Oldalak

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: játék. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: játék. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. június 3., szombat

Csapágyas, súlyozott bizgentyű: itt a fidget spinner

Sok olyan dolog van a világon, amelyeknek nincs túl sok értelme. Ilyenek a szőrmés WC-ülőkék, a bólogató fejű műanyag kutyák, vagy éppen kicsiny magyar népünk számára a kazah-szlovén szótárak.

Aztán itt van a fidget spinner nevű eszköz is, amely hihetetlen módon tör felfelé a népszerűségi listán, holott semmi másról nincs szó, mint egy apró, csapágyazott eszközről, amelynek végein egy-egy súly hivatott fenntartani a forgómozgást.

Szóval az eszköz lényege, hogy megpörgeted és figyeled, hogy hogy pörög. Ennyi. Nincs tovább.

Én belátom, hogy annak idején a jojó se volt egy túlontúl elmés eszköz, de azzal legalább lehetett fikcsózni, illetve kellett egy kis ügyesség, ha valaki profi jojósnak akart számítani. Namost a fidget spinner minden ilyesfajta manírt nélkülöz. Megpörgeted és várod, hogy megálljon.

Vrrrrr

Először egy tanórán vettem észre, hogy pergeti a gyerek. Mondom neki, mit csinálsz? Spinnerezek, azt mondja. Ejha, mondom, és mi van a kezedben? Hát a fdzsszpnner – mondja, én legalábbis ennyit értettem belőle. Aztán widget spinnernek értettem, később pedig összejött, hogy ez az eszköz bizony nem más, mint a fidget spinner. Csapágyas, súlyozott bizgentyű.

– Aztán mondjad már, miért is jó ez? – próbáltam csillapítani kíváncsiságomat.
– Nem tom – válaszolja –, csak úgy jó, hogy pörög.
– És ez áramot termel, vagy mi?
– Nem, semmit. Csak pörög.

Nah, szóval értitek.

Gondoltam egy merészet és felmentem az eBay-re. Mondom megnézem már, mi a választék, mert ha valakik, akkor a kínaiak biztosan rámentek erre a vonalra. Hát, megrökönyödtem, amikor megláttam, hogy hát ugye van a sima fidget spinner...


... aztán van belőle LED-del világító fajta...


.. .aranyszínű, fémből készült, szurkálós...


... aztán meg belebotlottam ebbe és itt úgy gondoltam, hogy nincs lejjebb:


Gyakorlatilag mindenféle van belőle és ennek a sok kis kacatnak mind annyi a lényege, hogy megpörgeted és figyeled, hogy pörög. Döbbenet, hova jutott a világ. Én nem értem, hogy mindez mire jó és mi benne a pláne... bár végeredményben azt sem értem, hogy miért kell állandóan ceruzát pörgetni az ujjaim között, arról sem tudok leszokni... ez a kis cucc is éppen olyan addiktív... éppen ezért rendeltem magamnak egyet. :)

2017. január 22., vasárnap

Hill Climb Racing 2

Új addikt játék kerített a hatalmába, barátaim, ez pedig nem más, mint a Hill Climb Racing 2. Ez az oldalnézetes autóversenyes-ügyességi játék rendkívüli módon képes rabul ejteni és ellopni a kieső negyedóráimat, de úgy ám, hogy észre sem veszem, mennyire repül az idő.


Közel 4 évvel ezelőtt már írtam ennek a játéknak az elődjéről, akkor így fogalmaztam:
Mobilon most nagyon megy a Hill Climb Racing, ez a játék annyira jól sikerült, hogy nem lehet letenni, folyamatosan nyüstölöm a telefont, ami meg merül, mint állat, de akkor is, még egy pályát, csak még egyet meg kell csinálni. Néha még szünetben is játszom.
Hát, most már iskolai szünetben nem játszom, valamint a második résszel már nem merül a telefon állat módjára, de egyébként minden elmondott szó igaz: apró holtidőkben igyekszem szerét ejteni a játéknak, és egy-egy újabb versennyel végezni. A második részben már bemutatkozott a multiplayer mód is, egymás ellen lehet játszani barátainkkal, vagy véletlenszerű sorstársainkkal a világból. Remek mulatság!

Lássuk, mit is tud ez a nagyszerű játék! A játékmenet rendkívül egyszerű: a képernyő jobb oldalán a gáz, a bal oldalán a fék található, az irányítás ennyiben ki is merül. Persze a járművet érezni kell, tudni kell, hogy mikor melyiket kell nyomni, hogy megfelelő szögben, jó helyre érkezzünk egy gigantikus ugratás után, vagy éppen a városban a konténerek belsejében.

A legelső játékmód az adventure, vagyis a kaland, amikor a lényeg az, hogy az egyre nehezedő pályákon minél tovább tudjunk haladni úgy, hogy közben ne törjük ki apró sofőrünk nyakát, ne fogyjon ki a benzin, vagy éppen ne essünk bele járművestől a vízbe. Vidéken, erdőben, városban és hegyvidéken próbálkozhatunk, persze ezeket a szinteket a versenyek során megszerzett pénzünkkel kell feloldani.

A négy kalandmód

Indulás előtt egy kicsit tuningolhatjuk a járművünket. Ahogy egyre több versenyt nyerünk, úgy válunk jogosulttá újabb és újabb járművek vásárlására. Persze kezdetben mindegyik kicsit szerény képességekkel bír (vagy mondhatjuk úgy is, hogy ergya), később van lehetőségünk a motort, a gumi tapadását, a felfüggesztést, vagy pl. a képen látható Jeep esetében a bukócsöveket fejleszteni.


Indulhat a kaland!

Átkelek a függőhídon, aztán tankolhatok, plusz vár egy kis zsozsó is

Vigyázz, csúszik!

A verseny játékmód célja nem az, hogy minél messzebbre eljussunk, hanem az, hogy a négy pályán lévő versenyző közül elsőként érjünk a célba. Itt kettő-négy kört megyünk, minden kör végén 3, 2, 1 vagy 0 pontot kapunk a helyezésünknek megfelelően. Az nevet, aki a végén nevet: akinek az utolsó kör után legtöbb pontja van, az a győztes, viheti a trófeát.

Mindenki repül a dombtetőről

25 méter és bent vagyok!

Első helyezés, enyém a díj!

Mint tudjuk, általában, ami jó, az feltételekkel jó, természetesen ennek a játéknak is megvan a maga árnyoldala. Sőt, igazából két árnyoldala van: az egyik a függőség, amit okozni tud, elképesztően magával ragadó, aranyos grafikája van, az ember újra és újra csak még egyet akar vele játszani, holott tudja, hogy nem az lesz az utolsó. A másik árnyoldal a fejlesztők részéről teljesen érthető, de a játékosok számára szerintem borzasztóan zavaró iszonyat mennyiségű félperces reklám, amelyek megtekintése a játék során egyáltalán nem kötelező, viszont remek lehetőség nagyobb mennyiségű érme gyűjtésére, amivel aztán később fejleszthetjük az autót. Így nyilván végignézzük őket, így pl. forró kávé mellé tökéletes a játék: verseny alatt hűl a kávé, reklám alatt kortyolunk. :) A játékban kétféle pénznem van, a drágakő és az érme. Érmét drágakőért lehet venni, vagy versenyen lehet összeszedni, illetve reklámnézegetésért lehet kapni, drágakövet viszont csak nagyon ritkán ad a játék, viszont van lehetőség valódi pénzért is vásárolni – hát engem ennyire már nem szippantott be az alkalmazás.

Megérte "megnézni" a reklámot

Még jó, hogy lehet kapni. (Azért a grafikák aranyosak.)

Hogy még jobban magával ragadjon a játék, természetesen nem maradtak ki az achievment-ek, vagyis teljesítmények sem: a játék során különböző dolgokat kell teljesíteni egy-egy acsiért, mint ahogy azt már egyébként más játékokban megszokhattuk. Nekem még van mit csiszolnom (bár mondjuk nem gondolnám, hogy nálam a "nyerj 10.000 versenyt" valaha is meglesz, annál hamarabb ráunok az egészre).

Van kihívás bőségesen - ez természetesen csak egy részlet, a képernyő lapozható

Mindent összevetve egy remek játékot rakott össze a Fingersoft: feltelepítve és használva 125 MB-ot foglal a telefonomon, viszonylag gyorsan betölt, szórakoztat, teljességgel ellátja a feladatát. Pályából lehetne sokkal több, mint ahogyan az első részben is volt, talán a frissítések között lesz valami meglepetés előbb-utóbb. A grafika pontosan elég, kellően aranyos és kedves, a zenék és hangok jól el vannak találva. Elég kevés játékot tartok meg hosszabb ideig a telefonomon, ez viszont még egy darabig rajta marad, így ha osztályoznom kéne, mindenképpen jelest adnék rá.

2016. január 5., kedd

Trine 3

Az év végének közeledtével elkapott a láz és megvásároltam a Trine harmadik részét. Az első két részt már évekkel ezelőtt végigjátszottam (egy rövid ismertetőt is írtam a Trine-ról, 3 és fél éve), a harmadik rész pedig igaz, hogy hónapokkal ezelőtt megjelent már, én megvártam a Steam karácsonyi vásárát és ott szereztem meg ezt a drágakövet.

A játék abban újított az előző két részhez képest, hogy már nem csak balra és jobbra tudunk mozogni az egyébként eddig is 3D-s (vagy annak tűnő) pályákon, hanem előre és hátra is. Ez bizonyos helyeken a játék előnyére válik, más helyeken pedig (mivel a kamera nem forgatható) néha kicsit nehéz eldönteni, hogy az elérni kívánt objektum térben hol helyezkedik el. Ennek ellenére jól játszható a játék, javarészt most is jobbra haladunk a pályán a célunk felé, de néha azért előre-hátra is kell mozdulnunk, viszont a játéknak ezt a részét nem vitték túlzásba a fejlesztők.

Oda nekem be kell mennem?

A pályák természetesen gyönyörűek, bár fájdalom, hogy oly' kevés van belőlük. Az egész játékban ez volt a legrosszabb, hogy nagyon hamar véget ért. Tényleg gyönyörű a világ, amiben kalandozunk: van naplementés mező, tengerpart hajóronccsal, indákkal benőtt ősi világ, havas-jeges erdő, minden, ami szem-szájnak ingere, mégis az egyjátékos mód meglehetősen hamar véget ér. Még én is, aki nem számítok nagy játékosnak, és gyerek mellett játszani sincs annyira időm, viszonylag gyorsan végigjátszottam a játékot (összesen 10 játszott órám van benne és az egyjátékos módból még pár Trineangle megszerzése van csupán hátra). Viszont annyit mondhatok, hogy minden perce szórakoztató, egyik vizuális gyöngyszemből a másikba haladhatunk tovább, az egész játék egy eye candy. Teljesen hangulatba kerül az ember, amikor pl. a falakon láthatjuk az ablakon beszűrődő fényt és ki tudjuk venni, ahogyan az ablak előtt a holdfényben mozog egy fa... tiszta jó. Első ránézésre fel sem tűnik, de szuperül néz ki.

A pályák hangulatosak és látványosak – jobb oldalon fák, holdfénnyel

Nem csak a kép érdemel említést: az előző részeket követve a hangok és a zene is kiemelkedő minőségű: olyan szinten illik a látott képhez a háttérzene és az olyan igényességgel van összeállítva, hogy csak elismeréssel tudok csettinteni. Még önmagában is simán meghallgatnám bármilyen összejövetel háttérzenéjeként, vagy csak úgy elalvás előtt.

Jómagam vagy nagyon kiképződtem az előző részeken, vagy a fejlesztőknek lett kissé kevesebb ötletük, de a fejtörők szögegyszerűek voltak: gyakorlatilag ugyanazokat az elemeket kellett ismételni a hidak ide-oda rakásával, a kockák feldobásával, a billegő és rugózó pallókon való továbbhaladással. Talán 3-4 hely volt, ahol komolyabban megtorpantam, hogy akkor most hogyan is tovább, az összes többi helyen jól lehetett haladni, bevált mozdulatokkal. Azt nem bánom, hogy a "főnökharcok" az egyes pályák végén nem lettek a végletekig nehezítve, ez sokkal nagyobb sikerélményt ad, mint az, amikor egy hétre jegelni kell a játékot, mert annyira felmérgel, hogy a sokadik próbálkozásra sem jön össze, amit szeretnék. Na, itt ilyesmiről szó sincs. Tetszett ugyanakkor a játékban az, hogy ötletes megoldások voltak arra vonatkozóan, hogy egy kissé feldobják a játékmenetet. Az alábbi képen pl. azt látjuk, ahogy a varázskönyv beszippantotta hőseinket és a könyv lapjain, az írott szöveg alatt, mellett és között kellett ide-oda mászkálnunk és megoldanunk a fejtörőket. Ez nagyon tetszett. :)

Varázskönyvben mászkálunk

A fő küldetések mellett számos mellékküldetést is találunk, amelyeken csak egy-egy kalandorral tudunk végighaladni (tehát nem lehet váltani közöttük). Ez egyébként érdekes színt is ad a játéknak, hiszen sokszor ingerenciánk támad a varázslóról a harcosra váltani, amikor szembesülünk vele, hogy ja, itt azt nem lehet. :) Az egyes küldetések kiválasztó táblája se lett semmi, nekem nagyon tetszett, hogy nem egy táblázatból választhattam ki azt a fejezetet, amit játszani szeretnék, hanem egy szuperül megtervezett fatáblán:

905 db Trineangle-öm van – melyik kalandot válasszam?

Mindent összevetve remekül szórakoztam a Trine 3 végigjátszása közben, csak azt sajnálom, hogy az 5 GB-os telepített méretbe nem fért bele több kaland. Én kicsit hosszabb játékmenetre számítottam, viszont az akciós áráért (1700 Ft) bőven megérte a játék, remek szórakozást nyújtott és újra elvarázsolt egy olyan világba, ahol a varázslat és mágia az úr. Remek kikapcsolódás, csak ajánlani tudom mindenkinek – az első két résszel együtt, amelyek mind a mai napig nagy kedvenceim.


2015. június 19., péntek

A játék – és ami mögötte van

Amikor a bűvészek munkába lendülnek, mindenkit elvarázsolnak. Az emberek, bár tudják, hogy át vannak verve, mégis csodálattal nézik a produkciót és egy pillanatra elhiszik, hogy amit látnak, az tényleg a valóság. Sokan nem is sejtik, hogy egy-egy mutatvány mögött micsoda emberfeletti erőfeszítés zajlik, egyetlen másodperchez sok-sok ember munkája kell. A bűvész számára nincs varázslat: ő belát a trükk mögé, tudja, hogy mi hogyan működik. Bár jól esik számára az elismerés, mégiscsak tudja, hogy valójában nem lehet szembemenni a fizika törvényeivel és mindaz, amit mutat, csak illúzió.

Ma ezt éreztem én is. Nem azért, mert bűvész vagyok, teljesen más okból. Írtam én egy jelenleg még zárt körben tesztelt játékprogramot, ami, meg kell mondjam, sokkal jobban sikeredett annál, mint amire előzetes várakozásaim alapján számítani lehetett. Életem első webes játékát tesztelni kell, mielőtt megkapja a megrendelő. A teszteléshez pedig sok ember kell, így ma ráeresztettem 11 diákot a rendszerre, hogy terheljék le kellőképpen, kattintgassanak és játsszanak. És eközben megtörtént a csoda. Az alapvetően állattenyésztést modellező játékban a tehenekre azt mondták: aranyos. Sőt, még valaki azt is megkérdezte, hogy mikor lehet elpasszolni már végre a bocit a piacon. Küzdöttek a ranglistán való feljebb és feljebb jutásért, barátkérelmeket és pénzt küldtek egymásnak, vizet és takarmányt adtak az állatoknak, díjakért küzdöttek, küldetéseket teljesítettek. Játszottak a játékkal, azt látták benne, amit én szerettem volna, hogy lássanak benne és elvarázsolta őket. Miközben kérdésekre válaszoltak és örültek a kincsesládák nyereményeinek (amit igencsak jó volt látni), én is együtt örültem velük, de – mint a bűvészek – pontosan tudtam, hogy mindez nem más, mint egy adatbázis tábláiban az egyes rekordok mezőiben lévő értékek felülírása.

A játék mögött

Programozóként eddig is tudtam, hogy a webes játékok mindegyike nem más, mint egy színes-szagos felület, amelyben tulajdonképpen semmi mást nem csinálunk, csak adatbázisba irkálunk. Persze ezt a hétköznapi játékos nem tudja. Én tudtam, ennek ellenére mégis elvarázsolt jópár játék az elmúlt években. Most, hogy lassan túl leszek egynek a teljes fejlesztésén, kezdem értelmetlennek látni az eddig játszott játékaimba belépkedve átvenni a napi bónuszt, vagy elküldeni a hajókat/repülőket, vagy felépíteni 3. szintre egy házat... hiszen a háttérben pontosan ugyanaz történik, mint az én játékomban: beíródik egy érték egy adatbázisba, valahova, sok-sok millió másik érték mellé.

A fejlesztés viszont lenyűgöz és szívből csinálom. Van kedvem hozzá. És rengeteg ötletem is van még. Az pedig, hogy kortól és nemtől függetlenül pár napig rabbá teszi a játékosokat a játékom, nekem külön öröm (hiszen a tesztelői bázis azért nagyobb, mint a ma rögtönözve gazdává vált diákok). Fejlesztésre fel! Programozni jó! :)

2015. január 2., péntek

Ezzel játszunk – Max: The Curse of Brotherhood

Kiváló játékot sikerült vásárolnom magamnak a karácsonyi szünetre. Régóta szemeztem már vele, de a karácsonyi leárazásokkal végre olyan árszínvonalra került, amit már nem sajnáltam érte (3,74€). Megvásárlása után rögtön fel is telepítettem – ezt követően pedig elkezdtem ámulni.


A sztorink onnan indul, hogy Max az interneten olyan varázsige után kutat, amivel egyszer és mindenkorra megszabadulhat öccsétől, Felixtől, aki rendre tönkreteszi a játékait. A kereső hihetetlen gyorsasággal, első találatra dob egy varázsigét, amit Max fel is olvas. Megnyílik a démonok világa, és beszippantja öccsét – amire azonban Max nem számított, az az, hogy ő maga is belekerül ebbe a világba. Látva, hogy micsoda (egyébként teljesen aranyos és komolyan nem vehető) szörnyek támadnak Felix életére, hosszú útra indul, hogy a benne rejlő testvéri szeretettől vezérelve mégiscsak megmentse öccsét.

Felix pörkölődik

A játék első ránézésre egy klasszikus, oldalnézetes platformer játéknak tűnik, ám már az első pár percben rájövünk, hogy ennél azért sokkal többről van szó. Az oldalnézet ugyanis a kamerák variálásával ide-oda forog, lényegében 3D-s térben mozgunk, még annak ellenére is, hogy az irányítás 2D-s (jobbra és balra tudunk menni, plusz guggolni és ugrani tudunk). Az egész történetet animált, mozifilmszerű betétek színesítik, amik rendkívül szórakoztatóak, még így őszülő fejjel is izgalommal vártam, hogy mi történik a következő percben.

A gonosz barlangjában

A dolog ott kezd érdekes lenni, amikor egy varázsceruzát kapunk. Ezzel a varázsceruzával a játékterület bizonyos részeit lehet átrajzolni (bal gomb), vagy a rajzolt elemeket törölni (jobb gomb). Ezzel tudjuk segíteni Max-et a továbbhaladásban. A varázsceruza pályáról pályára újabb és újabb funkciókkal bír: eleinte csak dombokat és oszlopokat tudunk vele kihúzni a földből, később faágakat tudunk vele rajzolni, ezt követően indákat képezhetünk, majd vízi csúszdát és még később pedig gigantikus lila lövedékeket bocsáthatunk ki a megadott helyekről. (Jelenleg itt tartok – lehet, hogy újabb funkciói is lesznek később a ceruzának.) Ráadásul egy idő után mindezt kombinálni kell, és ebben rejlik a játék erőssége: nem csak szaladnunk kell, és átugrálni dolgokat, hanem legtöbbször bejutunk egy pályarészre, ahol ki kell találni, hogy hova kell faágat rajzolni, azt a lövedékkel "besugározni", aztán a faágat levágni, eltolni egy másik helyre, kilőni onnan valamit, akkor leesnek a falat alkotó kövek, oda lehet indát húzni + összekapcsolni egy másik faággal, aztán vízsugárral Max-et tovább lőni... Egyfajta kirakó az egész játék, ami nagyon alapoz a logikára és az ügyességre, hiszen nem mindegy, hogy az inda milyen hosszú, vagy milyen szögben áll, az sem mindegy, hogy a faág milyen alakú: a mesterséges fizika szívat bennünket rendesen. (Van egy rész, ahol csak úgy tudunk átjutni, ha pontosan a megfelelő faágat rajzoljuk meg, levágjuk és hidat képezünk belőle.)

Rajzoljunk oszlopokat – így tudunk majd átugrálni

Rajzoljunk ágakat – valahogy mégiscsak fel kell mászni oda

Mindegyik pályasorozatban van egy rohanós rész, amit kíméletlenül be kell gyakorolni. Ilyenkor vagy egy szörny szalad utánunk, vagy egy lávafolyam követ bennünket alulról, vagy a hidat képező kőoszlopok hullanak alá: a lényeg az, hogy megállni nem lehet, mert azonmód elveszünk. (Nem játszottam még olyan játékkal, amiben annyiszor haltam volna meg, mint ebben.) Menet közben, sokadik nekifutásra kell megtanulni, hogy honnan hová kell ugranunk, mikor mit kell rajzolni, mindeközben persze a játék összes eleme azon van, hogy kinyírjon bennünket (ekkor pedig Max igencsak visít vagy ordít – tök jók lettek ezek a hangok). Szerencsére újra és újra próbálkozhatunk, egészen addig, amíg annyira be nem gyakoroljuk ezeket a részeket, hogy egyben meg tudjuk csinálni.

Indák, létrák, faágak, koponyák: először meg kell értenünk, hogy hogyan is működik a pálya

Összefoglalva: a Trine sorozat óta nem volt játék, ami annyira elvarázsolt volna, mint a Max: The Curse of Brotherhood. Bátran merem ajánlani kicsiknek és nagyoknak, elképesztően jól sikerült alkotásról van szó, szemet gyönyörködtető grafikával és végig izgalmas, élvezetes játékmenettel. Az értékelés persze teljesen szubjektív, de így, hogy beleláttam, a teljes árát is megéri, aki viszont legális forrásból szeretné beszerezni, 8 órán keresztül még 75%-os leárazás van a Steamen (14,99€ helyett 3,74€).

2014. február 24., hétfő

Banished

Felfedeztem magamnak a Banished című középkori városépítő játékot!


Végignézve a bemutató videót, kb. 2 gigabájtos méretre számítottam: ez van megszokva manapság. Hihetetlenül üdítő volt szembesülni vele, hogy maga a játék nem több 150 megabájtnál. Elképesztő! Ennek ellenére olyan játékélményt nyújt, amire sok, több tíz gigabájtos játék nem képes.

Ha szeretted a Settlerst és a SimCity-t, akkor ez a te játékod. Egy hatalmas térkép véletlenszerű pontján összeverődik 10 ember, akiknek meg kell élniük a részükre kijelölt területen. Ki kell termelniük az erőforrásokat (ügyelve arra, hogy lehetőség szerint pótolják pl. a fákat), gondoskodniuk kell élelemről, lakóházakat kell építeniük saját maguknak, mindeközben dacolniuk kell az időjárás viszontagságaival is. Ez utóbbit elképesztően hangulatosan adja vissza a játék: az esőnél szinte fázunk, a havazásnál a hópelyhek valóban a 3D-s térben kavarognak és nagyon szép a téli-nyári táj. Sárgulnak a fák ősszel és tényleg felüdülés, ha egy hosszabb esős időszak után újra kisüt a nap. Télen a házakból felszáll a füst (ha van tűzifa), nagyon látványos és hangulatos!


A játék egyik alapvető jellemzője, hogy az emberek képzettségeit kell kapcsolgatnunk az éppen aktuális munkafolyamatoknak megfelelően. Télen nincs szükség farmerekre, belőlük gyűjtögetők lehetnek. Az építkezéseket is télen célszerű elvégezni, amikor nincs más egyéb munka, ekkor sok építőt lehet alkalmazni. Gondoskodni kell tűzifáról, meleg ruháról, valamint arról, hogy a városban legyen egy kovács, aki szerszámokat készít a különböző munkákhoz. Egy idő után azt vesszük észre, hogy a sok-sok munkára kevés az emberünk, de a gyerekek születése és dolgozóvá válása enyhít ezen a problémán.


A legszűkebb keresztmetszetet az élelem jelenti: sajnos az eddigi próbálkozásaim nagy része azzal ért véget, hogy az éhínség kipusztította a teljes lakosságot. Próbálkozom megtalálni az ideális egyensúlyt aközött, hogy a munkások és a kenyérkeresők megfelelő számban legyen, de amikor nem az éhínség, akkor a betegség pusztít és ha egyik sem, akkor a játék kreatív halálnemeket talál ki: az erdészem pl. úgy halt szörnyet, hogy ráborult egy fa. Nincs kétségem viszont afelől sem, hogy a halászaim vízbe fúlhatnak, vagy bármilyen más szörnyűség megesik velük. Ez némiképp visszaveti a játékélményt, pozitívumként könyvelném el, ha legalább 50-en laknának a faluban, de egyelőre a 25 fölé nem jutottam még. A játék viszont olyan jól sikerült, hogy újra és újra próbálkozásra sarkall: tudom, hogy egyszer összejön a több száz lelket számláló kis falum, amiben élénk gazdasági élet zajlik.


Sajnos a játék, véleményem szerint, nem lett megfelelően beárazva. A Steamen a 18,99€-s kezdőár (5.900 Ft) több, mint arcpirító. Értem én, hogy újdonság, viszont fele ennyiért lenne egészen jó vásár. Ennek ellenére is remek szórakozást nyújt, igazán kellemes kikapcsolódás. Ajánlom figyelmetekbe! :)

2013. november 23., szombat

Pinball FX2 asztal megaakció!

Kötelességemnek tartom bejelenteni minden flipperőrült számára, hogy a Humble Bundle weboldalon, a heti vásár keretében még több, mint 5 napig jóval ár alatt lehet pályákat vásárolni a Pinball FX2 játékhoz azoknak, akik Steam accounttal bírnak és azon keresztül szerezték be a játékot.

Amit a csomagban kapunk

A Pinball FX2 egyetlen ingyenes asztala (Sorcerer's Lair) így továbbiakkal bővíthető ki, az alábbiak szerint:

  • 1$-ért (ami jelen árfolyamon 220 Ft) 11 asztalt (2 csomagot + 3 különálló asztalt) kapunk, aminek eredeti ára 8.700 Ft lenne, a kedvezmény mértéke észveszejtő: 97,4%
  • legalább 6$-ért (jelen árfolyamon 1.320 Ft) pedig 23 asztalt (a fentebb említett 11 asztalt + 3 csomagot, amelyben 3×4 darab, szuperhősök és Star Wars témakör köré csoportosuló asztal van) kapunk meg. Eredeti ára: 17.700 Ft lenne. A kedvezmény: 92,5% (na, ez sem kevés).
Érdemes tehát lecsapni az ajánlatra, az 1$-os ajánlatot egyenesen bűn kihagyni a rajongóknak. Hitelkártyával vagy PayPal-on keresztül tudunk fizetni az asztalokért. Fizetés után már csak össze kell kapcsolni a megvásárolt tárgyakat Steam fiókunkkal és a játékban rögtön látszanak és játszhatóvá válnak a megvásárolt asztalok. 

Jó játékot mindenkinek! :)

2013. november 11., hétfő

Hóközepi aktuális

Kissé nehezen indul ez a hónap. Kissé sok a tennivaló. Az előző postban kifaragott tököt pár napja helyeztem el az udvari csillagkomposztáló (=ganajdomb) legtetejére, hogy ott rémítgessen minden arra járót feketére penészedett szájüregével, amelyből igazi halloweeni hangulatot árasztván minduntalan muslicák hada rajzik kifelé. Rendkívüli horror.

TrackMania 2 sorozat
Arra jutottam, ahogy végiggondoltam az elmúlt napokat, hogy rendesen elkapott a gépszíj: ugyan sokat nincs időm játszani, de gyűjtöm a Pinball FX 2 flipperpályákat, hol kedvezményesen, hol kedvezmény nélkül vásárolok. Szert tettem a Trackmania 2 sorozat tagjaira is (Canyon, Stadium, Valley), ezekben próbálok a lehető legjobb lenni, bár akik online versenyeznek velem, nem feltétlenül érezhetik úgy, hogy ez maradéktalanul sikerült is. De ez persze pusztán érzéki csalódás. Egyszerűen arra jöttem rá az elmúlt hetek után, hogy biztonságosan vezetek: sajnos sokszor nem nyomom úgy a gázt, ahogy lehetne, vagy kellene, így aztán értékes tizedmásodpercektől esek el. Ha meg padlóig nyomom a gázt, akkor biztosan fejreállok a versenygéppel. Be kell látnom, hogy az utánam következő generáció sokkal jobb ezekben a dolgokban. Tegnap egyikük egyenesen azt mondta, miután megkérdeztem tőle, hogy nem-e unja a velem való játékot (ugyanis minduntalan nyert), hogy "nem, gyakorlásnak jó lesz ez is". Kösszépen. :) Be kell látnom, hogy én már csak a középkorúak futottak még táborát erősítem.

Mivel sokat ülök, ezért meglehetősen terhelem is az ülőhelyemet. Ez nem csoda, mivel nem vagyok éppen a pehelysúlyú versenyző. Majdnem napra pontosan 5 évig húzta (kisebb megszakításokkal) az eredetileg kéknek vásárolt, de később szürkévé vált ülőalkalmatosságom. Helyét a háztartásban egy új bútordarab vette át, ami az Edison névre hallgat. A perforált textilbőr borítású, igazán modern formatervvel ellátott, beépített hintamechanikás, karfás főnöki forgószék jelenleg a legkényelmesebb ülőbútor a háztartásban. Remélem, hogy az előzőnél azért tovább húzza, amit vételárából igencsak melegen ajánlok neki. Különben dühbe jövök. Meglepő, de végignéztem a neten, több helyen 10.000 Ft-tal drágábban lehetett volna megrendelni (+szállítás), mint amennyiért mi bútorboltban megkaptuk.

Nos, ez is ritka manapság.

Hát, hirtelen ennyit. Amint valami érdekesség történik, feltétlenül jelentkezem!

2013. október 22., kedd

Pinball FX 2

Eljött az ősz, így egyre inkább beszorulok a szobába. Persze csak akkor, amikor éppen nem a tonnányi lehulló falevelet kapargatom össze az udvaron, azért, hogy ne nézzen ki úgy a környék, mint ahol nem laknak. Bár közeledik a Halloween-ünnepkör, aminek kapcsán pont aktuális, ha a hideg őszi szél elsárgult faleveleket fújkál ide-oda az udvaron, én mégis ilyen rendmániás vagyok.

Ám igazából nem erről akartam írni, hanem arról, hogy ezek a hűvös őszi napok is tartogathatnak meglepetéseket. Nekem személy szerint az volt megírva, hogy újra összefussak egy régi szerelmemmel. Mit mondhatnék... meglepett a találkozás, de ugyanakkor örültem is neki. Hiszen ki ne lett volna gyerekkorában szerelmes a flipperekbe? Én fülig szerelmes voltam, írtam már eme blog hasábjain egy rövid értekezést erről. Egy hete pedig szembesültem azzal, hogy van új a Nap alatt és megismerkedem a Pinball FX 2 nevű szoftvercsodával.

Pinball FX 2

A játékhoz a Steamen keresztül jutottam hozzá: ingyenesen letölthető és a letöltés után 1 pálya (Sorcerer's Lair) ingyenesen és korlátlanul játszható. Az üzleti modell akkor kezd megmutatkozni, amikor már kezdjük megunni az asztalt, amin játszunk és valami újra vágyunk. Ekkor ugyanis vásárolnunk kell. Számos pálya közül választhatunk, amik egyenként 2,99 Euroba kerülnek (kb. 900 Ft), de van lehetőség 4 pályát tartalmazó csomagokat vásárolni 9,99 Euroért is (kb. 3000 Ft). Ahhoz képest, amennyi szórakozást egy-egy pálya nyújt, ez az összeg csak első hallásra tűnhet soknak, ugyanis amilyen gyönyörű ez a játék és amennyire tényleg azt nyújtja, amire egy flipper-rajongó vágyik, valójában aprópénz.

A játékkal csak óvatosan kell bánni. Annyira addikt, hogy simán mellette ülök 2-3 órát anélkül, hogy feltűnne az idő múlása. Ráadásul most még inkább küzdök vele, ugyanis volt, aki úgy gondolta, hogy megy ez a golyólövöldözés nekem, mint a nagyoknak és benevezett egy bajnokságra, ahol ugyan sereghajtó vagyok még, de érzem, hogy ezen a héten bejön a Nagy Kombó, aminek következtében a lista elejére száguldva porig alázok mindenkit.

A Shaman asztal

A játék irányítása szerencsére olyan egyszerű, mint a faék: egy-egy billentyű a karoknak, egy-egy billentyű a bal- és jobb oldali lökdösésnek, illetve egy a vertikális irányú lökésnek, illetve egy a kameraváltásnak (8 kameraállásból választhatunk). A feladat pedig nem változott (szerencsére) az előző generáció óta: minél tovább fenn tartani a golyót és minél több kombót, módot és mini-játékot megcsinálni, ezzel növelve a bónusz-szorzót és a pontszámunkat. A golyó fantasztikus sebességű száguldásának következtében szükség lesz minden egyes apró reflexünkre, hogy megadott idő alatt a megadott lyukba vagy sínre juttassuk azt, éppen ettől élvezetes a játék. A pályák nincsenek túlbonyolítva, de nem is egyszerűek, ráadásul mindegyikhez leírást is találunk, amelyben elolvashatjuk, hogy mikor hová érdemes lődözni a golyót és az egyes módokhoz hogyan jutunk hozzá. Rövid leírást a játékban találunk (ezt kb. 2 óra játék után érdemes elolvasni, amikor már képben vagyunk), illetve egy 6 órányi játék után hosszabb leírást a Zen Studios blogján böngészhetünk végig. Mindenképpen megéri ezeket a leírásokat végigolvasni, de csak azután, ha már tudjuk, hogy mit várhatunk egy-egy pályától, mi hol van, mert egyébként nem feltétlenül értjük vagy jegyezzük meg az összes lehetőséget. (Na és persze nem árt, ha tudunk angolul.)

A játék egyébként magyar fejlesztés, a játék Credits részében feltűnően sok magyar nevet olvashatunk. Éppen ezért minőségi munkáról van szó: anélkül, hogy a játékot kipróbáltad volna, hiába írok itt bármit. Egyszerűen fantasztikus, flipper-rajongóknak kötelező. Ha megtehetitek, támogassátok a fejlesztőket azzal, hogy megvásároltok egy pár asztalt. Én egészen biztosan így fogok tenni.


2013. október 1., kedd

Icy Tower 2

Van már annak 4 éve is, hogy egy sikeresen abszolvált egyetemi félév után újra felfedeztem magamnak az Icy Tower nevű játékot, amit több hetes megállás nélküli játék követett. Aztán az idő repült, én és Harold pedig oly sok kaland után eltávolodtunk egymástól. Egészen a múlt hét végéig, amikor valamit kerestem a blogon és előkerült a fentebb linkelt cikk. Benne az Icy tower weboldala. Kattintok már! – gondoltam magamban és persze azon nyomban megpecsételődött a sorsom. Újra szerelmes lettem. Hölgyeim és Uraim, van szerencsém bemutatni az Icy Tower 2-t, rögtön három új köntösben!

Három szuper játék - sajnos három különálló alkalmazás

Töltöttem volna lefelé PC-re, mint az őrült, de rá kellett jönnöm, hogy a kor szellemének megfelelően a programozók már csak iOS és Android alá dolgozták ki remekművüket. REMEKMŰ – így, csupa nagybetűvel, ugyanis letehetetlen, megunhatatlan. Én mindig úgy indulok neki, hogy na most, most aztán megmutatom, hogy el lehet érni a 400-as szintet. (Ha az megvan: ötszázas szintet.) Újra és újra belefogok, egészen addig, amíg észreveszem, hogy hajnali egy óra, a telefon már 10 perce is dumált, hogy le fog merülni, de még egy belefér, lehet nyomni. Nekem legjobban a sima Icy Tower 2 tetszik: a másik kettő sem rossz, de alapvetően mégis csak az eredeti tornyos kaland az igazi. Talán így Halloween közeledtével a Zombie Jump-ot is érdemes kipróbálni (már csak a hangulat végett).

A játékban nagyon tetszik, hogy azon túlmenően, hogy ész nélkül ugrálunk (azért a 300. emelet környékén már némi agymunka is szükséges) pénzérmeket lehet gyűjteni, amiket különböző jóságokra lehet beváltani. Szuper rakétára, ami kezdetben a 200. szintre visz fel, javítani lehet a megrongált torony stabilitásán, lehet növelni a pénzek értékeit, új ruhát és sapkát lehet adni Haroldra és számos egyéb kütyüt lehet vásárolni. Drága pénzért ám, mert a szükséges pénz összegyűjtése nem öt perc. A pénzgyűjtés mellett kis szerencsével jégkockákat is gyűjthetünk össze a pályákon, amiket egy-egy kör végén értékes ajándékokra válthatunk be. Vagy nem. Mert megesik, hogy a jégkockában nincs semmi. Nagyon tetszenek a Stunt-nak nevezett küldetések: ezeket úgy tudjuk teljesíteni, ha a felfelé ugrálás közben feladatokat oldunk meg, pl. egyesével ugrálunk fel a 70. szintig, háromszor használjuk az esernyőt, összegyűjtünk 200 érmét... Nagyon tetszik az a küldetés, hogy "Játssz holnap a játékkal újra!". Ez értelemszerűen csak akkor teljesül, ha másnap újra elindítjuk a játékot. :) Egyébként is érdemes minden nap játszani, mert minden nap új meglepetést kapunk a játékba való első belépéskor. (Leteszteltem, akkor is megadja a jutalmat, ha játék közben új nap kezdődik, mert átlépünk az éjfélen.)



Nincs más hátra: ki kell próbálni. Tableten bizonyára elsőosztályú szórakozás, ha már telefonon se lehet letenni. A játék weboldaláról mindhárom változat letölthető, a linkek a Play Store-ba visznek. Teljes verziós, nincs benne korlátozás, bár vannak olyan játékelemek, amiket csak pénzért lehet megvásárolni. Az viszont "csalás", mint tudjuk, anélkül is élvezetes a játék.

Ugrálásra fel!

2013. szeptember 12., csütörtök

Elkészült: letölthető a Diffy 3!

A 2009-ben megjelent Diffy 2 nevű játékom folytatásáról már két évvel azután, 2011-ben elkezdtem gondolkodni. Akkor még mindenféle gondolat kavargott a fejemben arról, hogy milyen lesz és hogy hogyan lesz. Egy év gondolkodás után, 2012. áprilisában megszületett az elhatározás: lesz Diffy 3, elkészült a weboldal, azon meg egy fejlesztői blog, ahol az érdeklődők követhették nyomon a játék sorsának alakulását. Ekkor még úgy gondoltam, hogy a második részhez hasonlóan a nyári szünet végére (2012-ben) megjelenik a játék, majd később ez év végére tolódott, utána meg már nem adtam meg időpontot, mert a mindennapok taposómalmában elúszni látszott az álom. Mivel határidő nélkül nem születnek csodák, ezért egy meleg nyári napon kitűztem a dátumot (és hogy miért pont ez a nap, fogalmam sincs): 2013. szeptember 12. Ekkor fog megjelenni a Diffy. Tanévkezdés után, második héten, csütörtökön délután, este hat órakor már biztosan itthon leszek. Aztán egy hajszál választott el attól, hogy ne ma legyen egy hosszadalmas szülői értekezlet a suliban, de végül tegnap volt. Így ma itthon tudtam lenni és figyelemmel tudtam kísérni, hogyan alakul a letöltésszám, amikor kikerült a letöltés felé vivő link. Jónak mondható a szám, kis házi reklámozásaimmal észrevehető, hogy többen érdeklődtek a szoftver iránt.

Megugró oldalletöltések a Diffy 3 megjelenésekor

Ez rendkívül kellemesen tud rám hatni, örülök, hogy ennyien jöttek és töltötték a programot. Remélem, legalább ennyien lesznek, akik észreveszik az adományozás lehetőségét is, és csekély honoráriummal hálálják meg a több órányi élvezetet. :)

Ennyi hát a történet, dióhéjban. Másfél éves belső késztetés (csináljadmár, nemjelenikmeg!) szűnt meg a mai napon. Ha szeretitek a képek közötti különbségeket kereső játékokat, töltsétek le a Diffy 3-at és játsszatok vele egy jót!

Én megyek pihenni.

2013. július 2., kedd

Diffy 3 reklámvideó

Az alábbi, közel 1 perces videóval szeretnénk enyhíteni a Diffy 3-ra várakozás stresszét. :)

 

2013. június 17., hétfő

Vakáció

A Diffy 3 weboldala
Elkezdődött hivatalosan is a vakáció. Túl sok mindenre még nem jutottam, annyi azonban bizonyos, hogy hivatalosak vagyunk egy évzáró partira, aztán egy esküvőre és ezekből az eseményekből úgy ítélem meg, hogy mozgalmasan indul a nyári szünet. A hétvégén se tétlenkedtem, ugyanis hivatalosan is kiderült (számomra is), hogy mikor készül el és lesz letölthető a Diffy 3, amiben már olyan sok időm és energiám fekszik. Erről többet azonban nem mondok, aki érdeklődik, az csekkolja a játék hivatalos honlapját. Azért, hogy azok a játékosok, akik úgy gondolják, hogy megér nekik pár forintot a játék és támogatni szeretnék eme nemes tevékenységet, lehetővé tettem az adományküldést. Kis segítséggel PayPal fiókot nyitottam, amit amúgy is régen akartam már, és tegnap, bár csak tesztből, de megérkezett az első biztató adomány is. :-) Ez rendkívül jól mutat a PayPal számlámon, remélem, hogy a játék megjelenése után sok kisebb-nagyobb összeg követi majd.

Soproni Zéró Citrom:
nagy finomság
Az első nyári szüneti napomon az osztályfőnöki teendőimet űztem: kitöltöttem a törzslapot, illetve a bizonyítványok egy részét. Remek meló. A délután folyamán rádöbbentem arra, hogy én valójában igencsak kedvelem a Soproni Zéró alkoholmentes sör citromos változatát, mert nagyon finom, behűtve kiváló és – hogy látszódjék, mennyit értek a sörökhöz – olyan utóíze van, mint a karácsonykor kapható spekulatius sütinek (sajnos nem tudom, hogy hogy hívják ezt normálisan, szegfűszeg és fahéj ízesítésű, különböző figurákat formáló kekszről van szó). Mindig is utáltam a sört, ezt valószínűleg azért kedvelem mégis, mert egyrészt igazán bejött a nyár és ez most a hideg nálunk, másrészt pedig semmi köze nincs az igazi sörhöz.

Eképpen indult tehát a vakációm. Bízom benne, hogy jönnek még szebb napok a bizonyítványok megírása, az érettségi és a záró értekezlet után, jelen pillanatban azonban húzok vissza az asztalomhoz és írogatom a bizonyítványokat, mert – meglehet – soha nem leszek készen. :)

2013. március 22., péntek

Játékfüggőség

Nem is olyan régen még szörnyülködtem azon, hogy az online játékoktól való függőségeket egy kalap alá vették az alkoholtól vagy drogtól való függőségekkel. Ma meg már azt veszem észre, hogy van ebben a dologban valami: egy jól összerakott online játék, legyen az bármilyen gagyi (esetünkben egy flash-alapú, böngészős játékról lesz szó) olyannyira uralni tudja az ember idejét és döntéseit, hogy végeredményben rabjává teszi a játékost.

Egy böngészős játék alapkoncepciója a következő: vásároljunk különböző tárgyakat, amikkel különböző javakat termelve azokat virtuális pénzért adhatjuk el a szintén online játékostársaknak. Az ebből realizált bevételt újra olyan dolgokra költhetjük, amelyek a játékban nagy értékkel bírnak, vagy a meglévő cuccainkat fejleszthetjük velük tovább. Ezeknek a növényeknek, épületeknek, járműveknek (vagy bárminek, amiről a játék szól) azonban jelentőségük a világon semmi nincs, hiszen alapvetően nem mások, mint rövid, pár kockából álló animációk vagy pedig sima képek. Természetesen a termelési- és egyéb folyamatokat ki kell várni: órákat, napokat kell várni arra, amíg az általunk aktivált funkció élesedik, pl. kedvenc városépítős játékomban egy órát kell várni arra, hogy a fűrésztelep legyártsa a gerendákat. Az ember viszont szereti, ha mindez azonnal történik, 1 óra várakozási idő egy játékban nagyon soknak számít. A fejlesztők persze gondoskodnak arról, hogy ha a játékos akarja, akkor pár pillanat alatt megtörténjen a gyártás: egy szempillantás alatt meglesz a gerendád, kikel a növényed, leszáll a repülőd, viszont ezért leszel szíves emelt díjas SMS-t küldeni és azon gyorsító eszközöket vásárolni. És már itt is vagyunk, az érem másik oldalán, a játék remek üzleti modelljénél, ami semmi másra nem alapoz, mint a türelmetlenségre.

Még majdnem 3 perc múlva lesz kész a gerendám...
rányomjak egy energiaitalt, hogy felezze az időt? 

Egy jól menő játéknál a fejlesztők pontosan akkor, amikor már a játékosok kezdenének belefásulni a témába, valami újítást találnak ki. Új funkciók, eddig soha nem látott plusz elemek, új feladatok, bármi belefér, a lényeg, hogy a játékos tovább üljön a játék előtt, még jobban megkedvelje azt, az élete részévé váljon és azonosulni tudjon vele, így nem fog problémát okozni neki, ha "már csak egy kicsi hiányzik, hát küldök én egy SMS-t". Sok kicsi sokra megy alapon nagyot lehet kaszálni, és nyilván a szerverek fenntartásának, a fejlesztésnek és a beleölt ötleteknek és munkának ára van, a haszon még így is jelentős lehet.

Annak idején magam is jól szórakoztam azon, ahogy életem párja több tucat fecnit ír tele azzal, hogy hány szupertrágyára meg ringlófára lesz szüksége ahhoz, hogy egy medvebarlang mellé aranymosó hollótanya XXL-t varázsoljon, manapság azonban már az én gépemen is gyűlik a fejlesztési terv nevű excel-tábla, a városkép optimális elrendezését biztosító négyzetrács, minden, ami ezzel kapcsolatos, mivel egy kicsit rákattantam erre a témára. Olvasom a fórumokat, hozzászólok, képben vagyok az újdonságokkal kapcsolatban. Kezdetben képes voltam még lefekvés előtt is kattogni, hogy reggelre flottul kész legyen minden, manapság már itt nem tartok, de jelen sorok írása közben is átkattogok 5 percenként, mert annyi alatt lesz kész egy kör szálfa és nyomni kell ki a tőzsdére, hogy elvigyék 24-ért, így én új területet tudok szerezni és még nagyobb és még jobb és még szebb lesz minden! :)

Hetekkel ezelőtt már ott tartottam, hogy a játékszenvedélyt átragasztottam egy cimborára, aki ezek szerint erre fogékony, mivel azóta folyamatosan játszik. Órákat tudunk azzal is tölteni, hogy megbeszéljük: mi hogy van, hogy kell ezt csinálni, vagy azt, hogy érdemes gyártani, fejleszteni, lepakolni, kipakolni, eladni, venni... elképesztő, amit művelni tudunk. Legalább annyira furcsán néznek ránk, mint ahogy én néztem régebben arra, aki Kacsa katáról, Aranylevelű fáról, Szuperszomszédról és hasonlókról beszélt. Most lehet röhögni nyugodtan, de 6 napi munkám fekszik abban, hogy szert tettem az alant látható három karácsonyi vityillóra és újabb 3 munkás hónap (!) pedig abban mutatkozik meg, hogy 3. szintű, fullextrás télapó-csalogató karácsonyi házikó lett belőlük, a folyamatos fejlesztések során! :) A mellette lévő kísértetkastélyról már el se mondom, mit kellett dolgozni és kattogni érte Halloween környékén... :)

Télapó-csalogató karácsonyi házikók és a kísértetkastély

Hát így, eképpen mulat a magyar az unalmas téli estéken! Csak óvatosak legyetek, mert minden online játék borzasztóan addikt és ha rákapsz, nehéz róla leszokni! :)

2013. március 4., hétfő

Mindig csak a játék

Holnapra várható az új Tomb Raider megjelenése, így aztán ma még szabad az estém, holnap már egészen biztos, hogy nem lesz az. Mint fanatikus fogok sorban állni a szoftverüzlet előtt kígyózó sorban ;) és várom, hogy végre megkaparintsam az áhított játékot. Vagy nem pont így lesz, de a lényeg, hogy valahogy holnap hozzá kell jutni a játékhoz és éjt nappallá téve kell átverekednem magam az új kalandokon.

Holnap...!

Egyébként is túl sokat játszom mostanában, aminek meg aztán semmi látszatja nincs. Viszont telik vele az idő piszkosul. Mobilon most nagyon megy a Hill Climb Racing, ez a játék annyira jól sikerült, hogy nem lehet letenni, folyamatosan nyüstölöm a telefont, ami meg merül, mint állat, de akkor is, még egy pályát, csak még egyet meg kell csinálni. Néha még szünetben is játszom. Amúgy meg a többi gép előtt töltött időben a régebben már említett böngészős játékokkal játszom, mert arra jut idő, meg mindig kitalálnak valamit a fejlesztők, hogy a számítógép elé csábítsák az embert. Most pl. az általam gondozott városban is megjelent a tűzoltóság és folyamatosan tűzeseteket oltok, amikből értékes érméket kapok, amik még értékesebb nyereményekre válthatók be. Állandóan be vagyok jelentkezve, hátha éppen akkor üti fel a fejét egy-egy tűz, akkor csap le a hurrikán, vagy következik be bármi, amitől megmenthetem a lakosságot, így jutva előrébb a játékban.

Gyönyörű tűzoltóságom – a biztonság érdekében

Egyébiránt pedig, ha minden kötél szakad, itt van a Cities XL, amire nincs annyi időm, amennyi jó volna, ha lenne, mert mire odajutok, hogy újra játsszak vele, hát a felét elfelejtem annak, amit a tutorialokban tanultam, de sebaj: egyszer majd eljön a kánaán és ezzel is tudok játszani az összes többi játék mellett. Arról meg már nem is beszélek, hogy van egy kalandjáték, amit elkezdtem, de hetek óta nem játszom vele és a Diffy 3 fejlesztése is megtorpant a 62. szinten, de előbb-utóbb majdcsak jut mindenre egy kevés idő.

2012. november 11., vasárnap

Need for Speed Most Wanted (2012)

Szeretem az autós játékokat. Egészen gyerekkoromtól kezdődően, az akkor még (mai szemmel) gagyi grafikájú autós játékoktól kezdve követem a fejlődést és igyekszem a nagyobb nevekkel játszani. Mivel inkább az arcade vonalat kedvelem és nem a vérbeli szimulátorokat, így igazából három kedvenc autós játékot említhetek az utóbbi időkből. Az első a Need for Speed eredeti Most Wanted "epizódja", a köveztkező a Burnout Paradise, illetve végül, de egyáltalán nem utolsó sorban a FlatOut 2. Ezek a játékok hosszú-hosszú órákra lekötöttek, de nem bántam meg, hogy velük múlattam az időt. Nem is gondoltam arra, hogy a Need for Speed sorozatban (a Hot Pursuit-hoz hasonlóan) újra kiadnak egy címet, ez pedig nem más, mint a két hete megjelent Need for Speed Most Wanted, 2012-es változat.


A játékról már az első percekben az jutott eszembe, hogy a Burnout Paradise és a régi Most Wanted elemeit ötvözi. Egyrészt azért, mert a játékban nem előre legyártott pályákon, hanem egy szabadon bejárható városban versenyezhetünk, másrészt pedig azért, mert elképesztő sebességű versenyeket diktál és nem az történik, hogy a játékmenet feléig első próbálkozásra megnyerjük az összes kihívást. Itt igenis oda kell tenni magunkat: sok esetben hatszor-hétszer is meg kell próbálni egy versenyt, mire annyira megtanuljuk a város adott részletét, hogy minden kanyart és ugratót már előre tudunk. Ugyanakkor se verseny közben, se pedig a versenyhelyszínekre tartva nem lehetünk biztonságban a rendőröktől: lépten-nyomon megtalálnak bennünket és egyre nagyobb erők bevetésével harcolnak a városban történt randalírozásunk ellen. (Hozzá kell tennem, sokszor sokkal nagyobb kárt csinálnak, mint mi, szolid utcai versenyzők.)

(C) Criterion

A játékmenet egyébként nagyon jóra sikerült: egy autóval indítunk, majd később a városban számos más járművet lelhetünk fel. Mindegyik járműhöz 5 verseny tartozik, amelyek könnyű, közepes és nehéz kategóriákba vannak sorolva. Mindegyik verseny dobogós helyéért az autót tudjuk fejleszteni: könnyített karosszéria, nitró és jobb tapadású gumi (meg még számos egyéb) lehet a jutalmunk. Nagyon tetszik, hogy az autók ott maradnak a városban, ahol átszállunk egy másik kocsiba, így kis szerencsével a rendőri üldözések során átülhetünk egy régen ott hagyott járművünkbe, így megzavarva a rend éber őreit.

Frontális ütközés egy rendőrautóval: hamarosan lesittelnek

A játéknak vannak persze nehezebb versenyei is: az üldözések és az egyéb versenyek után pontszámokat kapunk, ezzel benevezhetünk a 10 legjobb utcai versenyző legyőzésére. A játéknak ugyanis az a célja, hogy mi legyünk a legjobb versenyzők, ezáltal pedig azok, akiket a rendőrség a legjobban el akar kapni (=most wanted). Ezek a versenyek meglehetősen nehezek, a top 10-ben lévő (gépi) játékosok nagyon jól teljesítenek és nehéz őket megcsípni, főleg úgy, ha az egész városi rendőrség a nyakunkban liheg. Ezek a versenyek sem teljesíthetetlenek: pár sikertelen próbálkozás után miénk lehet a "dicső cím", mi lehetünk a Most Wanted-ek. :)

A grafika, véleményem szerint, egész jól sikerült: a város épületeinek és egyéb felborítható dekorációs elemeinek részletessége, az éjszaka és nappal váltakozása, a fények becsillanása mind nagyon szuperre sikeredett. Ugyanúgy, mint az eredeti Most Wanted-ben, elvakít a fény, ha a nappal szemben megyünk, napfelkeltekor vagy naplementekor. A rendőri üldözések során az autók ütközésekor hatalmas porfelhő terjeng, alig látni valamit, vakon vezetünk. Nekem külön tetszik, hogy ha lemegyünk az útról, vagy afférunk támad valamelyik járművel, akkor a monitorunkra a saját autónk dobálja a koszt, olyan, mintha a szélvédőre ragadna a mocsok, ami persze kis idő után szépen eltűnik, de valósághűbbé teszi a játékot és fokozza a játékélményt.

Városkép: a tömbház mögött már lenyugvóban a nap

Mindent összevetve azt hiszem, hogy olyan játékot sikerült találnom ismét, amivel hosszú időre csillapíthatom autós játékok iránti étvágyamat. Az izgalmas versenyek, az utolsó pillanatban elvesztett kihívások miatti ordítozások a számítógép előtt mind olyanok, amik élvezhetővé teszik a játékot, így aztán kalandra fel, szerezzünk minél több autót és nyerjünk meg minél több versenyt!

Kis drift az úton