Őt úgy kell elképzelni, hogy napközben soha nem lehet látni, valahol (valakinél, talán az igazi gazdájánál) eltölti az idejét, de amint beesteledik és meghallja, hogy kint matatunk az udvaron, megjelenik. Hangos nyávogással adja a tudtunkra, hogy akkor hajlandó maradni, ha valami kis ételféleséget szolgálunk fel neki. Macska módjára technikás: a felvágottat elfogyasztja, a lejárt tepertőt csak úgy fogheggyel kóstolgatja, illetve a vonult szendvicsekből is képes a zsömle vajas felének a vajas rétegét leszedegetni.
Ha nem kap kaját, akkor aznapra nincs dolgunk egymással, tovább áll.
Amikor kap kaját és belakmározik, akkor természetesen engedi, hogy őmacskaságát kényeztessük egy kicsit. Helyet foglal egy régi fotelben, ami számára teljesen természetes. Tesz két-három kört, mire elhelyezkedik. Kicsit aggatja a körmét a fotel viseltes szövetébe. Ez láthatón tetszik neki. Nyújtózkodik (kétszer akkora lesz, mint egyébként) és hozzáfog dorombolni, ezzel is jelezve, hogy el lehet kezdeni a simogatást. Mindezt olyan aranyosan csinálja, persze, hogy nem lehet neki ellenállni. Amikor úgy érezte, elég volt, játszik még egy kicsit a biciklipedállal, utána pedig szintén a fotelben összegömbölyödik és jelzi: jó éjszakát. (Nem számít, hogy esetleg a fotelben ülök, annyi helyet mindig talál, hogy mögém, mellém, akárhova felugorjon, és addig fészkelődik, hogy én unom meg és adom vissza neki a birodalmát.)
Elneveztük Grizzlinek. :) Teliholdkor készült róla az alábbi kisfilm:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése