Oldalak

2014. május 31., szombat

Síntopológia

Már azt hittem, hogy idén lemegy a szakmai szóbeli vizsga anélkül, hogy be tudnék számolni valami eget rengető dologról. Sokáig váratott a sors, de az utolsó előtti feleletben mégis megleltem az egész vizsganap esszenciáját. Mert hát tavaly is voltak pillanatok, amikor a tételeket hallgatva kissé kiestem a ritmusból – emlékezzünk csak vissza a Ragasztópasztára. Idén beosztás szerint reggel 8 órától valamivel több, mint 5 órán keresztül folyamatosan hallgattam azt a 21 szóbeli feleletet, ami aznapra rendeltetett. Megmondom, a 3. óra végéig teljesen jól voltam, aztán hirtelen némi fáradtság vett erőt rajtam. Érdeklődésemet csak egy-egy nagyon jól sikerült felelet tudta újra felcsigázni. Újabb hullámvölgyet követően, valamivel az 5. óra kezdete után azonban elhangzott a bűvös mondat, ami mindent megváltoztatott.

Azt mondja a gyerek:

– Mielőtt a kábelezési munkát elkezdjük, le kell fektetnünk a síntopológiát, hogy fel ne bukjunk a kábelekben.

E?!

A felelet folytatódott, de képtelen voltam rá figyelni. Többen a vizsgabizottságból óvatosan egymásra néztünk. Majd újra vissza a vizsgázóra. Jelentős érdeklődés ült ki az arcunkra. Olyan érzés volt ez, mint amikor az ember tudja, hogy éppen egy átverés áldozata. Kandi kamera, vagy ilyesmi. Komolyan körbenéztem, hogy hol a kamera, vagy hol röhögnek. Folyamatosan csak egy kérdés zakatolt az agyamban: "Mit beszélsz, embër?!". A rövid feleletet követően azért rákérdeztünk, hogy akkor ez a síntopológia így hogy is van akkor? (A síntopológia ugyanis egy hálózati elrendezés - semmi köze a kábelben való felbukáshoz. A mondatnak legalább annyi értelme van, mintha valaki azt mondaná, hogy felbukott egy tervrajzon lévő vonalban.)

Az előző napon zajlott gyakorlati vizsga is szolgált némi meglepetéssel. Az egyik vizsgázónak azt az ősi igazságot sikerült cáfolnia, hogy egy LGA1156 tokozású processzor csak egyféleképpen helyezhető el a processzorfoglalatban. Mint kiderült, 90 fokkal elforgatva, kis késztetéssel is bemegy az a helyére úgy, hogy még a retesz is rázárható, valamint a hűtő is rögzíthető rajta. Indításkor viszont se kép, se hang. Már az összes kábelt átnéztük, minden rendben volt, mire jött a megvilágosodás: nem a processzorral történt valami? Hát de. Csodával határos módon egyébként a proci simán túlélte a kalandot, bár erre kisebb összegben sem fogadtam volna. Ilyet se láttam még eddig – aznap is tanultam valamit.

Hiába no, mindig is tudtuk: a fiatalok kreativitása kimeríthetetlen.

Nincsenek megjegyzések: