Oldalak

2008. június 26., csütörtök

Huszonhatodika

Hej, édeskrisztus, adj erőt, hogy kibírjam.

Ma hajnalban bizony három óra 20 perckor kellett hozzáfognia esni. Annyira volt ez jó, hogy édes álmomból felkeltem, és becsuktam az ablakot, hogy mégse befelé nyomja a vizet, meg ha már úgyis buddogtam a kihalt, sötét szobában, élből bekúrtam a budiajtót is, amit akkor már legalább fél órája nyikorogtatott a szél. Meg is zsíroznám-olajoznám én a csatlakozási pontokat, de az ajtó olyan nehéz, hogy szerintem az is benne van, aki csinálta, így nem próbálkozom meg azzal, hogy leemeljem a helyéről. Menten agyonütne. Negyed óráig esett. Akkor kinyitottam az ablakot, hogy a bent tomboló 40 fokból legalább három rekedjen kint, talán akkor nem arra ébredünk reggel, hogy meg vagyunk halva.

Ezen éjszakai kalandot követően nyűgös lett a reggelem is. Megrémültem, amikor a kedvesem ébresztgetni próbált, mert éppen valami nagy fekete bogárról álmodtam, és azt hittem, hogy az mászkál rajtam. Még szerencse, hogy nem rúgtam orrba az imádott lányt, igazán kár lett volna érte, meg a reggeli feszített elkészülési programba se fért volna bele egy orrkötözés és vérzéselállítás. Gyors fürdés és reggelizés után meg már jöttem is be az intézménybe.

Utolsó nap van az érettségin. Fejlettebbek már látják, hogy ez azért jó, mert holnap már nem lesz érettségi, aki meg valaha foglalkozott ezzel, az meg tudja, hogy azért nem jó, merthiszen mire véget érnek a feleletek, addigra kilencszáz-csillió-ezer-ötven oldalt kell kinyomtatni a szokásos kifogy a toner - kifogy a papír - elakad - beakad - nemjóamargó - félrenyomtatja - nemférkiegyoldalra nyomtatási módszerekkel. (Én mondom, hogy nincs a világon egy olyan nyomtató, ami mindig mindent tökéletesen nyomtat, legyen szó vörddoksiról, pédéeffről, txt-ről... akármiről.) Amikor ezeket a sorokat írom, aktív kommentelőnk, Endoril felel történelemből. Tök jó hallgatni, magyarból is vérprofi volt. Kettes biztosan meglesz az érettségije, szóval aggódni nem kell azért. (Amikor meg ezt olvassa már kezében a bizonyítvány és magasról szarik az egészre; na, valahogy így tudom elképzelni.)

Ki vagyok tikkadva és fáradt is vagyok, képzeteimben finom kaják és az alvás, mint opció jelennek meg. Nem dob fel annyira, hogy amikor bejövök, 7 óra 8 percet mutat az órám, és amikor este távozok, akkor is. Szívás ez, gyerekek. Délután kettő után a világomat nem tudom.

Na, Endoril lefelelt, hamarosan véget érnek a feleletek, belelendülök a munkába. Majd írok még, ha túlélem ezt a mai napot. Borvirág, meg mindenegyéb, aludjatok, álmodjatok.

3 megjegyzés:

kATI írta...

KITARTÁS! :)

Thozoo írta...

Mindenképp, a végsőkig.

Endoril írta...

Hmmm, örülök ha jó volt hallgatni a feleletemet :) Szerintem is egész jól sikerültek a szóbelik, nem erre számítottam.