Ma véletlenül több mint fél órán keresztül ázott a teafilter a forró vízben. Sejtettem, hogy nem lesz ez egy könnyed, délelőtti tea, de mivel nem férfi a férfi az élete végéig tartó kísérletezés és tapasztalatszerzés nélkül, töltöttem magamnak egy szolíd bögrényit, majd belekortyoltam. Nos, hirtelenjében összeszaladt előttem minden, aztán amilyen gyorsan ez történt, szerte is foszlott. Rendkívül megnyugodtam, és éreztem, ahogy az erő szétáramlik a testemben. Ekkor tartottam azon a ponton, hogy bármilyen hittérítőnek képes lettem volna elhinni bármit, és bármelyik szektának oszlopos tagjává váltam volna, feltéve, hogy rendszeresen kapom a napi tea-adagomat. Az álmosságom is percek alatt elmúlt: elméleti órán olyannyira elememben voltam, hogy bárkit meg tudtam volna arról győzni, hogy tulajdonképpen a programozás egy értékes tudomány, amely nem rabolja az időt, hanem minden vele töltött perccel az emberiség, ha csak egy kicsit is, de előrébb halad.
A hallgatóság azonban nem volt vevő erre a dumára.
Talán legközelebb velük is megitatok óra előtt egy kevéske hosszanáztatott teát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése