Miközben a várost belepi a hó
Én lassan Hozzád ballagok:
Lábam alatt hó ropog,
Gondolatban már – ott vagyok.
Miközben mindenki dolga után rohan
Átvágok a városon,
Mellettem egy árny oson:
Árnyékom csak a falon.
Sietek Hozzád, tudom, hogy vársz,
Hisz vége a napnak, végre már.
Bennünket az otthon vár,
Meleg szobák: majdhogynem nyár.
Thozoo
2009. február 17.
2009. február 17.
4 megjegyzés:
Nagyon aranyos a versike. :-)
Köfi. :-) Neked írtam. :-) Üáééé!!!
Szeretlek Nagyon!
Hát én is téged. Remélem, hogy hamarosan jön már jobb idő, és elmúlnak ezek a viharok.
Megjegyzés küldése