Szervó nélkül

A jót könnyű megszokni. Ezt már többször is tapasztaltam, de a hétvégén teljes mértékben megbizonyosodtam felőle. Történt ugyanis, hogy a valamikor családunk fő autóját megtestesítő Moszkvics típusú gépkocsival kellett 10 méterrel arrébb parkolnom. Én fiatalos lendülettel és páratlan rutinnal ugrottam a kocsiba, hiszen valamikor én is javarészt ezt az autót vezettem. Nos, a második lefulladás után már nem volt természetes a mosolyom, a negyedik körül pedig gondolatban az egész orosz birodalmat különböző, nem túl előnyös történelmi helyzetekbe helyeztem. A kormányszervó hiányából adódóan igencsak erőteljesen kellett kérlelni az autót, hogy arra menjen, amerre én szeretném. Maga a rémálom volt az a két perc, amíg gyenge kettes szinten változtattam meg az autó helyzetét.

Mindent összefoglalva azt mondhatom, hogy a kormányszervó és az automata szívató városi puhánnyá tesz, nagyon vigyázzatok, és néha hozzátok magatokat kondiba az orosz autóipar remekeivel. Mindamellett tíz perc extra nélküli orosz autó vezetése arra is jó, hogy utána a saját autónkba ülve félistennek érezzük magunkat.

Stabil

Már akkor is éreztem, hogy öcsémből nem feltétlenül lenne jó névadó, amikor pár éve egy langyos nyári nap délutánján frissen kapott vizsla kutyáját Ottokárnak keresztelte el. A név egyedisége és a benne rejlő játékosság furcsa módon illett a lebegő füllel futkározó kutyushoz, bár hozzá kell tenni, hogy az egyszerűség kedvéért az ebet mindenki csak Otinak hívta a későbbiekben. Mivel - mondják - Isten útjai kifürkészhetetlenek, és a történelem is ismétli önmagát, a héten öcsém háziállat-palettája egy újabb ebbel bővült, akinek a sors furcsa játékából fakadóan nem volt neve. Kedves testvérem érezte, hogy eljött az ő ideje, akcióba lendült, és kisvártatva közölte a jövevény nevét az összegyűltekkel:

- Stabil.

Többen érezték úgy, hogy ez nem csak a jóízlés határain megy túl, hanem erkölcsi rombolás is egyben, elvégre egy élőlény nem élhet ilyen névvel teljes életet, ezért a természet - keblére ölelve ily hányattatott sorsú kutyagyermekét - egyedi módon hidalta át a problémát.
A névkérdést ugyanis öcsém másfél éves, a szavakkal még éppen csak ismerkedő fia oldotta meg, aki a "Milyen nevet adjunk a kutyusnak?" kérdésre határozottan csak annyit válaszolt:

- Pupi.

Így aztán Stabilból Pupi lett, egyetlen perc alatt. Állítólag a kutyakölyök szemében hála és megkönnyebbülés is látszott, de ezt öcsém határozottan cáfolta.

A kulcs

Még két várossal előbb járunk, de már matat a keze a táskájában. Keresi, hogy hova tehette. Aztán megtalálja, a keze a táskában nyugszik, de már benne van A kulcs. Kicsit később, miközben fürkészi a tájat, a kulcs előkerül a táskából: leteszi az autó ülésére, és a táskát gondosan bezárja, nehogy abból bármi is eltűnjék, végül is az íratok fontossak. A kulcs, kicsit később, újra a kezében van, és egészen hazáig a kezében is tartja. Ott aztán azonnal nyitja a kaput, és már bent is van az udvaron: megnyugvás tölti el, hogy hazaértünk.

Drága Nagymamám szokása ez, tegnap azonban magamon is észrevettem, hogy amikor hazaértem már a kezemben voltak a kulcsaim. Hogy családi vonás ez, vagy csak egyszerűen a korral jár :-), azt nem tudnám megmondani, mindenesetre tény és való, hogy még jóval a hazaérkezés előtt előszedtem a kulcsot - és akkor jutott eszembe mindez.

Felhőátvonulás

A tegnap éjszakai esőt megelőző felhőátvonulás gyönyörű volt - úgy gondoltam, nem hagyhatom veszni, így ma ti is megcsodálhatjátok negyed óra eseményeit 1 percben összefoglalva.

Mobil zene

Általános iskolás koromban az volt a menő, ha valakinek zenélő kvarcórája volt. Már a piacon is lehetett kapni egész olcsó, 8 dalt játszani képes darabot, de a macsóbbak Pestről meg-megvillantottak egy 16-, vagy 32 dalt is ismerő modellt, amitől aztán hanyatt kellett esni. Aztán ez a hullám lecsengett, mivel mindenki kívülről tudta már az összes nótát a karórából, ráadásul az egy kis lapka által keltett csipogás nem volt igazán dalnak nevezhető.

Elballagtam az általános suliból, nehezen összehúzott ballagási pénzemet egy CASIO DBC-61-es (vagy 60-as) típusszámú karórára költöttem, ami nem zenélt, viszont telefonszámokat és emlékeztetőket rögzített (névvel), volt benne világóra, stopper, visszaszámláló is. Abban az időben az volt a trendi, hogy ha valakinek digitális órája volt, egészen biztos, hogy be volt rajta kapcsolva a "minden egész órában kettőt csippan" funkció. Emiatt a frász törte ki a történelemtanárunkat. Ezt egyáltalán nem bántuk, kellő revansnak éreztük az órán elszenvedett szörnyűségek után. Mivel soha nem járt két óra egyformán, így legalább egy 3 perces intervallumban folyamatosan csipogtak az órák, hol innen-hol onnan, a termek akusztikájának köszönhetően megtalálhatatlanul. Külön élveztük a csengetési rendet, amely úgy volt (és van a mai napig is) kialakítva, hogy egy egész óraváltás biztosan van mindegyik tanórában, így aztán egy tanár sem úszhatta meg a csipogást.

Aztán a jelenkor akusztikus szennyezője a mobil: meg nem tudom mondani, de hihetetlenül hülyének tűnik szememben az, aki (mint a minap láttam) egy buszmegállóban zenét hallgat a mobilján - de nem fülessel, hanem anélkül. Sokol-rádiót el nem érő hangzás, nulla basszus, ráadásul akarva-akaratlanul mindenki odafigyel... Hát, ehhez is kell azért arc. Mobil hangzik az szünetekben, a mobilban tárolt zenék a parányi, tizedwattos hangszórókon próbálnak torzulva utat törni maguknak. De nem biztos, hogy sokkal nagyobb élményt okoznak, mint gyerekkorom zenélő kvarcórái.

Szegény fiatal

Mindennapi életérzésemet Szabó Lőrinc már évekkel ezelőtt összefoglalta Szegénynek lenni s fiatalnak című versében. Furcsa, de életembem először olvastam ezt a verset. Az első, mindent elmondó versszak következik:

Száraz parafa már a nyelvem,
minden szép eltorzul szememben,
jobb a némának, jobb a vaknak, -
mert rettenetes ennyi vággyal
szegénynek lenni s fiatalnak.

Magyar lett a blogger

Mától magyar a Blogger.com (a Thozoo naplója ennél a szolgáltatónál telepedett le, és itt is ragadt - egy év alatt rengeteg változás történt). A Google lokalizációs törekvéseinek hála, mindent magyarítottak. Így aztán teljesen furcsa a blogszerkesztő felületet használni, az eddig megszokott angol kifejezések teljesen át lettek alakítva, mindenhonnan árad anyanyelvünk, a maga teljes szépségében. (Érdekes, hogy minden szó, link és nyomógomb mennyivel hosszabb, pl. a "PUBLISH POST" helyett "BEJEGYZÉS KÖZZÉTÉTELE" olvasható.) Az olvasókat - titeket - ez a magyarítás annyiban érint, hogy magyar lett az oldal legfelső sora, illetve ha hozzászóltok egy cikkhez, azt immáron egy magyar felületen tehetitek meg.

Szóval szóljatok hozzá minél többen. Magyarul. Jó lesz.

Érettségi - utolsó nap

Lement. Nagyon elfáradtam, rengeteget rohangáltam, és megállás nélkül írtam, csak írtam és írtam. Most teljesen kész vagyok.

Két képet közlök itt: ez az a látkép, amit három napon keresztül láttam, napi 10 órában. Ez iskolánk könyvtára, a vizsgák helyszíne. Persze egész nap tele volt emberrel, ezek a képek reggel készültek, amikor én már bent voltam, de rajtam kívül még senki.



Ebben a három napos érettségiben az volt a legfurcsább, hogy visszagondoltam saját magamra, 9 évvel ezelőtt, akkor érettségiztem. Nem nagyon emlékszem már az egészre, de nagy valószínűséggel hasonló kaliberű feleleteket produkálhattam én is itt, mint most a srácok. Kezét tördelős, rosszatmondós-belepirulós, halkan (de rosszat) felelős... lehetne még sorolni a típusokat. A székek közül a jobb oldali sorban a nézőponttól számított ötödik széken ültem, amikor történelemből vizsgáztam. A magyar érettségit a második széken tettem le. Furcsa, hogy ilyen dolgokra emlékszem, de magukra a feleletekre nem. Különös volt most a másik oldalon ülni. Akkor, amikor még itt érettségiztem, nem is gondoltam arra, hogy valaha majd ide jutok. Legalább annyira izgultam, hogy minden jól menjen, mint kilencvennyolcban. Remélem, hogy minden sikeres volt, bár egy csomó minden még majd csak holnap derül ki, amikor elkezdem rendszerezni a papírokat... Bele se merek gondolni.

Ráadásnak még 36 bizonyítványt is ki kell tölteni az osztályomnak, szintén holnap. Ebbe se merek belegondolni.

Megyek, és kialszom magam. Német érettségin rámragadt: gute nacht!

Érettségi - második nap

Jó ez, na. Délelőtt megírtam rögvest a tegnapi tíz vizsgázó érettségi bizonyítványát. Ez olyan izgalmas dolognak indult, mert először, mint újonnan vásárolt füzetbe, nem is tudtam, hogy hol meg hogyan kanyarítsam a betűt. De az ötödik környékén már halálos rutinnal nyomtam az adatokat és az osztályzatokat a kis kék színű könyvecskékbe. Remélem, mindent jól írtam, mert az üres érettségi bizonyítvány igencsak drága, nem lenne jó rontani belőle.

Nem mondhatnám, hogy ez a délután sokban különbözik a tegnapitól. Most éppen olyan halkan beszél az aktuális vizsgázó, és vele a szaktanár, hogy hozzám már csak a mondanivalójuk foszlányai jutnak el. Hallgatunk itt a nagy, forró csöndben, aszalódunk, mint a szilva, és közben próbálunk valahogy odakoncentrálni. Én legalábbis mindenkin ezt látom. A srácok nagyon dolgozzák kifelé a tételeket, bele vannak merülve teljesen a munkába, és megállás nélkül írnak. Ez a csapat a tegnapinál jobban muzsikál.

Ha kinézek az ablakon, a mozdulatlan várost látom, amint éppen felforrnak a háztetői, elolvadnak a lámpaoszlopai és a távolban játszó délibáb holmi fürdőzés érzetét hozza felém. Igen, most nagyon jó lenne megmártózni a hűvös vízben. Az égen formatervezett bárányfelhők úsznak a szomszédos város felé, közben újra és újra átalakulva.

Rohadt fáradt vagyok már. És még hol van a vége...!

Komolyan

Vannak olyan emberek, akiket egészen egyszerűen nem tudok komolyan venni. Lehet, hogy mindez abból a roppant erőfeszítéseket magában foglaló próbálkozásból adódik, amellyel komolynak és felelősségteljesnek akarnak tűnni, de ezáltal éppen ellenkező hatást érnek el. De az is lehet az ok, hogy túlságosan nagy a szakadék kettőnk között értékrendileg, vagy berögzött szokásainkat tekintendő. A minap újra megtapasztaltam, milyen is az, amikor bármit is mondok, a beszélgető félnek mindenből jobb, több és szebb van, valamint mindenhez jobban ért, mint én, több tapasztalattal rendelkezik, és végső soron, többre tartja magát nálam. Eddig mindez idegesített, most azonban kifejezetten szórakoztató volt, ahogy egyre inkább próbált engem arról meggyőzni, mennyire tökéletes Ő. Csak azt nem kalkulálta bele, hogy én ismerem már, régről, és nem dőlök be a szövegnek, hiszen pontosan tudom, hogy ugyanolyan életet él, mint én.

Érettségi - első nap

Drágáim,

jegyző vagyok az idei szóbeli érettségi egyik vizsgacsoportjánál. Reggel nyolc óta ülök egy számítógép előtt, és mindenféle szám- és személyes adatokat, meg holmi jegyzőkönyveket gépelek, de mint állat. Persze át kell írni, mindent. Kétszer. Délelőtt nem volt áram, így addig tudtam gépelni, amíg a laptop akkumulátorában volt egy kis delej, de tovább nem. Mondjuk volt dolgom emellett is, bőven. Egy kicsit most belefáradtam ebbe az egészbe itt. Egyrészt a vizsgázókat nézve nem mondhatom el, hogy a jövő generáció műveltsége valóban eléri azt a szintet, amit egy érettségizett fiatalnak el kell érnie. Ritka a kivétel, viszont felüdítő hallani. Másrészt, hogy lehet úgy eljönni érettségizni, hogy a tételeknek csak a felét tudja valaki? Hát persze, hogy azt húzza ki... olyankor meg jöhet a magyarázkodás ezerrel. Mondjuk az egész jól megy.

Így fél négy tájban egy kicsit elsuhannak a fülem mellett a hallott szavak, a magyarázó gondolatok furcsa összevisszaságban vesznek körül, és meglehetősen nehéz koncentrálnom. Ebben az is közrejátszik, hogy legalább 32 fok van a teremben, mindenkiről szakad a víz, rólam meg aztán különösképpen. A vizsga végére össze kell még szedni magam, és este is meglehetősen sok dolgom lesz, bele sem merek gondolni.

Majd holnap is jelentkezem, de most csak ennyire vagyok képes. Ti pihenjetek jól, és élvezzétek a nyarat!

Vista: az első próba

Nagyon izgalmas lesz, ha valaha is Windows Vista-t akarok a jelenlegi gépemre, ugyanis a jelenlegi hardverek legalább felét le kell selejteznem.

• A 3Com Gigabit LOM 3C940 hálókártyát alapból nem ismeri fel: igaz, hogy eddig mindegyik Windows-verzió támogatta, ő nem ismeri fel. Ez egy integrált hálókártya az alaplapon, de az alaplap gyártója még nem adott ki drivert hozzá a Vistához. A kártya gyártója ugyan adott ki drivert, de azt a Vista nem hajlandó elfogadni, mint megfelelő drivert.
• A gyönyörű hangzású SB Live! hangkártyám meg sem nyikkan. Igaz, hogy itt viszont az alaplapra integrált hangkártyát felismeri, de hát azt nem vagyok hajlandó használni. Természetesen driver sincs a Live! alá már a Vistában, mivel ha SB-párti akarok maradni, akkor az X-Fi sorozatú kártyákat kell, hogy előnyben részesítsem, azt a Vista már tökéletesen támogatja.
• Nem ismeri fel a TV-tuner kártyát, ami manapság ugyan egyre kevesebb szerephez jut (eddig mint VHS-videó digitalizáló futott, de mivel az új kor szele megérintett, és digitális videóval dolgozom jelenleg, így nem kell), azért mégiscsak brutál, hogy nem hajlandó együttműködni vele.
• Az Aero felület megjelenítéséhez nem elegendő a mostani videokártyám: ahhoz, hogy a Vista tökéletesen működjön, úgy, ahogy azt a tervezőasztalon megálmodták, kell egy új videokártya is.
  

Ha mindent meg akarnék vásárolni a normális működéshez, akkor 1 hálókártya (2.000 Ft), 1 SB X-Fi (15.000 Ft), 1 videokártya (akkor már legyen jobb, kb. 30.000 Ft)=47.000 Ft. És akkor a géphez még nem is nyúltam, meg a TV-tuner elfelejtve, természetesen. Nem hinném, hogy egyelőre nekem ennyit megér a dolog.

A telepítése az eddigi Windows- verziókhoz képest meglehetősen gyors. Igaz, hogy a Telepítés befejezése rész tovább tart, mint addig az egész procedúra, ráadásul sehol egy folyamatjelző, de még így is hamar (kevesebb, mint fél óra alatt) lemegy a telepítés. Mondjuk azt nem értem, hogy a Start menüben a Leállítás pontot miért kellett egy külön almenübe tenni; biztosan manapság már mindenki csak hibernálja, vagy készenléti állapotba helyezi a gépet.

Ami nagyon lelombozott, az a Vista telepítési könyvtára alatt található fájlok listája, remélhetőleg csak a kompatíbilitást biztosítják, mert hasonló nevek voltak annak idején a Windows 3.1-es verziójában is. Sok ikon még mindig a régi, 16 színű, szóval megelehetősen undorkeltő ez számomra. (Legalább rejtették volna el valahová.) Az jött le, hogy ez semmi más, csak ráncfelvarrás, IE7, MP11, plusz a dizájn, ami - talán nem meglepően - hasonlít a Mac OS X-ben alkalmazott megoldásokhoz. (Annak idején a grafikus felületet is az Apple-től csórta a Microsoft, bár az is igaz, hogy az Apple meg a Xeroxtól.) Szóval nem vagyok lenyűgözve, egyáltalán.

Ti használjátok a Vistát?

Sport

Ma délelőtt, a tanév utolsó napján, több sportágban is kipróbáltam magam, és mondhatom, jeleskedtem valamennyiben.

Kerékpározás

Ökölvívás

Súlyemelés

Egyensúlyozó gyakorlatok

Golf

Logikai feladványok

Dögfáradt vagyok, de megérte!

Kompatíbilitási mód

Ha Te olyan vagy, aki megvesz mindenféle USB 2.0-s eszközt (pendrive, mp4 lejátszó stb.), és alig győzöd kivárni, amíg a számítógépről felmásolod rá a cuccot, itt a megoldás. A másoláshoz használj Total Commandert. A program Beállítások/Általános beállítások menüpontjára kattintva megjelenik egy párbeszédpanel, amin a Másolás/Törlés részt kell kiválasztanod a bal oldalon. Ezen a panelen jelöld be a Kompatíbilis mód használata a következő meghajtóknál jelölőnégyzetet, és az alatta lévő mezőbe írd be az eszköz meghajtó-betűjelét, vagy ha az összes meghajtódra akarod ezt alkalmazni, akkor egy csillagot. (A hetes verziótól kezdve van egy direkt USB-s cuccokhoz való négyzet, ami USB memóriák névre hallgat, ha csak azokra akarod alkalmazni, jelöld be azt.) Utána nézd meg, mennyivel nagyobb a másolási sebesség.


Szívesen.

Thunderbird

Ma hivatalosan is áttértem a Thunderbird e-mail kliens használatára. Évek óta fontolgatom ezt a lépést, miközben az Outlook szépen lassan őrölte az idegrendszerem számítástechnikára még feláldozható kis részecskéit. De ma végre eljött a váltás nagy napja. Ebben közrejátszik a 2.0.0.0-s verzió megjelenése is, no meg az is, hogy most fedeztem fel, hogy tulajdonképpen a Thunderbird teljes értékű RSS hírolvasó is egyben (bár lehet, hogy ezen verzióig nem is volt benne ez a funkció), így aztán a FeedReader-t egy lépéssel nyugdíjba is küldtem.

Hogy miért tartott évekig a váltás? A válasz egyszerű: soha nem tudtam normálisan, az igényeimnek megfelelően behangolni a szoftvert, ma azonban nagy levegőt vettem, és némi szaksegítséggel ugyan, de helyre pofoztam csóró programot, hogy végre úgy táncoljon, ahogy én fütyülök. Az eddigi próbálkozásaim rendre véget értek mintegy tíz perc leforgása alatt: addig tartott ugyanis, amíg olyan szintre mérgelt fel az egész, hogy nem voltam hajlandó tovább próbálkozni vele, sőt, suttyó módon azonnal uninstalláltam is. Aztán amikor hírét vettem, hogy megjelent egy-egy újabb verzió, újra próbálkoztam, rendszerint ugyanazokba a korlátokba ütköztem, és rendszerint újra uninstall lett a vége. Így fordulhat elő, hogy van egy kollekcióm a Thunderbird-verziókból, anélkül, hogy valaha is érdemben használtam volna.

Ma azonban erős voltam, és igába hajtottam a szoftvert. Most már olyan, mint a kezesbárány.

Alapvetően három postafiókom van, amit használok különböző célokra, és ezek kezelését az Outlook is tökéletesen megoldotta, azonban az Outlooknak volt egy olyan nagy hibája, hogy lomha volt, néhanap tetű, és ami nekem nagyon fájt, hogy nem mutatott folyamatjelzőt a levelek küldése során. Így eshetett meg a minap, hogy egy 16 megabájtos csatolatot tartalmazó levelet elküldtem a délelőtti órákban, és este még mindig "A küldés előkészítése" folyt. Ráadásul addig teljesen bedugult a postafiók, nem is töltött le egyetlen levelet sem az ebadta, csak miután kilőttem a küldést - ami szintén nem volt egyszerű, hiszen "Az outlook már megkezdte a levél továbbítását"...

Így aztán Thunderbird van most. Remélem, sokáig az is marad.

Egy hét programja

Az elkövetkezendő egy hét teendőit az alábbiakban foglalnám össze:

• Minden általam tanított osztályban minden általam tanított diák minden jegyét lezárni minden általam tanított tantárgyból.
• Összefoglalót készíteni erről a tanévről, csütörtök délután elővezetni mindezt (osztályozó értekezlet keretében)
• Jövő héten három napot jegyzőként eltölteni egy érettségin: bizonyítványokat írogatni, jegyeket rögzíteni, törzslapokat nyomtatni, fénymásolni, aláíratni... horror, ötvenfok!
• Ezt követően az osztályom jegyeit beírni a bizonyítványokba, azokat mindet aláírni, lepecsételni stb. 36 gyerekről van szó, szóval lesz meló dögivel.
• A jegyeket bevezetni a tanulók törzslapjára, egyenként, szépen sorjában. Itt is 36 tanulóról van szó. Törzslapot és bizonyítványt persze kéretik nem elrontani, javítani benne nem lehet.
  
• Kikapcsolódásként: autót műszaki vizsgára felkészíteni, időpontot kérni, egyeztetni, alkatrészeket vásárolni, javíttatni...

Azt hiszem, ennyi lesz. Már most el vagyok fáradva.

Sim City 4

A retró-lázban újra rákaptam a Sim City 4. részére, és folyamatosan városokat építek. Végre-valahára, hatodik nekifutásra sikerült egy olyan várost összehoznom, ahol a Simek nem lázadnak fel minden lépésemre, és nem megy csődbe a költségvetés az első öt évben. Ez meglehetős gyakorlást igényel, egy ideig meg kell vonnom tőlük mindent, de aztán jön a kánanán.

A legjobban két dolog tetszett, ami új volt, és már nem emlékeztem rá régebbi városaim építésének idejéből: az út szélén menetelő katonák, akik a laktanya környékén énekszóval mászkáltak, illetve az, amikor a sugárzó hulladék-lerakóból mutánsok másztak elő, és meglepték a várost. Ez utóbbi kissé azért groteszk dolog volt, de mindegy is, jól szórakoztam rajta.

Ez a játék azonban kihozza az emberből a kegyetlent. Imádom (mentés után) a jól felépített városomra ráhozni a világvégét: gyilkos robotok, meteoresők, hurrikánok söpörnek végig az egész városon, tönkretéve mindent, ami ott van. Gyilkos villámok cikáznak, és csinálnak tüzeket, ezeket a tűzoltók nem képesek eloltani, felfordulás, gyilok, cselszövevény. Néha kicsit meg is ijedek magamtól, milyen kegyetlen vagyok. Az emberek sikítva-fejvesztve menekülnek, én meg csak szórom a villámjaimat, és meteorokkal dobálózom.

Éppen itt az ideje, hogy lepihenjek.

Mi történt egy év alatt?

Cikkek
A Thozoo naplója 2006. június 9-én indult, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy kipróbáljam az interneten történő publikálásnak ezen izgalmas formáját is. Egy év leforgása alatt a napló főoldalát 7336 alkalommal töltöttétek le, ez átlagosan napi 20 letöltésnek felel meg. 318 cikk jelent meg, amelyek a legkülönbözőbb témákban próbálták összefoglalni a mindennapok alatt velem történt eseményeket, ebből 22 darab gasztronómiai kontárkodást, 121 rövid sztorit, 27 múltba révedést, valamint 67 technikai jellegű cikket is olvashattatok.

Látogatottság
A látogatási adatokat szemlélve örömteli a hír, miszerint az oldal látogatottsága ugyan inog kicsikét, de növekvő tendenciát mutat. Ezt az alábbi grafikonon szemlélhetitek meg:


Bár az oldal látogatottsága hétvégén a legkisebb, igyekszem hétvégén is jelentkezni. Ha nem vagyok gép előtt, akkor mobiltelefonról írok - hála telefonom Unicode-ot is támogató e-mail kliensének.

A tegnapi cikk a mobilomon, szerkesztés közben,
illetve régebbi cikkek listája a telefon
"Elküldött e-mailek" mappájában...

A leghülyébb keresőszavak
Soha nem gondoltam volna, hogy a naplóm megtalálható az alábbi kifejezésekre való kereséssel is, de mégis volt, akinek sikerült:

• házilag készített leveles tészta
• deriválás wikipedia
• mennydörgés hangok letöltései
• almalé otthonra való készítése
• kidolgozott vendéglátó záróvizsga tételek
• vernyákolás jelentése
• jó étvágyat angol kifejezés
• pászka update
• halálos ventillátorok
• háborús játékok a mobilomra
• montuk szépen és durván zene
• agyag réteg elhelyezkedés
• pörkölt, parafadugó
• cirádás billentyűzet
• jégkockagyártó berendezés
• falipolc helyesírás
• mi a USB TÁROK

Ez az utolsó a kedvencem. :-)

Hogyan készül?
A naplót így látom belülről (kattints a képre a nagyobb változathoz):


Itt láthatóak az egyes címkék, a postok címei, a publikálás dátuma, a hozzáfűzött kommentek száma, illetve a még el nem küldött cikkek draft, azaz vázlat-nézetei. Ha egy kommentet írsz valamelyik bejegyzéshez, azt e-mailként kapom meg az alábbi formában, pár hónapja már magyar nyelven:


Innentől kezdve már csak a megfelelő linkre kell kattintanom, és minden megy a maga útján tovább. Ha egy-egy hozzászólás csak napok múlva jelenik meg, az abból adódik, hogy napokig nem ülök számítógép előtt, és nem tudom elküldeni őket a naplóba. De amint lehet, megteszem, és válaszolok is, ha a téma úgy kívánja.

Talán ennyit mondanék az egy év munkájáról, dióhéjban. Itt szeretném még egyszer megköszönni mindenkinek, aki olvassa a naplót (igen, Neked is, aki most ezt olvasod), remélem, hogy a következő egy évben is olyan jól szórakoztok majd, mint eddig. Jó olvasást kívánok!

Thozoo
főszerkesztő ;-)

Egy évesek lettünk

Jelentős mérföldkő a Thozoo naplója történetében a mai nap, ugyanis ezelőtt egy évvel, kísérleti jelleggel indult el a blog. Magam sem gondoltam volna, hogy ilyen hosszú időt és ennyi cikket fog megérni a próbálkozás, de az interneten történő publikálásnak ez a fajtája igazán a szívemhez nőtt, és a sok-sok cikk írogatása meg a blog fejlesztése közben be kellett látnom, hogy a műfaj, amit azelőtt csak nagy élvezettel olvastam, mennyi munkával is jár. Valamit ugyanis minden napra ki kell találni. Ez a napló nem egy klasszikus én-blog akart lenni, tehát nem volt elég a mindennapok történéseit leírni. Már induláskor is az volt a cél, hogy a saját életem bemutatásán túl néhanap apró ismeretterjesztéssel is fűszerezzem a tartalmat, valamint olyan nézőpontból ragadjak meg egy-egy történetet, amely az olvasó számára érdekes és mulatságos, esetleg tanulságos lehet.

Holnap, amikor már számítógép előtt leszek, összefoglalom az elmúlt egy év eseményeit, unalmas statisztikai adatokat közlök, és újabb izgalmas kulisszatitkokat osztok meg veletek a napló készítésének lépéseiről.

Köszönöm, hogy nap mint nap idelátogattok, tartsatok velem a következő egy évben is! :)

Reggeltől estig

Ma több alkalommal is írtam egy keveset, ezeket foglalnám itt össze.

8 óra 12 perc. Kicsit unatkozom. Beírtam az évet záró jegyeket, de ezeket majd csak harmadik és negyedik órában közlöm az érdekeltekkel. Nyertem egy helyettesítést is, boldoggá tett, hogy egy ismeretlen osztálynak kell év vége előtt 5 nappal elméleti órát tartani. Majd megoldom, persze, rutinom és tapasztalatom segít legyőzni ezt a problémát. :)

8 óra 30 perc. Már negyedjére pakoltam össze a cuccom az asztalon. Éppen ideje menni, kijelentkeztetek mindenkit.

10 óra 25 perc. Lezajlott a harmadik óra, mindenki megtudta a jegyeit. Elég nagy volt a zsibvásár, így egy kicsit telement a fejem a gyerekzajjal. Most csak ülök a tanáriban, és bambulok magam elé. Nagyon jól esik.

11 óra 42 perc. A helyettesítés jobban lezajlott, mint gondoltam, így a napom is jobban alakult a vártnál. Még egy kis meglepetést is kaptam a kedvesemtől, úgyhogy a meglepetések napja a mai. Remélem, így marad a dolog...

14 óra 5 perc. Túl vagyok egy kiadós ebéden, ami igencsak jól esett. Házi finomságok teljes tárháza, utána egy kis friss, hűtött gyümölcs - kell ennél több egy ilyen forró délutánon? Esetleg egy puha pamlag, amin tudnám folytatni azt az alvást, amit kényszerűségből reggel fél hétkor meg kellett szakítanom.

16 óra 24 perc. Egy bolt előtt állok. Kiadós eső után elkönyvelhetem, hogy mától kezdve negyven napig fog esni, hiszen Medárd napja van. Újra benépesedik az utca, holott 5 perce még embert se láttunk sehol.

17 óra 19 perc. A nap a végéhez közeledik, így azt hiszem el is küldöm ezt a naplóba. Még ma este egy pendrive új tulajdonosa leszek és a kedvesem is kap egy szexi illatú parfümöt. Más, azt hiszem, nem történik.

Fáradt vagyok, megyek pihenni. Elég volt ebből a hétből. Erőt gyűjtök a következőre...

Gizel nénéd tolvajt kiált

Elmútt mán tíz is, mer' vége lett a krónikának a rádijóba. Csak hallgatom, mit az istent ugat ez a rihes dög e? Le is ótottam a világot odabe, nehogy belássonak, oszt' megkárosíjjanak. Kinézek, uramfija, látom mán akkor mászik befele az udvarra, oszt valami zsákot hoz magával. Rettenet, amennyire megijjedtem, remegtem, mint lyánykoromba. Rögvest mentem a konyhába, de mán akkor az ablak alatt buddogott. Hallottam, hogy megy hátrafele a kotlókho! Na, mentem híttam a fijamat, de az meg nem vette fel a telefonnyát, mer' sose veszi fel ha én híjjom, amúgy meg mindég nyomkoggya, egye el a zíz. De csak hallom, hogy mán a kappanok között jár a keze, az anyád szencségit, majd én megmutatom neked. Felgyútottam a komrába a világot, hát mingyán asse tutta hova legyen, átvágta magát a kerítésen, oszt' ott lapútt. De tuttam, hogy ott vót, mert úgy káráttak a kotlók, mint akiket ölnek, hát mondom csak nem mehet ez így tovább. Közbe oszt a fijam valahogy visszahítt, mondom néki, hogy tolvaj jár az udvarba, hogyhát gyönne által, oszt nézné meg, melyiknek a fattya jár bent énnállam. Na, fertályóra, oszt ott is vót, de montam neki még a telefonba, hogy majd zörgesse meg az ablakot, osztan ott engedem be, ne győjjön a kertkapun, istentuggya mit hozott magával ez a fertelmes, e. Na, elíg abbúl annyi, hogy be is gyött a fijam, oszt szétnézett. Montam neki ne mennyen a kotlókho, hát agyonüti ez a szemét e, de csak nem nyugodott. Hátrament, lopakodott, aszongya óccsam le a komrába a világot, hát leótottam, de akkor meg oszt olyan vaksötét lett, mer' hát nem felhő gyött a Hold elé? Na eccer csak hallom, hogy piszkosú sziggya, repkednek a tyúkok, kárának a kotlók, mint a hééétszencség, mongyák egymásra, hogy te piszkos, így te mocskos, ejj, mondom, hát mán tán ölik is egymást. Ott lestem a konyhaablakba, mer' onnan látok hátulra. De annyira még nem látok, inkább csak hallottam, hogy piiiszkosú csattognak, csak sziggya eggyik a másikát, mondom hát ezek mán vérre mennek, e. Én vótam olyan ideges, hogy a doktor ha megmérte vón' vérnyomásom hát szétment vóna a gépje. Mer ilyen géppel jár ki hozzám, mikor felhíjjom, hogy gyönne. Na elég abbú annyi, hogy eccer gyön oszt be a fiam, mongya nekem, hogy elment mán, meg hogy nyitva hagytam a kaput, mer' kiment rajta. Mondom néki, gyerekem, hát épphogycsak meghallgattam a híreket, megszunnyadtam, oszt' arra ébredtem, hogy mán kapálódzik befele a kerítés tetejin, hát nem zártam be, jóvana. Vígűl is oszt nem derűtt ki, melyik külyke vót, mer' valami fijatalféle lehetett. Ejj, ha tunnám, biztos szíjjat hasítanék a hátábul, a fattya, hogy ide merészkedik e. Nem tojnak a tyúkok mán van neki negyedik napja is, úllehet. Aszongya a fijam, hogy a nagy melegtű, de én tudom, hogy csak mer meg vannak rettenve. Azóta oszt, neféjj, zárom mán nyóckor a kaput! Megijjedtem betyárrendesen, megttanított az élet mostmán vínsígemre erre is.

SMS-Lottó

Hol vannak már azok az idők, amikor még a postásnál lehetett vásárolni lottószelvényt, aminek hétről hétre más színe volt? A kitöltött szelvényt szintén a postás vitte el. Aztán mindenki nagyon várta a sorsolást, hátha nyer valamit. Ha nem ütötte meg a főnyereményt, még mindig ott volt a jutalomsorsolás, vagy éppen a tárgynyereményekre is lehetett pályázni.



Ezek az idők nagyon régen elmúltak. Jött a postára befáradós, onnan-küldős korszak, majd a segédszelvények kitöltése, gépi szelvények megőrzése, és most mindenki örömére, itt van az SMS-lottó. Ma játszottam életemben először, tök egyszerű.

Küldesz egy SMS-t a 1756-os, normál díjas számra, amiben felsorolod, hogy milyen számokat akarsz játszani (mondjuk vesszővel elválasztva). Természetesen, ha ötöslottót akarsz játszani, akkor öt, ha hatoslottót akarsz játszani, akkor hat, ha pedig skandináv lottót, akkor hét számot kell elküldeni.


Vársz. Ha először játszol kapsz egy tájékoztatót, miszerint legyél 18 éves, és hogy a szerencsejáték függőséget okoz.


Aztán újabb SMS érkezik, amely arra kér, hogy ha tényleg akarsz 175 forintot fizetni egy lottóért, akkor leszel szíves egy OK-t (de gyakorlatilag bármit) visszaküldeni a 810-0000 telefonszámra.


Ha mindez megtörténik, akkor jön egy végső SMS, amiben fel vannak sorolva a számok, amiket megjátszottál, és egy azonosító szám zárja a sort.


Ha nyertél, kell a SIM-kártya, amiről a fogadó SMS-t küldted. Amennyiben most hétvégén megütöm a főnyereményt, elmondom, hogy hogyan is zajlik az SMS-lottó nyereményének átvétele. :-) Addig azonban jegelem a témát...

Rokkantsági pótlék

Tegnap egy rossz mozdulatot követően összetört bennem valami. Éppen ásványvizeket pakoltam zsugorszámra bevásárlókocsinkba, amikor hirtelen azt éreztem, hogy most aztán végem van. Igencsak kínos lett volna az üzlet kövén elpusztulni, így aztán erőt vettem magamon, és elindultam előre, minden különösebb szándék nélkül. Levegőt azt nem nagyon kaptam, és a kocsi tologatása is tetemes erőmet emésztette fel, de azért küzdöttem, de még ma reggelre se nagyon hevertem ki ezt a terhelést. Nem sokkal az ébresztő után alig bírtam megmozdulni. Nem kisebb fájdalmak gyötörtek, mint azt, akit egy vastag gumicsővel vertek el, úgy istenigazából. Fájdalmam ecsetelésére tudnám még említeni az "áthajtott rajtam a traktor", illetve az "ugrottam a Balatonba egy hasast 200 méter magasról" hasonlatokat. Összefoglalva: mindenem fáj. Nyögök, szenvedek, ahogyan egy férfinek szenvednie kell a mindennapok megpróbáltatásaitól.

Ez van velem, pajtások.

Hűtővel csak okosan

Életünk újabb fordulóponthoz érkezett, amikor a hétvégén hűtőszekrényt vásároltunk. Természetesen ezt sem úsztuk meg az emberi hülyeség tapasztalata nélkül. Vásárlásunkat katalógusok böngészésével kezdtük, ami nálam ugyan soha nem vezet eredményre, mégis, most az egyszer találtunk egy olyan darabot, ami tökéletesen megfelelt az igényeinknek, úgy méreteiben, mint kivitelezésében. A Cora katalógusában véltük felfedezni az ideálist, tehát a vásárlást a Corában kezdtük.

Talán nem meglepő, hogy manapság a teljes vételár csak apró betűkkel szerepel a termékeket bemutató cédulákon, ahelyett inkább a három év alatt fizetendő havi törlesztőrészletet tüntetik fel 60-as méretű betűkkel, a többi csak apróbetűs rész marad. Meglehetősen nehéz volt kibogozni, hogy mi mennyibe kerül, de azért sikerült. Azt, gondolom, senkinek nem kell mondanom, hogy az áruházban olyan kivitelű hűtő olyan áron nem szerepelt, mint amit a katalógusban kiválasztottunk, mégis sikerült egy hasonlót kiválasztani, ami meg is felelt volna az igényeinknek. Mivel azonban nem szeretünk hirtelen beleugrani a vásárlásba, gondoltunk, körülnézünk még máshol is.

A Tesco volt a következő célpont. Nos, itt meglehetősen érdekesen kínálják az árut, mivel az összes olyan hűtőszekrény, ami érdekelt volna bennünket, be volt csomagolva. Szerencsésebb esetben csak fóliába: kinyitni így sem lehetett, de a színét-formáját meg lehetett csodálni. A szerencsétlenebbek vastag kartondobozban várták a szabadulást, így aztán azokról semmit a világon nem tudtunk meg. Eladó sehol, megszokhattuk, így megy ez. Ebből következően itt nem is maradtunk sokáig, megegyeztünk, hogy leegyszerűsítve a dolgot, visszamegyünk a Corába, és megvesszük azt, amit egy órája kinéztünk magunknak.

Útközben azonban eszünkbe jutott az ElektroPont, mint lehetséges alternatíva. Nem fűztük hozzá sok reményt, de azért megpróbáltuk. Legnagyobb csodálatomra itt volt a legnagyobb választék hűtőszekrényekből, így aztán legalább egy fél óra eltelt, mire kiválasztottuk a Samsung legújabb üdvöskéjét. A kombinált hűtő-fagyasztó berendezés teljes mértékben no-frost rendszerű, ennek megfelelően sehol nem deres/jeges (még a fagyasztóban sem), beépített jégkockagyártó funkció, külön jégkrémtároló rekesz, üveglapos, tetszőlegesen variálható belső tér, szóval pontosan nekünk való, modern szerkezet. Az eladó hosszasan és türelmesen magyarázott, hogy ez a modell mennyire új és tökéletes, meg hogy mennyire megéri az árát, hiszen a lányáéknak is ilyen a hűtője. (A mosógépet is itt vettük, akkor, ha jól emlékszem, ugyanennek az eladónak volt pontosan olyan a mosógépe, mint amilyet mi akkor vettünk.) Marketing-duma, de jól esett akkor, ott. Felhívta a figyelmünket a hűtővel kapcsolatos dolgokra, megmutatta, hogyan működik, szóval teljesen úgy viselkedett, mint egy eladó, aki tényleg nem csak azért van ott az üzletben, hogy eltöltse a napját, hanem segít a vevőnek választani, tájékoztat, és ismeri a terméket, amit el akar adni.

Az idill azonban, mint tudjuk, soha nem lehet teljes.

Amikor odáig jutottunk, hogy fizetni szeretnénk, a pénztárnál álltunk egy pár percet, mire a pult mögött ülő, negyvenes éveiben járó nő megszólított bennünket, hogy leszünk szívesek még egy kicsit nézelődni, mert most ő éppen telepít a számítógépre, és ezt nem hagyhatja abba, főleg akkor nem, ha mi kártyával fizetünk. Rendben, szétnéztünk. Kicsit később, sátáni hangon utánunk süvöltött:

- Kártyát!

Megrettenve, remegő kézzel, de visszamentünk, és odaadtuk neki. Közben a másik négy alkalmazott éppen a Honfoglalóval játszott, megpróbáltak rájönni, hogy Arkhimédész törvényét ki fogalmazta meg. Szemmel láthatóan zavartuk a pénztárost: nem nagyon tetszett neki, hogy ott vagyunk. A legjobban mégis az bosszantott fel, hogy miközben a számlámról majdhogynem a teljes fizetésemet leemeli, telefonál, hogy neki nem megy a telepítés, és adjanak neki tanácsot, mindeközben pedig a PIN-kód beírására szolgáló kis kütyüt, mint a kutyának, odadobja a pultra, anélkül, hogy mondana valamit. Ekkor jegyeztem meg, hogy ha esetleg nem úgy bánna velünk, mint a kutyával, megköszönném, nem hinném, hogy rossz üzletet csináltam a boltnak azzal, hogy egy ilyen tételt kifizetek. Meg sem hallotta, annyira figyelt a telepítési instrukciókra. Később nyomtatásra került a számla, az aláírásra szolgáló tollat legalább olyan vehemenciával dobta a pultra, mint a PIN-kód-kütyüt. Aláírtam a számlát, majd úgy tettem le a tollat, hogy csattanjon. Majd, mivel nem figyelt, még egyszer. Ekkor odanézett, de csak annyit látott, hogy már aláírtam a számlát, így azt lerántotta a pultról a tollal együtt, megkaptam az én példányomat, és mehettem Isten hírével. Semmi viszlát, semmi köszönjük, hogy nálunk vásárolt. Semmi. Amilyen kedves volt az eladó, annyira volt bunkó a pénztáros, így összesítésben azt kell mondjam, hogy semmi pluszt nem kaptunk ettől az üzlettől sem.

A hűtő azonban a miénk. Vígan duruzsol a sarokban, és hűti a kaját, közben rendületlenül készülnek benne a jégkockák is. Így van rendjén.

Römi esőben

Az időjárásnak remek érzéke van ahhoz, hogy kiválogassa a hét napjai közül a szombatot és a vasárnapot, majd hatalmas dörgés és villámlás közepette áztassa a földet ezeken a napokon, lehetetlenné téve bármilyen hétvégi programot. Rajtunk azonban nem foghat ki. Egy bögre gőzölgő tea mellett játszunk rablórömit, feledve a bút és bánatot. Még az sem hangol le, hogy általában veszítek, mert bár páratlan az észjárásom, a kártya soha nem volt az erősségem. Szerencsére nem pénzben játszunk (a römit egyébként is érdekes lenne), így aztán ez a hiányosságom teljességgel eltörpül a játék élvezete mellett.

Mára ennyit, holnap kielemezzük a bevásárlóközpontok vásárlócentrikusságát. Szép délutánt!