Képzeld el, hogy anyátlanul sínylődsz hat évet egy szobában, ahol sokan vannak akik hasonlítanak hozzád. Bárki, aki kapcsolatba kerül veled, csak azért teszi, mert kötelező neki, és semmiképpen sem azért, mert szeretne téged. Sőt, vannak olyanok, akik egyenesen gyűlölnek. Te érzések nélkül dolgozol, napi 8 órát legalább, de van úgy, hogy egész hétvégén, megállás nélkül melóznod kell. Még ha nem is kell megszakítanod magad, nem pihenhetsz: monoton és zakatoló dolgod vég nélkül ébren tart, hogy a következő héten újrakezdd az egészet.
Ilyen egy, a közoktatásban használt számítógéptermi PC élete, dióhéjban.
Kapva kaptam az alkalmon, amikor a megsemmisítésre váró koros darabokból jutányos áron lehetett örökbe fogadni példányokat. Az elsők között voltam, akik jelentkeztek a készülékért, hiszen nekem már a lehetőség említésekor felsejlett, hogy ugyan hajlott korú darab egy ilyen hatéves számítógép, mégis, arra a célra, amire használni akarom, tökéletes lehet. Jó ideje tervezem ugyanis, hogy egy halk, alacsony fogyasztású, nem túl erőforrásigényes számítógépet állítok be a jelenleg használt DVD-lejátszó helyett az otthoni mozirendszerbe, és arról fogom a jobbnál jobb műsorokat megtekinteni.
Az elhatározást tett követte. A gépet hazacipeltem, kitisztítottam mind hardveresen (por), mind pedig szoftveresen, és egy tiszta oprendszer-telepítést, valamint egy izgalmas driver-vadászatot követően otthonunk igazán közkedvelt sztárja lett az immáron újjászületett mozi-PC. És ő ennek örül, úgy veszem észre. :-)
A Mozigép Voltak megoldandó problémák. Sajnos nem rendelkezem vezeték nélküli internet megoldással a lakáson belül, így fizikailag kellett megoldani, hogy az UTP-kábel átjusson a szomszéd szobából a falon. Ezt először egy teljesen mezei fúrószárral próbáltam megoldani, majd rájöttem, hogy nekem acélból készült hosszú falátfúró fúrószárra van szükségem, amelyet 300 pénzért szereztem be a közeli vas-műszaki elárusítóhelyen. A 8-as átmérő kevésnek bizonyult, így aztán 3 db 8 milliméteres lyuk összedolgozásával született meg az esztétikailag elégtelen osztályzatot érdemlő, ám praktikumát tekintve jelesre vizsgázó megoldás.
Ahogyan áttör az adat. Nem szép, de a szekrény mögött úgysem látszik :-) Külön figyelmet érdemel, hogy PC-nk sajnos nem rendelkezik vezeték nélküli kontrollerekkel sem, így aztán a madzagos egér és billentyűzet szépen helyett kapott a számítógép mellett elhelyezkedő, az utóbbi időben parkolópályára tett DVD-lejátszó környékén.
Mint egy régi konzolgép A vezérlők vezeték nélküli voltát tekintve igen hamar felmerült az igény arra, hogy a rendszert valamilyen módon távirányítsuk. Igen kellemetlen volt a billentyűzethez ugrálni minden visszatekerés vagy szünet miatt. Eleinte vezeték nélküli billentyűzetben gondolkodtam, ami beépített touchpadet vagy trackballt tartalmaz, de ilyet nem kaptam. Annál inkább egy jó tippet, amelyből meg is született a megoldás: szerezzünk be egy USB-s
Bluetooth-pöcköt, majd használjuk jó minőségű Sony Ericsson telefonkészülékünk
Távvezérlés üzemmódját. Intelligens médialejátszó szoftvert választva (nálam a GomPlayer-re esett a választás) a MediaPlayer távirányító funkció tökéletesen működött minden alapvető lejátszási műveletet tekintve. Nagyon zsír, ráadásul nem kell még egy plusz távirányítót beszerezni.
Hála a mérnöki csodának, televíziókészülékünk (vagy ahogyan a szakkatalógusok hívják:
megjelenítőnk) rendelkezik D-SUB monitor-bemenettel. Már csak egy kábelre volt szükség, hogy a képet megfelelő módon eljuttassuk a készülékbe.
Az euro scart csatlakozó mellett szépen
megfér a zavarszűrős D-SUB csatlakozó A hang kiviteléhez pedig nincs is jobb megoldás, mint egy 2.1-es sztereó rendszer, mely fergeteges hangjával eddig is hivatott volt az otthoni moziélményt megalapozni. Sajnos az alaplapra integrált hangkártya hangképzése némiképpen lapos, és nincs olyan hangszíne, mint pl. a DVD-nek, egy olcsóbb, jobb minőségű kártyával azt hiszem drasztikus hangminőség-javulás érhető el. (Ezt még megfontolás tárgyává teszem és előbányászom a szekrény mélyében megbúvó PCI SB 128 hangkártyát, amint időm lesz rá.)
A mozirendszer. A fehér DVD-olvasó megbocsájthatatlan,
de egyelőre az marad. (Legalább halk.) Hogyan készítsünk tehát moziPC-t, óccsón?
Hozzávalók:
- 1 darab 1,7 GHz-es Pentium 4 Celeron processzorral ellátott, 20 GB-os merevlemezzel és 256 MB memóriával szerelt gép, kibuherált Geforce MX 440-SE videokártyával, 10.000 Ft
- Pár méter jó minőségű UTP-kábel, 1.250 Ft
- Egy D-SUB monitorkábel, 1.750 Ft
- Bluetooth dongle, 1.500 Ft
- Acél falfúrószár, 300 Ft
Összesen: 14.800 FtEgészségünkre!