Az erdőtől a borig

Imádom magam körbevenni természetes anyagokból készült tárgyakkal. Sokáig azt hittem, hogy a parafa egy mesterségesen előállított anyag, de – mint oly sokszor már – tévednem kellett. A parafa ugyanis a paratölgy nevű, akár 12 méterre is megnövő fa lehántott kérgéből készül. 1,3 hektár parafa erdő egy tonna parafadugót ad évente. Amikor a paratölgy 25 éves lesz, sor kerülhet az első kéreghántásra. Aztán megint 9 évet kell várni egy tölgynél, viszont ez a művelet egészen a fa 250 éves koráig (ami egyben a fa halálának kora is) ismételhető. A tölgyről ezek a rétegek maguktól is leválnak, aztán újra képződnek.

A külső réteget nem használják fel a parafánál szokásos területeken, inkább az alatta lévő rétegekkel próbálkoznak. Megőrlik a lehántott kérget, és ami a legjobb, hogy a darabkák összeillesztéséhez semmilyen ragasztóra nincs szükség, erről a parafában lévő gyanta gondoskodik.

A parafa részecskéi között rengeteg a levegő: egy köbcentiméterben 14 millió levegővel telt sejt található. Így aztán ideális hang- és hőszigetelőnek. Visszaalakuló képességének köszönhetően a hétköznapi használatban nem lehet annyira összenyomni, hogy eredeti alakját vissza ne nyerje. Ezt leginkább a borosüveg dugóin lehet kipróbálni: az üvegből kihúzva a dugót még vissza lehet dugni egész könnyen, pár nap múlva azonban sokkal nehezebb, mivel a dugó visszanyeri eredeti alakját. Ha szomszédunk gyönyörű parafa padlónkra tűsarkú cipővel lépne, nem kell pofán verni: ha nem is azonnal, de rövid időn belül visszanyeri eredeti alakját. (A padló. Nem a szomszéd.)

Éppen ez a visszaalakuló tulajdonság teszi alkalmassá arra, hogy borosüvegeket, palackokat zárjanak le vele. Kellően összenyomva a dugó az üveg szájába applikálható, majd kis idő múlva teljesen le is zárja azt. Bár a környezetvédők egyre több helyen kardoskodnak az alternatív záróelemek mellett, a parafadugó még mind a mai napig tartja magát, és azt hiszem, egy minőségi vörösbor igazából csak parafadugóval képzelhető el mindenki asztalán, a marhapörkölt mellett.