Oldalak

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: jóság. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: jóság. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. május 6., szombat

A második kis csomag

Nem is olyan régen volt, amikor az első kis csomagról írtam, s lám, hogy repül az idő, már itt a második. Furcsa volt újra ugyanott átvenni, mint az elsőt, de mondhatom, sokkal nagyobb rutinom volt, mint legelőször.


Immáron lányos apuka (is) lettem, a tegnapi napon, valamivel 11 óra előtt. Hálás vagyok, hogy minden rendben ment, s mindenki egészséges.

Durva év következik!

2016. február 20., szombat

Tíz deka sajtos

Párbeszéd az ABC Fornettis pultjánál:

– 10 deka sajtost, legyen szíves.
– Sajtost?
– Tízet, igen.
– De sajtost? 
– Jól van, legyen húsz.

2015. október 31., szombat

Dizájnvonalkódok a Lidl-ben

Valami elindult a Lidl-nél is: sajátmárkás termékeik vonalkódjait elkezdték kidíszíteni. Nem ártott, hiszen a legtöbb ilyen terméknél a vonalkód hatalmas méretű a minél gyorsabb szkennelést elősegítendő, ám az sem árt, ha egy kicsi játék is belefér a vertikális vonalak világába.

Búzadara

Étolaj

Tej

Uborka

Egyelőre úgy látszik, hogy csak egyes termékcsoportokat jelölnek különböző szimbólumokkal, de ezek jópofák és a csomagolás sem lesz olyan egyhangú tőlük, nekem tetszik. Persze még messze vannak a japánoktól, akik gyakorlatilag művészi szintre emelték már a vonalkódokat is, mindezt úgy, hogy a kód – természetesen – így is beolvasható a termékről, hiszen éppen elég, ha egy rövid vízszintes sávon belül minden vonal és a közöttük lévő üres rész látszik egymás után.

A japánok jobban vágják a témát (forrás: designmadeinjapan.com)

Remek ötletek vonalkódokra (forrás: fourinthemorning.ca)

Egyszóval van még mit ellesni az ázsiai kollégáktól, de az irány remek! Csak így tovább! :)

2015. június 26., péntek

Ó, ió, ció

Aztán egyszer csak véget ért a tanév. Utána pedig véget ért a szakmai gyakorlat rám eső része is, ahol 4 napig szórakoztattam a tanulóifjúságot. Aztán a három napos érettséginek is vége szakadt, ahol voltam én jegyző is, vizsgáztató tanár is. Majd utána jöhetett a beiratkozás, azon is túl vagyunk. Legvégül ma délelőtt egy maratoni záróértekezletet is kipipáltunk.

Most már nincs semmi más hátra, mint...

2015. május 15., péntek

Kis csomag

Volt idő, amikor elképzelni se tudtam, hogy velem ilyesmi megtörténhet. Aztán volt idő, amikor rendkívüli módon vágyakozni kezdtem utána. Ma pedig, kevéssel 11 óra után, valósággá vált végre.


Megszületett a kisfiam, apuka lettem. :)

2015. január 14., szerda

iCsekk

Aki bérből és fizetésből él, az egy idő után elkerülhetetlenül szembe találja magát a postai csekkek végtelen sorával. Ezek a sárga (vagy újabban fehér) szörnyek csak jönnek, jönnek, vég nélkül, a hónap minden szakában és elborítják a postaládát, ráadásul olyan arcpirító összegeket nyomtatnak rájuk, hogy alig győzzük kifizetni. (Azt mondják, azért, mert állandóan világít a villany meg feszt fűtünk.) Egy idő után itthon gyülekezik a sok csekk, arra várva, hogy végre megmozduljunk és elsétáljunk vele a postára, kivárjuk a mindig hosszú sort, hallgassuk a zsörtölődést, hogy miért nem halad már... gondolom, senkinek nem kell bemutatni. Sokan nem foglalkoznak ezekkel, hiszen csoportos beszedési megbízással jóformán az összes postai csekket száműzhetjük az életünkből, viszont akik még mindig ragaszkodnak a számlák kiegyenlítésének eme klasszikus formájához, most némiképpen fellélegezhetnek, hiszen az idei év elejétől mindegyik csekken szerepel majd egy QR-kód, ami egyrészt jól jön a kezdetben csak 20 postán felállított csekkbefizető automatáknál is (nálunk nyilván nem lesz ilyen), illetve ha valaki okostelefonnal és internetes fizetésre alkalmas bankkártyával bír, akkor könnyedén, otthonról is ki tudja fizetni a számláit, postai sorbanállás nélkül.

És hát ez sokkal jobb hír, ugye.

Ehhez szükségünk lesz az iCsekk alkalmazásra, aminek a működése pofonegyszerű. Egy aktiváló SMS elküldése után felhasználónevet és jelszót választhatunk, majd miután hozzátársítottuk bankkártyánkat a rendszerhez, megkezdődhet a kódok beolvasása. Ehhez nem kell külső alkalmazást használni, a programon belül megoldották ezt a funkciót. Mivel a QR-kódban el van tárolva a szolgáltató, az összeg, meg úgy alapvetően a számlát azonosító minden adat, semmi más dolgunk nincs, mint beolvasni a kódot, majd a jóváhagyó ablakban a fizetésre bökni – ezzel ki is egyenlítettük a számlát. A befizetett számlákat az alkalmazáson belül lehet nyomon követni, így egy esetleg panasz esetén erre lehet hivatkozni.

Előbb-utóbb éles lesz
Beolvasta. :) Egy érintés és fizethető a nagy zsé,
vagy eltárolhatjuk későbbi fizetés céljából (ha
éppen nincs nálunk annyi zsé)

Véleményem szerint ez egy remek találmány, éppen ideje volt már így 2015 tájékán valami hasonlót bevezetni, kihasználva végre az okostelefonok adta előnyöket. (Részemről már azt is nagy lépésnek találom, hogy végre a kártyával történő csekkbefizetés nem készpénz-felvételnek, hanem kártyás vásárlásnak fog minősülni, szerintem erre is nagy szükség volt.) Mivel erre a hónapra már mindent befizettünk (pedáns népek vagyunk) és még nem is mindegyik számlán véltük felfedezni a kódokat (hiszen decemberi díjakat fizetünk utólag), ezért az igazi, éles tesztje jövő hónapban lesz nálunk. Ha valaki valamilyen tapasztalattal bír, ne légyen rest azt komment formájában megosztani velünk és az olvasókkal! ;)

2014. december 21., vasárnap

Lakodalom volt a mi utcánkban



A Mátrix című filmben sok igazság hangzik el. A látványos akciójeleneteken túl mélyreható bölcsességek és gondolatok szövik át az egész filmet, így teremtve meg annak hangulatát. Két gondolat van, amivel szinte az első megtekintés után azonosulni tudtam. Az egyikről már írtam régebben. A másik azonban valahogy most vált aktuálissá. Így hangzik, egyenesen az Orákulum szájából:
Kiválasztottnak lenni olyan, mintha szerelmes lennél. Senki sem tudja megmondani rólad, csak te tudod, az egész lényed, tetőtől talpig.
Ugyanez igaz a házasságra is. Nem tudjuk megmondani a másikról első ránézésre, hogy házas ember-e, vagy sem, csak ha esetleg szemünkkel kutatjuk az árulkodó jegyeket (jegygyűrű, pl.), de egyébként csak a házas ember tud róla. Ott bent, magában érzi, hogy valami megváltozott. Hogy az élete egy új fordulatot vett.

Mondom ezt mindannak apropóján, barátaim, hogy két nappal ezelőtt megnősültem.

Feleségül vettem életem szerelmét. A csendes, polgári szertartáson csak a szüleink és tanúink vettek részt. Ennek ellenére nem voltam még esküvőn, amelyen jobban éreztem volna magam, mint ezen. A szertartás után családi körben ünnepeltük meg azt, hogy immáron összekötöttük életünket. Rengeteg jókívánságot és ajándékot kaptunk mindenkitől, melyet nagyon köszönünk, így utólag is. Egy óvatlan pillanatban még munkahelyem Jeles Képviselői is betoppantak szerény hajlékunkba, hozzátettek a jó hangulathoz és meglepetéssel is kedveskedtek, melyet szívből köszönünk mindenkinek innen (is).

Remek délután volt, mondhatom, számomra az egyik legemlékezetesebb.

Úgy gondoltam, hogy a kalóriaszámlálást a mai napra elfelejtem, a következő okok miatt:

A lakodalomra ablakos kalácsot is kaptunk, melyet szívből köszönünk. Városunkban ez tradíció – olyan, amit eddig nem ismertem, viszont egészen biztos, hogy innentől kezdve nem fogom elfelejteni. Mint ahogy a kalács ízét sem (nagyon finom!), sem pedig azt, hogy milyen alkalomra készítik.

Mintha csak karácsonyfa lenne, süteményből. :)

Az esküvői tortánk. :) Köszönjük szépen! 

Nagy változások egyébként külsőségekben nem látszanak rajtunk, hiszen tíz évnyi együttélés után ugyanott és ugyanúgy élünk, mint eddig. Valami azonban mégis megváltozott bennem. Jobbá és rendezettebbé vált minden. Kicsit máshogy gondolkodom az előttünk álló évekről. Tervezgetünk, elemezzük a múltat és a jövőt. Hogy hová kanyarítjuk életünk hajóját, az még a jövő titka, viszont egyértelműen rajtunk áll, hogy merre tartunk. Közös életünk tengerén a biztos kézzel fogjuk a kormányt és a jó irányba fordulunk.

Jó szelet nekünk! :)


2014. november 28., péntek

Szobabicó

Ma van a Black Friday, amikor a legtöbb, magára valamit adó online üzletből jelentős kedvezménnyel vásárolhatunk, de ez most nálam kimarad. Én ugyanis tegnap Black Thursday-t tartva csaptam le egy remek ajánlatra: szobabiciklit vásároltam. Csak úgy, offline.  Használtan ugyan, de elképesztő, hogy mennyire találkozott az igényem az eladásra felkínált árucikkel.

Ott kezdem, hogy ilyet néztem ki valamikor magamnak, amikor az időjárásból már lehetett arra következtetni, hogy idén is lesz hó és hideg:


Ezzel szemben tegnap lecsaptam egy ilyenre: 


Elképesztően jó a kis masina, szerencsém volt a házhoz szállítással is, csak köszönni tudom mindenkinek, aki közreműködött a cucc hozzám való eljuttatásában.

Alaposan áttakarítottam az eddig mellőzött eszközt, bár sokkal jobb állapotban volt, mint amire számítottam. Nagyon szuper és csendes, mágnesfékes téma, nem ébresztek fel senkit vele. Bár jobban megvizsgálva volt itt egy kis gikszer: nem működött a kijelző. Pontosabban működött, de úgy gondolta, hogy én nem tekerek, még akkor is, amikor tekertem, mint egy őrült. Éppen ezért már első napon atomjaira robbantottam a masinát, detektáltam a problémát (törött kábel), lokalizáltam a nem működő kábelrészt, áthidaltam egy másik kábellel, szigszalag, gyorskötöző, így most már minden adat pörög a szemem előtt, miközben tekerek a tévé előtt. :)

Namost az emberek nem-szobakerékpározó tömegei próbálják meggyőzni a szobakerékpározó tömegeket arról, hogy a szobában tekerni gyakorlatilag teljességgel felesleges, hiszen ez semmit nem ér. Távol álljon tőlem, hogy bárkit is hittérítsek a tárgykörben, de ez nem igaz: nekem már nem természetes a mosolyom húsz perc után, ha a 8 nehézségi fokozatból a hatodikra állítom a műszert. 30 percnél elhalálozni készülök, kivagyok, mint egy ló és szakad rólam a víz. 35 perc után kezdek fújtatni és többször a "Höööh!" kifejezést ismételgetem. A 45. perc végére pedig gyakorlatilag azért hagyom abba a tekerést, mert fel akarok robbanni belülről. Ilyenkor még egy kis levezetés jön, és véget ér a gyakorlat aznapra. Ezzel kb. 500 kalóriát lehet lemínuszolni. Érdekes egyébként, sokkal inkább úgy érzem, mintha több energia kellene 45 percig ezt a berendezést tekerni, mint a hagyományos kerékpárt, de ez lehet, hogy csak a menetszél hiánya miatt van így, hiszen nincs olyan mértékű hűtés, mintha valóban bicikliznék. (Fontolgatom a szobaventilátor bekapcsolását a munkamenet idejére.)

Akárhogy is van, remélem, hogy beválik a masina és a hideg téli napokon némi felfrissülést nyújt majd ez a szimulátor, ami ha teljes mértékben vissza nem is hozza a kerékpározás élményét, arra jó lesz, hogy tavaszig ne satnyuljak el és edzésben maradjak. :) Szükségem is lesz rá, hiszen jövőre fittnek és elszántnak kell lennem... ;)

2014. október 29., szerda

A megtalált kalap

Mostanság igencsak nagy kedvemet lelem újra a regényolvasásban, egymás után olvasom régi kedvenceimet, amelyeket újakkal egészítek ki. A minap éppen Stephen King egy rémisztő könyvét olvastam, s már nem tudom, hogy mi végett, közben eszembe jutott az egyik könyv, amit megboldogult ifjúságom hajnalán izgultam végig. Hosszú, esős, nyári napokon, amikor az időjárás miatt javarészt a szobába kényszerültünk, muszáj volt valami okossággal foglalatoskodni. Húsz évvel ezelőtt, talán nem kell mondani, a világ teljesen más volt, mint manapság, s olykor bizony támadt olyan ötlet is az emberben, hogy csak úgy szórakozásképp elolvasson egy könyvet. Gondoltam rákeresek én erre a könyvre a Google-ön.

Igen ám, de mi volt a könyv címe? Sajnos erre egyáltalán nem emlékeztem, viszont volt két szó (!) a könyvben, amire igen. Ezek közül az első a szvetter, a másik pedig az ornitológus. Talán furcsa, hogy pont erre a két szóra emlékszem, de annak fényében talán egyáltalán nem meglepő, hogy ebből a könyvből tanultam meg, mit is jelentenek ezek a szavak, számomra azelőtt (és itt a 12-13 éves énemről beszélünk) teljesen ismeretlenek voltak.

Megmondom őszintén, az elmúlt években lepett már meg a Google különböző találati eredményekkel, de hogy ezen két szó beírása után a harmadik-negyedik találat a könyv szerzője és címe volt (Adam Bahdaj: Az elcserélt kalap), azon igazán meglepődtem. Kissé talán meg is hatott, amikor a könyv borítóját láttam: újra ott éreztem magam az 1990-es évek elején, nagyszüleim szegényes kis könyvtárának egy darabját a kezemben tartva. Hogy honnan jutott eszembe? Vagy hogy miért? Fogalmam sincs. Annyi azonban biztos, hogy bár már nem én vagyok a korosztály, akinek íródott (sokkal inkább az a múlt évezred végén, az esős napokon a könyv lapjaiba bújó gyerek), újra el fogom olvasni ezt a könyvet. Ha már egyszer letölthető. Hátha azalatt a pár óra alatt eszembe jut még egy csomó kellemes emlék gyerekkorom nyári szüneteiről ezeken a hideg, ködös napokon.

A borító. Forrás: moly.hu

2014. szeptember 6., szombat

Mégiscsak van netbook

Szemeimben könnycseppeket morzsolva írtam másfél éve, hogy az Acer és az Asus is abbahagyja a netbookok gyártását. A kis fogyasztású, rendkívül mobil gépeknek akkor úgy tűnt, tényleg leáldozott, azonban úgy látszik, hogy a vállalatok mégsem adták fel. Egyrészt az Acer, akinek kínálatában mind a mai napig megtalálhatók a netbookok (sulikezdésre most kicsit le is van árazva egyik-másik modell, jó áron lehet elcsípni őket), az Asus pedig még rá is kontrázott minderre az idei IFA-n: 200 eurós netbookot jelentettek be - írja a Prohardver. A kicsi gép jellemzői igazán impozánsak, természetesen annak árához mérve: négy magos Intel Atom processzor, 2 GB RAM és 64 GB-os SSD várja leendő gazdáját.

Asus EEE Book X205 - Fotó (C) Prohardver

Talán azért, mert netbook-kategóriás laptopokkal dolgoztam, amióta hordozható számítógépet is használok, számomra mindig öröm erről olvasni és úgy hiszem, hogy a tablet-láz lecsengése után újra előtérbe fognak kerülni a hasonló kis gépek. Hiszen gépelni kell, hosszabb szöveghez, vagy akár már fél órás csetelésre is az érintőképernyő kevésbé alkalmas. Inkább egy kis fizikai billentyűzet, mint semmi. Ráadásul ennek a gépnek a hardvere pár éve még csak álom lett volna egy ekkora, 1 kg-nál éppen könnyebb házban. Azoknak, akiknek nincsenek nagy igényeik egy hordozható (akár másodlagos) számítógéppel kapcsolatban, de szeretnek leveleket írni, csetelni, vagy csak kényelmesen szeretnének internetezni, ráadásul sokat is utaznak, remek választás lehet.

2014. július 18., péntek

Közönségdíj

Hat éven keresztül végzett munkámért a minap "közönségdíjban" részesültem. Nem szakmai bizottság, munkaközösség vagy valamiféle kamara döntött eme megtisztelő cím odaítéléséről, sokkal inkább azok, akikkel nap mint nap találkoztam: a diákok. Négy együtt töltött tanév után még kettőt szakképzés keretében is együtt tölteni (kisebb-nagyobb megszakításokkal) nem rövid idő. Látni, ahogy felnőnek, okosodnak, saját hülyeségeikből tanulnak. Önmagában véve teljesen megható, hogy vannak a diákjaim között olyanok, akik úgy gondolják, hogy az iskolában eltöltött évek alatt én, mint tanerő, sokat jelentettem nekik, s nem átallanak ezt utólagosan megvallani nekem, hűs lombok alatt, a kiskapuban állva. :) Egész őszintén mondom, hogy ez számomra többet ér, mint bármilyen oklevél, kitüntetés, vagy holmi díj. Jó tudni azt, hogy annak, amit csinálok, van értelme és mások is úgy látják: jó úton haladok afelé, hogy jó tanár legyek.

Nelson Mandela tavaly halt meg, ma lenne a 96. születésnapja. Tőle két idézet illik a fenti gondolatokhoz. Az elsőt igyekszem észben tartani, egyszersmind ajánlom mindenki figyelmébe. A másodikat a diákjaimnak küldöm. Nem csak azoknak, akiknek még egyengetem az útját – azoknak is, akik már végeztek a középiskolai tanulmányaikkal.
Nem annak a puszta ténye számít az életben, hogy éltünk. A különbség, amit mások életében okoztunk, ami meghatározza életünk jelentőségét.  
A tanulás a legerősebb fegyver, amivel megváltoztathatod a világot.

2014. március 17., hétfő

Csokikanál

Nincs is egy jó kávénál jobb napindítás egy ilyen gyönyörű, tavaszi hétfő reggelen. Ám bizonyára minden kávézó ismeri az alábbi kellemetlen jelenséget: megkavarjuk a kávénkat, utána kivennénk a kiskanalat a kávéból, de azt nincs hová letenni. Minden egyes kávézáshoz pedig nem használunk csészealjat. Ezt a problémát hivatott áthidalni az Elit terméke, az ét- és tejcsokoládéból készült csokikanál.

Elit Choco Spoons

A csomagolás 6 db 9 grammos kanalat tartalmaz, 3 kanál tejcsokiból, 3 pedig étcsokiból készült. Kedvünknek, illetve a kávé jellegének megfelelően választhatjuk ki az aznapi finomságot, amellyel egy kávé alatt bebűnözhetünk. Tejcsokis kanál használatával nem nagyon lesz szükség cukorra, a kávét kevés cukorral fogyasztók számára pedig az étcsokis kanál lehet a megfelelő választás.

A tejcsokis kanál - még művészi faragás is megfigyelhető rajta

A kávékeverés ezekkel a kanalakkal rendkívül szórakoztató, tekintve hogy a forró kávéban szinte azonnal olvadnak. Elkezdjük keverni a kávét...


... majd amikor kisvártatva kiemeljük a kanalat, az elszomorodik...


... és végül az olvadt rész lefittyen:


Ezt követően nem marad más hátra, mint élvezni az olvadt csokit, illetve a fel nem olvadt részeket. Mohóbbak az egész kanalat beleejthetik véletlenül a forró kávéba, isteni csokis íze lesz tőle. Szerencsére a készítők nem estek abba a hibába, hogy a remek ötletet silány minőségű csokoládéval valósítsák meg, mind a tej-, mind pedig az étcsokoládé remek minőségű és finom.

Ajánlom mindenkinek, ötös! :) Kávézó ismerőseinknek ajándék gyanánt is kitűnő választás lehet (én magam is ajándékba kaptam).

2013. november 23., szombat

Pinball FX2 asztal megaakció!

Kötelességemnek tartom bejelenteni minden flipperőrült számára, hogy a Humble Bundle weboldalon, a heti vásár keretében még több, mint 5 napig jóval ár alatt lehet pályákat vásárolni a Pinball FX2 játékhoz azoknak, akik Steam accounttal bírnak és azon keresztül szerezték be a játékot.

Amit a csomagban kapunk

A Pinball FX2 egyetlen ingyenes asztala (Sorcerer's Lair) így továbbiakkal bővíthető ki, az alábbiak szerint:

  • 1$-ért (ami jelen árfolyamon 220 Ft) 11 asztalt (2 csomagot + 3 különálló asztalt) kapunk, aminek eredeti ára 8.700 Ft lenne, a kedvezmény mértéke észveszejtő: 97,4%
  • legalább 6$-ért (jelen árfolyamon 1.320 Ft) pedig 23 asztalt (a fentebb említett 11 asztalt + 3 csomagot, amelyben 3×4 darab, szuperhősök és Star Wars témakör köré csoportosuló asztal van) kapunk meg. Eredeti ára: 17.700 Ft lenne. A kedvezmény: 92,5% (na, ez sem kevés).
Érdemes tehát lecsapni az ajánlatra, az 1$-os ajánlatot egyenesen bűn kihagyni a rajongóknak. Hitelkártyával vagy PayPal-on keresztül tudunk fizetni az asztalokért. Fizetés után már csak össze kell kapcsolni a megvásárolt tárgyakat Steam fiókunkkal és a játékban rögtön látszanak és játszhatóvá válnak a megvásárolt asztalok. 

Jó játékot mindenkinek! :)

2013. november 13., szerda

Az első adomány

Nálam a reggeli tortúra része az éjszaka folyamán érkezett elektronikus posta átmazsolázása. Az ember azt hinné, hogy éjszaka mindenki alszik, de ez valójában nem így van. Szerencsére! Mert nem aludt az a kedves ember se, aki a minap 7 perccel hajnali négy előtt nem volt rest egy szívemnek oly kedves összeget adományozni a Diffy 3 kapcsán. Erről pedig e-mailben értesülök, így hirtelen nem is tudtam, hogy még alszom, vagy jól látok, amikor a levelet olvastam. Akárhogy is van, adományt kaptam, így őt tekintem az első komoly adományozónak a játék történetében. Csak remélni tudom, hogy sokan követik majd a példáját (el tudnék képzelni minden reggel vagy 5-6 ilyen üzenetet). Nem gondoltam volna, hogy ez ennyire jól tud esni.

Neki, mint hallgatag jótevőmnek (és mindenkinek, aki a jövőben úgy dönt, hogy adományával támogatja a játékot) álljon itt egy hatalmas köszi:

Hálás köszönet!

Szoftver-nagyhatalom leszek. :)

2013. október 13., vasárnap

SSD a házban!

Megmondom a frankót: sokkal előbb szerettem volna jönni ezzel a bejegyzéssel, amelyben végre lemérem az SSD sebességét a merevlemezhez képest, de a rengeteg operációsrendszer-frissítés, és a szervizcsomagok meg miegyebek hada csak mára kezdett lenyugodni, így csak most tudok mérni egy igazi leállítást, újraindítást. Igaza van minden nagyhajúnak, aki azt mondja, hogy a mérés nem lesz teljesen objektív, hiszen egy leharcolt rendszer merevlemezről való lemezolvasási sebességét és elérési idejét vetjük itt most össze egy viszonylag frissen telepített rendszerrel, azonban azt hiszem, hogy (végigolvasva több tesztet) magam is csak megerősíteni fogom azt, amit már oly sokan, oly sok helyütt. Ez pedig nem más, mint hogy egy SSD beszerzése drámaian (és itt a szó legszorosabb értelmében kell ezt venni) meg tudja lökni a rendszer teljesítményét. Ha ezt használjuk rendszerlemezként, hihetetlen dolgokat produkál a számítógépünk. Másodpercek alatt a nulláról elinduló operációs rendszer, 1 másodperc alatt betöltődő programok, villámgyors váltás az Alt-Tab-bal (akár teljes képernyőn futó játékprogramból ki az asztalra, majd onnan vissza), töltögetés és kerregés nélkül. Valóban hatalmas gyorsaságra számítottam, de ennyire talán nem gondoltam ezt komolyan. Teljes mértékben meglep, hogy mire képes ez az eszköz és hidd el: hiába olvasol róla, meg hiába tudod, hogy "gyorsabb mint a vinyó", ezt látni, sőt érezni kell.

Összehasonlító táblázatunk ím eképpen alakul:

EseményMerevlemezSSD
A rendszer huzamos használatát követő leállítás 39 mp (Kijelentkezés)
62 mp (Teljes leállás)
20 mp (Kijelentkezés)
23 mp (Teljes leállás)
A rendszer elindítása 32 mp ("Üdvözöljük!" megjelenik)
67 mp (Asztal megjelenik)
12 mp ("Üdvözöljük!" megjelenik)
15 mp (Asztal megjelenik)
Teljes elindulás
(Csevegőprogram + levelező + vírusirtó + Daemon Tools + Steam + Nvidia Control Panel + Google Drive)
4 p 5 mp (Indítástól)
2 p 58 mp (Az Asztal megjelenése után)
28 mp (Indítástól)
13 mp (Az Asztal megjelenése után)
Alkalmazások egyszerre történő elindítása
(C# fejlesztőkörnyezet + Google Chrome 4 lappal + FireFox 1 lappal + Total Commander + Corel PaintShop Pro Photo X5)
1 p 16 mp (Az utolsó (PaintShop Pro) program betöltéséig)16 mp (Az utolsó (PaintShop Pro) program betöltéséig)

Azért, hogy mindezt szemléletesen is ábrázoljam, ím egy diagram, ahol a kék sávok azt mutatják, mennyit kellett egy-egy műveletre várni merevlemez esetén, a narancs színű sávok pedig az SSD-vel történő várakozási időket szemléltetik.

Különbség a HDD és az SSD sebessége között

Megszemlélve a diagramot, jól látható, hogy minden indításkor betöltődő programmal együtt a rendszer 28 másodperc alatt üzemkész. Igazából már 15 alatt is, szóval nyugodtan lehet kattogni, de úgyis annyi ablak meg miegymás megjelenik, hogy azt a pár másodpercet már ki tudom várni. A 245 másodperces, indítástól a betöltődés végéig tartó idő helyett 28 másodperc! Ha százalékosan akarnám kifejezni, akkor az eddigi indítási időnek mintegy 11,4%-át kell csak várnom, mire a rendszer munkára fogható. A legnagyobb előny nyilván ott mutatkozik meg, ahol a merevlemez elvérzik: amikor a fejet mozgatja ("kerreg" a vincseszter), azalatt töltés nincs, csak fejmozgatás, így az rengeteg időt jelent. Mivel az SSD-ben nincs mozgó alkatrész, ezért ez is az oka, hogy gyorsabb az eszköz. Meg egy csomó minden más is (alapvetően más, gyorsabb technológia), melyekre részletesen most nem térünk ki. Csak arra, hogy mennyivel gyorsabb, ami az eddigiekből szerintem szuperül kiolvasható.

Örülök! :) Októberben karácsony, ilyen is ritkán van! :D

2013. október 9., szerda

Holnap: SSD a házban

Sikerült szert tennem egy SSD-meghajtóra. Illetve hát majdnem. A holnapi napra erős jelleggel ígérték be nekem az eszköz szállítását és remélem, hogy nem fogok csalódni, mert annyi bizonyos, hogy lelkileg kissé összetörök, ha nem lesz ebből semmi. Annyira jó arc nem vagyok sajnos, hogy ingyen jussak hozzá a kütyühöz (dolgozom rajta), minekutána kellemes pénzösszeget adtam a termékért. Szívből remélem, hogy beváltja a hozzá fűzött reményeket!

2011. július 2-án, tehát immáron 830 napja nyűvöm a jelenlegi rendszert. Bár karban van tartva, mégis érzem, ahogy az idők során lerakódott szenny s mocsok (frissítések, telepítés, eltávolítás stb.) gátol már engem a mindennapi munkában. Lassú és lomha a programok indítása, a komplett rendszer indításáról meg ne is beszéljünk... az valami katasztrófa. És éppen ezek azok az okok, amik miatt úgy gondoltam, hogy az új telepítést már nem merevlemezre, hanem SSD-meghajtóra óhajtom megtenni, ami után a számítógépem visszanyeri régi fényét és úgy megy majd, mint az őrült.

A termék

Azért, hogy az új telepítés összehasonlíthatóvá váljék a jelenlegi rendszerrel, végeztem egy kis mérést, amit az új rendszer telepítése és beállítása után, immáron SSD-vel újra elvégzek majd. Lássuk, mi jött ki merevlemezt használva egy 2 és fél éve telepített rendszeren.

A rendszer huzamos használatát követő leállítás 39 mp (Kijelentkezés)
62 mp (Teljes leállás)
A rendszer elindítása 32 mp ("Üdvözöljük!" megjelenik)
67 mp (Asztal megjelenik)
Teljes elindulás
(Csevegőprogram + levelező + vírusirtó + Daemon Tools + Steam + Nvidia Control Panel + Google Drive)
4 p 5 mp (Indítástól)
2 p 58 mp (Az Asztal megjelenése után)
Alkalmazások egyszerre történő elindítása
(C# fejlesztőkörnyezet + Google Chrome 4 lappal + FireFox 1 lappal + Total Commander + Corel PaintShop Pro Photo X5)
1 p 16 mp (Az utolsó (PaintShop Pro) program betöltéséig)

Azért a 4 perc 5 másodperc enyhén durva, ezalatt gyakorlatilag semmit nem lehet csinálni, csak darál és darál a rendszer megállás nélkül. Hozzá kell tenni, hogy alapvetően a lemezműveletek azok, amik megfogják a gépet. Egy-egy nagyobb játék indítása után percekig dolgozik, mire helyreáll a rend a virtuális és a fizikai memória között (ekkor lehet mellette dolgozni), ez a kerregés viszont engem már rettenetesen zavar, így vélhetőleg holnap a Megváltás jön el egy ilyen kis, 52 és fél grammos eszköz formájában.

Nyerő hasonlat. :)

2013. június 23., vasárnap

Az informatika munkaközösség rendes évi kongresszusának jegyzőkönyve

Miután hosszas hőségriadó után tegnap leszakadt az ég és a kiadós esővel enyhült pár fokot a hőmérséklet, a legjobb időjárás alakult ki ahhoz, hogy az informatika munkaközösség a szabad ég alatt értékelje az évet és  vegyen részt az alábbi napirendi pontokon:
  1. Egészségünkre!
  2. Virsli- és szalonnasütés, kinek-kinek érdeme szerint
  3. Az elkövetkezendő év munkaprogramjának teljes mellőzése, ehelyett régmúlt, zavaros időkben megesett feledhetetlen történetek felidézése
  4. Szókeresőben való fitogtatás a főnök mobilján
  5. Kérdések, egyebek
A napirendi pontok megbeszélése szépen zajlott egymás után. Mivel nyilván éhesen megyünk szalonnát sütni, ezért az csak természetes, hogy mindenki a sütögetéssel kezdett. Volt, ki egy körben rendezte le a vacsorát, de volt olyan is, aki folyamatosan megéhezett és több ízben sütögette az ételféleségeket.

Sül a finom

Miután megvacsoráztunk, desszertet is kaptunk vendéglátóink jóvoltából: cukros-lekváros linzer (erről sajnos nem készült kép, pedig finom volt) és tejfölös-krémes-málnás-meggyes finomság, amely hűsítően hatott mindannyiunkra és az est végére szépen el is kopott.

Piroska összekutyulta

A csendes nyári est folyamán csoportkép is készült rólunk, megörökítvén, hogy milyenek is voltunk így fiatalon. :)

A munkaközösségnek az összejövetelen megjelent tagjai

A főnök úgy gondolta, hogy ez az a pillanat, amit azonnali jelleggel kell megosztania a Facebookon, így rögvest nyomkodni is kezdte a telefonját.

Józsi megoszt

Amíg sikeresen kiposztolta a képet, addig mi felidéztük, mik is történtek velünk az elmúlt években. Utána egyre inkább heves villámlás vette kezdetét, majd egy zápor újra felfrissítette az amúgy is párás nyáresti levegőt. Ez aközben volt, hogy éppen a Szókereső nevű alkalmazással próbáltuk megmutatni egymás számára, hogy mennyire vagányak vagyunk. :) Első körben az én Szilvim nyert, de ezt a főnök nem tudta ennyiben hagyni, ezért új kör lejátszását rendelte el napirenden kívül, amiben nyert és eme örömmámorban úszva gondolta úgy, hogy ideje hazamenni. :) Mi még maradtunk kicsit és éjfél elmúlt már, amikor vendéglátóinkra hagyva a mosatlant és az üres üvegeket, megindultunk hazafelé.

Jó volt együtt, reméljük, hogy jövőre is együtt leszünk, csakúgy, mint tavaly. 

2012. április 25., szerda

Médiatetkó

Emlékszem, az első "állásinterjúmon" (kis túlzással lehet annak nevezni) megkérdezték tőlem, hogy hány éves vagyok. "18" – vágtam rá rögtön, majd kicsit később korrigáltam: "23". Ekkor az eléggé érdekes hajkoronát viselő nő lassan felnézett a papírjaiból, majd szemüvege fölött rám tekintve visszakérdezett: "23?" "Igen, 23." – válaszoltam heves bólogatással. A mai napig nem tudom, hogy miért mondtam 18-at. Bizonyára megállt számomra az idő. Lényeg, hogy 23 éves koromban sok minden járt a fejemben, csak az nem, hogy tetoválást csináltassak, bár valószínű, hogy ha akkoriban látom azt a tetoválást, amivel a minap futottam össze, lehet, hogy magam is bevállalok egy ilyet:


Jelenlegi koromra már igencsak keresném azokat a fájdalommentes, alternatív megoldásokat, amivel sikerülne leradírozni magamról a művet, de (és ilyet ritkán mondok tetoválásra) tetszik! Ez, kérem, a digitális média, az eszköz és az ember közötti kimondatlan szerelem vizuális megvalósítása. Nagyon jól sikerült, örülök, hogy ilyet is láttam. :)

Fiatalság, bolondság.

2011. május 22., vasárnap

Magyar Bajusz

Mindig is csodáltam az asztalosmesterséget. Legutóbb akkor találkoztam vele, amikor lakásunk szépítése érdekében több fali polcot is rendeltünk, tegnapelőtt pedig azért, mert (szintén a lakásunk szépítése céljából) a nappali szoba és a konyha közötti falban vágott rés körül egy fa berakást eszközölt a Mesterember. Hozzá kell tenni, hogy a polcok és a burkolat két különböző asztalostól származik, ennek ellenére csodálom a kreativitásukat és a hozzáértésüket.

Hogy a történet teljesen érthető legyen, az elejéről kezdem. Amikor annak idején ideköltöztünk jelenlegi lakásunkba (1. rész, 2. rész), akkor érzékeltük, hogy a nappali és a konyha között egy négyzet alakú rés van vágva a falba. Feltételezzük, hogy azért, hogy a délutáni órákban igen sötét konyha több fényt kapjon. Szeretjük a lakásnak ezt a fajta kialakítását, még akkor is, ha a konyha elég kicsi, viszont főzés közben tudunk egymással beszélgetni, vagy ha vendégek vannak sem probléma, ha tevékenykedünk egy kicsit a konyhában. Ugyanakkor ez a rés olyannyira puritán a maga valójában, hogy szinte kiáltott azért, hogy valamivel díszítsük. A kezdet kezdetén függönyre gondoltunk, de aztán elvetettük ezt az ötletet. Később az egészet kicsi polcokkal akartuk tele pakolni, de akkor pontosan az veszett volna el, amiért szeretjük ezt a rést, nevezetesen hogy lehet egymással beszélgetni.

Végül is leendő apósom adta meg a jó ötletet: eköré a rés köré bizony faberakás kell, és az egésznek a belsejébe faburkolat! Hihetetlen jó ismeretségei révén asztalos kollégájával összerakosgatták a burkolatot és tegnapelőtt le is szállították nekünk. Gyönyörű szép, színtelen lazúrral lekent keret ez, aminek külső formája az úgynevezett "magyar bajusz" alakzatot testesíti meg. Ezt a formát sokszor látni kerítéseken, de ott mégsem mutat olyan szépen, mint itt a mi lakásunkban.

Nem kell arra gondolni, hogy itt minden flottul ment! Elvileg minden méretre készült, anélkül, hogy az asztalos egyszer is járt volna itt. Szépen leméregettem mindent, amit kellett: fent, lent, középen, hosszúság, magasság, mélység, aztán kiderült, hogy a hozott keret végül is fél centivel szélesebb, így nem fér be a résbe. Na, lett is felbolydulás! Az asztalos azonban egyáltalán nem esett kétségbe. Én valószínűleg sikítottam volna, ha velem történik ez, de ő már lelki szemei előtt látta, hogy hogyan lehet megoldani a problémát. Ebből levágunk, azt áttesszük, kicsit kiegészítjük, pikk-pakk egy óra múlva minden bele lett vágva a résbe. Felkészülve érkezett, mivel fűrész, csiszoló, derékszög, ceruza, fúró, csavarhúzó... egyszóval minden volt nála! Még a facsavarok leragasztására szolgáló apró matricapöttyök is kerültek elő. Én először azt sem értettem, hogy mi történik az átalakítás során, de aztán megvilágosodott előttem minden. A keret be lett illesztve, a díszítés fel lett szerelve, így a lakásunk vizuális értéke újra nőtt egy picit. Még egy-két újracsiszolt helyen kell lazúroznom egy keveset, de az már igazán csak részletkérdés

A konyha és szoba közötti átadónk így csinosodott ki:


Ugye szép lett? :)

2011. május 17., kedd

Kicsi a világ

Csíkos szatyorban retek és csirkemellfilé pihent – így tértünk be a piacról a karcagi lila mobilos üzletbe. Azon szent céltól vezérelve mentünk, hogy jegyesem folyton-folyvást lemerülő telefonjába új, strapabíróbb akkumulátort vásároljunk. Kisvártatva ránk került a sor, egy igen kedves hölgy kérdezte, miben segíthet. Elmondtuk nagy bánatunkat, mire ő a színfalak mögé osont és szomorú hírrel jött vissza: jelenleg nincs készleten a cucc, de keddre tudnak rendelni.

Vacillálni kezdtünk: rendeljük, ne rendeljük? Jöjjünk át azért külön Karcagra megint? Mondjuk a hölgynek megszeppenve, hogy hát nem is tudjuk, nem vagyunk Karcagiak, hogy legyen, mint legyen, igencsak tanakodtunk. A tőlünk balra eső pultban egy fiatalember reánk szegezte tekintetét, majd imígyen szóla:

– Nem kell azért külön átjönni, majd átküldetjük Kisújra.
– A kisúji lila mobilosba? – kérdeztem én.
– Nem – mondja, – hanem a suliba.

Ë?! mondom. Említettem volna én, hogy suliban dolgozok? Nem, egészen biztosan nem mondtam. Akkor honnan tudja?

– Megneharagudjonmár – replikáztam – de honnan tudja maga, hogy nekem közöm van Kisújon egy sulihoz? Elhiszem, hogy a számítógépe borzasztóan sokat tud ott maga előtt, de annyira még az sem lehet okos.

– Oda jár a fiam – azt mondja.
– És ki a maga fia? – kérdeztem, akkor már mindinkább vágyva az igazságra, mint amikor egy bűvésztrükk megoldását próbálja feltárni az ember.

Elhangzott a név, bár hozzá kell tennem, számomra semmit sem mondott, mivel – mint utóbb kiderült – nem tanítom az úriembert. Ennek ellenére rendkívül hízelgőnek találom, hogy hét év alatt ez volt kb. a harmadik alkalom, amikor beosztásomnak köszönhetően apró prémium szolgáltatást vehetek igénybe díjtalanul.

Apró meglepetések a hétköznapokban, amik könnyebbé teszik az életemet. Köszönöm innen is, előre is!