Boci a pusztában

Vegyük szemügyre az alábbi, egyik kedvenc dobozos sajtom csomagolásán található képet!

Mi az, ami első látásra feltűnik? Boci legel a pusztában. Második ránézésre egy kicsit furcsa lesz, hogy a boci csak és kizárólag friss, piros virágot fogyaszt. Harmadik ránézésre még gyanúsabb a helyzet, hiszen figyeljük csak meg a hátteret.


Kaktuszok! Érted: nem fák, vagy bokrok, esetleg a nagy büdös semmi, mint puszta, nem: kaktuszok. Hol készülnek ezek a nyomi csomagolások? Hol élnek olyan emberek, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy hol és mit legel egy tehén? Hová fajul ez a világ? Mi jöhet még a zöld lötty után?

Megnyugvást, barátaim.

Ugyanott vagyok

Ma megkaptam a fizetési papíromat, és rettenetesen elkeseredtem. Első körben világgá is akartam menni, de volt még egy negyedik órám, azalatt némileg lecsillapodtam, utána meg egy kicsit átértékeltem magamban a dolgokat, és számításokat végeztem.

A tavalyi év szeptemberében és októberében összesen 20 órával többet tartottam meg, mint az idei tanév első két hónapjában, bár hozzá kell tenni, hogy tavaly délutánonként két órát - egész egyszerűen - nem fizettek ki, így ha az ember 2 óráért szeretett volna pénzt kapni, ezért 4 délutáni órát kellett tartania. Ha csak 2 órát tartott, akkor semmit nem kapott. (Nekem a két hónapban 10 olyan órám volt, amiért nem kaptam pénzt.) Idén ezt a dolgot eltörölték, viszont azért a bérért, amit kapok már nem 20, hanem 22 órarendi órát kell megtartani kötelezően, tehát gyakorlatilag majdnem ugyanott vagyok, mivel ha a tavalyi viszonyokhoz képest kalkulálok, havi 8-10 órám nincs kifizetve. És ez rendkívül érzékenyen érint engem.

A fizetéseket vizsgálva kiderült, hogy idén ugyanabban az időszakban mintegy 0,52%-kal kerestem kevesebbet, mint tavaly. Az étkezési utalványokat tavasszal a felére csökkentették, így a tavalyi évhez képest 44,44%-kal volt kevesebb, amit melegétkezésre költhettem. Az egyéb juttatások terén viszont 51,98%-kal kaptam többet. Mindez összesítésben azt mutatja, hogy 2,07%-kal élek rosszabbul, mint tavaly. Ezt valahogy én sokkal többnek érzem, főleg ha belekalkulálom az élelmiszer- és energiaárak (meg minden egyéb árak) drasztikus növekedését is.

Magyarország, 2007. Ahol öröm dolgozni.

Zöld lötty?

www.zoldlotty.com

Ez nem lehet igaz. Mivé lesz ez a világ?

Szerintem csak hülyeség az egész, de ha tényleg a nevét adta hozzá, akkor innen szeretnék gratulálni.

Gizel nénéd és a számítógépek

Nekem? Minek kéne mán nekem? Éngemet az is idegesít, ha az onokám zúgassa, mer' az képes naphosszat előtte űnyi. Lesi, de nem csinál a'ssemmit, csak ül. Nemhogy focizna, mint jánykoromba a sok ollyan korú gyerek. Ollyan előtte, mint valami tudat nékűli ember, amit a múttkor mutattak a tévébe, a Sorsokba. Átgyön a cimborája, a Szedlákéknak a legkisebb fija, na arrú is tudni kell, hogy nem a legnormálisabb, mer az annya szülés közbe eccer leesett a lépcsőn. De amikor ezek ketten együtt jáccanak, mer' ők játéknak híjják, hát ott ég a főddel összemegy, tán még maga a sátán se tud úgy üvölteni, mint ahogy ők csinájják. Montam is a fijamnak, állíccsad le űköt. De oszt' csak rálegyint. Egymás ellen jáccanak, Jézus segíjj. De oszt az a legírdekesebb, hogy csak addig tart, amíg előtte űnek, amikor végre felkelnek, mer' esznek, vagy mer' a Szedlákgyerek megy a doktorho (mer az meg' minden kéthétbe jár, oszt' megvizsgájják a fejit, romlott-e a mútkori óta), na akkor haggyák abba, oszt' nincs is nekik mán akkor semmi bajuk.

Fijamnak is van egy gípje, de csak ilyen csepp, bőrtáskányi méretű. Az is ha elgyön, osz' híjják, mán nyomkoggya is, mint a zongorrát, de ollyankor az sincs ott, csak testyibe, lélekbe belemerűl. Egyszóval én nem szeretem, na. Megmondom őszintén, otthon a Mátrát is ollyan nehéz vót megtanúnom, főleg mikor begyött a tévékettő meg az elkéklubb, hogyhát még akkor nekem a férjem álította be a kettesre meg a hármasra, de én ahho nemnyúlok. Csak átnyomom. Ehhe meg oszt' pláne nem nyúnék, nem nekem tanáták mán ezt ki. A mútkor bemonták, pont az elkéklubbon, hogy ettű vírusosak is lehetünk. Aszongya a fijam, nemúgyvanaz, de mán engem nem bolondít el, szedek én annyi gyóccert, nem hijjányzik nekem, lelkem, egyátanán.

SSD, hamarosan

Mi a jó a pendrive-okban? Kicsik, könnyűek, és méretük ellenére rendkívül nagy mennyiségű adatot képesek tárolni, igen hosszú ideig. Nem tartalmaznak mozgó alkatrészt, így egyrészt keveset fogyasztanak, másrészt ellenállnak a legtöbb mechanikai behatásnak; biztosan nem halnak meg rögtön, mint egy floppy, ha véletlenül földet érnek, de gépben kimosott, és ennek ellenére működő példányokkal is találkoztam már. Valószínűleg ezek az előnyök lebegtek a legújabb generációs adattárolók, az SSD-k (Solid State Disk) megalkotói előtt is.

Pár éve már lehetett arról hallani, hogy a flash-memóriák gyorsulása és egyre csökkenő mérete hamarosan azt eredményezi majd, hogy ez az adattárolási technika leváltja napjaink leggyakrabban előforduló adathordozóját, a merevlemezt. A merevlemez ugyanis - valljuk be - eléggé érzékeny szerkezet: a mágneses mezőket ugyanúgy nem szereti, mint ahogyan a rázkódást. Időközben a flashmemória-modulok sebességét sikerült közel annyira felhúzni, mint amilyen sebességgel manapság a SATA II csatlakozós merevlemezek dolgoznak, így egyértelműen az SSD-nél van az előny, mind az adatbiztonságot, fogyasztást, súlyt, fizikai méretet és hőtermelést tekintve. A flashmemória-modulokat tartalmazó tároló biztonságosan tárolja az adatokat, a legtöbb gyártó szerint legalább tíz évig.

Ezek az eszközök ugyanis nem a távoli jövő szimbólumai: a képen látható, PQI által gyártott, és főként laptopokba ajánlott Turbo+ SATA SSD már manapság is elérhető. Az átviteli sebessége elméletben eléri a 60MB-ot másodpercenként, erre nem lehet panasz, annál inkább az árára, amelyről még egyik komolyan vehető fórum vagy tech-oldal sem ír, de vélhetően 2008-ra kiderül - nem lesz olcsó, ez egészen biztos.

Googlevicc és googlemagyar

Két gyöngyszem a Google házatájáról. Az első rögtön a PicasaWeb nevű, képek tárolására szolgáló weboldalról, amelyre a webfejlesztés során a galériákat töltöm jelenleg, megállás nélkül (mindamellett blogjaim képei is itt foglalnak helyet). Ilyet szól:

Rákattintva el is olvasható. :-)

Aztán a másik, a Google egyébként kitűnő képkezelő és katalogizáló alkalmazása, amivel a fotókat tolom a webes galériákba. A feltöltőablak alján van egy ilyen, látszólag értelmetlen feliratú gomb, hogy A törlés befejeződött. Mi értelme ennek? Nyilvánvalóan félrefordításról van szó, és az eredetije Delete Finished (Befejezettek törlése) lenne - ezt abból gondolom, hogy a funkciója pontosan erre szolgál, eltávolítja a listából a befejeződött feltöltési sorokat.


Na, jó'van, de legalább próbálkoznak.

WordPress

Munkahelyem honlapjának fejlesztése során a régebben már említett PHP-nuke alapú weboldal hosszas döglődés után csődöt mondott. Vagy én voltam nagyok gyík hozzá, vagy pedig a véletlenek sorozatos egybeesése miatt nem jutottunk közös nevezőre. Így vagy úgy, de meg kellett válnunk egymástól, addig, amíg nem volt túlzottan feltöltve tartalommal az egész. Helyette a blogmotorként is kiválóan (sőt, főként ilyen formában) alkalmazható, s ezáltal hozzám közelebb álló WordPress tartalomkezelő rendszer lépett be a képbe, amivel a sok-sok szöveges tartalom kitűnően kezelhető, és eddig a pillanatig kezesbárányként működik a rendszer. Rendkívül logikus, átgondolt felépítése, valamint igen barátságos kezelőfelülete engem is meggyőzött, kezdem érteni, hogy miért ajánlják ezt olyan sokan. Idáig egy sor php-kódot nem kellett írnom; ez a közeljövőben vélhetően változni fog, de egyelőre jól megvagyok nélküle.

Bele kell gondolni, és meg kell őrülni attól, hogy vannak emberek a világon, akik kidolgoznak egy tök jól használható rendszert, mint például ez, és teljesen ingyen a köz javára bocsájtják. Használd, 'ázze! Egy kanyi petákba nem kerül, letöltöd, feltelepíted. Ez persze mind nem elég: megállás nélkül fejlesztik, tökéletesítik, honosítják, pusztán lelkesedésből és kedvtelésből. Ez rendkívül jóleső érzéssel tölt el engem, mint felhasználót. Úgy tűnik, a fejlesztőknek nem számítanak a beleölt munkaórák százai, a sok szívás azzal, hogy "Hát mér' nem működik?!", semmi nem számít: odaadják nekünk, hadd használjuk. Tök ingyen. Csak a dicsőség az övék.

Valljuk be, azért az is valami.

Filmekről röviden

Nem olvastam jó kritikát sem az Ocean's thirteen című filmről, csakúgy, mint ahogyan a Minden6ó második részeként is felfogható Evan, a mindenhatóról sem, ennek ellenére megnéztem mind a két alkotást. Egyrészt nagyon kíváncsi voltam mindkét filmre (ismerve az előző részeket), másrészt kíváncsi voltam, mennyire állják meg a helyüket az olvasott kritikák, amelyekről kiderült, hogy rendkívül szubjektívek tudnak lenni, az olvasottakkal ellentétben ugyanis nekem mindkét film remek szórakozást nyújtott.

Ocean's thirteen


Az, hogy a film amúgy is brilliáns szereplőgárdáját kiegészítették Al Pacinoval, szerintem telitalálat. Hiányzott valaki a palettáról, ő tökéletesen teljesítette, amit elvártak tőle. A filmben nagyon jók az előző részekre való utalások, mint ahogyan az a helyzet is, amikor a régmúltban ellenségként feltűnő szereplőkkel a cél érdekében most szövetséget kell kötniük a kaszinórablás mestereinek. Persze mindenki akar a zsákmányból egy kicsit...


A sztori természetesen nem durran akkorát, mint a legelső részben, de ez nem meglepetés a második rész után: ott se szólt akkorát. Viszont szerintem egy vállalható, jól felépített alkotás ez is, egy kicsit más szemszögből megközelítve a rablást, mint ahogyan eddig láttuk. A lehetetlen célok kitűzése, a kivitelezésbe becsúszó hibák és problémák, valamint ezek megoldása itt is megvan, és szerintem rendkívül szórakoztató az egész film, érdemes megnézni.

Evan, a mindenható


Na igen, hát persze. Nyilván. Nincs benne Jim Carrey. Viszont ha újranézzük az előző részt, ott is megmutatkozik az Evan Baxtert alakító Steve Carrell páratlan játéka, főként abban a jelenetben, amikor a stúdióban megpróbál beszélni - de az éppen akkor Istent játszó Jim Carrey meggátolja ebben. Iszonyat jól csinálja, és rendkívül vicces, szóval van tehetség a fickóban. Ezt ki lehetett volna aknázni, azonban ebben a részben nem tették ezt, a sztori ennek ellenére is mulatságos.


Evan nem kap isteni hatalmat, olyat már láttunk az előző részben. Helyette bibliai kihívás elé kell nézzen: az Úr megkéri, építsen bárkát. Az időközben képviselővé lett Evan nagyon nem akar engedelmeskedni a fehér ruhás öregúrnak, azt meg főként nem hiszi el neki, hogy ő az Isten. Később azonban szemtanúja lesz az Úr meggyőző erejének, és bár karrierje és családja romokba dől, megépíti a bárkát. Persze hepiend, persze örülünk a végén.


Az állatok idomítása/animálása kiemelkedő a filmben. Főként szuper a halas jelenet, amikor főhősünk (mivel Noé-szindrómában szenved) vonzza az állatokat, ráadásul párosával, így aztán a halak se tudják róla levenni a szemüket az akvárium mögül. A meg-megmozduló szereplő ritmusára újra és újra helyet változtató halak szerintem zseniálisan sikerültek, rendkívül röhögtem, amikor itt tartottunk a filmben.

Személy szerint mindkettőt ajánlanám megtekintésre, könnyed délutáni kikapcsolódás ürügyén.

• Ocean's thirteen trailer (YouTube)
  
• Evan almighty trailer (YouTube)
  

---
Képek: IMDB.com

Az örök kérdés

Miért van az, hogy Windows alatt azok az alkalmazások, amiknél semmi szükség rá, megjegyzik, hogy melyik könyvtárba mentettem el utoljára fájlokat, és onnan akarják betölteni az újat, azok az alkalmazások pedig, ahol mindig ugyanabba a könyvtárba mentek, nem képesek azt megjegyezni és a Sajátgéptől indulva újra és újra végig kell járnom az utat minden egyes alkalommal?

Mobiltelefonnal készült fényképeimet folyamatosan mentem; ennek oka főként a memóriakártya kicsi kapacitásában keresendő. Az egyébként rendkívül intelligens MyPhoneExplorer nevű, direkt Sony Ericssonokhoz fejlesztett alkalmazás viszont minden alkalommal megkérdezi, hogy hová szeretném ezeket a bűbájos fotókat menteni. Ekkor jön a kanosszajárás: hat könyvtárat végig kell klikkelni, merthogy útvonalat beírni, na azt nem lehet. Pedig gyorsabban menne. A DaemonTools pedig pontosan a fordítottja: mindig onnan akarja a képfájlt behúzni, ahonnan legutoljára betöltöttem, pedig egészen biztos, hogy teljesen máshol van a mountolnivaló.

Erre varrjatok gombot, cimborák!

Az új gép

Ha annyi pénzem lenne, mint amennyi nincs, akkor nagy vonalakban és első körben a következő alkatrészekből építeném meg sorrendben a hatodik számítógépemet:

Asus P5K alaplap

INTEL P4 (E6750) 2666 MHz processzor
LGA775/CORE2 DUO/4MB/1333

2× KingMax 1GB DDR2 memória, 1066 MHz

2× Samsung 500 GB SATA-II HDD

GeForce 8500 GT
PCIExpress, 256 MB DDR +TvOut

SoundBlaster Audigy 4 PRO hangkártya
a hozzávaló kütyükkel. (Überállat!)

PIONEER 212D SATA 18xDVD író/újraíró

Zalman CNPS-9500 processzorhűtő

Asus TA-861 ház, hozzávaló tápegységgel

Kettőszázharmincezer forint, ezért egyelőre csak terv marad.

A tudás: 6 alma

Képfeldolgozás elméleti dolgozat frenetikus megoldásai:

• Mire szolgál a fényképezőgép kétállású exponálógombja?
  Ha megnyomjuk az exponáló gombot egy kicsit, akkor a gép fárókuszál a fényképezni kívánt dologra.
  
  
• Lehet-e síkágyas szkennerrel térbeli tárgyakat szkennelni?
  Lehet: macska, egér, zsiráf.
  
  
• Mi az autofókusz?
  Saját maga felelőre elesíti a kepét.
  
  
• Mi jellemzi a kompakt digitális fényképezőgépeket?
  Kicsi méret... és tökkk digitális.
  
  
• Mi a raszteres képek alapegysége?
  A pikszel.
  
  
• Mi jellemzi a tükörreflexes fényképezőgépet?
  A tükörreflexes fényképezőgép egy nagy kani gép.
  
  
• Milyen képjavító eljárást alkalmazhatunk fekete-fehér képek esetén?
  A Robert-Floyd eljárás alkalmazásával a kép rendkívül ronda lesz, de legalább meg tudjuk mondani, mi van a képen.
  
  
• Melyek a multifunkciós berendezések funkciói?
  Hanglejátszás, filmlejátszás, hangfelvétel.
  
  
• Mi jellemzi a kézi szkennert?
  A kézi szkenner használatakor izomgörcsöt kaphatunk, és berázás lesz.
  
  
• Melyek a multifunkciós berendezések funkciói?
  Nyomató, scanner, fénymásoló, mosógép.
  
  
• Mi a paletta?
  Egy hajfesték.
  

Jó tanácsok

Internet-szolgáltatásom sebessége igen jelentősen (mintegy tizedére) esett, így - mivel a vonal tökéletes volt, és a havidíj nem csökkent tizedére - többször is megkerestem szolgáltatómat, árulják el, hogyan lehetne javítani a sebességen. Ők az alábbi, hasznos tanácsokkal láttak el, több esetben hosszú gondolkodás után:

• Kapcsolja ki a tűzfalat, az lassítja a kapcsolatot!
  
• Ellenőrizze a sebességet még egyszer, letöltéssel!
• Szedje ki a vonalból az ADSL-splittert, és a modemet direkt kösse a vonalra.
• Húzza ki a konnektorból a modemet, hosszabb időre. (Közöltem, hogy minden éjszaka ki van kapcsolva a modem, erre ők: az sem jó, ha hosszú ideig ki van kapcsolva a modem!)
• Hozza létre újra a kapcsolatot. (Mondom, routert használok. Erre ők: ne használjon routert!)
• Hogyan mérte a sebességet? - kérdezik. Szoftverrel, és egy webes sebességmérővel, válaszolom. "A webes nem jó. Melyik webes sebességmérőt használta?" Ami az oldalukon található, válaszoltam. "Az pláne nem jó".
• Használjon másik számítógépet!
• Végezzen vírusirtást! (Állandó a vírusvédelem a gépen, jegyeztem meg. Válasz: akkor is végezzen vírusirtást!)
• A problémáját most nem tudom megoldani, majd holnap visszahívom!

Atomot neki!

Weblapot fejlesztek. Dinamikusat. Ehhez a PHP-NUKE nevű előregyártott portálcsodát használom, ami egy PHP-alapú webportált lenne hivatott létrehozni és üzemeltetni, de ezt még manapság, 2007-ben sem egyszerű elérni vele. Pedig nagyon ügyes egy rendszer. Az univerzalitás jegyében még talán a halott nyelvek is bele vannak integrálva: képes a világ összes nyelvén kommunikálni, csak a magyar verzióból maradt ki a hosszú ő és ű betű. Illetve: elvileg benne kellene legyen (a karakterkódolás engedi), mégis, valahogy kimaradnak ezek a rendszerből, és mindenhol hülye ? karakterek jellennek meg. Meg?rjít, szörny?!

A rendszer ún. modulok segítségével nyújtja a funkciók gazdagságát, és ezek gyönyörű színes adminisztrációs felületen keresztül hangolhatóak - persze azért nem viszik a fejlesztők túlzásba, a felhasználók talán még elrontanák a rendszert - így csak a legszükségesebb beállításokat kapjuk meg. Persze bele lehetne piszkálni - ahogyan volt tanárom mondta - turul módszerrel (háturul), de ilyet mi nem teszünk, meglehetőst labilis ez így is.

A honlap jellegéből fakadóan sok a szöveges információ, ezért a Tartalom nevű modulban dolgozom sokat, ami szövegek, képek és linkek megjelenítésére lenne alkalmas, de azért ezt nem hozza korrekten a rendszer. Létrehozok egy oldalt (Tartalom modul), beleírok a szövegbe egy linket, és lám, máris \ jelek jelennek meg a link előtt és után. Ez rendkívül kellemetlen, már csak azért is, mert a link így nem működik. Ha szerkesztem, és újra mentem, akkor már \\ van a link előtt és után, és ez fokozódik a végtelenségig. A HTML-kódban hiába írok képet, mentek, megjelenítek: nincs kép sehol. A HTML-kódból még a rá vonatkozó sorok is eltűnnek. Kísérteties.

Szóval a napjaim küzdelmesek, a rendszer ellensége lettem (ő meg az enyém), de megpróbálom úgy hangolni, hogy ő húzza a rövidebbet. Nekem meg pár újabb ősz hajszál igazán nem árt már.

Álmoskönyv

Álmodni mindenki szokott. Hogy napi rendszerességgel, vagy csak néha-néha, ez igencsak embertől függ. Az azonban hogy álmot már mindenki látott, egészen biztos. Ezek az öntudatlan, legtöbbször irracionális, képekből, hangokból, érzésekből, emlékekből és pozitív illetve negatív élményeinkből táplálkozó történetek, amelyekben nem mindig vagyunk a magunk ura (néha nem is magunkat alakítjuk) mindig is foglalkoztatták az emberiséget. Nem meglepő hát, hogy pár száz évvel ezelőtt kisebb vagyonokat kerestek meg azok, akik "megfejtették" az álmokat. Az álomfejtés legtöbbször azon alapult, hogy megfigyelték, melyik álom hatására általában mi történik, így a régi öregek már tudták, hogy paprikával álmodni bosszúságot jelent, meztelen gyermeket látni álmunkban azonban közelgő hóesésre utal. Nem volt ilyen egyszerű a helyzet a menyasszony esetében: vad és szegény menyasszonyt látva szinte biztosra vehette a férfiember, hogy jó felesége lesz, szép és gazdag menyasszony viszont az álmodó szüleinek halálát jegyezte elő.

Krúdy Gyula 1919 környékén kezdte el összegyűjtögetni a régi feljegyzéseket. Ahogy ő írta az azóta már klasszikussá lett Álmoskönyv olvasót köszöntő hasábjain,

Hosszú, csendes esték munkája ez a könyv. Amely estéken a forgatott, sárga lapok között feltünedeznek félig-meddig porrá válott öregasszonyok arculatai, akik falusi ifjúságomban, pattogó tűz mellett olyan jelentőséget tulajdonítottak az álmoknak, mint akár a valóságos életnek. Inkább a saját mulattatásomra, inkább hosszú telek csendes eljátszadozására, esti órák halk elfuvolázására szerkesztettem ezt az álmoskönyvet, mint azért, hogy bárki is hitelt adjon a következő soroknak. Álom: játék, mint az élet... Néha komolyra fordul a játék. Az élet is, az álom is.

20 évesen belevágtam életem egyik legnagyobb adatrögzítési munkájába: begépeltem, és kereshetővé tettem az Álmoskönyv 1966-os kiadásának címszavait és jelentéseit. Ennek eredményeként egy olyan elektronikus álmoskönyv született, amelyben gyorsan, akár minden nap megnézheted, mit álmodtál. Ezt az álmoskönyvet nem kell lapozgatni, csak beírni a keresendő címszót, és azonnal láthatod a jövőt. :-)


Emlékszel még, hogy mit álmodtál múlt éjjel? Nézd meg, benne van-e a letölthető álmoskönyvben!

Dizájnhiba

Dolgozol vele napokat, beállítod, végre minden tökéletesen működik. Ugyanúgy jelenik meg minden gépen, még böngészőkben sincs probléma. Fellélegzel. Aztán napok múltán egy (bár mondjuk ki, igen elhanyagolt) géphez ülsz, és azt látod, hogy a honlapod apró finomságai eltűnnek, hülyén néz ki a lap. Jelen esetben csak a fejléc, az is a következő módon:


Így kellene, hogy kinézzen a "Mik történnek itt?" doboz teteje. Finom átmenet fehérbe, amelyet rusztikusan tör meg a hirtelen szürke. Ennek ellenére így jelenítette meg a gép, amelyik hazudott:


Kedvem volna ilyenkor törni-zúzni kicsit. Nem lesz itt már egy nyelv, szabvány, azonos megjelenés, soha?

Egy játék hétvégére

Tegnap este megszállt az ihlet: eleinte csak egy programozási feladatnak indult, aztán mind jobban és jobban belemerültem, a végén pedig egy új játékprogram született, ez a Ball2x. Ezzel kívánok mindenkinek kellemes hétvégét!

• Megnézem, és jól letöltöm!
  

Szökőévről röviden

Jövőre megint szökőév lesz. Az emberek nagy része úgy gondolja, hogy február 29-e szökőnap, pedig a valóságban nincs így: február 24-e szökik a 29-e helyett. Szökőévekben így február 24-én nem ünneplünk semmilyen névnapot. Ez a nap Szökőnap néven fut. Ez a római naptárra vezethető vissza, amelyben Julius Caesar talányosan kihirdette, hogy „a március kalendasa előtti 6. nap kettőztessék meg”. Hosszas nyomozás után sem sikerült kideríten, hogy mit akart ezzel Cézár mondani, főleg a kalendasa az, amibe bicskánk törik, viszont ez a mai naptárunk szerint február 23. napjának felel meg, melyet a szökőnap követ. A Mátyások, Gézák, Edinák, Ákosok, Bátorok és Elemérek a szökőévekben azzal a kellemetlen ténnyel kell szembesüljenek, hogy a névnapjuk egy nappal eltolódott.

Aki február 29-én született, nyugodtan ünnepelheti a születésnapját a többi évben február 28-án. Aki viszont szökőévben, február 24-én látta meg a napvilágot, annak valóban csak négyévente van igazi születésnapja, a szökőnapon, a többi évben nincs ilyen nap. Bár van február 24-e, de az a nap nem szökőnap, "csak" február 24-e. Ez elvileg mindenkit érint, aki február 24-28 között született, nekik elméletileg négy évente egy nappal el kell tolniuk születésnapjuk ünneplését. Néhány ország azonban nem bírja már ezt a kavarodást, és fokozatosan átáll a február 29-ei szökőnapra (például Svédország és Ausztria), ami ezen névnap-csúsztatások szempontjából jelent változást, illetve eltérést.

Az az állítás, hogy minden negyedik év szökőév, nem állja meg a helyét, ennél némiképpen bonyolultabb a helyzet. Szökőév minden néggyel osztható év, kivéve a százzal is oszthatókat. Szökőévek viszont a 400-zal osztható évek. Ez alapján tehát szökőév volt 1988, 1992, 1996. Nem szökőév 1700, 1800, 1900, 2100, és 2200. Viszont szökőévek az alábbi esztendők: 1600, 2000 és 2400. A jelenleg használatos, ún. Gergely-naptárban minden 400 évre pontosan 97 szökőév jut.

Örvendezzünk, hogy ma új tudás birtokába jutottunk.

---
Tudás: Wikipedia és National Geographic
Illusztráció: www.sxc.hu

Magyar valóság

Mai képes tényfeltáró cikkünkben a magyarság költségcsökkentő furmányait kutatjuk, több aspektusból.


Első képünkön a Tiszán járó szittya komposok - valamilyen megfontolásból - úgy döntöttek, hogy a szelepszerű biszbaszok kallantyúit letakarják kesztyűvel, nehogy azok a tartós hideg miatt sérülést szenvedjenek el. Ezpersze csak vicc, valójában a kallantyúk formájuk miatt tökéletesen alkalmasak arra, hogy fogasként használják őket. Svájcisapka, kesztyű, flaska, lámpa: mind-mind olyan dolgok, amik a régi korokat idéző piros színű ingyenfogasra akaszthatóak.



Következő képünkön azt szemrevételezhetjük, ahogyan a Milli kefír hirtelenzöld dobozkája védelmet nyújt egy, a verőfényes délutánokon is fel-felvillanó mozgásérzékelős lámpa számára. A védelem azonban elsősorban nem a mechanikai sérülések, sokkal inkább az állandóan, látszólag ok nélkül bekapcsoló lámpa miatt indokolt. 500 watt bizony nem kevés, nappal elvilágítani pedig mégoly luxus, mondhatni úri huncutság. A jelzett tompító eszköz nem keveset spórol a villanyszámlán.



Ugyan miért kellene mindenhová táblát tenni, ahol veszély leselkedhet az emberre az utakon? A táblák legyártása sokba kerül, kihelyezésük körülményes, ráadásul hamar el is lopják őket. Nem viszik el viszont a környéken néha felbukkanó mobil Egyéb veszély kresztáblát: hatszáz éves múltra visszatekintő, lestrapált kinézete miatt a kutyának sem kell, napokig heverhet az úton anélkül, hogy bárki is arrébb tenné, vagy nekimenne. Elhelyezését a veszélyes zónák között ciklikusan változtatva előbb-utóbb mindenki megtanulja, hogy valami turpisság van az úton, így nincs szükség az utcaképet elcsúfító, a valós veszélyt jelző táblákra.



A tapétákból az ember soha nem tud választani: vagy azért, mert bűnronda a készlet, vagy azért, mert túlzottan nagy a választék. Meg kell hagyni, nem is olcsók, a kiegészítők árát is figyelembe véve pedig már-már luxuscikknek számítanak. Ráadásul tűzveszélyesek, sérülékenyek. A magyar ember inkább maga fest: múltjába réved, pemzlit ragad és vendéglátóipari üzemegységének fehérre mázolt falát úgy keni ki mintával, hogy a béjövő vendég elégedetten csettinthet a nyelvével. Némi kreativitással és több szín használatával a modern vonalat is megcélozhatjuk, egy kevéske festéken (vagy a gyerek temperakészletén) kívül csak némi időbe kerül az egész.



Ki ne találja senki, hogy minden évben új cégtáblát pakolunk fel a falra, csak azért, mert egy kicsit koszos-poros lett a régi. Üzembiztos magyar megoldás: vaslapra felkent időálló festék, amit addig nem szedünk le a helyéről, amíg szét nem rohad. Ím itt ez a több tíz éves darab. A félreértések elkerülése végett ez nem lepusztult, csak retró, játszanak rajta a színek, úgy a feliraton, mint a háttéren. Antik hatású cégér rengetegbe kerül. Ha ezelőtt 35 évvel véletlenül valaki felírta egy vaslemezre, hogy "RETRO", esetleg "OUTDOOR", netalántán "ORIGINAL", garantáltan egy vagyonért el tudja adni a táblát bármelyik farmer-, cipő-, vagy egyéb, divatos cuccokat árusító üzletnek.



A mindennapi menüért nem szeretünk sokat fizetni, főleg akkor nem, ha közhelyen étkezünk (otthon főzőcskézők azért egy kicsit jobban megadják a módját). Megkeresve a legközelebbi és legolcsóbb helyet, ne várjuk el, hogy ezüsttálcán kínálják a kosztot. Jó lesz nekünk a régi korok emberének kéznyomait kanálkarcokkal őrző tányér, a nálunk idősebb tál (korban hozzá illő szedőkanállal), valamint a rusztikus porcelánból készült alsó tányér. Így kihozva az asztalhoz (a leveses tálat gyakorlatilag megmerítették a levesben), azt gondolom, vérlázító. Viszont való igaz, hogy nem kimondottan költséges.

---
A fotók mindegyike 2007-ben készült, Magyarországon.

Asztalod neked milyen? Lovad van-e?

Neked milyen a desktopod? Néha elámulok, hogy az emberek olyan világos háttérképeket képesek bepakolni operációs rendszerük munkaasztal-háttereként, amitől nekem helyből kifolyna a szemem, persze azt is hozzá kell tenni, hogy vajmi keveset látni a háttérképet, ha az ember dolgozik, és nem csak unalmában az ikonokat jelöli ki, és rakja odébb.

Íme például az én asztalom, amelyből kitűnik a bennem lakozó gyermeki én.

Reája kattintva megcsodálható a teljes méretű (1280×1024) kép.

Ez a háttérkép egyébként nagyon hálás, két témát is eszembe juttat. Az egyik, hogy a poroszkáló paciból rendkívül jó képszerkesztési-rétegkezelési feladatot tudtam gyártani, hétfőn volt belőle dolgozat. Ím:


A másik, ami eszembe jutott, kedvesem megszólalása. Ő valamelyik nap azt találta mondani:

Milyen érdekes, hogy vannak emberek, akik úgy halnak meg, hogy soha életükben nem ültek lovon.

Ezen a kijelentésen azért csodálkoztam el nagyon, merthogy tudtommal ő sem ült lovon eddigi egész életében, sőt, férfiasan bevallva, én sem ültem soha lovon. Meggyőződésem azonban, hogy hátralévő életemben nem lesz ez hátrány, sőt, talán még örülhetek is, hiszen így egy csomó lovasbalesetet úsztam meg: legalább 5-6 al- és felkartörést, eszméletvesztést és hasonlókat. Maradjon minden így, távolról csodálom ezeket a fantasztikus állatokat.

Szóval milyen a desktopod?

• A lovas háttérkép innen tölthető le.
  
• Van belőle elefántos és zsiráfos is!
• Lovaglólecke Beeboy blogján.
  

A jó effekt

Szakmai körökben gyakorta előjön témaként a videovágás, legutóbbi alkalommal a jó effektekről beszélgettünk. Saját véleményem szerint akkor jó egy filmbe ágyazott effekt, ha azt a néző gyakorlatilag észre sem veszi. Irtózom az olyan videovágó szoftverektől, amelyek pörgő-forgó effektek százaival próbálják meg elcsábítani a tapasztalatlan, házi videót vágó felhasználót, a jól használható, egyszerű effekteket pedig kihagyják a repertoárból. Ilyen az a gyakran előforduló hiba, amikor két képfolyam egymásba való áttűnését csak körülményes megoldásokkal lehet a kész filmre ráerőszakolni.

Az általam leggyakrabban kedvelt effekteket és tanácsokat osztanám meg most a videózás alapjaival ismerkedő nagyközönségnek - aki már ismeri valamilyen szinten a filmezési technikákat, annak valószínűleg nem mondok újdonságot.

Hang esetén nincs gond azzal, ha egy hosszabb folyamból ki kell vágni bizonyos részeket, mintegy kiemelve a lényeget: csak egész egyszerűen ki kell törölni azokat a felesleges mondatokat, amikre nincs szükségünk, a hallgató mit sem vesz észre belőle. Film esetén a dolog nem ilyen egyszerű: a kivágott részek határain óhatatlanul egy-egy ugrás következik be a filmben, a beszélő egyik pontról a másikba ugrik, minden átmenet nélkül, ami zavarja a nézőt. Ebben az esetben célszerű azt az effektet alkalmazni, ami a vágási pont előtti filmrészlet végén fehér fényt helyez el, a vágási pont utáni filmrészlet elején pedig visszamegyünk fehérből az eredeti színbe. Kellően gyorsan alkalmazva (nem vakuszerűen, hanem szép átmenettel) a néző szinte észre sem veszi a vágást, vagy ha igen, egyáltalán nem zavarja az.

Lassú történések egymás utáni vágóképeit célszerű a képfolyamok egymásba történő áttűnésével bemutatni. Itt arra kell ügyelnünk, hogy az áttűnések ne legyenek túlzottan lassúak, különben a néző figyelme elkalandozik: a két kép egymásban táncolása fárasztja a szemet, különösen ha hosszú ideig zajlik. A kevesebb néha több elv is kívánatos: nem kell, hogy olyan gyors legyen az effekt, mint az előző pontban, de 1-3 másodperc bőven elegendő.

Gyors akciók esetén a pörgős zene, és a vágóképek minél gyakrabban történő, minden átmenet nélküli vágása igencsak kiemeli a történés sebességét, felnyomja az adrenalint a nézőben és pozitív hangulatot ad. Ha ilyen eseménysort igyekszünk bemutatni, többször (vagy több kamerával), több szögből filmezzük le a történést, így sok vágóképpel rendelkezünk majd, amelyekből a jól sikerült részeket ízlésesen, egymás után, akár fél-egy másodpercekre is bevágva a kívánt eredményt kapjuk meg.

Fontos, hogy amikor vágóképeket alkamazunk, akkor azok eredeti hangjára nem lesz szükség, tehát a fő történet hangsávját kell az összes vágókép alatt alkalmazni, esetleg ahelyett (vagy amellett) zenét. Ez arra is lehetőséget teremt, hogy miközben egy vágóképet mutatunk, az eredeti képfolyam hangsávját a fentebb említett módon meg tudjuk vágni, ki tudjuk belőle szedni a nem kívánt részeket, és a néző - mivel nem az eredeti képsávot látja - nem veszi észre, hogy vágott hangot hall a film alatt.

Ma ennyit a tudomány és technika érdekességeiről.

---
Illusztráció: www.sxc.hu

Valami véget ért

Egyik kedvenc blogom november elsején született bejegyzésében olvastam a következőt:

November 1., halottak napja. Egy nap, amely egy korszak végét, és egyben e blog végét is jelenti. Sokat tanultam belőle, de ez most nem számít, nem is eresztem e búcsúszöveget bő lére. Isten veletek.

Shamalt blogja 1687 bejegyzést ért meg, az olvasók több, mint 26.000 kommentet hagytak. Mindennapos, igényes olvasmány volt számomra, annak ellenére is, hogy a szerző néha csak egy-két mondatos rövid posttal jelentkezett. Amikor végigolvastam a búcsúzó postot, rosszul érintett. Mintha tényleg meghalt volna valaki. Elég nagy döntés kell ehhez: ha belegondolok, hogy mennyi munkája van már a weboldalban, hát valami nagyon extrém dolognak kellett történnie, hogy abbahagyja az írást. Gondolom én, figyelembe véve a saját oldalamba fektetett munkát. Nekem azonban egyelőre eszem ágában sincs befejezni a blogolást, és remélem, hogy ezt ti sem bánjátok. ;-)