Nna, gyerëkëk, nagyon sok dógot nem tuttok még az életrű, mer' börtönbe së vótatok még, de csak énrám hallgassatok, oszt’ kitanúttak lësztëk! Elmondom nektëk, mit fogaggyatok mëg az újév kezdéssire, hogy në érjën bennetëket csalódás! Sokan vartyognak, hogy gyön a végítélet gyüvőre, de én mondom, ezëk assë tuggyák mit beszének. Mé gyönne mán? Szërëncsétlen dédanyám is álandóan monta, mikor humtam a sutba’, oszt’ mán mikor mëghótt! Évekkel ezelőtt! Lassan rám is rámkaparják a fődet (mëgsirassá, ha elgyön, mer’ visszajárok kísírtenyi), de még mindég csak eltëszëk-vëszëk az ámbitus ajján.
Na, elég ahho’ annyi, hogy elősször is mindënképpen vëgyetëk valami ëtetőt, hogy a csëpp, szërëncsétlen madaraknak tuggyatok valami mënedéket adni. Van azoknak annyi baja, mint Zelenáknénak! Górjátok rá az apparátost valami culápra, oszt’ tőccsétëk fël avas szalonnával, hogy a kis hitvány álatok tudjanak csípni belüle, mëg borítsátok tele maggal, oszt’ mingyán lëssz ëgy kis élet januárba, februárba, mer’ én mondom nektëk, hogy gyön a tél, mint annak idejibe az oroszok, oszt’ itt is marad ëggy ideig még. Mint annak idejibe az oroszok.
Osztán másodjára aztat mondom, hogy a cigarëtárú okvettlenül szokjatok lë! Monta a tévé, hogy gyüvőre ollyannyira mëgemelik az árát, mint a mocskos Mutatványos Ágoston a krumplicukorét búcsú mëg falunap idejin, a zíz ëgye el a mellyit. Pegyig a krumplicukor nagy fínomság, magam is bëszëdëk belüle, de csak ha mëkkapom az ábécébe, vagy a zőccségësné, mer’ a Ágoston nem engedne belüle ëgy pëtákot së! (Ollyan akkar az apja.) Na elég ahho’ annyi, hogy mindënképpen tëgyétek lë a cigarëtát, sodrottat së szíjjatok, mer’ az se éri mëg, pipázni mëg mán vígkípp. A múttkor vëtt előttem a bóttba a Zelenákgyerëk pipadohánt, mer’ mostanába’ ilyen hagyományőrző lëtt az is, úgy ál a haja, mint a várvédőknek Egerné, oszt’ hát úramfija, én szégyëlltem magam, amikor mongya a Pirók jány az árát a péztárba. Rája is ripakottam, hogy nem sűl ki a szëmed, mennyit kérël el érte, de kitessékëltek a bóttbul, mer’ az a málészájú jány bömbölni kezdëtt, oszt’ a bóttvezető, aki az apja, mëg éppen nem vótt ëggyezkëdős kedvibe. Bezzeg annak idejin, amikor mëgkezdte a bótot, én mëg – nyilván – mëgtanátam a lëjárt kefírt, oszt’ szóvá tëttem, akkor így kedves Gizël, mëg úgy, most mëg mán ha az egész bót rája rohadna, akkor is nagy embërnek tartaná magát. Szíjja az is igyebkint, dobozszámra füstöli elfele a bestye.
Ami nagyon fontos: në akasszatok fël sëmmilyen törűközőt, konyharuhát, szennyes rongyot sëhova! Inkább lökjed lë a padlóra, vagy vessed a tűzre a hitvánnyát, de fël në akasszad sëmmire, mer’ az bizony még mindég akasztott embërt jelent az elkövetkëzőkbe. Az së érdekëjjën, hogy kikoszorálódik a konyharongy, në lëgyën a fogason, sëmmin së, mer’ bizony gyön a fekete dísztávírat. Mëllátod! Tyúkot nëhogy ëgyé! Úgy elkaparja a szërëncsédet, hogy magad së ismerël magadra. Bukszádra is rágyön az apadás, mëg të is csak kapkodod majd a fejed! Úgy járol majd, mint szëgény Tërka, Isten nyugosztajja, hát nem mëffőzte a kappant Szilvesztërnek napján? Úram Jézus, segíjj mëg, montam, a plébánost rángattam, hogy vëgye lë a rontást a házrú, végtire is csak a szomszéd vóna. Mëg is halt a követkëző évbe, rögvest. Mán Tërka, nem a plébános. Úgy gyöttünk a málészájú ministrángyerëkkel hozzája. Én még a fagyasztót së nyitom ki! Hagy pihennyënek ottan a szárnyassok. Ëgyedű amit lëhet ënni, az a virsli, kilószám. De nem a kétszáz forintos szivacsmassza (pácával verném vígig amellyik ilyet kiad a kezibű), hanem a jóféle roppanós. Én mán csak tudom, hogy hova këll tënni a forintot, de magam is mëgvëszem a jobbat illyentájt. Újévkor mëg csak a lencse, gyerëkeim, ëszëm én is kétpofára, hátha mëgemellik a nyugdíjjat. Eddig nem gyött be, de bízok benne, hogy ollyan ez, mint a lotó, hogy elébb-utóbb csak bëaggya.
Két dógot még mindënképpen mëgemlítëk. Az ëggyik a pukkongatás. Éngëm nem érdekël mán, pukkongassa a bombëttatelepët, amellyiknek erre van péze, de az én ablakom alá amellyik belöki, hátrakötöm a sarkát! Akkorákat ugrálok itt a tévé előtt, hogy bëál a dërëkam mindég. Ótán mëg másodsorba ha részëg embërt látok, amellyik assë tuggya milyen rendëzvényen van, hát rájavágok a bottal ollyat, hogy annak biztos nyoma marad. Másnap mëg majd gondolkodhat, hogy akkor most hun szëtte össze a ződ fótot a lábikrájára. Én nem tudom, hogy mé’ nem bírnak az erejökkel az év utolsó napján, vagy annyira jó’ érzik magokat, vagy annyira nem várják, hogy dógozni mënnyënek, de hát űk tuggyák. Én mán nem tudom fëlvënni a fordúlattot. Assë tudom, hogy mi lëssz, ha lëkapcsojják Kabhëgyen az adót, nem lëssz ertéell? Végem is lëssz itt, ha csak a Kosút marad. (De azt is lëkapcsojják, monták a Petőfin.)
Hát ennyit tudok mondani nektëk tanácsképpen. Mámma még csöszmögök ëggy kicsit a sajtos rúddal, hónap csinálok káposztás rétëst, mëg tökös-mákost. Nem azé, mer’ ollyannyira szeretëm, de ezëk vannak itthon hozzája. A fijam, mëg a kákabélű mënyem imággya, de hát ebbül most nem kapnak. Mulassatok jól, bulyék, mëg a többi. Csókol bennetëket otthonkába:
Gizël
2011. december 30., péntek
2011. december 24., szombat
Boldog karácsonyt!
A Thozoo naplója szerkesztősége kellemes karácsonyi ünnepeket kíván minden kedves olvasójának! Díszítsétek a karácsonyfát, bontogassátok az ajándékokat, egyetek sok bejglit és érezzétek jól magatokat a karácsonyi pihenő alatt!
 |
| Kellemes karácsonyi ünnepeket! |
2011. december 23., péntek
Mit fotóztam 2011-ben?
Gyorsan telnek az évek - íme, újra elszaladt egy belőlük. Mit fotóztam? - sorozatunk ötödik részében újabb képeket osztanék meg veletek (2011 lévén 11 darabot), amelyeket egész évben a zsebemben hordoztam, mivel telefonommal készítettem őket unalmas, vagy éppen mozgalmas perceimben. Lássuk tehát, mit fotóztam 2011-ben?
 |
| Tengeri dekorációt |
 |
| Szimatot |
 |
| Tavaszt |
 |
| Nyári hűsítőt |
 |
| Kis kínait |
 |
| Korai kezdést |
 |
| Őszi sorokat |
 |
| A nap végét |
 |
| Rágcsálókat |
 |
| A fény utáni vágyat |
 |
| Ébredést |
2011. december 19., hétfő
2011. december 18., vasárnap
Xperia Mini Pro gyorsteszt
Megérkeztek a várva-várt kis jövevények a hét közepén, így aztán mi sem természetesebb, minthogy egy rövid teszt erejéig bemutatom a készülék képességeit az érdeklődőknek. Előre bocsátom, hogy az egész bejegyzést a telefonnal készítem el: ha már okostelefon, bizonyára arra is alkalmas, hogy egy blogbejegyzést megírjak vele. Legelőször a blogger.com oldalt próbáltam, ahová tökéletesen be is lépett a ketyere, csak a szerkesztő volt tényleg picike, így maradtam az e-mailben való publikálás lehetőségénél.
Mi van a dobozban?
A telefon doboza közepes mennyiségű hasznos cuccot tartalmaz. Magán a készüléken kívül kapunk egy akkumulátort, egy vezetékes headsetet, egy 2 GB-os MicroSD memóriakártyát, egy töltőfejet, egy USB-kábelt, valamint apró figyelmességként egy kijelzővédő fóliát és egy picike méretű mikroszálas törlőkendőt. Használati utasítás nincs nyomtatva, csak egy pár kötelező elem: jótállási jegy, első lépések és a sugárzásra vonatkozó információk. Az összes többi leírás a telefonban van, elektronikusan tárolva, amiért rögtön be is írok egy piros pontot a Sony Ericssonnak.
 |
| Pihenő Xperia Mini Pro |
Az első indítás
Tudatosan készültem a készülék érkezésére és minden fontos nevet, címet és telefonszámot beírtam Google-fiókom címtárába. Így az első indításkor, amikor a készülék a fiókadatok felől érdeklődött, csak meg kellett adni a belépési adatokat és semmit sem kellett foglalkozni a kapcsolatok listájával, azokat a készülék szépen letöltötte az internetről, így rögtön birtokba is lehetett venni a cuccot. Az előző években az első nap mindig azzal telt el, hogy a telefonszámokat írogattam át egyik telefonról a másikra, szerencsére erre most nem volt szükség. Ami rögtön feltűnt, hogy az érintőképernyő extra érzékeny, a QWERTY kiosztasú billentyűzet kényelmesen használható, bár a legfelső sort meg kell tanulni kezelni, afölött még kellett volna pár mm-nyi hely az igazán kényelmes használathoz.
 |
| 1 fok van odakint |
A billentyűzet
Ha már a billentyűzet került szóba, elmondom róla, hogy szerintem ez a telefon egyik erőssége. Pár nap megszokás után rendkívül gyorsan lehet rajta gépelni. A beépített magyar nyelvű támogatás jól sikerült, a szótár gyorsan tanulja azokat a szavakat, amik nincsenek alapból benne. Az ékezetek kezelése remek és gyors, egy idegesítő dolgot találtam eddig benne, nevezetesen hogy a "meg" szó helyett mindig a "még" szót akarja leírni, pedig az előbbi van a listában elöl. Ettől eltekintve gyorsítja a gépelést az egyszerűbb szavak felajánlása, jól lehet rajta hosszabb szövegeket gépelni, nem lassul be a készülék. A virtuális billentyűzet már magyar QWERTZ kiosztású, de ezt még egyszer sem használtam, tekintve hogy helyette sokkal érdemesebb és jobb a fizikai billentyűzetet használni. A telefon összecsukott állapotában normál telefongombos billentyűzetet kapunk alapértelmezés szerint, amin a rövidebb üzenetek írása nem csak hogy élvezetes, de sokkal praktikusabb is, mint nyitni-csukni a kicsúsztatható billentyűzetet.
 |
| Kitolt billentyűzettel |
A vas
Olvastam a tesztekben, hogy izmos (1 GHz órajelű) processzor hajtja a relatíve kis kijelzővel rendelkező gépet, így a működés extragyors. Ezt csak megerősíteni tudom: a telefon csak akkor halt meg egy kicsit, amikor egy viszonylag nagy memóriaigénnyel rendelkező repülős flash játékot kenyszerítettem rá. Ezalatt meghalt, pontosabban a játék betöltése után fehér képernyőt kaptam, de a Vissza gomb megnyomására működött tovább minden, bár pár másodpercig memóriáért kapkodott. Egyszerűbb flash játékok simán mennek rajta, még a népszerű Farmerama-t is betöltöttük, de a képernyő kis méretéből fakadóan pixel-pontosan kellett aratni. :-) Egyébként a böngésző, a menük, az animált hátterek és a widgetek is teljesen rezzenéstelenül futnak, nincs akadozás és gondolkodás. Minden úgy zajlik, ahogy kell és ahogy az elvárható. A kijelző képe tényleg fantasztikus, úgy, ahogy mondják, a BraviaEngine - akármit is takarjon fehéregyensúly-állításon és zajszűrésen kívül - rendesen teszi a dolgát, az elkészült képek és videók is ténylegesen jobban mutatnak a telefon kijelzőjén, mint pl. monitoron.
Üzemidő
Mindennek ára van, tartja a mondás, esetünkben sincs ez másképp. Bár viszonylag nagy kapacitású, 1200 mAh-s akkumulátort kapott a telefon, az üzemidő egyelőre meglehetősen rövidnek tűnik. Erről még azért nem lehet érdemben beszélni, mert jelenleg állandóan nyomkodva van a cucc, így merül jobban, mintha csak napjában párszor lenne előhúzva az őzbőr tokból. ;-) Egy töltéssel még nem bírt végig egy napot, de egy 8 órás időszakot aktív e-mailezéssel és csevegéssel simán kibír. Az újdonság erejének csökkenésével valószínűleg nem lesz gond neki végigvinni egy napot, bár a játékok, a videózás vagy a navigáció látványosan fogyasztják az energiát (a számítógéphez való csatlakoztatás viszont tölti az akksit). Hosszabb úton való navigáláshoz mindenképpen ajánlott egy autós töltő, illetve a Google Maps-hez korlátlan, vagy legalábbis sok megabájtot magában foglaló mobilnetes csomag.
 |
| A hátlap |
Összegzés
Sok mindent lehetne még írni a készülékről, tényleg fantasztikus, hogy ekkora méretben ennyi funkció elfér, de ennyi gépeléstől már elfárad az ember ujja. Azt hiszem, bátran állíthatom, hogy nem bántam meg a vásárlást, nagyon jó vétel volt és remélhetőleg sokáig bírja majd a kis gép a kiképzést. Mindenkinek ajánlom, aki mérsékelt árához képest viszonylag nagy tudású okostelefonra vágyik.
Ez a bejegyzés és az annak illusztrálására szolgáló képek Xperia Mini Pro telefonon készültek.
2011. december 13., kedd
Xperia Mini Pro - rendelés alatt
Nos, tisztelt hölgyeim és uraim, hamarosan eljön a napja, hogy okostelefonra váltunk itt a háztartásban, megidézve ezzel azon kor szellemét, amelyben élünk. A középmezőnyt céloztuk meg és egy nyár délelőtti fejtegetésemben már utaltam arra, mely készülékek lehetnek a befutók. Sokáig a HTC ChaCha volt az esélyes, de aztán az valahogy érdeklődést vesztett nálunk és az éjfekete Xperia Mini Pro lett a végleges döntés – valahogy jó érzéssel tölt el, hogy tovább erősítem a Sony Ericssonosok táborát és nem nyergelek át másik gyártóhoz. A döntésünk pedig olyannyira végleges, hogy kicsiny szabad tőkénket ebbe forgatva leadtuk a rendelést, így most már csak a futárt kell várni hátradőlve. Gyakorlatilag egyet fizet, kettőt kap akció van: igazán jó áron lehet most szolgáltatónknál ehhez a masinához jutni, így eljött a pillanat, hogy beruházzunk és lecseréljük több éves, kopófélben lévő készülékeinket valami vadiúj csodára.
Természetesen a megfelelően alacsony árért két évre hűséget szerződtünk hozzájuk tarifailag-készülékileg, sőt, ha lehetne még két évig ilyen telenorszínű vízműkék pólóban is járatnának bennünket, mert manapság olyannyira hűségesnek kell lenni egy kis árengedményért, hogy arra szép magyar szavakat nem is lehet találni a kéziszótárban. Ugyanakkor azt kell mondjam, hogy mivel a mostani tarifacsomagunk is évekkel ezelőtt köttetett, nem szokásunk váltogatni. Akkor meg miért ne rendeltük volna meg a cuccot, pikkpakk?
Na azé' nem ment ez ilyen flottul, hogy a pikkpakk szót használjam rá, álljunkmegkicsit. Bízvást mondhatom, hogy jót akarok azzal, ha azt mondom, hogy a Telenor Netshopban vasárnap este senki ne rendeljen semmit, mert 10 percet kell várnia egy-egy lapozásra a rendelés során, amelynek negyedik lépésénél (az ötből) tulajdonképpen két dolog történhetik: vagy a végtelenbe nyúló várakozással szórakoztat bennünket a jól összerakott rendszer, vagy pedig egy hibaüzenetet dob, amelyen az informatív ismeretlen hiba történt üzenetet lehet olvasni 9-es Arial betűkkel. Ugyanakkor ugyanezen internetes áruházban hétfőn délelőtt rendelni teljesen úgy lehet, mint bármelyik másik webshopban: kiválasztás, katt, katt, katt, oké, visszaigazolás, kész.
A Telenor Okostarifa 180 csomagjával a telefonszámlánk kb. felére fog csökkenni, ami mindenképpen jó dolog, mivel így a készülékek ára egy fél év alatt visszajön. Nagyon sokat remélek a kicsi eszköztől (minden teszten dicsérték), illetve az Androidtól is, mint mobilos platformtól, bízom benne, hogy beváltja a hozzá fűzött reményeket.
Nincs más hátra, mint előre: várjuk a futárt, mint a messiást szokás, aztán természetesen itt a blogon kőkemény tesztnek vetjük alá a kicsi jövevényt.
 |
| Xperia Mini Pro |
Természetesen a megfelelően alacsony árért két évre hűséget szerződtünk hozzájuk tarifailag-készülékileg, sőt, ha lehetne még két évig ilyen telenorszínű vízműkék pólóban is járatnának bennünket, mert manapság olyannyira hűségesnek kell lenni egy kis árengedményért, hogy arra szép magyar szavakat nem is lehet találni a kéziszótárban. Ugyanakkor azt kell mondjam, hogy mivel a mostani tarifacsomagunk is évekkel ezelőtt köttetett, nem szokásunk váltogatni. Akkor meg miért ne rendeltük volna meg a cuccot, pikkpakk?
Na azé' nem ment ez ilyen flottul, hogy a pikkpakk szót használjam rá, álljunkmegkicsit. Bízvást mondhatom, hogy jót akarok azzal, ha azt mondom, hogy a Telenor Netshopban vasárnap este senki ne rendeljen semmit, mert 10 percet kell várnia egy-egy lapozásra a rendelés során, amelynek negyedik lépésénél (az ötből) tulajdonképpen két dolog történhetik: vagy a végtelenbe nyúló várakozással szórakoztat bennünket a jól összerakott rendszer, vagy pedig egy hibaüzenetet dob, amelyen az informatív ismeretlen hiba történt üzenetet lehet olvasni 9-es Arial betűkkel. Ugyanakkor ugyanezen internetes áruházban hétfőn délelőtt rendelni teljesen úgy lehet, mint bármelyik másik webshopban: kiválasztás, katt, katt, katt, oké, visszaigazolás, kész.
A Telenor Okostarifa 180 csomagjával a telefonszámlánk kb. felére fog csökkenni, ami mindenképpen jó dolog, mivel így a készülékek ára egy fél év alatt visszajön. Nagyon sokat remélek a kicsi eszköztől (minden teszten dicsérték), illetve az Androidtól is, mint mobilos platformtól, bízom benne, hogy beváltja a hozzá fűzött reményeket.
Nincs más hátra, mint előre: várjuk a futárt, mint a messiást szokás, aztán természetesen itt a blogon kőkemény tesztnek vetjük alá a kicsi jövevényt.
2011. december 8., csütörtök
Romhíradó
Ritkaságszámba megy, amikor megnézzük a híradót, tegnap azonban valamilyen indíttatásból mégiscsak megtettük ezt. Hihetetlen élmény volt, meg kell mondanom. Több hírrel kapcsolatban is megkérdezték az utca emberét, akik elmondták, hogy mi történt velük, meg hogy ők hogyan látják a szóban forgó dolgokat. Valójában azonban nem is ez volt a lényeg. A tartalom mögé nézve érdemes volt megvizsgálni, hogy milyen környéken laknak ebben az országban az emberek. A legtöbb ilyen bejátszásban a megszólaltatott személyek mögött omladozó falú házak, széttört kerítések, törött ablakok, kátyúk ezrével megfoltozott utak, hatvanéves bútorok voltak láthatók, ami jól példázza, hogy ma ebben az országban milyen állapotok között él nagyon sok ember. Valahogy, egyébként, alig szólal meg az "utca embere" kategóriában olyan, aki jól szituált lenne, inkább csak rongyokban járó, bedőlt falú házakban lakó emberek azok, akik kifejtik a véleményüket, úgy a maguk módján.
Távol álljon tőlem, hogy bármilyen politikai érvelést elővezessek, de úgy gondolom, hogy ezek a felvételek igazán hűen tükrözik a jelen kor állapotát. A folyamatos, évek óta tartó megszorítások, rendezetlen pénzügyi helyzetek magukkal hozzák az egész ország pusztulását, ami ilyen formában is jól látható. Az emberek közül nagyon soknak nagyon kevés pénze van, nagyon kevésnek pedig nagyon sok, ami igazán igazságtalan, de ez minden történelmi korra jellemző. Persze mindenki ragaszkodik ahhoz, amije van, én is azt tenném, ha gazdag lennék. De nem vagyok. Ahogy a helyzet most kinéz, nem is leszek. Viszont egyre inkább úgy érzem, hogy nem áll módomban ötről a hatra jutni, inkább most csak úgy állunk az ötön, bár volt időszak, amikor ötről a négyre jutottunk vissza. De nem csak nekünk vannak problémáink: egy ismerősöm, illetve az összes kollégája, aki állami fenntartású intézményben dolgozik, így karácsony előtt nem kapott fizetést. Volt hülye indoklás, hogy miért nincs bér, de még tárgyalgatnak, gondolkodnak, ő meg hozzám jár kölcsön kérni. Szép lesz így a karácsony mindenkinek. Előre félek a jövő évtől...
Na, mindegy is. Hosszú eszmefuttatás lenne ez egy ilyen szeles napon, így ma csak ennyit mondok. Legközelebb Xperia Mini Pro témakör jön, szóval mobilosok előnyben.
Távol álljon tőlem, hogy bármilyen politikai érvelést elővezessek, de úgy gondolom, hogy ezek a felvételek igazán hűen tükrözik a jelen kor állapotát. A folyamatos, évek óta tartó megszorítások, rendezetlen pénzügyi helyzetek magukkal hozzák az egész ország pusztulását, ami ilyen formában is jól látható. Az emberek közül nagyon soknak nagyon kevés pénze van, nagyon kevésnek pedig nagyon sok, ami igazán igazságtalan, de ez minden történelmi korra jellemző. Persze mindenki ragaszkodik ahhoz, amije van, én is azt tenném, ha gazdag lennék. De nem vagyok. Ahogy a helyzet most kinéz, nem is leszek. Viszont egyre inkább úgy érzem, hogy nem áll módomban ötről a hatra jutni, inkább most csak úgy állunk az ötön, bár volt időszak, amikor ötről a négyre jutottunk vissza. De nem csak nekünk vannak problémáink: egy ismerősöm, illetve az összes kollégája, aki állami fenntartású intézményben dolgozik, így karácsony előtt nem kapott fizetést. Volt hülye indoklás, hogy miért nincs bér, de még tárgyalgatnak, gondolkodnak, ő meg hozzám jár kölcsön kérni. Szép lesz így a karácsony mindenkinek. Előre félek a jövő évtől...
Na, mindegy is. Hosszú eszmefuttatás lenne ez egy ilyen szeles napon, így ma csak ennyit mondok. Legközelebb Xperia Mini Pro témakör jön, szóval mobilosok előnyben.
2011. december 1., csütörtök
Az első decemberi nap
Ismét eljött a december, karácsony hava. Mit ne mondjak, nem túl kellemes az időjárás odakint, ennek ellenére fotósoknak kedvében jár ez az idő, ugyanis olyan szép motívumokat alkot a fagyott dér a fákon, amit csak az évnek egy ritka szakában, ilyenkor lehet látni. Magam is fotóztam pár szépet idén a nulla fok alatt, be is illesztem ide immáron.
Hozzá kell tenni, hogy csak látszatra szép ez az időjárás: a gázóra egy stopperóra sebességével pörög. Ez pedig igazán nem vet jó fényt az egyébként is gyászos költségvetésünkre. Félre bánat, félre bú: hamarosan megérkezik a mikulás és hoz némi vigasztaló édességet. (Eddig minden évben hozott, lehet, hogy idén is fog egy keveset becsempészni a cipőmbe. Már ha megérdemlem, persze. Csak akkor.) A mikulás után pedig párat alszunk és elérkezik a várva-várt téli szünet, de úgy ám, hogy nem kell vizsgára készülni, beadandót írni, angol szavakat magolni: semmi mást nem kell csinálni, csak pihenni és élvezni, hogy karácsony van. Alig várom.
Ma ezen rövid gondolatokkal adnék életjelet, ma ugyanis még egy fogadóóra és egy szülői értekezlet vár rám. Következő alkalommal talán magvasabb témákról is szó lesz.
 |
| Az utolsó levelek egyike |
 |
| Mintha csak tüskéi lennének |
Hozzá kell tenni, hogy csak látszatra szép ez az időjárás: a gázóra egy stopperóra sebességével pörög. Ez pedig igazán nem vet jó fényt az egyébként is gyászos költségvetésünkre. Félre bánat, félre bú: hamarosan megérkezik a mikulás és hoz némi vigasztaló édességet. (Eddig minden évben hozott, lehet, hogy idén is fog egy keveset becsempészni a cipőmbe. Már ha megérdemlem, persze. Csak akkor.) A mikulás után pedig párat alszunk és elérkezik a várva-várt téli szünet, de úgy ám, hogy nem kell vizsgára készülni, beadandót írni, angol szavakat magolni: semmi mást nem kell csinálni, csak pihenni és élvezni, hogy karácsony van. Alig várom.
Ma ezen rövid gondolatokkal adnék életjelet, ma ugyanis még egy fogadóóra és egy szülői értekezlet vár rám. Következő alkalommal talán magvasabb témákról is szó lesz.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)