Svédország, 1997

Ez a cikk az 1996-1998 között hat kiadást megért lemezújságomból, a TDM-ből származik. Bővebben a lemezújságokról.

Idén nyáron (1997) volt rá alkalma családunknak, hogy kiruccanjunk Svédországba. Ugyanis kint laknak rokonaink, és ők hívtak meg egy 5 hetes nyaralásra.

Az utunk kellemesen telt, nem akarok reklámot csinálni, hogy melyik cég buszával utaztunk. Emeletes busz volt, és mi az emeleten ültünk legelöl: hát ne tudd meg, onnan aztán van annyi látnivaló, mint a huzat. Komolyan mondom. Csak Németországban volt unalmas, ugyanis ott kábé 12 órán keresztül egy autópályán nyomultunk. Szerencsére amikor odafelé mentünk a Németországi rész éjszakára esett, s így kellemesen elpilledtünk. Éjfélig videót nyomtak a buszon, meg ilyenek. Az volt a rossz, hogy sajna a lábamnak alig volt hely, és kissé megnyomorodtam, mire kiértünk. De azért kiértünk. Bár Németországban ráment a busz egy nagy hajóra. Te, ne tudd meg, hogy ez mekkora hajó volt, mintha vagy öt négyemeletes panelház lett volna egymás mellé rakva, de lehet, hogy keveset mondok. Komolyan mondom, ekkora hajót még nem láttam (kisebbet sem). Egy halom kamion, vagy kétezer személykocsi, ötven busz volt rajta, volt benne diszkó, kabinok, boltok, játékterem, meg minden ilyesmi, ami ilyenkor kellhet.

A komp Németország és Svédország között -
méretei igazán impozánsak

Bátyám itt egyből becsajozozott. Felszedett egy olyan nőt, aki vagy hét nyelven beszélt - bátyám szerencséjére magyarul is, ugyanis az ártatlan semmilyen más nyelven nem tud.

Azt megállapítottam, hogy Svédország egy rettentően szép ország. Még a városokban is sok a "zöld", azaz mindenfelé parkok, meg ilyenek vannak. De az utak mellett is kis fák, meg ilyesmi. Szemetet az utcán nem látni. Egy darabot sem. Na most vagy nem dob el senki sem szemetet, amit így magyar szemmel lehetetlennek tartok, vagy pedig igen nagy pénzeket ölnek abba, hogy az eldobott cuccokat eltakarítsák. Mondjuk tény és való, hogy minden 5 méteren van egy szemeteskuka.

Azontúl nem lehetett látni bagózó embert sem az utcán, pedig igencsak erősen bagóznak ott is, nem kell őket félteni. Ha már így a káros szenvedélyeknél tartunk, akkor azt is elmondom, hogy a sörükben kábé 5 egész valahány százalék az alkohol - kispályások. Amikor elmondtuk, hogy nálunk mennyi, volt, aki alig akarta elhinni. Egy a lényeg, hogy odakint tudnak élni az emberek, az már egyszer biztos. Még egy takarítónő is kábé 100 ezer forintnak megfelelő összeget keres, ami persze ott nem sok, mert hogy mást ne mondjak, 75 deka kenyér 10 korona, ami (akkor 24 forintot ért egy korona, most nem tudom, hogy mennyit) 240 forint. De azért meg van minden munka fizetve rendesen. Nem kell őket félteni.

Nem lehetett kocsmát találni. Volt egy, de oda nem mehettünk be, mert csak 18 éven felülieket engedtek be. Látásról megállapították, hogy ki 18 éven aluli, és ki nem... lehet, hogy csak én vagyok a béna, de én nem tudnám megállapítani. Szóval nincs kimondott kocsma, csak úgynevezett PUB-ok. Ezek marha jól néznek ki belülről. Általában régi stílusúra van kialakítva az egész, bent amit csak lehet fából csináltak. Félhomály, alig világító lámpák, lábszárvastag gyertyák. Muzsikál a zenekar (amikor mi ott jártunk éppen a Who The Fuck is Alice címü számot nyomták, mi meg dalolásztunk ott a svédekkel. Az egyik még kérdezett is valamit, de nem válaszoltam, mert nem tudok sajnos svédül - a szerk.), megy a darts, a hagyományos Pub-játék, azontúl van még rulett, meg minden istennyila. Mondjuk ide is csak 18 éven felülieknek lehetett belépni, de egyik ismerősünk révén protekciónk volt - és bementünk. De nem bántuk meg. Még az sem igazán bántott, hogy amikor megkérdezték, hogy mit kérek, azt mondtam, hogy Fantát - de tisztán, ne vodkával.

Belegázoltam a tengerbe... (kb. 10 °C-os volt)

Állatkertben is voltunk. De ne ám olyan állatkertet képzelj el, mint itt Pesten, hogy minden állatnak van egy kis lyuk - a francokat. Az állatok természetes környezetben voltak elhelyezve. Szinte fel sem tűnhetett nekik, hogy nem szabadon jártak. Marha jó volt, mert a farkasok ilyen hegyoldalban, vagy miben voltak. Az fölé pedig vezetett egy ilyen tetővel ellátott kilátó, szóval a farkasok ott voltak alattunk kábé 10 méterre, és fantasztikusan ki lehetett lesni őket, ahogy mocognak, meg esznek, meg minden. Az egyik úgy elrejtőzött, hogy édesapám fél óráig mondta, hogy hol van, de én mindig kőnek néztem, csak akkor vettem már észre, amikor felkelt, és arrébbment.

Vidra közeleg!

Átruccantunk Dániába is. Ez azért már nem annyira buli, mert itt talán még nagyobb szemetelés folyik, mint nálunk. Koppenhágában alig lehetet parkolót találni. De azért találtunk. Előszöris megkajáltunk a zöld gyepen (ez tényleg így volt), majd megnéztük azt a várat, amelyikről még anno Mr. Shakespeare a Hamletet írta. Hát nem semmi, meg kell mondjam. A kazamaták nagyon buli benne. A vár alja egy tömör, egy darabból álló kő volt. Ebbe fúrtak utakat - fogalmam sincs, hogy hogyan - az akkori emberek. alig lehetett lent látni, pedig rengeteg lámpa el volt helyezve. Ez olyan igazi várbörtön, csöpögő víz, síkos talaj, meg minden ilyesmi. Alacsonyak voltak a járatok. Még ott voltak a láncok is, amelyre anno az embereket kötözték - borzasztó lehetett. Ideális börtön a bűnösöknek. Itt vagy öngyilkos lesz, vagy megbolondul, vagy a másik ember öli meg - feltéve, ha ki tud szabadulni láncaiból. Az a nagy igazság, hogy nem igazán akarok odakerülni.

Kis csapatunk Hamlet várában

Dániában meglátogattunk még egy vidámparkot is (itt Tivoli-nak hívják). Hát ez lehet nagyobb volt, mint a falu, amiben lakom. Marha nagy fényűzés, meg minden - az eszem megáll. Minden volt itt, aminek egy vidámparkban lennie kell - a magyarországi szintén elbújhat mellette.

Ahogy Babits Mihály írta 1907-ben Messze...messze... című versében:

Svédhon. Csipkézve hull a fjord,
sötétkék vízbe durva folt.
Nagy fák és kristálytengerek,
nagyarcu szőke emberek.

Ebben - bár sosem gondoltam volna, de - van igazság. A svédeknek kábé 80 százaléka szőke, és rengeteg embernek akkora arca van, hogy az már nagyon nagy. A sötétkék víz is passzol, gyönyörűen néznek ki arrafelé a tengerek.

Szóval nagyon buli odakint. Egyből látszott, amikor visszajöttünk, hogy már magyar földön járunk - mindenfelé szemét, meg ilyenek - blee. Aki teheti, feltétlenül menjen ki egyszer Svédországba, mert megéri, nagyon szép ország.

Thozoo, 97.12.19

---
Szolgálati közlemény: az eredeti cikk nem tartalmazott képeket, az utazásunk során készült fotókból szkenneltem ide egy párat illusztrációként.