Azt hiszem, itt az ideje, hogy röviden összefoglaljam, min kell nap mint nap keresztülmennem azért, hogy jogosan megérdemelt okiratomat kézhez kapjam. A történet onnan indul, hogy nem is olyan régen, mintegy 8 hónapja lezáróvizsgáztam. Parázs teljesítményem megkérdőjelezhetetlen volt, ám az ezért kapott diplomát nem állt módomban akkor átvenni, mivel a sokak által átkozott nyelvvizsga-bizonyítvánnyal akkor még nem rendelkeztem. Később azt is megcsináltam, ahogy kell, majd december 22-én befáradtam Óbudára, hogy leadjam ezt az okiratot. Ott leginkább egy 30 napos várakozási időt emlegettek nekem. Jó munkához idő kell (rosszhoz meg még több), ezért beletörődtem, hogy legkésőbb január 22-re válhatok újra diplomás emberré. Telefonszám meghagyva, telefon bekapcsolva, mégsem történt semmi heteken keresztül.
Ekkor telefonáltam először a tanulmányi osztályra. Volt egy kis hűha, meg hogylehetaz?, de utána be kellett látniuk (meg nekem is), hogy nemhogy nincs kész a diplomám, de annak elkészítéséhez még hozzá sem fogtak. Ekkor azért némiképpen morcos lettem, de mivel a legtöbb hivatalos papíromat hasonló eljárásrendben kaptam meg, mondhatni nem is foglalkoztam vele. Igaz, hogy a suliban már be kellett volna mutatni ekkorra a diplomámat, de ez ugye az én problémám, őket vajmi kevéssé érdekelte.
Mi sem támasztja ezt alá jobban, minthogy jövő heti érdeklődésemkor engem kapcsoltak egy másik helyre, ahol közölték velem, hogy ha készen lesz majd értesítenek, viszhall. Így amikor letettük a telefont, pislogtam csak. Amikor egy újabb hét eltelt, megint telefonáltam és újra elmondtam ki vagyok és mit akarok. Mindent végig soroltam, majd jött a kérdés:
- Ön kecskeméti?
Nem, mondom, csak az első K betűje stimmel, szóval ezen még dolgozni kell. Mivel a Neptun-kódom (amivel 4 féléven keresztül azonosítottak engem) és anyám neve nem volt elegendő a pontos beazonosításomhoz, ezért megkértek engem arra, hogy juttassam el hozzájuk a szakdolgozatom angol címét, így egész biztos, hogy az én nevemre állítják majd ki a diplomát. Kicsit meglepett engem, hogy az előbbi adatok nem elegendők ahhoz, hogy kiderüljön, ki is vagyok, de elküldtem a dolgozat angol címét. Két hétig csak a "Jövő hétre elkészül" című örökzöldet húzták a vonal másik végén, amikorra is az asztalra csaptam immáron a hatvanadik napon és kértem, hogy mielőbb és hogy tulajdonképpen azonnal mostmár.
- Értesítenek végre, ha elkészül? - kérdeztem.
- Inkább Ön telefonáljon.
Fullextrás kiszolgálás. Telefonáltam majdnem egy héttel később.
- A diplomája elkészült - közölték hűvösen.
- Remek. Mikor vehetném át?
- Ja, hát úgy még nincs kész. Ugyanis ezeket az iratokat a dékán úrnak is alá kell írnia.
Ekkor pattant el valami bennem. Meg kellett kérdeznem a lehetetlent:
- Hölgyem, tudna nekem egy pontos időpontot mondani, amikor végre megkaphatnám a diplomám?
- Hát pontos időpontot semmiképpen sem tudok ígérni Önnek. A dékán úr nagyon elfoglalt.
Abban maradtunk, hogy jövő héten telefonálok újra. Ennek ellenére valami hihetetlen dolog történt másnap: csörgött a telefon és a fülembe dúdolták, hogy most aztán öröm, s vigasság, elkészült a diploma teljes mértékben, mehetek azt a következő héten átvenni. Hát itt tartunk most, kérem, a nyelvvizsga leadását követő 68. napon.
Arról, hogy melyik adat nem stimmel a diplomán, az átvételi procedúra után beszámolok. :-)
Ekkor telefonáltam először a tanulmányi osztályra. Volt egy kis hűha, meg hogylehetaz?, de utána be kellett látniuk (meg nekem is), hogy nemhogy nincs kész a diplomám, de annak elkészítéséhez még hozzá sem fogtak. Ekkor azért némiképpen morcos lettem, de mivel a legtöbb hivatalos papíromat hasonló eljárásrendben kaptam meg, mondhatni nem is foglalkoztam vele. Igaz, hogy a suliban már be kellett volna mutatni ekkorra a diplomámat, de ez ugye az én problémám, őket vajmi kevéssé érdekelte.
Mi sem támasztja ezt alá jobban, minthogy jövő heti érdeklődésemkor engem kapcsoltak egy másik helyre, ahol közölték velem, hogy ha készen lesz majd értesítenek, viszhall. Így amikor letettük a telefont, pislogtam csak. Amikor egy újabb hét eltelt, megint telefonáltam és újra elmondtam ki vagyok és mit akarok. Mindent végig soroltam, majd jött a kérdés:
- Ön kecskeméti?
Nem, mondom, csak az első K betűje stimmel, szóval ezen még dolgozni kell. Mivel a Neptun-kódom (amivel 4 féléven keresztül azonosítottak engem) és anyám neve nem volt elegendő a pontos beazonosításomhoz, ezért megkértek engem arra, hogy juttassam el hozzájuk a szakdolgozatom angol címét, így egész biztos, hogy az én nevemre állítják majd ki a diplomát. Kicsit meglepett engem, hogy az előbbi adatok nem elegendők ahhoz, hogy kiderüljön, ki is vagyok, de elküldtem a dolgozat angol címét. Két hétig csak a "Jövő hétre elkészül" című örökzöldet húzták a vonal másik végén, amikorra is az asztalra csaptam immáron a hatvanadik napon és kértem, hogy mielőbb és hogy tulajdonképpen azonnal mostmár.
- Értesítenek végre, ha elkészül? - kérdeztem.
- Inkább Ön telefonáljon.
Fullextrás kiszolgálás. Telefonáltam majdnem egy héttel később.
- A diplomája elkészült - közölték hűvösen.
- Remek. Mikor vehetném át?
- Ja, hát úgy még nincs kész. Ugyanis ezeket az iratokat a dékán úrnak is alá kell írnia.
Ekkor pattant el valami bennem. Meg kellett kérdeznem a lehetetlent:
- Hölgyem, tudna nekem egy pontos időpontot mondani, amikor végre megkaphatnám a diplomám?
- Hát pontos időpontot semmiképpen sem tudok ígérni Önnek. A dékán úr nagyon elfoglalt.
Abban maradtunk, hogy jövő héten telefonálok újra. Ennek ellenére valami hihetetlen dolog történt másnap: csörgött a telefon és a fülembe dúdolták, hogy most aztán öröm, s vigasság, elkészült a diploma teljes mértékben, mehetek azt a következő héten átvenni. Hát itt tartunk most, kérem, a nyelvvizsga leadását követő 68. napon.
Arról, hogy melyik adat nem stimmel a diplomán, az átvételi procedúra után beszámolok. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése