Boldog Új Évet!

A Thozoo naplója békés, boldog új esztendőt kíván minden kitartó olvasójának! :)

Fogalmazzunk egyszerűen! 19

Lassul a magyar: közel 9 hónap kellett ahhoz, hogy 11 olyan logikai bukfencet tudjak összeszedni, amelynek végigolvasása nehezen megy nekem térdcsapkodó kacagás nélkül. Sajnos nincs módom mindegyik okosságnál megvilágítani azt a szövegkörnyezetet, amelyben a beszólások születtek, de igen értékes kommentárjaimmal reámutatok, hogy mégis mit akart a zagyvaság tulajdonosa eredetileg mondani. Ím hát nyílik Pandora szelencéje, agyatokat lezsibbasztván a következőket hozom néktek:

• Ne, mert olyan volt már, de az nem ilyen volt. Vagy akár lehet is, de az akkor se ilyen volt.
Teljesen világos, hogy akkor milyen volt.


• A tanárokat ugyanaz az izé akármizi.
Hát ha még azt is tudnád, hogy a hogyishívják is miacsudázza.


• A keze nyakig benne volt a szájában.
Na ezt most képzeld magad elé.


• Úgy evett, mint akit megöltek!
Egy kicsit lassan haladt, mondtuk is neki: csinálj már úgy, mintha élnél!  


• Szerintem nem fog, nem tíz adag birka, nem tudom.
Most akkor: mi?  


• Azt hittem, hogy krém, de közben meg ez valami nemkrém.
Ijesztő és (k)rémes ismeretlen anyagba nyúlni.


• Én most félrebeszélek, mert nem hallok.
A kettő azért nem áll annyira szoros összefüggésben egymással. 


• Biciklivel ne menj messzire, mert leesik a láncod, oszt' szomjan halsz.
Itt a Kunságban ennyire perzselő a nyár.


• Olyan nemlehetlátni-színe van.
Ablakszínű, igaz-e?


• Itt még ködebb van, mint kint! 
Ha igazi karácsonyi hangulat lenne, sokkal hóbb is lenne. 


• Néha nem mindig sűrűn pecázik.
Gondolom, olyankor ritkán mindig fog halat néhanap.

Régebbi okosságaink itt olvashatók.

Mit fotóztam 2015-ben?

Megint eltelt egy év, ideje fellapozni a mobilos fotóalbumot és kiválogatni azokat a képeket, amelyek még a mobillal készült tucatfotók közül is kiemelkedőek. Vagy azért, mert egész jól sikerültek, vagy pedig azért, mert megismételhetetlen pillanatot örökítenek meg. Az elmúlt években nagyon sokat kellett vadásznom egy-egy jobban sikerült fotót, idén azonban a bőség zavarában először több, mint 60 képet sikerült összeszednem, majd éles szemmel újra átnézve közel a felére csökkentettem a képek számát. Ahogy végighaladunk az évet összefoglaló fotósorozaton, a nyájas olvasó számára is láthatóvá válik, hogy mit fotóztam 2015-ben.

Az év első napsugarait

Változékony időjárást

Macskasziluettet

Teljesítményt

Egy angyalka álmát

Az ébredő tavaszt

Nyolclábút

Perzselő nyarat

Rejtőzködő Napot

Remek hangulatot és ízeket

Felújítást

Ínycsiklandó falatokat

Jutalmat 10 kilométer után

Ért kalászt

A legutolsó utcát

Gépbetegséget

Reménytelen küldetést

Váratlan utazást

Pamacsot

Szerelmi vallomást

Felmentő sereget

Napfelkeltét

Tiszakanyart

Házi pizzát

Félmosolyt

A nyár utolsó lobbanását

Alvási technikát

Az ősz eljöttét

A jelenben élő múltat

Egy álom beteljesülését

Az óév búcsúját

Kellemes karácsonyi ünnepeket!

Szerkesztőségünk kellemes karácsonyi ünnepeket kíván minden egyes olvasójának!

Karácsonyi furcsaságok

Így az ünnepek közeledtével minden eladó. A gyártók az összes fölösleges készletet próbálják ránk tukmálni, vélt vagy valós akciókkal csábítanak bennünket, hogy keservesen összekuporgatott, szépen csöngő pénzünket mindinkább nagyvilági hívságokra szórjuk el számolatlanul. Az egyik Nagy Bevásárlóközpontban pl. a húsvétról megmaradt nyulakat próbálják meg új köntösbe bújtatva elpasszolni:

Mikulás nyúl

Hát ez azért már mégiscsak! Furcsa ugyanakkor, hogy nem is kis múltú, gagyi gyártóról van szó, amely még a nevét sem röstellte a nyúl horpaszára nyomtatni. 

Ezen már kiégtem, de ekkor még csak a bejáratnál voltunk. Kicsit odébb haladva láttuk, hogy sikeres művésznők genetikai információihoz is meglepően olcsón juthatunk hozzá. 

Örökítőanyag kedvező áron

Nem mertünk elmenni a játékosztályra megnézni, hogy van-e kicsi labor, amibe csöpögtetve apró Beyoncék kelnek ki a szemünk láttára, de őszintén mondom: nem lepődtünk volna meg ezen sem.

Aztán pedig itt van az ünnepi gagyiáradat csimborasszója: amit ma láttam, azon végképp ledobtam a láncot. Nem tudom, hogy melyik nyomdaipari manufaktúra veretes terméke az alábbi kaspó, mint ahogy azt sem, hogy hogyan csúszhat át ilyesmi bármilyen minőségellenőrzésen. Valószínűleg felmondott a grafikus azelőtt, hogy befejezte volna a munkáját, mert ilyet én még nem láttam soha. Ezt nézd: 

Sample text, vagyis "Mintaszöveg"

Sample text! Ott hagyja a mintaszöveget, amit valami értelmesre kellett volna átírnia! Semmi I love flowers, semmi Enjoy the spring, semmi! Hát ilyen nincs, ezen aztán végképp ledobtam a láncot, de 900 jó magyar Forintért el lehetett volna hozni ezt is. Hát én ott hagytam...

Dicsőség mennyben az Istennek

Jön a karácsony, már csak 10 nap van hátra, engem pedig rettentően elkapott a karácsonyi hangulat, ezért hangszert ragadva klimpíroztam el a "Dicsőség mennyben az Istennek" című éneket. Kerüljetek hangulatba ti is!

Paranoiás, mocsok tűzfalak labilis idegzetű embereknek

Az elmúlt héten házi dolgozatot írattam a tűzfalakról. Mondhatom, elolvasásuk közben nagyon jól szórakoztam. Íme egy pár gyöngyszem az elkészült művekből:

"... az egyik feltelepített program a tűzfal, a másik igazából fogalmam sincs mire jó, mert nem volt annyi lelki erőm, hogy elindítsam." 

"... a hozzám hasonló labilis idegrendszerrel rendelkező embereknek nem javasolnám nyugodt szívvel az ehhez hasonló tűzfalszoftverek telepítését." 

"A felület viszont nagyon egyszerű. Egyszer sem kell végignézni." 

"Jobban megnézve a telepítőt, a kis mocsok az ablak bal alsó sarkában elrejtett egy személyre szabás opciót, ahol kikapcsolhattam volna a Chromodo és más baromság telepítését." 

"Végeredményben örülök, hogy eltelt ez a két hét amíg a gépemen volt, több bajt csinált a tűzfal, mint egy vírus szokott…" 

"Beállítások módosításával könnyedén csökkenthetjük a szoftver paranoiáját."
"Igazából nem szeretném megnézni, hogy pontosan hány fenyegetés volt, mikor utoljára megnéztem 473-nál járt."

Ötöst mindenkinek! :)

Pekingi szmog

Napok óta nem láttam a kék eget, annyira be van borulva, egész nap világítanak a lámpák a lakásban, de azért annyira nem rossz a helyzet, mint Pekingben: a hatalmas méreteket öltött légszennyezettséggel lassan megfojtja magát a város. Borzalmas még képeken is látni mindezt, hiszen ez olyasmi, ami elől nem tud a helyi ember menekülni. Az ott lakók úgy várják, hogy némi szél kitakarítsa a füstködöt a város szegleteiből, mint mi itthon várjuk az esőt két hét forróság után.

Elképesztő képek Pekingről:

Felülről (forrás: Huffington Post)

Csak így látható az ég (forrás: Feng Li / Getty Images)

Ez nem köd: nagy része szennyező anyag (forrás: wetter.at)

Éles kontraszt (forrás: ma.hu)

Az ún. PM2,5 mutató (ami a tüdőből egyáltalán nem, vagy csak nehezen kiürülő por koncentrációját mutatja) egészségügyi határértéke 25 az Egészségügyi Világszervezet szerint, ez Peking bizonyos részein a 600-at (24×-es érték), míg más területeken a 900-at (36×-os érték) is eléri. Nem csoda tehát, hogy az ott élők nagy része maszkok mögött éli a mindennapjait – amelyek gyártására egyébként külön iparág szerveződött.

Egy selfie (forrás: thestar.com)

Gyakorlat teszi a mestert

Folyamatosan gyakorolok szintetizátoron, hogy bővítsem a repertoárt, mostanában ez viszi el nagyon sok időmet. Íme egy újabb próbálkozás 1976-ból, illetve 1980-ból.

Az első lecke

Nagy álmom vált valóra november elején, amikor szert tehettem egy Yamaha PSR-E353 szintetizátorra. Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy mindig is érdekelt a zene és a zeneszerzés (a blog tetején lévő Zene menüpont sok mindent elárul az érdeklődőknek). A számítógépes zeneszerzés és a művek élőben való előadása azonban két teljesen más műfaj: míg az előbbinél az okosan felprogramozott számítógép bármikor hiba nélkül eljátssza a zeneművet, élőben még a legegyszerűbb dallamokat is egyelőre elég nehéz számomra elprüntyögni, főleg kísérettel. Nem mondom, jól jön az előző évek számítógépes zeneszerzési tapasztalata, hiszen jó aránnyal találom el a helyes hangokat, néha azonban a kezeim teljesen összezavarodnak és muszáj kiszellőztetnem a fejem, hogy utána közel hibátlanul el tudjam játszani a kiválasztott dalt.

Szerény repertoáromból most egy igazi klasszikust mutatnék be nektek, mely egyszerűségében nagyszerű: Brad Fiedel remek szerzeménye a Terminator című filmben debütált 1984-ben, s fülbemászó dallama, azt hiszem, sokunkban megragadt.

Az eltűnt kesztyű

Kedves nejem kabátzsebe

Kiszakadt, kiszakadt.

Bosszankodott ő miatta 

Jó sokat.

Mindig mondta: mondjad, uram,

Mi legyen? Mi legyen?

Varrógépem, mondjad, miért

Nincs nekem?

Lesz majd neked varrógéped,

Anyukám, anyukám.

Addig fűzzed át cérnád

A tű fokán!

Kézzel bizony megvarrni én

Nem tudom, nem tudom.

Édesanyám segít nekem –

Gondolom.

Két asszony a varrógépnél

Mit fecseg? Mit fecseg? 

Nem tudod meg, kedves komám,

Úgy lehet.

Megy a cérna, megy a beszéd

Rettenet, rettenet!

Zsebben, hogyha volt valami,

Bent reked.

Sötétedik, jön az este,

Anyukám, anyukám.

Illő volna indulni már, 

Úgy biz' ám.

De a gyerek kis kesztyűje

Hol lehet? Hol lehet?

Hogy lehet, hogy a kis kesztyűt

Nem leled?

Tűvé tettem már a lakást

Anyukám, anyukám.

Elhagyhattam azt valahol,

Úgy biz' ám.

Hová tetted te a kesztyűt, 

Életem, életem? 

Zsebbe tettem, el ne vesszen

Énnekem.

Atyavilág, mit csináltunk

Anyukám, anyukám!

Zsebbe varrtuk be a kesztyűt,

Úgy biz' ám.

Addig varrtak-beszéltek az

Asszonyok, asszonyok,

Bevarrták a kesztyűt oda,

Meghalok.

Írom én e történetet

Röhögve, röhögve.

Versbe öltöm, maradjon meg

Örökre.

Dizájnvonalkódok a Lidl-ben

Valami elindult a Lidl-nél is: sajátmárkás termékeik vonalkódjait elkezdték kidíszíteni. Nem ártott, hiszen a legtöbb ilyen terméknél a vonalkód hatalmas méretű a minél gyorsabb szkennelést elősegítendő, ám az sem árt, ha egy kicsi játék is belefér a vertikális vonalak világába.

Búzadara

Étolaj

Tej

Uborka

Egyelőre úgy látszik, hogy csak egyes termékcsoportokat jelölnek különböző szimbólumokkal, de ezek jópofák és a csomagolás sem lesz olyan egyhangú tőlük, nekem tetszik. Persze még messze vannak a japánoktól, akik gyakorlatilag művészi szintre emelték már a vonalkódokat is, mindezt úgy, hogy a kód – természetesen – így is beolvasható a termékről, hiszen éppen elég, ha egy rövid vízszintes sávon belül minden vonal és a közöttük lévő üres rész látszik egymás után.

A japánok jobban vágják a témát (forrás: designmadeinjapan.com)

Remek ötletek vonalkódokra (forrás: fourinthemorning.ca)

Egyszóval van még mit ellesni az ázsiai kollégáktól, de az irány remek! Csak így tovább! :)

Tibor közbeszól

Üdv, olvasók!

Én Tibor vagyok, a Thozoo naplója főhadiszállásának takarítója. Látom, nem nagyon szaporodnak a bejegyzések mostanában, ezért gondoltam, ha már a Tisztelt Főszerkesztő Úr nem hajlandó venni a fáradságot, hogy megossza veletek az életét, majd írok én. Szép munka a takarítás is, de ez a blog annyira el van hanyagolva, hogy ha nem írok ide valamit, egész biztosan elveszítem az állásomat. Mondjuk, nem irigylem a Főszerkesztő Urat, hiszen azt sem tudja, hogy hova kapjon. Éjt nappallá téve dolgozik a szerencsétlen. Volt olyan, amikor megsajnáltam, de aztán mindig meggondoltam magam. Bevállalt ő mindenféle netes munkákat, aztán azokkal bíbelődik. Dúrja a kódot, építi a web jövőjét. Még flipperezni sincs ideje, azt se tudom, hogy mikor láttam játszani utoljára – pedig itt bent a szerkesztőségben bizony előfordult, hogy titokban löködte a vasgolyót órákig! Hol vannak már azok az idők...! Elmúltak.

Mostanában egyébként különösen nagy figyelmet fordít arra, hogy a gyermekének zenei ízlését a lehető legfinomabban kimunkálja, ezért meg is vásárolta az új Ákos CD-t, a Még egyszer-t. Tetszik neki piszkosul. Arra bezzeg van ideje, hogy azt hallgassa. Azt mondta, hogy majd ír róla kritikát, de persze nem jutott el odáig, itt van a monitorán egy sárga cetli, amire fel van írva. De aztán meg azt mondja minek írjon, a Kulturography sokkal jobban megfogalmazta, miről is szól ez a lemez. Olvasta itt nekem a minap, az Erasure-lemezes résznél már könnyezve röhögtünk, pedig igaz minden szó.

Ha már a gyereknél tartottam, el kell mondanom, hogy ő meg már majdnem fél éves, hihetetlen, hogy hogy elszaladt az idő. Játszanak sokat, forgatja azt a gyereket, meg emelgeti fel majdnem a plafonig. A kicsi meg visongat örömében! Édes egy kölyök, bírom nagyon. A minap is teszek-veszek, hát nem elvette a porrongyomat? A port lehet törölni itt egyébként, száll mindenre, az egész szerkesztőség ki van halva, mindenki megy a maga dolga után. Nem lesz ez így jó, azt mondom én, de persze nem én vagyok a Főszerkesztő, nem nekem kell tudnom. Én csak nem akarom, hogy megszűnjön a munkahelyem. Így aztán nagyon remélem, hogy a Tisztelt Főszerkesztő Úr, ha olvassa ezeket a sorokat, észbe kap végre és minőségi tartalmat nyújt az olvasóinak, akik egyébként rendületlenül látogatják az oldalt mind a mai napig, bár az utóbbi napokban már lefelé konyul a látogatottsági görbe. Ideje lenne feleszmélni!

Na, remélem, hogy eme üzenetem megteszi a hatását. Ha sorban jönnek a posztok, akkor elértem, amit akartam és talán az állásom is megmarad. Ha nem jönnek, akkor nagy valószínűséggel kirúgott ez a mocsok és kereshetek másik állást.

Minden jót kívánok nektek!

Tibor,
a takarító szakszemélyzet

Osztálytalálkozó - 21 év után újra

Remek rendezvényen vehettem részt a hétvégén: 21 év után újra találkozhattam általános iskolai osztálytársaimmal egy osztálytalálkozó keretében. Igen érdekesen alakult a dolog, volt osztályfőnökünk egyéb elfoglaltságai miatt nem vehetett részt ezen az eseményen, így – mivel igen felkészült, s mondjuk úgy, trenírozott pedagógus vagyok – magam ültem a katedrán, s a naplót lapozgatva felidéztük, hogy kivel mi történt az elmúlt két évtizedben, illetve mit tudunk azokról, akik nem tudtak eljönni ezen a délutánon. Meg kell mondjam, vártam már ezt az eseményt évekkel ezelőtt is, de soha semmi nem lett belőle, egészen mostanáig.

1994

2015

Sajnos a csoportkép elkészülte, valamint pár régi kép és film megtekintése után nem tudtam maradni az osztálytársakkal, ennek ellenére jól éreztem magam addig, amíg ott lehettem. Rendkívül hálás vagyok azoknak, akik kezükbe véve az irányítást megszervezték ezt a délutánt, innen is megköszönöm ezt nekik. Jó volt veletek srácok-lányok! Remélem, hogy rendszert csinálunk ebből és a 25 éves találkozón megint együtt leszünk! :)

Változnak az idők

A rendszergazda-tanoncokkal, miután megnéztük az objektumorientált programozás alapjait, egy tesztet szoktam kitöltetni, amiben az addig tanultakat kérdezem vissza. Úgy gondoltam, tanulságos lehet, ha a ma kitöltött teszt során benne hagyom a tavalyi tanulók válaszait is, amelyet csak akkor látnak a diákok, ha a saját válaszukat megadták (így az idei diák csak utólag láthatta a tavalyi választ, abból ötletet nem meríthetett). A tavalyi évfolyamban volt egy válasz, ami nagyon elgondolkodtatott és nagyon meglepő, hogy ugyanaz a válasz idén is megérkezett, csak egy kicsit másképp.

Elmagyarázom részleteiben. A tesztben van egy feladat, amelyben az informatika területéről kell meghatározni ismeretségi és egész-rész kapcsolatban lévő dolgokat (objektumokat). Az ismeretségi kapcsolat (egészen röviden) azt jelenti, hogy az egyik objektum nélkül a másik objektum tökéletesen működik, éli a saját életét, önálló funkcióit ellátja. Az egész-rész kapcsolat ezzel ellentétben azt jelenti, hogy az egyik objektumnak szerves részét képezi a másik objektum, ezért a kettő – mondhatni – elválaszthatatlan egymástól.

Érdekes megfigyelni, hogy 2014-ben a diákok által adott válaszok között az alábbit találjuk:

Ezzel szemben ma, 2015-ben az alábbi válasz érkezett:

Bár a készítő azt mondta, viccelt ezzel, azért tudjuk, hogy minden "csak vicceltem" kijelentés mögött áll legalább egy fél igazság, így kíváncsian várom, hogy jövőre is befut-e ez a válasz, s ha igen, melyik kategóriába sorolja az ifjúság.