Kipróbáltuk: SONY DCR-SX50

Szerkesztőségünkben járt a SONY DCR-SX50 típusjelű kézikamerája, így egy rövid teszt erejéig bemutatjuk a készülék tudását. Alapvetően nem HD, hanem SD felbontású (720×576 pixel) kameráról van szó, ami ugyan már nem egy jövőbe mutató technológia, mégis a vékonyabb pénztárcával rendelkező, vagy éppen a nem filmstúdió-igényességű, a DVD minőségével megelégedő vásárlóknak tökéletes választás lehet a nyaralások, születésnapok vagy az otthon eseményeinek megörökítéséhez.

Mi van a dobozban?
A Sony nem bánik túlzottan bőkezűen a készülékhez adott kiegészítőkkel: a dobozban mindössze a súly nagy részét nyomó, a világ összes élő és halott nyelvén íródott 5 darab használati utasítás-könyvecske van , maga a kamera, egy akkumulátor, kiegészítőkről (pl. külső, a kamerához csatlakoztatható íróról, memóriakártyáról) szóló angol nyelvű tájékoztatók, egy szoftvereket tartalmazó CD, töltő, USB-adatkábel és egy RCA-kábel, amivel a kamerát televízióhoz csatlakoztathatjuk. Memóriakártyát nem kapunk, de ezt nem fogjuk bánni: a kamerában alapkiépítésben van 16 gigabájt belső memória, ami legjobb minőségű (9 mpbs) felvétel esetén kb. 4 órányi, legrosszabb minőségű (3mpbs) felvétel esetén kb. 11 órányi film felvételét teszi lehetővé, de természetesen, ha ez nem elég, Memory Stick Pro Duo kártyával bővíthetünk.

Első benyomás
A legelső benyomás amikor a kamerát kézbe vesszük, hogy átvertek bennünket: ez egy játékkamera! Működő eszköz nem lehet ilyen kicsi és ilyen könnyű. Aztán rájövünk, hogy de: mivel nincs benne sem merevlemez, se semmi, ami igazából a súlyt nyomná, ez ennyi mindössze. Való igaz, hogy nem fog izomlázat okozni a készülék használata, mivel az (akkumulátor nélkül) 201 gramm, de akkumulátorral is mindössze 242 grammot nyom. Hihetetlen pici a készülék, az ember kezében könnyen elveszik. Ez előny és hátrány egyben: a kép nagyobb zoomtartománynál rendkívüli módon remeg, még a beépített képstabilizátor ellenére is.

Amiért szerettük
Ha már a zoomtartományt említettük, nos: nem kicsi. 60×-os optikai (!) zoomot kapunk, amivel igencsak könnyen győzhetők le a távolságok, viszont nem árt egy jó állvány (szabványos állványmenet van a kamera alján), amire a kamerát elhelyezzük, mert 60×-os zoomnál már gyakorlatilag nincs az a stabil kéz, ami elfogadható képet képes készíteni: a legkisebb mozdulatra hatalmasakat ugrik a kép, de ez persze így teljesen normális. A beépített stabilizátorral én nem voltam megelégedve: a nálunk járt JVC GZ-MG20 sokkal jobban teljesített e téren. A 60×-os zoomot talán úgy a legkönnyebb elképzelni, ha mindezt egy videóval demonstrálom, hát íme:

A videó minősége nem tükrözi a kamera képességeit,
az erős tömörítés a Bloggerre töltött videók sajátossága

Ezen túlmenően szuperül teljesít az érintőképernyős kijelző is: a beállítások főként a videózáshoz sokat nem értő, egyszerű kezelhetőséget kereső felhasználókhoz vannak igazítva. A kijelzőt ujjal tapogatva azon vészesen szaporodnak az ujjlenyomatok, de annak képe meg erős napfényben is jól látszik. A menük nincsenek túlbonyolítva, kézikönyv nélkül is pár óra használat után minden funkció jól kiismerhető a kamerán. A rögzítés gyorsan elkezdhető: beállítástól függ, de az LCD-kijelző kinyitása egyben be is kapcsolja a kamerát, a kijelző kinyitásától számított 3 másodpercen belül már mehet is a felvétel. A zoom motor annyira halk, hogy normális környezetben (pl. egy szobában) abszolút nem hallani, hogy dolgozik. Előnyös, hogy alapértelmezés szerint 16:9 képarányú videókat készít a kamera és a kijelző is ilyen arányú, így nem kell megnyújtva néznünk mindent, amit fel szeretnénk venni. Tetszetős még, hogy egy feltöltéssel a gyári, 500 mAh-s akkumulátorral 2 órányi videót tudunk felvenni.

Amiért nem szerettük
Annak ellenére, hogy Carl-Zeiss objektív van a kis gépbe építve, 60×-os zoomnál elképesztően nagy a kromatikus aberráció (amint láttuk, a sötét és világos részek közötti lila vonal), de ekkora közelítésnél egyébként is minden tárgy meglilul és homályossá válik, mintha párás üvegen néznénk keresztül. Éppen ezért nem célszerű a teljesen tartomány kihasználása, bár hozzá kell tenni, hogy hétköznapi környezetben ekkora közelítésre nincs is szükség.

A Sony nekem nem tetsző módon oldotta meg az USB-kábel kérdését, mivel azt csak a kijelzőt kinyitva lehet a kamerához csatlakoztatni. Persze ennek az is az oka, hogy az USB-kábel csatlakoztatása itt nem csak adatátvitelt jelenthet, hanem lehetőség van a hozzáadott kiegészítők, szoftverek segítségével előre meghatározott műveleteket végezni – pl. lemezre írni a kamerán tárolt jeleneteket, mindenféle vágás és utómunka nélkül. Az USB-funkció kiválasztása az LCD-kijelzőn keresztül történik, ami becsukott állapotban igencsak nehézkes lenne.

Az érintőképernyő: a kamera magyarul is tud

USB-csatlakozás

Összegzés
Mindent összevetve egy remek, tényleg csak hobbi célokra szolgáló kamerával van dolgunk, amit a videózás utómunkájával keveset foglalkozó felhasználók számára épített a Sony. Ezen paramétereivel, DVD-minőségű felvételi képességeivel és 78.000 Ft-os árával a DCR-SX50 jó választás lehet minden, a videózással most ismerkedő felhasználónak, de a felvett anyagokat természetesen kellő utómunkával akár félprofi minőségű filmmé is konvertálhatjuk, ennek már csak a kreativitásunk szab határt.

Tesztvideó

Cikkünk végére még befér egy másfél perces tesztvideó "Lakókörnyezetünk szépségei" címmel, ami a kamera helytállását mutatja a különböző, változó fényviszonyok között. Jó szórakozást!