Oldalak

2014. október 29., szerda

A megtalált kalap

Mostanság igencsak nagy kedvemet lelem újra a regényolvasásban, egymás után olvasom régi kedvenceimet, amelyeket újakkal egészítek ki. A minap éppen Stephen King egy rémisztő könyvét olvastam, s már nem tudom, hogy mi végett, közben eszembe jutott az egyik könyv, amit megboldogult ifjúságom hajnalán izgultam végig. Hosszú, esős, nyári napokon, amikor az időjárás miatt javarészt a szobába kényszerültünk, muszáj volt valami okossággal foglalatoskodni. Húsz évvel ezelőtt, talán nem kell mondani, a világ teljesen más volt, mint manapság, s olykor bizony támadt olyan ötlet is az emberben, hogy csak úgy szórakozásképp elolvasson egy könyvet. Gondoltam rákeresek én erre a könyvre a Google-ön.

Igen ám, de mi volt a könyv címe? Sajnos erre egyáltalán nem emlékeztem, viszont volt két szó (!) a könyvben, amire igen. Ezek közül az első a szvetter, a másik pedig az ornitológus. Talán furcsa, hogy pont erre a két szóra emlékszem, de annak fényében talán egyáltalán nem meglepő, hogy ebből a könyvből tanultam meg, mit is jelentenek ezek a szavak, számomra azelőtt (és itt a 12-13 éves énemről beszélünk) teljesen ismeretlenek voltak.

Megmondom őszintén, az elmúlt években lepett már meg a Google különböző találati eredményekkel, de hogy ezen két szó beírása után a harmadik-negyedik találat a könyv szerzője és címe volt (Adam Bahdaj: Az elcserélt kalap), azon igazán meglepődtem. Kissé talán meg is hatott, amikor a könyv borítóját láttam: újra ott éreztem magam az 1990-es évek elején, nagyszüleim szegényes kis könyvtárának egy darabját a kezemben tartva. Hogy honnan jutott eszembe? Vagy hogy miért? Fogalmam sincs. Annyi azonban biztos, hogy bár már nem én vagyok a korosztály, akinek íródott (sokkal inkább az a múlt évezred végén, az esős napokon a könyv lapjaiba bújó gyerek), újra el fogom olvasni ezt a könyvet. Ha már egyszer letölthető. Hátha azalatt a pár óra alatt eszembe jut még egy csomó kellemes emlék gyerekkorom nyári szüneteiről ezeken a hideg, ködös napokon.

A borító. Forrás: moly.hu

2014. október 18., szombat

2014. október 15., szerda

Fordulópont

10 héttel azután, hogy életmódot váltottam, igazán örömteli eseményről számolhatok be. Más bizonyára elborzadna, ha ezt látná a fürdőszobamérlegen (remélem, pár hét múlva én is közéjük tartozom), most azonban rendkívül boldog lettem a látványtól:


Ez pedig, barátaim, nem jelent mást, minthogy végre egy mázsa alá csusszant testemnek tömege, ez pedig (ha tovább boncolgatjuk) nem jelent mást, minthogy sikerült ledobnom az első tíz kilót. Nem mondom, hogy egyszerű volt, de közel sem volt akkora szenvedés, mint amire számítottam. Ezen időszak alatt egészen pontos számítások szerint 156.276 kalóriát faltam fel, 36.290 kalóriát égettem el sporttal és 196.453 kalóriát "alapjáraton" (ennyi kellett az életben maradáshoz), amiből kijön, hogy a végleges mérleg -76.467 kalória. Ha valaki még nem lenne járatos benne, ez az eldobott 76.467 kalória megközelítőleg annyi, mint amennyit 520 pohár joghurt, vagy 28 kiló kenyér, vagy 8 kiló zsír tartalmaz. Természetesen nem csak a kalóriák lelkes, s egyben kitartó számolgatása segített a nemes cél elérésében: az elmúlt 10 hétben 36 órányi tekeréssel 617 lebiciklizett kilométer is mögöttem áll. 

617 kilométer. Budapest oda-vissza, kétszer. 

Azért most már észrevehető a változás. Egyrészt, hogy magam is érzem magamon (a pozitív változást már az első pár kiló után éreztem), ugyanakkor már látom is a tükörképemen, hogy máshogyan nézek ki. Másfelől meg sokan megjegyzik, hogy mennyit fogytam. Sokan meg azt hiszik, hogy valami kórság nyuvaszt, azért fogyok így elfelé. De szerencsére nem. Van még pár jó évem. :) 

Mivel közeledik a rossz idő, így egyre kevesebb lehetőség kínálkozik arra, hogy kerékpározni menjek, így egy kicsit át kell alakítani a tervet: heti 1 kilóról vissza kell venni heti fél kilóra. A hozzáértők szerint nem is árt, ha az ember "lazít" a diétán ennyi idő után, én azt fogom tenni. Főképpen azért is, mert mozgás nélkül minden áldott nap túllépem a napi kalóriakeretemet, bármit is eszem (1200 kalória egy napra azért rendkívül kevés, még így 100 kiló alatt is). Hogy aztán hogy alakul a következő 10 hét – megírom 10 hét múlva. :) 

2014. október 9., csütörtök

Itt van az ősz, itt van újra...

Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szerető anya.

És valóban ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.

Petőfi Sándor: Itt van az ősz, itt van ujra (részlet)