Nem ëccërű, nem ëccërű, ha az embër mëgvínűl! Míg jobban nem ëccërűbb, ha nincsen, akinek elsorojja mi báncsa! Nem gyötté, maj’nem ëggy évig, a szëmed nem sűl ki? Hun vóttál? Dógod vótt, hát. Ösmerlek mán. Főleg mikor így nézël ë! Szërinted nekëm nincs dógom egísz nap? Asziszed, a nyugdíjjas csak egész nap aztat csinájja, hogy fëlkel, oszt’ annyibul áll ki a napja, hogy olvassa az újságot, akkar a téjvéjbe mindëggyik? Na neeem, drága csillagom, eztet azé’ në higgyed el! A téjvéjnek amúgy së higgyél.
Elősször is: rëggel időbe këll kelni. Nem azé’, mer’ mán este nyóckor alszol, neeem. Ennek oka, gyerëkëm: a kënyír. Hát kinek van mán gusztussa dilelőtt nyóckor mëgvënni a rossz, pëtyhütt kënyeret? Mer’ nekëm nincs, az szentigaz! Bótba nyitás előtt këll mënni, nyitást ottan këll kivárni, kënyeret elsők között këll vënni. Melegën, frissibe’. Aztat haza këll hoznyi, szakajtókendőbe be këll bugyolláni, oszt’ lëhet elrakni a kasztliba. Jóccakát.
Aztán ott van a kert, ugyë. Mëg nem vëszëm a lëcsopaprikát annyijé, amennyijé ezëk aggyák! Merejű víz a, sëmmi íze néki! Inkább vetëk magamnak a gërádján vagy öt sort! De az mëg nem lësz mëg magátú! Főleg a macskapöcse paprika! Nem elég, hogy a dërëkad lëszakad, mire elgyuggatod, örűhecc, ha nem ver ki az esső a kertbű. Utánna mëg mán nem gyön rá az esső, ha elgyuggattad, aztat annyit këll öntözni mëg gyomláni, ëgye el a zíz, hogy mëgőrűsz, mire hasznot látol benne. De fínom, ejj, rëttenet be tudok belüle ënni.
Na, ha mëgcsinátad a kertet mán ott van, hogy kilenc óra. Akkor csak főzni kéne valamit. Nem gondolod tán, hogy az a nagy lábos ideskáposzta leves, mëg az a kaszroj turógombóc csak úgy termëtt a gázon, ugyë? Tërkátul tanúttam (az mëg a mérëgkeverő Sztanka Pali feleségitül leste), hogy ha ker’be mész, mindég ollyan ételt csinájjál, ami elvan magába. Rotyoghat kitöbbre, addig të foglalkozhatol a macskapöcse paprikával. Oszt’ ha fëlmész a kertbűl majd rájanézhetël – jóformán kész.
Mire az ebéd kész van mingyán 11 óra elmútt. Bëtyárul telik a konyhán az idő, majd rágyössz, ha mán háziasszony lëszël. Vagy háziembër. Na, ha mán tizënëggy, akkor ëszël, oszt mán ebbe a korba ëvés után të nem mënël sëhova së! Mindën szintëd lëesik, ami mëg nem, az fëlmëgy. De sëmmi nem marad a helyin. Éppen ezé’ nyútóckodol kicsikét. Ú’llëhet kicsit mëg is humsz, rijadol fëlfele utána, mer’ két óra van. Akkor mëg kezdődik a sorozat. Minden része érdekës, mëg këll nézni. A múttkor elromlott a Mátra, mindën bajom vót, mer’ a Zelenákgyerëknek valami ösmerősse fogott hozzá szétszënnyi. Vót az ezër darabba a tisztaszobán, Uram irgalmazz, mikor mëgláttam! De oszt’ csak addig csinátta, hogy fél kettőre összerakta, fël is lëhetëtt ótani. Utánna ëgy hétig nem mertem elzárni, nëhogy mëgint mëgadja magát. Lëtt is ollyan villanyszámlám, csak pislogtam slendriánul a postán, mer’ tuttam, hogy mitűl van. A pofámrul majd lësült a bűr, amikor fizettem befele.
Na, oszt’ hogy sorojjam: a sorozatod eltart ötig. Utánna, ha van, lököl a jószágnak. Én is akkor ëtetëm a Fánglit: ëgy nap ëccër kap. Nincs kvatërkázás, porcijóba nem ösmerek tréfát. Tudja ezt a Fángli is, mëg is ëszik mindent, amit kap. Lassankint oszt’ ahogy ëgyre inkább sëtyítëdik, kezdhetël zárkódnyi befele. Kúcsot mindég a lajbidba tëgyed.
Este mëg mán micsinájjál a sëtyítbe magad? Hát fogod, magadra húzod a pëhëlydunnát, oszt’ jóéccakát, sëlácc, së hallasz sëmmitsë. Néha mán a hiradón mëgalszok. Kivéve, ha a macskák majúkolnak az ablak alatt. Valamelyik este mán – szégyën, nem szégyën – pongyollába mëntem ki a hátcsó udvarba, oszt’ mëgengettem a Fánglit, hátha elkapná mán valamelyik nyávogó dögöt, oszt’ végérvényëssen mëgpocsíkolná a szőrméjit. Hát hun érdekël engem, ha az ucca közepin majúkol? De hát az ablakom alatt? No hát azé’ mán mégiscsak, mindënnek van határa. Nem tudom oszt’ vígűl mit csinátt velök a Fángli, de morgott párat, oszt’ csënd lëtt fërtály óra alatt. Mënt is vissza a láncra a kutyabűr!
Szóval në higgyed, hogy nékëm ollyan ëccërű, mëg hogy mindënre van időm. Láthatod, hogy bë van osztva mindën napom. Hétvégin néha elgyön az onoka, mán amikor éppen nem a nagy létra suhanc sëmmirekellő cimborájival csavarog. Fëlhíttam a fijamat, hogy elmongyam a véleményëmet a tárgykörbe’, de nem kívánt velem kokëtáni, montam is neki: jóvan, akkor maj’ ha mëhhalok kigyöhecc a sírkövemhë engësztellődni. Mán akkor rakta vóna lëfele, hogy deanyuka így, mëg deanyuka úgy, de törtidő alatt bontottam a vonalat.
Ëggy a lényeg, mint kiderűtt: në slendriánkoggyatok, időtöket jó beosztva haladjatok a mindënnapokba. Osztán letközelebb nekëm në ëggy év után gyere, mer’ úllëhet mëg së lëszëk mán. Látogassál, amég lehet. Csókol bennetëket,
Gizël
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése