Oldalak

2007. július 31., kedd

NumLock

Rengetegen kérdezték már tőlem, mi az oka annak, hogy egy számítógéphez ülve azonnal kikapcsolom a NumLock-ot, ezzel őrületbe kergetve azt, aki utánam a géphez ül. Az ok megint csak történelmi távlatokban keresendő, azonmód ki is fejtem.

Az én első számítógépem, melyet 1990-ben kaptam, egy IBM XT volt. Az XT és AT gépek közötti különbség - a számos belső alkatrészen és felépítésen kívül - megmutatkozott a billentyűzetekben is. Az XT billentyűzete csak 83 billentyűt tartalmazott, szemben az AT 102 darab billentyűjével. Leginkább az a rész hiányzott róla, ami ma a numerikus billentyűzettől balra található: a kurzormozgató billentyűk, a PgUp-PgDn, Ins, Del, Home, End csoport, illetve a PrintScreen, Pause és Break, valamint a Scroll Lock billentyűk, illetve fontos még, hogy a funkcióbillentyűk (amik a billentyűzet bal oldalán helyezkedtek el, nem felül) csak F1-től F10-ig voltak jelen.

XT billentyűzet
(Szabad rákattintani a nagyításhoz.)


Természetesen a fentebb említett funkciók (az F11 és F12 kivételével) mind megtalálhatóak voltak a billentyűzeten, mint ahogy a maiakon is megtalálható. Ha a NumLock be van kapcsolva, akkor a jobb oldali numerikus billentyűzet számokat ír, 0-tól 9-ig. Ha a NumLock billentyű ki van kapcsolva, akkor a jobb oldali rész navigációs billentyűzetként viselkedett: A 0 az Insert, a . (tizedespont) a Delete, 1=End, 2=Le, 3=PgDn, 4=Balra, 6=Jobbra, 7=Home, 8=Fel, 9=PgUp. (Az 5-ös számbillentyűnek NumLock nélkül nem volt funkciója, nincs is a mai napig sem.) Mivel a kurzormozgató billentyűkre az akkori szöveges üzemmódban sokkal többször volt szükség, mint számok beírására (amelyeket ugyanúgy be lehetett írni a billentyűzet felső sorában is), a NumLock szinte mindig ki volt kapcsolva, így ez a számítástechnikával töltött első éveim alatt úgy belém ivódott, hogy mind a mai napig a NumLock kikapcsolásával kezdem a munkát, ha egy idegen géphez ülök. (Az itthoni be van idomítva, a NumLock a BIOS-ban is kikapcsolásra ítéltetett, ugyanúgy, mint az operációs rendszeren belül.) A kikapcsolás olyan szinten rutinos, hogy magam tudomást sem veszek róla.

Itt kérek elnézést mindenkitől, akinek meggyűlt már velem a baja ilyen téren.

2007. július 30., hétfő

Internet, 4 éve

Volt idő, amikor az internet közel sem volt ennyire egyértelmű, mint manapság. Teljesen természetes, hogy a számítógép bekapcsolástól kikapcsolásig a neten lóg, hiszen a net átalánydíjas, ha nem használnám is ugyanannyit fizetnék, mintha a nap 24 órájában töltök le és fel. Olyannyira megszoktam már, hogy a net állandóan elérhető, hogy amikor valamilyen probléma miatt kiesés van (pl. egy hete, amikor az egész városban nem működtek a vezetékes telefonok, mert a határban valaki kábelt lopott), elkönyvelem magamban, hogy: jó, akkor nem netezek, inkább szétnézek a Google Earth-ön, keresek valami érdekes helyet.

Aztán, amikor elindítom, rájövök, hogy ehhez is netes kapcsolat szükséges. ;-)

Abban az időben, amikor én internetezni kezdtem, modemmel nyomtam, analóg telefonvonalon, 48 kbps sebességgel (hozzávetőleg ez 170-szer lassabb, mint a ma itthon elérhető sebesség). Netezni a havidíjban foglalt keretért 16 óra és éjfél között lehetett (ill. hétvégén egész nap), havi 15 óra erejéig. Megismétlem: egy hónapban 15 óra. Ennek lejárta után igen magas díjakat kellett fizetni a 15 óra túllépéséért, ezért nem mertem kockáztatni - egy darabig. Később minden zsebpénzemet leneteztem, csak azt a részét nem, amin CD-t vettem. :-) Éjféltől reggel 7 óráig 50 fillér volt egy percnyi net, 7-től 16-ig pedig valami 6-7 forint, tehát nem volt jó poén egy óráért több, mint négyszáz forintot elcsengetni, viszont sokat lógtam éjfél után a neten. Ilyenkor egy halom weboldalt lementettem, amit másnap, a netmentes időben elolvastam. Így működött ez.

Hogy mindig tudjam, hol tartok, táblázatkezelőben könyveltem a neten töltött időt, így pontosan tudtam, hogy mennyi idő van még hátra az adott hónapban. Egy ilyen tábla került ma elő az archív dokumentumok válogatása és selejtezése közben.


Döbbenet a köbön - pedig csak 4 éve volt!

Így állunk. Ma már nem csinálnám. Akkor azonban ettől függött a netes lét. A letöltött mennyiség nem számított, csak az idő. 1 megabájt 4 perc alatt jött le... elgondolkodtató, ma 1 másodpercig tart. A kommunikáció fő forrása az e-mail volt, mivel annak megírásához nem kellett a neten lógni, csak a küldéshez, meg a fogadáshoz. Olyannyira megszoktam és megszerettem, hogy ma is hamarabb elérnek e-mailben, mint bármelyik azonnali üzenetküldőn.

2007. július 29., vasárnap

Újra éjszakai fürdő

A tavalyihoz képest viszonylag eseménytelenül telt a tegnap éjszakai fürdőzés. Nem tudtam előre, hogy újra megrendezik, éppen csak a program megkezdése előtt egy pár perccel értesültem róla. Összehúztuk az ismerősöket, és már mehettünk is...

Szeretem ezt a programot a strandon: ilyenkor annyira más minden, mint nappal. Egyrészt nem éget le a nap, ami felettébb örömmel tölti el a lelkemet. (Ezt mondjuk tegnap egy hatszáz wattos reflektorral próbálták meg kompenzálni, amit a víztükör felé fordítottak, így bizonyos szögből egyáltalán nem láttunk semmit, mi több, majdhogynem megvakultunk...) Másrészt, nincs annyi ember, mint nappal, így sokkal jobban ki lehet használni a hatalmas vizet, és a benne való pancsolást. A vizek hőmérséklete is kedvezőbb, isteni volt most is az uszoda, irdatlan jót labdáztunk benne.

Újítás tavalyhoz képest a bejáratnál kapott karszalag. Megemelték a belépő árát, így most kaptunk egy karszalagot is, amit viselni kellett a fürdés végéig. Pénztáros Nénémasszony öt perces kurzust tartott, hogyan is kell elhelyezni a karszalagot, hogyan működik. Fürdés közben a szalag miatt többször hittem azt, hogy a kezemen maradt az órám; alig vártam a percet, hogy vehessem lefelé. A véleménnyel nem voltam egyedül: nagyon rossz volt benne fürödni.

Mindent összevetve azonban jól éreztük magunkat, kellemes perceket szerzett a fürdés. Nem sokkal éjfél előtt vonultunk el, kilépés előtt még Pénztáros Nénémasszony közvélemény-kutatást végzett: mennyire éreztük jól magunkat, jönnénk-e, ha lenne legközelebb, jó volt-e a víz... késő éjszaka erre már nem voltam annyira vevő. Aztán hazaérve viszonylag gyorsan álomba szenderültünk, még az éjszakai eső előtt.

---
Illusztráció: www.sxc.hu

2007. július 28., szombat

Élek

Élek még, csakhát hétvége is van, meg szabadság is, meg aztán irtani kell az ellenséget a Tomb Raiderben is (mellesleg a Kentaurokkal régen végeztem, most már az egyiptomi pályarészt is teljesítettem; érdekes, hogy a végén nem volt főellenség). Ráadásul a meleg is lustít. Szóval türelem nagy erény, jelentkezem majd értelmesebb bejegyzéssel is, csak most egy kicsit jól esik nyaralni.

2007. július 26., csütörtök

Brie

Anélkül vásároltam egy jó nagy darabot a francia, fehér nemespenésszel érlelt, Brie elnevezésű lágy sajtremekműből, hogy tudtam volna Charles Maurice de Talleyrand francia államférfinek az 1815-ös bécsi kongresszuson tett kijelentéséről, mely szerint ez a sajt a sajtok királya. Magam is úgy gondoltam, hogy a tegnapi reggelimet majd jól bearanyozom a 60%-os zsírtartalmú, puha sajttal, azonban ez nem teljesült maradéktalanul.

Friss kenyér, ropogós piros paprika és szalámiszeletek kerültek az asztalra a reggelihez. A sajtból is szépen leszeltem egy keveset, majd egy óvatlan pillanatban, amikor már belemerültem a reggelizésbe, bekaptam belőle egy falatot.

Elmondani nem lehet, hogy mit éreztem.

Ha össze kellene foglalnom röviden azt az igen összetett érzést, amit a sajt okozott, nem menne. Az íze olyan, mint a dohos pince szaga. Ezt feltételezhetően a feltűnően nagy mennyiségben jelen lévő nemespenész okozza: kissé olyan, mintha a sajt kis műanyagdarabka lenne, aminek a belsejében van valami ízhatás, de nem. Nyikorgott a fogaimon. A pinceszag-íz olyan szintű, hogy nem lehet mellette másra koncentrálni. A sajt elfogyasztásához megoldás lehetne, ha sajtszeletelő használatával egy huszáros mozdulattal a penészt lerántanánk a termékről, azonban - amint a mellékelt ábra is mutatja -, a penész nem csak a felszínen búvik meg, hanem beszivárog az étel minden szegmensébe, lehetetlenné téve a kiirtását.

Meglehet, a Brie sajt is olyan, mint a többi francia íz: hozzá kell szokni, fel kell nőni hozzá. Egyszer-másszor magunkat kell megerőszakolni ahhoz, hogy el tudjuk fogyasztani. Nálam ilyen volt a Dijoni mustár, amelyet először meg nem ettem, sőt, hasonló érzeteket keltett bennem, mint ma ez a sajt, de később igen gyorsan rákaptam, és a mai napig szeretem.

És hogy mi lesz a sajt sorsa? Pár napig még marad a hűtőben, aztán meglátjuk. Nem hinném, hogy el fogom fogyasztani, de kidobni - egyelőre - nincs szívem. A neten sok receptet találni, amihez Brie sajt kell, bár hozzá kell tennem, hogy több órás főzőcskémet nem biztos, hogy el akarom rontani vele. Nem bízom benne.

Alig használt, csücsökhiányos Brie sajt eladó.

Értékelés: 1/5, borzasztó.

2007. július 24., kedd

Firefox, újra

Viszonylag sokat foglalkoztunk már a Firefox böngészővel. December közepén tapasztaltam, hogy a naplót már többen olvassák Firefox alól, mint Internet Explorerrel, és akkor most itt van egy hír a megújult Indexről, ami mondjuk nem a legfrissebb, de mégis megérdemli, hogy linkeljük: Az írek és a magyarok mindent megtesznek a Firefox sikeréért.

A növekedés a naplómat olvasók között is jelentős: míg 2006-ban csak az olvasók 52%-a használta a Firefox böngészőt, ez az érték 2007-ben a mai napig 66%. Ez egyértelmű növekedést jelent, remélem, sikerül még tovább tornászni ezt az értéket.


A Thozoo naplóját böngésző programok
megoszlása 2006-2007. évben
(Forrás: Statgép)

Töltsd le a Firefox böngésző legfrissebb verzióját, használd a jobb oldali sáv alján található lehetőséget!

Tomb Raider Anniversary

A Tomb Raider jelen pillanatban legújabb részében (Tomb Raider Anniversary) Peruban, Görögországban, Egyiptomban és az Elveszett szigeten kell kalandoznunk. Mindegyik pályát egy-egy velejéig romlott ellenfél zárja, a játék többi részéhez képest hatványozottan nehéz őket legyőzni, és igazából ez az, amiért tollat ragadtam. Jelen pillanatban éppen a Kentaurokkal küzdök, akiket folyamatosan lőni kell, el kell ugrálni a kővé dermesztő pillantásuk elől, el kell tőlük venni a pajzsukat, fejlövést kell hajszálpontosan, egy adott pillanatban bevinni, úgy, hogy látsszanak a célkeresztben, majd később a már elvett pajzzsal kell a kővé dermesztő pillantást visszaverni rájuk, és ha kővé dermedtek, lőni kell őket - persze nem pusztulnak el elsőre, legalább kétszer kell megcsinálni ugyanezt mindkettővel. Ez az én koromban, úgy látszik, vajmi kevéssé lehetséges, ugyanis nincs annyi kezem, amennyi billentyűt kellene egyszerre kezelni, ráadásul azokat sem összevissza, hanem pontos forgatókönyv szerint.

A Tomb Raidernek ez a fajta logikája soha nem fért a fejembe: egy remek gondolkodtató és ügyességi játékba miért kellenek ilyen, a játék menetéből teljesen kilógó elemek? Voltak olyan részek, amit egy ponton azért kellett feladnom, mert nem tudtam legyőzni a pálya végi gonosz ellenfelet. Semmiféle ugrálás nem segített, fogyott a lőszer kilószámra, mégsem történt semmi. És most ugyanezt tapasztalom, holott a játék gondolkodtatós-keresgetős és ügyességi részei nagyon tetszenek. Visszatértek benne a régebbi játékok hatalmas terei, a kilométer magas termek, a hatalmas, víz alatti kalandok - de nem tudok tovább menni, mert a Kentaurok nem adják meg magukat. Már nem sok kellene egyébként, de valahol mindig elszúrom, és ez engem rettentően el tud keseríteni.

Azért nem adom fel, és próbálkozom. Megyek is... Játékra fel!

2007. július 23., hétfő

Uborkaszezon

Rohadt meleg van, itt a nyár, és tulajdonképpen semmi nem történik. A betervezett nyaralásig még hetek vannak hátra, addig meg csak párolódom a lakásban, kedvesemmel gyűjtjük az információkat, hogy hova menjünk, meddig, mennyiért...

Panaszkodni azonban nincs okom, hiszen tulajdonképpen történelmi pillanatot is átéltem a mai napon: befejeztem az összes filmem egy adatbázisba való felvitelét, így aztán bármikor meg tudom mondani, mi van meg milyen formátumban, mekkora méretben és miről szól. Jó dolog ez, mivel a problémakörrel már szenvedtem egy ideje, egész pontosan soha nem tudtam megnézni, hogy egy film megvan-e, vagy csak láttam, esetleg csak felirattal van meg, vagy hogyan is. Házi feladat lenne a fotóim IPTC-adatainak töltögetése is, ahogyan azt elkezdtem 2006. novemberében, de ehhez a monoton munkához nagyon nincs kedvem. (25.000 kép van a számítógépen, ebből kb. kétezer lehet címszavazva, a többi még vár.) Ugyanúgy jó lenne ezzel is haladni, mint ahogyan az évek során felgyülemlett dolgozatok, elméleti tananyagok és hasonlók fájljainak rendezgetésével, de egyszerűen lusta vagyok hozzá, és ebben a melegben csak egyre lustább leszek.

Ráadásul támadnak a bogarak: minél melegebb van, annál többet látni belőlük. A tetőn donganak a darazsak, ahogy az este leszáll különféle pókok lepik el az ablak környékét, kívül és belül. A legváltozatosabb fajták kerülnek elő: hosszú hajszállábú-de-kisközepű pók, rettentőfekete lapos pók, darázsszínű tömörpók, plafonról az orcám elé liftező picike pók... felsorolni sem tudom, hogy mennyit láttam már. Utóbb barna színű, meghatározhatatlan bogarak is repkedtek meg másztak, vááá, de őket sikeresen kiirtottam, legalábbis remélem: az elkövetkezendő napokban kiderül, hogy mennyire volt hatásos az akcióm. Plusz ráadás: a szúnyogok. Nincs annyi belőlük, mint pl. tavaly, de azért támadnak szépszerével, elektromos VAPE nyomja állandóan az irtóanyagot a levegőbe.

Egy óra elmúlt, de még nem ettem egy falatot sem, csak iszok, mivel állandóan a tikkadás szélén vagyok. És most, mint egy angyali üzenet, SMS érkezik a kedvesemtől, hogy indul haza! Megváltás ez: társaság, beszélgetés, és végre-valahára ebéd, ami most nagyon jól fog esni. Rakott kelkáposzta, szereted? Én igen.

Jó étvágyat mindenkinek! :-)

---
Illusztráció: www.sxc.hu

2007. július 22., vasárnap

Napfelkelte

Szombaton hajnalban én és a Drágám elutaztunk fényképeket készíteni Karcag külterületének egyik látványossághoz, a Zádor-hídhoz. A mintegy kétszáz éves híd nagy előnye, hogy a környezetében gyakorlatilag semmi sincs, így aztán jó képeket lehetett készíteni a Napról, ahogyan az pontosan az előre meghatározott időpontban (5 óra 8 perc) előbukkan a semmiből. A napfelkeltére várva megtapasztalhattuk, hogy a népi mondás, mely szerint napfelkeltekor van a leghidegebb, most is megállta a helyét: rendesen fáztunk, miközben előbújt a Nap. Később a hídtól nem messze lévő kilátót is megszemléltük, onnan is készült egy pár felvétel.

A Zádor-híd, hajnalban

Feljött!

A kilátó

A legjobban sikerült fényképekből mától kezdve hat napon keresztül válogatást láthattok a Photoblogon.

2007. július 20., péntek

2007. július 19., csütörtök

Egy dal, csütörtökre

Ma egy dalt adok a T. Olvasóknak. A címe: Amit nem mondtál el még. Katt a lejátszóra, és azonmód indul!


Nincs flash lejátszód, vagy nincs engedélyezve.

A dal le is tölthető a hivatalos weboldalról.

2007. július 18., szerda

Az utak ruhája

Naponta tapasztalom, hogy majd' hasraesek a négyes számú főközlekedési út zebráin, mivel a fehér csíkokon a lábbeli iszonytatóan csúszik. Miből vannak az utakon található jelek, milyen festékkel festik őket? Erre kerestem ma a választ.

Az utak festésének legelső módja a hagyományos festék volt, még az ötvenes években. A megoldás kézenfekvő: a forgalom meglehetősen csekély, a festék nem kopott olyan ütemben, mint napjainkban. (Meg merem kockáztatni, hogy egy sima fehér festékcsík egy forgalmasabb főúton egy nap alatt láthatatlanra kopna.) A festékhez nagyon finomra őrölt, csillogó üvegport kevertek, így a fényszóró fénye által éjszaka is jól látható volt a festés. Főként a forgalmi sávok, és a parkolók jelzéseinek felfestésére használták. A nem egyenes vonalakat sablonok segítségével, kézzel festették fel az útra (pl. kanyarodósávok nyilai).

Az 1960-as évek végén, illetve a hetvenes évek elején teret kapott a műanyag az utak festésében. Ugyanúgy fényvisszaverőket tartalmazott, mint az addig használt festék, azonban jóval időtállóbb és vastagabb rétegben lehetett felhordani az útra. Gyalogosátkelőhelyek, vasúti átkelőhelyek, STOP, TAXI, BUSZ feliratok felfestéséhez használták a megfelelő sávokban.

Később, a hetvenes évek végén elkezdődött az epoxigyanta alkalmazása, aminek a népszerűsége egészen a kilencvenes évek végéig nőtt. Az epoxi ugyanis ekkorra már fel tudta venni a versenyt a műanyaggal, mind a költségek, mind pedig a használhatóság tekintetében, így ma a tehetősebb vidékeken főként ezt használják az utak mázolásakor.

Ma ennyit tanultunk.

---
Forrás: www.wikipedia.org

2007. július 17., kedd

Hőségriadó

Megfekszek ettől a melegtől. Nem elég, hogy egész nap szakad rólam a víz, a lakásban 36 fok van, kint sem jobb a helyzet: a tetőn, ami alatt lakunk, simán megsülne a tojás. Nincs egy hűvös hely, ahova menekülhetnék. Egyedül szerencsétlen ventillátorunk próbál meg küzdeni a hőség ellen azzal, hogy kavargatja a levegőt, de hűteni persze ő sem tud rajta, így aztán szuszogunk, mint a hasas patkány. :-)

A hőséggel egyenes arányban a kreativitásom is csökken. Nincs semmihez hangulatom, még a számítógép elé se szeretek leülni, pedig ott azért elég jól szoktam magam érezni. A rettenet melegben aludni sem tudok, minden órában ébren vagyok, és figyelem, hogy hogyan haladnak előre a percek a digitális kijelzőn.

Lemértem a tető hőmérsékletét, összefoglaltam egy rövidfilmben, tessék:


Várom az enyhülést, de a mindentudók szerint hetekbe telhet, mire hűs zápor áztatja a földet. Így tűrünk.

2007. július 16., hétfő

Kókuszos csoki 100 forint alatt

Beszédesnek nem mondható a minap vásárolt csokoládé neve: a fejlesztők olyannyira költségtakarékosak voltak, hogy ennek kigondolására már nem szántak időt és pénzt. Így aztán a "csoki" név nélkül, árván várt a polcon arra, hogy górcső alá véve véleményt formáljak róla. Extra csórók csemegéje: ára még a 100 forintot sem érte el.

Egy egész napi hűtés után (melynek célja volt, hogy minél élvezetesebb legyen a csoki) meglepően puha volt az állaga (ezt a csomagolás kibontása nélkül is érezni lehetett). Arra következtettem, hogy a termék talán túlzottan sok növényi zsírt tartalmazhat (erre még rásegít a kókusz is, amelynek közel 34%-a zsír). Kibontás után igazán kellemes illat csap meg bennünket, elképzeljük, ahogy a kókusz és a csoki násztánca ingerlőleg fog hatni agyunk gyönyörközpontjára, Bounty-féle érzést sejtünk, de ez sajnos nincs így: a csokiból minduntalan megpróbáljuk kipréselni az ízt, ami csak nem akar megérkezni, ráadásul az émelyítően zsíros érzés itt is jobban érzékelhető, mint a csoki aromája, így aztán hamarosan feladjuk. Az elkészítés módja nem lenne rossz, a mérsékelt ár inkább a felhasznált csoki minőségében mutatkozik meg, erőteljes csokimikulás-tejmassza-ízvilág uralkodik, amit meg senki nem szeret 8 éves kor fölött.

Értékelés: 2/5

2007. július 15., vasárnap

Zöldborsópörkölt

Meglepő, hogy mennyien nem ismerik egyik kedvenc eledelemet, a zöldborsópörköltet. Álljon hát itt most a recept, melynek segítségével bárki könnyedén elkészítheti az étket.

Ami kell hozzá:
  • kevéske olaj
  • 4-5 nagyobb fej vöröshagyma
  • Lehetőség szerint 1-2 tv-paprika és paradicsom
  • 4-5 kávéskanál őrölt pirospaprika
  • 1 üveg konzerv-, vagy 40 dkg fagyasztott zöldborsó
  • ízlés szerint só, vegeta, kevéske gulyáskrém
Így lesz belőle pörkölt:

Nem túlzottan sok olajon üvegesre pirítjuk a hagymát és a paprikát. Amikor megpirult, hozzáadjuk a leszűrt üveges zöldborsót (vagy pedig a fagyasztottat, akár fagyosan is). Utána ízesítjük sóval és pirospaprikával, jól megkeverjük, majd felöntjük vízzel. (A víz lepje el a borsót.) Elkeverjük, hozzáadjuk a paradicsomot (szűkösebb időkben kevés ketchupot) és ízlés szerint fűszerezzük (vegeta, gulyáskrém).

Köretként a legtöbb pörkölthöz való főtt tészta ajánlható (orsó-, illetve csőtészta, rövidcső, copfocska stb.), bár a legjobb nokedlivel (városiaknak: galuska), de hallottam már olyanról is, aki rizzsel ette, és elégedett volt.


Jó étvágyat!

2007. július 13., péntek

Dájhárd

Mennyire izgalmas már, hogy a napokban, amikor már időt tudok rá szaggatni, meg fogom nézni végre a Die Hard című film legújabb, negyedik részét. Már csak azért is, mert az első három részt legalább nyolcvanszor láttam, rongyossá néztem a már másolat másolatáról másolt videokazettán terpeszkedő részeket, néhol német felirattal, de magyar narrálással. Később növekvő minőségi igényem miatt, de meglévő technológia híján tévéből felvett, legjobb jelenetektől megfosztott verziót néztem, aztán most meg hirtelen az összes rámszakadt. Bár kívülről tudom az első három részt, jópár éve nem láttam, és jó lesz feleleveníteni a történetet, mielőtt az új, negyedik résznek nekiesnék.

Aztán van itt még egy negyedik rész, amit nagyon várok, és a napokban tudtam meg, hogy készül (katt a linkre). Örüljünk együtt, ez zsír.

2007. július 12., csütörtök

K610i téma: Dragonira

Megalkottam életem első Sony Ericsson K610i témáját, a neve: Dragonira. Ide kattintva letölthető.


Alább a téma képernyőfotói tekinthetőek meg (sok esetben a menüpontok, mintha elcsúsznának, de ez csak a témaszerkesztő előnézeti képe, a telefonon normálisan néz ki).

Kattints a képre a nagyobb változathoz!

Strand-rap

Egy újabb rap a Napló hivatalos repperétől, melynek címe: Strand-rap.



És a szöveg, már amennyire meg tudtam fejteni. :-)

Itt a nyár van,
Fürdőben vagyunk…
[…]

A fürdő király,
A víz jó hideg,
A meleg dugig van.

A hideg kevés ember van,
A meleg dugig van.

A hideg(blugybugy) kevés… :-)

A hidegben kevés ember van,
De a meleg teli van.

A nyár az jó, mert fürdő vár,
A nyár az jó, mert bulizol már!

2007. július 11., szerda

Gyertek a strandra



Holnap a repperünk is bejelentkezik a strandról egy rövidke klip erejéig, szóval érdemes velünk tartani.

2007. július 10., kedd

Baleset

Mekkora az esélye, hogy főzés közben a kezemből véletlenül kieső fakanál úgy hulljon bele a tűzforró ételbe, hogy az abból kicsapó kaja pontosan az orrom hegyén landolva leforrázza azt? Nálam 100%. Két hétig nem mehetek emberek közé, úgy nézek ki, mint valami bohóc.

Kész.

2007. július 9., hétfő

Bolero

Nem kimondottan rajongtam mindezidáig a porból készült üdítőitalokért, de az utóbbi időben, be kell valljam: rákaptam. Főként azután, hogy ki lettem okosítva az elkészítés módjáról: 1,5 liter vízhez ajánlott port 1 liter vízben, 2 literhez ajánlott port pedig másfél liter vízben kell elkészíteni. Ezt a technikát mindenki figyelmébe ajánlom, mert valóban megdobja az ízeket, nem csak vizes kotyvalék lesz a porokból. Anélkül, hogy reklámot akarnék csapni, halk szóval jegyzem meg, hogy az eddigi legjobb a Bolero multivitaminos italpor, illetve majdhogynem ugyanilyen finom, bár más kategória, a citromos ice tea italpor is, hűtve nagyon kellemes, majdhogynem a "rendes" tea érzetét hozza... Igyatok sokat, itt a kánikula, mindenkire ráfér...

2007. július 5., csütörtök

TFT

Igencsak régen fogalmazódott meg bennem az igény egy TFT-monitorra. Főként nem a dizájn-miatt, hanem azért, mert a fél életemet a monitor előtt töltöm, így aztán nem mindegy, hogy mit is bámulok. Mivel a Samsung monitorokat mindig is jónak tartottam, ezért 2003-2004 környékén vásároltam meg, majdnem 80.000 Ft-ért egy SyncMaster 957p típusjelű monitorcsodát (80.000 Ft-ot adtam érte!), ami a 14"-os, 60Hz-en ketyegő régi monitorom után megváltás volt. Akkoriban még nem érte meg TFT-monitort venni, hiszen egy 15"-os képátlójú, 25 ms válaszidejű (lassú) TFT monitor ára 100.000 Ft, egy 19"-os TFT-é pedig (szintén 25 ms) kb. 200.000 Ft körül alakult, tehát vonzóbb alternatíva volt beruházni egy hagyományos, 19"-os nagy monitorba.

Tegnap azonban történelmi pillanat következett be: megvettem legújabb monitoromat, ami egy Samsung SyncMaster 940N típusú TFT-monitor. Nem a legjobb a TFT-k között, ezt meg kell hagyni, viszont arra a célra, amire használom, tökéletesen megfelel. A legnagyobb hibája szerintem a felső fényforrás sötét képen történő bevilágítása, de ha filmet néz az ember, nem zavaró, nappal nem látszik, sötét háttérrel rendelkező alkalmazásokat meg nem futtatok, így aztán ezt gyorsan el is felejthetjük. Meg aztán betudtam a monitor viszonylag alacsony árához. A színei gyönyörűek, tökéletesen lehet vele blogot szerkeszteni :-), és játéknál sem lassú, pedig a 8 ms válaszidő elgondolkodtatott egy időben, de véleményem szerint nem nagyon lehet észrevenni különbséget egy kisebb válaszidejű (gyorsabb) monitor képmegjelenítése, és ez között.


Soha nem látott helyek szabadultak fel az amúgy is zsúfolt asztalomon. Azt tudtam, hogy több lesz a hely, ha egyszer TFT lesz, de hogy ennyire, azt nem gondoltam volna. Eddig a monitor gyakorlatilag a fél asztalt elfoglalta (ahogyan látható volt az egy régebbi bejegyzésben, ahol a "szerkesztőséget" mutattam be), most éppen csak az asztal sarkában húzódik meg. Ez azért nem előnyös, mert így még több lomot vagyok képes az asztalra pakolni, de még így is sokkal jobban fest az egész összkép, mint ezelőtt.

A régi monitorom szerencsére elkelt, eszmei értékét (ezen indult és lett szerkesztve a Thozoo naplója) nem számoltam fel a vételárba. :-)

2007. július 4., szerda

Ég és föld között

Tegnap olyan helyre jutottam el, ahová eddig még soha: az iskolánk (a munkahelyem) padlására.


Igen nagy szeretettel vetem bele magam az elhagyott, ismeretlen helyek tanulmányozásába, márpedig itt minden megvolt, aminek egy ilyen helyen meg kell lennie. A beszűrődő fényben galambok repültek fel, mint a filmekben, mindenfelé régi dolgok eldobálva. "Népgazdaságunk" - hirdeti egy régi, megsárgult kartonlap, magyarázó ábrákkal tárja a tanulóifjúság elé annak felépítését és hasznát. Amott egy meghatározhatatlan eszköz: írógép, vagy számológép? Mechanikus és elektronikus alkatrészei is vannak. Írásvetítő-darabok, régi íróasztalok, amik fiókjaiból papírok lógnak ki, és ki tudja, hogy kik ültek fölöttük, és hány bizonyítványt írtak meg rajtuk.


Egy biztos: nagyon régi dolgok vannak itt, és ha beszélni tudnának, sok érdekeset mesélhetnének nekünk.

2007. július 2., hétfő

Naplemente

Egy újabb time lapse videó az érdeklődőknek: naplemente a Tisza fölött. Egy órányi felvétel 72 másodpercbe sűrítve. Jó mozizást!

2007. július 1., vasárnap

Blokkdizájn

Hajlamos vagyok telefonálás és beszélgetés közben is apró firkákat rajzolni a kezem ügyébe kerülő papírokra, és általában csak a beszélgetés végén veszem észre, hogy alig van olyan felület, amire nem rajzoltam vagy írtam valamit. Tegnap este egy Lidl-nyugtát kaparintottam meg, létrehoztam hát belőle az abszolút vásárlóbarát, magyarázó, dizájnos nyugtát. (Kattints a képre a nagyobb változathoz.)