A Windows 10 csata

A tegnapi napon megjelent a Windows 10 hivatalos kiadása. Annyiból nagy jelentőségű ez a dolog, hogy a Microsoft az eddigi gyakorlattal ellentétben hosszas és sok millió felhasználóra kiterjedő tesztelésnek vetette alá a legújabb operációs rendszert, amelyet a legális Windows 7/8.1 felhasználók számára ingyenes frissítésként tesz lehetővé az első évben. Az első év pedig tegnap kezdődött. Már hajnalban ébren voltam, bár teljesen más okból, de a számítógépemet azért bekapcsoltam, hogy hátha töltődik a frissítés. Nem töltődött. Úgy a nap közepén már élénken lapoztam a szaksajtót, hátha írnak valami okosságot, és írtak: erről a honlapról letölthető egy alkalmazás, amelynek segítségével elkészíthető a Windows 10 telepítője.

Nem bízom én abban, hogy egy 3 éve telepített, sok frissítést megélt rendszert automatikus frissítéssel fel lehet úgy frissíteni, hogy abból fürge, naprakész operációs rendszer legyen, ahol minden alkalmazás és beállítás megmarad, de mint viszonylag hamar kiderült, az ingyenesség csak úgy biztosított, ha a már meglévő operációs rendszerünket ezzel a módszerrel frissítjük be a legújabb verzióra. Egye fene. Csináljuk úgy, hátha meglepődök. A letöltés eleinte csigalassúsággal indult.

Kezdődik a buli

Eltelt kb. egy óra, mire az itthoni sávszélességen letöltődött a cucc, jött még pár lépés (frissítések keresése stb.), mire idáig eljutottam:

Telepítésre kész!

Na, ezután már nem volt visszaút, a Telepítés gomb lenyomásával elindult az operációs rendszer frissítése. Itt már azért eléggé izgultam, hogy mi lesz a végeredmény, de a telepítő egyre csak nyugtatott:

Addig lazítson

Eltelt 55 perc és megkaptam a frissített Windows 10 asztalt. Látszólag minden működött. Látszólag minden alkalmazás megvolt. A Xonar DS hangkártya is szólt, de csak a Windows 7-ből örökölt beállításokkal – beállítani már nem lehetett. Ez annak fényében nem csoda, hogy nincs hivatalos driver-támogatás jelenleg ehhez a hangkártyához. Az Office csomag is megsínylette a telepítést: bármelyik Office-alkalmazás elindítása után gyakorlatilag a rendszer összeomlott, eltűnt a tálca, alkalmazást váltani, vagy a gépet leállítani nem lehetett, a kép pedig villogni kezdett.

Reset.

Ez annyira nem is nagy probléma, gondoltam magamban, hiszen ez a frissítés kell ahhoz, hogy ingyenes Windows 10 legyen a gépen. Ekkor ugyanis a telepítő generál egy hardver-azonosítót, amivel a gépünkhöz láncoljuk ezt a Windows 10 licenszt, így a tiszta telepítéskor már aktív Windowst fogunk kapni. Gyorsan-frissen készítettem volna egy tiszta-telepítőt a fentebb már említett alkalmazással, ha nem ugyanaz történt volna újraindítás után is: az alkalmazások fele el sem indult, ami pedig elindult, az sem állt a helyzet magaslatán. Mivel beláttam, hogy ez nem egy járható út, ezért (mivel előrelátóan készítettem biztonsági mentést a működő Windows 7-ről) visszaállítottam a régi operációs rendszert és abban készítettem el a tiszta telepítőt. Ez jó móka, mert ekkor újra le kell töltenie a gépnek a több gigás telepítőcsomagot, de sebaj, van idő. Egy óra volt kb. Nem több.

Elindítottam a tiszta telepítést. Már ott gyanús volt a dolog, hogy a telepítés elején termékkulcsot kért a telepítő. Próbálkoztam a meglévő Windows 7 termékkulcsával, ami – természetesen – nem működött. Szerencsére van lehetőség kihagyni ezt a lépést, ki is hagytam. A tiszta telepítés sokkal gyorsabban végbemegy, mint a frissítés, ezalatt azt értem, hogy pendrive-ról SSD-re kb. 30 perc alatt lehet telepíteni. A telepítés utáni első indításkor a Windows újra termékkulcsot kért, ami még mindig nem állt rendelkezésre. Gondoltam, meg is nézem én az aktiválás állapotát, de a Windows azt közölte velem: a Windows nincs aktiválva.

Na, akkor most hogy?

Feldúrtam újra az internetet. Hátha írnak valamit. Azt olvastam én ott gyöngybetűkkel leírva, hogy ez az ingyenes dolog csak akkor működik, ha

1. Befrissíted az operációs rendszert (7/8.1) Windows 10-re.
2. Bejelentkezel a Microsoft fiókodba (na, ez a lépés nekem elmaradt).
3. Csinálsz egy tiszta telepítést.
4. Ott újra bejelentkezel a felhasználói fiókodba.
5. Aktiválsz.

Na, hát akkor lássuk.

1. Visszatettem újra a Windows 7-et, biztos ami biztos.
2. A Windows 7 alatt újra kértem egy frissítést, ami megint újra letöltötte a több gigabájtnyi telepítőt.
3. Kivártam a letöltést és a frissítést, ami kb. 2 órába telt.
4. Az önkívületi állapotban képernyőt villogtató és halál-instabilan fetrengő, frissített Windows 10-ben eljutottam a felhasználói fiókig, bejelentkeztem a Microsoft fiókommal. Közölte velem, hogy a Windows 10 aktív. Boldog voltam.
5. Ledúrtam a frissített Windows 10-et, feltelepítettem egy tiszta Windows 10-et, fél óra.
6. Bejelentkeztem a Microsoft fiókommal, mire a Windows 10 közölte, hogy ő bizony nem aktív.

Ekkor már úgy éjfél felé járt az idő, gondoltam, hogy ott rohadjon meg. Mentem és aludtam egy jót. (Legalábbis így terveztem, de álmomban Windowsos mobilom volt, szóval mégsem aludtam annyira jól. Viszont az álmom végén elhagytam... Durva sztori.)

A reggeli kávé után kétségek gyötörtek: kerüljön vissza a Windows 7, ami tök jól működött, vagy haladva a korral adjak még egy esélyt a rendszernek? Adtam. Ekkor az értesítési sávon (merthogy a 10-ben olyan is van) mondja nekem a rendszer, hogy igazoljam már a személyazonosságomat. Mert jó az, hogy én bejelentkezem a Microsoft-fiókomba, de mégis: én vagyok én? Kértem egy e-mailes igazolást. Kaptam egy e-mailt. Benne a kód. Beírtam a kódot.

Köszönjük, a Windows 10 aktiválva van.

Így most van egy jogtiszta Windows 10 operációs rendszerem. Ugye nem is volt olyan bonyolult ez? :)

Retró gyufagyűjtemény

Anyósom békésen gyújtogatja a gyufákat, egyiket a másik után, miközben főzi az ebédet. Feltűnt nekem, hogy nagyon retró az a gyufásdoboz, amiből a szálakat szedi elő, így megkértem: pakolná már elő a legklasszikusabb gyufáit az asztalra. Anyósom nem volt rest, kutatni kezdett azonmód. Volt is ott még celofánba csomagolt, teljesen újszerű gyufásdoboz is, a teljes kollekció pedig eképpen állt össze:

Fú, ez azért már nem vicc. A két oldalsó, Esztergomnak és Szegednek emléket állító gyufán jól látszik, hogy 40 fillérbe kerül a gyufa. Ebből nehéz évszámot saccolni, mivel a korabeli írásos emlékek szerint nagyon sok éven keresztül került a gyufa 40 fillérbe. Ennél sokkal érdekesebb a Tanítók háza gyufája, a kereső ugyanis nem átall állandóan a XX. század hajnalára visszaugrani, s az ottani írott sajtóból az alábbit elénk tárni a Szarvas és Vidéke – Társadalmi és szépirodalmi hetilap 1900. április 15-i számából:

— „Tanítók Háza gyufája." A gyulai gyulagyár dicséretre méltó szép példaját adta hazafias és emberbaráti érzületének. Az Eötvös alap országos tanitó egyesület által létesített és fentartott "Ferencz József tanitók háza" elnökségével oly egyezségre lépett hogy „Tanítók Háza gyufája" címmel egy uj gyufagyártmányt hoz forgalomba, s annak forgalom összegéből 5 %-ot juttat a Ház javára. Minden emberbarát és hazafi figyelmét felhívjuk a nemes cél pártolására s ajánljuk e gyufák fogyasztását, mert ezzel közvetve mindenki hozzájárulhat krajcárjaival a tanítók általánosan ismert mostoha helyzetének javulásához, a mi első sorban is a magyar kulturát fejleszti előbbre.

Na, kérem, a tanítók és az ő mostoha helyzetük. Eltelt 115 év, aztán nem mondhatnám, hogy olyan fene nagy fejlődésnek lettünk tanúi, de távol álljon tőlem, hogy e múltidéző bejegyzésben panaszkodjak, ugyanakkor a krajcárokat magam is szívesen fogadom: a blog jobb oldalán lévő Donate részen lehet bedobálni őket. :)

A Neubauer Károly és Fia gyufák sem nagyon ugranak közelebb hozzánk időben, hiszen a gyárat Neubauer Károly alapította 1852-ben. Kis nyomozással az is kiderül, hogy hivatalosan 1929-ben szűnt meg a győri gyufagyár és egyben a Neubauer Károly és Fia cég is. Ezek a gyufák pedig vélhetően mind azelőtt készültek, viszont meglepő módon tökéletes állapotban vannak a konyhafiók mélyén. Persze az is elképzelhető, hogy valamikor a '80-as években, amely korból az alsó három gyufásdoboz is származik (a felirataikból kb. arra az időszakra lőném be őket) nyomtattak egy ilyen múltidéző sorozatot, s azért vannak ezek a dobozok és gyufák ennyire jó állapotban. Ezt kinyomozni már meglehetősen lehetetlen, de egyszersmind izgalmas küldetés.

Azt viszont be kell vallani, hogy annak lehetősége, hogy anyósom 120 éves gyufákkal lobbantja be a gázlángot a húsleves alatt, mégiscsak lenyűgöző. :)

Rotavírus ellen

Ömlik a közmédiából a rotavírus elleni oltás szükségessége. Eddig nem tulajdonítottam nagyobb jelentőséget az ilyen dolgoknak, hiszen nem volt gyerekünk, most azonban igen, hiszen pontosan ott tart az apróságunk, hogy érintett a rotavírus-fertőzésben. Utánanézve jobban a fertőzés mibenlétének, tüneteinek és lefolyásának, teljesen egyértelművé vált, hogy nem akarjuk kitenni a fiunkat ennek, így kezdő és egyben aggódó szülőkként amellett döntöttünk, hogy megelőző védőoltást adatunk be neki.

Kis utánajárással kiderült, hogy a megelőző injekció szájon át adható be (ennek megfelelően még az is lehet, hogy a kicsi kiköpi azt), meg az is, hogy két adagot kell kapnia a kicsinek, kb. 4-5 hét különbséggel. Ezzel semmi probléma nincs, fel is írattam a gyógyszert (mert csak úgy simán nem lehet ám megvenni), a sokk azonban a gyógyszertár pénztáránál éri a képzetlen szülőket:

Még jó, hogy lehet kapni. 18.799 Ft, támogatás: 0 Ft

Úgy, ahogy látod. 18.799 magyar forintot kell leszurkolni egyetlen adag injekcióért. Aggódó szülőnek semmi sem drága, ha a gyerekéről van szó, ezt pontosan tudják a gyógyszergyártók is. Sajnos, mi erre fel voltunk készülve az utánajárást követően. Többen azt mondták, hogy ez remek ár, máshol drágább. Így mindjárt könnyebb volt közel 19 ezer forintot egyetlen gyógyszerért ott hagyni a pénztárnál. 5 hét múlva jön a következő adag, amivel remélhetőleg már védetté válik gyermekünk a rotavírus ellen. Abban pedig már csak bízni tudunk, hogy a mostani adaghoz hasonlóan azt is szépen ügyesen lenyeli majd és nem lesz ingerenciája kibüfizni. :)

Mi lenne, ha adnék egy Neo-t?

Távol álljon tőlem, hogy átmenjek kekszügyi megmondóblogba, de a tegnapi szerzeményem pont kapóra jön a legutolsó írásomat figyelembe véve. Ez pedig nem más, mint a Lidl enyhe Oreo-másolata, a Neo keksz. Nem teljes egészében másolatról van itt szó, ezt be is mutatom mindjárt. Rögvest a termék megjelenését illetően ügyeltek arra, hogy az Oreora csak a keksz hasonlítson, minden mással igyekeztek a kontrasztot megteremteni. Az Oreo keksz csomagolása alapvetően kék színű, a Neoé piros. Ezen túlmenően az Oreo keksz kis csomagjaiban a kekszek egymás mellett helyezkednek el, a csomagolás alapvetően vízszintes. A Neo ezzel szemben függőleges elrendezéssel operál. Az Oreonál egy csomagban négy keksz van. A Neonál viszont öt. :-)

Neo és Oreo

Ezen külső megkülönböztető jellemzők figyelembe vétele után lássuk a beltartalmat! Ami első látásra feltűnik, hogy a Neo kekszek kisebbnek tűnnek az Oreonál, viszont töltelékük vastagabb annál, ellenben a krém nem terül annyira szét a két keksz között. Ez nem biztos, hogy baj, az Oreonál gyakran megesik, hogy a vaníliás krém kifelé igyekszik a kekszek közül, még azelőtt, hogy elkezdenénk fogyasztani.

Balra Neo, jobbra Oreo

Az összehasonlító teszt egyik legkellemesebb része a kóstolás. Ízre túlzottan nagy különbséget nem tudunk felfedezni, főleg egymás után kóstolva a két kekszet, állagra viszont annál inkább. A Neo sokkal puhább, mint az Oreo. Amíg az utóbbi erős ropogások között adja meg magát szájüregünkben, a Neo sokkal inkább hasonlít a Pilóta keksz állagához. s unottan roppan össze. A kakaós íz mindkét kekszben ott van, de amíg a Neo-nál ez némiképp hatásvadász hangulatot üt meg, az Oreo-nál inkább a keksz elfogyasztásának végén kezd előtolulni, ami (nekem) sokkal kellemesebb. 

Mindent összevetve: ha nincs Oreo, a Neo is jó, de aki igazi ropogásra vágyik kompromisszumok nélkül, ne adja alább az Oreo-nál.