C, mint cica

Sok emlékem van arról, hogy hogyan is kerültem közelebb a C programozási nyelvhez. Kezdetben csak teljesen autodidakta módon próbálkoztam vele, de mivel a sors annak idején Pascal-programozónak nevelt, így nem volt esélyes, hogy a C nyelv páratlan logikáját magamba szippantsam. Később némi irigységgel a szememben néztem, ahogy a C programozók perceket várnak, mire lefordul a kód, ezzel szemben a Pascal forráskód gyakorlatilag másodpercek alatt fordult. Ebből nekem az jött le, hogy a Pascal bizonyára gagyi, holott ugyanazt a feladatot hajtotta végre a program, mint C-ben írott társa.

Az utolsó nagy próbálkozásom az áttörésre főiskolás éveim alatt történt. Sajnos már nem emlékszem a tanárom nevére (ennek nyilván megvan az oka), aki úgy gondolta megvalósítani a C nyelv szépségeinek oktatását, hogy előhúzott valamiféle kopottas sublótfiókból egy régi VHS videókazettát, amin egy még kopottasabb előadó három órás oktatásba kezdett. Eleinte csak ültünk mindannyian és vártuk, hogy majdcsak történik valami, a látottakat magyarázat kíséri majd, de nem így történt. A tanerőt elnyomta a késő őszi délután mámorító levegője, majd hasonlatosan az Esti Kornél 12. fejezetében megjelenő Baron Wilhelm Eduard von Wüstenfeldhez, aki egy egész fejezeten, mi több, egy egész életen át csak alszik, ő is mély álomba merült. Egy idő után biza hortyogott is, mi pedig úgy döntöttünk, hogy - mivel erősen sötétedett már akkortájt - kollektíven, de nagyon csendben elhagyjuk a tantermet, jobb dolgunk is lévén. Így is tettünk. Időről időre eszembe jut az öreg, aki valamikor a teljes sötétségben a képcsöves tévé kék fényénél felébredt és bizonyára körbenézett, hogy mit keres egy 23 emeletes ház legfelső emeletén, egy tanteremben, teljesen egyedül.

Nyilvánvaló, hogy egy ilyen nívós oktatás sem sodort engem afelé, hogy élbeli C programozó legyek, így pár évvel ezelőtt igencsak a lelkembe mart, hogy az általam imádott Delphi nyelv helyett C++, majd C# nyelvet kezdtünk el tanítani az iskolában. Eléggé furcsa volt úgy elkezdeni az oktatást, hogy semmit sem tudtam lényegében a nyelvről és bizony voltak olyan órák is, ahol bizonyos helyzetekben a rutinnak meg az éveknek köszönhetően úsztam meg a teljes leégést (ez főleg a C++-ra igaz, van abban a nyelvben valami okkult tudomány is). Ma már a C# nyelvvel soha előre nem sejtett jó viszonyt ápolunk, s remélem ez még sok éven keresztül így marad.

Odacsorgatott

Éppen megérdemelt délutáni kávémat fogyasztottam az udvaron bóklászva kedvesemmel, amikor a nagy, szürke autó lassított a kapu előtt. Azt hittem, ki akarja kerülni a teherautót, ami az út szélén parkolt, de nem így történt. Az autó megállt, a sofőr pedig kiszállt és pár lépést tett a kapu felé. Majd vissza, mint aki keres valamit. Végül a kapu előtt található fánál állapodott meg. Felnézett rá, végigmérte azt, mintha csak az ősz színeiben találna gyönyörűséget. Már ez gyanús volt, akkor azonban még jobban meglepődtem, amikor elkezdte a nadrágját gombolni. Újra körbenézett, majd sunyi mozdulattal sűrűn deszkázott kerítésünk felé fordult és kezében tartva elsődleges nemi jegyét, hamarjában pisilni kezdett.

Torkomon ekkor megakadt a jó ízű fekete, és egy pillanatig nem is hittem el, hogy nem látja, hogy ott állunk vele szemben, miközben ő éppen felénk vizel. Néztünk egymásra, majd azt kérdezgettük: "Ez most komoly?". Idétlenül tartottam a bögrémet és úgy gondoltam, mégsem járja a város közepén pisilni, főképpen, hogy mindez előttünk történt meg. Így közelebb mentem és megkértem rá, legyen szíves ne itt intézkedjék. Mindeközben szomszédasszonyunk is, ki éppen vacsoráját költötte el és közben tanúja volt a történteknek, kilépett az ajtón.

Ez az eseménysor nem várt láncreakciót indított el. Egyrészt, mivel főhősünk mindeddig abban a tudatban leledzett, hogy őt itt senki nem látja, ezért igencsak meglepődött, amikor egyszerre ketten is arról tájékoztattuk, hogy biza rossz helyet választott szükségleteinek elvégzéséhez. Az arca eltorzult, ráadásul meglepődésében a műszert valahova el kellett helyeznie, s egy pillanatig úgy látszott, hogy a pontos helyét sem tudja annak. Összevissza kalimpálva helyezte vissza végül biztos rejtekébe azt. Hogy közben sikerült-e a megkezdett folyamatot leállítania, nem derült ki, mert pillanatok alatt, szó nélkül távozott, nagy gázt adva.

Amit ma tanultunk tehát, mintegy összefoglalván az elmondottakat: deszkakerítés mellett pisálni fényes nappal, a város közepén, igencsak nagy megfontolást igénylő, kockázatos művelet.

Kipróbáltuk: Sony Xperia Z1 Compact

Két hét telt el azóta, hogy kezembe vehettem egy működő példányát a Sony Xperia Z1 Compact nevű készülékének, de ennél sokkal rövidebb idő kellett ahhoz, hogy beleszeressek. Nem csoda, hiszen ez a telefon valósággal örömkönnyeket csal az arra fogékony kockák szemébe. Nem csak azért, mert igen szemrevaló, hanem mert kicsit körbenyomkodva az ember rögvest érzi, hogy ez az az élmény, amit az Android operációs rendszer nyújtani tud és amelyet – kellő hardver híján – olyan sokan nem tudnak megtapasztalni (mint ahogyan eddig én sem).

Tudni kell, hogy ezt megelőzően egy Sony Ericsson Xperia Mini Pro telefon birtokosa voltam – igen, ez egyike volt azon utolsó készülékeknek, amit a Sony és az Ericsson még közösen hoztak tető alá. Időközben sok dolog megváltozott a két vállalat háza táján, az Ericsson eltolta a biciklit, így a Mini Prót követően az Xperiák döntő többsége már csak SONY logóval hagyta el a gyárat. Pont úgy, mint ahogy jelenlegi tesztalanyunk is.

Xperia Z1 Compact

Nem vagyok a tepsi telefonok híve: az Xperia Z1 lenyűgöző hardverileg, de óriási méretű, számomra használhatatlan. Éppen ezért örültem, amikor (még év eleje környékén) hírül vettem, hogy a Sony a Z1 kistestvérét is elkészíti, Z1 Compact néven. Már akkor elkezdtem érdeklődni iránta, de az akkori 150.000 Ft körüli ára alapvetően eltántorított a vásárlástól. Most, hogy eltelt egy fél év, közel féláron vásárolható meg megfelelő tarifacsomaggal, szolgáltatónál is a készülék. Lecsaptam rá én is. (Ha még pár hetet várok, kapok egy huszonötezret érő AKG Y40 fejhallgatót is hozzá... hát, ez már csak ilyen.)

Az alábbiakban nem akarok teljes körű leírást adni a telefonról, hiszen az számtalan weboldalon elolvasható (ezt tapasztalatból tudom), inkább csak saját tapasztalataimat jegyezném le ide a telefonnal kapcsolatban, hogy azok, akik még vásárlás előtt állnak, kis betekintést kapjanak annak működéséről és jellemzőiről.

A külső 

Megmondom, alapvetően kisebb méretre számítottam. Rengeteg videót megtekintettem, sok helyütt simán kezelték egy kézzel a telefont, nekem ez nem sikerült. A kijelző valóban csak 4,3" méretű, de a mellette lévő, kb. 4-4 milliméter máris közel 1 centiméterrel szélesíti meg a telefont, amelynek következtében egy kézzel nem érem el a kijelző bal szélén azt az egy centimétert, amire még szükség lenne. Erre gondolt azért a gyártó is: a billentyűzetnél be lehet állítani az egy kezes gépelést, amelynél a billentyűzet nem a kijelző teljes szélességét foglalja el, hanem csak akkora sávot, amit még egy ujjal is könnyedén el lehet érni.

A képen az egykezes, kétkezes és T9 telefonbillentyűzet. Könnyem kicsordult, hogy kiválasztható az utóbbi is, mivel ezzel tudok a leggyorsabban írni.

A telefon hátulja gyönyörű, pontosan ugyanolyan tükörsima, lakkozott felület, mint a kijelző, ennél fogva könnyedén karcolódik is. Én rögtön vásároltam előre is és hátra is Membrane fóliákat, hogy a karcolásoktól védjem a telefont, plusz még egy meglehetősen merev, szilikon tokba is belebújtattam a készüléket. Ez utóbbit nem tettem rosszul: a tokon számtalan olyan karc jelent már meg, amit fogalmam sincs, hogy hol szedhettem össze; ha mindez a telefonon lenne, valószínűleg agyérgörcsöt kaptam volna.

Mivel a telefon víz- és porálló, ezért nem megbontható. A SIM-kártya és a memóriakártya is külön ajtók mögött helyezhető a telefonba. Mindez a bal oldalon foglal helyet a mágneses töltőcsatlakozó és a szintén ajtóval fedett USB-csatlakozó mellett. Jobb oldalon a SONY telefonokat egyértelműen azonosító bekapcsoló gomb foglal helyett, valamint a hangerőszabályzó egybeépített gombja.

A kijelző

Egy ilyen készüléknél központi szerepet kap a kijelző, mint a legfontosabb be- és kiviteli eszköz. Az egyszerre tíz ujj érintését felismerni képes érintőkijelzőn megjelenő kép az IPS panelnek köszönhetően gyönyörű. Maximális fényerőre húzva szó szerint bántja a szemet a fehér, ez a hatalmas fényerő viszont igen jól jön szabad téren, erős napsütésben, ott szükség van rá. A beépített fényerő-szabályozó tökéletesen működik: nálam kezdettől fogva be van kapcsolva és soha nem éreztem igényét annak, hogy fentebb vagy lentebb vegyem a fényerőt. A színek gyönyörűek, van lehetőség a színhőmérséklet állítására azoknak, akik melegebb, vagy hidegebb színeket szeretnek a kijelzőn látni. Az 720×1280 pixeles felbontás ekkora méretben szerintem teljesen tökéletes: valóban, nem full HD, de a képpontokat én nem tudom elkülöníteni egymástól, az egész kép sima, gyönyörű, részletgazdag. Készíthetnék képernyőfotót, de nem ugyanazt látnánk a monitoron, mint a telefon kijelzőjén: a beépített X-Reality for mobile képjavító drámaian fel tudja húzni a képen látható tartalom színgazdagságát. A fotók gyönyörűek a telefon kijelzőjén és nem csak az alapból kapott pár, nyilván erre a kijelzőre kihegyezett demó fotó, hanem a saját készítésűek is gyönyörűen néznek ki.

Hang és zene

A telefon vízállóságából fakadóan a hangszórók is olyan anyagból készültek, amelyeknek nem árt az édesvíz, így a telefon hangzása meglehetősen lapos, sőt, hangerejét tekintve is elmarad pl. a Mini Pro-tól, de ennek ellenére a különböző jelzések hangjai, vagy az ébresztő, a csengőhangok jól hallhatóak (én legalábbis eddig mindig meghallottam őket). Szerencsére számos jelzőhangból (van vagy 50 darab gyári) és csengőhangból választhatunk, persze lehetőségünk van az aktuális slágert tartalmazó mp3-at is beállítani csengőhangnak (én ezt nem szeretem). Zenét hallgatni egyenesen borzalmas a beépített hangszóróból, de alapvetően nem is erre a célra született: egy külső fejhallgató vagy hangrendszer szuperül megmutatja, hogy mire képes a készülék. A telefonhoz adnak egy agybadugós fülhallgatót is, ezt a fajtát szintén nem kedvelem, ráadásul annyira borzasztóan szól a kapott példány, hogy rövid úton nyugdíjaztam. A Mini Pro-hoz kapott rendfokokkal jobban szólt, ki is próbáltam volna, de mivel az egyben headset is, nyilván nem kompatibilis a Z1 Compact-tal. Ezt maga a telefon közli, amikor bedugjuk a fülhallgatót. Másik fülessel próbálva viszont igazán szép teljesítményt nyújt a telefont, a mélyek teltek, a zene jól szól igazán a telefonon. A beépített lejátszó kezeli a lejátszási listákat, albumborítókat, minden beállítható, amire egy zenerajongó vágyik. Beépített, több sávos hangszínszabályzóval tehetjük teljessé a zenehallgatás élményét. Számomra nagy öröm, hogy a FLAC kódolású zeneszámokkal simán elboldogul a Walkman alkalmazás – bár hozzá kell tennem, hogy a Guns N' Roses-től a Paradise City igen kivételes, 5793 kilobites, 192 kHz-es formátumban való lejátszását megtagadta a szoftver: a közel 7 perces szám 300 megabájtot foglal és pont úgy szól, mint ahogy annak idején bakelitlemezen. (Csak nem ezen a telefonon, legalábbis nem a Walkman alkalmazásban.) Az egyéb, "normális" kódolású, CD-minőségű dalokkal azonban minden további nélkül boldogul a gép. (A háttérben is lejátssza és közben röccenés nélkül fut a többi funkció.)

Szoftverezettség

A telefonon alapjáraton az Android 4.4.4 (Kitkat) verziója futott, hát mit ne mondjak, az eddigi Gingerbread-hez (2.3), de még az Ice Cream Sandwich-hez (4.0.4) képest is hatalmas előrelépés. Igazából a Sony olyannyira összemosta a saját felületét az eredeti Androiddal, hogy nem tudom, mi benne a Sony fejlesztés és mi Google, viszont összegezve annyi elmondható, hogy az operációs rendszer atomstabil: egy hét folyamatos használat után se érzem úgy, hogy újra kellene indítanom a telefont, mert lassul, vagy mert itt-ott furcsa dolgokat produkál. Ebben persze társ a 2 gigabájt RAM is, amit elég nehéz telepakolni (véleményem szerint az a hardcore használat, ami mellett ennyi memória nem elég, nem normális dolog). A Sony ad pár saját készítésű szoftvert is, ezek egy része nálunk nem elérhető szolgáltatásokhoz kapcsolódik, más része viszont (Album, Walkman, Filmek, TrackID) teljesen jól használhatók, kellemesen vannak a rendszerbe integrálva. Ezen kívül a telefonon a szokásos Google-arzenál is megtalálható (Gmail, Youtube, Play újságos stb...), meg egy pár Telekom alkalmazás: szerencsére ebből a nagy része, aminek személy szerint semmi hasznát nem látom, leirtható a telefonról.

Kamera

A kamerával készített fotóktól nem vagyok elszállva akkor, amikor monitoron nézem őket. A telefonon rendkívül jól mutatnak a Kiváló automatikus mód-ban készült 8 megapixeles fotók, számítógépre áttöltve azonban egyik-másik csalódást okoz. Alapvetően azonban a képek nagy százalékban jól sikerülnek. Ha ki akarjuk használni a 20 megapixeles felbontást (ami egy ekkora szenzornál szerintem több, mint parasztvakítás), lehetőségünk van manuálisan állítani a készítendő fotó legtöbb tulajdonságát. Véleményem szerint azonban az így készült 20 megapixeles fotók is csak 6-8 megapixelre visszaméretezve értékelhetők. A nagy felbontású szenzor különösen jól jön, amikor a képstabilizációt kell használni: ez mind a fotóknál, mind pedig a videóknál látható eredményt nyújt. (Kerékpározás közben készített videómnál pl. nem is látszik, hogy biciklin készült, annyira "remegésmentes" a kép.)

Mindennapos használat és akkuidő

Azt, hogy a telefon hogyan teljesít a mindennapos használat közben, egy szóval lehet röviden és tömören elmondani: fantasztikusan. Nincs döccenés, nincs lassulás, nincs várakozás, minden megy flottul. Az eddig(i telefonon) csigalassú Play áruház úgy fut, mintha a világon ez volna a legtermészetesebb, a telefon minden egyes gombnyomásra (pl. vissza, vissza, vissza) folyamatosan reagál, nem várakozik, nem gondolkodik. Ami a legjobb, hogy mindezen átlagos használat mellett (böngészés, e-mailezés, üzenetek írása, kevés játék, videózás, fotózás, telefonálás) a nap végére ritkán kerül az akku töltöttsége 50% alá, tehát két napot simán kibír a készülék, persze ez annak is erősen a függvénye, hogy ki mennyire és milyen alkalmazásokkal használja a telefont. Sokat segíthetnek a különböző energiatakarékos üzemmódok: ha valaki lemond az e-mailek és egyéb csevegőalkalmazások folyamatos szinkronizálásáról a háttérben, ezt az üzemidőt akár napokkal is kitolhatja, bár kérdés, hogy ha ezen funkciók nem hiányoznak neki, akkor miért vásárol ilyen készüléket. :)

Összegzés

Azt hiszem, életem legjobb mobiltelefonját tartom a kezemben. Nem csak az mondatja ezt velem, hogy ez a legújabb készülékem jelenleg. Eddig kétszer éreztem úgy mobilvásárlás után, hogy bizonyos fokon visszalépést követtem el az elődmodellhez képest, de ennél a telefonnál ez egyáltalán nem mondható el. Végre olyan készüléket sikerült vennem, ami pontosan passzol ahhoz a képhez, amit előzőleg elképzeltem róla. Talán csak a mérete egy kicsit nagyobb, mint vártam, de ez mind csak megszokás kérdése: a Mini Pro aprócska mérete után gyakorlatilag bármelyik ma kapható, hasonló kategóriájú érintőképernyős telefon nagyobb kijelzővel bír annál. Mind a sebesség, mind az üzemidő, mind a testreszabhatóság tökéletesen megfelelő, én csak ajánlani tudom mindenkinek, még mielőtt eltűnik a boltok kínálatából, átadva a helyét a nemrégiben megjelent Z3 Compact-nak.

Ha értékelnem kellene, kapna egy csillagos ötöst. :)

Mégiscsak van netbook

Szemeimben könnycseppeket morzsolva írtam másfél éve, hogy az Acer és az Asus is abbahagyja a netbookok gyártását. A kis fogyasztású, rendkívül mobil gépeknek akkor úgy tűnt, tényleg leáldozott, azonban úgy látszik, hogy a vállalatok mégsem adták fel. Egyrészt az Acer, akinek kínálatában mind a mai napig megtalálhatók a netbookok (sulikezdésre most kicsit le is van árazva egyik-másik modell, jó áron lehet elcsípni őket), az Asus pedig még rá is kontrázott minderre az idei IFA-n: 200 eurós netbookot jelentettek be - írja a Prohardver. A kicsi gép jellemzői igazán impozánsak, természetesen annak árához mérve: négy magos Intel Atom processzor, 2 GB RAM és 64 GB-os SSD várja leendő gazdáját.

Asus EEE Book X205 - Fotó (C) Prohardver

Talán azért, mert netbook-kategóriás laptopokkal dolgoztam, amióta hordozható számítógépet is használok, számomra mindig öröm erről olvasni és úgy hiszem, hogy a tablet-láz lecsengése után újra előtérbe fognak kerülni a hasonló kis gépek. Hiszen gépelni kell, hosszabb szöveghez, vagy akár már fél órás csetelésre is az érintőképernyő kevésbé alkalmas. Inkább egy kis fizikai billentyűzet, mint semmi. Ráadásul ennek a gépnek a hardvere pár éve még csak álom lett volna egy ekkora, 1 kg-nál éppen könnyebb házban. Azoknak, akiknek nincsenek nagy igényeik egy hordozható (akár másodlagos) számítógéppel kapcsolatban, de szeretnek leveleket írni, csetelni, vagy csak kényelmesen szeretnének internetezni, ráadásul sokat is utaznak, remek választás lehet.

Fogalmazzunk egyszerűen! 17

Eltelt bő négy hónap az utolsó "Fogalmazzunk egyszerűen" rovat óta és nem mondhatnám, hogy olyan nagyon összekapta volna magát a magyarság. Az amúgy is eseményektől hemzsegő időszakban talán nem is csoda, hogy mindannyian félrebeszéltünk (még a legjobbak is), de a notesz kéznél volt, így semmi sem ment veszendőbe. Újabb fordulatok s magvas gondolatok tanúi lehettek immáron: fogalmazzunk mindannyian egyszerűen!

• A süteményen megáll, mint egy szétfolyt rágó. 
Hasonlatot választani tudni kell.


• Úgy született, hogy megakadt a vonó. 
Rendhagyó világrajövetel, vajon fotókat készítettek?


• Ne szellemtelenkedjél! 
Ennél a "Nem vagy vicces" talán egyszerűbb, de az olyan hétköznapi és nem ilyen szép ívű.


• Virágba áztatott pohár. 
El nem tudok képzelni olyan élethelyzetet, amikor erre van szükség.


• Mintha a kutya szájából rágták volna össze a hajamat. 
Éppen máshonnan is rághatták volna, szóval inkább örülj neki.


• Az egyik kávé három a nem egyben volt. 
Igen, mert "2 in 1" kávé volt. 


• Zsibbad a hasam és a lábam odacsatlakozása. 
Anatómiából jeles.


• Minek hívják azt az izét a kecske tetején? 
Biológiából is.


• Tízévesen csinálom a házam, de azt se tudom, mi a konyha. 
Tanulj még egy keveset, mielőtt építésznek állsz.


• Híznék öt kilót addig, amíg lefogyok.
Csak Norbinak el ne mondd, összezavarnád. 

Régebbi okosságaink itt olvashatók.

Szeptember elején

Hát eljött a szeptember. Elkezdődött az iskola, az életem újra zajos, mozgalmas és fárasztó lett. Olyannyira, hogy még csak most jutok oda, hogy írjak a naplómba, pár lyukas órám alatt. Örömmel tölt el a tudat, hogy volt osztályom egyes tagjai elkezdték a félig nagybetűs életet: melegszendvicset sütnek a serpenyőhöz az albérletben, és 3 liter vízben főznek ki egy tasakos levest... sebaj, srácok, előbb-utóbb összejön az! ;)

Nagyon sok minden történt az elmúlt napokban, azt sem tudom hirtelen, hogy hol kezdjem.

Fiatal életemben még mindig központi szerepet játszik a kalóriaszámolgatás és minden erőmmel azon vagyok, hogy minél több kilót sikerüljön leadnom, csökkentve ártányhoz hasonló kinézetemet. Megy a sport is, az elmúlt hónapban összesen 289 kilométert bicikliztem le, változatosabbnál változatosabb útvonalakon. Van már kedvenc útvonalam is, voltam szomszéd városban, szomszédos megyében – szerencsére egyik sincs túl messze. Ahogy az időm és az időjárás engedi, ezt a trendet mindenképpen folytatni szeretném, már csak azért is, mert szeretek pihenőt tartani egy kellemes őszi délutánon ilyen helyeken, mielőtt elindulok visszafelé:

Volt tanítványaimmal is találkozom az úton, akik autóban ülve integetnek és vigyorognak rám – bizonyára nem értik elsőre, hogy mit keresek a puszta közepén egy biciklivel magam alatt. 

Időközben megkaptam az új telefonom is, tehát immáron egy működő Xperia Z1 Compact boldog tulajdonosa lettem. Teljesen más azért az élmény, ha a készülék úgy működik, ahogy azt tervezői megálmodták, de az idáig vezető út rögös és bizony nagyon hosszú volt. Dióhéjban felvázolom az idei augusztust, telefon-rendelés szempontjából:

aug. 8. Megrendeltem a telefont.

aug. 14. Kiszállították, de nem működött, ezért telefonálgattam. A végeredmény: vigyem vissza üzletbe.

aug. 15. Elhajtottak az üzletből. Telefonálgattam. "Hát akkor küldje vissza postán." Jól van. "SIM kártyát is küldjem?" - kérdezem. "Neeeem, azt semmiképp." - jön a válasz.

aug. 20. Semmi visszajelzés, semmi tértivevény nem érkezik. Telefonálok. Nem tudnak róla, hogy én elküldtem a készüléket. Normális ügyintézőhöz kerülök, aki utánanéz és ígéri, hogy visszahív. (Végre nem kell mindenkinek újra, elölről elmondani a történetemet.)

aug. 21. Valóban visszahív, de nem kecsegtet: mivel nem küldtem vissza a SIM-kártyát, ezért nem kérhetek cserét. Mondom: nekem azt mondták, hogy ne küldjem vissza. "Igen?" Igen. Kis türelmet. Zene. Telekom hibázott, áll a bál. Félre lettem tájékoztatva. Mondjam le az egész rendelést és kérjek újat mindenből. Ragaszkodom a telefonszámhoz, nem mondom le. "Írt levelet? Leírta a hibát?" Igen. "Akkor rendben, maradhat így is." Várom a készülék cseréjét, ígéretet kapok visszahívásra.

aug. 25. Visszajön a tértivevény, hogy a visszaküldött csomagot augusztus 19-én átvették.

aug. 26. Visszahívás nincs, én telefonálok. A kolléganőnek jelzik. Nem hív vissza.

aug. 27. Ügyintéző hív, hogy hááát, sajnos, nem fog menni a jelenlegi számmal. Azt deaktiválják, deaktiválnak mindent, kiiktatnak, pár idegrostomat is kiiktatták ezzel már. De soron kívüli rendeléssel rendel nekem egy újat. Rendben. Kb. mikorra lesz ebből valami? "Háááát... várni kell." 

aug.29. Felpörögnek az események, új készülék érkezik szeptember 1-jén.

szept. 1. Megkaptam az új, működő telefonomat.

Nos, valahogy ily hosszú volt a kálvária. Leírva rövidnek tűnik, de az eltelt napok függvényében azért katasztrófa volt, mentális pusztulás és fertő. Most már csak azt remélem, hogy nem kapok telefonszámlát az első rendelés után, ahol az idő azért két hétig ketyegett, mielőtt kikapcsolták a számot, használni viszont nem használtam belőle semmit. Vagy esetleg egy levél érkezhet még, hogy mivel felmondtam a szerződést, 170.000 Ft kötbért fizessek ki... :) Remélem, minden adminisztráció a helyén van. (Vagy ennyire azért ne legyek naiv?)

Nos, rohanok is művelni az ifjúságot, ma csak ennyit tudtam megosztani veletek. Hamarosan újra jelentkezem!