Oldalak

2008. június 30., hétfő

Még ma

Még ma van lehetőségetek megkeresni a választ nyereményjátékunk kérdésére, és beküldeni azt a szerkesztőségbe! Holnap sorsolás következik, szóval aki lemarad, az kimarad. Szedjétek össze magatokat, válaszoljatok és izguljunk együtt a sorsoláson!

2008. június 29., vasárnap

Közgé C, 2004-2008.

Az ember nem is gondolná, de négy év rendkívül gyorsan eltelik. Különösen akkor, ha az ember tanár, és nincs a négy évben ismétlés, nincsenek olyan ismeretek, amikhez már megvannak a tananyagok és a dolgozatok, minden órára készülni kell. Az ember gürizik, mint állat és csak azt veszi észre, hogy újabb és újabb hónapon van túl. Valahogy így telt el nekem is az első négy év, és ebben a négy évben központi szerepet játszott az az osztály, akik alig pár napja érettségiztek le, és akikről már olyan sokat írtam.

Közelebb voltam a húszhoz, mint a harminchoz, amikor elkezdtem a pályafutásomat a suliban, most meg éppen az ellenkezőjét mondhatom el. Ennek ellenére egyáltalán nem bánt a dolog, most van kedvem tovább csinálni. (Csak év eleji nyitó- és év végi záróértekezletekre nem kellene járnom, mert olyankor mindig elmegy a kedvem még az élettől is, de ez múló állapot, és nem is ide tartozik.)

K12C az érettségi vizsgabizottság előtt, a vizsgák után

Amikor ezt a fényképet elkészítettem, tudtam nagyon jól, hogy soha többé az életben így egy csoportban nem fogom látni őket, és ez azért rosszul esett. Amilyen első osztályban volt a viszonyunk (ordítottam én sokat rájuk), nem gondoltam volna, hogy így megkedvelem őket, de aztán mégiscsak voltak az osztályban olyan emberek, akik miatt érdemes volt próbálkozni, néha egy-egy újabb, a tananyaghoz olyannyira nem kapcsolódó érdekességet belecsempészni az órába, vagy jobban elmerülni egy témában. És persze sokat tanultam tőlük is. A mai napig nem tudnám, hogy mi a dászíp, vagy a sima kifejezőeszközök jelentése, ha nem tanítom őket és kimaradnak az életemből.

Azért, hogy mindig emlékezzek rájuk, álljon itt egy pár fotó olyan iskolai, tanórai eseményekről, amin közösen vettünk részt.

Eligazítás az óra elején.
(2005)


Számot cseréltünk. :-)
(2005)


Digitális fényképezőgép paramétereinek vizsgálata
(2005)


Így terjed a pletyka
(2005)


Egy kicsit nem figyelek oda, és máris...
(2005)


Engem is célbavettek :-)
(2005)


Pár korty Kinley gyömbér, kiszáradás ellen.
Hogy fizessek is valamivel, dedikálom az üveget.
(2005)


A gépteremben enni szigorúan tilos!
(2005)


Kinyílt, indulás befelé!
(2005)


Hangulat óra elején. (Na itt motiváld őket!)
(2005)


Elméleti oktatás
(2005)


Orcám, mint eszköztár
(2005)


Megnézzük, megvitatjuk.
(2006)


Elmondom, hogy lesz.
(2006)


Na várjál csak, mit csinálnak azok ott hátul?
(2006)


Nem volt hangulatom olyannyira a fényképezéshez.
(2006)


Teremcsere: 18 kockával egy négy számítógépes tanirodában.
Jóhogy mobilozok.
(2007)


Mit találtatok a YouTube-on?
(2007)


Ez bizony valami érdekes...
(2007)


Félévi jegyek megbeszélése. Hű segítőm az Excel.
(2007)


Na, mondjad, mit tudsz?!
(2007)

Isten veletek srácok! Jöjjön össze minden, amiben hittetek és amit elterveztetek! Remélem, még találkozunk valamikor...

---
A történelmi képeket köszönjük Sancyboynak.

2008. június 28., szombat

Hedszet

Nem igaz, hogy két mp3 lejátszó ugyanolyan. Nem igaz, hogy - mivel az mp3 fájl ugyanaz - ugyanazt halljuk vissza két lejátszóból, még akkor sem, ha ugyanazt a fejhallgatót használjuk. Ez talán a különböző hangzásképeknek, zajszűrő technikáknak és különbözőképpen alkalmazott dinamikáknak köszönhető, melyek fejlettsége legtöbb esetben a lejátszók árával egyenesen arányos.

Sony Ericsson HPM-70 headset

Ma délelőtt konzumáltam a fent látható headsetet telefonomhoz, és meglepő, hogy a telefonom, ami nem egy vókmenmobil, mégis mit ki nem képes adni magából. Persze nem a headsettel együtt csomagolt agybadugós fülhallgatókkal értem el jó eredményt, hanem az átalakítónak köszönhetően volt szerencsém használni az egyébként igen nemes, puha és könnyű TDK MP100-as fejhallgatómat, amit még - általam kiválasztott ajándékként - a kedvesemtől kaptam pár éve, Valentin-napra.

TDK MP100

Hihetetlen jól szólnak a dalok, a közel két éve vásárolt mp3 lejátszónk hangminősége meg sem közelíti. Teltek a basszusok, a magasak az agykéreg szélén táncolnak, eszméletlen jól szól az egész, és nagyon élvezem, hogy a memóriakártyára felmásolt dalaim özöne mindig velem van. Nem kell külön lejátszó, csak vinni kell a fülest, és mehet a zene.

Azért két megjegyzés idekívánkozik:

  • Sonyék valami trackváltó gombot tehettek volna a telefonra (K610i), walkmanszéria ide vagy oda. Nem kellemes bemászni a menübe, aztán megint és megint egy menübe, majd ott zeneszámot váltani. (Update: Gabbek kommentelőnk megoldotta a kérdést.)
  • Mikor érünk el egy olyan világba, ahol minden telefon alján (oldalán, tetején) van egy szabványos, 3.5mm-es jack-csatlakozó? (Gondolom soha, ha így lenne akkor ma nem költöttem volna el 2550 Forintot egy átalakítóra, ez pedig egy gyártónak sem érdeke.)
Ma ennek örültünk, holnap valami teljesen más jön.

2008. június 26., csütörtök

Huszonhatodika

Hej, édeskrisztus, adj erőt, hogy kibírjam.

Ma hajnalban bizony három óra 20 perckor kellett hozzáfognia esni. Annyira volt ez jó, hogy édes álmomból felkeltem, és becsuktam az ablakot, hogy mégse befelé nyomja a vizet, meg ha már úgyis buddogtam a kihalt, sötét szobában, élből bekúrtam a budiajtót is, amit akkor már legalább fél órája nyikorogtatott a szél. Meg is zsíroznám-olajoznám én a csatlakozási pontokat, de az ajtó olyan nehéz, hogy szerintem az is benne van, aki csinálta, így nem próbálkozom meg azzal, hogy leemeljem a helyéről. Menten agyonütne. Negyed óráig esett. Akkor kinyitottam az ablakot, hogy a bent tomboló 40 fokból legalább három rekedjen kint, talán akkor nem arra ébredünk reggel, hogy meg vagyunk halva.

Ezen éjszakai kalandot követően nyűgös lett a reggelem is. Megrémültem, amikor a kedvesem ébresztgetni próbált, mert éppen valami nagy fekete bogárról álmodtam, és azt hittem, hogy az mászkál rajtam. Még szerencse, hogy nem rúgtam orrba az imádott lányt, igazán kár lett volna érte, meg a reggeli feszített elkészülési programba se fért volna bele egy orrkötözés és vérzéselállítás. Gyors fürdés és reggelizés után meg már jöttem is be az intézménybe.

Utolsó nap van az érettségin. Fejlettebbek már látják, hogy ez azért jó, mert holnap már nem lesz érettségi, aki meg valaha foglalkozott ezzel, az meg tudja, hogy azért nem jó, merthiszen mire véget érnek a feleletek, addigra kilencszáz-csillió-ezer-ötven oldalt kell kinyomtatni a szokásos kifogy a toner - kifogy a papír - elakad - beakad - nemjóamargó - félrenyomtatja - nemférkiegyoldalra nyomtatási módszerekkel. (Én mondom, hogy nincs a világon egy olyan nyomtató, ami mindig mindent tökéletesen nyomtat, legyen szó vörddoksiról, pédéeffről, txt-ről... akármiről.) Amikor ezeket a sorokat írom, aktív kommentelőnk, Endoril felel történelemből. Tök jó hallgatni, magyarból is vérprofi volt. Kettes biztosan meglesz az érettségije, szóval aggódni nem kell azért. (Amikor meg ezt olvassa már kezében a bizonyítvány és magasról szarik az egészre; na, valahogy így tudom elképzelni.)

Ki vagyok tikkadva és fáradt is vagyok, képzeteimben finom kaják és az alvás, mint opció jelennek meg. Nem dob fel annyira, hogy amikor bejövök, 7 óra 8 percet mutat az órám, és amikor este távozok, akkor is. Szívás ez, gyerekek. Délután kettő után a világomat nem tudom.

Na, Endoril lefelelt, hamarosan véget érnek a feleletek, belelendülök a munkába. Majd írok még, ha túlélem ezt a mai napot. Borvirág, meg mindenegyéb, aludjatok, álmodjatok.

2008. június 25., szerda

640 KB

64, 128, 192, 256, 320, 384, 448, 512, 576, 640. Fejből nyomom hatvannégyesével felfelé a számokat, mind a mai napig el tudom mondani ezt a számsort. Nem is csoda: gyerekkoromban az első számítógépem minden indításkor háromszor tesztelte végig a beleépített, tetemes mennyiségű 640 KB RAM-ot. Így ment ez négy évig, így volt időm megtanulni. Penya jóvoltából 14 év elteltével újra láthatom a Vendex HeadStart PLUS (=az első gépem) boot-képernyőjét.


Jó, mi? Itt éppen a 320-ról 384-re való váltást tapasztalhatjuk a rendkívül jó frissítési gyakorisággal rendelkező borostyánsárga monitoron. Ahogy az dukál.

video

Emlék ez, gyerekek! Történelem! Visszatekintés! Múltba révedés! Nosztalgia!

2008. június 24., kedd

Ötvenöt

Érettségi van. Jegyző vagyok. Sok mindent látok.

09:55.
Lekerülnek a zakók a vizsgázókról, egyre melegebb van, és fülledtebb a levegő. Lázasan dolgozzák kifelé a tételeket, jelen pillanatban éppen egy szuper magyar feleletet hallunk. Van eleje, közepe, vége - ritkaság. Kertész Imre Sorstalanság című művéről van szó. Túl vagyok két jegyzőkönyv megírásán - még kérdés, hogy át kell-e majd írni őket.

10:55. Srác kirántja a könyvtáras tételt informatikából. Utálják általában. Ő is utálja. Egy világ omlik össze benne, és ez az arcára van írva: nem kell Neumann-elv, nem kell itt már semmit tudni a számítógépekről, csak a könyvtárról kellene beszélni - arról viszont igencsak keveset tud. Egy óra, és következik maga az izgalom, kíváncsi vagyok, mennyit tud majd mondani. Ő nem várja ezt a percet. A jegyzőkönyveket nem kellett átírni, ennek örülök.

11:55. Lement a könyvtáras tétel, jobb volt, mint gondoltam. Most éppen elektronikus levelet küld a vizsgázó a vizsgáztatónak. Vizsgáztató keresi a levelet, egyelőre nem érkezik meg: rutinos már, addig feleljen a vizsgázó elméletből. :-) Ügyes. Kicsivel ezelőtt nyúmann-nak ejtették Neumann nevét, sokszor, végig a felelés alatt, fájt ez nekem. Égetnek, mint akik még soha nem hallották a nevet. Kezdek már egy kicsit fáradni.

12.55. Elkezdődött a második kör. Ugyanaz, mint délelőtt. Angol, magyar, töri, infó, ilyen sorrendben. A második csapat sokkal jobban meg van rémülve, mint az első. Azért kitartanak. Némi szervezési probléma merül fel a vizsgáztatókat illetően, ide-oda megyek, mire megtalálom, akit akarok. Azért minden beáll rendbe, és talán hamarabb végzünk, mint gondoltam.

13.55. Lementek a második kör angol feleletei. Sok felelő nem ment nagyon túl a yes-no gondolatkörön, viszont vannak, akik egész szépen feleltek. Elnökünk fogja a fejét néha. Én lassan teljesen leblokkolok agyilag - jobban bírom, mint tavaly, de azért kell kitartás 8-tól 18-ig itt ülni egy gép előtt. Holnap már izgalmasabb lesz, a bizonyítványok kitöltése, az eredmények rögzítése, meg leszek küldve munkával rendesen.

14.55. A levegő már régen rossz. Állott. Az ablakot nem lehet kinyitni, mert a főút mellett olyan forgalom van, hogy nem hallanánk a vizsgázókat. Sikertelen nyelvtantétel folyik éppen, kínszenvedés a vizsgázónak, a kérdező tanárnak, de még nekem is, pedig viszonylag kívülálló vagyok. Túl vagyunk egy áramszüneten, kaptam új IP-címet is. :-) Fasza nagyon. Kezdek nagyon bezsibbadni, és kezdem úgy érezni, hogy a hátralévő 14 feleletet nem fogom kibírni anélkül, hogy hangosan felkacagnék, vagy összealudnám az asztalt. Kockásra ültem mindenemet, amit kockásra lehet ülni - most megyek, és járkálok egy kicsit.

15.55. Hopp-hopp, nem megy a töri tétel, póttétel húzására kerül a sor. Ez egy kicsit megnehezíti a dolgot, miszerint minden vizsgázónak le kell felelnie este 6 óra előtt, de azért próbáljuk úgy csinálni, hogy jó legyen és mindenki beleférjen. (Hogy lehet úgy eljönni érettségire, hogy van olyan tétel, amiről egy szót sem tud mondani valaki? Gyerekek!) Egyébként most legnagyobb a szenvedés és a hőség, mindenki nyűgös már ilyenkor, és ez a póttétel-húzás se dob az esemény hangulatán. Jajistenem, adj erőt, kitartást.

16.55. Hát, nem lett jobb a hangulat. Ötezer fok van, élvezet kimenni a folyosóra néha. Minden szendvicsem elfogyott, az általam szénsavasnak hitt, de valójában nem szénsavas víz is fogyóban van, az erőmhöz hasonlatosan. Hülyeségeket írok ide is, úgy kell kitörölgetni. Hrgh.

17.55. Na, vége is lett mára. Lement minden felelet időre, nem lehet panasz a vizsgára szánt percek kihasználását illetően. Kinek sikeres volt ez a mai nap, kinek kevésbé. Még összeolvassuk a jegyeket, és azt hiszem, ennyivel visszük előre ma az érettségi eredmények képzését.

18.55. Minden kész. Elindulok haza, és kiteszem ezt a postot. Vacsora után, szigorúan.

Holnap is jövök, akkor retró lesz. Készüljetek!

2008. június 23., hétfő

Olajosláncos

Na, a mai napom is jól alakult.

Délelőtt bementem, hogy elintézzem a holnap kezdődő szóbeli érettségire való készülődést, nyomtassak és összetűzzek, lyukasszak és összeállítsak. Már éppen kezdtem örülni, hogy viszonylag hamar végeztem, talán még egy nótát is elmormogtam magamban, miközben a gyalogosforgalomtól terhelt járdán kerékpároztam hazafelé, amikor a biciklim csak annyit mondott, stlakk, lehajította a láncot, a pedál pedig úgy beállt, mint idegből beírt elégtelen a rubrikába. Mit volt mit tenni, hirtelen akrobatikus mozdulatokat kellett produkálnom. A templom tövében parkoltam le az egyébként kontrafékes járgányt - a fék, érthető okokból, itt nem működött, az egyéb fékek nem fognak, így aztán kicsit csálén sikerült megállnom - mint hatéves koromban a kavicsozott úton.

Rögvest fel kellett, hogy tárjam a probléma gyökerét. Megállapítottam, hogy a lánc úgy beszorult a hátsó fogaskerék és a kereket tartó villa közé, mint torkos macska feje a köcsögbe. Nem is mozdult az meg, muszáj volt egy kis nyers erőt alkalmazni, úgy meg aztán kiugrott, persze hozzá kell tennem, hogy ekkor már csuklóig olajos volt mindkét kezem. Forgattam, pörgettem, tekertem, jó lett volna egy harmadik kéz, de nem volt. Lényeg, hogy 5 perc olajos láncrakosgatás után el tudtam indulni haza.

Itthon, gondoltam, lezárom a biciklit - igen ám, de a biciklilezáró nincs sehol. Az bizony a templom tövében maradt! Amikor mindezt így kigondoltam, csörgött a telefonom. Olajos kezemben a bicikli, gondolataimban az eltűnt lezáró, és látom, a Főnökség hív, kedvenc munkahelyem számát mutatja a telefon. Mit van mit tenni, fel kell azt venni, retkes kézzel fogadtam a hívást, és azon gondolkodtam beszélgetés közben, hogy vajon meglesz-e a lezáró, illetve hogy hogyan fogom lemosni a telefonról a fekete koszt.

Szerencsére gyorsan megbeszéltük, így aztán elindultam vissza a lakatért. Köhögött a bicikli a laza lánccal, tekertem mint állat, de azért elértem a célomat, és láss csodát, a lezáróm is meglett. Talán lenézett rám valaki odafentről, és nem hagyta, hogy a templom tövéből elcsórják a jó kis piros lakatot, ami olyan szépen tündökölt a zöld susnyásban - csodálkozom, hogy senkinek nem tűnt fel, és senki nem vitte el.

---
Holnap kezdődik a szóbeli érettségi, drukkolok nektek srácok, ti meg drukkoljatok nekem, hogy rendben menjen minden! :-)

2008. június 21., szombat

Favikon a blogspoton

Norbie vetette fel a kérdést, hogy hogyan lehet megváltoztatni a blogspoton tárolt blogok favikonját (azt a kis ikont, ami az oldal címe előtt jelenik meg a böngésző címsorában). Ha le szeretnénk cserélni a blogger dizájnos narancsszínű B betűjét, nincs nehéz dolgunk, három lépésben megoldható az egész:

1. Készítsünk egy 32×32 pixeles .PNG, vagy .GIF (vagy animált GIF) képet, vagy használjunk egy sima Windowsos ikon (.ICO) fájlt.

2. Töltsük föl ezt a fájlt egy olyan helyre, ahonnan azt direkt linkkel elérhetjük. Ekkor a képnek lesz egy útvonala, pl. http://enszerverem.hu/blogfavicon.png.

3. Nyissuk meg a blogunk sablonját (újabb blogok esetén az Elrendezéseket, és válasszuk ki a HTML-szerkesztő részt)! Itt a head tag-en belül helyezzük el az alábbi sort:

< link href="http://enszerverem.hu/blogfavicon.png" rel="shortcut icon" type="image/png">

Természetesen a href= után írott elérési út a saját képünk elérési útját tartalmazza. Ügyelni kell továbbá arra is, hogy GIF-kép alkalmazása esetén az image/png helyett image/gif, ikon esetén pedig image/x-icon írandó.

Mentsük a sablont, és csodáljuk meg új favikonunkat! :-)

---
Fontos! A blogger.com szerkesztési sajátosságaiból adódóan egy szóközt kellett a link taget kezdő "kacsacsőr" után tennem, ez a végleges kódból elhagyható.

2008. június 20., péntek

Érdekes adatok a hatszázról

Adatok a 600-ról:

  • 600-ban indult meg Kínában a könyvnyomtatás.
  • A Pannon 600 díjcsomagban 600 percet beszélhetünk a havidíj áráért.
  • A 600 a magyar nyelvben rendkívül sokszor előfordul, ha túlzásokba esünk, pl.: "már hatszázszor átnéztem, mégsem találom."
  • 600 Ft 2 és fél Eurót ér.
  • Egy 12 centiméter átmérőjű számítógép-ventilátor percenként 600-at fordulva kb. 41 köbméter levegőt szállít óránként.
  • 600 megabites internet-kapcsolattal egy DVD-nyi anyagot kb. hatvan másodperc alatt tölthetnénk le a netről.
  • Magyarországon a Mátrában Mátraszentistvánon és a Mecsekben a Misina-tetőn találhatunk 600 méter hosszú sípályákat.
  • 2 millió kutya 600 tonna kutyagumit tud termelni egy nap alatt.
  • 600 forint egyforintosokban 1.230, kétforintosokban 930, ötforintosokban 504, tízforintosokban 366, húszforintosokban 207, ötvenforintosokban 92,4, százforintosokban pedig 48 grammot nyom.
  • Az SL4PB típusjelű Intel Celeron processzor órajele 600 MHz volt.
Önök a Thozoo naplója 600. bejegyzését olvasták. Köszönjük figyelmüket. Holnap újra jelentkezünk.

2008. június 19., csütörtök

Új fejléc

Újított a fejlécen a blogger - Kisújszállás, 2008. június 19.

A méltán népszerű Thozoo naplója blog teljesen új fejléc-grafikával várta ma az odalátogató internetezőket. - A régi fejléc, úgy érzem, egy kicsit már kopottas volt - mondta el a blogger - annak ellenére is, hogy folyamatosan változtak mögötte a fotók. Mielőtt a teljes stílusváltáson átesnénk (amely be van tervezve, de oly' sok munka és gyötrelem, mire minden a helyére kerül), remélem, elnyeri ez is az olvasók tetszését.


A blogfejléc átalakítása nem volt zökkenőmentes. A grafikát pixelpontossággal kellett a régi sablonba beilleszteni, és ahogy azt a szerzőtől megtudtuk, a balga módon Internet Explorert használó látogatók mind a mai napig láthatják az illesztési pontokat, köszönhető ez a böngésző nem egészen kiforrott színkezelésének. A Thozoo naplója stábja ezért a Firefox böngészőt ajánlja.

Vajon miből alkotott a blogger? Honnan szerezte be a páratlan grafikát és feliratot? - kérdeztük. Képet az sxc.hu-ról csórtam, a betűtípus meg AajaxSurrealFreak, és innen le is tölthető (ékezetes betűket - természetesen - nem támogat).

Reméljük, hogy napról napra újabb és újabb történeteket olvashatunk A Naplóban. Rajta vagyok - mondta el a szerző -, még egy hét, és teljes szabadságon leszek, szóval akkor lesz időm mindenféléről írogatni. Addig se hanyagollak el benneteket, szóval gyertek minden nap, haverek.

Thozoo naplója

2008. június 18., szerda

Az osztályfőnök dolga

Minden munkának vannak olyan momentumai, amiket az ember nem szívesen csinál. Ilyen például a tanári, és azon belül is az osztályfőnöki munkában az adminisztráció. Rengeteg adatot és jegyet kell nyilvántartani egy-egy tanulóról, és ez év végén teljes mértékben kicsúcsosodik: ilyenkor számoljuk össze a hiányzásokat, írjuk be a jegyeket a megfelelő helyekre. Tévedés azt hinni, hogy a diák csak megkapja a bizonyítványt, amiben benne vannak a jegyek és jónapot: a tanulók eredményeit azon kívül még számos helyen kell nyilvántartani. Lássuk, mivel is telik el az osztályfőnöknek három napja azután, hogy megtörtént az osztályozó értekezlet.

1. Hiányzások
Már év közben is elég nagy a szívás a hiányzásokkal: be kell írni a függőleges vonalkát a megfelelő órára, ha a gyerek nincs ott. Ezt minden szaktanár megteszi, és ha megvan, képbe kerül az osztályfőnök: figyelni kell, hogy egy-egy hiányzás igazolt, vagy igazolatlan, annak megfelelő rubrikába kell beírni a hiányzások számát. Ehhez persze kajtatni kell az igazolások után, mert a gyerek magától nem adja oda. Pár éve, hogy ne legyen ilyen egyszerű az élet, megfejelték ezt még annyival, hogy a késéseket (percben) is össze kell adni, és ha kijön belőle egy 45 perc, akkor az is 1 igazolatlan órának számít. (Régebben 3 késés volt egy igazolatlan, függetlenül a késések időtartamától.)

Húzza, összesíti

Ezeket mind nyilván kell tartani, de mivel mindez szerintem emberi ésszel követhetetlen 35 diáknál, így Excel-táblát készítettem, amibe beírva a napi hiányzásokat, rögvest összesített adatokat kapunk, akár havi, akár tanulónkénti, akár mindkétféle bontásban. Így a hiányzások száma bekerül a naplóba, és az Excel-táblába is. Figyelni kell arra, hogy a kellő számú igazolatlan óra után a megfelelő figyelmeztetések és megrovások bekerüljenek az ellenőrző könyvbe, és a naplóba is. Félévkor és év végén pedig a hiányzásokat összesíteni kell a naplóban.


2. A jegyek, elektronikusan
Haladva a korral, a jegyeket és a mulasztott órák számát elektronikusan is nyilván kell tartani. Mindenek előtt ki kell tölteni az intézményi statisztika elkészítéséhez szükséges táblát, ebbe minden diák minden jegyét be kell gépelni a naplóból. Ha ezzel megvagyunk, nincs más hátra, mint a Magiszter nevű iskolaadminisztrációs rendszerben is megcsinálni ugyanezt - szerencsére, lévén informatikai jellegű dolgokról szól, egész jó a két táblázat közötti konverziós lehetőség, így tulajdonképpen megcsinálom a statot, abból meg kis szívással a Magiszter adattábláját, amit rendkívül okos módon beleimportálok a program lelkébe - ez megvan egy jó óra alatt.

3. A jegyek, papíron
Nem úgy van ám az, hogy csak fogjuk magunkat, és jól beírjuk a jegyeket a bizonyítványba: ennek, kérem (ahogy falun mondják) sora van.

Első lépésként a naplóba ceruzával beírt év végi jegyeket átírjuk tollal és kiradírozzuk a ceruzás jegyet. Második lépésként ezeket a jegyeket bevezetjük a gyerek bizonyítványába. Balgaság azt hinni, hogy a naplóban a tantárgyak sorrendje megegyezik a bizonyítványban szereplő tantárgysorrenddel, mert nem egyezik meg. Arra is ügyelni kell, hogy míg a naplóban számmal, a bizonyítványban betűvel kell szerepelni a jegyeknek (jeles, jó, közepes, elégséges, elégtelen). 35 gyereknél és 13 tanult tantárgynál (plusz magatartás és szorgalom) ez 525 érdemjegy szöveggel történő beírását jelenti. Minden gyereknél, minden tantárgynál fel kell tüntetni azt is, hogy a tanév alatt hány óraszámban tanulta a diák az adott tárgyat, ezt a számsort a tizedik bizonyítvány kitöltésekor már fejből nyomja az ember (nálam például 111, 37, 74, 148, 148, 37, 111, 74, 37, 37, 37, 74, 185).

Ha beírtuk a jegyeket, kimásoljuk az igazolt/igazolatlan hiányzások számát a naplóból a bizonyítványba, záradékozunk, keltezünk, aláírunk. A nem használt sorokat szépen kihúzzuk, vonalzóval.

Diákok, akikre büszkék vagyunk

Mivel informatikai szakmacsoportos osztályom van, az általuk tanult Informatikai szakmacsoportos alapozó (röviden: ISZCSA) tárgy négy résztantárgyát minden egyes diáknál be kell írni a bizonyítvány hátuljába is, szépen, kis apró gyöngybetűkkel. Természetesen itt is kell, hogy hány órában tanulta, az érdemjegy pedig szintén szöveges. (35 diáknál ez összesen 140 résztantárgy beírását jelenti az 525-ön felül.)


Ezt követi a diákok törzskönyvének kitöltése. Erről annyit kell tudni, hogy tulajdonképpen olyan, mint a bizonyítvány, csak ez az iskolában marad, míg a bizonyítványt majd valamikor a diák végleg elviszi magával. Ebbe ugyanúgy be kellett írnom az 525 érdemjegyet (szövegesen), a tantárgyak egy tanévre eső számát valamint az igazolt és igazolatlan hiányzásokat minden egyes diáknál.

Törzskönyv

A törzskönyvben igazán az a jó, hogy valaki, aki soha életében nem töltött ki ilyen törzskönyvet, kitalálta, hogy azokat a rubrikákat, amelyekbe nem írunk semmit, egyenként ki kell húzni, tehát nem átlósan, hanem - ismétlem -: egyenként. Ez egy diák esetében 31 vonalkát jelent, 35 diáknál tehát szemkápráztató jelleggel 1085 vonalkát kellett húznom. Szépen, vonalzóval.

Egyenként.

És ha ezzel is készen vagyunk, már csak be kell írni a törzskönyvbe, hogy adott diák hanyadik helyen szerepelt a naplóban adott tanévben, le kell zárni a napló haladási- és osztályozó részét, majd repesve kell várni az évzárót, ahol a törzskönyv egy szekrény mélyére kerül, a gyönyörűen megkomponált bizonyítványokat pedig a diákoknak adjuk, akik - mivel úgyis tudják, miből hanyast kapnak - zsebre vágják azt, szeptemberben pedig visszahozzák a suliba.

Örülök, hogy mindezt elmondhattam, jól esett.

2008. június 17., kedd

Firefox 3

Ma este 7 órától letölthető a Firefox 3-as, végleges verziója - már persze akkor, ha valaki van olyan sikeres ember, hogy eléri a Mozilla ezzel kapcsolatos oldalait, az ugyanis este hét óta elérhetetlen, teljesen megbénult. (Később újra megpróbáljuk!) Torrenten pár perc leforgása alatt szinte az összes nyelvi verzió elérhető persze, de onnan mi nem töltjük, mert csatlakozni akarunk a világrekord-kísérlethez, melynek során talán a Firefox 3 lesz a 24 óra alatt legtöbbet letöltött szoftver. Itt a szerkesztőségben nagyon várom a rókás böngésző legújabb, stabil verzióját, reméljük, hogy minden ígéretet (gyorsabb böngészés, alacsonyabb memóriafogyasztás) beváltanak, és a rekordkísérlet is sikerül.


Valószínűleg ez a Thozoo naplója utolsó, Firefox 2.0.0.14-es verziója alól írott cikke.

A végtelenbe és tovább!

Légy az autóban

Ti mit gondoltok? Kell egy 90 km/h-val száguldó autó légterében röpködő légynek 90 km/h-val repülnie ahhoz, hogy úgy tűnjön az autóban ülők számára, mintha egy helyben repülne? Ezt a kérdést boncolgattuk hazafelé jövet kedvesemmel, és mivel a légynek nem esett nagyon nehezére, hogy az autón belül repüljön, ráadásul azt meg nem hisszük el, hogy a vállunkról felszállva 0 idő alatt gyorsul fel az autó sebességére, ezért a válasz valószínűleg az, hogy nem kell a légynek olyan sebességgel repülni, mint amilyennel az autó száguld. De miért is nem? Kérdésünkre fizikus kollégám válaszol:

- Mi suhan át a szúnyog agyán, miközben kivülről nekiütközik a 90 km/h-val száguldó Trabant szélvédőjének?
- ????
- A segge! :o))

A fenti példával a Newton törvényeket akartam némiképpen szemléltetni, melyet amúgy is kénytelen vagyok emlegetni a száguldó autó - kontra gyanútlanul röpködő légy esetét leíró rövid tanulmányban.

Az erőhatás nagysága attól függ, milyen nagy a gyorsulás és mekkora a tömeg (F=m.a). Ha fának ütközünk, betörik a fejünk, ha szénakazalnak, akkor nem. Ezért van az, hogy az űrhajó indításakor a nagy gyorsulás ellen védeni kell az asztronautát. A Trabant gyorsulásától a pilótát nem kell különösebben védeni :-)

Ha már a rendszer felgyorsult ennek egyes részei tökéletesen együtt mozognak (kezünk, lábunk, fenekünk stb), ugyanúgy, mint bármely kezümkben lévő tárgy, nincs semmiféle extra erőhatás egyenes vonalú egyenletes mozgás esetén. Ha egy sebesen mozgó autóban feldobjuk az öngyújtót, nem fogja kiverni a hátsó ablakot, mert ugyanaz a sebessége, mint az autónak. Az orbitális pályán keringő űrállomás sem tesz kárt az űrsétát végző űrhajósban, a "köldökzsinór" sem szakad el, mert azonos a sebességük.

Ennyi példa után visszatérve a légy és az autó esetére. Együtt gyorsultak fel az adott sebességre, együtt mozognak. Az zárt autóban lévő levegő is besegít, a légy vígan repkedhet, mert a levegő is ugyanúgy mozog. (Megjegyzem, más a helyzet, ha az ablak ki van nyitva) A zárt autóban a légnomás mindenütt azonos, és nagyon gyorsan ki tud egyenlítődni a nyomás kisebb anomáliák esetén is, vagyis nem történhet meg, hogy gyorsuló autóban a vezető levegő után kapkod, a hátul ülőknek pedig piros a fejük az oda szoruló levegőtől.

Összegezve, a légy vidáman döngicsélhet körülöttünk, a szúnyog vérszomjasan tud csipkedni, ugyanúgy, mintha az autó álló helyzetben lenne.

Záró példa következik. (Annak ellenőrzésére, hogy az eddigiek teljesen világosak voltak-e.)

Valaki azt a feladatot kapja, hogy szállitson el 6 tonna papagályt egy kamionban egy távoli helyre, de a feladat eléggé aggályosnak tűnik, ugyanis a kamion csak 3 tonna teher szállítására alkalmas. Az eszes kocsikísérő ötlete az, hogy ő majd a kocsiszekrényt egy bunkós bottal folyamatosan üti-veri, így a papagályoknak cirka fele állandóan a levegőben repked, ezért a kamion terhelése teljesen rendben lesz.
Kérdésünk: igaza van-e (természetesen az egész elvi jellegű kísérletnek számít)

Válasz: Semmiképpen sem jó a válasz, hiszen a madarak elrugaszkodása is erőt képvisel, másrészt Archimédesz törvénye a gázokra is igaz, azért amennyi súlyú levegőt kiszorítanak, annyi erővel "támaszkodnak" is a levegőre, vagyis továbbra is 6 tonnának megfelelő súllyal terheilk a futóművet.

Üdvözlettel: Juhász Zoltán nyugdíjas fizika tanár

2008. június 16., hétfő

Hogyan archiváljuk fotóinkat?

A digitális fényképezőgép manapság már egyáltalán nem számít extrának, sőt: ha valaki filmes géppel fényképez egy összejövetelen, az már legalább akkora feltűnést kelt, mint pár éve egy-egy digitális masina, ami két pittyenés után villant, és mindenféle filmtovábbító hang nélkül tárolta el kis tudásában a tűéles képeket. Több helyütt találkoztam azzal, hogy a felhasználóknak fogalma sincs arról, hogyan kellene az így elkészült digitális képhalmazt tárolni, vagy valami olyan módon rendszerezni, hogy később is rátaláljanak egy-egy jól sikerült fotóra.

Több száz (ezer) digitális fényképet egy mappában tárolni meglehetősen nagy káoszt okoz egy idő után. Olyan ez, mintha sok-sok papírképet egy nagy dobozba tennénk. Kis idő elteltével rengeteg időt emészt fel egy-egy fotó megtalálása, a sok DSCF4701-jellegű fájlnév a világon nem mond semmit, célszerű tehát valamilyen módon rendszerbe foglalni a képeket. A rendszereket mindenki saját maga alakítja ki, és ami a legjobb, hogy csak egyszer kell meghatározni, mit hová és hogyan helyezünk el, később teljesen egyértelművé válik, és a fotókat bármikor könnyen és gyorsan meg tudjuk találni.

Én személy szerint kétféle mappát használok a saját célra készült fotók tárolásához. Van egy Események nevű mappa, amiben a sorozatokat tárolom: olyan fotó-csoportokat, amelyek egy adott eseményen készültek. A mappa neve az esemény dátuma (több napos program esetén a kezdődátum), ezt pedig az esemény megnevezése követi, pl. 20071013 - Túra a Bükkben 2. Ha csak úgy fényképezek a vakvilágba, vagy csak 1-2 képet készítek úgy alkalmanként, akkor ezeket a fényképezőgép nevével ellátott mappába teszem (Fujifilm Finepix S3000), majd ez alatt az éveket, az alatt pedig a hónapokat jelző könyvtárak vannak, bennük pedig azok a képek, amelyek az adott hónapban készültek. Így ha a 2006. augusztusi képek érdekelnek, akkor a FujiFilm Finepix S3000 könyvtárban megkeresem a 2006, azon belül pedig a 08 elnevezésű mappát, és voilá.

Könyvtárstruktúra Thozoo-módra

A mappákon belül, hogy véletlenül se legyen a rendszerben két olyan fájl, amelyik ugyanolyan fájlnévvel bír, Dátum-Idő formátumban nevezem el a fájlokat (pl. 20071012_152514.jpg). Az első 8 szám az évet, hónapot és napot jelöli, az aláhúzás-jel után pedig következik az óra, perc és másodperc érték. (Mivel a gépemmel sorozatképet nem tudok csinálni, amelynek hatására egy másodperc alatt több kép is készülne, így az a módszer tökéletesnek bizonyul.) Természetesen ezeket nem kézzel gyártom le, hanem a fájl létrehozási dátuma alapján a Total Commander Fájl/Csoportos átnevezés parancsát használom. A fájlok kijelölése után hívjuk meg ezt a menüparancsot, majd Az új fájlnevek elemei részben használjuk a [YMD]_[hms] formulát (a kis- és nagybetű megkülönböztetése fontos)! Az Indítás gombra bökve minden fájl a készítési dátuma alapján lesz elnevezve, és nem lesz két egyforma, ha egy fényképezőgép minden fotónk forrása.

Katt!

Ennél a módszernél nagyon jó, hogy az Új név oszlop alatt még azelőtt megtekinthetőek az új fájlnevek, hogy át kellene nevezni őket. Ha nem tetszik, módosíthatunk az átnevezési formulán, és több száz képet egy lépésben, pillanatok alatt át tudunk nevezni a nekünk tetsző módon. (Már a kedvesem is alkalmazza ügyesen, ajánlja ő is mindenkinek. :-))

Előfordul, hogy bizonyos fényképezőgépek csak a hozzájuk kapott szoftverrel használhatóak, ilyenkor általában az a probléma jelentkezik, hogy a fájl létrehozási ideje nem az lesz, amikor a fénykép készült, hanem az, amikor mi azt a számítógépre másoljuk. Ez túlzottan nagy problémát nem jelent, hogyha minden képet azon a napon másolunk a gépre, amikor készült, több hetes csúszások azonban igen komoly kalamajkát okozhatnak. A problémára azonban van megoldás, mégpedig az XnView képnézegető és -menedzselő szoftverke használatával - viszont csak akkor, ha a fényképezőgép támogatja az EXIF-adatokat. Az EXIF-adatokban ugyanis a fényképezőgép típusán, és a fénykép készítésének különböző paraméterein túl az is el van tárolva, hogy a fénykép (a fényképezőgép órája szerint) mikor készült.

Ha letöltöttük az ingyenes XnView-t, annak elindítása után tallózzuk ki azt a mappát, amiben az átnevezni kívánt képek vannak, majd jelöljük ki a képeket. Ezt követően kattintsunk jobb gombbal a kijelölésre, és válasszuk ki a Csoportos átnevezés menüpontot. Mivel itt a fájl létrehozási idejére nem támaszkodhatunk, az EXIF-adatokból kell előállítanunk a megfelelő fájlnév-formátumot. Az előbbihez hasonló megoldáshoz az alábbi névsablonnal jutunk:

Katt!

Persze előfordul, hogy mi annyira speciálisak vagyunk, hogy olyan képekre lenne szükségünk a gyűjteményből, amik autót vagy kutyát (esetleg mindkettőt egyszerre) ábrázolnak - ebben az esetben nincs menekvés, egyenként kell a fotók ún. IPTC-adatait kitöltögetni, és meta-adatokkal ellátni a fotókat, az XnView és néhány webes galéria pedig képes keresni ezekben. Erről korábban már írtam, IPTC adatok nevű cikkemben - az érdeklődőknek hasznos lehet, ajánlom!

Ennyit mára. Holnap legyet röptetünk autóban.

2008. június 13., péntek

Június közepe

Nézzük, miből is élünk.

Ma van a tanév utolsó napja, ennek megfelelően tanév végi a hangulat a suliban is. A diákok, mintha csak egész nap szünet lenne, óra alatt is le-föl korzóznak a folyosókon, és rendkívül jó a kedvük, annak ellenére is, hogy péntek 13 van, ráadásul mindannyiunk örömére szakad az eső. Véget ért egy újabb nehéz év, legyűrtük, de még mindig a tányéron van a meggy a habos torta tetejéről: a szóbeli érettségi. Június 24-26-ig jegyzősködöm annál az osztálynál, akiket eddig életemben a legtöbb órában tanítottam. (Tavalyi jegyzői megpróbáltatásaim a napló 2007. júniusi archívumának bejegyzései között találhatóak.)

Július 1-től teljes munkaidős, határozatlan időre kinevezett munkavállaló leszek. Ez eddig is majdnem így volt, egyedül a határozatlan idő helyett szerepelt mindig egy dátum. Rövidke életem csónakja nem hányódik ím viharos szél által tépve a habok között többé, mintsem inkább megállapodik egy csendesebb áramlatban, amely talán szebb, gazdagabb partok felé sodor.
Köszönöm mindenkinek, akinek ehhez rajtam kívül köze volt, örömet szerzett vele.

Ma délután osztályozó értekezlet lesz, erről már régebben írtam egy passzust, most nem fogok rá részletesen kitérni. Mindössze csak annyit említek meg, hogy amíg suliba jártam, én is azt hittem (és a mostani diákok javarésze is azt hiszi), hogy ezen az értekezleten mindenkinek megvitatjuk minden jegyét, de valójában csak a hiányzások, a dícséretek/megrovások, az év közben történt változások ismertetése zajlik a tantestület felé az osztályfőnökök által. Azért, az se kevés.

Mit mondhatnék még egy ilyen esős napon? Remélem, hogy a nyár nem bővelkedik majd ilyen időjárásban, csak néha hoz enyhülést egy ehhez hasonló, borongós nap. Minden tanítványomnak kívánok kellemes nyári szünetet, érezzétek jól magatokat! (És gondoljatok rám, aki még július 1-ig gályázik a suliban, beírja a bizonyítványaitokat, anyakönyveiteket, magisztereiteket, megcsinálja a statisztikát, és jegyző lesz szóbeli érettségin. Jajnekem.)

2008. június 12., csütörtök

Örül a teszkós maci

Mekkora már! A hétvégén találtuk a Tescoban...

video

A legjobb, hogy amikor már azt hiszed, hogy abbahagyja, akkor újrakezdi. :-) Zseniális mulatság kétezerért. Otthagytuk a többi plüss között, hadd mulattassa őket.

Mindamellett meg kell jegyeznem, hogy ha lett volna belőle tíz, biztos vagyok benne, hogy mindet nevetésre késztettem volna. (Bár ezzel az eggyel is elég nagy feltűnést keltettünk.) De sajnos csak ez az egy volt belőle.

100 éves a Toblerone

A 4478 méter magas Matterhorn az Alpok hetedik legmagasabb hegycsúcsa, Svájc egyik legismertebb pontja. Alakja adta az alapötletet a híres Toblerone csoki háromszög keresztmetszetű csomagolásához, és magához a csokoládéhoz is - a Toblerone felirat T betűje mellett balra a 2000-ben történt dizájnváltást követően minden Toblerone csokin megtalálható a csúcs stilizált rajza.


1908-ban Theodor Tobler és Emil Baumann keverték ki Bernben (Svájc fővárosában) az azóta klasszikussá vált recept alapján a nugátot, mézet és mandulát tartalmazó tejcsokit, és öntötték azt a ma is ismert, háromszög-formába. A név Tobler nevéből, valamint egy olasz nugátcsoki, a torrone elnevezéséből alakult ki. Később, 1932-ben megjelent egy töltött változat is, Tobler-O-Rum néven, újabban pedig limited edition Toblerone csokik is megjelennek. Ilyen például ez a fehércsoki-csúccsal rendelkező példány. (Megkóstoltam volna...)


Az ínyencek 1969 óta étcsokis, 1973 óta pedig fehércsokis változattal is találkozhatnak az eredeti mellett.


1996-ban megjelent a kék (töltött) Toblerone.


A csomagoláson található Matterhorn-csúcs egy titkot is rejt a figyelmes szemlélődő számára, abban ugyanis - utalva a történelmi múltra - elrejtették Bern címerállatát (egy medvét). Nézd meg figyelmesen a képet: vajon te megtalálod? ;-)


Reméljük, még sok száz évig lesz velünk a Toblerone!

2008. június 11., szerda

Fiókos hokedli

Az egyébként remek otthoni ötleteket hozó Freshome blogon láttam ezt a széket, amelyről ismét eszembe jutott, hogy nincs új a nap alatt. Persze hogy láttunk már ilyet! Nagyanyáink beépített gyúrótáblát tartalmazó asztala mellett általában az ehhez hasonló fiókos vagy ládás székek, hokedlik voltak a kimeríthetetlen kincsesládák, azokban ugyanis az évek alatt annyi kacat összegyűlt, hogy unalmas, esős, nyári napokon mindig fel kellett túrni - és érdekes módon mindig találtunk benne valamit, ami egy kis ideig lekötött bennünket.

Aztán úgyis kisütött a nap.

2008. június 10., kedd

Music Is For Rich People

Mindig örömteli esemény egy blog megszületése általam ismert emberek tollából, így van ez most is. Az idén elballagott k12c osztály blogjának oszlopos tagja - mondhatni - kivált, és saját oldalt indított. Az érettségit követően immáron Endoril néven futó, saját, minőségi szerzeményeket (mindezidáig Ractive néven) már eddig is szép számban felvonultató művész a http://musicisforrichpeople.blogspot.com/ címen azokat kívánja megszólítani, akik - idézem - a szoftveres zeneszerkesztés rögös útjára tévedtek. Az égkék, saját blogomhoz hasonlatosan kellemetlenül hosszú URL-lel rendelkező weblapon már elérhető a köszöntő, a szerző rövid, de annál tartalmasabb szakmai önismertetője és -értekelése, valamint egy-két, a témával foglalkozó, ismeretterjesztő post is. Akit lázba hoz a szoftveres zeneszerkesztés, annak - mivel ismerem a szerző írói vénájából eredő fergeteges fogalmazási képességét, valamint a témában való jártasságát - bátran merem ajánlani.

2008. június 9., hétfő

Két éves a Thozoo naplója - születésnapi nyereményjáték!

Éppen ma két éve annak, hogy elhatároztam, blogot fogok írni, és megszületett az első bejegyzés is. Az elmúlt két évben (ezzel együtt) 590 bejegyzést olvashattatok el. A kezdeti heti 1-2 fős látogatottság mára napi 40 (=heti 280) körül mozog, a fejlődés töretlen.

Úgy gondoltam, hogy a születésnap alkalmából újabb nyereményjátékot indítok, melyen ezúttal nem SIM-kártyát, hanem egy nagyszerű könyvet, a 282 oldalas Fotóvilág 2007 művészeti albumot lehet megnyerni. (Információk a könyvről itt.) A könyv bolti ára (ahol még kapható): 3.800 Ft.

Az album

Hasznos "olvasmány" ez azoknak is, akik nem kiváltképp szeretnek olvasni, mert az alkotás 90%-át fotók foglalják el. Aktív fotós múltam emléke ez, olyannyira, hogy egy fotómat be is választották az albumba, nyereményjátékunk kérdése pedig éppen ehhez kapcsolódik: Mi a címe Thozoo azon fotójának, amely bekerült a Fotóvilág 2007 albumba?

Így néz ki belülről...

A megfejtéshez szintén segítséget nyújthatnak a Thozoo naplója régebbi bejegyzései. ;-)

Megfejtésként csak a kép címét kell beküldenetek nevetekkel és postacímetekkel együtt a thozoonaploja@gmail.com e-mail címre, 2008. június 30-án éjfélig. Sorsolni július 1-én fogunk. Remélem, sok megfejtés érkezik, hogy izgalmasabb legyen a verseny!

Jó keresgélést mindenkinek! Ünnepeljetek velünk!

2008. június 8., vasárnap

Gizel nénéd a nagyvárosban

Mer' szemenszúrt a piszkapácával a Vatyekné fia, a hitvány Jakab. A druttyánbú szettem ki a szennyet a ház megett, oszt' azt meg odaette a fene, oszt' addig piszkálódott, hogy belémszúrt. Na, montam is Vatyeknénak, idehalgass Piros (mer' így híjják, az anyja vót az öreg Bábel Piros, ű meg annak a jánya, a Vohánszki Piros), én elmék az orvosho', oszt' erre íratok valamit, mer' kegyetlenű fáj nekem, meg dagad mint a betyárszencség, de bizony mondom néked, ha bekűd, rádutalom a csekket. Na, erre oszt' mingyán elkezdett vergődni-virnyíkolni, hogy eriggyek a főggyirül meg ilyeneket, mer' nem aszongya, hogy udvar, vagy porta, hanem főggye, így mondta az apja is neki, az öreg Vatyek. Lényeg, hogy oszt' be is kűdött a zorvos annak rengyemóggya szerint éngemet az esztékába. A fijam vitt el, mer' ott vót dóga, kilökött az intézetné, de hogy ott oszt' mik vannak, hát gyerëkëk! Fél órájig kerestem, hova kell mennem, mer' meg nem tutta egyik sűdő jány se mondani az ablakná, hogy hova mennyek a szememmel. Tajkártya, tajkártya, ezthajcsák, mintha géprű mondanák, nekem meg a lajbim zsebibe vót, de az meg akkora, hogy tán egy vekni kenyér is beleférne, alig tuttam előszennyi a zíratot.

Na, felmentem a második emelletre, le is ültem rögvest a váróba, az én lábam nem bírja az álást. Várok ott vagy két órát, mán jóformán mindenkit behínak, engem csak nem akarnak. Mondom ott a aszisztensnek, neharaguggyonmán, mikorgyövök? Aszongya mék vagyok, hát mondom a Gizel. Nízi a papírját, húzgálja az orrát, aszongya bejelentkeztem-e odale'? Mondom a sűdőkné' mán jártam. Aszongya lássamán, mingyán gyövök, üjjek türelmessen.

De mán akkor nagyon éhes vótam, mondom előszedem a zsemlyét. Ezeket mindég a zuram barhétingjeibe csomagolom, mer' ollyan jó puha marad attul. Na, ahogy ottan eszem a ozsonnát, látom, hogy a gyerek, amelyik mellettem ül, pislog rám, meg ott szamuklál engëmet, kotorász, meg mindent csinál. Mondom neki, figyejjé gyerek, nem vagyok szégyellős, olyan nyakast adok, hogy hazáig repűsz. De oszt csak ott ficereg, meg mozgolódik, akkor látom hallássérűtt ez, mer' mindkét füle be van gyugva. Na, mondom, ennek csőstű összegyött. Eccer' oszt mán majnem befejezem a májkrémesset, amikor akkorát ugrott, hogy menten elhajítottam a szendvicset, oszt' kapaszkottam a barhétba. Bolhás ez, vagy mi a szüzmária? Akkor látom, hogy szedi elő a zsebibül a izét, mobiltot, oszt' mongya bele, hogy hun van meg micsinál. Azanyádszencségit, mán éppen le akartam fújni (mer' mindég van nálam ilyen fujó, a fijamtul kaptam, csak még akkor nem próbáttam ki), amikor oszt beszólítottak.

Na, bemenek, ottan van az orvos fehérbe, meg az egyszálbél aszisztense aligvalamibe. Szemrevaló doktor vót, aszongya jónapot Gizelnénnye, mi a panasz? Na, mán nem vót szimpatikus, montam is neki, megneharaguggyon doktorúr, hogy ilyet mondok, de feltűnt-e magának, hogy a jobbik szemem öccör-haccor akkora, mint a bal? Na erre oszt elszégyellte magát, világítgatott engem, meg nyomkotta, de annyira, hogy mán arra készűttem, hogy ezt is lefújom, amikor oszt írt nekem receftre ilyen borogatót meg gyúladáscsökkentőt, oszt' el is eresztett. Jó, ha öt percet bent vótam.

Demán most meg micsinájjak, amíg nem gyön a fijam? Mondom felfedezem én magamnak itt a környéket. Ahogy kibotorkálok, mingyán ott az ajtóba ül egy embër, aszongya aggyak neki húsz forintot. Löktem neki valamit, aszongya ha mán ennyim van, biztos van egy százas is. Mondom neki haggyonengem békkibe, várom a fijamat, nincs nekem pézem, kisnyugdíjas vagyok. Aszongya aggyak mán egy kenyérre valót, oszt' ott elkezdi huzogatni a lajbim ajját, nahát akkor mán oszt' megint elegem lett, hát lefújtam a fujóval, ekkor gyött a fijam, aszongya nekem micsinál anyuka, mécsinájja? Hát mondom elszedné a pézem a vén kujon. De mán akkor összegyűt körülöttünk a siserehad, mer' az istenadta úgy visított, mint akit karikáznak. Jobbnak is látta a fijam, ha beűtet engemet az ótóba, oszt' elindúlunk hazafele. Nyomta neki, csak úgy suhantunk!

Igenám, csak razzia vótt, oszt' le is fogtak bennünket a rendőrök. Kegyetlenű mutogatott a fijamnak, ájjon fére az ótóval. Az a mamlasz meg fére is át, de okos vót, mint az apja, aszongya nekem jajgasson anyuka a szemire. Na, nekem se kellett több, úgy vonyítottam, mint a szomszéd Terka Fánglija, mikor bezabáttassák minden szeméttel, oszt' szorúlássa van. Odagyön a rendőr, de oszt' nem beszéttek sokat, mer' a fijam csak rakta, hogy hát anyám szeme tejjesen odavan, menni kell az esztékába. Na, rögtön útbaigazított a rendőr, aszongya nem jó fele megyünk, mer' az esztéká visszafele van. Aszittem majd el is kisérnek odájig, mint a filmekbe, de oszt' ott maradtak, nekünk meg el kellett indúni visszafele. Montam a fijamnak, meg ne ájj az esztéka előtt, mer' bezárnak bennünket, hogy lefújtam a kujont. Valahogy oszt' alúrú kigyöttünk, úgy mentünk haza, elkerűttük az egész várost. Én sose vótam arra, asse tudom hogy értünk, mer' igencsak megszunnyattam.

Mán oszt jobban vagyok, főleg hogy tegnap véletlen megint tanákoztam a Vatyekgyerekkel, oszt' akkora pofont adtam neki, amijé így tett velem, hogy rögvest rendbe gyött a vércukrom. Bőgve vonútt el a gyerek, aszittem majd rámuszíccsa a zannyát, de oszt' nem gyött Vatyekné tájamra se. Na, jóvan, menek mostan, lelkem, maj' gyössz ha erre jársz.

2008. június 7., szombat

Magyarország - Észtország

Svédországi kiruccanásunk után álljon itt egy hosszabb jellemzés Észtországról. Mai válaszadónk Viki, aki ízig-vérig magyar, ráadásul tanár, és Észtországban tanítja az észteket a magyar nyelv szépségeire (is). Kis írása meglehetősen jól körbejárja az ország dolgait, abból a szempontból, ahogyan engem érdekel. Először jöjjenek a válaszok a kérdésekre, utána pedig egy mélyebb értékű elemzést olvashatunk, videólinkekkel ellátva. Ezúton is köszönjük még egyszer ezt a remek irományt, lebilincselő, figyelemfelkető alkotás.

- Mennyibe kerül nálatok egy liter benzin, és egy liter diesel?
- A diesel kb. 300 forintba kerül, a benzin olcsóbb valamivel, 270 körül.

- Védekeznek- e valahogy az ellen, hogy az autópályákra ne menjen be semmiféle vadállat? (Őz, jávorszarvas stb.)
- Itt nincsenek autópályák:). Kerítések itt nincsenek kiépítve, csak figyelmeztetö táblákat helyeztek ki. Finnország viszont végig "fel van kerítésezve".

- Kell-e fizetni az autópályák használatáért?
- Válasz az elözö kérdésnél. Magyarország és Észtország között, ha Lengyelország keleti részén jössz, egyáltalán nincs autópálya. Az utat kb. 24 óra vezetéssel lehet megtenni. (Karcag-Tartu)

- A fizetések hány százalékát vonják le az emberektől? (Adó, társadalombiztosítás, egyéb díjak)
- 21%-ot egységesen.

- Mennyit keres ott egy fiatal tanár egy hónapban?
- A fiatal tanárok fizetése 10000 korona, a mostani árfolyammal számolva 150000 forint körül. Én három éve 6000 koronával kezdtem, ami azóta a kétszeresére emelkedett (az élelmiszerárakkal párhuzamosan).

- Ha orvoshoz mész, kapsz időpontot, vagy több órát kell várnod? Ha időpontot kapsz, akkor pontosan akkor mész be az orvoshoz, amikorra ő időpontot adott neked?
- Idöpontot kapok, és percre pontosan az adott idöpontban megyek be - egyedül, nem másod-, harmadmagammal, akik mind meghallgathatják, mi bajom van. A baleseti sebészetröl vannak konkrétabb tapasztalataim: 1-kor bementem dagadt lábbal, rövid idön belül kétszer megnézett az orvos és elkészítették a szemben lévö szobában a röntgent és a szintén közeli szobában be is gipszelték a lábam, háromnegyed 2-kor már gurított egy növérke kifelé a tolószékben.

- Látni-e hajléktalanokat az utcán?
- Igen.

- Lehet-e dohányozni az utcán? Lehet-e dohányozni nyilvános helyeken? (Étterem, pub, vonat stb.)
- Az utcán lehet dohányozni, éttermekben, pubokban, vonaton már nem. Be is tartják.

- Szeretsz-e ebben az országban élni? Ha nem itt élnél, melyik országot választanád?
- Igen. Rendkívül élhetö ország. Jó kérdés, hogy mit választanék, mostanában úgy érzem, hogy Svédországot, de ez állandóan változik.

Néhány megjegyzés még, hogy világosabb legyen kicsit a kép, mert a kérdések alapján az a benyomásom, hogy nem ilyen válaszokra számítottál, ugyanakkor nem is lehet pontos képet kapni így.

A negatívumok elöször:

- Ha belépsz az országba, viszonylag rossz utakat és sok rossz állapotban lévö épületet, elhagyott kolhozt, stb találsz. Ez a felszín, amit az elmúlt 18 év során még nem sikerült megváltoztatni az orosz uralom után. Bár az észteknél fordított a viszonyulás a magyarokhoz képest: a magyaroknak a külcsín a fontos, tehát felújítjuk kívülröl a házat, aztán ki tudja, mi van belül. Az észtek fordítva kezdik, felújítják belülröl, és ha nem marad pénz, akkor a külsejével nem foglalkoznak. Így gyakran elöfordul, hogy fontos intézmények olyan épületekben vannak, ahová elsöre nem nagyon van kedve az embernek bemenni, de ha mégis belép, akkor nagy meglepetések érik.

- Nagy problémák vannak az orosz kisebbség és az észtek együttélésével, az észtek integrálni akarják az oroszokat (több mint 30%-a az észtországi lakosságnak orosz), de nem sok sikerrel. Arról beszélnek, hogy az oroszok külön kis társadalomként élnek az észtek között, ez így is van.

- A magyarhoz viszonyítva rossz az éttermi kultúra és az egyéb szolgáltatással foglalkozó helyek kultúrája: udvariatlan, tudatlan, kedvetlen pincérek, felszolgálók, eladók

- Az ingatlanárak és a bérlakások árai az egekben vannak, a pesti áraknál sokszor drágábbak.

Pozitívumok:

- Az információs technológia és az internet terén verhetetlennek tünnek az észtek, az internet-hozzáférés sokszor a legrosszabb állapotban lévö épületekben is magától értetödö, általában vezeték nélküli. A legtöbb kávézó, könyvtár, egyetem, közterületek (terek, parkok, egyetem elötti terület, stb), buszok, vonatok, nagyobb hajók is el vannak látva vezeték nélküli hozzáféréssel. A diákok csak a hónuk alá csapják a laptopot, és akárhol megnézhetik a mailjeiket, szkájpolhatnak (észt találmány).

- Az internethez annyira pozitív itt a hozzáállás, hogy már úgy próbálnak szavazni is. Minden fizetés, nagyon sok vásárlás megy az interneten keresztül. Soha az életben nem álltam itt sorban a postán ilyen ügyben.

- Az internet fontossága odáig megy, hogy ha egy észt (és hosszabb távon itt lakó külföldi) meg akar gyözödni valamilyen intézmény, cég, stb megbízhatóságáról, az az elsö, hogy rákeres az interneten. Ha nincs rendes honlap, akkor tovább nem is foglalkoznak vele.

- Az árak emelkednek, de velük párhuzamosan a fizetések is.

- Munkanélküliség gyakorlatilag nincs, a legtöbb egyetemista is dolgozik éttermekben, szállodákban, könyvtárakban.

- A hivatalok rendkívül hatékonyak, gyorsak és megbízhatóak, adóbevallást pl. néhány kattintással készít az ember az internetes bankon keresztül, pár héten belül a számláján van a jóváírás összege.

- Lehet érezni, hogy egy olyan országban élsz, amely valóban nemrég kapta vissza a függetlenségét és meg is becsüli azt. Akkor egy az egész észt nép. Ezt lehet látni a másfél évszázada rendszeresen megtartott dalosünnepeiken, ahol több tízezer énekes van egyszerre a színpadon és másik sok-sok tízezer a nézöközönségben, és mindannyian együtt énekelnek - sokszor hazafias dalokat, amikor mindenki sír. (Tavaly csak az ifjúsági dalosünnepen voltam, ott százezren voltunk, a nagy dalosünnepeket ötévente rendezik csak meg.)

Kis hallgatni- néznivaló :-)


Remélem, változott kicsit a kép :),

üdv, Viki

2008. június 6., péntek

Magyarország - Svédország

Mindig azt mondogatjuk, nekünk itt milyen rossz. Meg hogy menjünk külföldre, ott sokkal jobb az élet. Van benne valami? A Thozoo naplója nem hagyhatta nyitva ezt a kérdést, és mint az egész világon fogható online tájékoztató blog, nemzetközi kapcsolatait felhasználva utánajárt, hogy vajon milyen az élet a tőlünk egyaránt 1600 kilométerre lévő Svédországban, illetve Észtországban. Olyan kérdésekre kerestük a választ, amelyek átszövik mindennapjainkat, és amelyek 5 perc alatt jutottak eszembe, persze a teljesség igénye nélkül.

A mai napon Kriszinta válaszait olvashatjátok, aki Svédországban él születése óta, viszont magyar szüleinek köszönhetően nagyon jól beszél magyarul. A válaszokból a konklúziót nem vonom le, ezt tegye meg mindenki maga!

- Mennyibe kerül Svédországban egy liter benzin, és egy liter diesel?
- Benzin: 13:59 (339 Ft), Diesel: 14:69 (368 Ft)

- Védekeznek- e valahogy az ellen, hogy az autópályákra ne menjen be semmiféle vadállat? (Őz, jávorszarvas stb.)
- Sok helyen igen, dróthálóval. Sok helyen nem.

- Kell-e fizetni az autópályák használatáért?
- Nem.

- A fizetések hány százalékát vonják le az emberektől? (Adó, társadalombiztosítás, egyéb díjak)
- 30-36%

- Mennyit keres Svédországban egy fiatal tanár egy hónapban?
- 23.000 SEK ( -Adó) 5,5 év fö iskola után. (ezt az interneten kerestem meg).
(23.000 svéd korona 25 forintos árfolyammal számítva 575.000 Ft, ebből ha levonjuk a fentebb említett, legrosszabb esetben 36%-ot, akkor is marad 368.000 Ft. - a szerk.)

- Ha orvoshoz mész, kapsz időpontot, vagy több órát kell várnod? Ha időpontot kapsz, akkor pontosan akkor mész be az orvoshoz, amikorra ő időpontot adott neked?
- Igen, de nem mindig. Néha kb 15-30 percet várni kell. Akut (=hirtelen jelentkező fájdalom), órahoszáig várni kell. Attol függ menyire akut.

- Látni-e hajléktalanokat az utcán?
- Igen, önhibával. Egyre több.

- Lehet-e dohányozni az utcán?
- Igen

- Lehet-e dohányozni nyilvános helyeken? (Étterem, pub, vonat stb.)
- Nem

- Szeretsz Svédországban élni?
- Igen

- Ha nem itt élnél, melyik országot választanád?
- Én Taiföldre (fázos vagyok). A párom, Lars, Canadába, édesanyám Amerikába, édesapám pedig Magyarórszágba.

2008. június 5., csütörtök

Az öndícséret büdös - dícsérjen más!

Tegnap említettem, hogy Mioline, nyereményjátékunk nyertese, megemlítette a Thozoo naplóját blogjának hasábjain. (Mindezidáig azt hittem, hogy mi a tegnapi napig személyesen nem találkoztunk soha, de aztán rá kellett jönnöm, hogy egyszer egy helyettesítésen mintha összefutottunk volna már... De ebben nem vagyok biztos.) Az este folyamán újra elolvastam azt, amit írt (a dícsérő sorokat csak ne egyszer fussa már át az ember, felületesen), és megütötte a szememet egy mondat, ki is emeltem a szövegkörnyezetből, mindenki okulására.

Most egyetlen említésre méltó dolog van... Amint azt a Thozoo naplója olvasói már olvashatták, a blog írója nyereményjátékot hírdetett, melyen egy Pannon GSM SIM kártyát jelölt meg nyereményként cserébe az általa feltett kérdésre adott jó válaszért. Gondoltam, poénból akár el is e-mail-ezhetném a helyes megfejtést, ha már egyszer végigolvastam azt a bizonyos blogot. (Amit mindenkinek ajánlok figyelmébe, szerintem nagyon jó!)

(Annak idején, amikor végre a faxmodem által kicsiny háztartásunk is csatlakozott az információs szupersztrádához, Plastik Angelday Sasvári Józsi blogjával voltam így: egy éjszaka lementettem az egészet, minden régebbi és új bejegyzést, és legalább egy hétig elvoltam vele, elolvastam belőle mindent.)

Úgy éreztem, eljött az a pont, amikor kérdeznem kell, kommentet hagytam hát.

Te tényleg végigolvastad az EGÉSZ blogot, mind az 584 bejegyzésével együtt?!

Kisvártatva megérkezett a válasz, mely csillogó fényben tünteti fel a naplómat, és minden munkásságomat vele kapcsolatban. Figyeljük meg a diák tisztelettudóan magázó hangnemét még a kibertérben is!

Igen, az elsőtől az utolsó karakterig elolvastam az Ön blogját. Hogy miért? Indoklás következik...

Olvastatja magát a site. A bejegyzések fantasztikusan vannak megírva és még csak helyesírási hibák, elírást sem találtam!

Rengeteg olyan információ van ott közölve, amikre magamtól valószínüleg soha az életben nem kerestem volna rá.

A poénok... A legutóbbi rejtvényes bejegyzések például nagyon ütnek. Valószínűleg ezek a szituációk ott, abban a pillanatban nagyon nem voltak viccesek, de így, leírva rendkívül komikusak. :-D

Indoklás vége.

Dagadt a mellyem, midőn elolvastam mindezt, de azért ide kívánkozik, hogy az elírások rendkívül alacsony száma az én menyasszonyomnak köszönhető, aki fáradságot nem kímélve olvassa végig napról napra mindig az aktuális postot, és ha éppen nincs velem, küld nekem ilyen e-maileket, hogypéldául

utolsó 8-10 évének történetelmét hiba itt

Szóval nélküle fele ilyen jó se lenne a Thozoo naplója, nem is beszélve a lelki támogatásról: többször ő győzött már meg arról, hogy van értelme folytatni a blogírást, ne hagyjam abba. ;-)

Köszönöm a méltatást, további jó olvasást mindenkinek!

2008. június 4., szerda

Biciklivásárlás

Ma délután biciklit vásároltunk kedvesemnek. Annak a tündéri lánynak, aki kb. a huszonötezredik nekem elküldött SMS-e után fedezte fel, hogy a telefonok gombjain ABC-sorrendben vannak a betűk. Ez tulajdonképpen csak akkor válik viccessé, ha belegondolunk, hogy a huszonötezer teljesen komoly volt. Bár kellett hozzá neki 3 év. :-)

Naszóval, hogy visszatérjek a biciklivásárlásra, volt választék:


Egy kék mauntejnbájkot sikerült percek alatt kiválasztani, a drágám rögvest szerelmes lett belé, tett vele egy pár próbakört, és már hazafelé is azzal jött, szóval azt kell mondjam, szerelem volt ez (majdnem) első látásra. Azért remélem, este nem vele alszik. ;-)

Ami meglepő volt: a biciklieladó és -beállító személyzet nem tudta megmondani, hogy lehet-e az üzletben kártyával fizetni, vagy sem. Még meglepőbb volt, amikor kiderült, hogy egy olyan üzletben, ahol több százezer forintos motorokat és robogókat lehet vásárolni, nem lehet kártyával fizetni. 2008-ban, a Kunság eme szegletében. Ha vennék egy motort egymillió-kettőszázezerért, akkor hol vennék le rá annyi készpénzt? Bár lehet, hogy az ATM-nek meg se kottyanna mindez, elvégre egymillió-kettőszázezer forint mindössze 60 darab húszezres bankjegy.

A már előzőekben kitárgyalt Cycleputerem szerint (ami egyébként a vasúti átkelők és minden egyéb, nagyfeszültséggel megáldott hely környékén azt hiszi, hogy 99,9-cel tekerem a bicajt) közel 37 kilométert tekertem májusban. (Ha nem szűröm ki a hibás adatokat, akkor olyan 84-et. :-)) Ez nem túl sok, viszont ezt sem autóban tespedve tettem meg, és remélem, hogy a jóidő közeledtével még többet sikerül biciklizni - talán menyasszonyomat is sikerül elcsábítani hosszú kerékpártúrákra. Ti se tespedjetek otthon, biciklire fel!

Holnap fényező bejegyzés jön.