 |
| Asus EEE Book X205 - Fotó (C) Prohardver |
2014. szeptember 6., szombat
Mégiscsak van netbook
Szemeimben könnycseppeket morzsolva írtam másfél éve, hogy az Acer és az Asus is abbahagyja a netbookok gyártását. A kis fogyasztású, rendkívül mobil gépeknek akkor úgy tűnt, tényleg leáldozott, azonban úgy látszik, hogy a vállalatok mégsem adták fel. Egyrészt az Acer, akinek kínálatában mind a mai napig megtalálhatók a netbookok (sulikezdésre most kicsit le is van árazva egyik-másik modell, jó áron lehet elcsípni őket), az Asus pedig még rá is kontrázott minderre az idei IFA-n: 200 eurós netbookot jelentettek be - írja a Prohardver. A kicsi gép jellemzői igazán impozánsak, természetesen annak árához mérve: négy magos Intel Atom processzor, 2 GB RAM és 64 GB-os SSD várja leendő gazdáját.
Talán azért, mert netbook-kategóriás laptopokkal dolgoztam, amióta hordozható számítógépet is használok, számomra mindig öröm erről olvasni és úgy hiszem, hogy a tablet-láz lecsengése után újra előtérbe fognak kerülni a hasonló kis gépek. Hiszen gépelni kell, hosszabb szöveghez, vagy akár már fél órás csetelésre is az érintőképernyő kevésbé alkalmas. Inkább egy kis fizikai billentyűzet, mint semmi. Ráadásul ennek a gépnek a hardvere pár éve még csak álom lett volna egy ekkora, 1 kg-nál éppen könnyebb házban. Azoknak, akiknek nincsenek nagy igényeik egy hordozható (akár másodlagos) számítógéppel kapcsolatban, de szeretnek leveleket írni, csetelni, vagy csak kényelmesen szeretnének internetezni, ráadásul sokat is utaznak, remek választás lehet.
2014. szeptember 5., péntek
Fogalmazzunk egyszerűen! 17
Eltelt bő négy hónap az utolsó "Fogalmazzunk egyszerűen" rovat óta és nem mondhatnám, hogy olyan nagyon összekapta volna magát a magyarság. Az amúgy is eseményektől hemzsegő időszakban talán nem is csoda, hogy mindannyian félrebeszéltünk (még a legjobbak is), de a notesz kéznél volt, így semmi sem ment veszendőbe. Újabb fordulatok s magvas gondolatok tanúi lehettek immáron: fogalmazzunk mindannyian egyszerűen!
Régebbi okosságaink itt olvashatók.
- A süteményen megáll, mint egy szétfolyt rágó. Hasonlatot választani tudni kell.
- Úgy született, hogy megakadt a vonó. Rendhagyó világrajövetel, vajon fotókat készítettek?
- Ne szellemtelenkedjél! Ennél a "Nem vagy vicces" talán egyszerűbb, de az olyan hétköznapi és nem ilyen szép ívű.
- Virágba áztatott pohár. El nem tudok képzelni olyan élethelyzetet, amikor erre van szükség.
- Mintha a kutya szájából rágták volna össze a hajamat. Éppen máshonnan is rághatták volna, szóval inkább örülj neki.
- Az egyik kávé három a nem egyben volt. Igen, mert "2 in 1" kávé volt.
- Zsibbad a hasam és a lábam odacsatlakozása. Anatómiából jeles.
- Minek hívják azt az izét a kecske tetején? Biológiából is.
- Tízévesen csinálom a házam, de azt se tudom, mi a konyha. Tanulj még egy keveset, mielőtt építésznek állsz.
- Híznék öt kilót addig, amíg lefogyok. Csak Norbinak el ne mondd, összezavarnád.
Régebbi okosságaink itt olvashatók.
2014. szeptember 3., szerda
Szeptember elején
Hát eljött a szeptember. Elkezdődött az iskola, az életem újra zajos, mozgalmas és fárasztó lett. Olyannyira, hogy még csak most jutok oda, hogy írjak a naplómba, pár lyukas órám alatt. Örömmel tölt el a tudat, hogy volt osztályom egyes tagjai elkezdték a félig nagybetűs életet: melegszendvicset sütnek a serpenyőhöz az albérletben, és 3 liter vízben főznek ki egy tasakos levest... sebaj, srácok, előbb-utóbb összejön az! ;)
Nagyon sok minden történt az elmúlt napokban, azt sem tudom hirtelen, hogy hol kezdjem.
Fiatal életemben még mindig központi szerepet játszik a kalóriaszámolgatás és minden erőmmel azon vagyok, hogy minél több kilót sikerüljön leadnom, csökkentve ártányhoz hasonló kinézetemet. Megy a sport is, az elmúlt hónapban összesen 289 kilométert bicikliztem le, változatosabbnál változatosabb útvonalakon. Van már kedvenc útvonalam is, voltam szomszéd városban, szomszédos megyében – szerencsére egyik sincs túl messze. Ahogy az időm és az időjárás engedi, ezt a trendet mindenképpen folytatni szeretném, már csak azért is, mert szeretek pihenőt tartani egy kellemes őszi délutánon ilyen helyeken, mielőtt elindulok visszafelé:
Nagyon sok minden történt az elmúlt napokban, azt sem tudom hirtelen, hogy hol kezdjem.
Fiatal életemben még mindig központi szerepet játszik a kalóriaszámolgatás és minden erőmmel azon vagyok, hogy minél több kilót sikerüljön leadnom, csökkentve ártányhoz hasonló kinézetemet. Megy a sport is, az elmúlt hónapban összesen 289 kilométert bicikliztem le, változatosabbnál változatosabb útvonalakon. Van már kedvenc útvonalam is, voltam szomszéd városban, szomszédos megyében – szerencsére egyik sincs túl messze. Ahogy az időm és az időjárás engedi, ezt a trendet mindenképpen folytatni szeretném, már csak azért is, mert szeretek pihenőt tartani egy kellemes őszi délutánon ilyen helyeken, mielőtt elindulok visszafelé:
Volt tanítványaimmal is találkozom az úton, akik autóban ülve integetnek és vigyorognak rám – bizonyára nem értik elsőre, hogy mit keresek a puszta közepén egy biciklivel magam alatt.
Időközben megkaptam az új telefonom is, tehát immáron egy működő Xperia Z1 Compact boldog tulajdonosa lettem. Teljesen más azért az élmény, ha a készülék úgy működik, ahogy azt tervezői megálmodták, de az idáig vezető út rögös és bizony nagyon hosszú volt. Dióhéjban felvázolom az idei augusztust, telefon-rendelés szempontjából:
aug. 8. Megrendeltem a telefont.
aug. 14. Kiszállították, de nem működött, ezért telefonálgattam. A végeredmény: vigyem vissza üzletbe.
aug. 15. Elhajtottak az üzletből. Telefonálgattam. "Hát akkor küldje vissza postán." Jól van. "SIM kártyát is küldjem?" - kérdezem. "Neeeem, azt semmiképp." - jön a válasz.
aug. 20. Semmi visszajelzés, semmi tértivevény nem érkezik. Telefonálok. Nem tudnak róla, hogy én elküldtem a készüléket. Normális ügyintézőhöz kerülök, aki utánanéz és ígéri, hogy visszahív. (Végre nem kell mindenkinek újra, elölről elmondani a történetemet.)
aug. 21. Valóban visszahív, de nem kecsegtet: mivel nem küldtem vissza a SIM-kártyát, ezért nem kérhetek cserét. Mondom: nekem azt mondták, hogy ne küldjem vissza. "Igen?" Igen. Kis türelmet. Zene. Telekom hibázott, áll a bál. Félre lettem tájékoztatva. Mondjam le az egész rendelést és kérjek újat mindenből. Ragaszkodom a telefonszámhoz, nem mondom le. "Írt levelet? Leírta a hibát?" Igen. "Akkor rendben, maradhat így is." Várom a készülék cseréjét, ígéretet kapok visszahívásra.
aug. 25. Visszajön a tértivevény, hogy a visszaküldött csomagot augusztus 19-én átvették.
aug. 26. Visszahívás nincs, én telefonálok. A kolléganőnek jelzik. Nem hív vissza.
aug. 27. Ügyintéző hív, hogy hááát, sajnos, nem fog menni a jelenlegi számmal. Azt deaktiválják, deaktiválnak mindent, kiiktatnak, pár idegrostomat is kiiktatták ezzel már. De soron kívüli rendeléssel rendel nekem egy újat. Rendben. Kb. mikorra lesz ebből valami? "Háááát... várni kell."
aug.29. Felpörögnek az események, új készülék érkezik szeptember 1-jén.
szept. 1. Megkaptam az új, működő telefonomat.
Nos, valahogy ily hosszú volt a kálvária. Leírva rövidnek tűnik, de az eltelt napok függvényében azért katasztrófa volt, mentális pusztulás és fertő. Most már csak azt remélem, hogy nem kapok telefonszámlát az első rendelés után, ahol az idő azért két hétig ketyegett, mielőtt kikapcsolták a számot, használni viszont nem használtam belőle semmit. Vagy esetleg egy levél érkezhet még, hogy mivel felmondtam a szerződést, 170.000 Ft kötbért fizessek ki... :) Remélem, minden adminisztráció a helyén van. (Vagy ennyire azért ne legyek naiv?)
Nos, rohanok is művelni az ifjúságot, ma csak ennyit tudtam megosztani veletek. Hamarosan újra jelentkezem!
2014. augusztus 25., hétfő
A fiatalok és az e-mail
Olvasom ezt a cikket, eleinte nem értek egyet vele. Miért lenne elavult az e-mail? Aztán meg egyre inkább kezdek vele egyetérteni és egyúttal belátni, hogy én már nem tartozom a "fiatalok" közé, mivel az e-mail meglehetősen központi szerepet tölt be nálam a mindennapi információáramlásban, illetve a leírt dolgok visszakeresésében. Hozzá kell tenni, hogy ugyan telefonálni én sem sokat telefonálok (főleg mostanában, ugye), inkább írok, de azért kell az e-mail. Ma még nem tudom elképzelni az életemet úgy, hogy a fontos(abb) információk csevegőprogramokon keresztül jussanak el hozzám.
Küldtem egy levelet a volt osztályomnak, amelyben nagyon fontos információt vártam vissza tőlük. 26 főből, lássuk, ki mennyi idő elteltével válaszolt:
És ezzel le is főtt. Pontosan a csapat fele nézte meg a leveleit (feltételezem naivan, hogy aki megnézte, az válaszolt is), közülük pedig megközelítőleg megint csak a fele volt, aki szinte azonnal válaszolt a levélre. A többiek még biztosan most ébrednek. :)
Küldtem egy levelet a volt osztályomnak, amelyben nagyon fontos információt vártam vissza tőlük. 26 főből, lássuk, ki mennyi idő elteltével válaszolt:
- Még aznap válaszolt: 7
- Másnap válaszolt: 1
- Két nap múlva válaszolt: 2
- 11 nap múlva válaszolt: 1
- Két hét múlva válaszolt: 1
- 1 hónap múlva válaszolt: 1
- Még nem válaszolt: 13
És ezzel le is főtt. Pontosan a csapat fele nézte meg a leveleit (feltételezem naivan, hogy aki megnézte, az válaszolt is), közülük pedig megközelítőleg megint csak a fele volt, aki szinte azonnal válaszolt a levélre. A többiek még biztosan most ébrednek. :)
2014. augusztus 18., hétfő
Lelökte a láncot a Z1 Compact
Majdnem összejött.
Már a kezemben volt az új telóm... megnyomkodtam kicsit, vigyáztam rá nagyon, nehogy összekarcoljam, mielőtt megérkezik rá a fólia. Szépen nekiültem, időm, mint a tenger és elkezdtem átköltözni rá a másik telefonról. Letöltöttem az alkalmazásokat, beállítottam a fiókokat, visszatöltöttem az SMS-eket, mindent, ami fontos lehet. Gondoltam, hogy azt követően elterülök a kanapén és jól végignézek rajta mindent, ám ekkor bevillant valami. Ez pedig nem volt más, mint a kijelző. Elkezdett villogni, bár ezt semmi sem indokolta. Gondoltam, hogy az automatikus fényerő-szabályozás rosszalkodik, ezért jól kikapcsoltam, majd a villogás abbamaradt. Már éppen megnyugodtam volna, amikor újrakezdte. Villogott össze-vissza, mintha csak gyertyaláng pislákolna a kis műanyag testében, melyet szellők fújdogálnak. Ekkor már látszott, hogy a dolog több kettőnél és mivel némi finomhangolást és gyári állapotra való visszaállítást követően sem javult a helyzet, világossá vált, hogy ebből bizony 4 óra elteltével máris garanciális ügyintézés lesz.
Természetesnek mondható manapság, hogy a partnerüzletek nem foglalkoztak velem. Ahogy elhangzott az online rendelés, rögvest ez következett:
Majd kérték a következőt.
Telefonálgattam, mint egy őrült, mire megtudtam, hogy hová és hogyan kell eljuttatni a frissen vásárolt telefont. Kissé idegsokkos voltam, amikor postán adtuk fel a csomagot, remegő kézzel nyújtottam át a dobozt. Remélem, hogy azóta már odaért és a szakműhelyben is ugyanazt a hibát fogják tapasztalni, mint amit én leírtam. Ezt követően pedig jó lenne, ha küldenének egy cserekészüléket, ha már a japánok ilyen csúnyán felültettek a szopórollerre és igencsak gyorsan heves lendületbe is hozták azt.
Hiába no, az élet nem habostorta.
Már a kezemben volt az új telóm... megnyomkodtam kicsit, vigyáztam rá nagyon, nehogy összekarcoljam, mielőtt megérkezik rá a fólia. Szépen nekiültem, időm, mint a tenger és elkezdtem átköltözni rá a másik telefonról. Letöltöttem az alkalmazásokat, beállítottam a fiókokat, visszatöltöttem az SMS-eket, mindent, ami fontos lehet. Gondoltam, hogy azt követően elterülök a kanapén és jól végignézek rajta mindent, ám ekkor bevillant valami. Ez pedig nem volt más, mint a kijelző. Elkezdett villogni, bár ezt semmi sem indokolta. Gondoltam, hogy az automatikus fényerő-szabályozás rosszalkodik, ezért jól kikapcsoltam, majd a villogás abbamaradt. Már éppen megnyugodtam volna, amikor újrakezdte. Villogott össze-vissza, mintha csak gyertyaláng pislákolna a kis műanyag testében, melyet szellők fújdogálnak. Ekkor már látszott, hogy a dolog több kettőnél és mivel némi finomhangolást és gyári állapotra való visszaállítást követően sem javult a helyzet, világossá vált, hogy ebből bizony 4 óra elteltével máris garanciális ügyintézés lesz.
Természetesnek mondható manapság, hogy a partnerüzletek nem foglalkoztak velem. Ahogy elhangzott az online rendelés, rögvest ez következett:
Majd kérték a következőt.
Telefonálgattam, mint egy őrült, mire megtudtam, hogy hová és hogyan kell eljuttatni a frissen vásárolt telefont. Kissé idegsokkos voltam, amikor postán adtuk fel a csomagot, remegő kézzel nyújtottam át a dobozt. Remélem, hogy azóta már odaért és a szakműhelyben is ugyanazt a hibát fogják tapasztalni, mint amit én leírtam. Ezt követően pedig jó lenne, ha küldenének egy cserekészüléket, ha már a japánok ilyen csúnyán felültettek a szopórollerre és igencsak gyorsan heves lendületbe is hozták azt.
Hiába no, az élet nem habostorta.
2014. augusztus 9., szombat
Good bye, Telenor!
Valamivel több mint 11 év után búcsút intek jelenlegi mobilszolgáltatómnak, búcsúzom a Telenortól. A még Pannon GSM logót viselő SIM-kártyám nyugdíjba vonul és nem járja át többé az áram. Két oka van annak, hogy beadtam a válókeresetet: egyrészt azért, mert kedvezőbb ajánlatot találtam a Telekomnál, másrészt pedig azért, mert sajnos csak nem kaptam világos választ arra a kérdésre, hogy miért is nincs 3G mobilhálózat nálunk, csak az udvar közepén, illetve hogy szülőfalum zegzugos tájain, ha fullon van a térerő mutatója, miért nem működik egyáltalán a mobilnet (ahol a legjobban kéne, mivel "sima" net meg nincs).
Itt a blogon számos bejegyzést lehetett olvasni az elmúlt években is Pannon és Telenor témákban, jót és rosszat vegyesen, hát vélhetően ilyen már nem lesz egy ideig. Azért a 11 éves múltamat tekintve úgy gondoltam, hogy az ügyintéző csak rákérdez majd arra, hogy mi az oka annak, hogy nem találom jó arcnak őket és fel akarok mondani mindent, ami létezik (két előfizetés, mittudomén), de ilyen nem történt: elmondtam, mit szeretnék, ő pedig rögzítette, köszönte szépen, visz'hallás. Más oldalról nézve ezért tulajdonképpen hálás is lehetek, mert nem kellett magyarázkodnom és ezt lényegében nagyra értékelem. Így tehát szeptember 3-án éjféltől megszűnik mindenféle, a Telenorral kötött kapcsolatom, lassan elfelejtem majd 11 éve használt telefonszámomat is.
Itt a blogon számos bejegyzést lehetett olvasni az elmúlt években is Pannon és Telenor témákban, jót és rosszat vegyesen, hát vélhetően ilyen már nem lesz egy ideig. Azért a 11 éves múltamat tekintve úgy gondoltam, hogy az ügyintéző csak rákérdez majd arra, hogy mi az oka annak, hogy nem találom jó arcnak őket és fel akarok mondani mindent, ami létezik (két előfizetés, mittudomén), de ilyen nem történt: elmondtam, mit szeretnék, ő pedig rögzítette, köszönte szépen, visz'hallás. Más oldalról nézve ezért tulajdonképpen hálás is lehetek, mert nem kellett magyarázkodnom és ezt lényegében nagyra értékelem. Így tehát szeptember 3-án éjféltől megszűnik mindenféle, a Telenorral kötött kapcsolatom, lassan elfelejtem majd 11 éve használt telefonszámomat is.
Valamikor karácsony környékén méláztam el arról, hogy bizony a hamarosan harmadik évét taposó telefonomat le kellene már cserélni, akkor erre a modellre gondoltam (még szavazás is volt), de időközben fordult egy kicsit a világ és jelenleg a legjobb ár/érték arányú készüléknek az Xperia Z1 Compact-ot gondolom. (Jártasabbaknak: 4 magos proci, Android 4.4.4, 2 GB RAM, 720p kijelző, Full HD videó, 20 MP kamera.) Így összedobtuk, amink van erre a célra és beruháztunk két ilyen készülékre.
Kicsit még mindig viszolygok a közel tablet-méretű okostelefonoktól, ebben viszont 4,3"-os érintőkijelző van, ami pontosan megfelel nekem, így nem kell külön szatyrot cipelnem a készüléknek. :) A 2 GB RAM és a 2,26 GHz-es, négymagos Krait 400 processzor azt hiszem időtállóvá teszi a telefont legalább 2-3 évig. Hosszabb távon nincsenek illúzióim. A vízállósága olyannyira nem érdekel, nem hiszem, hogy csap alatt fogom tisztítani, bár egy kiadós esőben való bőrig ázásnál igencsak jó hasznát lehet venni. A víz alatti felvételektől nem jövök lázba. Azt nem tudom, hogy az eddig megszokott billentyűzetes életvitelemet mennyire tudja kiváltani, remélem, hogy hamar megszokom a képernyőn való irkálást. (Hozzászokás címén a jelenlegi telefonom kis kijelzőjén is erőltetem a QWERTY billentyűzetet, több-kevesebb sikerrel.)
A vásárlásnál Telekomék rögvest összegubancoltak valamit, mivel felhívtak és közölték velem, hogy a személyi igazolványom lejárt. Én többszöri ellenőrzés után is azt látom rajta, hogy még 6 évig érvényes, ezért most cívódunk kicsit a dátum értelmezésén, de reményeim szerint hamarosan letisztázódik az ügy és jövő héten végre birtokba vehetem és belakhatom az új készülékemet. Természetesen, ahogy az lenni szokott, a szokásos teszt nem marad el, beszámolok egy hét használat után arról, hogy mennyire jó (nagyon) és mit is tud (mindent) a készülék, ahogyan tettem azt az Xperia Mini Pro esetében is - majdnem 3 évvel ezelőtt.
Hát így állunk az Úr színe előtt. Az idő lassításának biztos módja egy ehhez hasonló kaliberű készülék megrendelése, ugyanis akármennyire várom, nem telnek a napok. :) Ez bizonyos fokig jó, mert tovább tart a nyári szünet, másrészről pedig már nagyon szeretnék birtokolni... így kitartok.
Hát így állunk az Úr színe előtt. Az idő lassításának biztos módja egy ehhez hasonló kaliberű készülék megrendelése, ugyanis akármennyire várom, nem telnek a napok. :) Ez bizonyos fokig jó, mert tovább tart a nyári szünet, másrészről pedig már nagyon szeretnék birtokolni... így kitartok.
2014. július 30., szerda
Életmódváltoztatás
Három hete teljesen kiélesedett bennem, hogy fogyni szeretnék vagy 20 kilót, de nem rendkívül gyorsan és nem úgy, hogy koplaljak, vagy hogy állandóak szenvedjek, csak azért, hogy ezt rendkívül gyorsan vissza is kapkodjam magamra.
Ma van a 24. napja annak, hogy felhagytam a kenyér- és tésztafogyasztással, valamint a nassolással. Amikor eldöntöttem, hogy változtatok az étrendemen, akkor még nem igazán tudtam, hogy hogyan is fogom mindezt kivitelezni, de azt kell mondjam, hogy jobban sikerült, mint gondoltam, bár ennyi idő után is még csak a hozzászokás fázisában vagyok.
Az első héten szuperül ment minden. Minden új volt, fehér kenyér helyett vékony extrudált kenyereket ettem, egyébként azon túlmenően ettem mindent, mint addig, csak kenyeret nem. Több tejtermék jött a képbe: sajtok, joghurt, ilyesmi. Valamint rengeteg gyümölcs, tészta helyett rizs. Vacsorára görögdinnye. Az édességekből (csoki, chips) töredékét fogyasztom annak, mint előtte (csokit egyáltalán nem ettem a héten, pár szem chipset igen).
A második héten állandóan azon gondolkodtam, hogy az elfogyasztott táplálék mellé hogyan lehet becsalni valami "kenyereset". Érdekes módon nem voltam éhes, mégis úgy éreztem, hogy valamit ennem kell. Állandóan éreztem a késztetést arra vonatkozóan, hogy kenyeret egyek, de ellenálltam, már csak azért is, mert hétvégén szalonnasütésre (grillezésre) voltunk hivatalosak és tudtam, hogy ott bemegy kb. 2 szelet kenyér. Bement, jól esett. Pont jó volt, két hetente egy alkalommal belefér. Feltűnt, hogy az ételeknek mennyire más íze van, ha nem eszünk hozzá kenyeret, valamint számomra észrevehetően kevesebb sót és ételízesítőt használunk.
A harmadik héten rengeteget főztünk magunknak. Csirkemellből, cukkiniből, karfiolból, édes- és kelkáposztából, valamint halból készültek a finomságok, hozzájuk vagy semmi, mert magában is finom kaja volt, vagy rizs, ritkán sült krumpli. Észrevettem, hogy a régebben elfogyasztott adagoknak (túlzás nélkül mondhatom) kb. a felét fogyasztom el és máris úgy érzem, hogy jól laktam. (Mai ebéd: 4 kis virsli (Füstli), egy pár deka ementáli sajt, plusz egy kis francia saláta. Bőven elég volt.) Görögdinnyéből gyakorlatilag bármennyit ehetek, akár vacsoraként is bedobom. (Szerencsére sikerült sárga bélű görögdinnyét is venni - aki nem ismeri, kattintson a linkre.)
És most itt a negyedik hét, amiből lassan eltelik három nap. Teljesen jól vagyok. Eddig naponta néztem, hogy mit mutat a mérleg. Ingadozok ide-oda, de alapvetően 3 kilót fogytam. Heti 1 kiló, teljesen jó. Most egy hétig nem fogok mérlegelni, sőt: a mérleg a közelébe se megyek. Vagy inkább mégis, mivel a fürdőszobában van - de ráállni nem fogok. :)
Azt hiszem, teljesen természetes igényként jelentkezik nálam, hogy a lélektani 100 kilós határ alá menjen fiatal habtestem tömege, éppen ezért aktívan elkezdtem kerékpározni. Sajnos egyelőre nem annyira aktívan, mint amennyire szeretnék, de ezen változtatni fogok. Ezt is elhatároztam. Élesítettem az Endomondo nevű, egyébként remek szoftvert, amelyet a túra kezdetén el kell indítani, a telefont zsebre tenni, majd a túra végén jelezni, hogy véget ért a kaland. Ő pedig kiszámol nekünk mindent, ráadásul heti/havi/éves szinten is összesíti, hogy hány kilométert kerékpároztunk/futottunk (de özön más sport is benne van), mutatja a megtett útvonalat, kis számokkal jelzi a kilométereket, méri a részidőt, kalóriát, hidratáltságot, átlagsebességet és mindent, ami kellhet. Íme a mai 20 kilométeres túrám adatai (kattintásra megnő a kép).
Ma van a 24. napja annak, hogy felhagytam a kenyér- és tésztafogyasztással, valamint a nassolással. Amikor eldöntöttem, hogy változtatok az étrendemen, akkor még nem igazán tudtam, hogy hogyan is fogom mindezt kivitelezni, de azt kell mondjam, hogy jobban sikerült, mint gondoltam, bár ennyi idő után is még csak a hozzászokás fázisában vagyok.
Az első héten szuperül ment minden. Minden új volt, fehér kenyér helyett vékony extrudált kenyereket ettem, egyébként azon túlmenően ettem mindent, mint addig, csak kenyeret nem. Több tejtermék jött a képbe: sajtok, joghurt, ilyesmi. Valamint rengeteg gyümölcs, tészta helyett rizs. Vacsorára görögdinnye. Az édességekből (csoki, chips) töredékét fogyasztom annak, mint előtte (csokit egyáltalán nem ettem a héten, pár szem chipset igen).
A második héten állandóan azon gondolkodtam, hogy az elfogyasztott táplálék mellé hogyan lehet becsalni valami "kenyereset". Érdekes módon nem voltam éhes, mégis úgy éreztem, hogy valamit ennem kell. Állandóan éreztem a késztetést arra vonatkozóan, hogy kenyeret egyek, de ellenálltam, már csak azért is, mert hétvégén szalonnasütésre (grillezésre) voltunk hivatalosak és tudtam, hogy ott bemegy kb. 2 szelet kenyér. Bement, jól esett. Pont jó volt, két hetente egy alkalommal belefér. Feltűnt, hogy az ételeknek mennyire más íze van, ha nem eszünk hozzá kenyeret, valamint számomra észrevehetően kevesebb sót és ételízesítőt használunk.
A harmadik héten rengeteget főztünk magunknak. Csirkemellből, cukkiniből, karfiolból, édes- és kelkáposztából, valamint halból készültek a finomságok, hozzájuk vagy semmi, mert magában is finom kaja volt, vagy rizs, ritkán sült krumpli. Észrevettem, hogy a régebben elfogyasztott adagoknak (túlzás nélkül mondhatom) kb. a felét fogyasztom el és máris úgy érzem, hogy jól laktam. (Mai ebéd: 4 kis virsli (Füstli), egy pár deka ementáli sajt, plusz egy kis francia saláta. Bőven elég volt.) Görögdinnyéből gyakorlatilag bármennyit ehetek, akár vacsoraként is bedobom. (Szerencsére sikerült sárga bélű görögdinnyét is venni - aki nem ismeri, kattintson a linkre.)
És most itt a negyedik hét, amiből lassan eltelik három nap. Teljesen jól vagyok. Eddig naponta néztem, hogy mit mutat a mérleg. Ingadozok ide-oda, de alapvetően 3 kilót fogytam. Heti 1 kiló, teljesen jó. Most egy hétig nem fogok mérlegelni, sőt: a mérleg a közelébe se megyek. Vagy inkább mégis, mivel a fürdőszobában van - de ráállni nem fogok. :)
Azt hiszem, teljesen természetes igényként jelentkezik nálam, hogy a lélektani 100 kilós határ alá menjen fiatal habtestem tömege, éppen ezért aktívan elkezdtem kerékpározni. Sajnos egyelőre nem annyira aktívan, mint amennyire szeretnék, de ezen változtatni fogok. Ezt is elhatároztam. Élesítettem az Endomondo nevű, egyébként remek szoftvert, amelyet a túra kezdetén el kell indítani, a telefont zsebre tenni, majd a túra végén jelezni, hogy véget ért a kaland. Ő pedig kiszámol nekünk mindent, ráadásul heti/havi/éves szinten is összesíti, hogy hány kilométert kerékpároztunk/futottunk (de özön más sport is benne van), mutatja a megtett útvonalat, kis számokkal jelzi a kilométereket, méri a részidőt, kalóriát, hidratáltságot, átlagsebességet és mindent, ami kellhet. Íme a mai 20 kilométeres túrám adatai (kattintásra megnő a kép).
 |
| Tekertem, megfordultam, visszatekertem - 20 kilométer |
Ha minden jól megy és az időjárás is partner lesz, az elkövetkezendő napokban újabb 10-15 kilométeres túrákat teszek majd, remélve, hogy lesz foganatja és egy kicsit javít mindez az amúgy eléggé alulmaradt állóképességemen, mivel már gyakorlatilag egy barnamedve is fürgébb nálam.
Hogy hogyan haladok, arról hetek múlva a blog hasbájain újra beszámolok. ;)
2014. július 21., hétfő
"Újra kék" nyereményjáték sorsolás
Kedves Olvasók!
Az Újra kék című album publikálása alkalmából tartott nyereményjátékunk véget ért. A sorsolást megejtettük, a nyertes Tóth Tamás, neki szívből gratulálunk, nyereménye egy Újra kék CD. A további részleteket e-mailen keresztül beszéljük meg vele.
Köszönjük, hogy velünk játszottatok, tartsatok velünk továbbra is! :)
2014. július 18., péntek
Közönségdíj
Hat éven keresztül végzett munkámért a minap "közönségdíjban" részesültem. Nem szakmai bizottság, munkaközösség vagy valamiféle kamara döntött eme megtisztelő cím odaítéléséről, sokkal inkább azok, akikkel nap mint nap találkoztam: a diákok. Négy együtt töltött tanév után még kettőt szakképzés keretében is együtt tölteni (kisebb-nagyobb megszakításokkal) nem rövid idő. Látni, ahogy felnőnek, okosodnak, saját hülyeségeikből tanulnak. Önmagában véve teljesen megható, hogy vannak a diákjaim között olyanok, akik úgy gondolják, hogy az iskolában eltöltött évek alatt én, mint tanerő, sokat jelentettem nekik, s nem átallanak ezt utólagosan megvallani nekem, hűs lombok alatt, a kiskapuban állva. :) Egész őszintén mondom, hogy ez számomra többet ér, mint bármilyen oklevél, kitüntetés, vagy holmi díj. Jó tudni azt, hogy annak, amit csinálok, van értelme és mások is úgy látják: jó úton haladok afelé, hogy jó tanár legyek.
Nelson Mandela tavaly halt meg, ma lenne a 96. születésnapja. Tőle két idézet illik a fenti gondolatokhoz. Az elsőt igyekszem észben tartani, egyszersmind ajánlom mindenki figyelmébe. A másodikat a diákjaimnak küldöm. Nem csak azoknak, akiknek még egyengetem az útját – azoknak is, akik már végeztek a középiskolai tanulmányaikkal.
Nelson Mandela tavaly halt meg, ma lenne a 96. születésnapja. Tőle két idézet illik a fenti gondolatokhoz. Az elsőt igyekszem észben tartani, egyszersmind ajánlom mindenki figyelmébe. A másodikat a diákjaimnak küldöm. Nem csak azoknak, akiknek még egyengetem az útját – azoknak is, akik már végeztek a középiskolai tanulmányaikkal.
Nem annak a puszta ténye számít az életben, hogy éltünk. A különbség, amit mások életében okoztunk, ami meghatározza életünk jelentőségét.
A tanulás a legerősebb fegyver, amivel megváltoztathatod a világot.
2014. július 14., hétfő
Délelőtti műsorfüzet
Fú, te... ma újabb csodás két órát tölthettem el egy, a közegészségügy javítására szakosodott intézményben. Nem, nem műtöttek, semmi ilyesmi, ez a két óra mindösszesen várakozással telt. Véleményem szerint már az is bűn, hogy 3 perc rendelőben töltött időért ennyi ideig kell állni és semmit nem csinálni (az ülőhelyeket a serkenő bajuszú és szakállú, 150 kilót felülről ütő Matildanénik foglalták el, akik nem átallottak You want me - but you don't know it yet [Akarsz engem - csak még nem tudsz róla] feliratú zöld pólót húzni magukra), de azt, hogy a váróban lévő TV-n éppen a TV2 vásárlási műsorablaka volt látható és hallható, erős túlzásnak tartottam. A fallikus szimbólumnak sem utolsó, méretét változtató locsolócső fél órás reklámfilmje után már rosszul voltam. Ilyeneket tudtam meg, hogy ez ám egy olyan locsolócső, amivel fel lehet mosni a kövezetet, öntözni a növényeket és feltölteni a medencét! Hát ez hihetetlen teljesítmény egy vízcsőtől, valóban.
Ezután jött azonban az, amit még soha nem láttunk: 360°-ban elforduló felmosófej! Na, szóljál hozzá, lilát meg ződet öntöttek a linóleumra és a felmosó – hihetetlen, soha nem látott dolog következik, kapaszkodj meg: – felmosta! Ez elképesztő, 9.990-ért a tied lehet (plusz csomagolási és szállítási költség), de ha érdekel a centrifugás deLuxe vödör, akkor mindenképpen telefonálj, mert úgy már kicsit drágább lesz a dolog. Na, ezután még egy lehetetlen helyzetben álló edzőgéppel is megküzdöttünk egy fél órát, majd az utolsó etapban olyan dolog jött, amire végképp nem számítottam: az Asztro-vonal.
Na, gyerekek, itt aztán összejön minden, mint a Nyugatiban. Éppen gyorspénz- és szerencsejáték mágia volt, ami abból állt, hogy papírpénzre írta a mestermágus (!) a betelefonálók nevét és életkorát, majd ezt az arany színű gyertya alá tette. 7-21 napon belül biztos a meggazdagodás! Istenem, telefonáltak az emberek megállás nélkül. Volt, aki elvétette és nem volt képes megérteni, hogy csak akkor hat a mágia, ha előtte (szintén itt az Asztro-vonalon) a gyorspénz- és szerencsejáték blokkot oldják róla, ezért persze külön lehetett telefonálgatni. Közben a képernyő jobb alsó részén tisztánlátók, tisztánérzők, energiaküldők, szeretet-energetikusok, megmondók és hasonló válogatott népek neve és telefonszáma pörgött, hogy ha valakit elkapott volna a gépszíj, legyen hová szórnia a pénzét telefonálás útján.
Egy szó mint száz: betegnek lenni se jó, orvoshoz menni se jó, de ez a délelőtti műsorfüzet valami hihetetlenül tré, ember legyen a talpán, aki azért néz tévét délelőtt, mert élvezi, amit benne lát. Márpedig valakik csak nézik ezeket a műsorokat, még akkor is, ha be nem vallják senkinek. Nekem csak az adhat felmentést, hogy kényszerből néztem, de ez megerősítette bennem azt, hogy ha hónapokon keresztül nem kapcsolom be a tévét, akkor se maradok le semmiről.
Ezután jött azonban az, amit még soha nem láttunk: 360°-ban elforduló felmosófej! Na, szóljál hozzá, lilát meg ződet öntöttek a linóleumra és a felmosó – hihetetlen, soha nem látott dolog következik, kapaszkodj meg: – felmosta! Ez elképesztő, 9.990-ért a tied lehet (plusz csomagolási és szállítási költség), de ha érdekel a centrifugás deLuxe vödör, akkor mindenképpen telefonálj, mert úgy már kicsit drágább lesz a dolog. Na, ezután még egy lehetetlen helyzetben álló edzőgéppel is megküzdöttünk egy fél órát, majd az utolsó etapban olyan dolog jött, amire végképp nem számítottam: az Asztro-vonal.
Na, gyerekek, itt aztán összejön minden, mint a Nyugatiban. Éppen gyorspénz- és szerencsejáték mágia volt, ami abból állt, hogy papírpénzre írta a mestermágus (!) a betelefonálók nevét és életkorát, majd ezt az arany színű gyertya alá tette. 7-21 napon belül biztos a meggazdagodás! Istenem, telefonáltak az emberek megállás nélkül. Volt, aki elvétette és nem volt képes megérteni, hogy csak akkor hat a mágia, ha előtte (szintén itt az Asztro-vonalon) a gyorspénz- és szerencsejáték blokkot oldják róla, ezért persze külön lehetett telefonálgatni. Közben a képernyő jobb alsó részén tisztánlátók, tisztánérzők, energiaküldők, szeretet-energetikusok, megmondók és hasonló válogatott népek neve és telefonszáma pörgött, hogy ha valakit elkapott volna a gépszíj, legyen hová szórnia a pénzét telefonálás útján.
Egy szó mint száz: betegnek lenni se jó, orvoshoz menni se jó, de ez a délelőtti műsorfüzet valami hihetetlenül tré, ember legyen a talpán, aki azért néz tévét délelőtt, mert élvezi, amit benne lát. Márpedig valakik csak nézik ezeket a műsorokat, még akkor is, ha be nem vallják senkinek. Nekem csak az adhat felmentést, hogy kényszerből néztem, de ez megerősítette bennem azt, hogy ha hónapokon keresztül nem kapcsolom be a tévét, akkor se maradok le semmiről.
2014. július 9., szerda
Egy hely, ahol bárkivel összefuthatsz
A minap megállapítottam, hogy ha ismerősökkel akar találkozni az ember, nincs más dolga, mint kórházba menni. Kísérőként várakoztam három órát két darab nyomtatott papírlapra, mindezek alatt két rokonnal, egy volt és egy jelenlegi kollégával, valamint egy volt tanítvánnyal találkoztam. Csak úgy repült az idő! Közösségi központ lett a kórházból. Megerősítettem magamban továbbá azt az örökérvényűt is, hogy "csak beteg ne legyen az ember!". Pont az egyik bejárat mellett üldögéltünk, így jól láttam, hogy annyi szerencsétlen, mint amennyi ott elvonul, a kalendáriumban sincs. Éppen ezért hálát is adok, hogy bár irdatlan hülye idő van két napja, ezen túlmenően perpillanat más nem nagyon nyomaszt.
És ez utóbbi mondatot most nagyon jól esett leírni.
És ez utóbbi mondatot most nagyon jól esett leírni.
2014. július 8., kedd
Igyá', me' víz!
Ebben a rekkenő hőségben nyugodtan fogyassz a csónakázótó vizéből. "Igyá' me' víz!"
Viszont orgaszni nem szabad.
Viszont orgaszni nem szabad.
2014. július 4., péntek
Újra kék - nyereményjátékkal!
Négy év. Plusz három nap. Ennyi idő kellett, hogy a Sláger után újra egy komplett zenei összeállítást mutathassak be. Az új album az Újra kék címet viseli és a mától érhető el mindenki számára annak hivatalos weboldaláról. Tessenek kattintani, csak bátran! Teljesen ingyenes - de persze adományokat elfogadunk. :)
És hogy mit találunk az albumon? A Slágerrel ellentétben itt nem csak akusztikus dalok szólalnak meg, hanem két magyar és egy angol nyelvű dal is helyet kapott a lemezen, valamint a szokásos elektronikus dübörgés mellett található pár igazán érzelmes nóta is, amelyben a zongora és a hegedű hivatott lelkünk mélyére hatolni, mintegy gyógyítva a mindennapos rohanásban szerzett sérüléseket.
Az album megjelenése alkalmából nyereményjátékot szervezünk. Mindössze egy kérdésre kell jól válaszolnod és megnyerheted az albumot egy dedikált, kézzel fogható CD formájában szerkesztőségünktől. Adj helyes választ és add meg az adataidat az alábbi űrlapon 2014. július 20-án éjfélig, hogy megnyerd a lemezt!
Sorsolás 2014. július 21-én, itt a blogon!
2014. június 30., hétfő
Best of érettségi
Most, hogy a szóbeli érettségi is levonult, itt az ideje számot vetni és összegyűjteni, mit is láttunk-hallottunk az ott töltött három nap alatt. Íme néhány gyöngyszem, mindegyiken ríttam – vagy így, vagy úgy. :)
Informatika
- Hány szám van a tízes számrendszerben?
- 9.
- Hát nem. Inkább 10.
- Jaaaa, tényleg, mert ott van a kilences is!
- Milyen nyomtatót vásároljak, ha naponta legalább 50 oldalt akarok kinyomtatni, fekete-fehérben, főként szövegeket?
(Hosszas gondolkodás, majd lemondó tekintet)
- Hát... szerintem tanár úr inkább ne vásároljon nyomtatót.
- Mondj egy mágneses elvű tárolót!
- Lyukkártya!
- Az papírból van.
- Akkor nem mágneses?
Történelem
- Ki írta az Egri csillagokat?
- ????
- Hát ott voltatok kirándulni is!
- Eger?
- Mi halt ki 1301-ben?
- Az Árpád-ház.
- Ez így nem igaz.
- Akkor nem az Árpád ház?
- Dee, csak...
- Hát az Árpád ház.
- Nem.
- Nem?
- Melyik ága?
- Hát a férfi ága.
- Az. Akkor mi halt ki 1301-ben?
- Az Árpád-ház.
- A férfi ága!
- Az.
Angol nyelv
- What kind of exotic pet do you want?
- An elephant.
(- Milyen egzotikus kisállatot szeretnél?
- Egy elefántot.)
- Introduce yourself, please!
- I am stupid and lazy.
(- Mutasd be magad, kérlek!
- Hülye vagyok és lusta.)
Magyar nyelv
- A nyelvünkbe beszivárogtak az idegen szavak és megjelent sok trágár szó és kifejezés is. Ilyenek például a ...
- Köszönjük, köszönjük!
Informatika
- Hány szám van a tízes számrendszerben?
- 9.
- Hát nem. Inkább 10.
- Jaaaa, tényleg, mert ott van a kilences is!
- Milyen nyomtatót vásároljak, ha naponta legalább 50 oldalt akarok kinyomtatni, fekete-fehérben, főként szövegeket?
(Hosszas gondolkodás, majd lemondó tekintet)
- Hát... szerintem tanár úr inkább ne vásároljon nyomtatót.
- Mondj egy mágneses elvű tárolót!
- Lyukkártya!
- Az papírból van.
- Akkor nem mágneses?
Történelem
- Ki írta az Egri csillagokat?
- ????
- Hát ott voltatok kirándulni is!
- Eger?
- Mi halt ki 1301-ben?
- Az Árpád-ház.
- Ez így nem igaz.
- Akkor nem az Árpád ház?
- Dee, csak...
- Hát az Árpád ház.
- Nem.
- Nem?
- Melyik ága?
- Hát a férfi ága.
- Az. Akkor mi halt ki 1301-ben?
- Az Árpád-ház.
- A férfi ága!
- Az.
Angol nyelv
- What kind of exotic pet do you want?
- An elephant.
(- Milyen egzotikus kisállatot szeretnél?
- Egy elefántot.)
- Introduce yourself, please!
- I am stupid and lazy.
(- Mutasd be magad, kérlek!
- Hülye vagyok és lusta.)
Magyar nyelv
- A nyelvünkbe beszivárogtak az idegen szavak és megjelent sok trágár szó és kifejezés is. Ilyenek például a ...
- Köszönjük, köszönjük!
2014. június 22., vasárnap
A tavasz ígérete - videóval
A tavasz ígérete című dalom 2012. augusztus 24-én bukkant fel itt a blogon. A filmzenei ihletésű műhöz most elkészült a hangulatfokozó videó is. Jó szórakozást! :)
2014. június 17., kedd
Reklámok kikapcsolása a Skype-ban
Sokakat zavarnak a Skype Windowsos verziójában a reklámok, mivel a képernyő egy jó részét kitakarják. Ezek azonban kikapcsolhatók. Az alábbiakban két megoldást mutatunk erre. Nem mindegyik működik mindenkinél, nálam az első jött be.
127.0.0.1 rad.msn.com
(A 127.0.0.1 és a rad.msn.com között egy tabulátor van.)
Mentsük a fájlt és zárjuk be.
Ezután a Skype-ban állítsuk be az alábbiakat:
1. Az Eszközök/Beállítások/Értesítések/Figyelmeztetések résznél ne legyen pipa az alábbiak előtt:
2. Az Eszközök/Beállítások/Adatvédelem/Részletes ponton belül ne legyen pipa az alábbi előtt:
Mentsük és zárjuk be a Beállításokat.
(via blog.gabu.hu)
1. megoldás
Ha a Windows a C: meghajtóra van telepítve, akkor menjünk el a C:\Windows\System32\drivers\etc mappába és ott keressük meg a hosts fájlt. Ennek legutolsó sorába írjuk bele:127.0.0.1 rad.msn.com
(A 127.0.0.1 és a rad.msn.com között egy tabulátor van.)
Mentsük a fájlt és zárjuk be.
Ezután a Skype-ban állítsuk be az alábbiakat:
1. Az Eszközök/Beállítások/Értesítések/Figyelmeztetések résznél ne legyen pipa az alábbiak előtt:
Mentsük és zárjuk be a Beállításokat.
(via blog.gabu.hu)
2. megoldás
Nyissuk meg a “C:\Windows\System32\drivers\etc\hosts” fájlt (vagy ha a windowsunk nem a C: meghajtón van akkor az aktuális meghajtóját). 1. A Start menüből válaszd ki a Vezérlőpultot és keresd meg a hálózati beállításokat. Ezt attól függően, hogy a Vezérlőpult hogyan van beállítva, két módon teheted meg: |
| Kategória nézet |
 |
| Nagy ikonok nézet |
2. Az itt megjelenő ablak bal alsó sarkában válaszd ki az Internetbeállítások pontot.
3. Megjelenik egy panel, amelynek a Biztonság feliratú fülét kell kiválasztani, majd a megjelenő részen a Tiltott helyek ikonra kell kattintani. Ezt követően megjelenik egy Helyek feliratú gomb, kattints arra is!
4. A megjelenő párbeszédablakba írjuk be:
https://apps.skype.com
majd a Hozzáadás gombbal adjuk hozzá a helyet a listához.
5. A Bezárás gombbal zárjuk be ezt az ablakot, OK gombbal az Internettulajdonságokat. Bezárhatjuk a Vezérlőpultot is, majd indítsuk újra a Skype-ot és élvezzük a reklámmentes csevegést. :)
(via winaero.com)
2014. június 13., péntek
Vakációóó!
Örömmel jelentem be, hogy véget ért a 2013/2014-es tanév – legalábbis ami az oktatással eltöltött részét illeti. Íme egy kép, amellyel a végletekig azonosulni tudok:
Számomra egyben jubileum is ez a mai nap, ugyanis a mai, péntek 13-i nappal húztam le egy évtizedet az iskolában, mint tanár. Sajnos még nem örülhetek felhőtlenül, ugyanis van még két hetem, amit aktív munkával fogok tölteni (megy egy tanfolyam, plusz lesz egy szóbeli érettségi is), de egyelőre még lelkes vagyok és remélem, hogy nem hajítom le a láncot ezalatt a rövid idő alatt. Utána valószínűleg alszok egy hétig, majd belevetem magam a Nagy Magyar Nyárba, melynek tikkasztó perzselését országunk időjárása (melyet a keleti nedves kontinentális, a nyugati óceáni, az északi sarkvidéki légtömegek és a déli-délnyugati mediterrán hatás alakít) már-már nyomokban tartalmazza. Klasszikusabban szólva olyan meleg van néhanap, mint a dög, nagyon nem kell a lajbi, annál jobban kellene egy kiadós eső.
Ma azonban nem foglalkozom már semmivel. A mai délután a pihenésé. A tervezett program:
Szép napot! :)
2014. június 9., hétfő
8 éves a Thozoo naplója
Álmomban sem reméltem volna 2006. június 9-én, amikor megírtam az első bejegyzést ebbe a blogba, hogy 8 év múlva is aktív lesz az oldal. Azonban úgy fest, mégiscsak így van, hiszen a mai napon ünnepli a Thozoo naplója a 8. születésnapját!
Az elmúlt nyolc évben 1358 bejegyzést írtam, ezzel 138296 oldalletöltést tudhatok magaménak, ami sokkoló szám. Köszönöm annak az idők folyamán változó, átlagosan napi 50 lelket számláló látogatói tábornak, hogy velem tart és újra meg újra erre az oldalra kattint. Nyilván ők képben vannak az elmúlt évet illetően, annak azonban, aki néha lazított, íme egy kis keresztmetszet az elmúlt év érdekességeiből, lehet pótolni! :)
 |
| Boldog születésnapot! |
Az elmúlt nyolc évben 1358 bejegyzést írtam, ezzel 138296 oldalletöltést tudhatok magaménak, ami sokkoló szám. Köszönöm annak az idők folyamán változó, átlagosan napi 50 lelket számláló látogatói tábornak, hogy velem tart és újra meg újra erre az oldalra kattint. Nyilván ők képben vannak az elmúlt évet illetően, annak azonban, aki néha lazított, íme egy kis keresztmetszet az elmúlt év érdekességeiből, lehet pótolni! :)
- Macskalélektan képekben
Beszélni ugyan nem tudnak a cirmosok, de a tekintetük mindent elárul. - Én és az eBay
Sokan nem ismerik, pedig remek piactér, sok esetben ingyenes szállítással Magyarországra. - A μTorrent reklámmentesítése
Unod, hogy a kliens tele van reklámokkal? Így kapcsolhatod ki őket. - SSD a házban
Itt kiderül: megérheti merevlemezünk mellé kisebb kapacitású, de gyorsabb tárolót helyezni. - Mit fotóztam 2013-ban?
Kis képes összefoglaló arról, hogyan látta a mobilom a világot tavaly. - Itt a Diffy 3 megamix
Éppen nincs mit hallgatni? Mi adunk neked 50 perc zenét – teljesen ingyen. - Kipróbáltuk: Acer Aspire V5-131
Nem kell még temetnünk a netbookokat – létezik jó választás.
Lapozzátok fel a napló többi oldalát is és ünnepeljetek velünk eme ragyogó napon!
A szerkesztőség
2014. június 5., csütörtök
Kvarc
Egy újabb muzikális műremek, mellyel megörvendeztetlek benneteket így a hosszú hétvége előtt. Kvarc című dalom 2011-ben íródott, azóta tologatom ide-oda a számítógépen. Most végre összeállt bennem a kép, hogy milyen tőlem telhető képi világot formálhatnék hozzá. A zene maga eléggé szögletes, feszített üteme és a benne felhasznált szintetizátorok kicsit gyermekkorom kedvenc kvarcjátékainak világát próbálják meg közelebb hozni. Ennek ellenére, így három év távlatában is jól szól. Nem hiszed? Hallgass bele! ;)
2014. június 2., hétfő
Gizel nénéd napirendje
Nem ëccërű, nem ëccërű, ha az embër mëgvínűl! Míg jobban nem ëccërűbb, ha nincsen, akinek elsorojja mi báncsa! Nem gyötté, maj’nem ëggy évig, a szëmed nem sűl ki? Hun vóttál? Dógod vótt, hát. Ösmerlek mán. Főleg mikor így nézël ë! Szërinted nekëm nincs dógom egísz nap? Asziszed, a nyugdíjjas csak egész nap aztat csinájja, hogy fëlkel, oszt’ annyibul áll ki a napja, hogy olvassa az újságot, akkar a téjvéjbe mindëggyik? Na neeem, drága csillagom, eztet azé’ në higgyed el! A téjvéjnek amúgy së higgyél.
Elősször is: rëggel időbe këll kelni. Nem azé’, mer’ mán este nyóckor alszol, neeem. Ennek oka, gyerëkëm: a kënyír. Hát kinek van mán gusztussa dilelőtt nyóckor mëgvënni a rossz, pëtyhütt kënyeret? Mer’ nekëm nincs, az szentigaz! Bótba nyitás előtt këll mënni, nyitást ottan këll kivárni, kënyeret elsők között këll vënni. Melegën, frissibe’. Aztat haza këll hoznyi, szakajtókendőbe be këll bugyolláni, oszt’ lëhet elrakni a kasztliba. Jóccakát.
Aztán ott van a kert, ugyë. Mëg nem vëszëm a lëcsopaprikát annyijé, amennyijé ezëk aggyák! Merejű víz a, sëmmi íze néki! Inkább vetëk magamnak a gërádján vagy öt sort! De az mëg nem lësz mëg magátú! Főleg a macskapöcse paprika! Nem elég, hogy a dërëkad lëszakad, mire elgyuggatod, örűhecc, ha nem ver ki az esső a kertbű. Utánna mëg mán nem gyön rá az esső, ha elgyuggattad, aztat annyit këll öntözni mëg gyomláni, ëgye el a zíz, hogy mëgőrűsz, mire hasznot látol benne. De fínom, ejj, rëttenet be tudok belüle ënni.
Na, ha mëgcsinátad a kertet mán ott van, hogy kilenc óra. Akkor csak főzni kéne valamit. Nem gondolod tán, hogy az a nagy lábos ideskáposzta leves, mëg az a kaszroj turógombóc csak úgy termëtt a gázon, ugyë? Tërkátul tanúttam (az mëg a mérëgkeverő Sztanka Pali feleségitül leste), hogy ha ker’be mész, mindég ollyan ételt csinájjál, ami elvan magába. Rotyoghat kitöbbre, addig të foglalkozhatol a macskapöcse paprikával. Oszt’ ha fëlmész a kertbűl majd rájanézhetël – jóformán kész.
Mire az ebéd kész van mingyán 11 óra elmútt. Bëtyárul telik a konyhán az idő, majd rágyössz, ha mán háziasszony lëszël. Vagy háziembër. Na, ha mán tizënëggy, akkor ëszël, oszt mán ebbe a korba ëvés után të nem mënël sëhova së! Mindën szintëd lëesik, ami mëg nem, az fëlmëgy. De sëmmi nem marad a helyin. Éppen ezé’ nyútóckodol kicsikét. Ú’llëhet kicsit mëg is humsz, rijadol fëlfele utána, mer’ két óra van. Akkor mëg kezdődik a sorozat. Minden része érdekës, mëg këll nézni. A múttkor elromlott a Mátra, mindën bajom vót, mer’ a Zelenákgyerëknek valami ösmerősse fogott hozzá szétszënnyi. Vót az ezër darabba a tisztaszobán, Uram irgalmazz, mikor mëgláttam! De oszt’ csak addig csinátta, hogy fél kettőre összerakta, fël is lëhetëtt ótani. Utánna ëgy hétig nem mertem elzárni, nëhogy mëgint mëgadja magát. Lëtt is ollyan villanyszámlám, csak pislogtam slendriánul a postán, mer’ tuttam, hogy mitűl van. A pofámrul majd lësült a bűr, amikor fizettem befele.
Na, oszt’ hogy sorojjam: a sorozatod eltart ötig. Utánna, ha van, lököl a jószágnak. Én is akkor ëtetëm a Fánglit: ëgy nap ëccër kap. Nincs kvatërkázás, porcijóba nem ösmerek tréfát. Tudja ezt a Fángli is, mëg is ëszik mindent, amit kap. Lassankint oszt’ ahogy ëgyre inkább sëtyítëdik, kezdhetël zárkódnyi befele. Kúcsot mindég a lajbidba tëgyed.
Este mëg mán micsinájjál a sëtyítbe magad? Hát fogod, magadra húzod a pëhëlydunnát, oszt’ jóéccakát, sëlácc, së hallasz sëmmitsë. Néha mán a hiradón mëgalszok. Kivéve, ha a macskák majúkolnak az ablak alatt. Valamelyik este mán – szégyën, nem szégyën – pongyollába mëntem ki a hátcsó udvarba, oszt’ mëgengettem a Fánglit, hátha elkapná mán valamelyik nyávogó dögöt, oszt’ végérvényëssen mëgpocsíkolná a szőrméjit. Hát hun érdekël engem, ha az ucca közepin majúkol? De hát az ablakom alatt? No hát azé’ mán mégiscsak, mindënnek van határa. Nem tudom oszt’ vígűl mit csinátt velök a Fángli, de morgott párat, oszt’ csënd lëtt fërtály óra alatt. Mënt is vissza a láncra a kutyabűr!
Szóval në higgyed, hogy nékëm ollyan ëccërű, mëg hogy mindënre van időm. Láthatod, hogy bë van osztva mindën napom. Hétvégin néha elgyön az onoka, mán amikor éppen nem a nagy létra suhanc sëmmirekellő cimborájival csavarog. Fëlhíttam a fijamat, hogy elmongyam a véleményëmet a tárgykörbe’, de nem kívánt velem kokëtáni, montam is neki: jóvan, akkor maj’ ha mëhhalok kigyöhecc a sírkövemhë engësztellődni. Mán akkor rakta vóna lëfele, hogy deanyuka így, mëg deanyuka úgy, de törtidő alatt bontottam a vonalat.
Ëggy a lényeg, mint kiderűtt: në slendriánkoggyatok, időtöket jó beosztva haladjatok a mindënnapokba. Osztán letközelebb nekëm në ëggy év után gyere, mer’ úllëhet mëg së lëszëk mán. Látogassál, amég lehet. Csókol bennetëket,
Gizël
Elősször is: rëggel időbe këll kelni. Nem azé’, mer’ mán este nyóckor alszol, neeem. Ennek oka, gyerëkëm: a kënyír. Hát kinek van mán gusztussa dilelőtt nyóckor mëgvënni a rossz, pëtyhütt kënyeret? Mer’ nekëm nincs, az szentigaz! Bótba nyitás előtt këll mënni, nyitást ottan këll kivárni, kënyeret elsők között këll vënni. Melegën, frissibe’. Aztat haza këll hoznyi, szakajtókendőbe be këll bugyolláni, oszt’ lëhet elrakni a kasztliba. Jóccakát.
Aztán ott van a kert, ugyë. Mëg nem vëszëm a lëcsopaprikát annyijé, amennyijé ezëk aggyák! Merejű víz a, sëmmi íze néki! Inkább vetëk magamnak a gërádján vagy öt sort! De az mëg nem lësz mëg magátú! Főleg a macskapöcse paprika! Nem elég, hogy a dërëkad lëszakad, mire elgyuggatod, örűhecc, ha nem ver ki az esső a kertbű. Utánna mëg mán nem gyön rá az esső, ha elgyuggattad, aztat annyit këll öntözni mëg gyomláni, ëgye el a zíz, hogy mëgőrűsz, mire hasznot látol benne. De fínom, ejj, rëttenet be tudok belüle ënni.
Na, ha mëgcsinátad a kertet mán ott van, hogy kilenc óra. Akkor csak főzni kéne valamit. Nem gondolod tán, hogy az a nagy lábos ideskáposzta leves, mëg az a kaszroj turógombóc csak úgy termëtt a gázon, ugyë? Tërkátul tanúttam (az mëg a mérëgkeverő Sztanka Pali feleségitül leste), hogy ha ker’be mész, mindég ollyan ételt csinájjál, ami elvan magába. Rotyoghat kitöbbre, addig të foglalkozhatol a macskapöcse paprikával. Oszt’ ha fëlmész a kertbűl majd rájanézhetël – jóformán kész.
Mire az ebéd kész van mingyán 11 óra elmútt. Bëtyárul telik a konyhán az idő, majd rágyössz, ha mán háziasszony lëszël. Vagy háziembër. Na, ha mán tizënëggy, akkor ëszël, oszt mán ebbe a korba ëvés után të nem mënël sëhova së! Mindën szintëd lëesik, ami mëg nem, az fëlmëgy. De sëmmi nem marad a helyin. Éppen ezé’ nyútóckodol kicsikét. Ú’llëhet kicsit mëg is humsz, rijadol fëlfele utána, mer’ két óra van. Akkor mëg kezdődik a sorozat. Minden része érdekës, mëg këll nézni. A múttkor elromlott a Mátra, mindën bajom vót, mer’ a Zelenákgyerëknek valami ösmerősse fogott hozzá szétszënnyi. Vót az ezër darabba a tisztaszobán, Uram irgalmazz, mikor mëgláttam! De oszt’ csak addig csinátta, hogy fél kettőre összerakta, fël is lëhetëtt ótani. Utánna ëgy hétig nem mertem elzárni, nëhogy mëgint mëgadja magát. Lëtt is ollyan villanyszámlám, csak pislogtam slendriánul a postán, mer’ tuttam, hogy mitűl van. A pofámrul majd lësült a bűr, amikor fizettem befele.
Na, oszt’ hogy sorojjam: a sorozatod eltart ötig. Utánna, ha van, lököl a jószágnak. Én is akkor ëtetëm a Fánglit: ëgy nap ëccër kap. Nincs kvatërkázás, porcijóba nem ösmerek tréfát. Tudja ezt a Fángli is, mëg is ëszik mindent, amit kap. Lassankint oszt’ ahogy ëgyre inkább sëtyítëdik, kezdhetël zárkódnyi befele. Kúcsot mindég a lajbidba tëgyed.
Este mëg mán micsinájjál a sëtyítbe magad? Hát fogod, magadra húzod a pëhëlydunnát, oszt’ jóéccakát, sëlácc, së hallasz sëmmitsë. Néha mán a hiradón mëgalszok. Kivéve, ha a macskák majúkolnak az ablak alatt. Valamelyik este mán – szégyën, nem szégyën – pongyollába mëntem ki a hátcsó udvarba, oszt’ mëgengettem a Fánglit, hátha elkapná mán valamelyik nyávogó dögöt, oszt’ végérvényëssen mëgpocsíkolná a szőrméjit. Hát hun érdekël engem, ha az ucca közepin majúkol? De hát az ablakom alatt? No hát azé’ mán mégiscsak, mindënnek van határa. Nem tudom oszt’ vígűl mit csinátt velök a Fángli, de morgott párat, oszt’ csënd lëtt fërtály óra alatt. Mënt is vissza a láncra a kutyabűr!
Szóval në higgyed, hogy nékëm ollyan ëccërű, mëg hogy mindënre van időm. Láthatod, hogy bë van osztva mindën napom. Hétvégin néha elgyön az onoka, mán amikor éppen nem a nagy létra suhanc sëmmirekellő cimborájival csavarog. Fëlhíttam a fijamat, hogy elmongyam a véleményëmet a tárgykörbe’, de nem kívánt velem kokëtáni, montam is neki: jóvan, akkor maj’ ha mëhhalok kigyöhecc a sírkövemhë engësztellődni. Mán akkor rakta vóna lëfele, hogy deanyuka így, mëg deanyuka úgy, de törtidő alatt bontottam a vonalat.
Ëggy a lényeg, mint kiderűtt: në slendriánkoggyatok, időtöket jó beosztva haladjatok a mindënnapokba. Osztán letközelebb nekëm në ëggy év után gyere, mer’ úllëhet mëg së lëszëk mán. Látogassál, amég lehet. Csókol bennetëket,
Gizël
2014. június 1., vasárnap
Talán majd holnap
Egy szerelmes dallal indítjuk a júniust, melynek címe: Talán majd holnap. Ez a legújabb szerzeményem, fogadjátok sok szeretettel!
"Küldöm a szerelmeseknek és mindenkinek, aki szereti."
"Küldöm a szerelmeseknek és mindenkinek, aki szereti."
2014. május 31., szombat
Síntopológia
Már azt hittem, hogy idén lemegy a szakmai szóbeli vizsga anélkül, hogy be tudnék számolni valami eget rengető dologról. Sokáig váratott a sors, de az utolsó előtti feleletben mégis megleltem az egész vizsganap esszenciáját. Mert hát tavaly is voltak pillanatok, amikor a tételeket hallgatva kissé kiestem a ritmusból – emlékezzünk csak vissza a Ragasztópasztára. Idén beosztás szerint reggel 8 órától valamivel több, mint 5 órán keresztül folyamatosan hallgattam azt a 21 szóbeli feleletet, ami aznapra rendeltetett. Megmondom, a 3. óra végéig teljesen jól voltam, aztán hirtelen némi fáradtság vett erőt rajtam. Érdeklődésemet csak egy-egy nagyon jól sikerült felelet tudta újra felcsigázni. Újabb hullámvölgyet követően, valamivel az 5. óra kezdete után azonban elhangzott a bűvös mondat, ami mindent megváltoztatott.
Azt mondja a gyerek:
– Mielőtt a kábelezési munkát elkezdjük, le kell fektetnünk a síntopológiát, hogy fel ne bukjunk a kábelekben.
E?!
A felelet folytatódott, de képtelen voltam rá figyelni. Többen a vizsgabizottságból óvatosan egymásra néztünk. Majd újra vissza a vizsgázóra. Jelentős érdeklődés ült ki az arcunkra. Olyan érzés volt ez, mint amikor az ember tudja, hogy éppen egy átverés áldozata. Kandi kamera, vagy ilyesmi. Komolyan körbenéztem, hogy hol a kamera, vagy hol röhögnek. Folyamatosan csak egy kérdés zakatolt az agyamban: "Mit beszélsz, embër?!". A rövid feleletet követően azért rákérdeztünk, hogy akkor ez a síntopológia így hogy is van akkor? (A síntopológia ugyanis egy hálózati elrendezés - semmi köze a kábelben való felbukáshoz. A mondatnak legalább annyi értelme van, mintha valaki azt mondaná, hogy felbukott egy tervrajzon lévő vonalban.)
Az előző napon zajlott gyakorlati vizsga is szolgált némi meglepetéssel. Az egyik vizsgázónak azt az ősi igazságot sikerült cáfolnia, hogy egy LGA1156 tokozású processzor csak egyféleképpen helyezhető el a processzorfoglalatban. Mint kiderült, 90 fokkal elforgatva, kis késztetéssel is bemegy az a helyére úgy, hogy még a retesz is rázárható, valamint a hűtő is rögzíthető rajta. Indításkor viszont se kép, se hang. Már az összes kábelt átnéztük, minden rendben volt, mire jött a megvilágosodás: nem a processzorral történt valami? Hát de. Csodával határos módon egyébként a proci simán túlélte a kalandot, bár erre kisebb összegben sem fogadtam volna. Ilyet se láttam még eddig – aznap is tanultam valamit.
Hiába no, mindig is tudtuk: a fiatalok kreativitása kimeríthetetlen.
Azt mondja a gyerek:
– Mielőtt a kábelezési munkát elkezdjük, le kell fektetnünk a síntopológiát, hogy fel ne bukjunk a kábelekben.
E?!
A felelet folytatódott, de képtelen voltam rá figyelni. Többen a vizsgabizottságból óvatosan egymásra néztünk. Majd újra vissza a vizsgázóra. Jelentős érdeklődés ült ki az arcunkra. Olyan érzés volt ez, mint amikor az ember tudja, hogy éppen egy átverés áldozata. Kandi kamera, vagy ilyesmi. Komolyan körbenéztem, hogy hol a kamera, vagy hol röhögnek. Folyamatosan csak egy kérdés zakatolt az agyamban: "Mit beszélsz, embër?!". A rövid feleletet követően azért rákérdeztünk, hogy akkor ez a síntopológia így hogy is van akkor? (A síntopológia ugyanis egy hálózati elrendezés - semmi köze a kábelben való felbukáshoz. A mondatnak legalább annyi értelme van, mintha valaki azt mondaná, hogy felbukott egy tervrajzon lévő vonalban.)
Az előző napon zajlott gyakorlati vizsga is szolgált némi meglepetéssel. Az egyik vizsgázónak azt az ősi igazságot sikerült cáfolnia, hogy egy LGA1156 tokozású processzor csak egyféleképpen helyezhető el a processzorfoglalatban. Mint kiderült, 90 fokkal elforgatva, kis késztetéssel is bemegy az a helyére úgy, hogy még a retesz is rázárható, valamint a hűtő is rögzíthető rajta. Indításkor viszont se kép, se hang. Már az összes kábelt átnéztük, minden rendben volt, mire jött a megvilágosodás: nem a processzorral történt valami? Hát de. Csodával határos módon egyébként a proci simán túlélte a kalandot, bár erre kisebb összegben sem fogadtam volna. Ilyet se láttam még eddig – aznap is tanultam valamit.
Hiába no, mindig is tudtuk: a fiatalok kreativitása kimeríthetetlen.
2014. május 21., szerda
Heti aktuális: suhanó idő, majdnem szupercella és eurovízió
Nyolc nap telt el azóta, hogy írtam a naplómba, én magam azt gondoltam, hogy négy. Az idő suhan és észre sem veszem, mindjárt vége van a májusnak. Ma tudatosult bennem továbbá az is, hogy 3 hét van hátra az iskolából. Mindez most kissé elmosódni látszik bennem, ugyanis oktatói szerepet vállaltam egy tanfolyamon, ami túlnyúlik a tanév végén, így most (mivel ott több órát tartok, mint az iskolában) arra fókuszálok. Nagyon szeretném, ha a tanítványaim a vizsgán jól szerepelnének, bár ezt némiképpen beárnyékolja a rendelkezésre álló szűkös időkeret. Azért mindent beleadok: ma például e-mail címet regisztráltunk és leveleztünk 1 darab silány sebességű internetkapcsolaton, tizenketten egy wifis routerre kapcsolódva, keményen. Igaz, hogy a rendszer rendkívüli módon küzdött, nekem pedig hajam hullt ettől (amúgy se sok van már), de ennek ellenére is próbálkozom a lehetetlennel.
Na, lényeg az, hogy most két állásom van. Ennek megfelelően soha ennyire nem voltak betáblázva a napjaim és soha ennyire nem volt szükségem határidőnaplóra, mint most. El sem tudom képzelni, hogy mi lenne velem, ha nem volna a telefonban naptár és annak emlékeztető funkciója, valószínűleg mindent elfelejtenék. Mert most mindent fel kell írnom. Egy naptár helyett már kettő dolgozik a gépben, borzasztó, na, borzasztó.
A tavasz hirtelenjében elsuhant, a víz nem vitt el bennünket, bár Oros Tamás jóvoltából simán elhittem, hogy múlt héten pont itt, a mi kereszteződésünkben alakult ki egy szupercella.
Elképesztő! A megtekintése után a Világok harca című film jutott eszembe, keverve a Függetlenség napjával. Komolyan mondom, még meg is rémültem. Valahogy úgy, mint régi őseink a villámok láttán. Aztán meg ma reámutattak, hogy az egész csak parasztvakítás. (Meg is vakultam, rendesen.)
Mint azonban említettem, ezek az esős napok elmúltak és most már napsütés van mindenfelé, három nap alatt 30 fokra kúszott fel a hőmérséklet (múlt héten még azt se tudtam, milyen ancúgot húzzak magamra, most meg már se kabát, se semmi nem kell). Ettől egész nap szét akart szállni a fejem, de férfiasan tartottam magam, többen mosolyogni is láttak.
Időközben lezajlott az Eurovíziós dalfesztivál idei döntője. Ausztria nyert egy igen megkérdőjelezhető előadóval. Meglehetősen kettős érzést váltott ki belőlem a művész: azon túl, hogy egyenesen taszít a megjelenése, az előadott zeneszám olyan szinten jó, hogy megérdemelte az első helyet (főként, mert a zenei kíséret nagy részben magyar Művészek érdeme is). Nálam még a norvégok nótája jött be nagyon (egyszerűségében tökéletes), a hollandoké is igen kedvemre való volt (bár nem értem, hogy miért csavarták háromszor olyan magasra a basszus szintjét, mint ami jól esik), valamint még az örmény, illetve a svéd volt a befutó. Amióta a döntő véget ért, rengetegszer meghallgattuk a dalokat és pl. az örmény versenydal ott a műsorban egyáltalán nem fogott meg, csak utólag fedeztem fel benne azt, ami tetszik egy dalban.
Röviden összefoglalva, ennyi történt az elmúlt hetekben. Élek még... csak most másfelé terelődik az energia.
Na, lényeg az, hogy most két állásom van. Ennek megfelelően soha ennyire nem voltak betáblázva a napjaim és soha ennyire nem volt szükségem határidőnaplóra, mint most. El sem tudom képzelni, hogy mi lenne velem, ha nem volna a telefonban naptár és annak emlékeztető funkciója, valószínűleg mindent elfelejtenék. Mert most mindent fel kell írnom. Egy naptár helyett már kettő dolgozik a gépben, borzasztó, na, borzasztó.
A tavasz hirtelenjében elsuhant, a víz nem vitt el bennünket, bár Oros Tamás jóvoltából simán elhittem, hogy múlt héten pont itt, a mi kereszteződésünkben alakult ki egy szupercella.
Elképesztő! A megtekintése után a Világok harca című film jutott eszembe, keverve a Függetlenség napjával. Komolyan mondom, még meg is rémültem. Valahogy úgy, mint régi őseink a villámok láttán. Aztán meg ma reámutattak, hogy az egész csak parasztvakítás. (Meg is vakultam, rendesen.)
Mint azonban említettem, ezek az esős napok elmúltak és most már napsütés van mindenfelé, három nap alatt 30 fokra kúszott fel a hőmérséklet (múlt héten még azt se tudtam, milyen ancúgot húzzak magamra, most meg már se kabát, se semmi nem kell). Ettől egész nap szét akart szállni a fejem, de férfiasan tartottam magam, többen mosolyogni is láttak.
Röviden összefoglalva, ennyi történt az elmúlt hetekben. Élek még... csak most másfelé terelődik az energia.
2014. május 13., kedd
Mosás után alaposan mossál!
Ez a felirat olvasható a minap vásárolt mosópor csomagolásán:
Akkor most... minek a mosópor? Én jobban szeretem, ha a mosópor mosás közben tisztít és nem kell utána dolgozni. :)
Akkor most... minek a mosópor? Én jobban szeretem, ha a mosópor mosás közben tisztít és nem kell utána dolgozni. :)
2014. május 7., szerda
Thozoo számítógépe
2010. áprilisában történt életem legnagyobb, egy összegben való, számítógépre történő beruházása. Azt kell mondjam, hogy az elmúlt 4 évben beigazolódott, hogy drágább, márkás hardvert venni nem csak azért érdemes, hogy az adott időszak legújabb és legmenőbb játékaival játszhasson az ember, hanem azért is, mert ezek az alkatrészek és a belőlük épített számítógép időtállónak bizonyulnak. Nem csak a szónak abban az értelmében, hogy nem mennek tönkre az eszközök és nem kell őket cserélgetni, hanem abban az értelemben is, hogy ezen a 4 éves konfiguráción még minden olyan alkalmazás elfut, aminél mondjuk az akkor féláron vásárolt rendszerek már kezdenek lassan elhasalni. Én annyira nem veszem észre a változást. Az elmúlt hetekben, hónapokban annyi minden megváltozott a szerkesztőségi masinában, hogy itt az ideje összeszednem magam számára, milyen saját hardver lapul az ajándékba kapott számítógépházban, illetve azon kívül. Ha pedig ez téged is érdekel, akkor tarts velem. :)
Alaplap
Az alaplap még mindig a jó bevált Asus P7P55D. Pár nappal ezelőtt jelentkezett nála az első hiányosság: az előlapi USB 3.0-s port bekötéséhez nincs rajta megfelelő csatlakozó, bár ez nem meglepő annak fényében, hogy az alaplap megvásárlásának idején szó sem volt még USB 3.0-s szabványról.
Processzor
Az Intel Core i5-750 processzort mind a mai napig az egyik legjobb választásnak tartom. Tökéletesen elegendő a mindennapi munkára, a nap végén pedig egy kis játék is belefér, akár a legújabb címekből is válogathatok – bár itt-ott már kompromisszumot kell kötni a játszhatóság és a részletesség között, de ez nem feltétlenül az ő hibája.
Memória
A 2×2 GB Kingston HyperX még elegendő, de a mindig frissülő szoftverek egyre nagyobb memóriaigénye miatt szívesen látnék pluszban 2×4 GB-ot a gépben. :)
Kép és hang
A kép előállításáért egy Asus (NVIDIA) GTX 260-as kártya a felelős, a hangokat pedig az Asus Xonar DS hangkártya állítja elő. A kép megjelenítését egy 7 éve, akkor horribilis összegért (de az akkori kínálatot végigtekintve, mégis olcsón) vásárolt Samsung Syncmaster 940N végzi. Rajta már mai szemmel meglátszik az idő, kívánatos volna valami nagyobb felbontás és nagyobb képátló is, de egyelőre ez talonban marad. A nappali szobát hangorkánnal a közel 50 wattos Creative Inspire P580-as hangrendszer fűti be: hihetetlenül szép hangjának csak a vezetékes "távvezérlő" silány potméterei szabnak gátat, nálam jelenleg 1 pontba állítva jó, hozzányúlni nem szabad. :) A hangerő vezérlése így szoftveres úton van megoldva.
Adattárak
Mivel az idők során egyre több és több mindent kezdtem el a gépen (is) tárolni amellett, hogy biztonsági mentésként is jelen vannak, egyre nagyobb és nagyobb tárterületre volt szükségem. Jelenleg két 500 GB-os Samsung HD501LJ merevlemez pörög a gépben, a médiaállományokat pedig egy lassabb fordulatszámon pörgő, szintén 500 GB kapacitású Western Digital WD5000LPVX tárolja (ez az a merevlemez, amit a laptopból operáltam ki, amikor SSD-re váltottam). Mindemellett helyet kapott még a gépben egy Samsung 840-es, 120 GB kapacitású SSD, mint rendszerlemez, illetve egy DVD-író, archiválási célokra.
Hűtés
Mivel a nyár nálunk rettentően meleg (a lakásban is), éppen ezért a számítógép hűtésére immáron különös gondot fordítok. Ebben hatalmas segítség a kapott Thermaltake Versa II számítógépház (nem tudok érte eléggé hálálkodni), ami alapból tartalmazott hátul egy, a házban lévő alkatrészek szellőzéséért felelős, 12 cm-es halk ventilátort, ezt azonban megfejeltem még 2 db, Arctic Cooling F12 ventivel, amik a számítógépház tetején foglalnak helyet, így a processzor környékéről 3 ventilátor húzza kifelé a hőt. A processzor hőmérséklete huzamosabb ideig 100%-on járatva sem megy 56 °C fölé úgy, hogy a szoba hőmérséklete jelenleg 21 °C. Ebben persze nem csak a házhűtőknek van szerepe, hanem a processzorhűtőnek is, ami egy igazán tiszteletre méltó méretű bordában, plusz ventilátorban testesül meg. A tavaly augusztusban beszerelt CoolerMaster Hyper TX3 Evo remek darab, ventilátorának alig van hangja, csakúgy, mint az Arctic Cooling ventiknek. A leghangosabb elem a számítógépben így a Chieftec táp ventilátora - de ez már így marad. :)
Egyebek
Mi tartozik még a konfigurációhoz? A teljesség igénye nélkül (körbehaladva az asztalon) egy Logitech K200 billentyűzet, egy A4Tech X7 lézeres egér (2009 óta, semmi baja), egy ősidőkből származó HP Scanjet 2400 szkenner és egy Samsung ML-1665 lézernyomtató alkotja a konfigurációt, illetve biztonsági mentésként egy régi, 300 GB-os külső merevlemez áll rendelkezésre (Maxtor 6L300R0).
Ebből áll össze jelenleg a géppark. Így összeszedve csak ámulok azon, hogy mi mennyi idős (5 éves az egerem?! Hét éves a monitorom?!), ennek ellenére a cuccoknak semmi bajuk és ezt ezen a ponton le is kopogom. Szívesen olvasnék arról kommentek formájában, hogy Neked milyen számítógéped van és mennyire vagy elégedett vele – szánj rá 5 percet és oszd meg velem és az olvasókkal! ;)
Alaplap
Az alaplap még mindig a jó bevált Asus P7P55D. Pár nappal ezelőtt jelentkezett nála az első hiányosság: az előlapi USB 3.0-s port bekötéséhez nincs rajta megfelelő csatlakozó, bár ez nem meglepő annak fényében, hogy az alaplap megvásárlásának idején szó sem volt még USB 3.0-s szabványról.
Processzor
Az Intel Core i5-750 processzort mind a mai napig az egyik legjobb választásnak tartom. Tökéletesen elegendő a mindennapi munkára, a nap végén pedig egy kis játék is belefér, akár a legújabb címekből is válogathatok – bár itt-ott már kompromisszumot kell kötni a játszhatóság és a részletesség között, de ez nem feltétlenül az ő hibája.
Memória
A 2×2 GB Kingston HyperX még elegendő, de a mindig frissülő szoftverek egyre nagyobb memóriaigénye miatt szívesen látnék pluszban 2×4 GB-ot a gépben. :)
Kép és hang
A kép előállításáért egy Asus (NVIDIA) GTX 260-as kártya a felelős, a hangokat pedig az Asus Xonar DS hangkártya állítja elő. A kép megjelenítését egy 7 éve, akkor horribilis összegért (de az akkori kínálatot végigtekintve, mégis olcsón) vásárolt Samsung Syncmaster 940N végzi. Rajta már mai szemmel meglátszik az idő, kívánatos volna valami nagyobb felbontás és nagyobb képátló is, de egyelőre ez talonban marad. A nappali szobát hangorkánnal a közel 50 wattos Creative Inspire P580-as hangrendszer fűti be: hihetetlenül szép hangjának csak a vezetékes "távvezérlő" silány potméterei szabnak gátat, nálam jelenleg 1 pontba állítva jó, hozzányúlni nem szabad. :) A hangerő vezérlése így szoftveres úton van megoldva.
Adattárak
Mivel az idők során egyre több és több mindent kezdtem el a gépen (is) tárolni amellett, hogy biztonsági mentésként is jelen vannak, egyre nagyobb és nagyobb tárterületre volt szükségem. Jelenleg két 500 GB-os Samsung HD501LJ merevlemez pörög a gépben, a médiaállományokat pedig egy lassabb fordulatszámon pörgő, szintén 500 GB kapacitású Western Digital WD5000LPVX tárolja (ez az a merevlemez, amit a laptopból operáltam ki, amikor SSD-re váltottam). Mindemellett helyet kapott még a gépben egy Samsung 840-es, 120 GB kapacitású SSD, mint rendszerlemez, illetve egy DVD-író, archiválási célokra.
Hűtés
Mivel a nyár nálunk rettentően meleg (a lakásban is), éppen ezért a számítógép hűtésére immáron különös gondot fordítok. Ebben hatalmas segítség a kapott Thermaltake Versa II számítógépház (nem tudok érte eléggé hálálkodni), ami alapból tartalmazott hátul egy, a házban lévő alkatrészek szellőzéséért felelős, 12 cm-es halk ventilátort, ezt azonban megfejeltem még 2 db, Arctic Cooling F12 ventivel, amik a számítógépház tetején foglalnak helyet, így a processzor környékéről 3 ventilátor húzza kifelé a hőt. A processzor hőmérséklete huzamosabb ideig 100%-on járatva sem megy 56 °C fölé úgy, hogy a szoba hőmérséklete jelenleg 21 °C. Ebben persze nem csak a házhűtőknek van szerepe, hanem a processzorhűtőnek is, ami egy igazán tiszteletre méltó méretű bordában, plusz ventilátorban testesül meg. A tavaly augusztusban beszerelt CoolerMaster Hyper TX3 Evo remek darab, ventilátorának alig van hangja, csakúgy, mint az Arctic Cooling ventiknek. A leghangosabb elem a számítógépben így a Chieftec táp ventilátora - de ez már így marad. :)
Egyebek
Mi tartozik még a konfigurációhoz? A teljesség igénye nélkül (körbehaladva az asztalon) egy Logitech K200 billentyűzet, egy A4Tech X7 lézeres egér (2009 óta, semmi baja), egy ősidőkből származó HP Scanjet 2400 szkenner és egy Samsung ML-1665 lézernyomtató alkotja a konfigurációt, illetve biztonsági mentésként egy régi, 300 GB-os külső merevlemez áll rendelkezésre (Maxtor 6L300R0).
Ebből áll össze jelenleg a géppark. Így összeszedve csak ámulok azon, hogy mi mennyi idős (5 éves az egerem?! Hét éves a monitorom?!), ennek ellenére a cuccoknak semmi bajuk és ezt ezen a ponton le is kopogom. Szívesen olvasnék arról kommentek formájában, hogy Neked milyen számítógéped van és mennyire vagy elégedett vele – szánj rá 5 percet és oszd meg velem és az olvasókkal! ;)
2014. május 4., vasárnap
Kellemes vasárnapot!
Ilyen hülye időt! Hol az eső szakad, hol a szél akarja játszi könnyedséggel lekapni az előtetőt, de egyelőre az évtizedes anyag erősebbnek bizonyul. Egész hétvégén még csak a lábam kitenni se volt kedvem, de mondjuk ez nem is lett volna szerencsés, hiszen dolgom volt. Két napi munkámba telt, de túl vagyok a bizonyítványok és a törzskönyv megírásán. Elképesztő meló ez mindig, most egy kicsit sem hiányzott, de végre túl vagyok rajta. Jól végzett munkám jutalmáért, úgy gondolom, megérdemlek egy pisztáciás jégkrémet, roppanós csokival!
Most pedig nézzünk valami jó filmet. :) Jah, erről jut eszembe, hogy amikor már azt hittem, hogy láttam a Schwarzenegger összest, tegnap látóterembe került egy 2002-es filmje, amiről még csak nem is hallottam. A címe: Az igazság nevében (Collateral damage). Mára ez van betervezve. Kiderül, hogy oka volt annak, hogy nem láttam, vagy csak félreértés az egész.
Kellemes vasárnapot mindenkinek!
Most pedig nézzünk valami jó filmet. :) Jah, erről jut eszembe, hogy amikor már azt hittem, hogy láttam a Schwarzenegger összest, tegnap látóterembe került egy 2002-es filmje, amiről még csak nem is hallottam. A címe: Az igazság nevében (Collateral damage). Mára ez van betervezve. Kiderül, hogy oka volt annak, hogy nem láttam, vagy csak félreértés az egész.
Kellemes vasárnapot mindenkinek!
2014. május 1., csütörtök
Szerenád és ballagás
Az elmúlt napokban már többször odatettem magam, hogy most aztán megmondom a frankót és írok a blogba. Nem sikerült. Mindig volt mit csinálnom. Rájöttem arra is, hogy öregember nem gyorsvonat, és hogy bizony az idő felettem is eljár lassan. Nem azért mondom, hiszen piszkosul jól nézek ki, még így mázsán felül is, elképesztően jó a humorom, leszámítva azokat a vicceket, amiken nem röhögnek és hát nem utolsósorban még megvan az az illúzióm, hogy talán még nem értem el az életem feléhez, ennek ellenére a kedd este és a szerdai nap teljesen kikészített – a szó jó értelmében, persze.
Kezdem ott, hogy kedden szerenád volt. Az osztályom hivatalos volt egy vendégfogadásra nálunk. A kezdés előtt egy órával olyan szél kerekedett, hogy szanaszét fújta a szépen megterített abroszt az udvarban. Felettébb mulatságos látvány lehettem, ahogy felváltva űztem a szövetet és a viaszos vásznat a viharos tavaszi szélben, ide-oda szaladgálva az udvaron. Aztán ahogy jött a fuvallat, úgy csendesedett meg, majd tűnt el teljesen. Mire a növendékek ideértek és egy oktávval lentebb húzták Ákos Ilyenek voltunk című klasszikusát, mint kellett volna, már a fák ágai se rebbentek. A széltől legalábbis nem. Az viszont, hogy mindenki kitalált magának egy kezdőhangot és ahhoz viszonyította a dal többi hangját, okozott sóhajnyi disszonanciát az előadásban, így arra döntöttem, inkább beengedem őket az udvarra, hátha akkor elhal az utolsó hang is az est csöndjében.
A módszer bevált. Még meg is lepődtem, mert a srácok és a lányok összedobtak nekem egy Thermaltake számítógépházra valót. Bele is gravíroztatták ékes szavaimat, ahogy kell, valamint az évszámot is, hogy emlékezzek, és ezzel, valamint rögtönzött beszéddel kedveskedtek nekem. Életem párja virágot is kapott! :) Nagyon köszönöm, srácok, időközben már be is üzemeltem a masinát, átköltöztettem bele a gépemet, már abból a házból megy ki a blog. :)
Ezt követően állítólag valahol itt az asztalon találtak egy kis alkoholt, de javarészt sós és édes sütemény volt, meg beszélgetés, lakásbemutató (mindenki körbejárt egyik szobáról a másikra, mint valami múzeumban), majd Gyémánt hosszas unszolásra dobálta magát kicsit az udvar zsenge füvén. Közben bedurvult a buli: előkerült a Márka meggyízű szénsavas üdítőital cukorral és édesítőszerrel, ez szétcsapott mindenkit. Elfogyott a sör (volt sör?), így negyed nyolc felé indultunk tovább.
Az első helyen hihetetlen nosztalgia fogott el engem, hiszen 16 évvel ezelőtt magam is pontosan ugyanígy ültem akkori osztályfőnököm nappali szobájában, a saját osztálytársaimmal.
Az est folyamán számos helyet bejártunk: voltunk egy második emeleti lakásban, meglátogattuk az Igazgató Úr birodalmát, sőt, még tüzet is gyújtottunk (szerencsére csak a kijelölt tűzgyújtó helyen), később egy igazi belvárosi kertet csodálhattunk meg, majd kis utcai pálinka-szagolgatás után fejeztük be valamivel éjfél előtt, teljesen vállalható állapotban a rendezvényt, amikor is az osztályom a kollégistáknak énekelte (dörmögte) azt a két nótát, amit tudott.
Egy órakor már ágyban is voltam. Éppencsak elhelyezkedtem, fél hét lett, megszólalt az ébresztő és kezdődött a szerdai nap, a ballagás napja. Ezt a napot mindenki másképp élte meg, nekem gyorsan telt: a délelőtti városi ballagást követően szinte azonnal kezdődött az osztálytermek bejárása, aminek csak szemlélője voltam. Ezután kis szieszta, nagy levegő és máris vonulhattunk az udvarra, elkezdődött a hivatalos ballagási ünnepség. Párszor kiszáradt a torkom, amíg elérkeztünk addig a pontig, hogy felvonulva elkezdhettem az ötvenszer átírt és kicsinosított beszédemet mondani, amelynek központi idézetét nyilván az előttem szólók lelőtték, de sebaj, reátromfoltam zenével a végén. A történet olyannyira szívhez szóló és szép ívű volt, hogy az addigi bárányfelhőkből sötét fellegek lettek, amik eltakarván a napot hamarost esőt is hoztak. Ekkor azonban már gyönyörű, több értelmű csokrommal ballagtam hazafelé és este, miközben egy másik ballagáson ülve éppen estebédemet fogyasztottam, lassan felfogtam: újabb osztálytól búcsúztam el végleg.
Lefőtt a kávé, hölgyek és urak. Remélem, nem sikerült túl keserűre és mindenki talál megfelelő mennyiségű édesítő szert hozzá.
Kezdem ott, hogy kedden szerenád volt. Az osztályom hivatalos volt egy vendégfogadásra nálunk. A kezdés előtt egy órával olyan szél kerekedett, hogy szanaszét fújta a szépen megterített abroszt az udvarban. Felettébb mulatságos látvány lehettem, ahogy felváltva űztem a szövetet és a viaszos vásznat a viharos tavaszi szélben, ide-oda szaladgálva az udvaron. Aztán ahogy jött a fuvallat, úgy csendesedett meg, majd tűnt el teljesen. Mire a növendékek ideértek és egy oktávval lentebb húzták Ákos Ilyenek voltunk című klasszikusát, mint kellett volna, már a fák ágai se rebbentek. A széltől legalábbis nem. Az viszont, hogy mindenki kitalált magának egy kezdőhangot és ahhoz viszonyította a dal többi hangját, okozott sóhajnyi disszonanciát az előadásban, így arra döntöttem, inkább beengedem őket az udvarra, hátha akkor elhal az utolsó hang is az est csöndjében.
A módszer bevált. Még meg is lepődtem, mert a srácok és a lányok összedobtak nekem egy Thermaltake számítógépházra valót. Bele is gravíroztatták ékes szavaimat, ahogy kell, valamint az évszámot is, hogy emlékezzek, és ezzel, valamint rögtönzött beszéddel kedveskedtek nekem. Életem párja virágot is kapott! :) Nagyon köszönöm, srácok, időközben már be is üzemeltem a masinát, átköltöztettem bele a gépemet, már abból a házból megy ki a blog. :)
 |
| Aláírás, gravír... nagyon profi! |
Ezt követően állítólag valahol itt az asztalon találtak egy kis alkoholt, de javarészt sós és édes sütemény volt, meg beszélgetés, lakásbemutató (mindenki körbejárt egyik szobáról a másikra, mint valami múzeumban), majd Gyémánt hosszas unszolásra dobálta magát kicsit az udvar zsenge füvén. Közben bedurvult a buli: előkerült a Márka meggyízű szénsavas üdítőital cukorral és édesítőszerrel, ez szétcsapott mindenkit. Elfogyott a sör (volt sör?), így negyed nyolc felé indultunk tovább.
Az első helyen hihetetlen nosztalgia fogott el engem, hiszen 16 évvel ezelőtt magam is pontosan ugyanígy ültem akkori osztályfőnököm nappali szobájában, a saját osztálytársaimmal.
 |
| Igen... ott a jobb alsó sarokban ülök, Cher-szerű hajjal (1998) |
Az est folyamán számos helyet bejártunk: voltunk egy második emeleti lakásban, meglátogattuk az Igazgató Úr birodalmát, sőt, még tüzet is gyújtottunk (szerencsére csak a kijelölt tűzgyújtó helyen), később egy igazi belvárosi kertet csodálhattunk meg, majd kis utcai pálinka-szagolgatás után fejeztük be valamivel éjfél előtt, teljesen vállalható állapotban a rendezvényt, amikor is az osztályom a kollégistáknak énekelte (dörmögte) azt a két nótát, amit tudott.
Egy órakor már ágyban is voltam. Éppencsak elhelyezkedtem, fél hét lett, megszólalt az ébresztő és kezdődött a szerdai nap, a ballagás napja. Ezt a napot mindenki másképp élte meg, nekem gyorsan telt: a délelőtti városi ballagást követően szinte azonnal kezdődött az osztálytermek bejárása, aminek csak szemlélője voltam. Ezután kis szieszta, nagy levegő és máris vonulhattunk az udvarra, elkezdődött a hivatalos ballagási ünnepség. Párszor kiszáradt a torkom, amíg elérkeztünk addig a pontig, hogy felvonulva elkezdhettem az ötvenszer átírt és kicsinosított beszédemet mondani, amelynek központi idézetét nyilván az előttem szólók lelőtték, de sebaj, reátromfoltam zenével a végén. A történet olyannyira szívhez szóló és szép ívű volt, hogy az addigi bárányfelhőkből sötét fellegek lettek, amik eltakarván a napot hamarost esőt is hoztak. Ekkor azonban már gyönyörű, több értelmű csokrommal ballagtam hazafelé és este, miközben egy másik ballagáson ülve éppen estebédemet fogyasztottam, lassan felfogtam: újabb osztálytól búcsúztam el végleg.
Lefőtt a kávé, hölgyek és urak. Remélem, nem sikerült túl keserűre és mindenki talál megfelelő mennyiségű édesítő szert hozzá.
 |
| Ilyenek voltunk (2014. április 29.) |
2014. április 20., vasárnap
Kellemes húsvéti ünnepeket!
A húsvét gyönyörű népünnepély, magam is kedvelem, ha távolról látom. Idén megfordítottuk a szokásokat és a tavaszi szünet elején indítottuk el országjáró turnénkat, hogy kis családunk fontosabb állomásain tiszteletünket tegyük. Olyan jó ez ilyenkor! Szeretek menni és szétnézni, sőt, még locsolkodni is szeretek. Szert tettem már piros (csomagolású csoki)tojásra is. Elolvastam 3 éve húsvét után írott írásomat, és bár csomó dolog egyezik, sok különbség is akad. Volt idén is húsvéti tál, nem otthon, hanem itthon, így nem kellett utaztatni. (Isteni finom volt idén is... szavak sincsenek rá!) Hazafelé utazván a kompon egy kör már nem 700, hanem 900 forintba kerül és a kölnilöttyös üvegem se félig van, hanem már csak meg-meglöttyen az alján egy kis kék színű aromás. Azt hiszem, így tíz év után ideje lesz valami nemes löttyöt találnom, ami a következő 10 évben jó szolgálatot tesz majd így húsvét táján.
Meg is ragadnám az alkalmat, hogy minden kedves olvasónknak kellemes húsvéti ünnepeket kívánjak!
Meg is ragadnám az alkalmat, hogy minden kedves olvasónknak kellemes húsvéti ünnepeket kívánjak!
A húsvét együtt jár a tavaszba fordulással. Előbújt belőlem a fotográfus és készítettem pár tavaszi jellegű képet az elmúlt napokban-hetekben. Fogadjátok szeretettel!
2014. április 16., szerda
Minden beállítás egy helyen, a Windows 7-ben
Ti tudtátok azt, hogy ha létrehoztok egy mappát az Asztalon, annak adtok egy tetszőleges nevet, majd a név után tesztek egy pontot, és beírjátok az {ED7BA470-8E54-465E-825C-99712043E01C} karaktersorozatot, akkor egy olyan speciális beállításokat tartalmazó parancsikont kaptok, amin a Windows 7 legtöbb beállítási lehetősége kategóriákra bontva, keresővel ellátva megjelenik?
Én nem tudtam.
Én nem tudtam.
2014. április 14., hétfő
A búcsú kapujában
Mondhatom, gyönyörű napokon vagyok túl. Újra eltelt egy év, megint megírattam egy próbaérettségit. Próbaérettségit íratni rendkívül izgalmas, bár két és fél óra üldögélés után már minden elővesz. Nem is beszélve arról, mit érzek négy óra folyamatos, egy helyben üldögélés után. Nyilván a diákoknak megírni sem egy leányálom mindezt, nekem javítani viszont még ennél is gyötrelmesebb. Ráment egy jópár órám, mire mindenkinek megszületett a jegye. Egy embert kivéve mindenki hozta a papírformát és örömmel mondhatom, hogy az az egy is sokkal jobbat írt, mint amire én számítottam. Bárcsak így lenne a rendes érettségin is! No, ezt hamarosan megtudjuk...
A hangsúly itt a hamarosan szón van, hiszen mindössze két hét van a végzősöknek az iskolából, amelyből közel 1 hét tavaszi szünet, szóval igencsak a végét járjuk. Én, mint egy végzős osztály osztályfőnöke, nem csak büszkén fogok végigtekinteni a díszes társaságon, amint magukat kihúzva az emelvényen üldögélnek együtt, hanem engem ért az a hatalmas megtiszteltetés is, hogy én mondhatom a tanári kar nevében a búcsúzó beszédet. Mindezt tintával jegyezték be az idei meghívóba is, kitörölhetetlenül. Nem kapott el túlzottan nagy idegroham, amikor az információ birtokába jutottam: hiszen volt még 30 napom. Azért megfordult a fejemben, hogy úristen! úristen!, de aztán úgy voltam vele: profi vagyok, megy ez nekem! A 30 nap azonban időközben 15-re olvadt, és nap mint nap eszembe jut, hogy vajon mit is kellene nékem a fehér papírra vetnem, díszes-cirádás betűkkel, mit felolvasnék ott, az ezer meg ezer ember előtt, reám szegeződő tekintetek kereszttüzében. Biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb elkap az ihlet és kiírom magamból a négy évet, a jókívánságokat és mindent, amiről úgy gondolom, hogy a búcsúzó ifjúság épülésére szolgálhat. Csak hát hiába keresem, ihlet sehol, az idő pedig egyre fogy.
De ne szaladjunk ennyire előre. Inkább kicsit vissza, a múlt hétre, amikor megrendeltem 70 szelet tarját, hogy az idei Diákönkormányzati napon kedélyesen, tárcsán megsütögéljük majd azt az osztállyal, mindannyiunk közös megelégedésére. Égi jel volt (bár ezt akkor még nem tudtam), amikor a húsipari szakember jó érzéssel rákérdezett:
– És ez mennyire biztos, ez a 70 szelet?
– Ez? Tuti! – vágtam ki huszárosan. Talán még mosolyogtam is mellé büszkén, hogy mindent milyen jól és milyen időben elintéztem.
Az időjárás-előrejelzés azonban ma közbeszólt: hívtam is azonmód a hentest, s mondtam, kíméletet a sertésnek, nem kell a tarja, elmarad a buli! Nem is volt ebből túl nagy probléma, bár örülök, hogy nem hallottam, mit mondott, amikor a telefont letette. Még mindig jobban jártam, mint akinek a fagyasztóban vannak a halott, ámde már feldolgozott állati részek, nem is beszélve arról, akinél mindezek már pácban úszkálnak, elkészítésre várva.
Időközben visszajelzést kaptam: elkészült az osztálytablónk a maga digitális valójában, hamarosan nemes papírra nyomódik a kép, bekereteztetik, s kihelyeztetik egy kirakatba, hogy a ballagás után onnan az iskola falára kerüljön, örök tanulságul. :)
Úgyhogy, itt tartunk. Holnap már lesz egy olyan órám, ami utolsónak mondható a maga nemében, és ez így halad tovább, legalábbis ami a saját osztályomat illeti. Lassan búcsúznak... mint négy éve, az első osztályom. Hihetetlen, hogy ilyen gyorsan elröppent ez az idő... Azonban van még két hét, ráérünk utána könnyes búcsút venni, s tízesével fújni elfelé a papírzsepit. A hátralévő időben legyünk vidámak, ti pedig élvezzétek az utolsó napokat, srácok-lányok!
A hangsúly itt a hamarosan szón van, hiszen mindössze két hét van a végzősöknek az iskolából, amelyből közel 1 hét tavaszi szünet, szóval igencsak a végét járjuk. Én, mint egy végzős osztály osztályfőnöke, nem csak büszkén fogok végigtekinteni a díszes társaságon, amint magukat kihúzva az emelvényen üldögélnek együtt, hanem engem ért az a hatalmas megtiszteltetés is, hogy én mondhatom a tanári kar nevében a búcsúzó beszédet. Mindezt tintával jegyezték be az idei meghívóba is, kitörölhetetlenül. Nem kapott el túlzottan nagy idegroham, amikor az információ birtokába jutottam: hiszen volt még 30 napom. Azért megfordult a fejemben, hogy úristen! úristen!, de aztán úgy voltam vele: profi vagyok, megy ez nekem! A 30 nap azonban időközben 15-re olvadt, és nap mint nap eszembe jut, hogy vajon mit is kellene nékem a fehér papírra vetnem, díszes-cirádás betűkkel, mit felolvasnék ott, az ezer meg ezer ember előtt, reám szegeződő tekintetek kereszttüzében. Biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb elkap az ihlet és kiírom magamból a négy évet, a jókívánságokat és mindent, amiről úgy gondolom, hogy a búcsúzó ifjúság épülésére szolgálhat. Csak hát hiába keresem, ihlet sehol, az idő pedig egyre fogy.
De ne szaladjunk ennyire előre. Inkább kicsit vissza, a múlt hétre, amikor megrendeltem 70 szelet tarját, hogy az idei Diákönkormányzati napon kedélyesen, tárcsán megsütögéljük majd azt az osztállyal, mindannyiunk közös megelégedésére. Égi jel volt (bár ezt akkor még nem tudtam), amikor a húsipari szakember jó érzéssel rákérdezett:
– És ez mennyire biztos, ez a 70 szelet?
– Ez? Tuti! – vágtam ki huszárosan. Talán még mosolyogtam is mellé büszkén, hogy mindent milyen jól és milyen időben elintéztem.
Az időjárás-előrejelzés azonban ma közbeszólt: hívtam is azonmód a hentest, s mondtam, kíméletet a sertésnek, nem kell a tarja, elmarad a buli! Nem is volt ebből túl nagy probléma, bár örülök, hogy nem hallottam, mit mondott, amikor a telefont letette. Még mindig jobban jártam, mint akinek a fagyasztóban vannak a halott, ámde már feldolgozott állati részek, nem is beszélve arról, akinél mindezek már pácban úszkálnak, elkészítésre várva.
Időközben visszajelzést kaptam: elkészült az osztálytablónk a maga digitális valójában, hamarosan nemes papírra nyomódik a kép, bekereteztetik, s kihelyeztetik egy kirakatba, hogy a ballagás után onnan az iskola falára kerüljön, örök tanulságul. :)
Úgyhogy, itt tartunk. Holnap már lesz egy olyan órám, ami utolsónak mondható a maga nemében, és ez így halad tovább, legalábbis ami a saját osztályomat illeti. Lassan búcsúznak... mint négy éve, az első osztályom. Hihetetlen, hogy ilyen gyorsan elröppent ez az idő... Azonban van még két hét, ráérünk utána könnyes búcsút venni, s tízesével fújni elfelé a papírzsepit. A hátralévő időben legyünk vidámak, ti pedig élvezzétek az utolsó napokat, srácok-lányok!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)