Állati gumicukorteszt

Mai gumicukortesztünkben négyféle állat különböző alfajait vesszük górcső alá. Az ízkavalkádból nehéz volt értékelhető eredményt fabrikálni: elővettem hát legkritikusabb énemet, és annak fényében vizsgáltam meg az édességeket. A gumicukrokat ajándékba kaptam (köszönöm!), így sem gyártót, sem beszerzési helyet nem tudok említeni, viszont keveredésük miatt valamiféle piaci kombóra gondolok.

A mezőny

Édua, a beszívott viziló
Nos, lássuk hát. Édua a tegnapi nap mértéktelen dézsmálásai folytán fajtársai közül egyedül maradva állt be a mai mezőnybe. Állagát tekintve kiszáradt Koh-I-Noor radírgumi (meglehet, hogy ez a tárolás következménye), nem is gumi-, hanem inkább habcukor. Asztalhoz vágva kopog, mint egy műanyagdarab.


Az íze kellemesen gyümölcsös, savanykás és édes gyümölcsíz keveredik benne. Valóban habcukorral van itt dolgunk, mégpedig a jobbik fajtából. Igazán "eteti" magát, mégsem ad három-négy darab után teltségérzetet (ezt a tegnap délutáni mészárlásból tudom), falatozás közben megkötött PUR-hab állagát is meg tudjuk bocsájtani.

Ízvilág: 5 - kitűnő.
Állag: 4 - picit keményebbnek vagy puhábbnak kellene lennie.
Látvány: 2 - valljuk be, nem egy szépség.
Összesen: 3.67


Dália és Bimbó, a tehenek
A két tehén érezhetően komolyabb játékos: alapjaiban ők is puha habcukrok, viszont ez már nem eldönhető egyértelműen, keverve van beléjük némi gumiszerű anyag is. Aszalhoz verve nem kopognak, inkább tohonyán flöttyennek egyet. Testüket meg-megszakítják valódi gumicukorból készült pöttyök is. Sziluettjükből felismerhető, hogy tehénnel van dolgunk, bár inkább ügetés közben készített pillanatfelvételhez hasonlít testtartásuk.


Dália (a rózsaszín tehén) fejét leharapva bicikli-belsőgumi és valami távolról jövő gyümölcs íze keveredik. Aztán kisvártatva a gyümölcsíz egyre előrébb tör: alma, majd meggy, később meghatározhatatlan ízérzést hagyva maga után, míg a legvégén az egész a kávézacc játékos zamatában csúcsosodik ki. Bimbó ezzel szemben édeskés ízzel indít (+belsőgumi), de valami gyümölcsös érzet itt is nyomakodik. A végén ugyanúgy meggy/alma eldönthetetlen elegye, viszont ő hanyagolja a kávézaccot. Köhögéskor, tüsszentéskor az orrba tolja az íz nagy részét, ezért csak gyakorlott játékosoknak ajánlott.

Ízvilág: 4 - a zacc miatt.
Állag: 4 - nem eldönhető, hogy gumi vagy nem.
Látvány: 4 - mókás ügetés a gyepen.
Összesen: 4.0


Roy és Mortimer, az éléskamra rémei
A mezőny legizgalmasabbnak tűnő résztvevője ez a két albínó ikerpatkány. Igencsak érdekes elegy: a patkány teste habcukor, melyből gyönyörű kompozícióban, mesteri ívvel alakul ki a tiszta gumicukorból készült kétszínű, öttagú farokrész. Zseniális, látványvilág ötös!


Sokkoló a gyanútlan szemlélődő számára, ahogy a patkánynak fejénél fogva nekiesünk, és szájunkból csak annak segge és farka lóg ki. A test állaga leginkább Bimbóhoz hasonlítható, azzal a különbséggel, hogy íze megmarad a közömbösen semmi, és az édeskés között. A belekevert citromsárga hab valamiféle citrus-, vagy vegyes gyümölcs ízesítéssel próbálkozik hátulról, de ezt agyonvágja a tejszín(?)ízű, édeskés semmiség. Mindezek ellenére finom. A megharapott részek papírhoz ragadva képtelenek elengedni azt. Élvezetes a farok és a test közös pontján rágódni. A farok teljes gumicukorrésze először biciklibelső, később édes, majd hosszas fejtörés után legalább annyira semmilyen, mint a patkány teste, míg a legvégső körben hirtelen elönti arcüregünket valami édes sírógörcshöz hasonlatos, meghatározhatatlan valami.

Ízvilág: 4 - az ízek keveredése, a játékosság jó, de határozottabb ízekre volna szükség!
Állag: 5 - nagyon szuper ez a kétkomponensű játék.
Látvány: 5 - játékos és egyben sokkoló.
Összesen: 4.67


Sztészi és Mörája
A hüllők a végére maradtak. Három kígyó maradt meg a tegnapi fosztogatásból, belőlük 2 igencsak egyforma, ezért a képen látható gruppenből Sztészi (a piros-fekete kígyó) és Mörája (a zöld-sárga-kék kígyó) versenyeznek a játékban.


A látványvilágra, azt hiszem, nem lehet panasz. Váltakozó, izgalmas színek, bűnre csábító redős kígyóbőr, puha talp. Mert hozzá kell tenni, hogy Sztészi és Mörája nem csak felül, de alul is eltérnek egymástól. :-)

Zöld kígyó lila, piros kígyó fehér habtalppal.
Jól láthatóak a különböző színek illesztési pontjai.
Nem hiba, sőt: izgalmas!

Kezdjük Sztészivel. Nagy piros fejét leharapva azonnal jön a gyümölcsíz, elönti még a gondolatainkat is - megértjük, miért az édeskés habos talp, ez hivatott fékezni a (később jól értelmezhető) málna- és szederízt. A színek tehát szinkronban vannak az ízekkel, ez példaértékű. Később az egész egy darabos masszává alakul a szájban, lecseng a málna, előre tör az édeske, és kész, véget ér a móka.

Mörája fejének eltávolításakor sokkal izgalmasabb, de nem tolakodó gyümölcsízek kerülnek előtérbe: jóval édesebb Sztészinél, jól kivehető, hogy a talp is ízesített. Zöldalma és szamóca íze keveredik, majd ahogy az idő halad, kissé savanyúbb ízek kerülnek elő, és megerősítik a zöldalma-aroma jelenlétét. Bal alsó kettes kicsit megfájdul, de ez valószínűleg szubjektív, el is múlik, amint lenyelem Mörája darabjait.

Ízvilág: 5 - váltakozó, de nagyon finom, a zöldalma és az eper tökéletesen felismerhető.
Állag: 5 - nem ragad, nem csillog, pont olyan, mint amilyennek lennie kell.
Látvány: 5 - ragyogó színek, és a kígyóbőrhöz hasonló "redők" - profi.
Összesen: 5.0