Így húsvét után

Azt mondhatom, hogy remekül eltelt a húsvéti időszak, annak ellenére is, hogy a húsvét nem tartozik a kedvenc népünnepeim közé. Természetesen, ahogy az már lenni szokott így ünnepi érában, zabáltam sokat. Olyan húsvéti csemegék közül válogathattam, mint pl. szendvics sonkával, főtt sonka, sonkás tál, sült sonka, sonkás sajt. No meg a kedvencem, a mindenféle finom felvágottal (többek között sonkával) és salátával díszített, tartármártással megküldött kaszinótojásos-zöldséges csoda. Egy kép többet mond minden szónál, szóval erről van itt szó:


Ez az étek igazán adja, elfogyasztása rendkívüli mennyiségű energiával ruházza fel fogyasztóját. Hízni is lehet tőle, zsírmalac-jelleggel. A szalmonellózissal dacolva utaztattunk belőle egy adagot a hatvan fokos kocsiban hazáig, által a Tiszán, hol a komp jár immáron hétszáz magyar forintért, parttól-partig.

Természetesen nem maradhatott el az ünnep jellegzetessége, a locsolkodás sem. Nagyapám, ez a sokat tapasztalt, drága jó ember elővezette, hogy annak idején ám nem úgy volt mint most, hogy kőlni meg phárfhűm, nem ám: ëggy kanna vizet a jányra, oszt' joccakát. (Gizel néném is megénekelte ezt a szokást egy alkalommal.) Na, ezen a ponton, annak ellenére is, hogy ismerem a népszokásnak ezen történeti jellegét, úgy röhögtem, mint akinek elgurult a gyógyszere. Megtudtam többek között azt is, hogy ha a jány mësszáratt, akkor szappanos vizet löktünk rája. Löktem én is szappanos vizet a család tagjaira, őrizve a hagyományt, nyertem is egy pár tojást meg nyulat, csokoládéból faragva. Azt nem árultam el, hogy a locsolókölnim üvegében nem azért van félig a lötty, mert annyi helyen jártam volna, hanem csak azért, mert nem emlékszem már a vásárlás dátumára, olyan régen volt. :) Legjobbak az aromás löttyök így húsvéttájt, hiszen gyermekkoromat is 1 üveg kölnivel toltam végig.

A húsvét véget ért, mindenki elhúzott dolgozni, nekünk még itt van egy napnyi tavaszi szünet. Úgy dolgozok, mint az állat, hogy ma készen legyek a portfóliómmal, de gondoltam, hogy az olvasókat csak nem hagyom cserben és ha már úgy is gépelek egész nap, akkor ide is írhatok. :) Most azonban menni kell és nyomni tovább, mert ha nem adom le határidőre a cuccot, akkor bebukom a félévet, azt meg csak nem akarnám.

Jó pihenést erre a napra, aki teheti aludjon! Holnap már meló van!

Tavaszi szünet

Tegnap hivatalosan is elindult a tavaszi szünet, én pedig, hogy ne unatkozzam, hozzáfogtam a portfólióm és a szakdolgozatom végleges állapotának előállításához. Ez nem túl izgalmas dolog. Tulajdonképpen arról szól, hogy mindent leírok, ami eddig a fejemben volt a témával kapcsolatban. Egy pár óravázlat és hospitálási napló készen volt már, ezeket egészítettem ki tegnap, illetve a mai napon is folytatom. Ugyanakkor hihetetlen, hogy két egymást követő napon képes vagyok este 10 órától fél tízig, aztán kilencig aludni. Egy kicsit mintha fáradt lettem volna a mindennapokban. Be kell vallani, hogy voltak olyan reggelek az elmúlt hetekben, hogy fogalmam sem volt arról, hogyan jutottam el az ágytól a konyháig. Ezt ráfogom a tavaszi fáradtságra, csak már elég hosszasan tart, de majd most kipihenem magam a jó kis szakdolgozat-írással. :)

Meg kell mondani, eléggé várom már, hogy véget érjenek az egyetemi napjaim. Sajnos a tavaszi nyelvvizsga-szezonról lecsúsztam, így valószínűleg csak ősszel lesz nyelvvizsgám, de sebaj. Ez is olyan nyűg egyébként, amiről csak hallomásból tud az, aki nem nyelvvizsgázott még, de mindegy, nem tudunk mit tenni.

Ugyanakkor áldom a netbookom összeszerelőit, mert ezzel a kis géppel remekül ki lehet vonulni írogatni a szabadba, akár az almafa alá is, félrehúzódva az árnyékba. Kicsit más úgy készíteni a portfóliót, hogy a szobai csendben hallható billentyűzet- és egérkattogás helyett két méterre mellettem harkály dolgozik a fán és mindenfelé madarak repkednek, szirmokat havaznak a fák, ahogy a költő mondja.

Itt a tavasz, éljen, éljen! A minap készítettem egy rövid fotósorozatot a virágzó fákról, melynek egy ékes darabját szíves-örömest osztom meg mindenkivel e helyen. Remekül mutat asztali háttérképként! (Rákattintáskor nagy lesz, HD és normál arányú is van belőle.)

1365×1024 pixel


1920×1080 pixel

DÖK-nap 2011

Nem túl kecsegtető időjárás fogadott bennünket a pénteki nap reggelén, amikor újra megrendezésre került a Diákönkormányzati nap az iskolában. Nem úgy, mint 2007-ben, vagy 2008-ban. Ennek ellenére jól éreztük magunkat. A napot három fő részre tudom tagolni:

1. Bámuljuk a break dance-t, de nem ülünk fel rá
Mi már csak ilyen egyszerű emberek vagyunk, akik nem vágyunk arra, hogy behányjunk egy jó kis ide-oda pörgés és forgás után. Ennek ellenére jól szórakoztunk azokon a bátor embereken, akik az udvar nagy részét elfoglaló break dance-ben próbálták meg jól érezni magukat és – hogy iskolánk szintén bátor rendszergazdáját idézzem – "mentek egy karikát" a géppel.

Csütörtök délelőtt: készül az eszköz

Péntek délelőtt: Robi bátran videózza az eseményeket.
Gyomorforgató film készül. :)

2. Tartósítjuk magunkat a főzés által gerjesztett füstben
Az osztályok idén is remekebbnél remekebb étkeket készítettek. Én és az én osztályom sem maradhatott ki ebből, bár talán a grillen sült rablóhús, mint utóbb kiderült, nem volt éppen a legszerencsésebb választás. Hozzá kell tennem, hogy nálunk semmi előre elkészített téma nem volt: mindent a természet lágy ölén húztak össze a főzést vezérlő osztálytagok, kivéve a hús pácolását. Az osztályok kitartó tűzgyújtási kísérletei közepette hatalmas füst és grillbegyújtó folyadék szaga terjengett.

A fiúk – mint az öregasszonyok a kispadon – pletykálnak,
közben kicsit megcsapja a perga a grillen lévő húst


Gyorséttermi méretű adagok


Megfordítom egyszer-kétszer, az optimális ízhatás érdekében


Lacinak csak a ződ jutott

3. Jenga-mesterek ütközete
Egyszerűségében a legjobb játék: az óriás Jenga. A programozó-tanoncokkal ütköztem meg, akik szerint egy egyszerű if-fel kiválasztható az áthelyezendő elem, ugyanakkor a szétválogatás tételt kell alkalmazni ahhoz, hogy ne boruljon fel a hatalmas Jengatorony. A viadalban Misi elbukott, mivel rosszul címezte a kiolvasott elem célhelyét és ettől széthullt az egész rendszer.

Az eredeti Jenga társasjáték ekkora méretű:


Ezzel szemben mi egy ekkorával próbálkoztunk:

Nagyobb az óriás Jenga, mint Szilvi. :)

Jól körbejárjuk a témát az optimális elem kiválasztása előtt

Nem lenne blogger a blogger, ha fel nem vette volna a torony megsemmisülését. A kritikus két percet, a feszített izgalmat és a kibírhatatlan idegfeszültséget az alábbi videón követhetjük nyomon:



Jó volt a DÖK-nap! Remélem, mindannyian jól éreztétek magatokat. Jövőre ugyanitt találkozunk. :)

A Sony Ericsson 2 bájtja

Nem is olyan régen az én kedvesem, akinek éles szemét semmi el nem kerülheti, észrevette, hogy telefonjában az SMS-számláló 65.535-öt mutat. Nagy örömmel újságolta nekem, hogy milyen érdekes, hogy pont akkor nézte meg az üzenetszámlálót, amikor ilyen szép, informatikailag kerek (előtti) szám jelenik meg a kijelzőjén. Furcsának is találta a dolgot, ezért gyorsan küldött egy újabb SMS-t – de az üzenetszámláló nem mozdult, nem számlált tovább.

Lefőtt a kávé

Éppen ezért megállapítást nyert háztartásunkban, hogy a Sony Ericsson k610i modellje az elküldött SMS-ek számlálását két bájton végzi. A japán tervezők bizonyára nem gondoltak arra, hogy

1. valaki több, mint 3 évig használja ezt a telefont, és
2. valaki több, mint 65.535 darab SMS-t el fog küldeni rajta.

Azé' mégiscsak felháborító. :)

Hogyan fejlesszük 20 oldalas szakdolgozatunkat 40 oldalassá 3 nap alatt?

Aki már írt életében szakdolgozatot, az tudja, hogy micsoda elmét próbáló kihívásról van szó és milyen vészesen tudnak közeledni a határidők a végleges ellenőrzést és köttetést illetően. Az alábbiakban saját szakdolgozatfejlesztő technikámat szeretném megosztani az érintettekkel, jelesül arra a kérdésre keressük a választ, hogy hogyan fejlesszük 20 oldalas szakdolgozatunkat 40 oldalassá egy hosszú hétvége alatt? A válasz egyszerű:

Péntek

Semmiképpen se keljünk fel korán! A kipihent elme fontos ahhoz, hogy maradandót alkossunk. Ébredés után ne azzal kezdjük, hogy rögtön hozzáfogunk az elmét próbáló feladathoz, mert agysejtjeink egy pillanat alatt feladják a küzdelmet. Fordítsunk megfelelő időt a kávézásra, valamint arra, hogy a gőzölgő kávé kavargatása mellett átgondoljuk: miről is fogunk írni? Ez pár perc elteltével az élet nagy kérdéseinek elemzésébe torkollik, valamint a tejszínhab által formált alakzatok is felkelthetik érdeklődésünket egy ilyen korai órán; bátran engedjük, hogy gondolataink szabadon kalandozzanak.

A számítógép elé ülve semmi esetre se kezdjünk hozzá rögtön a munkának: bár legyen nyitva minden alkalmazás, ami fontos a munkához, melegítsünk be! Erre tökéletes megoldásnak kínálkozik egy-két kör Bejeweled játék, ami jótékonyan edzi a szellemet. Azon meg se lepődjünk, ha az egy-két körből az újabb és újabb rekorddöntési kísérletnek megfelelően tizenöt-tizenhat lesz. Engedjük, hogy a bennünk rejlő gyermek felszínre törjön!

Amikor érezzük, hogy nagyon jók vagyunk, akkor fogjunk hozzá a dolgozat megírásának. Gyorsan gépeljünk négy oldalt, amiben gyakorlatilag összefoglaljuk a fejezet tartalmát. Ezt a monoton munkát két kávészünettel és egy ebédszünettel tegyük tartalmasabbá, majd amikor mind a négy oldal megvan, érezzünk ingert arra, hogy meglátogassuk más városban élő családtagjainkat, szeretteinket. Mivel este későn érkezünk haza, aznap már semmit ne írjunk a szakdolgozatba (még a végén elrontanánk az addigi kitűnő munkát), hanem nézzünk meg egy filmet, majd pilledjünk el a magunk csendességében.

Szombat

A szombati nap reggelére pontosan ugyanazok a játékszabályok vonatkoznak: semmi esetre se keljünk korán! A reggeli nap fényében az ablakon kitekintve bizony meg kell állapítanunk, hogy a fű iszonyatosan megnőtt az elmúlt pár hétben. Miközben válogatott szitkokat morzsolunk el, amiért a szomszédok már megint nem fogtak hozzá füvet nyírni, fogyasszunk el egy forró kávét. Ettől megnyugszunk, majd vessük bele magunkat a munkába. Három órás munkával tegyük lakókörnyezetünket pofássá, átkozzunk el mindenkit, aki a lakás előtti gyepre szétszórta a papírzsebkendőjét, amit a fűnyíró négyezer darabra tépett és úgy szórt szét tovább, majd a jól végzett munka után ebédeljünk meg!

Az ebédelés után (nagyon fontos), semmi esetre se fogjunk hozzá a szakdolgozathoz! A gyomornak ilyenkor emészteni kell, ami egy nagyon erőforrás-igényes feladat. Elvonja az agytól a megfelelő mennyiségű vért és oxigént, tehát ilyenkor csak ártanánk az eddigi munkának, semmint használnánk neki. Rögvest feküdjünk is le sziesztázni és pihenjük ki a nap eddigi fáradalmait. Olyan négy óra felé ébredjünk fel, egész nyugodtan nyújtózkodjunk fél ötig, majd a maradék fél órában (hatig) nézzük meg, milyen szép a lenyírt gyep, és milyen aranyosan szedegetik a bogarakat a kismadarak.

Hatkor azonban fogjunk hozzá és dolgozzunk keményen! Egészen nyolcig írjunk meg vérrel-verejtékkel három oldalt, amiben szívünk és lelkünk benne van, közben rendeljünk egy pizzát 9-re. Nyolc után már nem szabad szakdolgozatot írni: fürödjünk meg és játsszunk egy keveset, majd amikor a pizza megérkezik, fogyasszunk belőle jóízűen, miközben premierfilmekkel múlatjuk az időt éjféltájig.

Vasárnap

A vasárnap a legfontosabb nap a pihenés szempontjából a dolgozó magyar embernek. Vasárnap nem illik fél tíz előtt kimászni az ágyból. Ha mégis megtettük, feküdjünk vissza! Az én menyasszonyom egy nagyon rendes teremtés, ágyba hozza a kávét. Nekem már csak meg kell darálnom. :) Miután sikeresen kikeltünk az ágyból, érezzük úgy, hogy aktívan ki kell vennünk a részünket a házimunkából: segítsünk be a takarításban, ürítsük ki a porszívó porzsákját majd közben gondolkozzunk azon, hogy mit is fogunk írni a szakdolgozatunkba a mai napon. Tegyük ezt aközben is, hogy éppen a meggyszószhoz szükséges pudingot kevergetjük. Majd üljünk oda a gép elé és írjunk pár sort (ekkor már 27 oldal környékén járunk), de fedezzük fel, hogy bizony vannak levelek a levelezőben, amire már olyan régen illene válaszolni. Válaszoljuk hát meg az összeset. Mire végzünk, lehet ebédelni. A vasárnapi húsleves meggyszósszal igencsak tápláló és finom eledel, faljunk belőle, majd utána – mivel az ember ilyen korban már olyan keveset változik – újra nyújtózkodjunk el az ágyon. Írjunk a blogunkba hasznos tanácsokat (pl. a szakdolgozat oldalszámának növeléséről, mások okulására), majd meglehet, el is pilledünk egy kicsit.

Csak az ébredés lesz borzasztó három óra felé: belénk nyilall a gondolat, hogy tovább kellene írni a szakdolgozatot, ezért miután gyorsan kipattantunk, észveszejtő módon kapkodjunk össze-vissza és szidjuk a rendszert, meg magunkat, amiért nem voltunk képesek normálisan dolgozni ezen a három napon. Fejvesztve gépeljük be a maradék 13 oldalt, össze-vissza, hiszen este már határidő van, küldeni kell. Lássuk a konzulensünk szúrós tekintetét, amint minket ostoroz vele és képzeljük el, hogy egész este nyomkodja a levelezőben a Frissítés gombot, a mi dolgozatunkra várva. Ilyen gondolatsorokkal is serkentsük a munkát, hogy "úristen, nem leszek kész, még dogát is kellene javítani, atyaég, holnapra még nem is készültem semmit, dolgozatot kell csinálnom, meg itt van még ez a feladat is, Krisztus ereje, mostmilesz, mostmilesz?!", mert ezek általában segítenek a koncentrálásban és abban, hogy tartalmas és szépen kivitelezett szakdolgozattal rukkoljunk elő a nap végére.

Játékok

Húha, elszaladt az idő, pedig van itt két játék, ami megosztásra érdemes. Ez a két játék valójában nagyon sok, de kezdjük az elején.

Régebbi cikkekhez kapcsolódva (pontosabban ehhez és ehhez) hadd vegyem előre kedves olvasónk, RatBaG webes kutakodásának eredményét, ami a pica-pic.com. Ezen a weboldalon a retró szerelmesei mélyülhetnek el gyermekkoruk kvarcjátékaiban. Hihetetlen, hogy mennyire jól összerakták ezt az oldalt: nem csak egy játékkal játszhatunk, hanem többel, ugyanakkor a játékok megjelenésükben, működésükben és hangjukban is remekül vannak modellezve. Majdnem ugyanazt az élményt nyújtják, mint annak idején, amikor nem jött álom a szemünkre, és a takaró alatt, lámpával megvilágítva játszottunk. Ha lenne a weben csillagos ötös, azt feltétlenül oda is adnám nekik, mert megérdemlik.


Aztán a másik dolog (és érdekes módon, most hogy belegondolok, ez is RatBagtől jött) az a Vissza a jövőbe kalandjáték! (Back to the Future) Hát mekkora már, hogy folytatódik (illetve, egy teljesen más idővonalon játszódik) a történet! Van itt Marty, Doki, Biff, Veszett Kutya Tannen, minden, ami kell. Mondjuk, véleményem szerint a kalandjáték, mint jelző kicsit túlzó a produkcióra nézve. Legalábbis az első epizódra mindenképpen, az inkább egy interaktív film: főleg a végén volt egyértelmű, hogy mit is kellene ott csinálni – egyetlen választási lehetőség volt a cselekményben. :) Ugyanakkor rajongóknak kötelező! Egyrészt, mert a történetben rengeteg utalás van a filmre, de nem támaszkodik arra szigorúan. Másrészt talán azért, mert az, hogy Bob Gale a (magyar fordításban) "történetvezetési konzultáns", garantálja, hogy abból az élményből, amit a filmben kaptunk, átkerült valami a játékba is. És ez így van. Egyébként remekül kidolgozott munkáról van szó, élvezet vele játszani és megoldani a feladványokat, amiben rengeteg segítséget is kapunk, ráadásul magyarul is elérhető. Kalandra fel!

A játék menüje

Marty éppen Parker rendőrt (a barátnője, Jennifer Parker
nagyapját) próbálja leszoktatni a piáról álruhában, Tannen
zugkocsmájában, a szesztilalom idején.

Azért nem írok tehát majdnem egy hétig, mert ilyen dolgokat osztanak meg velem, és nincs időm blogolni, mert benne vagyok a játékban. RatBaG miatt van minden. :P