2010. január 31., vasárnap
RE: Hová tűntek a hóemberek?
A hétvégén leesett tapadós hó remek alkalmat szolgáltat arra, hogy a család apraja és nagyja megmozgassa tagjait, és egy kiadós hóember-építési projektbe fogjon. A múltkori kérdőívünkre a válaszadók mintegy kétharmada azt válaszolta, hogy több, mint két éve épített nagy hóembert, ezen felbuzdulva a Thozoo naplója most bemutatja, hogy hogyan kell egy igazán tökös csöcsös hóembert építeni, és hogyan alakítható ki három hógolyóból az udvart védő harcsabajuszos monstrum.
2010. január 29., péntek
Gizel nénéd verse a hóhoz
Mit csöszmögsz, mit ringyalkocc të,
Azon, hogy épp es a hó,
Ettü a csepp sëmmitű még
Ëgy bérës së lakik jó’.
Lyánkoromba, tél dërëkán
Ëccër-kéccër mëgindútt,
Esëtt három hétig, közbe'
Északrú tornádó fútt.
Amikor mán elátt, osztan
Kiláccott az epërfa,
Apám mëgindútt a hóba,
Hólapáttal elhánta.
De nem ám ollyan lapáttal,
Amivel të ellököd:
Kazánlemez a javábú,
Oly nehez, akkar a dög.
Izmos embër vótt az apám,
Tisztëltem is, becsűttem,
Epërfáig mire elért,
Majdhogynem fël is nőttem.
Így vótt a tél, harminchétbe,
Szóval në ríjjon a szád:
Lapátot a kezedbe, oszt’
Rëggel hétre eldobádd.
Azon, hogy épp es a hó,
Ettü a csepp sëmmitű még
Ëgy bérës së lakik jó’.
Lyánkoromba, tél dërëkán
Ëccër-kéccër mëgindútt,
Esëtt három hétig, közbe'
Északrú tornádó fútt.
Amikor mán elátt, osztan
Kiláccott az epërfa,
Apám mëgindútt a hóba,
Hólapáttal elhánta.
De nem ám ollyan lapáttal,
Amivel të ellököd:
Kazánlemez a javábú,
Oly nehez, akkar a dög.
Izmos embër vótt az apám,
Tisztëltem is, becsűttem,
Epërfáig mire elért,
Majdhogynem fël is nőttem.
Így vótt a tél, harminchétbe,
Szóval në ríjjon a szád:
Lapátot a kezedbe, oszt’
Rëggel hétre eldobádd.
2010. január 28., csütörtök
Hová tűntek a hóemberek?
A január végi hó mindig lehangoló. Engem már magában az is rendkívül taszít, amikor a karácsony elmúltával hó esik. Ilyenkor én már egyáltalán nem kívánom a havat, vagy a hóesést. A januárban összetákolt hóemberek sem olyan vidámak, mint azok, amik karácsony környékén készülnek. Hozzá kell tenni, hogy az elmúlt években karácsony környékén alig volt hó, szóval mindenképpen csak január-február környékén lehetett izmos hóembereket gyártani.
De hol vannak a hóemberek? Jártamban-keltemben benézek az udvarokra, és azt kell mondjam, hogy a hóemberek kihalófélben vannak. Emlékszem, hogy gyerekkoromban szinte minden ház udvarán állt lyukas fazék-kalappal, répa-orral és tojásszén-kabátgombokkal díszített hatalmas hóember, ami egész télen védte a ház környékét. Az első tavaszi napon a hóemberek megroggyanása, furcsa testtartása és a répa-orr leesése jelezte, hogy hamarosan vége van a télnek, és jönnek a melegebb napok. Manapság azonban olyan kiszámíthatatlan még az időjárás is, hogy hóembert sem lehet egykönnyen építeni.
Amikor ezek a sorok születnek, odakint éppen apró szemű hó esik. Olyan, mint a nemrégiben hullott szőrhó, mert ez is olyannyira meg van fagyva, hogy csak egy kupacot lehetne építeni belőle, azt is hamarosan széthordaná a szél. Olyan, mint a sivatagi homok, ami folyton vándorol. Ezt is csak söpörni lehet, igazán összegyúrni nem.
Az elmúlt években csak mini-hóemberekkel találkoztam, amik alig voltak nagyobbak, mint egy negyvenkettes bakancs. Amiről csak tudtam, fotót készítettem, van belőle itt, és még itt is.
De hol vannak a hóemberek? Jártamban-keltemben benézek az udvarokra, és azt kell mondjam, hogy a hóemberek kihalófélben vannak. Emlékszem, hogy gyerekkoromban szinte minden ház udvarán állt lyukas fazék-kalappal, répa-orral és tojásszén-kabátgombokkal díszített hatalmas hóember, ami egész télen védte a ház környékét. Az első tavaszi napon a hóemberek megroggyanása, furcsa testtartása és a répa-orr leesése jelezte, hogy hamarosan vége van a télnek, és jönnek a melegebb napok. Manapság azonban olyan kiszámíthatatlan még az időjárás is, hogy hóembert sem lehet egykönnyen építeni.
Amikor ezek a sorok születnek, odakint éppen apró szemű hó esik. Olyan, mint a nemrégiben hullott szőrhó, mert ez is olyannyira meg van fagyva, hogy csak egy kupacot lehetne építeni belőle, azt is hamarosan széthordaná a szél. Olyan, mint a sivatagi homok, ami folyton vándorol. Ezt is csak söpörni lehet, igazán összegyúrni nem.
Az elmúlt években csak mini-hóemberekkel találkoztam, amik alig voltak nagyobbak, mint egy negyvenkettes bakancs. Amiről csak tudtam, fotót készítettem, van belőle itt, és még itt is.
2010. január 26., kedd
Mondd meg tízről!
A Thozoo naplója oly sok ínséges időszak után végre játékot hirdet, amelynek ugyan nyereménye a szűkös anyagi helyzetre való tekintettel nincs, viszont egy hét múlva, amikor a játék lezárul, és közzéteszem, hogy ki mit vélt látni a részletekből, bizony röhögünk egy jót. A feladat a következő: az alant látható 10 képrészletből kell kitalálni, hogy melyik mit ábrázol. A vélt válaszokat a képek alatt található űrlapra kell rávezetni, majd a Küldés gombra való kattintással beküldeni a szerkesztőségbe. (A képekhez tartozó számok a képek alatt találhatóak.)
Jó szemgúvadást! :-)
(A játékot 2010. február 2-án lezártuk, a válaszokat már nem tudjátok beküldeni.)
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
Jó szemgúvadást! :-)
(A játékot 2010. február 2-án lezártuk, a válaszokat már nem tudjátok beküldeni.)
01
02
03
04
05
06
07
08
09
102010. január 24., vasárnap
Játék és muzsika vizsgák után
Tisztelt Nagyérdemű!
Örömmel értesítem a nyájas olvasókat, hogy sikeresen abszolváltam az időközben Óbudai Egyetemmé változott Budapesti Műszaki Főiskola mesterszintű mérnök-tanári képzésének első félévét. A végjáték meglehetősen izgalmas volt, de sikerült egy heti tanulással az 50%-os álomhatár fölé ugranom, és hirtelenjében elégségest elérnem. Nagyon büszke vagyok magamra egyébként, hogy nem használtam egyik vizsgán sem puskát (a legtöbb helyen nem is volt lehetőségem), és így sikerült a tanulmányi átlagomat 4,2-re feltornázni, szóval azt hiszem, most joggal örülhetek. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem fogyasztottam annyi szeszes italt, amennyi erre a nagy örömre járt volna, de én már csak ilyen vagyok.
A vizsgaidőszak végeztével itt volt az ideje, hogy miután dolgoztam egy másik projekten is, leporoljam a régi játékokat. Így például 5 egész percet játszottam a Prince of Persia-val, de csak azért, mert a régi klasszikus Icy Tower sokkal jobban elvonta a figyelmemet. Ez a játék azon túl, hogy a droghoz hasonlóan nem engedi szabadulni az embert, mentális sérüléseket is okoz, ha túlzottan sokáig próbálkozunk vele. :) Ezen drasztikus volta ellenére ingyenes, letölthető innen . Mindössze három billentyűvel kell Haroldot feljuttatni a torony legmagasabb emeleteire, közben mindenféle ugrásokkal és pörgésekkel kombózni. Érdemes kipróbálni. Yo!
Addig kell játszani, barátaim, amíg a következő félév el nem indul. Akkor ugyanis megint nem lesz idő semmire. 12 tárgyam van a következő félévre, ebből 5 vizsgaköteles, a többi pedig évközi jegyes. Lesz megint nemulass! De azt hiszem, már most sokkal tudatosabban tudok készülni, hacsak a mindennapi robot, a közelgő ballagás és érettségi és szerenád és minden miatt nem borul a terv.
Élvezzétek a hétvége hátralévő részét, én is azt teszem. Szép napot, pajtások!
Örömmel értesítem a nyájas olvasókat, hogy sikeresen abszolváltam az időközben Óbudai Egyetemmé változott Budapesti Műszaki Főiskola mesterszintű mérnök-tanári képzésének első félévét. A végjáték meglehetősen izgalmas volt, de sikerült egy heti tanulással az 50%-os álomhatár fölé ugranom, és hirtelenjében elégségest elérnem. Nagyon büszke vagyok magamra egyébként, hogy nem használtam egyik vizsgán sem puskát (a legtöbb helyen nem is volt lehetőségem), és így sikerült a tanulmányi átlagomat 4,2-re feltornázni, szóval azt hiszem, most joggal örülhetek. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem fogyasztottam annyi szeszes italt, amennyi erre a nagy örömre járt volna, de én már csak ilyen vagyok.
A vizsgaidőszak végeztével itt volt az ideje, hogy miután dolgoztam egy másik projekten is, leporoljam a régi játékokat. Így például 5 egész percet játszottam a Prince of Persia-val, de csak azért, mert a régi klasszikus Icy Tower sokkal jobban elvonta a figyelmemet. Ez a játék azon túl, hogy a droghoz hasonlóan nem engedi szabadulni az embert, mentális sérüléseket is okoz, ha túlzottan sokáig próbálkozunk vele. :) Ezen drasztikus volta ellenére ingyenes, letölthető innen . Mindössze három billentyűvel kell Haroldot feljuttatni a torony legmagasabb emeleteire, közben mindenféle ugrásokkal és pörgésekkel kombózni. Érdemes kipróbálni. Yo!
Addig kell játszani, barátaim, amíg a következő félév el nem indul. Akkor ugyanis megint nem lesz idő semmire. 12 tárgyam van a következő félévre, ebből 5 vizsgaköteles, a többi pedig évközi jegyes. Lesz megint nemulass! De azt hiszem, már most sokkal tudatosabban tudok készülni, hacsak a mindennapi robot, a közelgő ballagás és érettségi és szerenád és minden miatt nem borul a terv.
Élvezzétek a hétvége hátralévő részét, én is azt teszem. Szép napot, pajtások!
2010. január 21., csütörtök
Fogalmazzunk egyszerűen! 8
Egyre ritkább az igazán dögös beszólás, de sorozatunk nyolcadik részébe azért sikerült nyolc sziporkázó gyöngyszemet beválogatni az elmúlt hónapok terméseiből.
- Az valami valaki volt?
Másképp fogalmazva: "egy híres embert láttunk?" - Jobbról nem jó: jön egy bicikli nélküli biciklis.
Valójában világítása nem volt a szerencsétlennek, csak hát a pillanat hevében, ugye... - Azért tettem a könyvek közé a kis laptopot, hogy fel ne porszívózzam.
Az űrkorszak legújabb vívmánya a mentolos cukorka méretű számítógép. - Szeretem a friss ágyneműt, amikor még aznapi kimosotti.
Hát még az milyen jó, amikor olyan frissenti kivasalti! - Levegyem a telefont a hangodról?
Légy szíves. Már alig kapok levegőt. - Kevesedik már a tömeg.
Ja, egyre többen vanódnak odakint. - Két tej megy a sivatagban, melyik a zacskós?
Biztos, hogy így van ez a vicc? - Ma hányszor kiesett a kezemből, de mi?
Alkalmazható viszontválasz: miért van hány lába a póknak?
2010. január 16., szombat
Az eltűnt jegy
Tolni kell a kontentot a blogba, még akkor is, ha most öt napra alá kell merülnöm a pokol legmélyebb bugyraiba, és a már említett információ- és kódelmélet tantárgy ürügyén újra össze kell hogy rántsam magam egy kupacba. Teljes valómban kell, hogy sugározzak a vizsgán, de előtte muszáj elmondanom, hogy milyen dolgok történtek tegnap az állami vasút 100-as vonalán.
Midőn hazafelé utaztam vasúttársaságunk 50 évnél egy nappal sem öregebb szerelvényén, egyszer csak megszűnt a világítás a kocsiban. Nem frusztrált volna a dolog mélyebben, ha a Nap nem lenyugovóban lett volna már éppen, de így egy kicsit izgalmasnak hatott. Az Esthajnalcsillagnak is nevezett Vénusz bolygó távol derengő fénye nem volt elég kabinunk bevilágítására. Soha életemben nem utaztam még teljesen sötét vonaton, a teljesen sötét alföldi éjszakában, de annyit mondhatok, hogy ennek is megvan a fílingje. Utastársam egy öreg szalonnaszagú komonista, aki szidta a rendszert, a MÁV-ot, és igazából mindent, ami eszébe jutott. Mindezt persze csak akkor tette, amikor egy-egy zökkenő vagy fékezés felrázta őt békés, félálomban hortyogó pozíciójából.
Így utaztunk mi előre a rónaságban, amikor egyszer csak kivágódott a fülke ajtaja, és egy démon jelent meg az ajtóban, aki kínai LED-es lámpájának ide-oda billegő kék színű fényét a fülke padlójára irányította és ötvenes női hangon a következőt búgta bele a vonatmorajlás által felmagasztalt éjszakába:
– Jegyeket!
Űűű, itt aztán megint sikerült kifogni egy vérbelit. (Igazából úgy mondta, hogy "jagyakat", csak ezt írott kommunikációban oly nehéz átadni.) Gondoltam, közlöm, hogy utazásom során ő lesz a negyedik, aki a menetjegyet meg akarja nézni, bár e gondolatot – mintegy lerövidítve – az alábbi formában adtam tudtára:
– Volt már kezelve.
Nem várt válasz volt ez, övön aluli ütés, mi kibillentette egyensúlyi állapotából a Sötétség Asszonyának szénfekete lelkét, s tajtékozni is kezdett azonmód:
– AKKOR IS kérem a jegyeket! ANNYISZOR kell megmutatni AMENNYISZER KÉRIK!
Én magam még halk morgást is véltem a rikácsolás végén hallani, de nem tudtam, hogy csak a rettenet miatt játszik velem képzetem íly borzalmas dolgokat, vagy valóban a Sátán maga, ki jegyvizsgáló ruhát öltve meglátogatott bennünket. Az öreg erre a hangzavarra fel is ébredt, és szolidan csak annyit közölt, miközben én átadtam a jegyet:
– Jóvammá', nemhogy fényt csináná', ahelyett hogy kiabász itten.
A sötétben még a lehellet is megfagyott (bár kivételesen volt fűtés), és egy jól hallható nyelést hallottam, valószínűleg az ördög csatlósa éppen egy békát fogyasztott el.
– Igazolványt! – közölte, miközben a kék színű kínai ledessel beszkennelte a jegyemet. Odaadtam neki a diákigazolványomat, miközben az öreg csak nem hagyta magát:
– Teljes árat fizetünk, ezé', e. Há' legalább világíttás legyen, vagy valami!
Mire a zsarnok:
– Én így vettem át a kocsit. Akkor még világos volt. Ha tudom, hogy nincs világítás, le is zárom és nem tud itt üldögélni. Át kell menni másik kocsiba, ott van világítás.
– Csak ott meg hely nincs – tett pontot a beszélgetés végére az öreg. Itt ezen a ponton már éppen kezdtem megkedvelni, de nem is volt időm töprengeni ezen, mert parancsolóan orcámba világított az igazság bajnoka, majd így szólt:
– Jegyet.
Ezen kissé megdöbbentem, mert éppen az előbb adtam oda neki a jegyet, azután kérte az igazolványt. Megfontoltam, hogy szóvá tegyem-e ezt, kétszer, de aztán csak kiálltam a magam igaza mellett.
– Az előbb adtam oda – közöltem.
– Nekem maga még nem adott menetjegyet – replikázott, szinte gondolkodás nélkül.
– Már ne haragudjon – mondom –, de ha nem látta a jegyemet, akkor miért kért tőlem igazolványt? Honnan tudja, hogy nem teljes árú jeggyel utazom?
Na, ezzel végképp megfogtam a Sátánt, de ő csak kardoskodott, hogy akkor hol van a jegyem, mutassam meg. Én mondom, nála van. Nála nincs. De csak látta, ha tudja, hogy igazolnom kell a kedvezményt? Nem? Elcsendesedett. Hol van a jegy? Kerestük a földön, világítottunk telefonnal, ő meg a ledjével, ami semmit nem ért. Nem találtuk. Erre azt mondja, visszaadta. Nekem nem adta vissza, mondom, nálam nincs. Az öreg gyanúsan sunnyogott, mire én:
– Nem adta oda az öregúrnak a jegyemet?
– Énnékem ez nem adott semmit – mondja az öreg.
– Dehogy adtam oda neki – mondta a banya.
Rávilágított az öreg kezében lévő jegyre, és az bizony az én jegyem volt.
– Ez az enyém – mondja az öreg. Rákérdezett a sátán, hogy hová utazik, és persze nem az szerepelt a papiroson, én viszont a jegyen szereplő összes adatot el tudtam mondani, hogy mikor vettem, hol voltam, hányszor ellenőrizték, így végül visszakaptam a jegyet, meg az igazolványt is, de a történet végét az amazon így zárta le, az öreg felé fordulva:
– Maga meg legközelebb ne vegye el másnak a jegyét.
– Ha vóna világíttás, teljes árér' – folytatta az öreg – akkor nem kéne a sötétbe' keresgetni, hogy mi hun van. Nem azé' fizetünk, hogy sötétbe' utazzunk.
Bizony, barátaim, majdhogynem rám bizonyították véletlen események folyományaként, hogy nincs jegyem, és majdnem cudarul végződött a történet. Egy dolgot viszont már most tudok: franciakulcs, csavarhúzó, pajszer és elemlámpa nélkül a vonaton utazni merő balgaság. Jó érzésű embernek vasúton utazni pedig gyilkos, lélekölő tevékenység. Mindenki jól fontolja meg, hogy mikor és merre utazik és óvakodjon a százas vonal női jegyvizsgálóitól.
Midőn hazafelé utaztam vasúttársaságunk 50 évnél egy nappal sem öregebb szerelvényén, egyszer csak megszűnt a világítás a kocsiban. Nem frusztrált volna a dolog mélyebben, ha a Nap nem lenyugovóban lett volna már éppen, de így egy kicsit izgalmasnak hatott. Az Esthajnalcsillagnak is nevezett Vénusz bolygó távol derengő fénye nem volt elég kabinunk bevilágítására. Soha életemben nem utaztam még teljesen sötét vonaton, a teljesen sötét alföldi éjszakában, de annyit mondhatok, hogy ennek is megvan a fílingje. Utastársam egy öreg szalonnaszagú komonista, aki szidta a rendszert, a MÁV-ot, és igazából mindent, ami eszébe jutott. Mindezt persze csak akkor tette, amikor egy-egy zökkenő vagy fékezés felrázta őt békés, félálomban hortyogó pozíciójából.
Így utaztunk mi előre a rónaságban, amikor egyszer csak kivágódott a fülke ajtaja, és egy démon jelent meg az ajtóban, aki kínai LED-es lámpájának ide-oda billegő kék színű fényét a fülke padlójára irányította és ötvenes női hangon a következőt búgta bele a vonatmorajlás által felmagasztalt éjszakába:
– Jegyeket!
Űűű, itt aztán megint sikerült kifogni egy vérbelit. (Igazából úgy mondta, hogy "jagyakat", csak ezt írott kommunikációban oly nehéz átadni.) Gondoltam, közlöm, hogy utazásom során ő lesz a negyedik, aki a menetjegyet meg akarja nézni, bár e gondolatot – mintegy lerövidítve – az alábbi formában adtam tudtára:
– Volt már kezelve.
Nem várt válasz volt ez, övön aluli ütés, mi kibillentette egyensúlyi állapotából a Sötétség Asszonyának szénfekete lelkét, s tajtékozni is kezdett azonmód:
– AKKOR IS kérem a jegyeket! ANNYISZOR kell megmutatni AMENNYISZER KÉRIK!
Én magam még halk morgást is véltem a rikácsolás végén hallani, de nem tudtam, hogy csak a rettenet miatt játszik velem képzetem íly borzalmas dolgokat, vagy valóban a Sátán maga, ki jegyvizsgáló ruhát öltve meglátogatott bennünket. Az öreg erre a hangzavarra fel is ébredt, és szolidan csak annyit közölt, miközben én átadtam a jegyet:
– Jóvammá', nemhogy fényt csináná', ahelyett hogy kiabász itten.
A sötétben még a lehellet is megfagyott (bár kivételesen volt fűtés), és egy jól hallható nyelést hallottam, valószínűleg az ördög csatlósa éppen egy békát fogyasztott el.
– Igazolványt! – közölte, miközben a kék színű kínai ledessel beszkennelte a jegyemet. Odaadtam neki a diákigazolványomat, miközben az öreg csak nem hagyta magát:
– Teljes árat fizetünk, ezé', e. Há' legalább világíttás legyen, vagy valami!
Mire a zsarnok:
– Én így vettem át a kocsit. Akkor még világos volt. Ha tudom, hogy nincs világítás, le is zárom és nem tud itt üldögélni. Át kell menni másik kocsiba, ott van világítás.
– Csak ott meg hely nincs – tett pontot a beszélgetés végére az öreg. Itt ezen a ponton már éppen kezdtem megkedvelni, de nem is volt időm töprengeni ezen, mert parancsolóan orcámba világított az igazság bajnoka, majd így szólt:
– Jegyet.
Ezen kissé megdöbbentem, mert éppen az előbb adtam oda neki a jegyet, azután kérte az igazolványt. Megfontoltam, hogy szóvá tegyem-e ezt, kétszer, de aztán csak kiálltam a magam igaza mellett.
– Az előbb adtam oda – közöltem.
– Nekem maga még nem adott menetjegyet – replikázott, szinte gondolkodás nélkül.
– Már ne haragudjon – mondom –, de ha nem látta a jegyemet, akkor miért kért tőlem igazolványt? Honnan tudja, hogy nem teljes árú jeggyel utazom?
Na, ezzel végképp megfogtam a Sátánt, de ő csak kardoskodott, hogy akkor hol van a jegyem, mutassam meg. Én mondom, nála van. Nála nincs. De csak látta, ha tudja, hogy igazolnom kell a kedvezményt? Nem? Elcsendesedett. Hol van a jegy? Kerestük a földön, világítottunk telefonnal, ő meg a ledjével, ami semmit nem ért. Nem találtuk. Erre azt mondja, visszaadta. Nekem nem adta vissza, mondom, nálam nincs. Az öreg gyanúsan sunnyogott, mire én:
– Nem adta oda az öregúrnak a jegyemet?
– Énnékem ez nem adott semmit – mondja az öreg.
– Dehogy adtam oda neki – mondta a banya.
Rávilágított az öreg kezében lévő jegyre, és az bizony az én jegyem volt.
– Ez az enyém – mondja az öreg. Rákérdezett a sátán, hogy hová utazik, és persze nem az szerepelt a papiroson, én viszont a jegyen szereplő összes adatot el tudtam mondani, hogy mikor vettem, hol voltam, hányszor ellenőrizték, így végül visszakaptam a jegyet, meg az igazolványt is, de a történet végét az amazon így zárta le, az öreg felé fordulva:
– Maga meg legközelebb ne vegye el másnak a jegyét.
– Ha vóna világíttás, teljes árér' – folytatta az öreg – akkor nem kéne a sötétbe' keresgetni, hogy mi hun van. Nem azé' fizetünk, hogy sötétbe' utazzunk.
Bizony, barátaim, majdhogynem rám bizonyították véletlen események folyományaként, hogy nincs jegyem, és majdnem cudarul végződött a történet. Egy dolgot viszont már most tudok: franciakulcs, csavarhúzó, pajszer és elemlámpa nélkül a vonaton utazni merő balgaság. Jó érzésű embernek vasúton utazni pedig gyilkos, lélekölő tevékenység. Mindenki jól fontolja meg, hogy mikor és merre utazik és óvakodjon a százas vonal női jegyvizsgálóitól.
2010. január 13., szerda
Várom a csatlakozást
Ahogy itt várakozom, nyílik a kocsi ajtaja és bejött egy fiatalember, aki rögtön közölte is, hogy helló, Vas István vagyok. Nem nagyon szokványos hogy valaki köszönjön amikor belép, az meg végképp nem, hogy be is mutatkozzon, így felkaptam a fejem. Ekkor derült ki számomra, hogy Pista éppen telefonált és a túloldalon abban a pillanatban fogadták a hívást, amikor ő ide belépett. :) Mókás pillanat az ilyen.
Nézem ezt a Pestet, főleg a már fentebb említett Nagykörutat, ami a Művész szavaival élve csupa szín, és harsány plakátruhában jár. Ilyen üzlet figyel velem szemben egy megálló környékén, hogy világjárók boltja. Kirakatát tekintve a világ távoli tájairól összehúzott szuvenír-jellegű emlék- és berendezési tárgyak vásárolhatóak meg itt. Rögtön eszembe jut Besenyő Pista, illetve a klasszikus hanglejtéssel elővezetett "Noooormális?!"-kérdés. Ha valaki világot jááár, öreg, akkor hoz magával szuvenírt, nemde? Nem? De.
Még 8 perc és indul a vonat. Mellékszál, hogy sikeresen levizsgáztam ma pedagógiából ötösre, és a hazafelé vezető úton - mintegy pihenésképpen - a pénteki didaktikavizsgára tanulok egy keveset. Na jó, valójában sokat, mert a középiskolai félév közeledtével ma van csak időm készülni a megmérettetésre. De megoldom. Lassan minden vizsgával végzek. Én így küzdök azért, hogy előrébb lépjek.
Persze, sztrájkolhatnék is.
2010. január 10., vasárnap
Vizsgaidőszakról röviden
Éppen benne vagyok a vizsgaidőszak közepében. Többi sorstársamhoz hasonlóan, azt mondhatom, kemény próbatétel ez. Már annak idején sem volt egyszerű, amikor az első diplomámat szereztem. Ott talán annyival volt könnyebb a dolog, hogy nem volt kimondott vizsgaidőszak, hanem amikor egy tárgyat végighallgattunk árgus szemekkel, és rögzült a tudás, akkor rögtön lehetett belőle menni vizsgázni. Így a tanulási folyamat egyenletes volt, és a dolgokra való fókuszálás jobban ment, mint most. Mert most úgy zajlik ám, hogy egyik nap egyik, másik nap másik, harmadik nap meg harmadik vizsgára megyek, és együtt kell tanulni az összes tárgyat, csak éppen váltogatva azt, hiszen minden tárgyra kellőképpen fel kell készülni. Közben persze délelőttönként meló, már amennyire nevezhető melónak a teljesítményem délelőttönként. Egy 50 oldalas pszichológia-jegyzet tudatba való bepaszírozása után még legalább egy-másfél óra, mire az attól szögesen eltérő információ- és kódelméletre annyira rá tudok hangolódni, hogy képes leszek memorizálni a dolgokat.
Az információ- és kódelmélet jegyzet
egyik általam szerkesztett oldala.
(Kattintásra teljes az élvezet!!!)
Én a következőket figyeltem meg saját tanulásommal kapcsolatban.
1. Ha nem fókuszálok kellőképpen, akkor a gondolatom azonnal elkalandozik. Rögtön. Olyan dolgokat vagyok képes csinálni, amiket azelőtt soha. Kihegyezem az összes ceruzámat. Tönkrement 50 DVD-m, újra kellett írnom azokat, és a rossz DVD-k az asztalon sorakoztak, toronyban. Kicsit nem figyeltem oda, és az egyikbe máris művészi érzékkel karcoltam bele a fakkot.
Éles szeműek észrevehetik, hogy a DVD alatt
éppen az intelligens viselkedésről van szó. :-)
Az információ- és kódelmélet jegyzetegyik általam szerkesztett oldala.
(Kattintásra teljes az élvezet!!!)
Én a következőket figyeltem meg saját tanulásommal kapcsolatban.
1. Ha nem fókuszálok kellőképpen, akkor a gondolatom azonnal elkalandozik. Rögtön. Olyan dolgokat vagyok képes csinálni, amiket azelőtt soha. Kihegyezem az összes ceruzámat. Tönkrement 50 DVD-m, újra kellett írnom azokat, és a rossz DVD-k az asztalon sorakoztak, toronyban. Kicsit nem figyeltem oda, és az egyikbe máris művészi érzékkel karcoltam bele a fakkot.
Éles szeműek észrevehetik, hogy a DVD alattéppen az intelligens viselkedésről van szó. :-)
2. Úgy éreztem egy idő után, hogy amit éppen tanulok, az kiszorítja a régi tudásomat. Mintha éreztem volna a saját memorizálási képességeim korlátait, és hihetetlen, de amint megtudtam, hogy egy vizsgám sikeres volt, pár óra alatt az anyag felét képes voltam teljes mértékben elfelejteni. (Legalábbis ezt éreztem.) Amíg nem tudtam az eredményt, pl. pszichológiából, addig a nap minden szakában, váratlanul ugrottak be ilyen fogalmak, hogy kognitív pszichológia, Köhler majomkísérletei, Ranschburg-gátlás, attitűd stb. És nem tudtam először, hogy honnan jönnek. Volt olyan reggel, amikor arra ébredtem, hogy éppen egy tételt mondok magamban vissza.
A tanulmányaimban szerepelt egy ilyen dolog, hogy az agyunk akkor is dolgozik egy probléma megoldásán, ha kellő információt összegyűjtöttünk és lelkiismeretesen foglalkoztunk a témával. Hát ez tényleg igaz: én már álmomban is fogalmakat, képleteket, definíciókat láttam.
Ami azonban a legjobb az egészben, hogy a hatalmas katyvasz, a nagy, összemosódott tudásmassza mennyire képes hirtelen értelmes rendszerré összeállni, amikor megkapom a vizsgalapot és látom a kérdéseket, amire válaszolnom kell. Szinte szövegkiemelővel emelem ki gondolatban azokat a dolgokat, amiket a papírra kell írnom... ez nagyon tetszik. (Már persze ha emlékszem rájuk.) Szerintem a legutóbbi államvizsgát leszámítva soha életemben ennyit egyszerre nem tanultam még mint az elmúlt két hétben, de a vizsgaidőszaknak még nincs vége: jövő héten még (remélhetőleg) két vizsgám lesz, aztán vége lesz az első megpróbáltatásnak.
Kitartást kívánok minden vizsgázónak, nyomjátok a tudást befelé, aztán jöhet a sör.
A tanulmányaimban szerepelt egy ilyen dolog, hogy az agyunk akkor is dolgozik egy probléma megoldásán, ha kellő információt összegyűjtöttünk és lelkiismeretesen foglalkoztunk a témával. Hát ez tényleg igaz: én már álmomban is fogalmakat, képleteket, definíciókat láttam.
Ami azonban a legjobb az egészben, hogy a hatalmas katyvasz, a nagy, összemosódott tudásmassza mennyire képes hirtelen értelmes rendszerré összeállni, amikor megkapom a vizsgalapot és látom a kérdéseket, amire válaszolnom kell. Szinte szövegkiemelővel emelem ki gondolatban azokat a dolgokat, amiket a papírra kell írnom... ez nagyon tetszik. (Már persze ha emlékszem rájuk.) Szerintem a legutóbbi államvizsgát leszámítva soha életemben ennyit egyszerre nem tanultam még mint az elmúlt két hétben, de a vizsgaidőszaknak még nincs vége: jövő héten még (remélhetőleg) két vizsgám lesz, aztán vége lesz az első megpróbáltatásnak.
Kitartást kívánok minden vizsgázónak, nyomjátok a tudást befelé, aztán jöhet a sör.
2010. január 9., szombat
Tea nyolc után
Az After Eight csoki nagyon finom. Csomagolása rendkívül hasonlít a filteres teáéra. Az oké, hogy valaki ajándékba kapja, csodálkozik, és hetekre a konyhaszekrénybe rakja, aztán csak a forrásban lévő víz felett jön rá, hogy valójában nem teafű lapul a kis csomagokban. Az viszont, hogy a Tescóban se jöjjön össze, hogy talán más kategóriába kellene sorolni a terméket, mégiscsak bámulatos.
Tea - vagy csoki?
Tea - vagy csoki?2010. január 5., kedd
Így mulat a magyar: a szilveszteri kérdőív értékelése
Lezárult szilveszteri kérdőívünk. 21 válasz érkezett, ebből már közel jó képet kaphatunk olvasóink mulatási, ivási és evési szokásairól, már ami az ünnepeket illeti. Dioptriásoknak jó hír, hogy a diagramok kattintásra megnőnek! :-)
Olvasóink nem a bulizós fajtából valók: 38-38% azok aránya, akiknél egyáltalán nem, vagy csak diszkréten volt buli. Elenyésző a hangosan és zajosan mulatók száma.
Annak ellenére, hogy nem volt buli, szinte mindenki ébren volt hajnalig, sőt, olyan is volt, aki egészen reggelig tolta a nembulizást.
Mindig kényes kérdés, hogy mit ivott az ember szilveszterkor. Jó magyar szokás szerint dűtöttük befelé a pezsgőt, de a tömény italokkal is barátkozott az olvasók fele. Mentek még az alkoholmentes italok is, ilyet is sokan fogyaszottak, a sörösrekeszeket és borosüvegeket azonban bontatlanul lehet eltenni húsvétra.
Talán a kölyökpezsgő, vagy talán csak az, hogy kolléga/családtag állt az olvasók háta mögött, miközben a kérdőív kitöltése zajlott, de senki nem merte bevállalni, hogy teljes filmszakadásban lett volna része szilveszterkor. Két ember volt igazán tökös, és hetesig tekerte fel a skálát, de a döntő többség tiszta maradt, mint a hó. Érdekes módon volt olyan válaszadó, aki tömény italokat fogyasztott, ennek ellenére tiszta maradt, mint a hó, szóval kezeljük fenntartásokkal ezeket az eredményeket. :-)
Olvasóink rendkívül optimisták: 62% véli úgy hogy jobb lesz az idei év, mint a tavalyi volt, 29% gondolja, hogy ugyanolyan lesz és csak 10% azon rosszmájúak száma, akik szerint idén rosszabbul megy majd a szekér, mint tavaly ment. Meggondolandó.
Nem volt olyan, aki nem emlékezett arra, hogy hol is ébredt. Pedig az lett volna az igazi fergeteg-parti, ha azt sem tudjuk megmondani, hogy hol keltünk fel. :-) Egy ember nem ágyban ébredt, hat szerencsés nem a saját ágyában ébredt, és 14-en úgy kellett hogy felébredjenek, hogy semmi izgalmas nem történt velük szilveszter éjjelén. 67%, emberek, 67%!
A kérdőívekben elhelyezett Egyéb mező rendkívüli módon szabadítja fel a kreativitást. A Milyen szilveszteri kellékeket vetettél be? kérdésre a fentebb vázolt eredményeken túl egy-egy szavazat érkezett a trombita & ördögszarv kombóra, de volt, aki a numerikus matematika füzetet jelölte meg, mint a szilveszter éjszaka mámorba taszító kellékét.
A végére hagytuk a kaját, nehogy már az elején ellustuljunk. A virsli nyert, az egyéb mezőbe itt is kerültek olyan kaják, amiket a lista nem tartalmazott, így aztán szilveszterkor az elvetemültebb parti-arcok pizzát, bejglit, ebéd-maradékot, korhelylevest, péklángost és kaszinótojást fogyasztottak.
Köszönöm mindenkinek a töltést, és mivel ilyen szorgalmasan dolgoztatok, hamarosan újabb kérdőívvel bombázlak benneteket.
Olvasóink nem a bulizós fajtából valók: 38-38% azok aránya, akiknél egyáltalán nem, vagy csak diszkréten volt buli. Elenyésző a hangosan és zajosan mulatók száma.
Annak ellenére, hogy nem volt buli, szinte mindenki ébren volt hajnalig, sőt, olyan is volt, aki egészen reggelig tolta a nembulizást.
Mindig kényes kérdés, hogy mit ivott az ember szilveszterkor. Jó magyar szokás szerint dűtöttük befelé a pezsgőt, de a tömény italokkal is barátkozott az olvasók fele. Mentek még az alkoholmentes italok is, ilyet is sokan fogyaszottak, a sörösrekeszeket és borosüvegeket azonban bontatlanul lehet eltenni húsvétra.
Talán a kölyökpezsgő, vagy talán csak az, hogy kolléga/családtag állt az olvasók háta mögött, miközben a kérdőív kitöltése zajlott, de senki nem merte bevállalni, hogy teljes filmszakadásban lett volna része szilveszterkor. Két ember volt igazán tökös, és hetesig tekerte fel a skálát, de a döntő többség tiszta maradt, mint a hó. Érdekes módon volt olyan válaszadó, aki tömény italokat fogyasztott, ennek ellenére tiszta maradt, mint a hó, szóval kezeljük fenntartásokkal ezeket az eredményeket. :-)
Olvasóink rendkívül optimisták: 62% véli úgy hogy jobb lesz az idei év, mint a tavalyi volt, 29% gondolja, hogy ugyanolyan lesz és csak 10% azon rosszmájúak száma, akik szerint idén rosszabbul megy majd a szekér, mint tavaly ment. Meggondolandó.
Nem volt olyan, aki nem emlékezett arra, hogy hol is ébredt. Pedig az lett volna az igazi fergeteg-parti, ha azt sem tudjuk megmondani, hogy hol keltünk fel. :-) Egy ember nem ágyban ébredt, hat szerencsés nem a saját ágyában ébredt, és 14-en úgy kellett hogy felébredjenek, hogy semmi izgalmas nem történt velük szilveszter éjjelén. 67%, emberek, 67%!
A kérdőívekben elhelyezett Egyéb mező rendkívüli módon szabadítja fel a kreativitást. A Milyen szilveszteri kellékeket vetettél be? kérdésre a fentebb vázolt eredményeken túl egy-egy szavazat érkezett a trombita & ördögszarv kombóra, de volt, aki a numerikus matematika füzetet jelölte meg, mint a szilveszter éjszaka mámorba taszító kellékét.
A végére hagytuk a kaját, nehogy már az elején ellustuljunk. A virsli nyert, az egyéb mezőbe itt is kerültek olyan kaják, amiket a lista nem tartalmazott, így aztán szilveszterkor az elvetemültebb parti-arcok pizzát, bejglit, ebéd-maradékot, korhelylevest, péklángost és kaszinótojást fogyasztottak.
Köszönöm mindenkinek a töltést, és mivel ilyen szorgalmasan dolgoztatok, hamarosan újabb kérdőívvel bombázlak benneteket.
2010. január 3., vasárnap
Mit fotóztam 2009-ben?
Már-már szokássá vált, hogy év végén mindig csemegézek azokból a fotókból, amiket év közben mobillal készítettem a pillanat hevében, mintegy visszaadva az élethelyzeteket, amikbe csöppentem. Elfoglaltságaim miatt a válogatás nem december közepére, hanem így 2010 elejére tevődött. Lássuk tehát, mit fotóztam 2009-ben!
Türelmet
Száguldást
Boldogságot
Építészetet
Rekonstruálást
Szutykot
Fűríszgípet
Ballagást
Reménytelenséget
Játékot
Házi ninját
Barátkozást
Előadót (10 emberre)
Csodát
Útitársakat
Pesti romantikát
Őszi esőt
Riportot
Veteránt
Az év végét
Türelmet
Száguldást
Boldogságot
Építészetet
Rekonstruálást
Szutykot
Fűríszgípet
Ballagást
Reménytelenséget
Játékot
Házi ninját
Barátkozást
Előadót (10 emberre)
Csodát
Útitársakat
Pesti romantikát
Őszi esőt
Riportot
Veteránt
Az év végét2010. január 2., szombat
Újévi kérdőív
Boldog új évet kívánok mindenkinek!
Elindult az új év, remélhetőleg mindenki kipihente magát és a szilveszter utáni másnaposságot is sikerült elűzni. Itt a szerkesztőségben diszkrét mulatsággal búcsúztunk az óévtől, és nagy reményekkel vetettük bele magunkat az új évbe. Azonban mielőtt elindulna a 2010-es blogolás, muszáj megtudunk, hogy Ti hogyan éltétek meg (túl) a szilvesztert. Töltsétek ki kérdőívünket, hogy teljes képet kapjunk olvasóink mulatási szokásairól. :-)
(A kérdőívet 2010. január 5-én, este 7 órakor lezártam.)
Elindult az új év, remélhetőleg mindenki kipihente magát és a szilveszter utáni másnaposságot is sikerült elűzni. Itt a szerkesztőségben diszkrét mulatsággal búcsúztunk az óévtől, és nagy reményekkel vetettük bele magunkat az új évbe. Azonban mielőtt elindulna a 2010-es blogolás, muszáj megtudunk, hogy Ti hogyan éltétek meg (túl) a szilvesztert. Töltsétek ki kérdőívünket, hogy teljes képet kapjunk olvasóink mulatási szokásairól. :-)
(A kérdőívet 2010. január 5-én, este 7 órakor lezártam.)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)