Na, kéremszépen, az idei február első hóhulláma végigsöpört kicsiny hazánkon. Mit ne mondjak, kaptunk belőle rendesen, bár közel sem esett annyi, hogy ellehetetlenültünk volna. Emberségesen küzdöttem a lakókörnyezetünket ellepni kívánó hó ellen, lapáttal! A hétvége első napján pustolt a hó rendesen! (Élvezettel használom ezt a nem is olyan rég tanult műszót, hogy pustol, eddig egyáltalán nem ismertem.)
 |
| Fújja, söpri! |
Nomármost volt gond, éppen elég: hiába lapátoltam meg söpörtem, egy órán belül nyoma sem látszott, mivel a szél intenzíven a tetőről is sodorta lefelé a havat, illetve a félredobott kupacokat újra visszahordta a járdára.
 |
| Tetőről lepustolja a mocsok! |
Aztán a mai délelőttre megállapodott egy kicsit a hóesés, így volt lehetőség megcsodálni a hó munkáját, valamint a tegnap óránként-másfél óránkét esedékes lapátolásból is lehetett egy kicsit spórolni a következő körre.
 |
| Ez eredendően egy szalonnasütő, téglából |
 |
| Gabi bátyám alig látszik ki a hóból munka közben! |
Bizony, nincs még vége! A következő hét elejére újabb hullám jön, amiből lesznek akkora hófalak, hogy egész pofás kis téli labirintust lehet bennük kialakítani. A macskánkat a hóhullás kezdete óta nem láttuk, reméljük, hogy nem egy bucka alatt lett belőle jégtömb, hanem volt annyi esze, hogy meghúzza magát valami fészerben, főleg így a mínuszok idején. Hozzá kell tennem, akkora a hó, hogy ha szegény jószág netalán haza akarna jönni, akkor sem tudna, mivel elveszne a fagyos csapadékban. (Konkrétan az udvaron kb. kétszer olyan magas hó áll, mint a macska maga, így ha nincs a mellyire hókotró kötve, akkor ott marad, ahová bevackolta magát.)
Úgy néz ki, hogy fagyszünet nem lesz a munkahelyen, pedig talonban volt, így holnap fél hétkor ébresztő, opcionálisan hólapátolás, utána pedig irány a munka! Váóóó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése