Macska melegedési technikák

Nem tudom, hogy a házi cirmos macskánk milyen továbbképzésen vesz részt, annyi azonban bizonyos, hogy rendkívül kitanult lett különböző szemtelenkedési technikákban. A legjobb eredményt a Hogyan dugjam be az orrom rögtön a kinyíló ajtón? nevű kurzusban érte el. Villámgyorsan képes a több méterre lévő macskamanzárdból a bejárati ajtó előtt teremni, még azelőtt, hogy egyáltalán a gondolat megfordulna a fejünkben, hogy ki kellene menni. Mindenesetre, a macska már ott van, amikor nyílik az ajtó és rögtön szökik befelé. Mindezt olyan profin teszi, hogy a csütörtöki napon egy teljes órát bent töltött bezárva, mert amikor elmentem itthonról nem vettem észre (!), hogy bejött az ajtón. Annál jobban megijedtem, amikor hazajöttem, kinyitottam az ajtót és valaki jött kifelé.

Ha sikeresen beér, akkor talál magának egy biztos pontot valami meleg helyen, majd leül. Esetleg neki is fekszik. Nincs az a macskaeledel, jutalomfalat vagy egyáltalán bármi, ami képes lenne kimozdítani a kiszemelt helyről a cirmost. Ilyenkor nem lehet mást tenni, mint a macskát megfogni, felemelni (4 és fél kilós a jószág, a múltkor lemértem), leszidni, de csak aranyosan, mert úgy tud az emberre nézni, hogy nem lehet vele kiabálni, meg hát amúgy sem érti. Majd utána ki kell tenni a szűrét. Ez azonban nem mindig egyszerű, mivel ha a kisállatnak olyan kedve van, akkor szaladgál előlünk a lakásban, mindig más helyet találva, ha pedig másmilyen kedve van, akkor leül, de úgy, mint egy tapadókorong, alig lehet felszedni a padlóról. A legalattomosabb (és mostanában ez a bevált technika nála), amikor eldobja magát nyújtózkodó-pózba. Ilyenkor ugyanis nehezen lehet fogást találni rajta, így aztán ő élvezi, hogy össze-vissza vakargatja meg simogatja az ember, amíg fel nem tudja kaparni a padlóról, csakis azért, hogy kitegye a szűrét.

Amikor a szűr kitevődött, nem hagyja szó nélkül. Jön a büntetés! Bravúros mozdulattal ugrik fel a konyhaablakba és néz befelé. Bűntudatot keltve, miszerint mi bent vagyunk a melegen, ő pedig, szegény védtelen macska, ki lett pakolva a hűvös kövezetre. Mozgatja a fülét, kapargatja az ablakot és dagaszt rendületlenül. Néha beremeg, amikor a hideg szél belekap a bundájába. Ennek ellenére kőkeményen néz befelé. Viszont ha kimegyünk a konyhából, akkor rögtön eltűnik az ablakból ő is. Már kifigyeltem hová megy: a bejárati ajtó elé ül és vár. :)

Miről álmodik a macska?

Avarégetés szakszerűen

Ma jártamban-keltemben ezt a szakszerű avarégetést figyeltem meg. A gázpalack bizonyára nagyon fontos volt, mert egy gyufával nehezen gyulladt volna meg a nedves avar, ellenben a malacperzselővel keményen lehetett dolgozni. Később, amikor a tűz meggyulladt, a palack barátságosan pihent az árokszélen. 

Mink itten betarcsuk az előírássokat. Kérem, ne fotózzon ön.

Eredményhirdetés

Nagyon vártam már a november 22-ét, tehát a mai napot. Sokkoló élmény volt, amikor kora délután végre-valahára hozzájutottam a nyelvvizsga-eredményeimhez. Olyannyira, hogy legelőször, amikor megjelent a sok adat, hirtelen be is zártam az egész ablakot és látványosan elpirultam. Majd végiggondoltam az egész addigi életemet, mintha annak adott pillanatban lenne bármi jelentősége. Aztán morfondíroztam még, de csak győzött a kíváncsiság, beírtam újra az azonosítóimat és lenyomtam a zöld háttéren a szürke gombot még egyszer. Elém tárult a táblázat, amit először még nem is tudtam értelmezni, csak azt láttam kétszer, hogy megfelelt. Férfiasan bevallom, hogy felordítottam, amikor tudatosult bennem, hogy sikeres vizsgát tettem. A dolog egyetlen szépséghibája, hogy az osztályom éppen dolgozatot írt eközben, így hirtelen azt sem tudták, mi lelt engem a katedrán, mit visítok én ott, mint akit karikáznak. (Később megmagyaráztam.)

Tovább elemeztem az eredményeket. Én úgy becsültem, hogy a szóbeli gyatra lesz, az írásbeli meg kb. határon (ami 60%), ennek ellenére a szóbeli sikerült jobban, 78%, az írásbeli pedig csak szerény 73%, de ez engem ezen túlmenően már nem érdekel jobban, mint egy múltbeli számszerű adat. Engem a sikeres vizsga érdekel, meg az, hogy C típusú nyelvvizsgával és egyúttal mérnök-tanári diplomával is rendelkezem immáron, bár még egyik sincs a kezemben.

Mert innentől kezdve már egyszerű a hőn áhított diplomás fizetésemhez való hozzájutás is! Várok vagy két hetet, elutazunk a székes fővárosba, átvenni a nyelvvizsgát a Petőfi híd budai hídfőjéhez. Aztán átcsattogunk Budára, a tanulmányi osztályra, ahol leadom a nyelvvizsga-bizonyítványomat, majd utána, vélhetően egy másik alkalommal, újra elcsattogunk Budára, átvenni a diplomát. Aztán becsattogok a gazdasági irodába, leadom a diplomát, ott ezt iktatják, majd előbb-utóbb végre kategóriák közötti átsorolás következik be és az is lehet, hogy kicsit jobban fog menni a szekér, mert most – hogy képszerű hasonlattal éljek – tengelyig merült az út sarába és alig várom, hogy ki tudjuk onnan szabadítani. Nem azt remélem persze, hogy nyolc táltost tudunk elébe fogni, de ha ezt a kivénhedt gebét, ami most húzza, egy tisztességes pacira tudnánk cserélni, az már sokat jelentene a szekér előrehaladásában.

Ma egész este mulatunk!

iPad 2 tapasztalatok

Apple iPad 2

A hétvégén lehetőségem nyílt kissé közelebből is megvizsgálni az Apple iPad 2 nevű készülékét, ami alapvetően átformálta bennem a tabletekről alkotott képet. Jómagam nem rajongok az érintőképernyős eszközökért, ennek ellenére szerethető megoldást fedeztem fel ebben a kis kütyüben. A csak érintőkijelzős berendezések iránti halovány utálatomat fel lehet fogni régimódi dolognak, vagy annak is, hogy küzdök a divat által diktált, előbb-utóbb úgyis mindent elsöprő hullám ellen, de alapvetően inkább azért volt bennem eddig ez az érzés, mert nagyon bénán bánok (megszokás híján) az ilyen eszközökkel, nekem hiányzik a billentyűzet.

Hallottam már az iPad-ről, sőt, kb. egy éve volt szerencsém egy teljes öt percig kipróbálni az eszköz legelső szériáját, akkor azonban nem győzött meg. Annál inkább meggyőzött most hétvégén, amikor úgy használtam, ahogy én akarom és arra, amire én akarom. Alapfunkciókat teszteltem csak, mivel nem az enyém volt a készülék így jobban nem merültem bele a működés elemzésébe, mezei felhasználóként értékelem a látottakat.

A hardver
Hogy is lehetne értelmesen összefoglalni azt, amit az ember tapasztal, amikor kezébe veszi az eszközt? Talán a "mérnöki csoda" kifejezés jut az eszünkbe önkéntelenül. Legalább akkora élmény iPad-et használni, mint amikor életemben először mobiltelefont vásároltam és vezetékek nélkül telefonáltam. Akkor hihetetlennek tűnt az élmény és nem gondoltam, hogy valaha bármi is felér ezzel, de az iPad ilyen: az ember egyszerűen nem hiszi el, hogy mindez működhet egy ekkora tokban és ott van a kezében. Nehéz ezt elmagyarázni. Hogy lehet megoldani, hogy egy érintőképernyő, egy alaplap, a processzor, egy hangszóró, az akkumulátor (ami 10 óra működést biztosít), egy 64 GB-os tároló, a memória és minden egyéb belepaszírozódjon egy ekkora készülékházba? El sem tudom képzelni. Éppen ezért kerestem rá a neten. :)

Technológia kicsiben - iPad alaplap

Az érintőképernyő sajnos ugyanúgy gyűjti az ujjlenyomatokat, mint minden egyéb érintőképernyős berendezés. Ami azonban pozitívum, hogy sok érintőkijelzős telefonnal ellentétben a kis zsíros sávok egyáltalán nem látszanak akkor, amikor a fantasztikus képet nyújtó kijelzőn megjelenik a kép, szóval használat közben egyáltalán nem zavaró.

Apple Store
Amikor egy rövid ideig Linuxot használtam, abban is az tetszett nagyon, hogy a programokat egy hatalmas gyűjteményből kiválasztva egy kattintással lehetett telepíteni a rendszerre. Hasonlóan van ez az iPad 2 esetén is: az Apple Store elképesztő mennyiségű alkalmazást tartalmaz, amit tényleg csak két érintés telepíteni a gépre. A szükséges Apple ID és jelszó beírása után működik a dolog. Az ingyenes programok minden további kérdés nélkül, a fizetős programok némi hitelkártyaszám-beírás után azonnal települnek, WiFi használatával kellemes sebességgel töltődnek le és onnantól kezdve használhatók. Nincs Tovább gomb, nincs mappaválasztás, semmi sincs: az alkalmazás feltelepedik, az ikonja megjelenik és már indul is. (Lehet, hogy öregszem, de amennyire érdekelt régen, hogy melyik mappába hány és milyen fájlt másol fel egy alkalmazás, ma olyannyira nem hat meg: csak szeretem, ha olajozottan mennek a dolgok.)

PC-szinkronizáció
No, hát ez nem volt egy olyan fantasztikus élmény. Először is ugye a legegyszerűbb (ha nem az egyetlen) módja a PC-vel való szinkronizációnak az iTunes telepítése, majd azon keresztül az eszköz szinkronizálása. 2000 fényképet töltöttünk át a PC-ről az iPad-re, amik eleinte gyorsan, majd később, a 800. fotó környékén már csak csigalassúsággal töltődtek át az eszközre, ráadásul a PC merevlemeze rendkívül le lett terhelve. Az iTunes ugyanakkor kérdés nélkül mindenféle almappákkal pakolja tele azokat a mappákat a PC-n, amiket szinkronizálunk az iPad-del, szóval ez a megoldás nem jött be, de persze alapból nem is PC-vel való szinkronizációra van tervezve a cucc, inkább a Mac-ekkel való párbeszéd megy neki (bár azt Mac híján nem próbáltam ki).

Szoftverek, használat
Az iPad szoftverei minden gond nélkül futnak az eszközön (nyilván), legalábbis azok, amiket kipróbáltam. A zenelejátszó fut a háttérben, közben gond nélkül tudunk egyik játékról a másikra váltani. Nincs akadozó hang vagy kép, minden megy flottul. A kép bármelyik irányba elfordul, szuperül kezeli az eszköz a több ujjas tapicskolást. Fényképeket nézegetni első osztályú, remekül lehet tallózgatni és lapozgatni a képek között, sőt alapvetően azt mondhatom, hogy minden nagyon kézre áll abban az esetben, ha nem kell gépelni valamit. Sajnos a szoftveres billentyűzetnek az a tulajdonsága, hogy nem érezni melyik billentyűt nyomjuk le, továbbra sem tartozik a kedvenceim közé. Ennek ellenére meglepően jól lehet gépelni az eszközön, bár a szakdolgozatomat nyilván nem ezen készíteném – feltételezhetően nem is ilyen célból készült az iPad. Webcímek, e-mail címek, feljegyzések beírására azonban jól használható a virtuális billentyűzet is.

Nyomjuk a Fruit Ninját multiban az iPad-en, osztott képernyőn.
Talán hihetetlen, de kényelmes.

Konklúzió
Megyek holnap iPad 2-t venni? Nem hiszem. Mennék, ha nem kétszázezer forint lenne? Rögtön. :) Igazából olcsóbb ajánlat is van, 16 GB-os háttértárral "már" 140 ezerért is hozzá lehet jutni a cucchoz, de az még mindig nagyon drága. Hozzá kell tenni, hogy az Apple cuccok soha nem a költséghatékonyságukról voltak híresek: a kényelmes használatot, az egyedi dizájnt és a hardverrel maximálisan összehangolt szoftveres környezetet mindig meg kellett és ezután is meg kell fizetni. Jót játszottunk vele hétvégén, de azt hiszem, a mindennapokban a netbookot jobban tudom hasznosítani. Persze itthon azért elolvasnám a leveleimet ezzel a kis géppel is, miközben a kanapén fetrengek, de ezért kétszázezer forintot nem fogok fizetni.

A virágzó tea

Érdekes és egyben izgalmas, amikor az ember megszokott tevékenységeit valami újító erejű megoldással tudja helyettesíteni. A végeredmény ugyanaz, de a megoldásig megtett út teljesen eltérő. Ilyen például a mai délután, amikor (hűvös idő lévén) forró teát készítünk, de nem ám úgy, hogy belevágjuk a filtert meg a vizet a teafőzőbe aztán bekapcsoljuk, kivárjuk, amíg kipréseli magából a nedűt és iszunk, mint állat. Nem, mi ma, megadva a módját, kínai luxus módra, türelmesen készítjük el a teánkat. Ehhez, kedves olvasók, kínai teavirágot használtunk. Ez úgy készül, hogy a virágokat és tealeveleket tartalmazó keveréket egybekötik és így szárítják meg, a végeredmény egy kicsi csomag, ami a forró vízben szépen kinyílik.

Nézzük meg nyolcszoros gyorsításban az eseménysort!

Valami furcsa okból nekem a virág nem akart pályára állni, mindig lefelé nézett, így nem tudtam megcsodálni a középen lévő piros leveleket, amiktől igazán virág lenne a virág. Viszont a forrázás így is sikerült. A virágot  ügyesen kihalásztam, majd leszűrtem a nedűt, így el is tudtuk azt fogyasztani. Az íze érdekes, kedvesem szerint fűízű és van is abban valami, amit mond: a tea íze mellett harsányan jelenik meg a "növény-íz". Egyfajta herbateára emlékeztet, de ugyanakkor finom és kellemes, két és fél kanál cukorral. Anélkül nem mertem megkóstolni.

A teavirág fajtától és virágtól függően olyan 4-500 Ft-ba kerül, léteznek persze ennél jóval drágább és valamivel olcsóbb kiszerelések is, de alapvetően a bögrébenvirágzás mintegy 10 perces megtekintése ennyit kóstál. Ebből is fakad, hogy nem egy mindennapi tea, inkább különleges alkalmakra érdemes tartogatni. Például hideg, összebújós novemberi délutánokra. :)

Aszfalt projekt

Az autóbejárókkal soha nem volt szerencsénk.

Annak idején, amikor még a Rákóczi út feledhetetlen miliőjében teltek a napok, mindenféle bejárónk volt: salakos, saras és betonos is. Akkor többször is írtam erről, egy megemelő poszt a múltból, hogy emlékezzünk, ide kattintva olvasható. Aztán elköltöztünk, ugyebár, és mindaddig tökéletes volt a határmenti földutakat megszégyenítő bejárónk, amíg az első komolyabb eső meg nem áztatta a földet és nem kezdtem el dagonyázni gépjárművel együtt, lökhárítóig a sárban. Akkor már éreztem, hogy a megoldást valamiféle szilárd burkolat jelenti, de lehetőségem és szaktudásom mindösszesen annyira volt elég, hogy járdát építettem (amin a kocsival is gurulok kifelé), illetve téglával béleltem ki a télvíz idején kidagonyázott bejáró bokatörő mélyedéseit.

Hozzá kell tenni, hogy ezek a megoldások részemről soha nem szolgálták a teljes megelégedettséget. Egészen odáig kellett várnom, hogy a helyzetemet átérző, autóval rendelkező szomszédom legyen itt a kisvárosi társasházban, aki megérti, hogy ősszel-télen feldúrni az udvart autóval nem éppen a legjobb dolog. Addig házalt ez a jóember, amíg valahonnan nem szerzett egy pótkocsi felmart aszfaltot és le nem borították azt az udvarunkba. Úgy, ahogy az Isten megadta, egy kupacba.

Innentől kezdve nem volt más feladat, minthogy eldobáljuk a törmeléket, amire nincs is jobb alkalom, mint egy kimerítő iskolahetet követő péntek délután, amikor az eddig enyhe novemberi időjárás hirtelen megreccsent és hideg szél kezdte gyötörni a levelüket hullató fákat, valamint az aszfaltterítő emberek feje búbját. Hozzáláttunk autóbejárónk korszerűsítéséhez, immáron. Képes összefoglalónk következik.

Először csak két kocsinyomot, hátha nem lesz elég az anyag!

Ritka pillanat: infótanár lapáttal

Dolgozni, rabszolga! (Grizzli besegít)

Elképesztően jó minőségű sztráda lett az udvaron, egyszerűen nem találok szavakat. Jövő héten fényvisszaverő oszlopokat teszünk ki a két szélére és ráhúzzuk a felezővonalat is. :) (Nem.) Lényeg a lényeg: zökkenőmentesebb lett a ki- és beállás az udvarra, reményeim szerint ez még nagyon sokáig így is marad.

Roxette - Charm school

Egy rajongónak nincs is nagyobb öröm, mint amikor kedvenc együttese új albumot ad ki. Ez egy-két évente is eseményszámba megy, de ha egy zenekar több mint 10 évet vár két stúdióalbum között, jelentősen felcsigázza az érdeklődést. (Rosszabb esetben elfelejtik őket.) A Roxette történetében ez a tíz év nem feltétlenül azért telt (látszólag) tétlenül, mert megunták a zenélést. A 2001-es, általam nagyon kedvelt Room Service című album után nem sokkal Marie Fredrikssonnál, az énekesnőnél, agytumort diagnosztizáltak. Éppen ezért, érthető okokból, hosszú idő kellett, amíg felgyógyul – és mondjuk meg, szerencsénk van, hogy sikeresen vette az akadályokat és így tíz év után, 2011 elején egy új albummal (Charm School) jelentkezett a zenekar.

Én már nagyon vártam erre. A svéd csapat olyan sokáig nem adott hírt magáról, hogy azon zenekarok közé sorolhatók, akik még ugyan aktívak, de máris emlékzenekarokat alapítottak a tiszteletükre. :)

A kieső időben nem kellett azért zenehiányban szenvednünk: a csapat másik tagja, a dalszövegíróként díjat nyert Per Gessle adott ki angol nyelvű albumokat. Valószínűleg a svéd nyelvű alkotások sem rosszak, de valahogy közelebb áll hozzám az angol nyelv, már csak azért is, mert egy-egy kedvelt számot így magam is el tudok üvölteni a sztárokkal, miközben jelentősen feltekert, szomszédirtó hangerőn hallgatom a műalkotásokat.

Valamilyen érthetetlen okból én csak hónapokkal később értesültem arról, hogy a Roxette visszatért és újra elemükben vannak. Szert is tettem legújabb albumukra, amit már napok óta hallgatok és meg kell mondanom, hogy nagyon tetszik. Különösen a She's Got Nothing On (But the Radio) és a Dream On című szám jön be nagyon, ez a kettő valamiért jobban tetszik a többinél, pedig a többi szám is igazán kedvelhető. Valószínűleg csak dallamuk könnyebb megjegyezhetősége végett van így, mert jelen sorok írása közben az In My Own Way című dal forog és hát az sem utolsó. Megkapó, lírai alkotás. Ilyenekből többet is találni a lemezen.

Minden rajongónak csak ajánlani tudom! Az albumon lévő 12 szám közel 41 percig szól. Ha van kedvetek, hallgassátok meg a fentebb már említett She's Got Nothing On (But the Radio) című számot ízelítőként.

Szóbeli nyelvvizsga élményeim

Ha minden jól ment, akkor ma lecsengett az utolsó vizsgám. Szóbeli nyelvvizsgára mentem eme szikrázó őszi napon. Igazából minden olyan gyorsan történt... odaértünk 10 órára, mert Az Írás szerint 11.00-kor kezdődik a vizsga. Már éppen azon gondolkodtam, hogy vajon hány órát kell várni, mire beszólítanak, meg hogy vajon névsor szerint megyünk-e, mert akkor megint megszívom, amikor közölték velem ott az előszobában (ahol wall-to-wall carpet volt), hogy ez ám nem úgy megy, mint faluhelyen, hanem itt ám mindenkinek egyedi időpontja van, kéremalássan. Na, mondom, ez jobb, mint a fogorvos, mert oda ha kettőre kaptam időpontot, még este 8-kor is ott ültem vagy hat emberrel, akik szintén 2-re kaptak időpontot. :) Na, amíg ezen morfondíroztam, 11 óra lett és hát nevemen szólítva vonultam be a nagyterembe, ami meglehetősen nagy volt, így, három ember számára.

A vizsga három részből állt: először be kellett arról számolnom, mióta tanulok angolt, hány éve, milyen tanároktól, mi volt benne a legkellemesebb. Semmi bemutatkozás nem kellett részemről, belecsaptunk a közepébe emberesen. Próbáltam összeszedni a gondolataimat, mert mindenre készültem a magyar iskolarendszertől kezdve a tömegközlekedésen át a brit mesevilágig, de valahogy erre nem, így aztán ott rögtön kellett előszednem a dolgokat. Még fel sem ocsúdtam, máris önálló témakifejtés volt a munka világáról. Erről tudtam beszélni, kifejtettem a képzett és képzetlen munkaerő, a külföldi és az itthoni munkavégzés, a munkanélküliség kérdéskörét mind a négy percben, mivelhogy ennyi idő állt a rendelkezésemre. Ezt követően szituáció: házat akarok venni (bárcsak úgy lenne) és egy ingatlanközvetítő irodában adom elő, milyenre is volna szükségem. Kicsire vagy nagyra, régire vagy újra, külön konyhával vagy amerikai stílusú konyhával. Párbeszédünk egy részlete:

– Régi házat szeretne, vagy újat?
– Új házat szeretnék.
– De ez többe fog kerülni így.
– Akkor sem szeretnék régi házat, mert... (itt megállt a tudományom, majd annyit tudtam kinyögni:) ... mert félek a kísértetektől.

Ezen mindkét vizsgáztató hozzáfogott röhögni, de vagy azért, mert ekkora baromságot nem szoktak nyelvvizsgán mondani, vagy kínjukban, vagy csak simán viccesnek találták a kijelentést. Aztán közölték, hogy a vizsga véget ért, mehetek Isten hírével a nagyvilágba, have a nice day, good bye. 


Nos, ez a negyed óra volt az én fantasztikus szóbeli nyelvvizsgám, izgatottan várom az eredményeket, november 22-én.