Tíz éve még teljesen más volt a világ. Más volt az internet, más volt az internetezők összetétele és érdeklődési köre. Tíz éve még az interneten való publikálás egyik legjobb eszközének a blogolás tűnt: nagyon sok blogot olvastam napi rendszerességgel magam is, mert nagyon sokan vezettek internetes naplókat. Ez inspirált engem is egy saját blog létrehozására: erre, amit most olvasol. Aztán a világ megváltozott: az embereket a közösségi oldalak kapcsolják össze, a posztolás nem jelent mást, mint egy-egy jól sikerült képet feltölteni, vagy valaki más által posztolt bejegyzést továbbosztani és figyelni, hogyan szaporodnak alatta a lájkok. A tartalomgyártás a nagyátlag számára kimerül ebben. Nincs ebben semmi kivetnivaló: szeretnénk megosztani, amire büszkék vagyunk, ami tetszik nekünk, ami érdekel bennünket. Ez volt a célom ezzel a bloggal is, amikor 10 éve útnak indítottam. Manapság is ugyanez a cél, csak az eszközök változtak meg kissé.
Az elmúlt tíz év alatt nagyon sok mindenről írtam ezeken a hasábokon. Fátyolos szemmel gondolok vissza ma már megmosolyogtató bejegyzésekre, a gigantikus édességtesztekre, receptekre, életképekre, amelyeknek tárházává vált ez az oldal ékes lenyomatául annak, hogy mennyire megváltoztam én is és az én életem is tíz év alatt. Tulajdonképpen egyrészt azért is fogtam bele a blogírásba, mert rengeteg szabadidőm volt, amit szerettem volna valami "értelmessel", valami olyasmivel eltölteni, aminek maradandó nyoma lesz, ami képvisel valamilyen értéket. Szerencsére ezt nagyon sokan visszaigazolták nekem az évek során, sokaknak tetszettek az írások, amelyek az első években szép számban jelentek meg itt, majd később egyre fogytak. Nem lustaságból, tényleg nem: egyre kevesebb időm jut arra, hogy ilyesmikkel foglalkozzam, s jóllehet most is aludnom kellene, azt azért csak nem hagyhattam ki, hogy a 10. születésnapon, még éjfél előtt, írjak ide egy rövidet.
A blog fénykorában nem győztem olvasni és válaszolni a kommenteket. Aztán később a kommentek és kommentelők is elfogytak, így a blog (nagyon sok más bloghoz hasonlóan) kissé üressé vált: a meg-megjelenő írásokra nem reflektál már senki, viszont az oldalanalitika szerint azért járnak ide látogatók, noha közel sem annyian, mint a 2006-2008 közötti kezdeti időszakban, amikor szinte minden napra jutott egy újabb írás. Ma már nem jut: örülök, ha csendben le tudok ülni és szememet behunyva ki tudom pihenni azt, ami elmúlt és fel tudok készülni arra, ami következik. Így zajlanak egymás után a napok. Gyereknevelés van, munkahely van, vállalkozás van, amelyek mind-mind értem kiáltanak, de szétszakadni nem tudok, priorizálnom kell, s ennek bizony sokszor ez a blog esik áldozatául. (Meg még annyi minden más – no nem mintha panaszkodnék, hiszen jól megy a sorom.)
Megváltozott a világ, de tudjátok, hogy szeretek írni ide! Téged pedig, kedves naplóm, Isten éltessen a tizedik születésnapodon!
