Új okuláré

Tegnapelőtt történt az eset. Éppen ott tartottam, hogy már nem láttam keresztül a szemüvegemen, ezért elővettem a legpuhább rongyomat és tisztítani kezdtem az eszközt. Egyszer csak azt mondja: k. Ezzel az apró hanggal ketté is tört a kerete, ahogy kell, kihullottak belőle a lencsék és itt vége is volt a műszernek. Éppen jókor, egyébként: örülök, hogy nem tanórán történt mindez, mert ahogy ismerem a tanítványokat, szörnyen kiröhögtek volna, én meg kénytelen lettem volna egyessel megszórni őket, hogy csituljanak kissé. :)

Már akkor este se éreztem magam túlzottan jól szemüveg nélkül. Nagyítanom kellett mindenhol a szöveget, mert nem tudtam elolvasni, nem tudtam tévét nézni, csak közvetlenül előtte ülve, illetve a távolbalátó képességemet is hanyagolnom kellett. Még mókásabb volt a következő nap, amikor bementem az iskolába és hunyorogtam egész nap. Azt csak egy ember kérdezte meg, hogy hová lett a szemüvegem. Többen voltak viszont, akik annak okát kutatták, hogy miért van ilyen fáradt kinézetem. Ma pedig egyenesen azt a kérdést szegezték nekem, hogy másnapos vagyok talán, hogy ilyen szarul nézek ki?! Közöltem, hogy nem, fájdalom, de én így nézek ki alapjáraton, csak most nincs rajtam a szemüveg, mi elfedi kissé szemem ráncait és fiatalemberes arcélt kölcsönöz az amúgy megfáradt képemnek.

Olyannyira felment bennem a szint, hogy a mai délutánon, amikor újra túlestem egy ehhez hasonló (nagyjából pont ugyanolyan) szemvizsgálaton, eldöntöttem, hogy én fényre sötétedős lencsével kérem a következő szemüvegemet, így ha a napsütésből behaladok az intézménybe, talán nem veszik észre majd, hogy mennyit öregedtem az elmúlt 5 év alatt, mióta szemüveget viselek. A szemem egyébként 0,25 dioptriát romlott, tehát most már -0,75 dioptriával tolom. Az Optikus Úriember szerint ez 5 év alatt teljesen jó – nos, én örültem volna neki, ha egyáltalán nem romlik, vagy esetleg javul. Erre azonban vajmi kicsi az esély.

Be kell látnom, hogy öregszem. De ma még nem akarom belátni. Nem is látok rendesen. :) Majd egy hét múlva belátom, amikor kézhez kapom új szemüvegemet.

Vagy talán akkor se.

Altató

Napok óta esik az eső, ráadásul ma már a hó is megmutatta magát. Az elszürkült ég és a letargikus időjárás miatt a minap leültem a virtuális zongorámhoz és bepötyögtem-kattintottam azt a dallamot, ami egész délután a fejemben járkált. Hogy honnan érkezett és hogy miért pont engem talált meg, nem tudom, mindenesetre örültem neki. Addig csinosítottam, amíg egy teljesen vállalható mű nem született belőle. Mivel leginkább egy végigdolgozott nap végén uralkodó hangulatot próbáltam megragadni (akkorra is lettem készen vele), ezért az Altató címet adtam neki.

Most pedig mindenki kapaszkodjon, mert nagy pillanat következik: a Thozoo naplója vizuális installáció keretében mutatja be a friss és ropogós zeneművet! Ilyen eddig még nem volt! Prrrömier, kérem szépen. Csak remélni merem, hogy nektek is tetszik és jobban megalapozza a zene keltette hangulatot. 

Jó szórakozást! (Érdemes egy csendes pillanatban meghallgatni, nem pedig a napi rohanás közben.)

Ezzel kívánunk ma minden kedves olvasónknak szép álmokat! :) 

Beszóltak ketten

Ma kiderült, hogy nemcsak irigy vagyok, még azt sem tudom, hogy hol lakom. :)

Az egész úgy indult, hogy a szakadó esőben indultam munkába. Ahogy kiléptem a kapun, egy érdeklődő szempárral találtam magam szemben.

– Ennek a kiccipőnek nincsen meg valahun a párja? – kérdezte tőlem egy asszony, akin látszott, hogy nem most kelt és pálinkás volt a jó reggel. Éppen a szomszéd kukájában túrt nyakig és módszeresen pakolgatta ki egymás után az abban elhelyezett szemeteszsákokat, illetve nyilván ki is nyitogatta őket, hogy beltartalmuk elérhetővé váljék. Nyújtotta felém a kiccipőt, hogy lássam, miről van szó. Igen megragadta a fantáziáját és hosszas keresés után sem akadt párjának nyomára, így engem, mint a kapun kilépőt interjúvolt meg a tárgykörben.
– Valahol biztosan megvan, – válaszoltam – de az nem a mi kukánk, nekünk nincs gyerekünk.
– Hát?! – azt mondja. – Nem maga lakik itten?
– De, én is, meg még mellettem három szomszéd, bizonyára ez valaki más kukája.
– Oszt' nem tudja, hogy kié ez a kuka?
– Nem tudom, sajnos.
– Akkor kit kérdezzek meg?
– Szerintem inkább pakolja vissza a szemetet, amit kiszedett, senki sem azért rakja ki ide a kukát, hogy utána újra belepakoljon.
– Ó, he, de írígy vagy má'! - mondja nekem és még mormogott valamit. Távolodóban még láttam, hogy rettenetesen kereste a cipő párját, amiről fogalmam sincs, hogy éppen kié volt és miért landolt a kukában.

Nem sokkal ezután felhívott engem egy nullahatharminc, hogy most akkor ő a villanyszerelős cégtől van, jónapotkívánok, és akkor most alkalmas-e.

– Micsoda? – kérdeztem értetlenül
– Hát a villanyszerelés.
– Milyen villanyszerelés?
– Hát... ami le lett egyeztetve. Itten a munkalapon.
– Biztos, hogy jó számot hívott?
– Hát, én ezt a számot kaptam, – mondja és felolvasta a számot. – Kálvin utca 2.
– De én nem a Kálvin utca 2-ben lakom.

Kis hallgatás, lapozgatás.

– Nem?
– Nem.
– Biztos?

Itt egy kicsit azért elbizonytalanított, de megnyugtatására közöltem, hogy bár vannak olyan napjaim, amikor nem vagyok képben, abban egészen biztos vagyok, hogy semmi közöm sincs a Kálvin utcához, azt leszámítva, hogy néhanapján végigmegyek rajta én. Erre közölte velem, hogy "na, akkor jóvan", majd elköszöntünk és csevegésünk véget is ért.

Ez történt ma délelőtt és még messze az este. Ki tudja, talán történik még valami. :)

Fogalmazzunk egyszerűen! 15

Nehéz nyelv a magyar! Még annak is, aki anyanyelvi szinten beszéli. Nem hiszed? Pedig így van és ezt ma be is bizonyítjuk, hiszen sorozatunk új részében elszabadulnak az indulatok: soha nem hallott frázisok, túlbonyolított magyarázatok és extra képzavarok színesítik ezt a rövid válogatást, amelyben kicsi és nagy egyaránt megtalálja a kedvére valót. Jó szórakozást! :)

• Hangom az úgy ahogy van, nincsen.
A legjobb, hogy mindezt mégis el tudtad mondani.


• Nem arról van szó, hogy az este jó, de először is: igen, az este jó. 
Akkor most miről van szó? 


• Egy olyan emberem van hozzá, amilyenem van is.
Hihetetlen szerencse.


• Legszívesebben mindegyiket felkötném, oszt' lelőném.
Ugyan kérlek, ne dolgozz feleslegesen.


• Annyira le vagyok targálva.
A "letargia" a közhiedelemmel ellentétben nem összetett szó.


• Birbitéli a hejteplédet.
Igazából csak macerálja a fufipokrócot.


• A szelepgumit be kell kenni babapopsival.
Érdekes innováció a biciklijavító üzemben.


• Kérdezek egy végső kérdést: vagyis egy végsőnek az előzőjét.
Hosszú lesz ez a beszélgetés.


• Az lehet, hogy olyan picike marad... már úgy értem, hogy nem lesz olyan nagy.
Igazad lehet.


• Célzás saráta
Betűre megvan a finom saláta neve, csak kissé összekuszálódott.

Régebbi okosságaink itt olvashatók.

Ízek kavalkádja

Sokan megjegyezték már (amire később magunk is rájöttünk), hogy az Aldi üzletlánc sajátmárkás termékei igencsak finomak. A mai napon két olyan desszertet szeretnék bemutatni a nagyérdeműnek, amik nálam abszolút a toppon vannak, így megérdemelnek egy kis népszerűsítést. (Csak nehogy elkapkodjátok előlem...)

Hai Jamaica joghurt

Ez a piña colada ízesítésű joghurt az egyik legfinomabb, amivel valaha életemben találkoztam. Az ananászdarabokat tartalmazó, de alapvetően kókuszos ízű termék már az első kóstolónál felkerült a kedvenceim listájára. Isteni, hogy reszelt kókuszt is tartalmaz, így téve izgalmasabbá a kókuszos ízt. Az ananász savanykásan édes és a kókusz émelyítően édes íze remekül harmonizál egymással. Imádom, elképesztően finom.

Egyetlen egy baja van: soha nem elég belőle 1 dobozkával. :)



Peppermint Crémes

Tudvalévő, hogy nagyon szeretem az étcsokoládé-menta kombinációt, több esetben írtam az After eight csokiról is (ezt és ezt és ezt, na meg ezt pl.) A minap egy, a kék csomagos After Eight-hez hasonló desszertet találtunk. Le volt árazva, bár még fél év a szavatossági ideje, szóval igazából nem tudom a leárazás okát, mindenesetre az ízét tekintve egyáltalán nem panaszkodhat. Mind a krémet körülvevő étcsokoládé, mind pedig a krém rendkívül finom, és mint ahogy az már lenni szokott, igen kellemes harmóniában vannak egymással. A krém nem túl mentolos, pont kellemes, ennek okán az egész termék bátran ajánlható akkor, ha éppen nem kapható After Eight és valami ahhoz nagyon hasonlóra vágyik az ember fia (lánya). Sajnos ennek is megvan az a betegsége, mint a fentebb már említett joghurtnak: rendkívül gyorsan elfogy.


Mindkét terméket szívből ajánlom! Érdemes megkóstolni őket. Ha legközelebb megközelítetek egy Aldi-t, ugorjatok be ezekért. ;)

A 2014-es esztendő első munkanapja

Még nyomokban szilveszteri hangulatot tükrözött az utca, amikor ma munkába eredtem. Konfetti, szerpentin és ide-oda dobált pezsgősüvegek mutatták, hogy pár nappal ezelőtt fékevesztett mulatozás volt a környéken. Takarítás meg annyira nem. Ahogy az esőáztatta, sáros járdán ballagtam, azon gondolkodtam, hogy milyen gyorsan eltelt ez a téli szünet és mennyire jó volt kettesben lenni jegybéli mátkámmal ilyen sok napon keresztül.

A munkába lendülés mondhatni zökkenőmentesen zajlott. Első órában már rögtön dolgozatot írattam. :) Meglehet, genyóságnak tűnik mindez, valójában jó előre bejelentett dolgozatról van szó. Bőségesen volt idő tanulni is rá. Persze így is volt, aki behisztizett, hogy hát ő ezt teljesen elfelejtette, és most akkor mi lesz, ég a földdel összemegy. Még jó, hogy nem tanulta túl magát, mert egy pontot veszített és övé lett a legjobb dolgozat. Ezért már megérte hisztizni.

Érdekes színfolt az oktatásunkban, hogy változik az elektronikus naplónk. Ma már teljesen természetes, hogy nem papíralapú naplót használunk, 2010. szeptembere óta ment a Taninform, ami különféle csatározások miatt, a tanév közepén, féléves zárás előtt nem használható többé, helyét a Magiszter nevű rendszer veszi át. Izgalmas lehetett így adatokat (órákat, jegyeket, hiányzásokat, beírásokat, tanulói adatokat stb.) egyik rendszerből áthúzni a másikba, határidőre, félév előtt, amikor mindenki zárná a jegyeket lefelé. Nem irigylem, aki ezzel hosszú órákat töltött, de hálát adok az Istennek, hogy nem volt közöm a folyamathoz. Na, lényeg a lényeg, hogy délután bő két órában hallgattam végig a rendszer működésének minden (engem érintő) részletre kiterjedő ismertetését, így olybá tűnik, ki lettem képezve. Ma este már könyveltem is az új rendszerben, bár vannak dolgok, amik igen erősen hiányoznak, de ezt majd idővel biztosan megoldják a fejlesztők. Mint ahogy tették a Taninformnál is. Mire úgy-ahogy kialakult minden ott, válthatunk az újra. Professzionális.

Nem is olyan régen itt a blogon volt egy szavazás mobilos témakörben, amit most le is zárok, mivel az indulatok igen elszabadultak holmi kalácsképű perverzek által, akiknél kiégett kicsit a körte és megállás nélkül nyomkodták a Küldés gombot az űrlapon. A végeredmény: az olvasók 61%-a szerint kellene új telefont vennem, 26% szerint az olcsóbb tarifa a menő, 8% szerint kellene másik szolgáltatóhoz mennem és 5% gondolja azt, hogy úgy kellene hagynom mindent, ahogy most van. A dolgok most úgy alakultak, hogy időközben, a szavazás eredményétől teljesen függetlenül úgy hagytam mindent, ahogy van. :) Valóban nincs is vele vesződség. Ugyanakkor ma sikerült rövid időre elkoboznom (na jó, csak kérnem kellett) egy Xperia SP-t, és nagyon kellemesen csalódtam. Attól tartottam, hogy batár és kényelmetlen. Való igaz, hogy egy kézzel nem lehet átérni a kijelzőt, de már majdnem. :) Sokkal nagyobb készülékre gondoltam a sajtófotók után. Ez a pozitív első benyomás persze újra arra késztet, hogy átgondoljam a döntésemet, amelyet alapvetően mocskos financiális érdekek határoznak meg, viszont teljes mértékben még nem tettem le a tervről, hogy egyszer a Mini Pro méltó utódjaként kerüljön a háztartásba a cucc.

Mivel a napból hátralévő idő igencsak szűkös, a flipperbajnokságban pedig még nem sikerült elérnem egy normális eredményt a Star Wars - Boba Fett asztalon, ezért ma ennyi voltam. Legközelebb valami egészen más jön – tartsatok velünk!

Pinball FX2 - Star Wars Boba Fett asztal

Itt a Diffy 3 megamix

A téli szünet utolsó napján stúdióba vonultam, elfelejtettem a világot és végre összeraktam a Diffy 3 pályazenéiből azt a megamixet, amit már régen szerettem volna. A dalok kiválasztása már régebben megtörtént, a sorrend összeállítása és a dalok végének-elejének összeillesztése a mai napra hárult.

Sajnos, nem egy ilyenen kevertem az anyagot... ez nekem örök álom marad

Nem állítom, hogy mind a száz pálya muzsikája egy világsláger, viszont vannak benne szép darabok, amik akár önállóan is megállják a helyüket. A 24 legjobbat választottam ki és ezeket forrasztottam egybe, így megszületett belőlük egy 50 perces mix, ami szépen tükrözi a játék zenei stílusát. Azért, hogy hű legyek a különbségkereső játék szelleméhez, természetesen pár dolgot megváltoztattam a dalokban: apróságokat, amik a játékban nem pontosan ugyanúgy szólnak. Így már nem csak az éles szeműek, hanem a vájtfülűek is találnak maguknak játékot, miközben hallgatják a művet, hiszen megkereshetik, hogy az eredetihez képest hol változtak a dalok, hova kerültek új elemek és mi szól másképp, mint a játékban. (Persze keresgetés nélkül sem rossz, csak úgy a háttérben hallgatni.)

A mix letölthető a Diffy 3 weboldalának Letöltés szekciójából, MP3 és FLAC formátumban.

Jazz

Rájöttem, hogy szeretem a jazz-t.

Igazából, nem most jöttem rá, hogy szeretem, hanem valamikor 2002 környékén, amikor a Chicago című film napvilágot látott és sikerült valami egészen jó minőségű kópiára szert tennem. Az All that jazz-t és a Cell block tango-t addig hallgattam belőle, amíg meg nem tanultam kívülről, a filmet csak azért néztem meg ezerszer, mert imádtam a zenéjét. Később rongyosra pörgött a CD lejátszóban a film zenéje is – érdekes módon ezt nem akartam soha MP3-ban megszerezni, mert sokkal jobban szólt CD-n. Ugyanezt éreztem Caro Emeraldnál is, aki az elmúlt hónapokban alapvetően formálta át a zenéről alkotott elképzeléseimet, bár belőle már nem volt CD-m, viszont a mostanában nálam nagy divat FLAC formátumban hallgatom. (Akárki akármit mond, nem kell túlzottan vájtfülűnek lenni ahhoz, hogy meghalljuk – főleg az ilyen stílusú zenéknél – az MP3 és a FLAC közötti minőségi különbséget.) Aztán tegnap megint minden megváltozott bennem, amikor szert tettem a Big Bad Voodoo Daddy nevű, eddig számomra teljesen ismeretlen formáció két lemezére: az elsőre (1994-ből!) és az utolsóra (2012). Sajnos, a közteseket még nem tudtam megszerezni, de nem adom fel és rá fogok menni, mert nekem ez a jazz, valamiért, tetszik.

Kezdem ott, hogy Caro Emeraldot azért nem lehet megunni, mert a jazz elemeit teljesen modern hangszerelés mellé párosítva alkotnak fantasztikusat a magasan kvalifikált zenészek. A Voodoo Daddy sokkal klasszikusabb jazz, szintén professzionális zenészekkel, ráadásul szimplán szuperül szól. Minden hang a helyén van és érezni lehet mögötte a zenei tudást, illetve azt, hogy mennyire egyben vannak a dalok. Érdekes az is, hogy a 2012-es (Rattle them bones) album mennyivel jobban szól, mint a '94-es, mégis ugyanaz a stílus mindkettő. Mintha csak két egymást követő évben jelentek volna meg ezek a lemezek. Élvezhetőek, pörgősek, háttérben is jók, kellemes hallgatni őket és a műfajból eredően kissé a múltba repítenek vissza. Nagyon tetszik. :)

Amikor 20 évvel később ébresztenek rá arra, hogy öcsém, 14 éves korodban (amikor te még Captain Hollywood-nál tartottál) is volt már jó zene, elámulok azért. Teljesen biztos vagyok benne, hogy 14 éves koromban pont nem érdekelt volna ez a stílus, viszont a mai napon éppen megőrülök érte. Van egy olyan elgondolásom, hogy ez az a stílus, amit érteni, érezni kell és erre a fiatalabb generáció még nem képes. Ők teljesen más zenei irányzatok felé húznak és ez teljesen normális, főleg, ha magamból indulok ki. '92-ben pl. úgy gondoltam, hogy a Who is Elvis-nél nem létezik jobb zene, ma már teljesen más a véleményem erről. :)

Mivel nem szeretném az Értő Közönséget csemege nélkül hagyni, hallgassunk zenét!

Elindult 2014!

Mindent beleadva, hatalmas energiákat mozgattam meg az új esztendő eddigi napjain, hogy bármi hasznosba belefogjak, de sajnos csúfos kudarcot vallottam. Mindezidáig egy értelmes megmozdulásom nem volt, ami nem is csoda, hiszen elvégre én most szabadságon volnék, vagy mifene. Élvezem a 12 fokos kinti hőmérsékletet – bentről. Bezzeg tavaly ilyentájt igazán alakult az időjárás, a karácsonyfáról pedig ugyanazt tudnám elmondani, mint a Tűlevél, hó és ónos eső című írásomban. Ezért ezt inkább meg sem teszem.

Előrelátón nem fogadtam meg semmi olyasmit szilveszter éjszaka, amit nem tudnék betartani. Igazából semmit nem fogadtam meg, mert nem volt eszemben. Egy kicsit alábbhagyott a partihangulat éjfél környékére, majdnem bealudtam, de azért egy pohárka Törley Charmant-t megengedtem magamnak a sok virsli után. Az új évet lencsével indítottam, bízva a gazdagságban, melynek ígérete folyton itt leng körül engem, csak sajnos mire elkapnám, addigra valahová elhussan. Majd meglátjuk, hogy mit dob a gép idén, lottó mindig van feltéve, ki tudja, egyszer talán abban is szerencsém lesz. Bár az esély kicsi, a nyeremény nagy. (Ha a Bahamákról küldök minden kedves olvasónak névre szóló képeslapot, akkor bejött az élet.)

Egyelőre azonban csak addig jutottunk, hogy ma este bundás kenyér lesz a vacsora. Na, hát nem kimondottan egy Cerf braisé (ahogy a francia mondja, a maga kacifántos nyelvén) de egyrészt úgysem tudom, mi az a Cerf braisé, másrészt pedig nem is igen kedvelem a vadhúst, így aztán tökéletes választás nekem estére egy kis bundás kenyér. Úgyis régen volt már. Bevállaltam, hogy forró teát főzök hozzá, hogy kiteljesedjen a gasztronómiai élmény.

Ha már a naplóba írok, feltétlenül meg kell említenem, hogy így közel 34 évesen jutottam el odáig életemben, hogy egy olyan szoftvert sikerült írnom, ami képes frissíteni önnönmagát a netről. Én csak feltöltöm a friss változatot, a kliensprogramok pedig jelzik, ha frissítés van, le is töltik azt, be is frissítik és újraindítják saját magukat. Talán ez így első olvasatra nem túl bonyolult, tekintve, hogy manapság minden valamire való szoftver ezt csinálja, viszont mindezt összehozni úgy, hogy gyakorlatilag nulla előismeretem volt a szerverekről való le- és feltöltögetés leprogramozásának túlburjánzó tárgykörében... nos, azt hiszem, mérnöki bravúrt vittem véghez. Kicsit le is porolgattam a diplomámat, hogy a fiók mélyén, hol fény se éri, szebben mutasson. Még lehet, hogy valami enyhe alkoholtartalmú italt is fogok fogyasztani ennek örömére ma este. Hozzá kell tenni, hogy maga a szoftver egy kicsi, de annál hálásabb közösség számára készült, így sajnos nem oszthatom meg a kedves olvasókkal, viszont ezen ismereteket felhalmozva nincs akadálya annak, hogy olyan játékot készítsek végre, amelyben az elért pontszámokat össze lehet hasonlítani a világ más részén élő játékosok pontszámaival... nagyon sok ötletem van, csak időm nem lesz, de talán a nyár hoz ebben változást. Azt hiszem, leporolok egy régi klasszikust, modern formába öntöm és mehet a menet. És nem, ez nem a Diffy 4. része lesz... valami egészen más. Új távlatok nyíltak meg előttem.

Ha egyelőre másért nem, nekem már ezért megérte, hogy átléptünk az új évbe!