Oldalak

2007. február 1., csütörtök

Értekezlet-jegyzet

Értekezleten sokszor elkalandozik a gondolat. Távoli tájakra, régmúlt időkre, helyekre, emberekre gondolunk, vagy csak a napi teendők, gondok foglalnak le bennünket. Engem személy szerint idegesít, amikor körülöttem jegyzetelnek: néha el sem tudom képzelni, hogy miket írhatnak le egy fél órás, teljesen életidegen okfejtés kapcsán, de talán jobb is. Sok jegyzetbe bepillantva láttam már, hogy kis virágok, házikók és egyebek rejtőznek a papíron.

A legutóbbi értekezleten én is jegyzeteltem, szigorúan az előadó szavaira és tetteire támaszkodva. Íme egy kis kivonat belőle.

Az előadónak - mint mondja - nincs kristálygömbje, és nem tud jósolni. Mindenképpen negatívum. Az előadó lézermutatóval vezeti tekintetünket az igencsak kusza prezentáció felé. Az előadó - saját bevallása szerint - álszent, és maga felé hajlik a keze. 20 perc után a lézermutató piros pöttye koordinálatlanul izeg-mozog már a falon, a hallgató gondolata így könnyedén elkalandozik. Rendkívüli negatívum, fekete pont.

A 24. percben az előadó megmutatja a kályhánkat, és legalább tizenharmadjára kér tőlünk elnézést a kifejezésért, ahelyett hogy úgy fogalmazna, hogy ne kelljen elnézést kérnie.

26. perc: az első vicc. Rendkívül gyenge, az internet valamely eldugott zugából húzhatta elő. Nincs kacaj. Az előadó lézermutatójának végén fityegő fém alakzat felismerhető péniszt formáz. Ezt követően az előadó maga vallja be, hogy a nagyfejűek túlbonyolítják a dolgokat, majd erre ráébredve arról győz meg bennünket, hogy tulajdonképpen ez nem igaz. Vakvilágba beszél.

40. perc: prezentáción az első ábra, három színes téglalap. Semmi multimédia. Az előadó a produktumot konzekvensen
rondaságnak nevezi. A 48. percben az előadó bevallja: most hazudik. Ráadásul a lézermutatóval a falnak a prezentációval ellentétes oldalára mutat. A hallgatóság üveges szemeiből következtetve az iránta érzett bizalom szertefoszlott.

Az 52. percben az előadó fenyegetőzik és kiabál. Riadalom ül ki az arcokra a heves előadás és ráncolt homlok láttán. A 62. percben megvillantja az előadás befejezésének lehetőségét: élénkülnek a kollégák. Közben az előadó a záros határidőt kilométerben számolja, ez meglepetést okoz. 68. perc: az előadó újra hangsúlyozza, hogy álszent, egyúttal elhangzik a 30. bocsánatkérés.

Pár zárszó után az értekezlet véget ér, kérdés nincs.

Nincsenek megjegyzések: