Ez a cikk az 1996-1998 között hat kiadást megért lemezújságomból, a TDM-ből származik. Bővebben a lemezújságokról. |
Az egyik reggelen felébredek. Bekapcsolom a rádiót, hallgatom. Egész kellemes műsor volt, sok zene volt benne. De egyszer csak hallom, hogy valaki egészen közel beszél hozzám.
- Á, bé, cé.
A francba. Lekapcsoltam a rádiót, és pár gyanús kört tettem a szobámban. Nem volt ott senki. Oh, be buta fiú vagyok, gondoltam magamban, és visszafeküdtem az ágyamba, hallgatni a rádióműsort. Egyszer csak megint hallom:
- Á, bé, cé.
Ez nem lehet igaz, teljesen megtébolyultam, vagy mi lelt mán éngemet? De megint nem láttam senkit, se az utcán, se sehol. De erről nem szóltam senkinek.
Másnap, ahogy felébredek, megint hallom, hogy valaki eszméletlen gyorsasággal mormolja az ábécét.
- ...eéefgégyéháiílyékáelelyemeneny...
Hát mondom, ez nem igaz. Átmentem a konyhába, bevettem egy nyugtatót, mert senkit se láttam. De csak hallom:
- Á, bé, cé, á, bé, cé.
Lefeküdtem aludni megint, ez nem lehet igaz.
Annyira elaludtam, hogy csak este 10-kor ébredtem fel. Na, mondom, mindjárt kezdődik a show. De nem kezdődött, így nyugodtan visszaaludtam, és csak reggel ébredtem fel. Amit hallottam, felért egy lelki sértéssel:
- Á, bé, cé.
És akkor rájöttem, mi ez, és olyat röhögtem, mint hat másik. Ugyanis ahogy a hang irányába fordultam, akkor láttam meg, hogy a nap betűz az ablakon.
Az olvasókat fárasztotta: Thozoo
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése