Banished

Felfedeztem magamnak a Banished című középkori városépítő játékot!

Végignézve a bemutató videót, kb. 2 gigabájtos méretre számítottam: ez van megszokva manapság. Hihetetlenül üdítő volt szembesülni vele, hogy maga a játék nem több 150 megabájtnál. Elképesztő! Ennek ellenére olyan játékélményt nyújt, amire sok, több tíz gigabájtos játék nem képes.

Ha szeretted a Settlerst és a SimCity-t, akkor ez a te játékod. Egy hatalmas térkép véletlenszerű pontján összeverődik 10 ember, akiknek meg kell élniük a részükre kijelölt területen. Ki kell termelniük az erőforrásokat (ügyelve arra, hogy lehetőség szerint pótolják pl. a fákat), gondoskodniuk kell élelemről, lakóházakat kell építeniük saját maguknak, mindeközben dacolniuk kell az időjárás viszontagságaival is. Ez utóbbit elképesztően hangulatosan adja vissza a játék: az esőnél szinte fázunk, a havazásnál a hópelyhek valóban a 3D-s térben kavarognak és nagyon szép a téli-nyári táj. Sárgulnak a fák ősszel és tényleg felüdülés, ha egy hosszabb esős időszak után újra kisüt a nap. Télen a házakból felszáll a füst (ha van tűzifa), nagyon látványos és hangulatos!

A játék egyik alapvető jellemzője, hogy az emberek képzettségeit kell kapcsolgatnunk az éppen aktuális munkafolyamatoknak megfelelően. Télen nincs szükség farmerekre, belőlük gyűjtögetők lehetnek. Az építkezéseket is télen célszerű elvégezni, amikor nincs más egyéb munka, ekkor sok építőt lehet alkalmazni. Gondoskodni kell tűzifáról, meleg ruháról, valamint arról, hogy a városban legyen egy kovács, aki szerszámokat készít a különböző munkákhoz. Egy idő után azt vesszük észre, hogy a sok-sok munkára kevés az emberünk, de a gyerekek születése és dolgozóvá válása enyhít ezen a problémán.

A legszűkebb keresztmetszetet az élelem jelenti: sajnos az eddigi próbálkozásaim nagy része azzal ért véget, hogy az éhínség kipusztította a teljes lakosságot. Próbálkozom megtalálni az ideális egyensúlyt aközött, hogy a munkások és a kenyérkeresők megfelelő számban legyen, de amikor nem az éhínség, akkor a betegség pusztít és ha egyik sem, akkor a játék kreatív halálnemeket talál ki: az erdészem pl. úgy halt szörnyet, hogy ráborult egy fa. Nincs kétségem viszont afelől sem, hogy a halászaim vízbe fúlhatnak, vagy bármilyen más szörnyűség megesik velük. Ez némiképp visszaveti a játékélményt, pozitívumként könyvelném el, ha legalább 50-en laknának a faluban, de egyelőre a 25 fölé nem jutottam még. A játék viszont olyan jól sikerült, hogy újra és újra próbálkozásra sarkall: tudom, hogy egyszer összejön a több száz lelket számláló kis falum, amiben élénk gazdasági élet zajlik.

Sajnos a játék, véleményem szerint, nem lett megfelelően beárazva. A Steamen a 18,99€-s kezdőár (5.900 Ft) több, mint arcpirító. Értem én, hogy újdonság, viszont fele ennyiért lenne egészen jó vásár. Ennek ellenére is remek szórakozást nyújt, igazán kellemes kikapcsolódás. Ajánlom figyelmetekbe! :)

Csipkeverés régen és napjainkban

Minőség, kedvező áron

Annyira imádom, amikor kapunk a nem mainstream szórólapokból is. Ezek általában holmi 100 forintos-jellegű vásárok hirdetései, meglepően magas oldalszámban. (Nem semmi haszonkulccsal dolgoznak a kufárok, ha akkora haszont tudnak kitermelni, amiből még több ezer darab, 16 oldalas szórólap nyomtatására és terjesztésére is futja városszerte.) Mindig átfutom ezeket. Mai példányunk azért ragadta meg különösen a figyelmemet, mert ennyi helyesírási hibát egy és ugyanazon nyomtatott újságban még soha nem láttam egyszerre. Tobzódnak! Nem voltam rest és összegyűjtöttem az összeset azért, hogy bemutassam, hogyan nem szabad a kezünkből kiadni egy kiadványt, valamint azt, hogy miért nem szabad ráírni cégünk/vállalkozásunk nevét egy olyan papírhalomra, amiről süt az igénytelenség.

Alapjáraton ezzel indít az irat:

A kereskedelmi végzettség megszerzésekor valószínűleg soha nem fordult elő az áru szó, vagy csak nem ragadt meg, hogy ezt bizony nem írjuk hosszú ú-val.

Lássuk, milyen portékákat kínálnak eladásra a pórnépnek: 

"tó"-ból is megárt a sok

Ha valóban az alakot húzza le, nekem is jó lenne,
nálam is lenne mit igazítani...

Hosszú ő

Övet a derekunkon hordunk, ez ugyebár nyakörv

Vihar-e, vagy nem-e vihar? 

Eserenyő

Becézni is lehet, valójában azonban melamin-ból készült

Elég merész nyelvújítás, én még a muffin-nál tartok

Hosszú ő.
Igen, mind a kettő.

Hosszú ó.
Nem, nem mind a kettő. :)

Az egyik kedvencem, a hajcsatt után szabadon

Aztán ott van az az átkozott mikroszál. Ez egy annyira bonyolult szó, hogy az igazi írásmódot nem is sikerült eltalálni elsőre. Sebaj, másodikra sem (az a kedvencem). Azért, hogy a becsület meglegyen, harmadjára összejött. :)

Viszont az már senkinek nem tűnt fel, hogy egyazon kiadványban háromféleképpen szerepel leírva.

Óvakodjatok a hozzá nem értőktől.

Szemüveget vásároltam

Átvettem az új szemüvegem. Természetesen nem lenne blogcikk, ha ezt csak így négy szóban leírhatnám, minden körítés nélkül, így el kell mondjam, hogy mint vásárlásaim során életemben szinte semmi, ez sem ment zökkenőmentesen. Történt ugyanis, hogy nagy reményekkel fáradtam el a szaküzletbe, ahol már széles mosollyal vártak engem. Helyet foglaltam, ahogy kérték, majd megkaptam a látásjavító eszközt. Szívem a torkomban dobogott, fel is próbáltam rögvest, bele is néztem a tükörbe – és azonmód elszörnyedtem. Hogyan is írjam le, amit a tükörben láttam... volt ott egy tag, aki visszanézett rám, rajta egy szemüveg, ami úgy állt, mintha balról kétszer, jobbról pedig egyszer pofáncsapták, aztán sorsára hagyták volna. Érzékelhette a szakszemélyzet a csalódásomat, mert rögvest rákérdeztek:

– Nem ferde egy kicsit?

Próbáltam kifejteni abbéli véleményemet, hogy a ferde, mint jelző nem kimondottan az, ami ide illik, ehelyett inkább a nyigár, vagy a megmihálylott szavak adják vissza azt, ahogy ez az okuláré az én orcámon kinéz. (A "kicsit" mértékhatározót nem vettem górcső alá, pedig az sem állt túlzottan összhangban a valósággal.) Vizsgálgatják, nézegetik, merev vonalzóval (!) méregetik. Én is nézzem meg, mérjem meg én is, hogy itt pedig méretileg minden rendben van. Nos, a numerikus értékek valóban ezt támasztották alá, azonban rajtam mégiscsak úgy nézett ki ez a szemüveg, mintha ezt megelőzően azon a szovjet hadsereg gyalogolt volna végig. Emberek közé mégsem mehettem, hiszen legalább annyira mókás kinézetem volt, mint egy cirkuszi mackónak, háromkerekű biciklin tekerve. Mivel nem akartam, hogy nevemet tréfa közt emlegessék hosszú ideig, így javasoltam, hogy ha lehet, valamiféle eszközzel mégiscsak hangoljuk át ezt a szemüveget.

Na, állítottak rajta valamit, hallottam, hogy a félreeső helyen eszközök csattogtak. Felveszem: majdnem pont ugyanolyan, mint előzőleg. Burkoltan közöltem, hogy nem kell hozzá lézeres vízmérték, hogy látsszon a ferdület, de ők annyit mondtak: álljak fel! Na, gondoltam magamban, ki leszek toloncolva az üzletből, de nem ez történt: szemből is megnézték. Forduljak egy kicsit balra. Jó. Jobbra is. Hm.

– Azért ferde, mert Önnek az egyik szeme fentebb van, mint a másik – közölték velem.

Lefőttem rögtön. Elismertem, hogy erényeim ellenére valószínűleg nem vagyok az a klasszikus értelemben vett Adonisz, valamint azt is, hogy szimmetriailag is lehetnek velem gondok, de azért úgy gondolom, hogy ha fél centi különbség lenne a két szemem között, anyám csak megkérdezte volna annak idején a gyerekorvost, hogy "hát ezzel a gyerekkel meg mi van?". Nem hinném, hogy annyira szerencsés csillagzat alatt éltem le az eddigi életemet, ahol nem találkoztam olyan bunkókkal, akik Quasimodo-t, a Notre Dame-i toronyőrt látták volna bennem és ezt szóvá is tették volna, így javasoltam, hogy (mivel jó úton járunk) hangoljuk csak tovább azt az eszközt.

Na, addig hangoltuk, hogy mégiscsak összejött. Előtte ugyan még közölték, hogy az egyik fülem lentebb van, mint a másik, de engem már a szemem irreális helyzete is sokkolt, szóval ezt csak órákkal később fogtam fel. Ami a lényeg, hogy újra szemüveges lettem egy hét kihagyás után és bár nincs annyira furcsa, mint amikor először az lettem, eléggé szokni kell, főleg, hogy fényre sötétedős lencsét kaptam és én észre sem veszem, hogy napszemüveget öltöttem, mások látják ezt. Ez egyébként nem zavar, legalább nem látják, hogy összevissza állnak a szemeim, egyik lentebb, másik fentebb. :)

Kipróbáltuk: Acer Aspire V5-131

2 nap híján 34 évet kellett várnom arra, hogy az első, saját tulajdonú laptopomat megvásároljam. Ez nem egy rövid időtáv. Ezalatt az idő alatt jópár céges laptop járt nálam, de egyik sem volt igazán az enyém. Nem úgy, mint a most vásárolt Acer Aspire V5-131.

Nem igazán szoktam hirdetésekre kattintani a weboldalakon, azonban most valamiért az egyik egy hardverrel foglalkozó portálon felkeltette az érdeklődésemet. Acer laptop 79.900 Ft. Atyavilág, mit adnak ennyiért? Kattintás után feltárult előttem a termék és annak adatlapja:

Acer Aspire V5-131

A gép főbb paraméterei: 

• Processzor: Intel Celeron 1007U, 2 mag, magonként 1,5 GHz
• Memória: 4 GB DDR3 (bővíthető 8 GB-ig)
• Merevlemez: 500 GB SATA-3
• Video: Intel HD Graphics 
• Kijelző: 11,6"-os, fényes felületű, LED megvilágítású
• Akkumulátor: 4 cellás Li-Ion, 2500 mAh (üzemidő kb. 4 óra)
• Webkamera, mikrofon, Gigabit LAN Ethernet adapter, WiFi 802.11b/g/n

Szerelem volt ez első látásra, hiszen mind méretében, mind teljesítményben, mind pedig árban pontosan nekem találták ki. Be kell látni, hogy nem egy igásló: tény és való, inkább netbook ez, mint notebook, viszont arra, amire naponta használom a gépet, pontosan megfelel és az ára pedig ezért a hardverért igazán barátinak mondható. Könnyű, hurcolható, nem foglal sok helyet az asztalon, jól néz ki és igazán meggyőző a teljesítménye is.

Természetesen a magyar nyelvű kézikönyv elolvasásával kezdtem az ismerkedést, amiben voltak vidám pillanatok. Itt van mindjárt a 14. oldalon az Acer clear.fi technológia, amiről az írás a következőket állítja:

Nos, egy utólagos átolvasás nem ártott volna, de sebaj, ez legalább egy kis mosolyt csalt arcunkra a fárasztó hétköznapok végén.

Mivel én még mindig Windows 7 párti vagyok, mondjon bárki bármit, ezért a 64 bites verzió telepítésével kezdtem a géppel való munkát. Mivel optikai meghajtó nincs, pendrive-ról telepítettem a rendszert, ami kb. 20 perc alatt életképes volt. Sajnos a hangon kívül az operációs rendszer semmit nem ismert fel, így aztán lehetett dúrni a drivereket, amiben az Acer honlapja is partner, viszont pl. touchpad és WiFi driverből többet is találunk, illetve van Bluetooth, Turbo Boost és USB 3.0 driver is, ezen utóbbi technológiák viszont ebben a gépben nincsenek jelen. Így bátorkodtam összeválogatni azokat a drivereket, amiknek feltelepítése mindenképpen ajánlott – többre, higgyétek el, nem lesz szükség. A drivercsomag elérhető ide kattintva.

A mindennapi munkában remek társ a kicsi gép. Élvezet használni, főként az Aspire One D250-től megszokott, mára már csigatempónak mondható sebesség után. A böngészőablakok villámgyorsan nyílnak meg, az egész rendszer reszponzív, azt és akkor csinálja, amit és amikor kell, nem lehet okunk panaszra. A legkellemesebb meglepetést az akkuidő okozta: egy átlagos netezős, táblázatkezelős, PDF-olvasós délutánon 4 órányi (!) üzemidőt sikerült kihozni a gépből úgy, hogy közben még egy-egy kis Flash játék is belefért. Ez mindenképpen tekintélyes és figyelemre méltó teljesítmény egy 2500 mAh-s, 4 cellás akkumulátortól. Hozzá kell tenni, hogy a feltöltéshez több, mint 2 óra szükséges, szóval mindennek megvan az ára. Szerencsére a gépet lehet töltés közben is használni. :)

A tesztelés során kiderült, hogy a gépben a legszűkebb keresztmetszet egyértelműen a merevlemez: 5400-as fordulatú egységről van szó, azonban érzékelhetően két nagyobb volumenű szoftver egyidejű indítása teljesen lefogja. Olyannyira, hogy egy idő után abban sem leszünk biztosak, hogy egyáltalán kattintottunk valamire. Bambul a gép. Érdekes módon utána mintha hirtelen megtáltosodna és a két elindított szoftver szinte egyszerre jelenik meg a képernyőn. Bizonytalanságunkat az is fokozza, hogy a gépre sajnos nem futotta még egy merevlemez-aktivitást jelző LED-re a költségvetésből. A bekapcsolás tényét mind a bekapcsoló gombon, mind pedig a gép első élén konstatálhatjuk egy divatos, kék színű LED ragyogásából, de emellett csak a töltés LED-je fért már el. Nem szenvedünk viszont hiányt, hiszen remek szoftveres megoldások vannak a merevlemez visszajelző LED-jének helyettesítésére. Itt van például az Activity Indicator, ami oly széleskörűen paraméterezhető, hogy ennél többre a mindennapokban biztosan nem lesz szükségünk.

Összegzésként elmondható, hogy a gép pozitívumai közé tartozik a hosszú akkus üzemidő, a gyönyörű kép, a sztereó hang, a kellemes billentyűzet és a nagyszerű ár. Negatívumként a merevlemez sebessége és talán az akku teljes feltöltéséhez szükséges idő említhető.

Nem csinálunk rossz vásárt, ha sikerül szert tennünk egy (igénytől függően) 60 vagy 120 GB-os SSD-re, illetve még 4 GB memóriára, amit a gép képes Dual Channel üzemmódban kezelni, tekintve, hogy két memóriahely van benne. Ettől bikamód megtáltosodik, ekkor a merevlemezről írtakat (a visszajelző LED hiányának kivételével) máris elfelejthetjük, viszont tárhelyből nyilván kevesebb lesz, így érdemes mérlegelni, hogy nagy vagy gyors tárhelyre van-e szükségünk.

Ha értékelni kellene: az említett negatívumok miatt 4/5, SSD és memória-bővítés mellett viszont abszolút csillagos ötös! A maga kategóriájában remek és imádnivaló kis munkagép, bízom benne, hogy jó pár évig társ lesz a mindennapokban.