Oldalak

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: videó. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: videó. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. április 10., hétfő

Konzolvilág Ricsi megmondja a tutit

Konzolvilág Ricsi ma megmondta a tutit. Egy videójában éppen arról vall, hogy mit tanult és hogyan került a Konzolvilág berkeibe. Mondanak itt a neten mindenfélét erről a Ricsi gyerekről, de az biztos, hogy a videóban 0:43-nál éppúgy megmondja a frankót, mint 1:09-nél.


Na jó, be kell vallanom, hogy valóban volt együtt két közös évünk, 2006-2008 között, amikor a legelső osztályom tagjaként Ricsi is a padsorok között virított. Én életemben először voltam osztályfőnök, ő pedig életében először középiskolás. Nem vittük végig a négy évet: ő elkerült az osztályból, elköltöztek. Aztán most itt felbukkan nekem a neten és engem emleget. Jelzem, a felbukkanása csak számomra jelen idejű, mivel közel 3 éve nyomja csatornáján a dumát (dumálni még pontosan ugyanolyan jól tud, mint annak idején, hiszen be sem állt a szája). Furcsa, hogy pont a faültetéses posztom után kerülök nála képbe (bár nem abba az osztályba járt, amelyik a fát ültette), de ez biztosan csak az Univerzum Nagy Véletlenszám-Genetárorának összjátéka.

Persze nem vagyok én olyan profi, hogy intelligens figyelőszoftverekkel keressem kimondott nevemet a videókban, neeem. Sajnos annyi szabadidőm sincs, hogy Ricsi minden videóját napi szinten követni tudjam. Ellenben a telefonom egyszer csak elkezdett vadul csipogni a délután folyamán. Mondom miezmán, ég a földdel összemegy talán? Izzanak a chatszobák, a Messengeren több csatornán is bombáznak a fiatalok, hogy ezt a videót nézzem meg, mert benne vagyok. Én?! Itt? Hogy kerülök én ide? Aztán megnéztem. És talán kicsit szíven is ütött, amit ez a Ricsi gyerek mondott. Ha 10 évvel ezelőtt sikerült annyit elérnem, hogy valaki ilyen véleményt alakítson ki rólam, illetve az iskoláról, valamint az osztályról, aminek valamikor osztályfőnöke voltam, s nem rest ennek hangot adni ilyen minőségében is, akkor valamit csak jól csináltam. S bár kommentben már megköszöntem, itt is megköszönöm Neked, Ricsi fiam, a kedves szavakat mind a magam, mind pedig az egész iskola nevében! Remélem, megtaláltad a számításod, s egyúttal sok feliratkozót, megtekintést és szekérderéknyi reklámbevételt, ezen felül pedig minden jót kívánok neked! :)

2017. január 7., szombat

Hóesés és hófúvás

Jelezték előre, de igazából nem hittem nekik. Aztán mégis: január 4-én eleredt a hó a városban. Sűrű pelyhekben esett, egy kicsit olyan volt, mint gyerekkoromban. Régen még természetes volt, hogy télen állandóan rengeteg hó esik, aztán ahogy telnek az évek, egyre inkább eseményszámba megy egy-egy hóesés, vagy olyan extrém hideg, mint ami jelenleg tapasztalható odakint.

Ha a blogom 20 éves lesz, és már csak alig-alig lesz hó, talán jól esik újra megnézni ezt a felvételt, amit pár napja, a gimnázium ablakaiból készítettem.


2016. szeptember 11., vasárnap

Hogyan tudnék élni nélküled?

Ha megkérdeznék, hogy mit tanultam nyáron, nem tudnék sok mindent elmondani. Megtanultam például, hogy a tizennégy hónapos gyerek imádja enni a kavicsot és a pitypangot. Azt is megtanultam, hogy a kismacskából pár hét alatt nagymacska lesz. Meg megtanultam ezt a zeneszámot is, bár sok időm nem lévén inkább csak sutyiban, fél-félórákat próbálgattam, de se kottám nem volt, se semmi, így csak hallás után húztam össze ezt a zeneművet. Eszembe jut róla egy általános iskolás abádszalóki tábor – igen, akkor 1993-ban hatalmas sláger volt ez a szám, mindig ez szólt esténként. Nem is csoda, hogy beleszerettem.

2016. augusztus 24., szerda

Vihar után

2016. augusztus 10-én hatalmas felhőszakadás zúdult a nyakunkba. Zuhogott, ahogy csak lejöhetett, jég és eső keveredett egymással, megöntözte a kertet, ahogy kell.

Mintha dézsából öntenék

Amikor vége lett a viharnak, csodaszép, kontrasztos felhők lepték el az eget, s amilyen gyorsan megjelentek, olyan gyorsan el is tűntek. Igyekeztem megörökíteni a vonulásukat, gyorsan fényképezőgépet ragadtam, s bár az alábbi videón 5-6-szor gyorsabban mozognak a fellegek, mint a valóságban, gyönyörű látványt nyújt az égi mozi.

2016. június 5., vasárnap

67-es út

Régóta akarom már rögzíteni az alábbi videót: nem csak azért, mert a dal az első megtanult dalok között volt, hanem azért is, mert egy remek hangulatú nóta, nagyon szeretem. A Republic együttes 67-es út című száma a magyar zenetörténelem kiemelkedő darabja, nagyon sokan ismerik. Íme most a saját átiratom, szintetizátorra.

2016. február 25., csütörtök

Hibernaculum

Középiskolás éveim alatt ismerkedtem meg Mike Oldfield munkásságával, és úgy emlékszem, hogy a The Songs of Distant Earth (A távoli Föld dalai) című album volt az első, amit hallottam tőle. Lenyűgözött, azóta is ez a kedvencem. Ezt követően kezdtem el érdeklődni Oldfield többi munkája iránt. Maga az album címe, A távoli Föld dalai Arthur C. Clarke egyik sci-fi regényére utal. Elolvastam, hogy miről szól a könyv és meglehetősen érdekesnek tűnik, el is fogom olvasni az egész regényt, amint a jelenlegi könyvemmel végeztem. Felteszem, annak fényében jobban fogom érteni az album számainak címét is. Egyúttal nem értem, hogy eddig még hogy nem néztem utána ennek... hiszen 20 év alatt lett volna rá lehetőségem. :)

A legjobban a Hibernaculum című szám tetszik nekem az albumról. Nem túlzottan bonyolult, mégis hosszú órák alatt tanultam meg eljátszani szintetizátoron (majdnem hiba nélkül), erről készült az alábbi videó.

Jó szórakozást!

 

2015. december 23., szerda

2015. december 6., vasárnap

Gyakorlat teszi a mestert

Folyamatosan gyakorolok szintetizátoron, hogy bővítsem a repertoárt, mostanában ez viszi el nagyon sok időmet. Íme egy újabb próbálkozás 1976-ból, illetve 1980-ból.

2015. november 22., vasárnap

Az első lecke

Nagy álmom vált valóra november elején, amikor szert tehettem egy Yamaha PSR-E353 szintetizátorra. Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy mindig is érdekelt a zene és a zeneszerzés (a blog tetején lévő Zene menüpont sok mindent elárul az érdeklődőknek). A számítógépes zeneszerzés és a művek élőben való előadása azonban két teljesen más műfaj: míg az előbbinél az okosan felprogramozott számítógép bármikor hiba nélkül eljátssza a zeneművet, élőben még a legegyszerűbb dallamokat is egyelőre elég nehéz számomra elprüntyögni, főleg kísérettel. Nem mondom, jól jön az előző évek számítógépes zeneszerzési tapasztalata, hiszen jó aránnyal találom el a helyes hangokat, néha azonban a kezeim teljesen összezavarodnak és muszáj kiszellőztetnem a fejem, hogy utána közel hibátlanul el tudjam játszani a kiválasztott dalt.

Szerény repertoáromból most egy igazi klasszikust mutatnék be nektek, mely egyszerűségében nagyszerű: Brad Fiedel remek szerzeménye a Terminator című filmben debütált 1984-ben, s fülbemászó dallama, azt hiszem, sokunkban megragadt.


2015. május 2., szombat

Virágzástól virághullásig

Heteken keresztül jártam a kiskertet és a várost körülvevő vidékeket, hogy megörökítsem a 2015-ös tavasz legszebb pillanatait. A méhek megjelenésétől a fák virágainak hullásáig forgatott film elkészült és – természetesen – immáron megtekinthető.

Jó szórakozást!

2015. április 17., péntek

Jó reggelt! Jó éjszakát!

Oké, oké. Tényleg sokat foglalkozunk a macskákkal, de csak azért, mert szeretjük őket. Íme Paplan, ahogy átadja magát a tavaszi teendőknek.


Hát lehet őt nem szeretni? :)

2015. március 11., szerda

MHL adapter és a Z1 Compact

Egy mai közép- vagy felsőkategóriás mobiltelefon teljesítménye olyan sokrétűen aknázható ki, hogy 2-3 év múlva, amikor ezek a készülékek megérnek a cserére, még mindig lesz bennük annyi kraft, amivel egy-egy otthoni számítógépet is kiválthatnak, legyen szó multimédiáról, vagy akár korlátozott mértékben fájlkiszolgálásról is. Mivel ezeknek az eszközöknek meg sem kottyan a különböző nagyfelbontású audio- és videoanyagok lejátszása, érdemes elgondolkodni azon, hogy a következő frissítéskor a készüléket megtartsuk és különböző szerepeket osszunk rá. Az egyik legkézenfekvőbb alkalmazásuk is ez utóbbi lehet: csináljunk belőlük multimédia-központot a tévé köré. Igen ám, de hogyan jut el legolcsóbban a hang- és képanyag a tévére? Ennek jártunk utána.


Kis szerencsével mobiltelefonunk támogatja az MHL (Mobile High-Definition Link) technológiát, aminek segítségével a microUSB portra dugott átalakítóval a telefon képét egy az egyben tükrözhetjük egy külső megjelenítőre, pl. egy HD tévére. Maga az átalakító így néz ki, és kemény 900 Ft-ot is elkérnek érte az eBay-en:

MHL-HDMI adapter

Amint látható, az adapter egyik végét a mobilhoz kell csatlakoztatni, másik végén pedig egy HDMI-aljzat van, amibe a tévé felé tartó HDMI kábelt kell csatlakoztatnunk. Ha mindent jól csináltunk (és az adapter megkapta a maga tápellátását is, ami nem tartozék, de a telefon töltője tökéletes hozzá), már indulhat is a móka: a telefon képe megjelenik a tévén. A Sony Z1 Compact fel is ismeri, hogy TV-hez van csatlakoztatva, van előre gyártott profil is ehhez, megjelenik az MHL logó is az állapotsávon és innentől kezdve a lezáró képernyőt kivéve mindent fektetett tájolással jelenít meg, igazodva ahhoz, hogy a TV-t azért nem oly könnyedén fordítjuk élére, mint a telefont a kezünkben. :) (Igazából a lezáró képernyő is jó irányban jelenik meg, csak állóképként a TV képernyőjének közepén.) 

Nincs más hátra, keressünk egy jó videolejátszót (az MX Player nem egy rossz választás, bár nekem a gyári lejátszó is lejátszotta a feliratos MKV fájlokat, felirattal együtt) és már indulhat is a mozizás. A hanggal sem lesz probléma, mivel a HDMI átviszi a hangot is (az MHL szabvány akár 8 csatornás hanggal is elboldogul), bár ha külső hangrendszerünk van, a rendszer van annyira intelligens, hogy a HDMI kimenetről lekapcsolja a hangot és azt a külső erősítőre küldi kifelé, szóval semmi akadálya sincs a szoba felrobbantásának egy-egy jól sikerült koncert vagy akciófilm megtekintése közben. (Természetesen így fejhallgatóval is nézhetünk filmet.) A telefon nem jön zavarba a Full HD felbontású anyagoktól, gyönyörűen boldogul velük, csak tárhely legyen elég (ha a filmet nem külső kiszolgálóról streameljük – mert persze ez is működik). 

Természetesen onnantól kezdve, hogy a kijelző képe a tévén is megjelenik, annak sincs akadálya, hogy különböző Androidra írt játékokat játsszunk nagyban, viszont azért azt érdemes figyelembe venni, hogy az érintésre tervezett játékok pontos kezeléséhez nem árt figyelni a kijelzőt és azt, hogy hová koppintunk rajta, így tulajdonképpen a nagyban játszott játék élménye elveszik. Azoknál játékoknál viszont, ahol az irányítás "két hüvelykujjas", és nem kell az egész kijelzőt bejárni, működhet a dolog. Érdemes tenni egy próbát ezzel is.

Mivel videó már régen volt a blogon, íme a fentebb elhangzottak összefoglalva egy 3 perces rövidfilmben. Ha van MHL adaptered, megnézheted a telefonról, TV-n is. :)

2014. június 22., vasárnap

A tavasz ígérete - videóval

A tavasz ígérete című dalom 2012. augusztus 24-én bukkant fel itt a blogon. A filmzenei ihletésű műhöz most elkészült a hangulatfokozó videó is. Jó szórakozást! :)



2014. június 5., csütörtök

Kvarc

Egy újabb muzikális műremek, mellyel megörvendeztetlek benneteket így a hosszú hétvége előtt. Kvarc című dalom 2011-ben íródott, azóta tologatom ide-oda a számítógépen. Most végre összeállt bennem a kép, hogy milyen tőlem telhető képi világot formálhatnék hozzá. A zene maga eléggé szögletes, feszített üteme és a benne felhasznált szintetizátorok kicsit gyermekkorom kedvenc kvarcjátékainak világát próbálják meg közelebb hozni. Ennek ellenére, így három év távlatában is jól szól. Nem hiszed? Hallgass bele! ;)

2014. június 1., vasárnap

Talán majd holnap

Egy szerelmes dallal indítjuk a júniust, melynek címe: Talán majd holnap. Ez a legújabb szerzeményem, fogadjátok sok szeretettel!


"Küldöm a szerelmeseknek és mindenkinek, aki szereti."

2014. január 23., csütörtök

Altató

Napok óta esik az eső, ráadásul ma már a hó is megmutatta magát. Az elszürkült ég és a letargikus időjárás miatt a minap leültem a virtuális zongorámhoz és bepötyögtem-kattintottam azt a dallamot, ami egész délután a fejemben járkált. Hogy honnan érkezett és hogy miért pont engem talált meg, nem tudom, mindenesetre örültem neki. Addig csinosítottam, amíg egy teljesen vállalható mű nem született belőle. Mivel leginkább egy végigdolgozott nap végén uralkodó hangulatot próbáltam megragadni (akkorra is lettem készen vele), ezért az Altató címet adtam neki.

Most pedig mindenki kapaszkodjon, mert nagy pillanat következik: a Thozoo naplója vizuális installáció keretében mutatja be a friss és ropogós zeneművet! Ilyen eddig még nem volt! Prrrömier, kérem szépen. Csak remélni merem, hogy nektek is tetszik és jobban megalapozza a zene keltette hangulatot. 

Jó szórakozást! (Érdemes egy csendes pillanatban meghallgatni, nem pedig a napi rohanás közben.)


Ezzel kívánunk ma minden kedves olvasónknak szép álmokat! :) 

2013. szeptember 28., szombat

Mit mond a róka?

Azidőtájt, amikor még Ladák szaladgáltak főként a Wartburgok mellett, s kajánul magával ragadott bennünket a Nyári Szünet varázsa, engem is foglalkoztatott, hogy miért tudjuk bizonyos állatokról, hogy milyen a hangjuk, másokról meg miért nem. Senki nem tudott felvilágosítani, hogy milyen a hangja egy zsiráfnak, vagy egy borznak. De talán van még ennél is földhözragadtabb kérdés: milyen hangja van a rókának? Az alábbi klipben számos kreatív alternatívát láthatunk, de mielőtt tetszésünk szerint választanánk, várjuk meg a nóta végét... talán még azt is megtudjuk, hogy mi az igazság. :)

2013. július 2., kedd

Diffy 3 reklámvideó

Az alábbi, közel 1 perces videóval szeretnénk enyhíteni a Diffy 3-ra várakozás stresszét. :)

 

2013. június 10., hétfő

A kávé hangja

Nagyon sokszor tapasztaltam már kávézás közben, hogy a frissen megkavart kávéban a pohár aljához kocogtatott kiskanál mélyebb hangot ad, mint akkor, amikor a kávé kezd leülepedni. Mindig is foglalkoztatott a dolog, hogy vajon miért történhet mindez, így nem véletlen, hogy eljutottam arra a pontra, amikor fizikust kellett segítségül hívnom a jelenség elemzéséhez. Juhász Zoltán tanár úr nem ismeretlen a hűséges blogolvasók körében, 2008-ban ő magyarázta el nekünk, miért is nem kell a légynek egy adott sebességgel repülnie az autóban azért, hogy úgy tűnjön, mintha egy helyben állna. :) A mostani kérdésemre adott válasza gyakorlatilag olyan szinten kimerítő volt, hogy egy komplett blogcikket alkot. Íme tehát a jelenséget szemléltető videó, azt követően pedig a magyarázat.


A jelenség a következő: melegíts egészen forróra egy kis vizet, legjobb az egész régi, vastagfalú, hőálló üveg kávés pohár, szórd bele a nescafét, kis kanállal gyorsan keverd meg, közben néha ütögesd meg a pohár szélét, az szép csengő hangot fog adni, melynek frekvenciája alapból attól függ, hogy mennyi folyadékot töltöttünk bele, ugyanis a rezgő össztömeg négyzetgyökével arányos a frekvencia, tehát minél több folyadék van benne, annál mélyebb hangot fog adni. Aki ügyes, több poharat behangolva folyadékkal szép harangjátékot is produkálhat.

Maradjunk a nescafé készítésének metódusánál. Ha keverés közben sűrűn kocogtatjuk a kanállal az üvegpohár szélét, a hang egyre magasabb lesz. Újra keverve, a jelenség ugyanaz, ha nem is annyira tiszta, mint rögtön az elején.

Nagy kérdés: mi az oka ennek az egésznek? Azt rögtön mondhatom, hogy nem egyszerű problémáról van szó, ami néhány mondat után világos lesz!

A jelenséget legelőször kb. 30 évvel ezelőtt saját konyhánkban tapasztaltam, nagyon meglepett. Abban az időben a fizika tanároknak továbbképzésre kellett járni rendszeresen, mi választhattuk meg, hogy hová. Volt egy debreceni egyetemi tanárunk, akinek a képzéseit rendszeresen látogattuk, azért is, mert jól ismertük, és jelszavunk az volt, hogy mindegy, mi a téma, mi ott akarunk lenni. Egyébként ő volt az, aki a régi (pl. Spectrum) számítógépekre komoly fizikai szimulációs programokat írt, nagy élmény volt mindig az előadása. Egy alkalommal elmondtam neki ezt a tapasztalatot, első hallásra megvakarta a fejét és azt mondta: "Ez a jelenség biztosan így van?" Nem volt időnk sokáig agyalni rajta, magam tovább kísérleteztem és gondolkodtam.

Kipróbáltam a dolgot másképpen, melegítettem tiszta vizet, kocogtattam, semmi lényeges. A következő az volt, hogy próbáltam visszaemlékezni a gyermekkoromra. Ez némileg pozitív irányba lendített, mert abban az időben nagyon szerettük a málnaszörpöt (Rejtő Jenő ezt ' málnaszőr'- nek emlegeti, amit Piszkos Fred kevergetett és ez semmi jót sem jelentett), ha ezt kevergetjük, a szódavíz ugyanilyen dolgot produkál, már akkor észre lehet venni, amikor a szódavíz sok-sok buborékkal áramlik a pohárba, egyre emelkedik a hangmagasság (tessék kipróbálni!).

Innen kezdve már van valami kapaszkodó. Hangsúlyozom, ez csak az általam felállított elmélet, tapasztalatok, kísérletek alapján.

Elképzelésem alapján az oldódás és a keverés az alapja mindennek. A nescafé por nagyon intenzíven oldódik, hozzávéve a keveredést, rengeteg légbuborék kerül a folyadékba. Kezdetben sok nagy buborék, majd egyre kisebbek. Ezek megbontják a folyadék egyneműségét, benne a hang frekvenciái közül a mélyebbek jobban elnyelődnek, a magasak akkor érvényesülnek, ha a buborékok nagyon kicsinyek, mert jobban szóródnak (lásd szódavíz, ugyanaz a tapasztalat). Az újabb kavargatással frissen ismét nagy méretű buborékok kerülnek be, és a jelenség ugyanúgy folyik le, csak nem annyira markáns, mert az oldódás már nem segít be.

A még részletesebb magyarázathoz már elég sok fizikai ismeretre van szükség, többek között az effajta rezonancia és elnyelődési jelenségek okozzák azt, hogy az egyszerű deszkalapra készített hegedű vagy a lapgitár csak cincog, a doboz adja ki a rezonancia alapján a sok komponensből álló ún. színezett hangot a megfelelő hangerővel, ilyesmit csinál a kávés pohár is, és teljesen mindegy, hogy kávé vagy más oldódó anyag van benne. Pl. a friss szódavizet fülelve jól hallható az egyre magasodó, bár nem annyira zenei hang, ahogyan egyre kisebb buborékok pattannak szét a felszínen. 

Ha valakinek van asztali dísztárgynak használt tengeri kagylója, bele hallgatózva egy fix frekvenciájú hangot hallunk, ami nem más, mint saját vérkeringésünk zaja, ennek egy adott frekvenciáját a légoszlop rezonanciája felerősíti, a többi frekvencia alig hallatszik (nevezik ezt egyébként Helmholtz rezonátornak). A hang terjedését, frekvenciáját egyébként az anyagok, pl. a víz vagy a levegő sűrűsége is befolyásolhatja, ez is helyes megállapítás, de alapvetően a buborékok mérete, amit én alapvetően leglényegesebbnek tartok a magyarázatot illetően.

Hát elég terjedelmesre sikerült, és nagyrészt az elmondottak túl mutatnak a középiskolai fizika tananyag határain, de sok más jelenséget vagy bármit megfigyelve észrevehetjük, hogy mindenütt a fizika vesz körül bennünket, alig tudnánk olyan dolgot említeni, minek ne lenne köze a fizikához.

Nagyon örültem a kérdés feltevésének, elég érdekes és összetett magyarázat kell a válaszhoz, remélem, nem tévedtem benne sokat!

Juhász Zoltán
nyugdíjas matematika, fizika, informatika szakos tanár

Köszönjük a magyarázatot, remélem, hogy ti is legalább annyira élveztétek ezt az öt perces továbbképzést, mint én, amikor megkaptam a kérdésemre a választ.