Hogy mennyire jó tanárnak, azon belül is osztályfőnöknek lenni, az a félév és az év vége körül derül ki leginkább. Tegnap pl. félév volt. Így jött ki a lépés idén, hogy január 19-én osztályozó értekezletet tartva elméláztunk pár hónapos múltunkon, és elcsodálkoztunk, hogy mennyire rohan az idő. Beírtuk a jegyeket már számtalan helyre, hétvégén pedig jöhet a bizonyítványok kitöltése.
Az osztályozó értekezlet elnevezés azonban némiképp csálé, és nem minden esetben állja meg a helyét. Kívülálló azt hinné, hogy ilyenkor mi aztán minden lehetőséget megvizsgálva véglegesen leosztályozunk mindenkit mindenből, holott ez nem így történik, de ezt persze Kívülálló honnan is tudhatná? Az osztályozó értekezlet során az osztályfőnökök tolmácsolásában az iskola minden egyes osztályáról elhangzik, hogy az hány fős, mennyi ember jött és ment a félév során, hány dícséret és bukás volt adott félévben, illetve az összes, adott osztályba járó gyerek magatartás- és szorgalom jegyét is meg kell vitatnunk. Tulajdonképpen ez a fő pont, viszont ez sok nagylétszámú osztály esetén igen hosszadalmas procedúra, amelynek során parázs viták robbannak ki a jegyeket illetően, melyeket szavazással csillapít a Vezetőség.
Az értekezlet maga olyan, mint a Gombóc Artúr által kedvelt csokoládék sora: változatos, és nincs két egyforma. Volt már hosszú értekezlet, rövid értekezlet, valamint parázs-ordítós értekezlet ugyanúgy, mint csendes, magába roskadó értekezlet. De hogy két egyforma nem volt, az egészen biztos. Pedig soha nem csinálunk mást. Csak megbeszéljük a magatartás és szorgalom jegyeket. Csak mindig máshogy. Tegnap például röviden, okosan, hamarhazajövősen. Be is írtam egy piros pontot mindenkinek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése