Oldalak

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: informatika. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: informatika. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. február 10., péntek

1 perc infó

Remek informatikai magazin indult a napokban, amely az 1 perc infó címet viseli. Az oldalon könnyen emészthető informatikai témák közül mazsolázhatunk úgy a hardver, mint a szoftver területéről. A frissen indult oldalnak olvasókra, Facebook-oldalának pedig követőkre és megosztásokra van szüksége ahhoz, hogy igazán naggyá váljék. Az oldal követői a cikkek elolvasásával vihetik közelebb a szerzőt céljaihoz. Amennyiben módotokban áll, segítsetek.

És hogy miért csapok neki reklámot pont ezen a blogon? Nos, nem titok, hogy az oldal életre hívása az én művem, mind technikailag, mind tartalmilag. Olyan oldalt szerettem volna alkotni, ami a kezdők (s majd később a haladók) számára segít eligazodni az informatika rejtelmesnek hitt, ám közel sem misztikus világában. Könnyed tippek és trükkök, leírások, útmutatók, később pedig rövid tesztek, amelyek megkedveltetik az informatikát az olvasóval. (Az első kvíz éppen ma került ki az oldalra.) Bízom benne, hogy sikerül egy jól futó oldalt készítenem, amit ti is megkedveltek majd.

Ha tetszik az oldal, kérlek, ajánld másoknak is! 



2016. május 26., csütörtök

Hanyatlik az IT-piac

Kicsit elszaladt velem az idő, így egy hétig nem tudtam átböngészni a híreket. Nemrég azonban volt lehetőségem arra, hogy végigfussam az elmúlt hét IT-híreit. Először azt olvastam, hogy az Intel kivonul a telefonos-tabletes piacról. Jól van, várható volt. Ide ma szerintem teljességgel esélytelen betörni a Google Androidja mellé. S ha már Google, arról meg azt olvasom, hogy  a Google "Spaces" néven egy új közösségi oldalt hoz létre kisebb csoportok számára, ezzel végérvényesen is búcsút int a Google+ szolgáltatásnak. Inkább, mint hogy erőltessék, ideje volt. Viszont amekkora lendülettel kezdett, most olyan hirtelenséggel hagyja abba a telefongyártást a Microsoft - vége a Lumiáknak. Ez megint csak várható volt, nem is értettem, hogy mit vártak a piactól. Ami viszont csalódás, hogy az újragondolt Project Ara csak az eredeti elgondolás halovány mására sikerült.

Lassan már nosztalgikus szemmel tekintünk az optikai lemezekre, magam is elmorzsolok egy könnycseppet, amikor eszembe jut, hány és hány ezer forintot költöttem írható CD-k és DVD-k megvásárlására. Mivel az új adatátviteli technikák és adathordozók áraival és sebességével már nem versenyezhetnek, ezért bezárja PC-s optikai meghajtókkal foglalkozó leányvállalatát a Toshiba-Samsung. Jövőre már csak a Lite-On és a Hitachi-LG gyárt optikai meghajtókat. Ez is megszűnik, hamarosan a floppylemez sorsára jut. Ezt majd a pendrive-ok követik, amint lépten-nyomon elterjed az internet. Nem lesz szükség fizikai meghajtókra

Aztán ott van az Android Wear, a viselhető eszközök piaca, amiket egyes források forradalomként, mások pedig felesleges mókusvakításként aposztrofálnak. Erről az derült ki, hogy egyelőre orbitális bukás, bár szerintem ennek főként az eszközök árai az oka. (Én legalábbis nem tudok megfizetni egy-egy minőségi darabot, pedig kerékpározás és edzés szempontjából egyik-másik nem volna rossz.) S ami a szívemnek fájó (de ebben megint csak a teljesen irreális árazást látom a fő oknak), hogy nagyot bukott a Sony a telefongyártással – orbitális veszteség a komponensgyártással is. Lehet, hogy eljön az idő, amikor a Sony bezárja teljesen a mobil-üzletágat, hiszen jelenleg minden egyes legyártott telefon csak veszteséget hoz a cégnek, ez pedig hosszú távon nem tartható.

Teljesen jó, hogy megtudtam, mennyire hanyatlik az iparág (bár ez felfogható éppen egy újraéledésnek vagy átstrukturálásnak is). Olyan összegeket lapátolnak 2-3 éven belül bezáró iparágakba ezek a cégek, amekkorát ép ésszel alig lehet felfogni, mindenféle eredmény vagy siker nélkül. Hihetetlen világot élünk...

2016. január 9., szombat

A Skynet öntudatra ébred

Kedves nejem számítógépe egyszer csak öntudatra ébredt itt mellettem a nagy csendben: alvó módból bekapcsolt és elkezdte az operációs rendszert frissíteni.


Mondom, milyen jó már: ha végez, biztos megy vissza alvó módba és kész. De nem: bejelentkeztette a felhasználót és azóta is üzemel, perpillanat teljesen feleslegesen. Én biztosan úgy oldottam volna meg, hogy ha alvóból felébreszti az operációs rendszer a gépet, akkor ugyanúgy alvóba is térjen vissza. De a Microsoft máshogy gondolta. 

Furmányos, nagyon furmányos. :)

2016. január 2., szombat

Pirotechnikai attrakció

Petárdáktól volt hangos az év utolsó napja, volt tűzijáték is mindenfelé. Én nem vettem se petárdát, se tűzijátékot, ennek ellenére a lakásban sikerült egy apróbb pirotechnikai mutatványt kivitelezni. Mindezt úgy, hogy igazából nem is akartam. Volt már ilyen máskor is, akkor a konyhát borítottam lángba bravúrosan, most viszont teljesen más okozta a bajt.

Kb. másfél hónapja videorenderelés közben, amikor a processzor huzamosabb ideig 100%-on járt, egyszer csak lefagyott a számítógépem. Nagyon-nagyon régen találkoztam azzal, hogy a gép úgy megfagyott, hogy semmire sem reagált, de most igazán megbokrosodott a masina. Ekkor már éreztem, hogy valami iszonyatosan büdös, így gyorsan áramtalanítottam a rendszert. A kénköves forrásra emlékeztető szag javarészt a processzorhűtő borda felől jött, így meg voltam győződve, hogy szétégett a processzor, mert nem jól volt rajta a hűtő. De nem. Semmi nyoma égésnek. Megnéztem mindent a biztonság kedvéért, de nem találtam meg a hiba okát. Szépen portalanítottam a gépet és visszatettem mindent a helyére, majd a számítógép továbbra is zökkenőmentesen működött. Szag sehol.

Így ment ez egészen az óév utolsó napjáig, amikor megint csak volt végre időm összerakni az idén készült videókat és elindítottam a renderelést. Processzorkihasználtság az egekben, eltelt egy fél óra, kép elmegy, a számítógépen belül mintha csillagszóró hangját hallanám, az előlapon meg úgy villognak a ledek véletlenszerűen, mint a karácsonyfaizzók. Hirtelen gyors áramtalanítás, ekkor megint éreztem a szagot, szétszedtem a gépet, leszedtem a processzorhűtőt, processzornak semmi baja, még csak jele sincs annak, hogy ott lenne bármi gebasz, mégis onnan jön a szag. Ellenőriztem a memóriákat is, amikor egyszer csak megláttam, hogy az alaplap 12V-os kábelének csatlakozója (ami a processzorhűtőhöz közel helyezkedik el) igencsak elszíneződött. Ahogy megfogtam, ki is derült, hogy miért.

Megpörkölődött

Ez bizony szétégett.

Mit lehet tenni az év utolsó napján, amikor minden bolt zárva? Lehetne gépezni, játszani, de elégett ez az igen fontos kábel! Sírjunk, jajveszékeljünk, szidjunk mindent és mindenkit, hogy ilyen rútul felültettek a szopórollerre? Természetesen erről szó sincs, jó szakembernél mindig van valahol tartalék mindenből. Kihúztam a fiókot és már ott is figyelt egy másik ugyanilyen kábel, becsomagolva, bontatlanul. Ezt szakszerűen csatlakoztatva mehetett is tovább a menet. Hálát adtam a sorsnak, hogy annak idején egy véletlen folytán duplát rendeltem belőle, most nagyon jól jött. Bízom benne, hogy ez nem fogja felcsapni a füstöt, az csak a tepertőnél jó (szakértők azt mondják, akkor van kész, amikor felcsapja az első füstöt).

Most ott tartok, hogy nem merem felügyelet nélkül hagyni a számítógépemet és folyamatosan fogdosom a kábelt, hogy melegszik-e. Egyelőre nem. Bízom benne, hogy ez így is marad.

Tűz- és balesetmentes boldog új évet mindenkinek! :)

2015. október 7., szerda

Változnak az idők

A rendszergazda-tanoncokkal, miután megnéztük az objektumorientált programozás alapjait, egy tesztet szoktam kitöltetni, amiben az addig tanultakat kérdezem vissza. Úgy gondoltam, tanulságos lehet, ha a ma kitöltött teszt során benne hagyom a tavalyi tanulók válaszait is, amelyet csak akkor látnak a diákok, ha a saját válaszukat megadták (így az idei diák csak utólag láthatta a tavalyi választ, abból ötletet nem meríthetett). A tavalyi évfolyamban volt egy válasz, ami nagyon elgondolkodtatott és nagyon meglepő, hogy ugyanaz a válasz idén is megérkezett, csak egy kicsit másképp.

Elmagyarázom részleteiben. A tesztben van egy feladat, amelyben az informatika területéről kell meghatározni ismeretségi és egész-rész kapcsolatban lévő dolgokat (objektumokat). Az ismeretségi kapcsolat (egészen röviden) azt jelenti, hogy az egyik objektum nélkül a másik objektum tökéletesen működik, éli a saját életét, önálló funkcióit ellátja. Az egész-rész kapcsolat ezzel ellentétben azt jelenti, hogy az egyik objektumnak szerves részét képezi a másik objektum, ezért a kettő – mondhatni – elválaszthatatlan egymástól.

Érdekes megfigyelni, hogy 2014-ben a diákok által adott válaszok között az alábbit találjuk:


Ezzel szemben ma, 2015-ben az alábbi válasz érkezett:


Bár a készítő azt mondta, viccelt ezzel, azért tudjuk, hogy minden "csak vicceltem" kijelentés mögött áll legalább egy fél igazság, így kíváncsian várom, hogy jövőre is befut-e ez a válasz, s ha igen, melyik kategóriába sorolja az ifjúság.

2015. június 19., péntek

A játék – és ami mögötte van

Amikor a bűvészek munkába lendülnek, mindenkit elvarázsolnak. Az emberek, bár tudják, hogy át vannak verve, mégis csodálattal nézik a produkciót és egy pillanatra elhiszik, hogy amit látnak, az tényleg a valóság. Sokan nem is sejtik, hogy egy-egy mutatvány mögött micsoda emberfeletti erőfeszítés zajlik, egyetlen másodperchez sok-sok ember munkája kell. A bűvész számára nincs varázslat: ő belát a trükk mögé, tudja, hogy mi hogyan működik. Bár jól esik számára az elismerés, mégiscsak tudja, hogy valójában nem lehet szembemenni a fizika törvényeivel és mindaz, amit mutat, csak illúzió.

Ma ezt éreztem én is. Nem azért, mert bűvész vagyok, teljesen más okból. Írtam én egy jelenleg még zárt körben tesztelt játékprogramot, ami, meg kell mondjam, sokkal jobban sikeredett annál, mint amire előzetes várakozásaim alapján számítani lehetett. Életem első webes játékát tesztelni kell, mielőtt megkapja a megrendelő. A teszteléshez pedig sok ember kell, így ma ráeresztettem 11 diákot a rendszerre, hogy terheljék le kellőképpen, kattintgassanak és játsszanak. És eközben megtörtént a csoda. Az alapvetően állattenyésztést modellező játékban a tehenekre azt mondták: aranyos. Sőt, még valaki azt is megkérdezte, hogy mikor lehet elpasszolni már végre a bocit a piacon. Küzdöttek a ranglistán való feljebb és feljebb jutásért, barátkérelmeket és pénzt küldtek egymásnak, vizet és takarmányt adtak az állatoknak, díjakért küzdöttek, küldetéseket teljesítettek. Játszottak a játékkal, azt látták benne, amit én szerettem volna, hogy lássanak benne és elvarázsolta őket. Miközben kérdésekre válaszoltak és örültek a kincsesládák nyereményeinek (amit igencsak jó volt látni), én is együtt örültem velük, de – mint a bűvészek – pontosan tudtam, hogy mindez nem más, mint egy adatbázis tábláiban az egyes rekordok mezőiben lévő értékek felülírása.

A játék mögött

Programozóként eddig is tudtam, hogy a webes játékok mindegyike nem más, mint egy színes-szagos felület, amelyben tulajdonképpen semmi mást nem csinálunk, csak adatbázisba irkálunk. Persze ezt a hétköznapi játékos nem tudja. Én tudtam, ennek ellenére mégis elvarázsolt jópár játék az elmúlt években. Most, hogy lassan túl leszek egynek a teljes fejlesztésén, kezdem értelmetlennek látni az eddig játszott játékaimba belépkedve átvenni a napi bónuszt, vagy elküldeni a hajókat/repülőket, vagy felépíteni 3. szintre egy házat... hiszen a háttérben pontosan ugyanaz történik, mint az én játékomban: beíródik egy érték egy adatbázisba, valahova, sok-sok millió másik érték mellé.

A fejlesztés viszont lenyűgöz és szívből csinálom. Van kedvem hozzá. És rengeteg ötletem is van még. Az pedig, hogy kortól és nemtől függetlenül pár napig rabbá teszi a játékosokat a játékom, nekem külön öröm (hiszen a tesztelői bázis azért nagyobb, mint a ma rögtönözve gazdává vált diákok). Fejlesztésre fel! Programozni jó! :)

2014. szeptember 6., szombat

Mégiscsak van netbook

Szemeimben könnycseppeket morzsolva írtam másfél éve, hogy az Acer és az Asus is abbahagyja a netbookok gyártását. A kis fogyasztású, rendkívül mobil gépeknek akkor úgy tűnt, tényleg leáldozott, azonban úgy látszik, hogy a vállalatok mégsem adták fel. Egyrészt az Acer, akinek kínálatában mind a mai napig megtalálhatók a netbookok (sulikezdésre most kicsit le is van árazva egyik-másik modell, jó áron lehet elcsípni őket), az Asus pedig még rá is kontrázott minderre az idei IFA-n: 200 eurós netbookot jelentettek be - írja a Prohardver. A kicsi gép jellemzői igazán impozánsak, természetesen annak árához mérve: négy magos Intel Atom processzor, 2 GB RAM és 64 GB-os SSD várja leendő gazdáját.

Asus EEE Book X205 - Fotó (C) Prohardver

Talán azért, mert netbook-kategóriás laptopokkal dolgoztam, amióta hordozható számítógépet is használok, számomra mindig öröm erről olvasni és úgy hiszem, hogy a tablet-láz lecsengése után újra előtérbe fognak kerülni a hasonló kis gépek. Hiszen gépelni kell, hosszabb szöveghez, vagy akár már fél órás csetelésre is az érintőképernyő kevésbé alkalmas. Inkább egy kis fizikai billentyűzet, mint semmi. Ráadásul ennek a gépnek a hardvere pár éve még csak álom lett volna egy ekkora, 1 kg-nál éppen könnyebb házban. Azoknak, akiknek nincsenek nagy igényeik egy hordozható (akár másodlagos) számítógéppel kapcsolatban, de szeretnek leveleket írni, csetelni, vagy csak kényelmesen szeretnének internetezni, ráadásul sokat is utaznak, remek választás lehet.

2014. március 28., péntek

Acer Aspire V5-131 SSD beépítés

Megérett bennem az elhatározás: a laptopom cammogós merevlemezét egy tempós SSD-re cserélem, remélve, hogy a gépen végzett munka így gyorsabbá válik és a meglehetősen lomha merevlemez már nem veti vissza a gép teljesítményét, főleg a betöltési időket illetően. Természetesen nem bántam volna, ha végig tudok nézni erről valamiféle ismertetőt, mivel a V5-131 hátlapja egyben jön le, feltárva a teljes belsejét a gépnek, de ilyet nem találtam. Így aztán magam mesélem el nektek, képekkel illusztrálva, hogy hogy is megy mindez.

Első lépés: távolítsuk el az akkumulátort! Az akkumulátor oldását a lehető leghülyébb módszerrel, a laptop alján lévő, kvarcórákból ismerős tollal-benyomós gombbal oldották meg a tervezők.


Nos, hosszas és kitartó próbálkozásom után sem találtam olyan eszközt a háztartásban, amelyik alkalmas lenne az akkumulátor zárjának oldására. Miután bal hüvelykujjunk körme körömágyastól szakad fel egy rossz mozdulat következtében, itassuk fel a vért (így tettem én is), majd kockáztassuk meg az alábbi műveletsort behelyezett akkumulátorral. (Ha nektek sikerül, természetesen távolítsátok el az akkut a művelet előtt.) (Esetleg megpróbálhatjátok még a csúszka nyíllal jelzett irányba való eltolását is... - a szerk.) 

Szedjük ki a touchpad felőli alsó csavart: ez az egyetlen, ami a hátlapot rögzíti, plusz szerepet játszanak még a biztos tartásban a hátlapon lévő műanyag fülek. Kicsavarozás után a hátlap lecsúsztatható, a leszedett csavar felé.


Ha a hátlap feltárult, könnyen meg lehet ismerni a merevlemezt: a lötyögést és a rezonanciát kivédendő kék szivaccsal burkolták be. A merevlemez kiemeléséhez sérült bal hüvelykujjunkkal nyúljunk az eszköz mellett található lyukba és emeljük ki az adattárat:


A merevlemezt két csavar fogja a rögzítő kerethez, ezeket el kell távolítanunk mindkét oldalon...


... majd a merevlemez könnyed mozdulattal csúsztatható ki a SATA-sínből:


Ha nem akarunk sokat szőrözni az újratelepítéssel, hasznos segédprogramok garmadája áll rendelkezésre ahhoz, hogy a régi merevlemez tartalmát (rendszerindítóstul, operációs rendszerestül, mindenestül) az új SSD-re másoljuk. Ebből is kiemelkedő az Acronis True Image, magam is ezt használtam. Készítettem egy bootolható pendrive-ot, amivel elindítottam a programot, az asztali géphez csatlakoztattam a kiszedett merevlemezt és az új SSD-t, majd klónozást végeztem a merevlemezről az SSD-re.


Természetesen ez a műveletsor csak akkor működik maradéktalanul, ha az eredeti merevlemezen nincs több anyag, mint amekkora az új SSD kapacitása. Nálam kb. 50 GB adatot kellett átmásolni, ez 8 perc alatt zajlott le.


Ha mindezzel megvagyunk, be kell szerelni az SSD-t a notebookba. Érdemes a kék szivacsot visszahelyezni rá. Ez amúgy is egy műanyaglapon van elhelyezve, így könnyen leválasztható a merevlemezről és áthelyezhető az SSD-re. Az SSD-ben ugyan nincs mozgó alkatrész, így nem lesz vibráció, viszont nem árt, ha nem lötyög a gépben.


Csatlakoztassuk a SATA-sínre az eszközt, hajtsuk vissza a két csavart, ami a rögzítő kerethez fogja az adattárat és óvatos mozdulattal helyezzük vissza a gépbe. Mivel méretre pontosan akkora, mint a merevlemezünk volt (2,5" szabványos méret), ezért éppen illik a helyére:


Helyezzük vissza a notebook alsó fedelét csúsztató mozdulattal, majd csavarozzuk vissza az egy darab csavart a gép aljára.


Készen is vagyunk!

Összehasonlításképpen egy gyors tesztet is végeztem: lássuk, mennyivel gyorsabb az SSD, mint a merevlemez volt. Az alábbi diagramon narancssárgával jelöltem az SSD-nél és kékkel a merevlemeznél mérhető betöltési időket – a különbség, azt hiszem, jól látható. 


A kiszedett merevlemezt sem kell ellöknünk. Ha senkinek nem tudjuk elpasszolni, vásároljunk hozzá egy beépítő keretet és csatlakoztassuk az asztali számítógépünkhöz. Kellően nagy merevlemeznél (320 GB, 500 GB) vásárolhatunk külső merevlemez-burkolatot is, így egy hordozható adattárat kapunk, USB-csatlakozással, amelyen könnyedén tudjuk nagyméretű adatainkat (filmek, fényképek, zenék) cipelni.

Belső használatra

Külső merevlemeznek

Jó munkát annak, ki belevág! :)

2014. január 3., péntek

Elindult 2014!

Mindent beleadva, hatalmas energiákat mozgattam meg az új esztendő eddigi napjain, hogy bármi hasznosba belefogjak, de sajnos csúfos kudarcot vallottam. Mindezidáig egy értelmes megmozdulásom nem volt, ami nem is csoda, hiszen elvégre én most szabadságon volnék, vagy mifene. Élvezem a 12 fokos kinti hőmérsékletet – bentről. Bezzeg tavaly ilyentájt igazán alakult az időjárás, a karácsonyfáról pedig ugyanazt tudnám elmondani, mint a Tűlevél, hó és ónos eső című írásomban. Ezért ezt inkább meg sem teszem.

Előrelátón nem fogadtam meg semmi olyasmit szilveszter éjszaka, amit nem tudnék betartani. Igazából semmit nem fogadtam meg, mert nem volt eszemben. Egy kicsit alábbhagyott a partihangulat éjfél környékére, majdnem bealudtam, de azért egy pohárka Törley Charmant-t megengedtem magamnak a sok virsli után. Az új évet lencsével indítottam, bízva a gazdagságban, melynek ígérete folyton itt leng körül engem, csak sajnos mire elkapnám, addigra valahová elhussan. Majd meglátjuk, hogy mit dob a gép idén, lottó mindig van feltéve, ki tudja, egyszer talán abban is szerencsém lesz. Bár az esély kicsi, a nyeremény nagy. (Ha a Bahamákról küldök minden kedves olvasónak névre szóló képeslapot, akkor bejött az élet.)

Egyelőre azonban csak addig jutottunk, hogy ma este bundás kenyér lesz a vacsora. Na, hát nem kimondottan egy Cerf braisé (ahogy a francia mondja, a maga kacifántos nyelvén) de egyrészt úgysem tudom, mi az a Cerf braisé, másrészt pedig nem is igen kedvelem a vadhúst, így aztán tökéletes választás nekem estére egy kis bundás kenyér. Úgyis régen volt már. Bevállaltam, hogy forró teát főzök hozzá, hogy kiteljesedjen a gasztronómiai élmény.

Ha már a naplóba írok, feltétlenül meg kell említenem, hogy így közel 34 évesen jutottam el odáig életemben, hogy egy olyan szoftvert sikerült írnom, ami képes frissíteni önnönmagát a netről. Én csak feltöltöm a friss változatot, a kliensprogramok pedig jelzik, ha frissítés van, le is töltik azt, be is frissítik és újraindítják saját magukat. Talán ez így első olvasatra nem túl bonyolult, tekintve, hogy manapság minden valamire való szoftver ezt csinálja, viszont mindezt összehozni úgy, hogy gyakorlatilag nulla előismeretem volt a szerverekről való le- és feltöltögetés leprogramozásának túlburjánzó tárgykörében... nos, azt hiszem, mérnöki bravúrt vittem véghez. Kicsit le is porolgattam a diplomámat, hogy a fiók mélyén, hol fény se éri, szebben mutasson. Még lehet, hogy valami enyhe alkoholtartalmú italt is fogok fogyasztani ennek örömére ma este. Hozzá kell tenni, hogy maga a szoftver egy kicsi, de annál hálásabb közösség számára készült, így sajnos nem oszthatom meg a kedves olvasókkal, viszont ezen ismereteket felhalmozva nincs akadálya annak, hogy olyan játékot készítsek végre, amelyben az elért pontszámokat össze lehet hasonlítani a világ más részén élő játékosok pontszámaival... nagyon sok ötletem van, csak időm nem lesz, de talán a nyár hoz ebben változást. Azt hiszem, leporolok egy régi klasszikust, modern formába öntöm és mehet a menet. És nem, ez nem a Diffy 4. része lesz... valami egészen más. Új távlatok nyíltak meg előttem.

Ha egyelőre másért nem, nekem már ezért megérte, hogy átléptünk az új évbe!

2013. október 9., szerda

Holnap: SSD a házban

Sikerült szert tennem egy SSD-meghajtóra. Illetve hát majdnem. A holnapi napra erős jelleggel ígérték be nekem az eszköz szállítását és remélem, hogy nem fogok csalódni, mert annyi bizonyos, hogy lelkileg kissé összetörök, ha nem lesz ebből semmi. Annyira jó arc nem vagyok sajnos, hogy ingyen jussak hozzá a kütyühöz (dolgozom rajta), minekutána kellemes pénzösszeget adtam a termékért. Szívből remélem, hogy beváltja a hozzá fűzött reményeket!

2011. július 2-án, tehát immáron 830 napja nyűvöm a jelenlegi rendszert. Bár karban van tartva, mégis érzem, ahogy az idők során lerakódott szenny s mocsok (frissítések, telepítés, eltávolítás stb.) gátol már engem a mindennapi munkában. Lassú és lomha a programok indítása, a komplett rendszer indításáról meg ne is beszéljünk... az valami katasztrófa. És éppen ezek azok az okok, amik miatt úgy gondoltam, hogy az új telepítést már nem merevlemezre, hanem SSD-meghajtóra óhajtom megtenni, ami után a számítógépem visszanyeri régi fényét és úgy megy majd, mint az őrült.

A termék

Azért, hogy az új telepítés összehasonlíthatóvá váljék a jelenlegi rendszerrel, végeztem egy kis mérést, amit az új rendszer telepítése és beállítása után, immáron SSD-vel újra elvégzek majd. Lássuk, mi jött ki merevlemezt használva egy 2 és fél éve telepített rendszeren.

A rendszer huzamos használatát követő leállítás 39 mp (Kijelentkezés)
62 mp (Teljes leállás)
A rendszer elindítása 32 mp ("Üdvözöljük!" megjelenik)
67 mp (Asztal megjelenik)
Teljes elindulás
(Csevegőprogram + levelező + vírusirtó + Daemon Tools + Steam + Nvidia Control Panel + Google Drive)
4 p 5 mp (Indítástól)
2 p 58 mp (Az Asztal megjelenése után)
Alkalmazások egyszerre történő elindítása
(C# fejlesztőkörnyezet + Google Chrome 4 lappal + FireFox 1 lappal + Total Commander + Corel PaintShop Pro Photo X5)
1 p 16 mp (Az utolsó (PaintShop Pro) program betöltéséig)

Azért a 4 perc 5 másodperc enyhén durva, ezalatt gyakorlatilag semmit nem lehet csinálni, csak darál és darál a rendszer megállás nélkül. Hozzá kell tenni, hogy alapvetően a lemezműveletek azok, amik megfogják a gépet. Egy-egy nagyobb játék indítása után percekig dolgozik, mire helyreáll a rend a virtuális és a fizikai memória között (ekkor lehet mellette dolgozni), ez a kerregés viszont engem már rettenetesen zavar, így vélhetőleg holnap a Megváltás jön el egy ilyen kis, 52 és fél grammos eszköz formájában.

Nyerő hasonlat. :)

2013. június 23., vasárnap

Az informatika munkaközösség rendes évi kongresszusának jegyzőkönyve

Miután hosszas hőségriadó után tegnap leszakadt az ég és a kiadós esővel enyhült pár fokot a hőmérséklet, a legjobb időjárás alakult ki ahhoz, hogy az informatika munkaközösség a szabad ég alatt értékelje az évet és  vegyen részt az alábbi napirendi pontokon:
  1. Egészségünkre!
  2. Virsli- és szalonnasütés, kinek-kinek érdeme szerint
  3. Az elkövetkezendő év munkaprogramjának teljes mellőzése, ehelyett régmúlt, zavaros időkben megesett feledhetetlen történetek felidézése
  4. Szókeresőben való fitogtatás a főnök mobilján
  5. Kérdések, egyebek
A napirendi pontok megbeszélése szépen zajlott egymás után. Mivel nyilván éhesen megyünk szalonnát sütni, ezért az csak természetes, hogy mindenki a sütögetéssel kezdett. Volt, ki egy körben rendezte le a vacsorát, de volt olyan is, aki folyamatosan megéhezett és több ízben sütögette az ételféleségeket.

Sül a finom

Miután megvacsoráztunk, desszertet is kaptunk vendéglátóink jóvoltából: cukros-lekváros linzer (erről sajnos nem készült kép, pedig finom volt) és tejfölös-krémes-málnás-meggyes finomság, amely hűsítően hatott mindannyiunkra és az est végére szépen el is kopott.

Piroska összekutyulta

A csendes nyári est folyamán csoportkép is készült rólunk, megörökítvén, hogy milyenek is voltunk így fiatalon. :)

A munkaközösségnek az összejövetelen megjelent tagjai

A főnök úgy gondolta, hogy ez az a pillanat, amit azonnali jelleggel kell megosztania a Facebookon, így rögvest nyomkodni is kezdte a telefonját.

Józsi megoszt

Amíg sikeresen kiposztolta a képet, addig mi felidéztük, mik is történtek velünk az elmúlt években. Utána egyre inkább heves villámlás vette kezdetét, majd egy zápor újra felfrissítette az amúgy is párás nyáresti levegőt. Ez aközben volt, hogy éppen a Szókereső nevű alkalmazással próbáltuk megmutatni egymás számára, hogy mennyire vagányak vagyunk. :) Első körben az én Szilvim nyert, de ezt a főnök nem tudta ennyiben hagyni, ezért új kör lejátszását rendelte el napirenden kívül, amiben nyert és eme örömmámorban úszva gondolta úgy, hogy ideje hazamenni. :) Mi még maradtunk kicsit és éjfél elmúlt már, amikor vendéglátóinkra hagyva a mosatlant és az üres üvegeket, megindultunk hazafelé.

Jó volt együtt, reméljük, hogy jövőre is együtt leszünk, csakúgy, mint tavaly

2012. április 1., vasárnap

Recept informatikusoknak

Nosztalgia zöldséges tészta

Előkészítésként annyi vízre lesz szükségünk, amennyi a vízhűtéses rendszerben megtalálható. Ebben mossuk meg a zöldségeket: a burgonyát (az a trackballgolyó-méretű barna) és a zöldborsót (az a kis zöld, ami befér az optikai egér alsó nyílásába). A burgonyát 8GB-os pendrive-méretű darabokra vágjuk egy digitalizáló tábla méretű vágódeszkán, majd hozzáadjuk a 10 db-os DVD-hengernyi zöldborsót. Egy Windows újratelepítés idejéig főzzük, majd állni hagyjuk 3-4 bebootolásnyi időt. Mindeközben a tésztát kb 3,5"-os merevlemez-méretű darabokra szaggatjuk és addig nyújtjuk, amíg kb. 22"-os monitornyi méretű  tésztát nem kapunk. Kettévágjuk, majd a két tésztában helyezzük el egyenlő részre osztva az elkészített zöldséget. Úgy hajtjuk össze a tésztákat, hogy a cipók ne legyenek nagyobbak egy jobb kezes gamer egérnél. Mindeközben a sütőt erősen túlhajtott AMD-processzor hőmérsékletűre hevítjük és addig sütjük a tésztát egy A3-as szkenner méretű tepsiben, amíg színe olyan nem lesz, mint a vörös dekor neoncsőé. A megsült tésztát feleslegessé vált régi tápegységhűtő-ventilátorral egy partícióformázás idejéig hűtjük, majd SSD-meghajtó vastagságú darabokat szeletelünk belőle egy újraírható CD-vel. Az elkészült csemegét nosztalgiából 8"-os floppylemezeken tálaljuk a felhasználók elé. (Vigyázzunk, ki ne essenek a középső lyukon!)

Jó étvágyat kívánunk! :)