Szombaton a rekkenő hőségben meglátogattuk a Tisza-partot is, régen mentünk már le (ahogy mamám mondta régen) "a Tisza alá". Kicsit fentebb volt a víz, mint amikor átjöttünk a komppal, és ez vasárnapra még inkább emelkedett. Nagyon jó volt a parton sétálni, hallgatni a madarakat a gigantikus méretű fák alatt és elbújni a perzselő nap elől ezek árnyékában. A víz semmit sem változott: emlékszem, hogy gyerekkoromban is ugyanez az agyagszínű folyam volt az, amit Tiszának neveztünk. Rövid életemből kimaradt a benne való fürdőzés, amit – hozzá kell tenni – egyáltalán nem bánok. Mint ahogy azt sem, hogy a szúnyogokból most valahogy jóval kevesebb volt, mint ahogy az ilyen tájban megszokott.
Hogy milyen a hangulat a parton és a kompon, azt nem tudom leírni. Azt sem, hogy mi benne a jó. Viszont összeraktam egy alig 3 perces videót, amiből talán egy kicsit jobban átjön, hogy miről is beszélek. Jó szórakozást!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése