Oldalak

2006. augusztus 31., csütörtök

Az 50. post

Üdv mindenkinek! Van szerencsém bejelenteni, hogy ez a napló 50. postja, szóval jubilálunk. A sors iróniája, hogy ez a 50. bejegyzés éppen a nyár utolsó, lehangoló napján születik meg, akkor, amikor már túl vagyok egy hosszúra nyúlt értekezleten, egy évnyitón, és életem első szülői értekezletén... Huh!, nem egyszerű, de azért próbálkozom, remélem, hogy nem tűnök túlzottan bénának. Az osztályomról még nem tudok nyilatkozni, mert még nem sokat találkoztunk. Most nagyon fáradt vagyok... most nem is tudok mást írni.

Ma többször is mondtam, hogy ormótlan, de senkiben nem vetődött fel a kérdés, hogy van-e ormós. Vagy csak senki nem mondta.

Nagyon elfáradtam ma. Drukkoljatok, hogy kitartsak. (Jól kezdem az évet. :-))

2006. augusztus 30., szerda

Ormótlan

Ormótlan, szoktuk mondani arra, ami nagy, idomtalan és olyan böszme. De létezik-e a szónak párja, van-e ormós? Mint vezetéknév előfordul, de a szónak az ormótlannal ellentétes jelentése is megnyilvánul itt-ott, főként régebbi szövegekben. "Ormós, furcsa kőeresz" fordul elő Kaffka Margit Színek és évek című művében, de találunk hivatkozást egy másik kéziratban egy bizonyos nyeregre is, ami "elöl ormós". Még a Wikipedia paródiájaként létrejött Unciklopédia is foglalkozik vele, persze itt a szónak csak elferdített jelentése található. Számomra az derült ki, hogy az ormós valamiféle íves, domború, díszített dolgot jelenthetett valaha.

Ma is tanultunk valamit.

Update: délután tovább nyomoztam, és kiderült, hogy az ormó lehetségesen az orom szó régi kifejezése. Valamiféle kiszögellés, kiálló dolog. Ez némiképp az ormótlant is megmagyarázná, mivel ha valami ormótlan, azon nincs semmiféle díszítés, semmi kiálló apróság.

2006. augusztus 29., kedd

Ráéreztem

Egy korábbi cikkemben már volt arról szó, hogy milyen hamar sárgulnak mostanában a fák levelei. Bár a cikk szövegében nem utaltam rá, a mellékelt képből jól látszik, hogy az egy sárgulásban lévő vadgesztenyefáról készült július közepén. Az SG.HU cikke egy tanulmányt ismertet, amelynek végső megállapítása, hogy minden egyes évvel egyre korábban érkezik a tavasz Európába, és egyre tovább tart a nyár.

Az eredmények tanúsága szerint a növények 78%-ánál a levélbontás, virágzás és a gyümölcshozás minden egyes évben korábban és korábban következett be, míg 3% esetében jelentősen kitolódott. A folyamatot különösen jól példázzák az egész kontinensen megtalálható vadgesztenyefák, melyeken mindhárom folyamat könnyedén megfigyelhető.

Hát ennyit erről. Én ugyan nem készítettem tanulmányt, főleg nem 30 évig, de nekem is feltűnt, hogy az utcában jóformán az összes gesztenyefáról lehullott már a levél, vagy folyamatosan, hetek óta hullik. Lehet, hogy a tanulmányt elkészítő, 17 nemzet tudósaiból összeállt csapat olvassa a naplómat? :-)

2006. augusztus 28., hétfő

Nyár a számok tükrében

Vidám hangulatú, fülledt hétvége után egy igen morcos hétfő fogadott bennünket. Ezen a héten véget ér a nyár, és ha már amúgy is ilyen szomorú idő van, szobám magányában ideje számadást készítenem, mire is vittem a nyár három hónapja alatt.

  • Elkészítettem családi videófelvételeink VHS-kazettáról DVD-re történő konverzióját. Az eredmény 20 DVD-nyi felvétel, amelyek az örökkévalóság számára archiválódnak.

  • A nyáron, egészen idáig, 1.500 db fényképpel gazdagítottam virtuális fotóalbumomat. (Jelen pillanatban 16.810 db fotóval rendelkezem.)

  • Kb. hatezer darab SMS-t küldtem el a kedvesemnek, míg ő dolgozott, én meg itthon punnyadtam. Nincs ennyi pénzem, hát persze, djuice nonstop a megoldás kulcsa, ajánlom minden grafománnak! 144.000 forintnyi SMS-t 9.300 Ft-ért küldtem el (ez az eredeti ár 6,45%-a), ez a nem mindegy. Megtanultam vakon SMS-t írni a telefonomon.

  • Elköltöttünk 52.240 Ft-ot benzinre, amiből 2.487 km-t autókáztunk, mégsem mentünk az országhatáron kívülre.

  • 16.200 Ft-ot fizettem új okmányokért.

  • Írtam 47 bejegyzést a Thozoo naplójába, négyet pedig a hivatalos honlapra, valamint ez utóbbira feltöltöttem 27 akusztikus dalt, valamint 1 videót.

  • Két héten keresztül 35 fok fölötti hőmérsékleten töltöttem el mindennapjaimat, ez idő alatt átlagosan napi 2-3 litert ittam meg kedvenc ásványvizemből.

  • Igazából ide akartam még azt is írni, hogy mennyit neteztem, de az Enternet on-line ügyfélszolgálatának ez a funkciója már megint nem működik, így ez most kimarad. Ha meglesz később, pótolom!
    (5 órával később működik: lefelé 136,7 GB, felfelé 41,1 GB, hm, nem mondható túlzottan soknak.)
Nos, röviden ennyi.

2006. augusztus 24., csütörtök

Gólyatábor

Hamarosan elkezdődik az iskola, újra oktató-nevelő munkát fogok végezni mintegy 10 hónapon keresztül, kisebb megszakításokkal. Ráhangolódásként tegnap meglátogattam az új játékosoknak szervezett gólyatábort, ami, meg kell mondjam, nagyon jóra sikeredett. Az én szemszögemből nézve mindenképpen, de úgy gondolom, hogy a leendő elsősök sem krízisként élték meg a dolgot, ugyanis meglehetősen sokan otthonosan mozognak a terepen. Bár szokás szerint van egy-két ember, aki eléggé el van veszve; ők kissé a valamikori önmagamra emlékeztetnek. Én ugyan annak idején nem voltam gólyatáborban (véleményem szerint annak idején még nem is volt, de erre nem vennék mérget), viszont költöztem kollégiumba, és ott egy kicsit el is vesztem saját magam számára is, de aztán több éves munkával visszataláltam, csak akkorra meg már el is kellett ballagnunk: mindegy, ez talán nem is annyira lényeges.

A különböző ismerkedési- és vetélkedős programokban, mint leendő osztályfőnök, szerepet is kaptam: egy éjszakai, térképpel barangolós csapatversenyben az egyik fagyizó melletti állomáson alkonyattól kezdve vártam a csapatokat, akik jöttek is csőstül. Megérkezésükkor kiosztottam a feladatot: eszperente nyelven írják körül a fagyi szót. Mivel 11 csapat érkezett, 11-szer mondtam el a feladatot, közben próbáltam kiválogatni azokat az embereket, akik leendő osztályom tagjait képviselik, de nem mondhatnám, hogy túlzottan sokan jöttek el a táborba. Ez azonban nem keserített el, ugyanis a hátralévő négy évben bőven lesz időnk ismerkedni.

Két kép az esti versenyről, izibe':

Készül az eszperente mese


Beírom a pontot igazságosan, mátkám meg lefotóz, jól

A gólyatábor 3 napos, azonban én a második és harmadik napján nem tudok részt venni egyéb elfoglaltságaim miatt. Minden gólyának nagyon jó szórakozást kívánok, érezzétek jól magatokat, szeptemberben találkozunk!

2006. augusztus 22., kedd

Jelek nyomában


Ismerősek a jelek? Hát persze. Manapság ezt mindeki vágja a fiatalabb, és a "nem túl öreg" korosztályban. Azonban korántsem biztos, hogy mindenki tudja is, miért pont a klasszikussá vált Play kapta jelölésként a háromszöget, a Stop funkció pedig a négyzetet. A jelek ilyetén elterjedése, és mondhatni szabványosítása a bakelitlemez trónját követelő magnókazetta megjelenésének idejére tehető. Eleinte szinte mindenk gyártó máshogyan jelölte az egyes funkciókat, leggyakrabban a Play, Stop, Rewind, Fast Forward feliratok terítettek, de szinte szükségszerű volt, hogy ezen szövegek és rövidítéseik (FF, REW) helyét a nemzetközi nyelv, a kép vegye át. Az apró piktogramok jelentése ma már tulajdonképpen nem is aktuális: a lejátszás (play) jele valójában nem egy háromszöget, hanem egy nyilat akar jelenteni, a szalag mozgásának az irányát. (A magnókazetta szalagja ilyen irányban mozgott lejátszáskor.) Ebből már érthető, hogy a gyorstekerés (fast forward) funkciót miért jelölte két, a lejátszáséval egyező irányú nyíl, és a visszacsévélés (rewind) miért volt pont az ellenkezője.

A magnókazetta mára szinte eltűnt a süllyesztőben, helyét a digitális technika vette át, de a korszakra, úgy tűnik, örökre emlékezni fogunk, vagy legalábbis addig, amíg a szabványossá vált, mindenki által érthető jelek el nem tűnnek.

2006. augusztus 21., hétfő

Tűzijáték 2006

Néztem az RTL Klub-os közvetítést, még jóval a tűzijáték megkezdése előtt. A Híradót követően dr. Pataki Zita a maga derűs hangján közölte, hogy a tűzijáték megkezdése után a parton álló érdeklődők rögtön tapasztalják majd a változást. Így is lett, és hát ez lett a vége. Próbálunk ünnepelni, ráköltjük a milliókat, szervezik és csinálják, mégis pontban akkor kell, hogy lecsapjon a vihar, amikor elkezdődik a tűzijáték. Nem előtte, nem utána: pontosan annak az ideje alatt. Kárba veszett megannyi ember munkája, de ami még borzasztóbb: sokan az életükkel fizettek a kíváncsiságukért.

Csak képzeljük el az élethelyzetet: családtagjaink kimennek, hogy kikapcsolódásként megnézik a tűzijátékot - és nem jönnek soha többé haza.

Megítélésem szerint az sem normális dolog, hogy több, mint egymillió ember zsúfolódik össze egy ekkora helyen, figyelve az eseményeket. Ott még a legkisebb balesetből is pillanatok alatt tömegszerencsétlenség válhat, a legnagyobb odafigyelés ellenére is, nem még egy ekkora viharból.

A comment.com idevágó postjában jerry nevű hozzászóló ragadta meg szerintem leginkább a lényeget:

Őszintén szólva ha valaki figyelmeztetett volna előtte, az emberek 70% egy méterrel sem ment volna odébb (mint ahogy én sem)gondolván, hogy senki nem fog megsérülni egy kis esőtől. Hát nem így lett sajnos.

Ez történt tehát 2006-ban, az új kenyér ünnepén. A fokozott biztonság ellenére egyre nagyobb problémák ütik fel a fejüket, bár most kétségtelenül nem a tűzijátékot szervezők, hanem az időjárás kavart bajt.

2006. augusztus 20., vasárnap

Az utca népe

Az utcáról beszűrődő párbeszédek mindig hordoznak magukban némi érdekességet. A hétvégén hallott szösszenet körítéseként el kell mondanom, hogy iszonyatos hangerejű gyereksírást és biciklizörgést hallottam, majd azt követően a következő párbeszédet:

- Nem gyössz?
- He, én felülök, mer' végigordíjja az egész utat, oszt menten sík ideg vagyok.

Nagyon jól szórakoztam.

2006. augusztus 16., szerda

Jogsi

Az elmúlt hetekben új jogosítványt igényeltem, ami anyagilag tönkretett. Egy orvosi vizsgálat, amely megállapítja, hogy még nem vagyok vak és hogy hallom, amit suttognak nekem, 5 ezer forintomba kerül. Ezért kaptam egy papírt, amivel egy okmányirodához kellett befáradjak. Az éppen kellemetlen hangulatú ügyintézőnő, még azelőtt legombolt rólam 4 ezer forintot, hogy bármi történt volna. Utána már lehetett aláírnom, fényképet készíttetnem és hasonlók. Tegnap pecsétes papiros formájában kaptam meg az értesítést, hogy újdonsült jogosítványom boldog tulajdonosa lehetek, ha megest befáradok és átveszem azt - és persze viszem a régit, amiből újrafeldolgozott papír készül majd egy hűvös hajnalon.

2006. augusztus 15., kedd

Büfisztori

A hétvégén egy 11 éves rokongyermek képében jött el a megvilágosodás. Délutáni pihenésünk kínos csöndjében félve tette fel cérnahangján a kérdést:

- Büfögjek egyet?

Az ember ilyenkor azért kicsit elveszíti a kapcsolatot a külvilággal, és próbálja megkeresni magában, mi lenne az a válasz, ami az ilyen korú gyermek fejlődését előrébb vinné. Ugyanakkor a pajkos kíváncsiság által is hajtva, na meg hogy demonstráljam, mennyire gyermekbarát is vagyok, megadtam kérésére a csillogó szemeiből kiolvasott egyértelmű választ:

- Hát persze.

Vészes gyorsasággal két három levegő-buborékot eresztett le a torkán az emberpalánta, majd egy akkorát röffentett, hogy a Titanic hajókürtje szégyelletében biztosan elhajlott volna. Gratuláltam is neki, de ő ifjonti hevében annyira belejött ebbe a mókába, hogy még legalább tíz büfit lökött a levegőbe, hangos zajkitöréssel, majd kacagással körítve. Úgy gondoltam, hogy ez már inkább árt, mintsem használ a fejlődésnek, így megkértem, hogy hagyja abba ezt, eleget hallottuk, nagyon jó volt, de a levegő olyan sok haszontalan, káros anyaggal telt meg, hogy ideje szellőztetni.

A kis holtidőben, amikor újra csend volt, részletes képet kaphattam arról, hogy mi ennek a technikának az előnye, hátránya, és hogyan tud valaki úgy böffenteni, hogy semmiféle inger nem vezérli rá. Persze bízva a gyermeki szellem kreativitásában, és soha meg nem szűnő, produkálás iránti vágyában, kis idő múlva újabb kérdés következett.

- Elhiszed, hogy tudok fingani is?

Kimerevedett szemmel és sűrű bólogatás közben hittem el ezt neki, sőt, megkértem, hogy ha lehet, ezt már ne most demonstrálja, hisz oly' terhelt a levegő, de kérésemet félbeszakította egy, a földrengésekhez hasonló robaj, amely az imént említett cselekvés megtestesülése volt. Lélekszakadva rohantam az ablakhoz, és küzdöttem meg az azt záró szerkezettel, mindeközben azon gondolkodtam, hogy hogyan fér el egy ilyen kis gyerekben ennyi gáz.

Az igazi csapást azonban nem is az jelentette, amikor a büfiparádé után jelezte, hogy megy, és kimossa a száját (?), hanem amikor bevezetett engem a fingtechnika rejtelmeibe is, amely - tekintve, hogy elég vizuális típus vagyok - olyan szinten sokkolt, hogy azóta sem sikerült feldolgoznom:

- Ezt azért nem szeretem csinálni - mondta nekem megfontoltan -, mert ha koncentrálok, akkor az orromba megy a nyálam.

Itt éreztem úgy, hogy ma már nem tudok többet tenni a társadalomért, és elhagytam a szobát.

2006. augusztus 14., hétfő

Bittorrent letöltés PC nélkül

Ezt is megértük. Úgy tölthetünk torrentről, hogy szerencsétlen, a letöltésbe belefáradt PC-nk szabadságra mehet. A Terminal cikkében derült számomra minderre fény; azt kell mondjam, nagyon szerencsés kezdeményezés: egy vezeték nélküli router, ami egyszerre hét BitTorrent adatfolyamot képes kezelni, PC nélkül. Magam is eléggé nehezen kezelem a helyzetet, amikor másodpercenkénti 2-3 kilobájtos letöltési sebesség mellett töltök valamit, ami fontos, és máshonnan elérhetetlen, ezért bekapcsolva kell hagyni a gépet, akár napokra is. Sávszélesség és számítógépem kapacitásai abszolút kihasználatlanok, csak a villanyóra pörög. Az ASUS WL-700GE úgy tudja megvalósítani a PC nélküli letöltést, hogy egy 160 GB-os merevlemez is helyet kapott a burkolaton belül. Három USB 2.0 csatlakozója és 5 Ethernet portja van, így otthoni hálózatokhoz bőven elegendő.

Egyedüli elriasztó tényező a router ára lehet: mivel újdonság, és friss, megmégeddigilyennemvolt, ezért közel 77.000 forintba kerül, jobb helyeken. (Rosszabb helyeken 97 rugót is kérhetnek érte, de ne engedjétek magatokat becsapni.)

---
Illusztráció: http://taiwan.cnet.com, a linkre kattintva több tényfeltáró kép is látható

Update: időközben a Terminal honlap átalakult, és nem találtam meg rajta a cikket. Sorry, a postban elhelyezett link a főoldalra visz. (2006.09.04)

A város címere

Vannak dolgok, amikkel együtt kell élni. Ilyen például a közeli sertéstelepről áradó förtelmes szag, ami minden költői naplemente alkalmával ellepi a fél várost, és alattomosan terjengve beszivárog a nyitott ablakon. Szellőztetni sem lehet - mert hiszen hova? Nincs előle menekülés, tűrni kell.

Egy kollégám szerint a hely, ahol élünk méltán elnyerhetné a Legbüdösebb magyar kisváros címet, sőt: a város címere lehetne egy orrát befogó malac.

Valóban, igaza van.

2006. augusztus 13., vasárnap

Hajsza

Barátnőmet üldözik a macskák.

Munkahelyén alig több, mint 2 hónapja találkozott először egy fenevaddal, aki éppen akkor adott életet egy pár újabb, vérszomjas kölyöknek. Találkozásuk már akkor sem volt felhőtlen: a bestia a legjobb szándékú közeledés ellenére is belemart kedvesem alkarjába. Később egy ízben, amikor munkahelyi kötelessége a fenevad területére hívta, több percig kellett várakoznia, mivel a dög annyira fújtatott és pöfékelt, hogy az éppen kéznél lévő tolókocsi meglóbálása sem tántorította el attól, hogy támadjon. (Valljuk be, én hozzávágtam volna.) Minden mozdulatra ő is bemozdult, figyelve az eseményeket. Aztán pedig, amikor végképp úgy tűnt, hogy a macska ma nem vette be a gyógyszerét, meg kellett őt kerülni.

Ma már dupla támadást intézett a macskacsalád: előkerült valahonnan a bősz anyamacska hőn imádott párja, aki, ha lehet, még rondább, mint maga a Főellenség. Így együtt, szövetkezve próbálták meg eltenni a kedvesemet láb alól. Mindkét macska támadásba lendült - ekkor azonban a szembeszomszéd fekete kutyája, mintegy varázsütésre, a kertben termett, és megkergette a macskákat. Azok meglepetésükben nem tudtak nagyon menekülni, eltűntek a susnyásban a kutyával együtt, hatalmas port verve, majd ágak recsegése, vernyákolás és füffögés hangzott fel a kertből.

Nem tudni mi történt, de a kutya vigyorogva távozott a kinyitott kapun.

2006. augusztus 11., péntek

Felelőtlen száguldás

A minap felelőtlenül száguldottam a Szolgálati Kétkerekűn. Jól esett. Katt a képre, ha megnéznéd! (Mobilos videó, gagyi minőség, de egynek jó.)

(2007.12.14.: Időközben a videót mégiscsak eltávolítottam, mert a minősége hagyott kívánnivalót maga után, és hát magamfajta profi nem engedhet meg ilyen silányságot.)

2006. augusztus 10., csütörtök

A ceruza

Kérdések és válaszok a grafitceruzáról.

Miért sárga a grafitceruza bevonata?

Az 1800-as években a legjobb minőségű grafit Kínából érkezett. Az amerikai ceruzagyártók egy speciális módszerrel szerették volna tudatni a vásárlókkal, hogy az ő ceruzájukban kínai grafit van, ezért sárgára festették azokat. Így maradt a ceruza színe hagyományosan okkersárga. A ceruzáknak egyébként országonként eltérő "hagyományos" színük van, lásd a Wikipedia kapcsolódó cikkét.

Mit jelent a "H" és "B" jelölés a ceruzákon?
A gyártók a H betűvel az adott ceruzába töltött grafit keménységét (Hardness), míg a B-vel a grafit sötétségét (Blackness) jelölik. Így egy HB-s ceruza kemény grafitot tartalmaz, ami fekete színű. Egy 3B-s ceruza puha grafitot tartalmaz, ami nagyon fekete, míg egy 2H-s ceruza igazán kemény grafittal van felvértezve. Persze a jelölések kombinálhatóak, egy 3HB-s ceruza extra kemény, de nem túl fekete grafittal van töltve.

Honnan ered a ceruzák márkaneve?
Régebben az íróeszközök fémezüstből vagy ólomból, faszénből vagy krétából faragott szerszámokból álltak. A szén egy származékát, a grafitot egy ismeretlen személy Anglia Seathwaite-völgyében fedezte fel 1564-ben és itt rövidesen megjelentek az első ceruzák. 1761-ben Kaspar Faber -a Faber-Castell cég alapítója- a Nuremberghez közeli Stein városában ceruzagyártáshoz kezdett, majd Hardtmuth osztrák és Conté francia kutatók újításai következtek. Nicholas Conté a grafit és az agyag kiégetett keverékét egy fából készült foglalatba helyezte. Ezzel a metódussal, bármilyen keménységű ceruzát lehetett készíteni, mely a művészek és a rajzolók számára is igen fontos volt.

---
Forrás:
www.pencils.com
http://en.wikipedia.org/wiki/Pencil
www.kes.hu

Illusztráció:
www.fotosearch.com

2006. augusztus 9., szerda

Éjjeli fényözön

Tegnap éjjel a fiatalság hőbörgött az utcán, hajnali fél egykor. Felébredtem, és kinéztem az ablakon: páratlan látványban volt részem.

2006. augusztus 8., kedd

Szívás drágáér'

Zenelejátszót az ember nem választ magának csak úgy ripsz-ropsz. A kínálat ugyanis mindenhol elég nagy, zavarba ejtő a sok pici csillogó kütyü tudása, alig lehet belőlük megtalálni azt, ami színben is és képességiben is az igényeinkhez igazodik. Néha a termék mellett elhelyezett árcédula is tud némi pírt csalni az ember arcára, de általában, amikor már benne vagyunk a vásárlásban, hajlamosak vagyunk erről elfeledkezni.

Egy ilyen pirítós-árcédulásat vásároltam én is, gondolván: megéri az árát. Mégse veszek valami olcsót, ez biztosan tartós darab, ha már ennyibe kerül. Aranyos kis gép volt, felvértezve mindennel, hatalmas memóriájával pedig abszolút az élmezőnyben járt az árát tekintve. Nagy reményekkel hajtottam vele haza, és amint lehetett, ki is próbáltam. Nagyon jó. Szépen szól. Kaptam 2 bónusz számot is a lejátszóval; feltételezem a szerzői jog miatt ez legalább 3000 forintomba került a vételár kifizetésekor, de sebaj! Egyszer élünk, megengedhetjük magunknak.

Töltsünk föl rá számot. Minden tökéletes, majdnem telepakolom a memóriát, bírja. Lejátssza. Aztán, amikor a zenehallgatás élvezete a csúcspontra hágna, hirtelen csend.

Mi történt? Kikapcsolt. Eh, szoftverhiba. Kapcsoljuk be. Igen ám, de nem lehet. Elem ki, elem be. Semmi. Akkor formázzuk meg. Csatlakoztatva a számítógéphez, az hozzáfog viccelni, és az USB eszközt nem lehet felismerni... kezdetű poénját süti el. Nem nevetek, inkább ráncolom a homlokom. Mit tegyek? Sehogy nem működik. USB sebesség le, port ki-port vissza, port újrainstallálás, semmi nem működik. Az USB eszközt, akárhogyan is nézzük, nem lehet felismerni, és ehhez az állásponthoz a gép mindenképpen ragaszkodik. Aztán egyszer csak: felismerte. Kapok egy meghajtót, amin semmi nem látszik, és az egész gépem lefagy ezt követően. Még jobban ráncolom a homlokom. Végső elkeseredési stádiumban supportnak telefon, természetesen csak csörög, senki nem veszi fel. Magyarország 2006, mit várunk? A ráncok már, mint sötét felhők, gyülekeznek a homlokomon. Tegyük be a driver CD-t; nem kell ugyan, hiszen meghajtóként látszik, de hátha. A CD összes alkalmazása csak a CD-vel együtt képes elindulni, nem telepíti fel magát, ráadásul DelAll nevű trójai vírussal fertőzött az egész lemez. Felejtős.

Kétségbeesetten nyüstölöm még 2 órát az egészet, aztán feladom.

Felháborító, hogy egy eszköz, amire kiadom a fizetésem egy jelentős részét, mindössze 5 percig volt képes normálisan működni. Ennyi erővel azt is ráírhatták volna, hogy használat után eldobandó. Mert számomra ennyit ért az egész.

Másnap visszavittem, ki akarták cserélni egy ugyanilyenre, de én ragaszkodtam egy másik típushoz. Mert hülye azért nem vagyok.

2006. augusztus 6., vasárnap

Kommentstop

Mivel távollétem alatt a külföldi komment-spam áradat keze betette a lábát, elárasztva a naplót teljes mértékben; illetve olyanok is voltak, akik a névtelenség homályába burkolózva adtak számot felettébb nagy rajongásukról, igencsak kifogásolható módon, így kénytelen vagyok kikapcsolni a kommentezést. Ezentúl ha mondandód akad a napló bejegyzéseinek témájával kapcsolatban, írj egy levelet a thozoonaploja@gmail.com címre. Köszönöm!

---
Update: a kommentstopot 2006. szeptember 13-án feloldottam, olvasd el a cikket, hogy tudj üzenetet küldeni!