Nna, gyerëkëk, nagyon sok dógot nem tuttok még az életrű, mer' börtönbe së vótatok még, de csak énrám hallgassatok, oszt’ kitanúttak lësztëk! Elmondom nektëk, mit fogaggyatok mëg az újév kezdéssire, hogy në érjën bennetëket csalódás! Sokan vartyognak, hogy gyön a végítélet gyüvőre, de én mondom, ezëk assë tuggyák mit beszének. Mé gyönne mán? Szërëncsétlen dédanyám is álandóan monta, mikor humtam a sutba’, oszt’ mán mikor mëghótt! Évekkel ezelőtt! Lassan rám is rámkaparják a fődet (mëgsirassá, ha elgyön, mer’ visszajárok kísírtenyi), de még mindég csak eltëszëk-vëszëk az ámbitus ajján.
Na, elég ahho’ annyi, hogy elősször is mindënképpen vëgyetëk valami ëtetőt, hogy a csëpp, szërëncsétlen madaraknak tuggyatok valami mënedéket adni. Van azoknak annyi baja, mint Zelenáknénak! Górjátok rá az apparátost valami culápra, oszt’ tőccsétëk fël avas szalonnával, hogy a kis hitvány álatok tudjanak csípni belüle, mëg borítsátok tele maggal, oszt’ mingyán lëssz ëgy kis élet januárba, februárba, mer’ én mondom nektëk, hogy gyön a tél, mint annak idejibe az oroszok, oszt’ itt is marad ëggy ideig még. Mint annak idejibe az oroszok.
Osztán másodjára aztat mondom, hogy a cigarëtárú okvettlenül szokjatok lë! Monta a tévé, hogy gyüvőre ollyannyira mëgemelik az árát, mint a mocskos Mutatványos Ágoston a krumplicukorét búcsú mëg falunap idejin, a zíz ëgye el a mellyit. Pegyig a krumplicukor nagy fínomság, magam is bëszëdëk belüle, de csak ha mëkkapom az ábécébe, vagy a zőccségësné, mer’ a Ágoston nem engedne belüle ëgy pëtákot së! (Ollyan akkar az apja.) Na elég ahho’ annyi, hogy mindënképpen tëgyétek lë a cigarëtát, sodrottat së szíjjatok, mer’ az se éri mëg, pipázni mëg mán vígkípp. A múttkor vëtt előttem a bóttba a Zelenákgyerëk pipadohánt, mer’ mostanába’ ilyen hagyományőrző lëtt az is, úgy ál a haja, mint a várvédőknek Egerné, oszt’ hát úramfija, én szégyëlltem magam, amikor mongya a Pirók jány az árát a péztárba. Rája is ripakottam, hogy nem sűl ki a szëmed, mennyit kérël el érte, de kitessékëltek a bóttbul, mer’ az a málészájú jány bömbölni kezdëtt, oszt’ a bóttvezető, aki az apja, mëg éppen nem vótt ëggyezkëdős kedvibe. Bezzeg annak idejin, amikor mëgkezdte a bótot, én mëg – nyilván – mëgtanátam a lëjárt kefírt, oszt’ szóvá tëttem, akkor így kedves Gizël, mëg úgy, most mëg mán ha az egész bót rája rohadna, akkor is nagy embërnek tartaná magát. Szíjja az is igyebkint, dobozszámra füstöli elfele a bestye.
Ami nagyon fontos: në akasszatok fël sëmmilyen törűközőt, konyharuhát, szennyes rongyot sëhova! Inkább lökjed lë a padlóra, vagy vessed a tűzre a hitvánnyát, de fël në akasszad sëmmire, mer’ az bizony még mindég akasztott embërt jelent az elkövetkëzőkbe. Az së érdekëjjën, hogy kikoszorálódik a konyharongy, në lëgyën a fogason, sëmmin së, mer’ bizony gyön a fekete dísztávírat. Mëllátod! Tyúkot nëhogy ëgyé! Úgy elkaparja a szërëncsédet, hogy magad së ismerël magadra. Bukszádra is rágyön az apadás, mëg të is csak kapkodod majd a fejed! Úgy járol majd, mint szëgény Tërka, Isten nyugosztajja, hát nem mëffőzte a kappant Szilvesztërnek napján? Úram Jézus, segíjj mëg, montam, a plébánost rángattam, hogy vëgye lë a rontást a házrú, végtire is csak a szomszéd vóna. Mëg is halt a követkëző évbe, rögvest. Mán Tërka, nem a plébános. Úgy gyöttünk a málészájú ministrángyerëkkel hozzája. Én még a fagyasztót së nyitom ki! Hagy pihennyënek ottan a szárnyassok. Ëgyedű amit lëhet ënni, az a virsli, kilószám. De nem a kétszáz forintos szivacsmassza (pácával verném vígig amellyik ilyet kiad a kezibű), hanem a jóféle roppanós. Én mán csak tudom, hogy hova këll tënni a forintot, de magam is mëgvëszem a jobbat illyentájt. Újévkor mëg csak a lencse, gyerëkeim, ëszëm én is kétpofára, hátha mëgemellik a nyugdíjjat. Eddig nem gyött be, de bízok benne, hogy ollyan ez, mint a lotó, hogy elébb-utóbb csak bëaggya.
Két dógot még mindënképpen mëgemlítëk. Az ëggyik a pukkongatás. Éngëm nem érdekël mán, pukkongassa a bombëttatelepët, amellyiknek erre van péze, de az én ablakom alá amellyik belöki, hátrakötöm a sarkát! Akkorákat ugrálok itt a tévé előtt, hogy bëál a dërëkam mindég. Ótán mëg másodsorba ha részëg embërt látok, amellyik assë tuggya milyen rendëzvényen van, hát rájavágok a bottal ollyat, hogy annak biztos nyoma marad. Másnap mëg majd gondolkodhat, hogy akkor most hun szëtte össze a ződ fótot a lábikrájára. Én nem tudom, hogy mé’ nem bírnak az erejökkel az év utolsó napján, vagy annyira jó’ érzik magokat, vagy annyira nem várják, hogy dógozni mënnyënek, de hát űk tuggyák. Én mán nem tudom fëlvënni a fordúlattot. Assë tudom, hogy mi lëssz, ha lëkapcsojják Kabhëgyen az adót, nem lëssz ertéell? Végem is lëssz itt, ha csak a Kosút marad. (De azt is lëkapcsojják, monták a Petőfin.)
Hát ennyit tudok mondani nektëk tanácsképpen. Mámma még csöszmögök ëggy kicsit a sajtos rúddal, hónap csinálok káposztás rétëst, mëg tökös-mákost. Nem azé, mer’ ollyannyira szeretëm, de ezëk vannak itthon hozzája. A fijam, mëg a kákabélű mënyem imággya, de hát ebbül most nem kapnak. Mulassatok jól, bulyék, mëg a többi. Csókol bennetëket otthonkába:
Gizël
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése