Ma nem korán reggel mentem havat lapátolni. Azért sem, mert későn keltem, meg azért sem, mert idén egyszer mentem korán, akkor is a jól ismert tanár-jelenséggel találkoztam. Na, a lényeg az, hogy küzdök ott az aszfaltjárdán a félig letaposott hóval, amikor látom, hogy a távolban egy igen jókedvű, ötvenes pasas közeledik. Azzal kezdi, hogy beszól egy biciklisnek:
– Tekerjed, a k_rva anyád!
(Hogy a vesszőt odamondta-e vagy sem, nem tudom.)
Ezek biztosan ismerik egymást – gondolom magamban, és ezzel lapátolok is tovább. Aztán látom: jön. Fel is emelem a bazinagy hólapátot, hogy elengedjem a járdán, ám akkor már érzékelem, hogy a pályája nem egyértelmű, vagy hogy klasszikust idézzek: "matematikailag le nem írható, négydimenziós mozgás" az, amit képvisel. Magyarul: be van állva, mint a gerely.
Odaér hozzám, rámnéz fél szemmel, és azt mondja:
– Húzd vissza a villád, paraszt!
Kedvem lett volna jól homlokon
2 megjegyzés:
A legjobb megoldás a beszólás kompenzálására valóban egy jól irányzott tarkócsapás lett volna, de egész valószínű, hogy én is úgy cselekedtem volna, mint Tanár úr.
Tanítottad volna te is az illemre, ugye? :)
Megjegyzés küldése