Oldalak

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: zene. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: zene. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. február 6., hétfő

Szentjánosbogarak a karácsonyfa körül

Szülőként nem meglepő, hogy kívülről tudjuk a Bogyó és Babóca című mesefilm összes epizódját, hiszen nap mint nap végigmegy itthon a teljes három évad. Teljesen belénk ivódtak a történetek, a karakterek, és nem utolsó sorban a zenék. Talán csak a Vendel korcsolyázik című rész nem megy, mivel azt mindig el kell tekerni, ugyanis a kisfiunk rettenetesen megsiratja a szarvasbogarat, amikor az a tüskés bokorba esik.

Amikor már ezredjére láttam a sorozat minden epizódját, olyan dolgok is feltűntek benne, amik addig nem. Például hogy ennek a mesének a zenéje egész jól sikerült. A stáblista szerint az Alma együttes kreálta a muzsikát, ami végig szól az epizódok alatt. Nem semmi teljesítmény ennyi zenét megírni, hiszen legalább 39 epizód biztosan létezik a meséből, ezek vannak feltöltve a Youtube-ra. Ráadásul, ha jobban odafigyelünk, rájöhetünk, hogy minőségi munkáról van szó.

Amikor egy átbabócázott nap után leültem a szintetizátor elé, valahonnan egészen mélyről az alábbi dal jutott eszembe.


Ez pedig nem más, mint a Bogyó és Babóca "Karácsony" című epizódjának betétdala: azon a ponton hangzik el, amikor megérkeznek a szentjánosbogarak. Az eredeti művet ide kattintva hallhatod a mesében.

Van hasonlóság?

2016. június 5., vasárnap

67-es út

Régóta akarom már rögzíteni az alábbi videót: nem csak azért, mert a dal az első megtanult dalok között volt, hanem azért is, mert egy remek hangulatú nóta, nagyon szeretem. A Republic együttes 67-es út című száma a magyar zenetörténelem kiemelkedő darabja, nagyon sokan ismerik. Íme most a saját átiratom, szintetizátorra.

2015. december 23., szerda

2015. december 14., hétfő

Dicsőség mennyben az Istennek

Jön a karácsony, már csak 10 nap van hátra, engem pedig rettentően elkapott a karácsonyi hangulat, ezért hangszert ragadva klimpíroztam el a "Dicsőség mennyben az Istennek" című éneket. Kerüljetek hangulatba ti is!

2015. december 6., vasárnap

Gyakorlat teszi a mestert

Folyamatosan gyakorolok szintetizátoron, hogy bővítsem a repertoárt, mostanában ez viszi el nagyon sok időmet. Íme egy újabb próbálkozás 1976-ból, illetve 1980-ból.

2015. november 22., vasárnap

Az első lecke

Nagy álmom vált valóra november elején, amikor szert tehettem egy Yamaha PSR-E353 szintetizátorra. Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy mindig is érdekelt a zene és a zeneszerzés (a blog tetején lévő Zene menüpont sok mindent elárul az érdeklődőknek). A számítógépes zeneszerzés és a művek élőben való előadása azonban két teljesen más műfaj: míg az előbbinél az okosan felprogramozott számítógép bármikor hiba nélkül eljátssza a zeneművet, élőben még a legegyszerűbb dallamokat is egyelőre elég nehéz számomra elprüntyögni, főleg kísérettel. Nem mondom, jól jön az előző évek számítógépes zeneszerzési tapasztalata, hiszen jó aránnyal találom el a helyes hangokat, néha azonban a kezeim teljesen összezavarodnak és muszáj kiszellőztetnem a fejem, hogy utána közel hibátlanul el tudjam játszani a kiválasztott dalt.

Szerény repertoáromból most egy igazi klasszikust mutatnék be nektek, mely egyszerűségében nagyszerű: Brad Fiedel remek szerzeménye a Terminator című filmben debütált 1984-ben, s fülbemászó dallama, azt hiszem, sokunkban megragadt.


2015. augusztus 19., szerda

Ima a gyermekekért

A fiam születése óta teljesen megváltozott az életem. Nem csak azért, mert ő került a középpontba és ahogy telnek a napok egyre nagyobb szeletet hasít ki magának a szabadidőmből a kis mókamiki, hanem azért is, mert akarva-akaratlanul belegondolok abba, hogy az, akivel viccből rumbát járunk a pelenkázón, vagy pancsolunk esténként a fürdőkádban, az hamarosan felnő. Éppen ezért ezen a nyáron igyekeztem kihasználni minden percet, amit vele tölthettem, hiszen a következő nyári szünetben már szaladni kell utána, semmint ide-oda cipelgetni őt. Sokszor jutottunk odáig, hogy a nap végén (vagy közben) altatni kellett őt. Altatás közben az ember mond rövid meséket, vagy dúdol. És ha dúdol eszébe jut mindenféle dallam, ezek összekeverednek, és egy új dal lesz belőlük. Így jártam én is. Olyannyira, hogy egy komplett dalt sikerült összemormognom, ami teljesen a fülembe mászott. Nem akartam, hogy a feledés homályába vesszen, így tegnap éjjel – maradandóvá téve az élményt – összekomponáltam a dalt, melyet most veletek is megosztok.

2015. március 23., hétfő

Setsubun

Japánban a tavasz kezdete előtti napot Setsubun-nak nevezik (magyarul Szecubun-nak is írják). A név tulajdonképpen „szezonális rész”, de legtöbbször a kifejezés a Tavaszi Szecubunre, hagyományos nevén a Rissunre utal, melyet évente Február 3-án ünnepelnek a Tavaszi fesztivál részeként. A holdnaptári Újévvel együtt szemlélve a Tavaszi Szecubunre régebben egyfajta Szilveszterként gondoltak, és együtt járt egy különleges rituáléval, mely megtisztította az előző évi gonoszt és elűzte a betegséghozó gonosz szellemeket az elkövetkezendő év számára. Ezt a speciális szertartást mamemakinak nevezik (gyakorlatilag „babszórást” jelent).

(Forrás: Wikipedia)

3 napon keresztül gondolkodtam, mi legyen ennek a tavaszidéző muzsikának a címe, melyért a szombatomat áldoztam fel. Nagy nehezen megszületett. Íme a Setsubun! Jó zenehallgatást!


2015. február 27., péntek

Merülés

Vége van egy újabb hétnek. Mozgalmas volt, érezni lehetett, hogy a múlt hét betegség miatt kimaradt. Viszont most péntek este van, végre valahára itt az ideje, hogy hátradőljünk és kipihenjük a fáradalmainkat a mozgalmas hétvége előtt. Ha van három perced, mindenképpen merülj alá velem a legújabb dalommal, melyet legelőször a Thozoo naplója olvasói hallhatnak.

Nagy levegő és csobb! :)

2015. január 23., péntek

Mozaik

Új esztendő indult, így magam is új album készítésébe kezdtem. Mivel az elektronikus hangzás áll hozzám a legközelebb, ezért úgy gondoltam, hogy egy lendületes albumkezdés soha nem árthat, s beleadván apait-anyait, megmutatom, hogyan kell életre kelteni a dübbencseket. Két napon keresztül hangoltam, tekergettem, csűrtem és csavartam, amit csak lehetett. A végeredmény a Mozaik címet kapta, mivel a szám lényegében két és fél töredékből áll össze. Az első témát egy teljesen különálló követi, majd mindezek a harmadik részben állnak össze teljes egésszé.

Jó szórakozást!

2014. július 4., péntek

Újra kék - nyereményjátékkal!


Négy év. Plusz három nap. Ennyi idő kellett, hogy a Sláger után újra egy komplett zenei összeállítást mutathassak be. Az új album az Újra kék címet viseli és a mától érhető el mindenki számára annak hivatalos weboldaláról. Tessenek kattintani, csak bátran! Teljesen ingyenes - de persze adományokat elfogadunk. :)

És hogy mit találunk az albumon? A Slágerrel ellentétben itt nem csak akusztikus dalok szólalnak meg, hanem két magyar és egy angol nyelvű dal is helyet kapott a lemezen, valamint a szokásos elektronikus dübörgés mellett található pár igazán érzelmes nóta is, amelyben a zongora és a hegedű hivatott lelkünk mélyére hatolni, mintegy gyógyítva a mindennapos rohanásban szerzett sérüléseket.

Az album megjelenése alkalmából nyereményjátékot szervezünk. Mindössze egy kérdésre kell jól válaszolnod és megnyerheted az albumot egy dedikált, kézzel fogható CD formájában szerkesztőségünktől. Adj helyes választ és add meg az adataidat az alábbi űrlapon 2014. július 20-án éjfélig, hogy megnyerd a lemezt!


Sorsolás 2014. július 21-én, itt a blogon!

2014. június 22., vasárnap

A tavasz ígérete - videóval

A tavasz ígérete című dalom 2012. augusztus 24-én bukkant fel itt a blogon. A filmzenei ihletésű műhöz most elkészült a hangulatfokozó videó is. Jó szórakozást! :)



2014. június 5., csütörtök

Kvarc

Egy újabb muzikális műremek, mellyel megörvendeztetlek benneteket így a hosszú hétvége előtt. Kvarc című dalom 2011-ben íródott, azóta tologatom ide-oda a számítógépen. Most végre összeállt bennem a kép, hogy milyen tőlem telhető képi világot formálhatnék hozzá. A zene maga eléggé szögletes, feszített üteme és a benne felhasznált szintetizátorok kicsit gyermekkorom kedvenc kvarcjátékainak világát próbálják meg közelebb hozni. Ennek ellenére, így három év távlatában is jól szól. Nem hiszed? Hallgass bele! ;)

2014. június 1., vasárnap

Talán majd holnap

Egy szerelmes dallal indítjuk a júniust, melynek címe: Talán majd holnap. Ez a legújabb szerzeményem, fogadjátok sok szeretettel!


"Küldöm a szerelmeseknek és mindenkinek, aki szereti."

2014. május 21., szerda

Heti aktuális: suhanó idő, majdnem szupercella és eurovízió

Nyolc nap telt el azóta, hogy írtam a naplómba, én magam azt gondoltam, hogy négy. Az idő suhan és észre sem veszem, mindjárt vége van a májusnak. Ma tudatosult bennem továbbá az is, hogy 3 hét van hátra az iskolából. Mindez most kissé elmosódni látszik bennem, ugyanis oktatói szerepet vállaltam egy tanfolyamon, ami túlnyúlik a tanév végén, így most (mivel ott több órát tartok, mint az iskolában) arra fókuszálok. Nagyon szeretném, ha a tanítványaim a vizsgán jól szerepelnének, bár ezt némiképpen beárnyékolja a rendelkezésre álló szűkös időkeret. Azért mindent beleadok: ma például e-mail címet regisztráltunk és leveleztünk 1 darab silány sebességű internetkapcsolaton, tizenketten egy wifis routerre kapcsolódva, keményen. Igaz, hogy a rendszer rendkívüli módon küzdött, nekem pedig hajam hullt ettől (amúgy se sok van már), de ennek ellenére is próbálkozom a lehetetlennel.

Na, lényeg az, hogy most két állásom van. Ennek megfelelően soha ennyire nem voltak betáblázva a napjaim és soha ennyire nem volt szükségem határidőnaplóra, mint most. El sem tudom képzelni, hogy mi lenne velem, ha nem volna a telefonban naptár és annak emlékeztető funkciója, valószínűleg mindent elfelejtenék. Mert most mindent fel kell írnom. Egy naptár helyett már kettő dolgozik a gépben, borzasztó, na, borzasztó.

A tavasz hirtelenjében elsuhant, a víz nem vitt el bennünket, bár Oros Tamás jóvoltából simán elhittem, hogy múlt héten pont itt, a mi kereszteződésünkben alakult ki egy szupercella.


Elképesztő! A megtekintése után a Világok harca című film jutott eszembe, keverve a Függetlenség napjával. Komolyan mondom, még meg is rémültem. Valahogy úgy, mint régi őseink a villámok láttán. Aztán meg ma reámutattak, hogy az egész csak parasztvakítás. (Meg is vakultam, rendesen.)

Mint azonban említettem, ezek az esős napok elmúltak és most már napsütés van mindenfelé, három nap alatt 30 fokra kúszott fel a hőmérséklet (múlt héten még azt se tudtam, milyen ancúgot húzzak magamra, most meg már se kabát, se semmi nem kell). Ettől egész nap szét akart szállni a fejem, de férfiasan tartottam magam, többen mosolyogni is láttak.

Időközben lezajlott az Eurovíziós dalfesztivál idei döntője. Ausztria nyert egy igen megkérdőjelezhető előadóval. Meglehetősen kettős érzést váltott ki belőlem a művész: azon túl, hogy egyenesen taszít a megjelenése, az előadott zeneszám olyan szinten jó, hogy megérdemelte az első helyet (főként, mert a zenei kíséret nagy részben magyar Művészek érdeme is). Nálam még a norvégok nótája jött be nagyon (egyszerűségében tökéletes), a hollandoké is igen kedvemre való volt (bár nem értem, hogy miért csavarták háromszor olyan magasra a basszus szintjét, mint ami jól esik), valamint még az örmény, illetve a svéd volt a befutó. Amióta a döntő véget ért, rengetegszer meghallgattuk a dalokat és pl. az örmény versenydal ott a műsorban egyáltalán nem fogott meg, csak utólag fedeztem fel benne azt, ami tetszik egy dalban.

Röviden összefoglalva, ennyi történt az elmúlt hetekben. Élek még... csak most másfelé terelődik az energia.

2014. április 3., csütörtök

Mike Oldfield: Tubular Beats

Nehéz nap vár rám, erőt gyűjtök éppen hozzá. A lendület megadásához most egy tegnap felfedezett zenei album is a segítségemre van. Szintén Mike Oldfield, viszont ez egy tavaly (születésnapomon) megjelent elektronikus hangszerelésű album (Tubular Beats), ami 76 percben ad keresztmetszetet az Öreg 1972 és 2013 közé eső, ma már egytől-egyig klasszikusnak számító műveiből, kiegészítve azt egy (számomra) vadiúj nótával, mely a Never too far címet viseli. Mondhatom, remek szórakozás! És igen, még Moonlight Shadow mix is van. :) Ráadásul szuperül sikerült! Meglepődtem volna, ha elmarad.

Nem amatőrök által összerakott lemez ez. A mixek elkészítésében egy York nevű (eredetileg Torsten Stenzel néven futó) német elektronikuszenész játszott közre, és azt kell mondjam, hogy ezek ketten együtt igazán odatették magukat. Nem alkottak rosszat, még akkor sem, ha a lemez nagy része Mike Oldfield-idegen a túlzottan elektronikusan környezetnek köszönhetően. A jól ismert dallamok (amelyek egy részét az eredeti, többsávos szalagokról illesztették a számokba, egy részét pedig Oldfield játszotta fel újra) mindenhonnan visszaköszönnek, tisztelettel nyúlt a témához a művész, minden elismerésem. Azért jó ezt a lemezt hallgatni, mert két általam kedvelt stílus keveredik benne, reggel óta folyamatosan ezt hallgatom. A németeknek is tetszett tavaly, egészen a 10. toplistás helyig vitte (az iTunes Chart-on), szóval nem vagyok egyedül a rajongással.

Érdemes belehallgatni, én itt akadtam rá. Megkockáztatom, hogy még az is láthat benne némi fantáziát, aki (rajongó nem lévén) az eredeti alkotásokat nem ismeri – no és persze szereti az elektronikus zenét.

2014. március 6., csütörtök

Öregember nem vénember - Mike Oldfield: Man on the Rocks

5 év után újra Mike Oldfield albumot hallgathat a közönség, ráadásul nem is akárhányadik stúdióalbummal jelentkezik a Mester: éppen a 25. nagylemeze jelent meg a napokban, amely a Man on the Rocks címet viseli. Részemről hatalmas várakozás előzte meg ezt a lemezt. Egyrészt mert 5 éve várom, másrészt eredetileg idén, január 27-én kellett volna megjelennie, de valami finomságot még biztosan bele kellett csempészni, így március harmadikán hallgathattuk végre meg ezt a 11 zeneszámot, melyek játékideje közel egy óra.

Oldfieldtól eddig sem állt távol, hogy vendégénekesek szerepeltek az albumain, bár általában ezek a művészek csak egy-egy számban működtek közre. Ezen a lemezen azonban egy eddig számomra teljesen ismeretlen úriember, Luke Spiller az, aki az összes számot felénekelte. A srác neve neve egyébként nekem semmit nem mond, annyi bizonyos, hogy a Sailing klipjében nem egyértelműen eldönthető első látásra, hogy melyik nemhez húz, mivel mindkettőből visel magán jegyeket. Ettől eltekintve tudhat valamit, ha Oldfield választása rá esett. Egyébként nem rossz hallgatni a hangját, mert egészen egyedi, illik Oldfield zenéjéhez: a lírai dalokban ugyanúgy, mint pl. a Castaway című, a végén igencsak tombolós számban.

Az album nyitódala a Sailing egyértelműen az új Moonlight Shadows. Az ezt követő Moonshine a Voyager című albumot idézi fel. A címadó dalban újra ízelítőt kaphatunk abból, hogy a Mester hajlott kora ellenére is igencsak megtépi még a húrokat és odacsap az ifjúságnak, mondván: így kell ezt csinálni, öcsikék! A Castaway kissé Shadow on the wall-feelinggel bír, míg az ezt követő Minutes lehet a második rádióbarát dal a Sailing után. Kellemesen dúdolható, fejbillentgetős nóta. A Dreaming in the Wind hangulatában Oldfield 80-as évekbeli albumait idézi fel előttem, a Nuclear pedig a Guitars album hangulatát hozza felém. Modern hangzás, nagyon tetszik. A Chariots-ban szerepet kap az elektronikus hangzás, mintha csak a Tubular Bells sorozat egyik kései darabját hallanám. Az album vége felé kezdünk megnyugodni, az egészen különleges refrénű Following the Angels-szel, ami a végére egészen belehúz és jó alapot az az Irene hurrikánnak emléket állító Irene című számnak, mely kegyetlen rock and roll, pörög, mint névadója tette. A legvégén viszont magunkba nézhetünk, hiszen az I give myself away helyreteszi a lelket. Érdekes, ez nem Mike Oldfield szerzemény, de remek feldolgozás lett.

Mindent összevetve: elégedett vagyok. Ezt vártam. Erre számítottam. És a Mester ott, a Bahamákon, a saját kis házi stúdiójában kottázgatva pontosan tudta ezt. Tekints be a stúdióba te is: íme a Sailing, egy végtelenül egyszerű, de hangulatos videoklip. Jó szórakozást!

2014. január 23., csütörtök

Altató

Napok óta esik az eső, ráadásul ma már a hó is megmutatta magát. Az elszürkült ég és a letargikus időjárás miatt a minap leültem a virtuális zongorámhoz és bepötyögtem-kattintottam azt a dallamot, ami egész délután a fejemben járkált. Hogy honnan érkezett és hogy miért pont engem talált meg, nem tudom, mindenesetre örültem neki. Addig csinosítottam, amíg egy teljesen vállalható mű nem született belőle. Mivel leginkább egy végigdolgozott nap végén uralkodó hangulatot próbáltam megragadni (akkorra is lettem készen vele), ezért az Altató címet adtam neki.

Most pedig mindenki kapaszkodjon, mert nagy pillanat következik: a Thozoo naplója vizuális installáció keretében mutatja be a friss és ropogós zeneművet! Ilyen eddig még nem volt! Prrrömier, kérem szépen. Csak remélni merem, hogy nektek is tetszik és jobban megalapozza a zene keltette hangulatot. 

Jó szórakozást! (Érdemes egy csendes pillanatban meghallgatni, nem pedig a napi rohanás közben.)


Ezzel kívánunk ma minden kedves olvasónknak szép álmokat! :) 

2014. január 5., vasárnap

Itt a Diffy 3 megamix

A téli szünet utolsó napján stúdióba vonultam, elfelejtettem a világot és végre összeraktam a Diffy 3 pályazenéiből azt a megamixet, amit már régen szerettem volna. A dalok kiválasztása már régebben megtörtént, a sorrend összeállítása és a dalok végének-elejének összeillesztése a mai napra hárult.

Sajnos, nem egy ilyenen kevertem az anyagot... ez nekem örök álom marad

Nem állítom, hogy mind a száz pálya muzsikája egy világsláger, viszont vannak benne szép darabok, amik akár önállóan is megállják a helyüket. A 24 legjobbat választottam ki és ezeket forrasztottam egybe, így megszületett belőlük egy 50 perces mix, ami szépen tükrözi a játék zenei stílusát. Azért, hogy hű legyek a különbségkereső játék szelleméhez, természetesen pár dolgot megváltoztattam a dalokban: apróságokat, amik a játékban nem pontosan ugyanúgy szólnak. Így már nem csak az éles szeműek, hanem a vájtfülűek is találnak maguknak játékot, miközben hallgatják a művet, hiszen megkereshetik, hogy az eredetihez képest hol változtak a dalok, hova kerültek új elemek és mi szól másképp, mint a játékban. (Persze keresgetés nélkül sem rossz, csak úgy a háttérben hallgatni.)

A mix letölthető a Diffy 3 weboldalának Letöltés szekciójából, MP3 és FLAC formátumban.