Pöttyös kancsó

Figyeled a kancsó száját erősen, és azonmód látod, ahogy a vízkő mókás játékával az évek hosszú sora alatt apró pöttyöket hagyott az anyagon. A kenyértartó után szabadon. Ma ebben kaptunk vizet. Nem mintha ez meglepő lenne, hiszen nap mint nap ilyen a kancsó és tulajdonképpen az összes evőeszköz is. Magam sem tudom, hogy miért járok ilyen helyekre enni, néha úgy érzem, hogy a ragályfertő csakis itt képes megtelepedni.

Egyetlen jó dolog van itt igazából, és ez nem más, mint a túrós palacsinta áfonyaöntettel, de erről majd később írok.

Bosszúvágyból kalandoznék

Ha lenne rá időm, felmennék nagyszüleim padlására, és a beszűrődő félhomályban megkeresném azt a régen elfeledett, egerek által megrágott, poros földrajzi atlaszt, amiből valamikor még az öregek szívták magukba a tudást az azóta régen elkorhadt iskolapadban. Ha megtalálnám fellapoznám, felütném egy oldalon, és rámutatnék valamelyik kontinensre, valamelyik országra, azon belül egy városra. Ezt követően hajóra és vonatra szállnék, elutaznék eme távoli tájra, és megkeresném a kontinenst, azon belül az országot, azon belül pedig a várost, amit a sors mutatott nekem, és ott útbaigazítást kérnék, hogy hol lakik a legjobb asztalosmester. Elmennék hozzá, el én, és megkérném, hogy jó pénzért fabrikáljon nekem egy fakalapácsot, a legkeményebb fából, amit csak ismer. Pár nap, és az elkészült fakalapáccsal újra útra kelnék, megkeresném azt az embert, aki kitalálta, hogy a munka korán reggel kezdődjön, akkor, amikor még az emberek nem aludták ki magukat, álmosak, és nyűgösek. Ha megtalálnám, tarisznyámból előszedném a fakalapácsot, és legalább háromszor, jó alaposan homlokon basznám koppintanám vele, aztán pedig elégedetten utaznék vissza a városba, ahol élek. Bár semmi nem változna, az elégtétel öröme egy pár napra bizonyára felhangolna, és azt követően minden reggel úgy kelnék fel, hogy tudom: megbosszultam a korai kelést, az órák csörgését, a mobilok ébresztő csipogását, és úgy egyáltalán, a korai ébredést.

Amál

Előző munkahelyem meghatározó figurája volt Amál. Az a fajta nő, aki mielőtt bármit tesz, 3 példányban engedélyezteti pecsétes papíron. Roppant precíz és megbízható, atompontos, és még csak véletlenül se engedne egy mosolyt sem az arcára, hogy lássék, ő aztán valóban komolyan veszi mindazt, amit csinál.

Az alábbi idézetek egy kézzel írott, szekrény mélyén porosodó napló lapjairól származnak egy olyan korból, amikor a blogokról még nem is hallottunk. (Pedig nem volt régen...) Tegnap este betegre röhögtem magam, miközben kigyűjtöttem őket.

Amált a világ egyik legtaszítóbb nőjének tartom. Igen nagy önuralomra van szükségem, amikor valamilyen számítástechnikai probléma felmerültével meglátogat, és hozzáfog dumálni, meg azt a görcsös molyost a képire' eregeti. Adnék neki olyan sallert, hogy menten azt hinné, kidurrant a feje.

Amálnak vagy 2 napja nincs a gépén hálózati elérés. Az ideg majd' szétveti, de tűr, otthon meg csak úgy fogy az antidepresszáns tabletta, kilószám.

Aszongya nekem Amál, hogy nem-e tudom véletlenül, hogy merre is van az ő "Köcsög vagyok" feliratú, ezüstszínű tolla, merthát eltűnt az. Hát honnan tudnám? Elloptam tán, Amál? Bazz, jó, hogy rám nem gyanúsított, érted, abban a pillanatban eltiportam volna.

Amál valami gázt akart a jogtárból kinyomtatni, de azt nála nem lehet, így nálam kellett, hogy kinyomtassa, a másik gépemről. Most egész normálisan viselkedett, még a pálcát se kellett, hogy elővegyem.

Ilyet szól ma Amál: "Te annyira tudod ezt a számítástechnikát, hol lehet ezt megtanulni?" Jaj, Amálkám, gyerekednek kell, mi? Ha rád ütött, hát bele se fogjon, kár lenne elpazarolni a fiatal élettyit őnéki. Különben meg nekem ez megy, hardverből, így születtem. Ennyit erről.

Amál viharzik befelé és indít:
- Szervusz. Négyhornyú csavarhoz van szerszámotok?
Mire én rövid gondolkodás után a magam egyszerű stílusában kibököm:
- Csillagcsavarhúzó kell?
Végiggondolván az eseten, így utólag mindezt olymód találom roppant szórakoztatónak, hogy a sorok írása közben lefordulok a röhögéstől.

Mindörökké Amál.

Gyémánt

Ma izgalmas e-mailt kaptam.

Örömmel értesítjük, hogy a Diamonds Sexshop nyereményjátékán kitartó fáradozása nem volt hiábavaló. Legutóbbi, 20000 Ft érték feletti vásárlásával Ön nyert egy fantasztikus művaginát!

Milyen jó. Ha nekem 20.000 Forintom lenne ilyen kretén célokra, boldog ember lennék. Kapott más is hasonló levelet? Vagy csak nekem kedvezett a szerencse? ;-)

Bluetooth

Nagyon élem a Bluetooth-technológia adta előnyöket. Két eszköz vezeték nélküli összekapcsolása már infrán is érdekes volt, de a Bluetooth talán még jobban megmozgatja a fantáziámat a lehetőségeket illetően. Egyszerűen hihetetlen jó, hogy úgy tudom szinkronizálni a telefont és a számítógépet, hogy a telefonnak csak valahol a szobában kell lennie, a többi megy magától. Lementhetőek a fotók, így soha nem telik be a memóriakártya, bár igaz, hogy a fotók így nincsenek mindig velem, de nem lehet minden tökéletes. Áttölthetőek az aznap kapott zenék, meg tulajdonképpen minden adat ide-oda mozgatható, kényelmesen.

Pedig a technológia nem újkeletű: már akkor létezett, amikor nekem még mobilom sem volt. 1994-ben kezdték kidolgozni, és rá öt évre, 1999-ben már meg is jelent a Bluetooth 1.0-s szabvány, ami igen sok gyerekbetegséggel küzdött a kompatibilitást illetően. A későbbi szabványok egyre csak jobbak lettek, mind átviteli sebességben, mind pedig a két egység között adatátvitel közben lehetséges távolságban felülmúlták elődjeiket, és kompatíbilisek maradtak a régi szabványokkal is.

Akárhogy is van, hozzám most érkezett el és rettentően élvezem.

Vagányság

Annyira vagány vagyok, hogy két és fél éves tanári pályafutásom során először úgy mentem be a mai napra (amin teljesítenem kell béremér', ha már nem sztrájkolunk), hogy egy szó nem sok, annyit sem tanultam reá. Úgy gondoltam, próbára teszem magam, hogy mit is bírok én így, hardverből előadni. És hát mondhatom, teljesen korrekt voltam. Jöhet, eső, hóvihar. Tulajdonképpen ez lenne a professzionalizmus csúcsa, hogy az ember csak mindent előad, kisujjából kiráz, de ez sok esetben kivitelezhetetlen. Hiszen vinni kell be a mintafeladatot, amin gyakorolunk, programokat kell írni, letesztelni. Mondhatnám, néhanap nehéz a tanári lét. Bár a programok és feladatok szerverre feltolhatók, onnan előszedhetők, de néha ez is nehézségekbe ütközik, amíg a saját kis tudásbázist ki nem alakítom a már eddig létrehozott anyagokból. Az lesz aztán a kánaán! Ha minden összejön, nyáron véglegesül, és utána még egyszerűbb lesz az életem. Jövőre lesz az utolsó olyan évfolyam, amelyiken még nem tanítottam, azt követően minden anyag rendelkezésemre áll. Addig is, a végtelenbe, és tovább.

Jelenemről és jövőmről olvashattatok a mai napon.

18 keréken

Kezembe akadt egy régi CD, azon pedig az 18 wheels of steel - Across America című játék. Magában a játékban tulajdonképpen semmi extra nincs: egy kamionost alakítunk, aki felvesz az egyik városban egy rakományt, és azt minél kevesebb ütközéssel megpróbálja elszállítani egy másik városba. Minél távolabbra megyünk, annál többet fizetnek, viszont bele kell kalkulálnunk, hogy többet is kell tankolni, a kamiont is kell javíttatni stb. A játék kb. 90%-a arról szól, hogy nyomjuk a gázt az autópályán, vagy kies mellékutakon. Közben lemegy a nap, aztán feljön. Esik, aztán fúj a szél. És mi tök egyedül barangolunk amerika útjain, keresztül az államokon, és mindezt élvezzük. A játék a flipperekhez hasonlóan arra jó, hogy miközben játszunk, szépen végig tudjuk gondolni a dolgainkat, és szinte oda sem figyelve meditálunk egy kicsit.

Miközben a neten kutakodtam, rá kellett jönnöm, hogy a játéknak van egy Pedal to the metal, és egy Convoy része is. Én egyelőre maradok az Across America-nál, és így relaxálok esténként.

Foglalja

Két megjegyzésem lenne a képhez.

1. A sárga terület a mozgássérült parkoló.
2. A kép közepén parkoló autó 2 helyet foglal el.

---
update: 2. pont javítva: nem kettő, csak egy helyet foglal el. Ma tüzetesebben is megvizsgáltam a placcot.

Fogalmazzunk egyszerűen! 2

2006. október 25-i postomban már körüljártuk a környezetemben zajlott beszólásokat. Az azóta eltelt kis idő azonban rendkívül termékeny volt ilyen téren, így aztán megosztanám a széles olvasóközönséggel az újabb termést. Jó mosolygást mindenkinek!

• Hengyókálom magam.
  Ezt a kifejezést arra használja a nép, hogy tudassa: most csak fekszik az ágyban. Semmi cél nélkül, pihenésnek céljából. Mondhatnánk úgy is, hogy az, aki hengyókálja magát, valójában cirmolódik.
  
  
• Mit nem adnék egy ilyen hideg estén egy kurva kád meleg vizet.
  Fogalmazásbeli probléma, azért értjük, hogy mire is gondolt.
  
  
• Ha tegnap megfürödtem volna, akkor ma csak egy napos nemfürdött lennék.
  Az okfejtés teljesen logikus, csak a megfogalmazás módja kérdéses.
  
  
• Fanta doboz sakk.
  A "Fanta Bodzasokk" félreolvasása. Végül is, így sem rossz.
  
  
• Orrni, vagy fújni orr!
  A "Ne felejtsd el használni az orrspray-t" szabatosabb, tömörebb megfogalmazása.
  
  
• Felhígított víz.
  ...már azt is?
  
  
• Tele vagyok, mint a budiajtó.
  A hasonlatot még csak elképzelni sem lehet.
  
  
• Erre a csapra venni kéne egy elejt.
  Ugyanis nem volt a vízcsapon szűrő, amit kis túlzással elejnek is nevezhetünk. Később került rá elej is. Így most már elejes a csap.
  
  
• Hülyén biggyesztem a szemem.
  Én biggyeszteni se tudom.
  
  
• Ripácsás Nebuló.
  Felidézése egy régi cukorkának, ami garantáltan kiszedte a fogtömést mindenki szájából. A ripácsás szó a felületére utal, talán érdes-t jelenthet. Mondják úgy is, hogy rüpcsös.
  
  
• Megcsapatom a csirkeszárnyat egy kis pergával.
  Így finomabb, ha pörköltnek főzi az ember. A pergával csapatás tulajdonképpen egy kis gázláng fölötti pörkölést jelent.
  
  
• Automata párnamegcirmoló.
  Ez egy olyan berendezés, amelynek segítségével nem nekünk kell a párnánkat finomra gyűrni. Természetesen (egyelőre) csak a fantáziánkban létezik.
  
  
• A budiból jön fel valami vízálló állat!
  Elég sok vízálló állat él benne, de hogy jöjjön is fel - ez teljesen új. A történethez hozzátartozik, hogy a vízálló állat fürdőszobát meghódító portyázásai ellen a fürdőszobába kellett vinnem egy darab A4-es géppapírt, egy légycsapót, ollót, némi átlátszós ragasztót, és egy doboz tejet. Nem kérdeztem, hogy melyik miért kell...
  

Elegem van

Kreatív vagyok. Az elmúlt pár percben ezt szerkesztettem:

Fáradt vagyok. Lehet, hogy az idő teszi. Elegem van abból, hogy senkit nem érdekel, amit mondok. Hogy mindenkit utolsó percben érint meg a változás szele. Elegem van a folyamatosan változó időből. Ősz, tavasz, kurvaélet. Elegem van abból, hogy a másfél éve folyamatosan oktatott anyagból egy szót nem tudnak visszamondani. Elegem van, elegem van bleeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee föööööööööööö. Utálom ezt a napot. Gyík. Gyííííík!

Jól esett leírni. Most már sokkal jobb a közérzetem.

Gyorsult

Kereken egy hónapot kellett várni a sávszélesség megnövelésére a lakókörnyezetemben. Jelenleg lefelé 900 KB-os másodpercenkénti sebességgel jön az adat, felfelé pedig stabil 58 KB/s sebességgel megy. Szép eredmény! Csak így tovább...

Megakadt a HD

A Tom Cruise nevével fémjelzett Mission: Impossible című, már-már klasszikusnak számító mozi HD felbontásban (1280×720) megtekintve teljesen újszerű élményt nyújt. Láthatóvá válnak az apróbb részletek és olyan gyönyörűen tiszta az egész film, hogy teljes mértékben odavagyok tőle. Mint annak idején a VHS-DVD váltáskor. Egyedül az bosszant, hogy a jelenlegi gépem bizonyos részleteket nem tud lejátszani belőle. A mozgalmasabb, nagyon részletgazdag jeleneteknél (TGV száguldása, londoni pályaudvar) lelassul a képkockák megjelenítése, majd amikor már végképp nincs tovább szusz a masinában, egy képkockát látunk addig, amíg újra szinkronba nem jön a hang és a kép.

Processzor-kihasználtság HD-film nézése közben

Úgy tűnik, hogy a Hyper Threading technológia ebben az esetben nem váltja be a hozzá fűzött reményeket. Az egyik (virtuális) mag keményen dolgozik, míg a másik pihen. Mindeközben a processzor teljes kihasználtsága olyan 50% körüli, tehát ha nagyon akarna, éppen dolgozhatna még a gép az ügyön. A jobb oldali diagramot megnézve látható, hogy hol történik a képkockák eldobása: egy hatalmas szakadék tátong a grafikon közepén. Ott. Kb. 2-3 másodperc, újra minden szinkronba áll, és egy újabb mozgalmas jelenetig minden megy tovább.

Nem tudom, hogy mi lehet a probléma oka; nem hinném, hogy ez a proci nem lenne képes kikódolni rendesen a HD-filmeket. Inkább a kodekkel lehet gond. A múltkor megtekintett Világok arca, Baraka isteni jól nézett ki; véleményem szerint nem is érdemes nem HD-ben nézni. Azt is meg kell továbbá vallani, hogy az a film csak 3 gigabájtot emésztett fel, a M:I pedig 4.2 gigás, teljes DVD.

Valakinek volt már hasonló problémája?

Retkes kenyértartó

A hely, ahol minden délben eszünk. Belső teljesen átalakítva, modern dizájn, de a tányérok, evőeszközök olyan szinten ratyik a legalább 48 éves használat után, hogy az embernek néhanap a kedve is elmegy attól, hogy ott egyen. De sikerült azért überelni ezt is. Nem elég, hogy félszáraz a kenyér, ráadásnak még mindezt olyan kenyértartóban hozzák ki elém, ami pontosan úgy fest, mintha Kétéves Pistike egész nyáron a homokozóban ezzel játszott volna, és azóta valahogy elfelejtették volna megtisztítani. (A kenyértartót. Nem Pistikét.) Még szerencse, hogy legalább szalvéta volt benne. Én megértem, hogy költséghatékonyan kell vezetni egy vállalkozást, de nehogy már ne teljen 300 forintos kenyértartókra, amihez ráadásnak még mosható kis textilbevonatot is adnak, és ettől olyan pofás lesz az egész.

Ez nem túlzott igényesség, ez a minimum, amit az ember elvár egy étteremtől.

Kinyit a resti

Kisebb kihagyás után e hét csütörtökén (2007. február 15.) hajnali 4 óra 30 perckor újra kinyit a karcagi vasútállomás utasellátója. Az új tulajdonos időt és munkát nem kímélve pofozta újjá a helyet, és eme megújult környezetben várja a látogatókat, extrém hosszú nyitvatartási időkkel. Az italok és kávé mellett hideg- és melegszendvicsekkel (úti szendvicsek), hamburgerrel, valamint frissen sült Fornetti péksüteményekkel gazdagodik a kínálat. Az újonnan kialakított "talponálló" részekben akár utazás előtt is elfogyasztható a megvásárolt csemege, de természetesen az útra is magunkkal vihető. Ugyanígy a kávé is, erről fedővel ellátott úti poharak gondoskodnak. A megvásárolt ital így nem lötyög ki, és könnyedén szállítható, fogyasztható. A többi újdonságról mindenki győződjön meg a saját szemével. Kellemes utat, jó vásárlást!

---
(kis-reklám-hogy-menjen-a-bót)

Nátha-rap

A repper visszatért! Ma már brutális, és a nátháról reppel nekünk. Aztán visszakanyarodik a gyökereihez. (Ha nem láttad az előző videót, mindenképpen tekintsd meg, mielőtt ezt megnézed. Kattints ide!)

A mű:



Szöveg a rajongóknak:

Nátha

Nátha vagyok, büdös vagyok.
Nátha, nátha! Büdös nátha!
Úgy utálom a náthát!
Nagyon-nagyon náthás vagyoook!

Göthös vagyok a náthától,
Attól a büdös náthától.
K*rva nátha, köcsög nátha,
Meghalok tőle, annyira finom...

... a kalács! :-)

"Szoktad nézegetni a PhotoBlogot?" szavazás eredménye

Mivel a szavatszámláló rendszer napok óta teljesen meg van halva, így véget vetek a jelenlegi szavazásnak, amelyben arra kerestük a választ, hogy az olvasók szokták-e nézegetni a PhotoBlogot. Az eredmény igencsak jónak mondható, rám nézve mindenképpen hízelgő. Nem volt olyan válaszadó, aki a Nem szeretem a fényképeket lehetőséget jelölte volna meg. A szavazók 74%-a minden nap megnézi, hátha került fel új kép (ez mostanság már nem mondható napi rendszerességnek, lehangoló az idő, és alig van fotózandó téma, meg sok a munka is). Ritkán nézi a fotókat a válaszadók 16%-a, valamint 5% egyszer látta, 5% pedig soha nem látta még.

Ha Te is az utolsó 5%-ba tartozol, itt a remek alkalom, hogy megtekintsd!

• Thozoo Photoblog- kattints és máris láthatod

Köszönöm mindenki szavazatát!

K610i szoftver

Technikai tanácsadó rovatunkban ma azt boncolgatjuk, hogy mit vár el az ember egy mobilhoz adott szoftvertől. Legalább annyit, hogy a kötelező szinkronizáláson túl legalább a telefonon tárolt adatokat a számítógépre mentse. A K610i-hez adott szoftvercsomag a szinkronizálást tökéletesen végrehajtja: a telefonon tárolt kontaktokat az Outlook címjegyzékébe másolja, és onnan is kimásol mindenkit a telefonba. Ez nem minden esetben jó, én személy szerint majdhogynem megőszültem, mire újra rendbe raktam a telefonkönyvet.

A gyári szoftvercsomag szolgáltatása ebben, valamint egy számítógépen történő MMS-szerkesztőben és egy zenei CD-ket a telefonra konvertáló alkalmazásban gyakorlatilag ki is merül. Sehol nem találni az üzenetek kezelésére alkalmas szoftvert a kapott CD-n, amivel esetleg számítógépről lehetne SMS-t küldeni, vagy a beérkezett SMS-eket fájl formájában a számítógépen lehetne tárolni. Ez pedig az eddig megszokottakhoz képest jelentős visszalépés.

Nincs más hátra, fel kell dúrni a netet.

Először a MobilEdit! nevű szoftverrel próbálkoztam, de mivel többszöri nekifutásra sem sikerült összhangba hozni a telefonnal USB-kábelen keresztül, így sajnos menesztenem kellett. Negatívum még, hogy nem is ingyenes, így nincs benne lélek, túlcsicsázott, lassú és még csak rendes serial-t se lehet hozzá találni. Megvenni meg nem akarom. Később akadtam rá egy remek Sony Ericssonos oldalra, ahol a legtöbb telefonhoz kategóriákba rendezve találhatóak meg szoftverek, hátterek, témák, csengőhangok, játékok és képernyővédők. A K610i-sek kis segítője a http://www.myk610.lasyk.net/ oldalon bújik meg, a szoftverek alatt. (Hivatalos webodala itt.) A program neve My Phone Explorer, amiről eddig csak jót tudok elmondani. Magyar nyelven kommunikál, letisztult, egyszerű a dizájn, tökéletesen, hiba nélkül működik, testreszabható az ésszerűség keretein belül, és ingyenes. Ez az első program, amiért - ha lenne PayPal accountom - fizetnék is egy keveset. A telefon minden szükséges funkciója elérhető vele, archiválja az SMS-eket (sajnos MMS-eket nem), irányíthatjuk USB-n keresztül a telefont, fájlokat tölthetünk fel és le, java alkalmazásokat installálhatunk (rögtön feltettem a Gmail szoftvert), egyszóval mindenre megfelelő. Érdemes kipróbálni.

A naptár nézet - gyönyörűen szinkronizál a telefonnal oda-vissza.
(Kattints rá a nagyobb méretért!)

A koránkelés

Arra a napra várok, amikor reggel kilencig aludhatok, és ha ébredés után kinyitom az ablakot, hűs tavaszi levegő árad be a szobámba. A koránkelésnek nincs semmi értelme.

Ha nem hétkor kellene munkába indulnom, hanem később, akkor nem kellene az ilyen "este fagyos, nappal enyhe" napokon levakarnom a jeget az autóról korán reggel (egy óra múlva úgyis leolvad magától), vagy ha gyalog megyek, nem fagyna le a fülem.

Ha nem hétkor kellene munkába indulnom, akkor nem kellene minden reggel legyűrnöm a reggelit, hogy ne legyek már nyolckor éhes, hanem úgy tudnék reggelizni, hogy kedvem is van enni, mert reggelhez méltóan megéheztem a pihentető alvás után.

Ha nem hétkor kellene munkába indulnom, akkor nem lennék nyűgös egész nap.

Persze a problémákra most is van megoldás: nem autóval kell menni dolgozni, hanem gyalog és sapkában; nem kell reggel reggelizni, hanem szendvicset kell vinni, és ha éhes vagyok megenni; valamint nyűgös se lennék, ha időben feküdnék le. De ezeket olyan nehéz betartani.

---
Illusztráció: www.sxc.hu

BIN

Szinte nincs is olyan nap a naptárban, amelyik nem egy jeles esemény napja. Ma például a Biztonságosabb Internet Napja van. Saját tapasztalatomból pár jó tanács, amivel biztonságossá teheted a netezést, és a rendszered sem omlik össze heteken belül.

1. Mindig használj vírusirtó programot! A legjobbak (és itt is csak saját véleményemet tudom feltárni) a fizetős programok, én a NOD32-re voksolok. Az ára és a teljesítménye is kedvező, minden létező adatot ellenőriz, naponta többször frissül az adatbázisa, így aztán teljes mértékben megbízom benne.

2. Használj tűzfalat! Az egyik legjobb védelem a hardveres tűzfal, de ennek híján szoftveres is megteszi. A Windows beépített tűzfala nem a legjobb megoldás, de ha más nincs, egynek jó. Nem árt viszont tudni, hogy ez a tűzfal (XP alatt) csak a bejövő forgalmat szűri, a kimenőt nem, így adataink szabadon vándorolhatnak a világ felé. (A Vistában már megoldották a kimenő forgalom szűrését is.)

3. Ha XP-t használsz, mindig legyél naprakész: állítsd be az automatikus frissítési szolgáltatást, és ha letöltődtek a frissítések, telepítsd is fel őket!

4. Időközönként futtass egy-egy kémprogram-kereső és -eltávolító alkalmazást, pl. Ad-Aware-t, vagy Spybot Search&Destroy-t! Futtatásukkal meglepődve fogod tapasztalni, hogy mennyi kosz van a gépeden, amire semmi szükség, és amelyek személyes adatokat gyűjthetnek, aztán pedig küldhetnek másoknak. Érdemes tehát az említett két program valamelyikét (esetleg mindkettőt) letölteni (ingyenesek), és futtatni. Meg persze frissíteni néhanap.

5. NE használj Internet Explorert! Kicsit meg kell szokni, de érdemes váltani Firefox-ra, vagy egyéb alternatív böngészőkre. Az Internet Explorer túl sok mindent szed össze, alá települnek be olyan dolgok, amiket egy-egy kisebb, ingyenes játék telepítésekor nem is szerettünk volna feltenni. A Firefox ennél jóval nagyobb védelmet biztosít, számos kiegészítővel bővíthető, tetszőlegesen alakítható, és véleményem szerint jóval gyorsabb is, mint az Explorer.

6. Néhanap használj tisztítóprogramokat! Az EasyCleaner az egyik legjobb alkalmazás a feleslegessé vált fájlok, internetes átmeneti állományok és a személyes, árulkodó adatok törlésére. Ingyenes, gyors, és sok szolgáltatása van, bár a kezelőfelülete sok helyütt szakembereknek való.

Ennyi, mindössze. Betartod, jobb lesz az élet.

Mi folyik itt?

Nem tudom, hogy mi volt ma a városban, de mindenkinek keserű lehetett a szájíze, ugyanis akármerre mentem, mindenfelé méretes köpeteket láttam a járdán. Gusztustalan. Viselkedjünk má', emberek!

Kártyás, számlás

Nem egyszerű manapság számlás előfizetőnek lenni a Pannonnál. Kálváriámat tollba mondom, s megosztom Veletek.

A dolog úgy kezdődött, hogy először csak vonzalom, később már szerelem szövődött köztem, és az általam kinézett Sony Ericcson k610i készülék között. A dolog egyetlen bökkenője volt, hogy preferált szolgáltatómnál csak számlás konstrukcióban volt emberi áron megvásárolható a készülék, így aztán úgy gondoltam, hogy egyszer élünk, hát számlás előfizető leszek, ilyen még úgysem voltam. A dolog azonban közel sem ennyire egyszerű és egyértelmű.

Mivel nem új előfizető vagyok, így aztán a régi, kártyás előfizetésemet minden pereputtyával (értsd: már megrendelt szolgáltatások, lebeszélhető keret stb.) szerettem volna átvinni a számlás világba. Hogy a már megrendelt (és a kártyás előfizetés sajátosságaiból adódóan előre kifizetett) szolgáltatásokkal mi lesz, arra nem kaptam választ a viszonteladótól, mivel elmondása szerint "eddig ilyen még nem volt, hogy valaki kártyásról számlásra váltott". Hogy több év alatt egy ember sem volt, aki váltani akart, meglepett engem, de mindegy: végülis elképzelhető, hogy csak én vagyok ilyen ökör.

A következő lépcsőfok: önmagunk igazolása. Nem elég az eddigi telefonszám és a hozzá kapcsolódó jelszó, a személyi igazolvány és a lakcímet igazoló kártya, ugyanis kell még egy fényképes igazolvány, ami lehet útlevél, jogosítvány stb. Ahhoz képest, hogy mennyire agitálnak bennünket a számlás előfizetés felé már a kínálatban szereplő készülékekkel is, igencsak megnehezítik az emberek ebbéli igyekezetét.

A legnagyobb meglepetés csak ezután következett. Ne higgye senki, hogy csak úgy bemegy, és számlás előfizetéséhez készüléket vásárol. Ó, nem, nem. Először is állapodj meg, hogy számlás előfizető leszel. Ezt követően 72 órán belül beregisztrálnak a számlás előfizetők közé, és amikor a rendszer felböfög egy OK-t, onnantól kezdve lehet készüléket is vásárolni (tehát legrosszabb esetben akár 3 nappal később is, mint ahogy váltani szerettünk volna). Meglehetősen elkeseredtem, amikor ezt meghallottam, hiszen jómagam főként a készülék, semmint az utólagos számlabefizetés miatt választottam mindezt a kálváriát. A dolog végül is jól jött össze, hiszen még aznap, a váltás után egy órán belül mehettem vissza készüléket vásárolni.

Azért még minden nincs rendben, de hozzáteszem: nem is telt még el a 72 óra. Nem látszom a Pannonnál, az egyenleginformáció nem lekérhető, mert nincs meg a telefonszámom a rendszerben, illetve ehhez hasonló problémákkal még küzdünk, nos, elvileg ma estére mindennek mennie kellene, reméljük a legjobbakat. A telefon egyébként szuper, imádom a Pannont, hogy nem piszkál bele, nem írja át a szoftvert, meg a színeket stb., jár a nagy piros pont.

Süti-rap

Egy kis vasárnap esti vigadalom mindenkinek. Rokongyerek reppel a frissen kisült gyümölcsös sütiről, rögtönözve. Mi rendkívül jól szórakoztunk rajta, remélem, ti is!

Ne hagyjátok hozzászólás nélkül a videót, mivel a további fejlődéshez a kicsinek szüksége van a visszajelzésekre. Üzenjetek bátran a hozzászólásoknál!

Íme, a mű:



És a szöveg:

Kalács

Kalács, kalács, jaj de finom kalács.
Olyan finom, teli gyümölccsel,
Olyan finom, teli gyümölccsel.
Ilyen pici, de nagyon finom,
Olyan, mintha ekkora lenne, de
Nagyon-nagyon finom, finom nagyon.
Nagyon-nagyon finom, finom nagyon.

Annyira finom, hogy meg lehet enni.
Annyira! Annyira! Annyira! Annyira!
Annyira finom, annyira!
Hogy teli a gyomrom annyira tőle, hogy nagyon.
Olyan, olyan, olyan finom!
Olyan finom! Olyan finom!
Olyan finoooom!
Olyan finom.

Ha minden jól megy

Ha minden jól megy, ma platformváltás történik mobiltéren. A múltkoriban összehasonlított telefonok közül a Sony Ericsson k610i olyannyira nagy szerelem lett, hogy ma eladom a lelkem a Pannonnak két évre, és megveszem a készüléket. Valószínűleg egész hétvégén a hatása alatt leszek, így aztán nem tudom, hogy mikor fogok a naplóba írni. Amennyiben sikerül beállítani az e-mail klienst rajta, még a hétvégén, ha nem, akkor később. Megerőltető munkával az összes kontaktot és időpontot is átmásolom majd, ez a része nagyon nem hiányzik.

Ma tehát végleg búcsút mondok a Siemens-világnak. Jó volt, szerettem, de itt az ideje váltani. Azért, mintegy búcsúzóul, ezt a cikket még a régi telefonomról küldöm a Bloggerre. Remélem, hogy az új is legalább annyi kellemes percet szerez majd nekem, mint ez szerzett az elmúlt bő egy évben.

Értekezlet-jegyzet

Értekezleten sokszor elkalandozik a gondolat. Távoli tájakra, régmúlt időkre, helyekre, emberekre gondolunk, vagy csak a napi teendők, gondok foglalnak le bennünket. Engem személy szerint idegesít, amikor körülöttem jegyzetelnek: néha el sem tudom képzelni, hogy miket írhatnak le egy fél órás, teljesen életidegen okfejtés kapcsán, de talán jobb is. Sok jegyzetbe bepillantva láttam már, hogy kis virágok, házikók és egyebek rejtőznek a papíron.

A legutóbbi értekezleten én is jegyzeteltem, szigorúan az előadó szavaira és tetteire támaszkodva. Íme egy kis kivonat belőle.

Az előadónak - mint mondja - nincs kristálygömbje, és nem tud jósolni. Mindenképpen negatívum. Az előadó lézermutatóval vezeti tekintetünket az igencsak kusza prezentáció felé. Az előadó - saját bevallása szerint - álszent, és maga felé hajlik a keze. 20 perc után a lézermutató piros pöttye koordinálatlanul izeg-mozog már a falon, a hallgató gondolata így könnyedén elkalandozik. Rendkívüli negatívum, fekete pont.

A 24. percben az előadó megmutatja a kályhánkat, és legalább tizenharmadjára kér tőlünk elnézést a kifejezésért, ahelyett hogy úgy fogalmazna, hogy ne kelljen elnézést kérnie.

26. perc: az első vicc. Rendkívül gyenge, az internet valamely eldugott zugából húzhatta elő. Nincs kacaj. Az előadó lézermutatójának végén fityegő fém alakzat felismerhető péniszt formáz. Ezt követően az előadó maga vallja be, hogy a nagyfejűek túlbonyolítják a dolgokat, majd erre ráébredve arról győz meg bennünket, hogy tulajdonképpen ez nem igaz. Vakvilágba beszél.

40. perc: prezentáción az első ábra, három színes téglalap. Semmi multimédia. Az előadó a produktumot konzekvensen rondaságnak nevezi. A 48. percben az előadó bevallja: most hazudik. Ráadásul a lézermutatóval a falnak a prezentációval ellentétes oldalára mutat. A hallgatóság üveges szemeiből következtetve az iránta érzett bizalom szertefoszlott.

Az 52. percben az előadó fenyegetőzik és kiabál. Riadalom ül ki az arcokra a heves előadás és ráncolt homlok láttán. A 62. percben megvillantja az előadás befejezésének lehetőségét: élénkülnek a kollégák. Közben az előadó a záros határidőt kilométerben számolja, ez meglepetést okoz. 68. perc: az előadó újra hangsúlyozza, hogy álszent, egyúttal elhangzik a 30. bocsánatkérés.

Pár zárszó után az értekezlet véget ér, kérdés nincs.

Amikor majdnem meghaltam II.

Az úgy volt, hogy akkoriban még mindennel menők akartunk lenni, és minden pillanatot kihasználtunk annak érdekében, hogy menővé váljunk. Nincs ez másként ma sem, ha az ember az életkorát egy kezén meg tudja számolni. Én például autóvezetési tudásomat ecseteltem azzal, hogy egy üveglapot magam elé fogva rohangáltam az udvar közepén, és közben talán még hangot is adtam eme tevékenységem mellé, hogy mindenki jól lássa, milyen okos is vagyok. Azonban, mint az gyermekkorban az ilyen esetekben jósolható, megtörtént a baj, nevezetesen az, hogy megbotlottam, és a magam előtt tartott, akkor méretesnek tűnő üveglap éles szélébe ütve az orromat, azt szilánkjaira törtem, majd a szerterepülő üvegcserepek közé még a biztonság kedvéért be is estem.

Nem sok mindenre emlékszem ezután. Csak arra, hogy mindenem véres volt, még körülöttem az aszfalt is, és a szerterepülő üvegek is. Nem fájt igazából az esés, csak a látvány rémített meg; ordítottam, ahogyan a torkomon kifért. Még az is rémlik, hogy bevittek engem valamelyik kórházba, ahol az igencsak szétnyílt orromat szépen összevarrták. De többre nem emlékszem. Az emberi agy úgy van kialakítva, hogy a sokkoló részleteket minél több dologgal elfedje, hogy ne emlékezzünk rá. De ha emlékem nincs is több róla, az esetet nem tudom elfelejteni: minden reggel, amikor tükörbe nézek, ott van a történet az arcomon. Pontosabban: az orromon. :-)

A baleset helyszíne, olyan 22 év elteltével. Az üvegtábla a kis ház bal oldali ablakából származott. (Jól láthatóan azóta sincs benne üveg.) Megkerültem a kép közepén látható fát, majd futottam a piros nyíllal jelzett hely felé, és ott botlottam meg. Hihetetlen, hogy mennyire nem változott ez a hely semmit.

Tea

Ma véletlenül több mint fél órán keresztül ázott a teafilter a forró vízben. Sejtettem, hogy nem lesz ez egy könnyed, délelőtti tea, de mivel nem férfi a férfi az élete végéig tartó kísérletezés és tapasztalatszerzés nélkül, töltöttem magamnak egy szolíd bögrényit, majd belekortyoltam. Nos, hirtelenjében összeszaladt előttem minden, aztán amilyen gyorsan ez történt, szerte is foszlott. Rendkívül megnyugodtam, és éreztem, ahogy az erő szétáramlik a testemben. Ekkor tartottam azon a ponton, hogy bármilyen hittérítőnek képes lettem volna elhinni bármit, és bármelyik szektának oszlopos tagjává váltam volna, feltéve, hogy rendszeresen kapom a napi tea-adagomat. Az álmosságom is percek alatt elmúlt: elméleti órán olyannyira elememben voltam, hogy bárkit meg tudtam volna arról győzni, hogy tulajdonképpen a programozás egy értékes tudomány, amely nem rabolja az időt, hanem minden vele töltött perccel az emberiség, ha csak egy kicsit is, de előrébb halad.

A hallgatóság azonban nem volt vevő erre a dumára.

Talán legközelebb velük is megitatok óra előtt egy kevéske hosszanáztatott teát.

Mennyit dolgozik a gépünk?

Ha Windows XP-t használsz, és szeretnéd megtudni, hogy mikor kapcsoltad be, illetve ki a számítógépededet, akkor érdemes a rendszernaplóban szétnézni. A következő módon éred el:

• Indítsd el a Vezérlőpultot!
• Ezen belül válaszd ki a Felügyeleti eszközök pontot, majd az alatt az Eseménynaplót!
• A megjenelő ablakban válaszd ki a Rendszer pontot.

Jobb oldalon megjelennek azok a rendszeresemények, amik a gépen történtek. A bekapcsolások eseménykódja 6009, a kikapcsolásoké 6006, így könnyedén ki lehet számolni, hogy a gép mettől meddig volt be-, illetve kikapcsolva. A táblázat ráadásul exportálható az eszköztár hetedik ikonjával; az avatottak a kiexportált szövegállományt egy táblázatkezelőbe töltve rögvest megkaphatják, hogy a gépük mennyi ideig működött, és mennyi ideig pihent.

Ennek alapján készítettem el én is az alábbi kis diagramot.

(A feltüntetett adatok nap:óra:perc formátumúak.)

Meg mertem volna esküdni arra, hogy a gépem többet pihen, mint amennyit dolgozik, és lám, nem lett volna igazam. De még mennyire nem: a masina az elmúlt bő egy hónap 61%-át töltötte munkával, és mindössze 39%-ban pihent. Ez elgondolkodtató adat, bár hozzáteszem, hogy nem töltöttem a 34 napból 21-et a gép előtt, hiszen sok esetben az egész napokon és éjszakákon át tartó letöltések miatt szaladt meg ennyire a működési idő.

Vagy legalábbis ezzel nyugtatom magam.

Amikor majdnem meghaltam

Az úgy volt, hogy akkoriban még izgalmas volt egy biciklin ketten utazni. Valaki kormányzott, valaki pedig irányított. Ilyet játszottunk. Egy idő után annyira belejött az ember, hogy teljes mértékben átvehette az irányítást a csomagtartón ülő cimbora. Így történt ez akkor is, amikor abban az utcában kerekeztünk, aminek - bravúros megoldással - az egyik oldalában csak egy darabig volt járda, az is tulajdonképpen csak a betonárok fölé pakolt betonelemekből állt. Ezek a betonelemek azonban az utca közepe felé elfogytak. Hogy milyen megfontolásból, azt senki sem tudja, viszont ami a lényeg: utána csak a betonárok húzódott végig, fölötte semmi.

Vészesen száguldottunk már a biciklivel az elemekből rakott járda vége felé, közben beszélgettünk. Én voltam a sofőr. Kaptam az utasításokat: kicsit balra, kicsit jobbra. Aztán, amikor már majdnem a kritikus ponthoz értünk, én, balga gyermek, hátrafordultam, és úgy közöltem valamit nevetve utasommal. Arra már nem emlékszem, hogy mit mondtam, arra viszont, hogy ő azt mondta, menj ki az útra!, tökéletesen emlékszem.

Elfordítottam a kormányt jobbra, és a kerékpár szinte pontosan a járda végénél, a mély betonárok kezdeténél kanyarodott ki az útra. Pár másodperc múlva felmértük a helyzetet: azt hogy egy apró pillanaton múlt, hogy nem zuhantunk a betonárok mélyére ketten, a nagy ruszki biciklivel. Utasom hálálkodni kezdett, hogy nem estünk az árokba, mire én mondtam neki, hogy tulajdonképpen neki köszönhetjük a szerencsénket, hiszen ő mondta, hogy menjünk ki az útra.

Ő váltig állította, hogy nem mondott ilyet, mivel azt sem tudta, hogy ott véget fog érni a járda, meg különben is, éppen beszélgettünk. Vajon a stressz miatt nem emlékezett arra, amit mondott? Vagy tényleg nem ő mondta? Ezt már soha nem tudom meg. Mindenesetre ott, akkor, valaki megmentett bennünket. Ezt most itt köszönöm meg neki.

---
Illusztráció: www.sxc.hu

Szerelemkocka

A most következő postot csak 18 éven felüliek olvashatják el. (Ez most komoly.)

Nem tudtam ott hagyni a boltban, amikor megláttam. Az eladó által csak "szexkockának" nevezett kreativitásnövelő termék tulajdonképpen egy szerelmi véletlengenerátor. Használata egyszerű: dobj a kockával, és kövesd a képpel, mint nemzetközi közlőnyelvvel illusztrált - viszonylag egyszerűen érthető - utasításokat.

Szerencsére a Teremtő úgy teremtette meg a kockát, hogy csak hat oldala legyen, így aztán nem megyünk bele a Káma Szútrát megszégyenítő pozitúrákba: a szerelmesek kockájának tervezői az átlagember által is végrehajtható pózokat vették sorra.

A részletes pózlista:


Igen érdekes megfigyelni a jobb alsó sarokban lévő, "Spinkej!" feliratú képecskét, és megérteni a bennefoglalt tartalmat. Netes kutakodásaim alapján a Spinkej! valami olyasmit jelenthet, hogy Menj aludni!, de legalábbis egy Jó éjt!-szerű kifejezés. Így a kockának azt az oldalát érdemes nem kidobni, ha jót akarunk magunknak aznap este. Esetleg, mivel a szöveget úgysem értjük, elnevezhetjük Dobhatsz még egyszer! oldalnak. Számomra a grafika nem egyértelmű, mivel a női egyednél nem eldönthető, hogy a kezét fogja ökölbe, és azt rázza, mintegy jelezve a hímnek: ma este csak a kockádat dobálhatod, vagy a nőről csak később derült ki, hogy csak lelki világában nő, és ezért hervad olyannyira a férfi kedve. :-)

Próbálkozott, földre dobta, zötykölődött

Vakond úr próbálkozott párszor. A gyepmester nem volt boldog, dühében átkozódott és pálcáját a földre dobta. A háttérben lévő tehervonat bambán zötykölődött Pest irányába.


Mára ennyi telik tőlem. Eső van, gyász, lehangolódás, befordulás, forró tea, ágyban maradás.