogy hogyan kell bepöccinteni. Megoldások: nem tudom :-), drótüveg, bukócső, kapu, ablakra szerelhető szúnyogháló, konvektor, ajtóretesz zár, radiátortartó. Szerintem a "nem tudom" nyert. :) Az eredeti kép:


A Thozoo naplója szerkesztősége mindenkinek köszöni a játékot, reméljük, hogy jól éreztétek magatokat és jól szórakoztatok a megfejtések sokszínűségén (mi igen). :-)