Oldalak

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: applikáció. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: applikáció. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. január 22., vasárnap

Hill Climb Racing 2

Új addikt játék kerített a hatalmába, barátaim, ez pedig nem más, mint a Hill Climb Racing 2. Ez az oldalnézetes autóversenyes-ügyességi játék rendkívüli módon képes rabul ejteni és ellopni a kieső negyedóráimat, de úgy ám, hogy észre sem veszem, mennyire repül az idő.


Közel 4 évvel ezelőtt már írtam ennek a játéknak az elődjéről, akkor így fogalmaztam:
Mobilon most nagyon megy a Hill Climb Racing, ez a játék annyira jól sikerült, hogy nem lehet letenni, folyamatosan nyüstölöm a telefont, ami meg merül, mint állat, de akkor is, még egy pályát, csak még egyet meg kell csinálni. Néha még szünetben is játszom.
Hát, most már iskolai szünetben nem játszom, valamint a második résszel már nem merül a telefon állat módjára, de egyébként minden elmondott szó igaz: apró holtidőkben igyekszem szerét ejteni a játéknak, és egy-egy újabb versennyel végezni. A második részben már bemutatkozott a multiplayer mód is, egymás ellen lehet játszani barátainkkal, vagy véletlenszerű sorstársainkkal a világból. Remek mulatság!

Lássuk, mit is tud ez a nagyszerű játék! A játékmenet rendkívül egyszerű: a képernyő jobb oldalán a gáz, a bal oldalán a fék található, az irányítás ennyiben ki is merül. Persze a járművet érezni kell, tudni kell, hogy mikor melyiket kell nyomni, hogy megfelelő szögben, jó helyre érkezzünk egy gigantikus ugratás után, vagy éppen a városban a konténerek belsejében.

A legelső játékmód az adventure, vagyis a kaland, amikor a lényeg az, hogy az egyre nehezedő pályákon minél tovább tudjunk haladni úgy, hogy közben ne törjük ki apró sofőrünk nyakát, ne fogyjon ki a benzin, vagy éppen ne essünk bele járművestől a vízbe. Vidéken, erdőben, városban és hegyvidéken próbálkozhatunk, persze ezeket a szinteket a versenyek során megszerzett pénzünkkel kell feloldani.

A négy kalandmód

Indulás előtt egy kicsit tuningolhatjuk a járművünket. Ahogy egyre több versenyt nyerünk, úgy válunk jogosulttá újabb és újabb járművek vásárlására. Persze kezdetben mindegyik kicsit szerény képességekkel bír (vagy mondhatjuk úgy is, hogy ergya), később van lehetőségünk a motort, a gumi tapadását, a felfüggesztést, vagy pl. a képen látható Jeep esetében a bukócsöveket fejleszteni.


Indulhat a kaland!

Átkelek a függőhídon, aztán tankolhatok, plusz vár egy kis zsozsó is

Vigyázz, csúszik!

A verseny játékmód célja nem az, hogy minél messzebbre eljussunk, hanem az, hogy a négy pályán lévő versenyző közül elsőként érjünk a célba. Itt kettő-négy kört megyünk, minden kör végén 3, 2, 1 vagy 0 pontot kapunk a helyezésünknek megfelelően. Az nevet, aki a végén nevet: akinek az utolsó kör után legtöbb pontja van, az a győztes, viheti a trófeát.

Mindenki repül a dombtetőről

25 méter és bent vagyok!

Első helyezés, enyém a díj!

Mint tudjuk, általában, ami jó, az feltételekkel jó, természetesen ennek a játéknak is megvan a maga árnyoldala. Sőt, igazából két árnyoldala van: az egyik a függőség, amit okozni tud, elképesztően magával ragadó, aranyos grafikája van, az ember újra és újra csak még egyet akar vele játszani, holott tudja, hogy nem az lesz az utolsó. A másik árnyoldal a fejlesztők részéről teljesen érthető, de a játékosok számára szerintem borzasztóan zavaró iszonyat mennyiségű félperces reklám, amelyek megtekintése a játék során egyáltalán nem kötelező, viszont remek lehetőség nagyobb mennyiségű érme gyűjtésére, amivel aztán később fejleszthetjük az autót. Így nyilván végignézzük őket, így pl. forró kávé mellé tökéletes a játék: verseny alatt hűl a kávé, reklám alatt kortyolunk. :) A játékban kétféle pénznem van, a drágakő és az érme. Érmét drágakőért lehet venni, vagy versenyen lehet összeszedni, illetve reklámnézegetésért lehet kapni, drágakövet viszont csak nagyon ritkán ad a játék, viszont van lehetőség valódi pénzért is vásárolni – hát engem ennyire már nem szippantott be az alkalmazás.

Megérte "megnézni" a reklámot

Még jó, hogy lehet kapni. (Azért a grafikák aranyosak.)

Hogy még jobban magával ragadjon a játék, természetesen nem maradtak ki az achievment-ek, vagyis teljesítmények sem: a játék során különböző dolgokat kell teljesíteni egy-egy acsiért, mint ahogy azt már egyébként más játékokban megszokhattuk. Nekem még van mit csiszolnom (bár mondjuk nem gondolnám, hogy nálam a "nyerj 10.000 versenyt" valaha is meglesz, annál hamarabb ráunok az egészre).

Van kihívás bőségesen - ez természetesen csak egy részlet, a képernyő lapozható

Mindent összevetve egy remek játékot rakott össze a Fingersoft: feltelepítve és használva 125 MB-ot foglal a telefonomon, viszonylag gyorsan betölt, szórakoztat, teljességgel ellátja a feladatát. Pályából lehetne sokkal több, mint ahogyan az első részben is volt, talán a frissítések között lesz valami meglepetés előbb-utóbb. A grafika pontosan elég, kellően aranyos és kedves, a zenék és hangok jól el vannak találva. Elég kevés játékot tartok meg hosszabb ideig a telefonomon, ez viszont még egy darabig rajta marad, így ha osztályoznom kéne, mindenképpen jelest adnék rá.

2017. január 3., kedd

Kipróbáltuk: Gboard billentyűzetszoftver Androidon

A Google Billentyűzetet váltó Gboard billentyűzetszoftver éppen a minap érte el az ötszázmilliós letöltést, ahogy azt a Mobilarénán olvastam nem is olyan régen. Alapvetően nem szeretem a QWERTY billentyűzetet telefonon: számomra nagyon kényelmetlen használni, nem találom el a betűket normálisan és még nem találkoztam olyan billentyűzetalkalmazással, ami meglehetősen hatékonyan korrigálni tudta volna a félregépeléseimet. Egészen eddig. Pár hete az évek óta használt hagyományos telefon-billentyűzet helyett kipróbáltam a Gboard-ot, azzal a gondolattal, hogy pár nap után úgyis halálba idegesít, és jön vissza az Xperia Keyboard, de nem így történt. A Gboard jobb, mint gondoltam.

Egyrészt abban, amiben eddig nálam minden egyes billentyűzetszoftver elvérzett eddig: elég csak a kiválasztott betű környékét megérinteni, a szoftver pár érintés után kitalálja, hogy melyik szóra gondoltam. Ráadásul képes tanulni az eddigi gépelési adatokból, ezáltal az általam gyakran használt, de egyébként a szótárban nem létező szavakra is működik az automatikus kiegészítés. Ha azt akarom leírni, hogy huclobár (ezt még a Google sem tudja, hogy micsoda), és előzőleg már valamikor lebetűztem ezt a szót, vagy leírtam a GMailben, netalán bármelyik más alkalmazásban, hát ő simán kitalálja gépeléskor. Nyilvánvalóan lehet fanyalogni, hogy megfigyelés alatt vagyok tartva és hogy a Google most már aztán mindent tudni fog rólam, de

  1. ezeknek a szolgáltatásoknak a kényelme csak így biztosítható, valamint  
  2. a Google amúgy is tud mindent, mindenkiről.


"Festékszóróval" - gyorsan gépelve alig pár betűt találtam el, a szoftver mégis tudja, mit akarok írni

Nagyon szuper, hogy egy komplett Google-keresőt pakoltak a billentyűzetbe, így anélkül lehet bármit megkeresni a telefonon, hogy ki kellene lépni az adott alkalmazásból, meg kellene nyitni a böngészőt, vagy a Google alkalmazást, megkeresni, kimásolni az adott szót... a G ikonra nyomva már kereshetünk is, a keresési eredményeket pedig a billentyűzet felületén kapjuk vissza.

Kereső egy chatablakban


Keresési eredmények

A billentyűzet teljesen testre szabható: mint a fenti képeken is látszik, magyar nyelv esetén a nálunk megszokott QWERTZ kiosztást kapjuk a QWERTY helyett, nyelvet (és vele kiosztást) váltani egy érintés, a billentyűzet mérete beállítható, valamint rengeteg szín és téma közül tudunk választani, beállítható, hogy az adott "gomboknak" legyen-e szegélye. Külön jó dolog, hogy ha összekapcsoljuk a Google-fiókunkkal, és ezt a fiókot több eszközön (pl. tableten és telefonon) használjuk, akkor azokat a szavakat, amiket az egyik eszközön megtanul, legközelebb már a másikon is tudni fogja. Ez különösen hasznos lehet akkor, amikor régi telefonunkat egy újra cseréljük, így nem kell minden egyes szót újra megtanítani a készüléknek, mint ahogy tettük ezt eddig.

Támogatja az egykezes gépelést, az ujjhúzásos gépelést (csak át kell húzni az ujjunkat a szó betűin és kitalálja, melyik szóra gondoltunk), van benne egy rakás smiley, működik a hangvezérelt gépelés (csak le kell diktálni a mobilnak, hogy mit akarunk írni és már gépeli is), valamint a kor igényeinek megfelelően egy komplett GIF-tárral tehetjük színesebbé a beszélgetésünket.

Röviden szólva tehát a Gboard hozza a Google-től elvárt szintet: az összes olyan funkciót tudja, amit egy billentyűzetszoftvertől 2017-ben elvárunk, sőt, még talán egy kicsit többet is. Évek óta az első olyan alkalmazás, amit hasonló hatékonysággal tudok használni, mint azt a billentyűzetet, amin már gyakorlatilag vakon tudok gépelni. Nálam még biztosan marad egy ideig...